C‑148/22. sz. ügy
OP
kontra
Commune d’Ans
(a Tribunal du travail de Liège [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2023. november 28.
„Előzetes döntéshozatal – Szociálpolitika – 2000/78/EK irányelv – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozása – A valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – Közszféra – Közigazgatási szerv munkaügyi szabályzata, amely megtiltja a munkahelyen minden filozófiai vagy vallási jelkép látható viselését – Iszlám fejkendő – Semlegességi követelmény a nyilvánossággal, a felettesekkel és a munkatársakkal való kapcsolattartás során”
1. Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – Hatály – Alkalmazási és munkafeltételek – Fogalom – Önkormányzat belső szabálya, amely megtiltja a személyi állományának a munkahelyen valamely meggyőződés jelképének látható viselését – Bennfoglaltság
(2000/78 tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés, c) pont)
(lásd: 23. pont)
2. Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – 2000/78 irányelv – Valláson vagy meggyőződésen alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma – Önkormányzat belső szabálya, amely általános jelleggel és különbségtétel nélkül megtiltja a személyi állományának a munkahelyen valamely meggyőződés jelképének látható viselését – A közvetlen hátrányos megkülönböztetés hiánya – Lehetséges közvetett hátrányos megkülönböztetés fennállása – Jogszerű cél követésére alapított igazolás – A munkáltató azon szándéka, hogy kizárólagos semlegességi politikát folytasson a munkahelyen – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – A nemzeti bíróság általi vizsgálat
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 10. és 21. cikk; 2000/78 tanácsi irányelv, 2. cikk, (2) bekezdés)
(lásd: 25., 27–30., 32–41. pont és a rendelkező rész)
Összefoglalás
OP 2016. október 11. óta Ans (Belgium) önkormányzatánál „irodavezetői” álláshelyet tölt be, amelyet főként úgy lát el, hogy gyakorlatilag semmilyen kapcsolatba nem kerül a közigazgatási szerv ügyfeleivel.
2021. február 8‑án engedélyt kért az iszlám fejkendőnek a munkahelyén történő viselésére. E kérelmet munkáltatója ideiglenesen elutasította.
Ezt követően az önkormányzat képviselő‑testülete úgy módosította Ans önkormányzatának munkaügyi szabályzatát, hogy a munkahelyen „kizárólagos semlegességre” vonatkozó kötelezettséget tartalmazzon, amely szerint az megtiltja valamennyi munkavállalója számára, hogy ezen a helyen bármely olyan látható jelképet viseljenek, amely felfedheti többek között vallási vagy filozófiai meggyőződésüket, függetlenül attól, hogy kapcsolatba kerülnek‑e a nyilvánossággal, vagy sem.
OP, mivel úgy vélte, hogy vallása miatt hátrányos megkülönböztetés érte, jogsértés megszüntetésére irányuló keresetet nyújtott be a tribunal du travail de Liège‑hez (liège‑i munkaügyi bíróság, Belgium).
E bíróság szerint az iszlám fejkendő viselésének tilalma, amelyet a munkáltatója a munkaügyi szabályzat alkalmazásával OP számára előírt, a 2000/78 irányelv értelmében hátrányos megkülönböztetésnek minősülő eltérő bánásmódot eredményez.(1) Tekintettel arra, hogy kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó munkaügyi szabályzat rendelkezése megfelel‑e ezen irányelvnek, az említett bíróság úgy döntött, hogy előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordul.
A nagytanácsban eljáró Bíróság kimondta, hogy valamely önkormányzat azon belső szabálya, amely általános jelleggel és különbségtétel nélkül megtiltja ezen önkormányzat személyi állományának tagjai számára, hogy a munkahelyen láthatóan viseljenek bármilyen, többek között filozófiai vagy vallási meggyőződésre utaló jelképet, igazolható az említett önkormányzat azon szándékával, hogy egy teljesen semleges közigazgatási környezetet hozzon létre, amennyiben e szabály e körülményekre tekintettel megfelelő, szükséges és arányos, valamint figyelembe veszi a különböző szóban forgó jogokat és érdekeket.
