EVGENI TANCHEV
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. június 19.(1)
C‑191/17. sz. ügy
Bundeskammer für Arbeiter und Angestellte
kontra
ING‑DiBa Direktbank Austria Niederlassung der ING‑DiBa AG
(az Oberster Gerichtshof [legfelsőbb bíróság, Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Pénzforgalmi szolgáltatások – 2007/64/EK irányelv – A 4. cikk 14. pontja – A »fizetési számla« fogalma – A pénzeszközökhöz korlátlan hozzáférést biztosító, azonban az átutalások referenciaszámlán keresztül történő bonyolítását szükségessé tevő online direkt takarékszámla”
I. Bevezetés
1. Az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) által a Bírósághoz benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelemben feltett kulcskérdés az, hogy a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2007/64/EK irányelv(2) 4. cikkének 14. pontjában meghatározott „fizetési számla” fogalmába tartozik‑e az online direkt takarékszámlaként hivatkozott olyan speciális bankszámlatípus, amelynek révén az ügyfél korlátlanul hozzáfér a számlán elhelyezett pénzeszközökhöz, azonban az online direkt takarékszámláról harmadik félnek történő, illetve arra harmadik féltől érkező minden utalás egy másik, úgynevezett referenciaszámlán keresztül történik.
2. A jelen ügyben a Bíróságnak első alkalommal nyílik lehetősége arra, hogy értelmezze a „fizetési számla” 2007/64 irányelvben szereplő fogalmát. Az alapügyben e fogalom értelmezése szükséges annak eldöntéséhez, hogy a 2007/64 irányelvben meghatározott kötelezettségek teljesítése a szóban forgó bankszámla tekintetében kötelező‑e.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
3. A 2007/64 irányelv „Fogalommeghatározások” címet viselő 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„14. »fizetési számla«: a pénzforgalmi szolgáltatás egy vagy több igénybe vevőjének a nevére nyitott olyan számla, amely fizetési műveletek teljesítésére szolgál”.
B. Az osztrák jog
4. A 2007/64 irányelvet az osztrák jogba a 2009. évi Bundesgesetz über die Erbringung von Zahlungsdiensten (Zahlungsdienstegesetz, ZaDiG) (a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló törvény, BGB1. I, 66/2009; a továbbiakban: a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló törvény) ültette át.
5. A pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló törvény „Fogalommeghatározások” címet viselő 3. §‑a szerint:
„13. Fizetési számla: a pénzforgalmi szolgáltatás egy vagy több igénybe vevőjének a nevére nyitott olyan számla, amely fizetési műveletek teljesítésére szolgál”.
III. Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
6. A Bundeskammer für Arbeiter und Angestellte (a munkások és alkalmazottak szövetségi kamarája, a továbbiakban: felperes) az osztrák jog alapján kereshetőségi joggal rendelkezik arra, hogy a fogyasztók érdekeinek védelme céljából eljárjon.
7. Az ING‑DiBa Direktbank Austria Niederlassung der ING‑DiBA AG (a továbbiakban: alperes) egy Ausztria‑szerte működő bank.
8. Az alperes általános szerződési feltételeket (Allgemeine Geschäftsbedingungen; a továbbiakban: ÁSZF) alkalmaz a fogyasztókkal való viszonyában. Konkrétabban, az alperes ÁSZF‑et alkalmaz egy bizonyos számlatípussal kapcsolatban, amelyet ügyfeleinek „Direkt‑Sparen” („direkt megtakarítás”) elnevezéssel kínál, és amelyet az előzetes döntéshozatalra utaló határozat többek között online direkt takarékszámlaként (a továbbiakban: online direkt takarékszámla) említ.(3)
9. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a szóban forgó online direkt takarékszámla olyan számla, amelyre az ügyfél automatikusan befizetéseket és pénzfelvételeket teljesíthet telebanking (távbanki szolgáltatás) útján,(4) amelynek során ezeket az átutalásokat mindazonáltal mindig egy, a nevére nyitott másik számlán, úgynevezett referenciaszámlán keresztül kell végrehajtania. A referenciaszámlának egy Ausztriában nyitott, de nem szükségszerűen az alperes banknál tartott banki folyószámlának kell lennie. Az ügyfél látra szólóan – és ily módon a kamatra való negatív hatások nélkül – korlátozások nélkül eldöntheti, hogy az online direkt takarékszámláról adott esetben mikor és mennyi pénzt fizet ki a referenciaszámlára vagy fordítva. Átutalások ugyan csupán az online direkt takarékszámla és a referenciaszámla között lehetségesek, ezzel azonban az ügyfelet nem akadályozzák meg abban, hogy bármikor – és a pénzforgalmi szolgáltató szükségszerű bevonása nélkül(5) – rendelkezzék az online direkt takarékszámlán elhelyezett pénzösszeggel.
10. A felperes arra hivatkozással indított keresetet az alperessel szemben, hogy a szóban forgó online direkt takarékszámlára vonatkozó szerződéseiben alkalmazott ÁSZF‑ben szereplő számos szerződési feltétel összeegyeztethetetlen a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló törvénnyel. E kereset fellebbezés keretében most a kérdést előterjesztő bíróság elé került.
11. Az alperes előadja, hogy a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló törvény a szóban forgó online direkt takarékszámlára nem vonatkozik.
12. A kérdést előterjesztő bíróság rámutatott arra, hogy a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló törvény a 2007/64 irányelvben foglalt irányadó meghatározásokat szó szerint átveszi. Amennyiben a szóban forgó online direkt takarékszámlára ezért kiterjed a 2007/64 irányelv, pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló törvényt is alkalmazni kell erre a számlára.
13. A kérdést előterjesztő bíróság megítélése szerint – többek között – a „takarékszámla” elnevezés önmagában nem ok arra, hogy a szóban forgó online direkt takarékszámla a 2007/64 irányelv hatályán kívül essen, mert az irányelv kivételt engedő 3. cikkében nem található támpont ehhez. A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal rámutatott arra, hogy minden művelethez, amely esetében a számlatulajdonos szeretné valamely kötelezettségét kiegyenlíteni, közbenső lépés szükséges, amelynek során pénzösszeget utal át az online direkt takarékszámláról a referenciaszámlára. Az átutalt pénzösszeget csak a referenciaszámlára történő megérkezést követően tudja egy harmadik félnek továbbutalni. A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélte meg, hogy a 2007/64 irányelv 4. cikkének 14. pontjában meghatározott „fizetési számla” fogalmának helyes értelmezése szempontjából nem egyértelmű, hogy ez a közbenső lépés elegendő‑e az online direkt takarékszámla szóban forgó irányelv hatálya alóli kivételének igazolásához.
14. E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2007/64/EK irányelv (pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv) 4. cikkének 14. pontját, hogy az olyan online takarékszámlát is, amelyre az adott ügyfél (látra szólóan és a bank külön közreműködése nélkül) telebanking (távbanki szolgáltatás) útján befizetéseket és pénzfelvételeket teljesíthet a nevére nyitott referenciaszámlán (banki folyószámla Ausztriában) keresztül, a »fizetési számla« (a 4. cikk 14. pontja) fogalma alá kell rendelni, és ezért kiterjed rá az irányelv hatálya?”
15. Írásbeli észrevételeket a Bírósághoz a felperes, az alperes, a német kormány és a Bizottság nyújtott be. A Bíróság eljárási szabályzata 76. cikkének (2) bekezdése értelmében nem került sor tárgyalásra.
IV. A felek észrevételei
16. A felperes és a Bizottság szerint a szóban forgó online direkt takarékszámla a 2007/64 irányelv 4. cikkének 14. pontjában meghatározott „fizetési számla” fogalmába tartozik, míg az alperes és a német kormány ezzel ellentétes álláspontot képvisel.
17. A felperes – többek között – a 2007/64 irányelvben szereplő egyes más fogalommeghatározásokra való hivatkozással előadja, hogy a „fizetési számla” fogalma a számlatulajdonos és harmadik fél közötti interakciót nem követel meg. Álláspontja szerint a „fizetési számlaként” történő minősítés fő feltétele sokkal inkább az, hogy a számlatulajdonos bármikor önállóan, a pénzforgalmi szolgáltató bevonása nélkül végezhessen műveleteket. A felperes azt is előadja, hogy a Bizottság 2007/64 irányelvre vonatkozó kérdezz‑felelek kiadványában (a továbbiakban: a Bizottság útmutatója)(6) szereplő egyes válaszok alátámasztják álláspontját, és cáfolja, hogy az európai bankszektor pénzforgalmi irányelvvel foglalkozó szakértői csoportja által a 2007/64 irányelvre vonatkozóan kiadott korábbi útmutatóban (a továbbiakban: a szakértői csoport útmutatója)(7) szereplő tájékoztatás jelentőséggel bírna.