A Bíróság álláspontja
Miután a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság által előadott tények alapján kizárta a közvetlen hátrányos megkülönböztetés lehetőségét, emlékeztet arra, hogy a munkáltató által elfogadott olyan belső szabály, mint amilyen az alapeljárás tárgyát képezi, alkalmas arra, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett, közvetett módon a valláson vagy meggyőződésen alapuló, eltérő bánásmódnak minősüljön, ha megállapítást nyer, hogy az e szabály által előírt, látszólag semleges kötelezettség ténylegesen különleges hátrányt okoz valamely meghatározott vallással vagy meggyőződéssel rendelkező személyeknek.
A 2000/78 irányelv 2. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja értelmében azonban az ilyen eltérő bánásmód nem minősül közvetett hátrányos megkülönböztetésnek, ha jogszerű cél által objektíve igazolható, és ha az e cél elérésére irányuló eszközök megfelelőek és szükségesek.
Először is, a Bíróság szerint valamely közigazgatási szerv munkaügyi szabályzatának olyan rendelkezését, mint amilyenről a jelen ügyben szó van, úgy lehet tekinteni, mint amely az e rendelkezés értelmében vett jogszerű célt követ.
Európai uniós szintű konszenzus hiányában ugyanis minden tagállam, beleértve adott esetben az államinál alacsonyabb szintű szerveket is, a számukra elismert hatáskörök tiszteletben tartása mellett, mérlegelési mozgástérrel kell rendelkezniük az általuk a munkahelyen előmozdítani kívánt közszolgáltatás semlegességének kialakítása során. E mérlegelési mozgástér lehetővé teszi a tagállamok és ezen államinál alacsonyabb szintű szervek számára, hogy figyelembe vegyék a saját körülményeiket, mivel a megközelítéseik eltérőek a tekintetben, hogy milyen teret kívánnak biztosítani a szervezetükön belül a vallási és a filozófiai meggyőződéseknek a közszférában. Mindazonáltal a nemzeti és az uniós bíróságok feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti, regionális vagy helyi szinten hozott intézkedések elvi alapon igazolhatók‑e, és arányosak‑e.
Másodszor a Bíróság pontosítja, hogy a munkaügyi szabályzat rendelkezésének alkalmasnak kell lennie arra, hogy biztosítsa a munkáltató által kitűzött cél megfelelő alkalmazását. E tekintetben először is a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy Ans önkormányzata valóban koherens és következetes módon követi‑e a „kizárólagos semlegesség” célját valamennyi munkavállaló tekintetében.
Ezt követően a Bíróság hangsúlyozza, hogy a „kizárólagos semlegesség” ilyen politikája révén a teljesen semleges közigazgatási környezet biztosításának jogszerű célja csak akkor követhető hatékonyan, ha a meggyőződés, többek között a filozófiai vagy vallási meggyőződés semmilyen látható kinyilvánítása nem megengedett, ha a munkavállalók a közigazgatási szerv ügyfeleivel vagy egymással érintkeznek. Ugyanis, bármilyen jelkép, még a kisméretű jelkép viselése is veszélyezteti az intézkedésnek az állítólagosan követett cél megvalósítására való alkalmasságát, és így kérdésessé teszi magát az említett semlegességi politika következetességét.
Végül a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az e szabály elfogadásának összefüggéseire jellemző valamennyi körülmény figyelembevételével mérlegelje a szóban forgó érdekeket, figyelembe véve egyrészt a szóban forgó alapvető jogokat és elveket, másrészt a semlegesség elvét, amelynek célja, hogy a közigazgatás ügyfelei és a személyi állományának tagjai számára olyan közigazgatási környezetet biztosítson, amely a meggyőződések – többek között filozófiai vagy vallási meggyőződések – látható megnyilvánulásaitól mentes.