18. Az alperes előadja, miszerint azt, hogy valamely számla „fizetési számlának” minősül‑e, a szóban forgó számla funkciójára és céljaira tekintettel kell megvizsgálni, és hogy a „fizetési számla” fogalma magában foglalja annak lehetőségét, hogy a számlatulajdonos a fizetési műveletek keretében harmadik felekkel közvetlenül lépjen kapcsolatba. Erre való hivatkozással az alperes előadja, hogy a szóban forgó online direkt takarékszámla harmadik felekkel végzett fizetési műveletekben való felhasználása szerződés alapján és technikailag is kizárt, ezért az nem tekinthető „fizetési számlának”. E tekintetben az alperes rámutat arra, hogy a szóban forgó online direkt takarékszámla meghatározó jellemzője az, hogy az ilyen számlára, illetve arról történő minden átutalásnak referenciaszámlán keresztül kell történnie, amely utóbbi a 2007/64 irányelv értelmében vett „fizetési számla”.
19. Az alperes a saját álláspontjának alátámasztása céljából hivatkozik – többek között – a Bizottság és a szakértői csoport útmutatóira, az uniós pénzforgalmi szolgáltatási szektorra irányadó másik két jogszabályra – a 2014/92/EU irányelvre (az úgynevezett fizetési számlákról szóló irányelvre)(8) és a 260/2012/EU rendeletre (az úgynevezett egységes eurofizetési övezetről szóló (SEPA‑)rendeletre)(9) – és az e kérdésben számos tagállam által alkalmazott megközelítésre.(10) Az alperes azt is hangsúlyozza, hogy a szóban forgó online direkt takarékszámla „fizetési számlaként” történő minősítése a gyakorlatban jelentős negatív következményekkel, köztük az online takarékszámlák és a Bankwesengesetz (a bankrendszerről szóló szövetségi törvény)(11) 31. §‑ának (1) bekezdése értelmében ilyen számlának nem minősülő hagyományos takarékszámlák közötti hátrányos megkülönböztetés alkalmazásával, az ügyfelek számára előnyökkel nem ellentételezett jelentős általános banki költségekkel, az uniós pénzforgalmi szolgáltatási jogon belüli eltérésekkel és a betéti számlák, valamint a folyószámlák közötti, a banki tevékenység struktúráját adó különbségtétel elmosódásával járnak.
20. A német kormány kiemeli, hogy bizonyos számlafajtákra a 2007/64 irányelv nem vonatkozik. Erre hivatkozással a német kormány előadja, hogy a takarékszámlák elsődlegesen takarékossági funkciót töltenek be, és azokat – a szóban forgó online direkt takarékszámlához hasonlóan – fizetési műveletek végzésére általában nem használják. A német kormány azzal érvel, hogy a takarékszámla ilyen felfogását a fizetési számlákról szóló 2014/92 irányelv egyes rendelkezéseinek szövege is alátámasztja, és rámutat arra, hogy a Bizottság útmutatójában szereplő egyes válaszok nem egyértelműek, azzal, hogy mindenesetre ez az útmutató nem kötelező.
21. A Bizottság előadja, hogy a 2007/64 irányelv szövegében semmi sem utal arra, hogy a „fizetési számla” fogalmába a szóban forgó online direkt takarékszámla ne tartozna bele. A Bizottság azt is hangsúlyozza, miszerint a 2007/64 célja, hogy védelmet biztosítson a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőinek: a 2007/64 irányelv (46) preambulumbekezdésében és IV. címének cikkeiben foglaltaknak megfelelően az irányelv hatálya alá tartozó számlákra a fizetési műveletek szabályszerű végrehajtása és feldolgozása érdekében bizonyos szabályozási minimumkövetelmények vonatkoznak. A Bizottság úgy véli, hogy a 2007/64 irányelv értelmében vett „fizetési számla” fogalmának megszorító értelmezése a fogyasztókat megfosztaná e védelemtől.
V. Értékelés
22. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi.(12)
23. Ennek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a szóban forgó online direkt takarékszámla nem tekinthető a 2007/64 irányelv 4. cikkének 14. pontjában meghatározott „fizetési számla” fogalmába tartozó számlának.
24. Hajlok annak elfogadására, miszerint azt a kérdést, hogy valamely számla a 2007/64 irányelv értelemben vett „fizetési számlának” minősül‑e, az ilyen számla pusztán – például „takarékszámla” – címkével való ellátása önmagában nem dönti el, hanem ebből a célból sokkal inkább a szóban forgó számla sajátos jellemzőit, köztük annak funkcióját és céljait kell figyelembe venni. Mindazonáltal annak eldöntése szempontjából, hogy valamely számla a 2007/64 irányelv értelmében vett „fizetési számlának” minősül‑e, a döntő szempont az, hogy az ilyen számla a harmadik felekkel végzett fizetési műveletekben való részvételt magában foglalja‑e. Úgy vélem ezért, hogy a szóban forgó online takarékszámla nem tartozik a 2007/64 irányelvben meghatározott „fizetési számla” fogalmába.
A. Megfogalmazás
25. Amint a jelen indítványom 3. pontjából kiderül, a 2007/64 irányelv 4. cikkének 14. pontjában foglalt meghatározás szerint a „fizetési számla” „a pénzforgalmi szolgáltatás egy vagy több igénybe vevőjének a nevére nyitott olyan számla, amely fizetési műveletek teljesítésére szolgál”. Ez a meghatározás önmagában nem jelöli meg, hogy e fogalomba milyen konkrét jellemzőkkel rendelkező vagy milyen típusú számlák tartozhatnak.
26. Az említett meghatározás ugyanis olyan kifejezéseket – „a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője” és „fizetési művelet” – használ, amelyek meghatározása a 2007/64 irányelv 4. cikkének más pontjaiban található. Következésképpen a „fizetési számla” meghatározását az e rendelkezésben szereplő többi fogalommeghatározás, valamint az irányelvnek az általános alkalmazási körére vonatkozó 2. és 3. cikkére tekintettel kell értelmezni.
27. Konkrétabban a 2007/64 irányelv 4. cikkének 10. pontjában foglalt meghatározás szerint a „pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője” „az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely fizető félként, kedvezményezettként vagy mindkétszerepben pénzforgalmi szolgáltatást vesz igénybe”.(13)
28. A „pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének” a 2007/64 irányelv 4. cikkének 10. pontjában rögzített meghatározása nem egyértelmű, mivel annak értelmében a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő személy fizető fél, kedvezményezett vagy mindkettő lehet. Ez a megfogalmazás elszigetelten vizsgálva ugyanis akként értelmezhető, hogy a fizető fél (a pénzeszközök feladója) és a kedvezményezett (a pénzeszközök címzettje) lehet ugyanaz a személy, és a saját magával fizetési műveleteket végrehajtó személy „pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője” lehet.(14)
29. A 2007/64 irányelv 4. cikkének 5. pontjában foglalt meghatározás szerint „fizetési művelet” „a fizető fél vagy a kedvezményezett által kezdeményezett pénzbefizetés, ‑átutalás vagy ‑felvétel, függetlenül a fizető fél és a kedvezményezett közötti alapkötelezettségektől”.
30. A „fizetési művelet” 2007/64 irányelv 4. cikkének 5. pontjában foglalt meghatározása – elszigetelten vizsgálva – szintén nem egyértelmű. Egyrészről akként értelmezhető, hogy két személyre, „fizető félre” és „kedvezményezettre” van hozzá szükség; a 2007/64 irányelv 4. cikkének 10. pontjával ellentétben a 2007/64 irányelv 14. cikkének 5. pontja kifejezetten nem rögzíti, hogy a két szerepet egyetlen személy is betöltheti. Másrészről azzal lehet érvelni, hogy pusztán a fizető fél vagy a kedvezményezett által kezdeményezett „pénzbefizetés, ‑átutalás vagy ‑felvétel” szükséges,(15) és nem kell azt megjelölni, hogy – pénzösszegeknek az alapügy tárgyát képező online direkt takarékszámla és referenciaszámla közötti átutalását magában foglaló közbenső lépéshez hasonlóan – az átutalás ugyanazon személy két számlája között is történhet.
31. Emellett a 2007/64 irányelv „Hatály” címet viselő 2. cikke értelmében ezt az irányelvet „a[z] [Unión] belül nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokra”(16) kell alkalmazni. Az irányelv 4. cikkének 3. pontjában foglalt meghatározás szerint „pénzforgalmi szolgáltatás” „a mellékletben felsorolt üzleti tevékenységek bármelyike”.
32. Konkrétabban, a melléklet 2. pontja felsorolja a „fizetési számláról történő készpénzfelvételt lehetővé tevő szolgáltatásokat”.(17) Úgy tűnik, e rendelkezés megfogalmazása közvetlenül a fizetési számláról teljesített átutalásokat feltételez.
33. Emellett a 2007/64 irányelv mellékletének 3. pontja a következőképpen szól:
„Fizetési műveletek teljesítése, beleértve a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a pénzforgalmi szolgáltatójánál vagy más pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára történő pénzátutalást:
– beszedések teljesítése, ideértve az egyszeri beszedéseket is,
– fizetési műveletek teljesítése fizetési kártyával vagy hasonló eszközzel,
– átutalások teljesítése, ideértve a tartós átutalási megbízásokat is.”(18)
34. Elszigetelten vizsgálva a melléklet 3. pontjában foglalt dőlt betűs megfogalmazás akként értelmezhető, hogy a 2007/64 irányelv 4. cikkének 14. pontjában meghatározott „fizetési számla” fogalma szempontjából a fizetési műveletnek nem kell szükségképpen harmadik felekre kiterjednie. Ezt a megfogalmazást ugyanakkor három francia bekezdés követi, amelyek mindegyike a pénzeszközök fizetési számlára vagy arról történő átutalása szempontjából főszabály szerint harmadik féllel való közvetlen interakciót foglal magában (a beszedések „egy fizető fél fizetési számlájának megterhelését”,(19) fizetési kártya használatát vagy tartós átutalási megbízásokhoz hasonló átutalások teljesítését foglalják magukban(20)).
35. Elismerem ugyanakkor, hogy a 2007/64 irányelv „Negatív hatály” címet viselő 3. cikke szerint az irányelv az abban felsorolt fizetési műveletek és szolgáltatások 15 csoportjára nem alkalmazható, és a szóban forgó online direkt takarékszámla kifejezetten egyik ilyen csoportba sem tartozik. Mindazonáltal nem gondolom, hogy ez a rendelkezés kimerítő jelleggel határozza meg azokat a számlákat, amelyek az irányelv hatályán kívül eshetnek. Ezt alátámasztja a 2007/64 irányelv (6) preambulumbekezdése, amelynek értelmében „nem célszerű azonban, hogy e [pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó] jogi keret teljesen átfogó jellegű legyen.Alkalmazását elegendő azokra a pénzforgalmi szolgáltatókra korlátozni, amelyek fő tevékenységét a felhasználóknak nyújtott pénzforgalmi szolgáltatások jelentik”.(21)
36. A 2007/64 irányelv 4. cikke 14. pontjának megfogalmazása tehát nem ad egyértelmű választ arra, hogy a szóban forgó online direkt takarékszámla az említett rendelkezés értelmében vett „fizetési számlának” tekinthető‑e.
1. Keletkezéstörténet
37. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogszabály vagy abban szereplő rendelkezés eredete segíthet annak feltárásában, hogy az adott jogszabállyal vagy annak valamely konkrét rendelkezésével mi volt a jogalkotó szándéka.(22)
38. E tekintetben a 2007/64 irányelv előkészítő anyagai a „fizetési számla” 2007/64 irányelv 4. cikkének 14. pontjában meghatározott fogalma mögött meghúzódó jogalkotói szándékot egyértelműen nem tárják fel.(23) Némileg azonban alátámasztják azt az álláspontot, hogy a takarékszámlák bizonyos fajtái nem tartoznak az említett irányelv hatálya alá.
39. A Bizottság javaslatában foglalt meghatározás szerint a „fizetési számla” „a fizetési szolgáltatás felhasználója nevére nyitott olyan számla, amely kizárólag fizetési műveletek lebonyolítására szolgál”.(24) Emellett a javaslat a „takarékszámla” kifejezést a pénzösszegek fizetési számlán való hozzáférhetőségére vonatkozóan rögzített szabályokkal összefüggésben használja abban az értelemben, hogy ezek a szabályok „nem sértheti[k] az olyan takarékszámlákon végrehajtott terheléseket, amelyek a különböző megtakarítási konstrukciókban tartott pénzeszközök használatát szabályozó külön egyezmények hatálya alá esnek”.(25)
40. Az Európai Központi Bank a javaslatról szóló véleményében rámutatott arra, hogy a „fizetési számla” meghatározását és a „takarékszámlára” történő utalást pontosítani kell.(26)
41. Az Európai Parlament a tervezet első olvasatában javasolta a „takarékszámlára” történő utalást tartalmazó rendelkezés törlését arra hivatkozással, hogy „[m]ivel a takarékbetétkönyveket egyébként sem lehet fizetési számlaként besorolni, ezért ezt a kérdést szabályozni sem szükséges”.(27) Emellett a Parlament a „fizetési számla” meghatározását is módosítani javasolta akként, hogy az „ egy vagy több fizetési szolgáltatás felhasználójának nevére nyitott olyan számla, amely fizetési műveletek lebonyolítására szolgál”.(28)
42. A szöveg végleges változatában a „fizetési számla” meghatározása kiegészült a „teljesítésére” kifejezéssel, míg a „takarékszámlára” vonatkozó rendelkezést törölték. További javaslatokat ugyanakkor nem fogadtak el.
2. Útmutatók
43. Álláspontom szerint a Bizottság és a szakértői csoport jelen ügyben a felek észrevételeiben hivatkozott útmutatói sem döntik el a jelen ügyben feltett kérdést.(29) Figyelembe vehetők azon álláspont alátámasztásához, miszerint minden egyes számlatípust önmagában kell megvizsgálni, így egyes takarékszámla‑típusok a 2007/64 irányelv 4. cikkének 14. pontja értelmében vett „fizetési számla” fogalmába tartoznak, az útmutatók azonban az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló online direkt takarékszámlákkal kifejezetten nem foglalkoznak.(30)
44. Különösen, a Bizottság az útmutatójában bizonyos kérdésekre adott válaszában rámutat arra, hogy az olyan „takarékszámlát”, amelyen a számlatulajdonos korlátozás nélkül helyezhet el, és ahonnan korlátozás nélkül vehet fel pénzösszegeket, a 2007/64 irányelv alkalmazásában „fizetési számlának” kell tekinteni, míg a „lekötött betét” nem ilyen, mivel abból a számlatulajdonos a lejáratig csak a kamatok elvesztése vagy szankciók viselése mellett tud pénzösszegeket kivenni.(31) Következésképpen ennek alapján nem egyértelmű, hogy a szóban forgó online direkt takarékszámla tekintetében meghatározott követelmény – amelynek értelmében az online direkt takarékszámláról átutalás kizárólag a referenciaszámlára történhet, harmadik fél részére nem – olyan korlátozásnak minősül‑e, amely miatt e számla nem minősülhet „fizetési számlának”.
B. Összefüggés
45. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés általános rendszerének és kontextusának értékelése egyebek mellett magában foglalja a szóban forgó rendelkezés rendszerének és kontextusának vizsgálatát az ugyanazon uniós jogszabály más, illetve olyan egyéb uniós jogszabályok rendelkezéseivel összefüggésben, amelyek valamilyen lényeges módon kapcsolódnak a szóban forgó intézkedéshez, vagy összefüggenek azzal.(32) Álláspontom szerint a 2007/64 irányelv egyes, ezzel összefüggő rendelkezései, valamint a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó uniós keret részét képező más jogszabályok rendelkezései egyértelműen arra utalnak, hogy a szóban forgó online direkt takarékszámla nem tartozik a „fizetési számla” 2007/64 irányelvben meghatározott fogalmába.
1. A 2007/64 irányelv ezzel összefüggő rendelkezései
46. A 2007/64 irányelv ezzel összefüggő rendelkezéseinek vizsgálata azt mutatja, hogy valamely harmadik fél részére történő kifizetés elengedhetetlen ahhoz, hogy az adott számla a 2007/64 irányelv értelmében vett „fizetési számlának” minősüljön.
47. A 2007/64 irányelv 4. cikkében szereplő egyes fogalommeghatározások pénzösszegeknek a fizetési számláról harmadik fél részére, illetve arra harmadik fél részéről történő átutalását feltételezik. Ezt a „fizető fél” fent említett, a 2007/64 irányelv 4. cikkének 7. pontjában foglalt meghatározása („az adott fizetési számláról fizetési megbízást engedélyez”),(33) és az „értéknap” 2007/64 irányelv 4. cikkének 17. pontjában foglalt meghatározása – „a pénzforgalmi szolgáltató által használt referencia‑időpont, melyet a fizetési számlán jóváírt pénzösszeg, vagy azon pénzösszeg utáni kamat kiszámítására használ, amellyel a fizetési számlátmegterhelték” – szemlélteti.(34)
48. A 2007/64 irányelv fizetési számlákkal kapcsolatos egyes rendelkezései is azt mutatják, hogy a fizetési számla pénzösszegeknek a fizetési számláról harmadik fél részére, illetve arra harmadik fél részéről történő közvetlen átutalását feltételezi.(35) Ezt a 2007/64 irányelv egyes olyan rendelkezései is tükrözik, amelyek a harmadik felekkel közvetlenül végzett fizetési műveletek következtében a fizetési számla biztonságának a garantálására irányulnak azáltal, hogy például nem engedélyezett, nem teljesített vagy hibásan teljesített fizetési műveletek esetére előírják a pénzösszegek fizetési számlára történő visszatérítését.(36)
49. Következésképpen e rendelkezések alkalmazását észszerűtlenné tenné a szóban forgó online direkt takarékszámla „fizetési számlaként” történő minősítése, mivel pénzösszegek az online direkt takarékszámlára harmadik fél részéről, illetve arról harmadik fél részére közvetlenül nem utalhatók át.
2. A pénzügyi szolgáltatások uniós jogi keretének részét képező, azzal összefüggő jogszabályok
50. A 2007/64 irányelv – és annak előzménye, a 2015/2366 irányelv(37) – a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó uniós jogi keret részét képezi.(38)
51. A 2007/64 irányelv (4) preambulumbekezdése szerint „[…] elengedhetetlen egy [uniós] szintű, korszerű és koherens jogi keret létrehozása a pénzforgalmi szolgáltatások szabályozására”. Amint azt a Bíróság már megjegyezte, a 2015/2366 irányelv (6) preambulumbekezdésében az is szerepel, hogy az uniós jogalkotó arra törekszik, hogy az Unió egész területén biztosítva legyen a pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó uniós jogi keret koherens alkalmazása.(39)
52. A pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó uniós jogi keret részét képező számos jogszabály tartalmazza a „fizetési számla” olyan meghatározását, amely a 2007/64 irányelv 4. cikkének 14. pontjában foglalt meghatározást követi. E jogszabályok közé tartozik a 260/2012 rendelet (az úgynevezett egységes eurofizetési övezetről szóló (SEPA‑)rendelet),(40) a kártyaalapú fizetési műveletek bankközi jutalékairól szóló (EU) 2015/751 rendelet,(41) és az alapszintű fizetési számlához való hozzáférésről szóló 2011/442/EU bizottsági ajánlás,(42) amely a 2007/64 irányelvvel összefüggésben alkalmazandó.(43)Egyes jogszabályok ugyanis kereszthivatkozásokat tartalmaznak a „fizetési számlának” a 2007/64 irányelv 4. cikkének 14. pontjában (vagy a jelenlegi 2015/2366 irányelv 4. cikkének 12. pontjában) foglalt meghatározásához.(44)
53. A pénzforgalmi szolgáltatásokra vonatkozó uniós jogi kereten belül kulcsfontosságú jogszabály különösen a 2014/92 irányelv (az úgynevezett fizetési számlákról szóló irányelv).(45)
54. A 2014/92 irányelv 2. cikkének 3. pontja szerint a „fizetési számla” „egy vagy több fogyasztó nevén vezetett olyan számla, amely fizetési műveletek teljesítésére szolgál”. Ez gyakorlatilag azonos a „fizetési számla” 2007/64 irányelv 4. cikkének 14. pontjában szereplő meghatározásával, azzal, hogy a korábbi „pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője” kifejezés helyett a „fogyasztó” kifejezés szerepel, ami a meghatározás lényegi tartalmán nem változtat, hanem inkább a szóban forgó irányelvek tárgyi hatályát tükrözi.
55. A 2014/92 irányelv (12) preambulumbekezdése szerint: „[…] Ezen irányelv minden rendelkezésének érintenie kell az olyan fizetési számlákat, amelyek révén a fogyasztók a következő tranzakciókat végre tudják hajtani: pénz elhelyezése, készpénzfelvétel, harmadik felekhez irányuló és harmadik felektől érkező fizetési műveletek végrehajtása, illetve fogadása, beleértve az átutalást is. Következésképpen a tranzakcióknak csak szűkebb körét lehetővé tevő számlákat ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól. Például a megtakarítási számlák, a hitelkártyaszámlák, amelyeken általában kizárólag hitelkártya‑tartozás visszafizetése céljából helyeznek el pénzt, a jelzáloghitelből és folyószámlából álló konstrukciók (ún. egyenlítő hitelek), illetve az elektronikuspénz‑számlák elvben nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá. Amennyiben azonban ezeket a számlákat napi fizetési tranzakciók lebonyolítására használják fel, és az összes fent felsorolt jellemzővel rendelkeznek, akkor ezen irányelv hatálya alá fognak tartozni. […].(46)
56. Ez a 2014/92 irányelv 1. cikkének (6) bekezdése révén valósul meg, amely rendelkezés kifejezetten megjelöli, hogy az irányelv hatálya alá tartozó fizetési számlákkal szemben támasztott három minimumkövetelmény a pénz fizetési számlára történő befizetésének lehetősége, a készpénz felvétele a fizetési számláról, és „fizetési műveletek teljesítése és fogadása, ideértve az átutalás teljesítését harmadik félnek, illetve fogadását harmadik féltől”.(47)
57. Emellett a 2014/92 irányelv (14) preambulumbekezdése szerint: „Az irányelvben található fogalommeghatározásoknak a lehető legnagyobb mértékben összhangban kell lenniük más uniós jogi aktusok fogalommeghatározásaival, különösen a 2007/64/EK irányelv, valamint a 260/2012/EU […] rendelet fogalommeghatározásaival”.(48)
58. Következésképpen a „fizetési számla” fogalma tekintetében a 2014/92 irányelvben rögzített követelményeket figyelembe kell venni a 2007/64 irányelv 4. cikkének 14. pontjában szereplő „fizetési számla” fogalom értelmezése során. Ennek alapján arra az álláspontra helyezkedem, hogy a szóban forgó online direkt takarékszámla – tekintettel arra, hogy „a tranzakciók szűkebb körét teszi lehetővé”, jelesül a számlatulajdonos harmadik felekhez irányuló és harmadik felektől érkező fizetési műveleteket nem hajthat végre, illetve nem fogadhat – nem tekinthető úgy, hogy az említett rendelkezés hatálya alá tartozik.
C. Célkitűzések
59. A 2007/64 irányelv (60) preambulumbekezdése szerint az irányelv átfogó célkitűzése a pénzforgalmi szolgáltatások egységes piacának létrehozása. Ezenkívül, amint azt a Bíróság elismerte, a 2007/64 irányelv számos preambulumbekezdése a fogyasztónak mint a pénzforgalmi szolgáltatások címzettjének védelmét rögzíti célként.(49)
60. Mindezek alapján arra az álláspontra helyezkedem, hogy a „fizetési számla” 2007/64 irányelv 4. cikkének 14. pontjában foglalt fogalmának akként történő értelmezése, hogy az nem foglalja magában a szóban forgó online direkt takarékszámlát, nem sérti az ezen irányelv célkitűzéseit. Mivel a referenciaszámla szükségszerűen „fizetési számlának” minősül, ezért úgy tűnik, hogy a szóban forgó online direkt takarékszámlával összefüggésben nem szükséges a fogyasztók „kettős védelme”, ha a harmadik felek részére minden kifizetésnek a referenciaszámlán keresztül kell történnie.(50)
VI. Következtetés
61. A fenti megfontolások fényében azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) által feltett kérdésre a következőképpen válaszoljon:
A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének 14. pontját akként kell értelmezni, hogy az olyan online takarékszámla, amelyre az adott ügyfél (látra szólóan és a bank külön közreműködése nélkül) telebanking (távbanki szolgáltatás) útján befizetéseket és pénzfelvételeket teljesíthet a nevére nyitott referenciaszámlán (banki folyószámla Ausztriában) keresztül, nem tartozik a „fizetési számla” ezen irányelv 4. cikkének 14. pontjában meghatározott fogalmába, és ezért arra nem terjed ki az irányelv hatálya.