T‑257/07. R. sz. ügy

Francia Köztársaság

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Egészségrendészet – 999/2001/EK rendelet – Egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak felszámolása – 727/2007/EK rendelet – Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem – Fumus boni iuris – Sürgősség – Az érdekek mérlegelése”

A végzés összefoglalása

1.      Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Végrehajtás – Az emberi egészség védelmével kapcsolatos intézkedések

(EK 174. cikk)

2.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Az elrendelés feltételei — „Fumus boni iuris”

(EK 242. cikk; 999/2001 bizottsági rendelet)

3.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Az elrendelés feltételei – „Fumus boni iuris”

(EK 242. cikk; 999/2001 bizottsági rendelet)

4.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Az elrendelés feltételei – Sürgősség – Súlyos és helyrehozhatatlan kár

(EK 242. cikk; 999/2001 bizottsági rendelet)

5.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Az elrendelés feltételei – Az ügyben szereplő érdekek összességének mérlegelése

(EK 242. cikk)

1.      Az elővigyázatosság elve az EK 174. cikknek megfelelően egyike az emberi egészség védelmét is magában foglaló közösségi környezetpolitika alapját képező elveknek, és akkor is alkalmazandó, amikor a közösségi intézmények a közös agrárpolitika keretében hoznak az emberi egészség védelmével kapcsolatos intézkedéseket.

Ezen elv alapján el kell fogadni, hogy amikor az emberi egészségre gyakorolt kockázat meglétét, illetve jelentőségét illető bizonytalanságok fennállnak, az intézmények elfogadhatnak védelmi intézkedéseket, anélkül hogy várniuk kellene arra, hogy a kockázatok valódiságát és súlyosságát teljes körűen bizonyítsák. Amennyiben azonban új tények módosítják valamely kockázat besorolását, vagy azt mutatják, hogy ez a kockázat a fennállóknál kevésbé kényszerítő intézkedésekkel is határok közé szorítható, akkor az intézmények, különösen a kezdeményező hatáskörrel rendelkező Bizottság feladata, hogy ügyeljenek a szabályozásnak az új adatokhoz való igazítására. Ezért a közösségi intézmények elfogadhatnak a fennállóknál kevésbé kényszerítő intézkedéseket, ha ezen intézkedések képesek határok közé szorítani a kockázatot, amelynek besorolását új tények módosítják.

A közösségi jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik e területen, ahol politikai, gazdasági és szociális jellegű döntéseket kell hoznia, valamint bonyolult értékelést kell elvégeznie. Ilyen körülmények között a közösségi bíróság által végzett érdemi felülvizsgálatnak arra kell korlátozódnia, hogy a mérlegelési jogkör gyakorlása során nem került‑e sor nyilvánvaló hiba elkövetésére vagy hatáskörtúllépésre, illetve hogy a jogalkotó nem hágta‑e át nyilvánvalóan mérlegelési jogkörének határait.

(vö. 60–61., 66–67. pont)

2.      Annak megállapításához, hogy teljesül‑e a jelen ügyben a fumus boniiuris feltétele, ahol az alapügyben benyújtott keresete alátámasztása érdekében a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az elővigyázatosság elvét, mivel hibásan értékelte az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001 rendelet I., III., VII. és X. mellékletének módosításáról szóló 727/2007 rendelet elfogadásából eredő kockázatot, először e jogalap megalapozottságát kell megvizsgálni, tehát azt, hogy az elővigyázatosság elvének a jelen ügyben a Bizottság általi állítólagos megsértésesére vonatkozó érvek olyan nyomósak‑e, hogy azokat az ideiglenes intézkedés iránti eljárás keretében nem lehet elutasítani.

Mivel a „nulla kockázat” gyakorlatilag nem lehetséges, az elővigyázatosság elve csak akkor alkalmazható, ha olyan, különösen az emberi egészséget fenyegető kockázat áll fenn, amely anélkül, hogy tudományosan nem igazolt puszta feltételezéseken alapulna, még nem nyert teljes mértékben bizonyítást. Továbbá, az elővigyázatosság elve alkalmazása során, amikor fogalmilag tudományosan bizonytalan helyzetről van szó, nem várható a kockázatértékeléstől, hogy feltétlenül a kockázat fennállását, és annak megvalósulása esetén a lehetséges súlyos következményeket alátámasztó tudományos bizonyítékokat szolgáltasson a közösségi intézmények részére.

Márpedig, ha legalábbis első látásra úgy tekinthető, hogy továbbra is valódi tudományos bizonytalanság áll fenn egyrészt a tekintetben, hogy az állati eredetű TSE‑kórokozók közül a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmának kórokozóján kívül más kórokozók is átvihetők‑e az emberre, másrészt pedig a megkülönböztető vizsgálatok megbízhatósága tekintetében, nem teljesen alaptalan az az állítás, miszerint a kiskérődzőket érintő TSE‑vel kapcsolatos tudományos ismeretek bővülése nem alkalmas az e betegségek által jelentett közegészségügyi kockázat besorolásának módosítására. Ennek megfelelően az arra alapított kifogás, hogy a Bizottság a kockázatértékelés során hibát követett el, és ezáltal megsértette az elővigyázatosság elvét, részletes vizsgálat elvégzését indokolja, amely az ügy érdemében eljáró bíróság feladata.

(vö. 59., 65., 79., 85–86. pont)

3.      A tudományos kockázatértékelésnek lehetővé kell tennie az illetékes hatóság számára, hogy a kockázatkezelés keretében eldöntse, milyen intézkedések tűnnek számára megfelelőnek és szükségesnek ahhoz, hogy a kockázat ne valósuljon meg. A kockázat felbecsülése ezért döntő jelentőségűnek tűnik az említett kockázatkezelés értékelésének szempontjából.

Az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001 rendelet I., III., VII. és X. mellékletének módosításáról szóló 727/2007 rendelet elfogadásával a Bizottság azon juh- és kecskeállományok vonatkozásában alkalmazandó egészségrendészeti intézkedéseket enyhítette, amelyekben az első gyorsteszttel TSE‑előfordulást mutattak ki.

Márpedig, legalábbis első látásra úgy tekinthető, hogy az ügyben eljáró tudományos hatóságok véleményei tényleges tudományos bizonytalanságot fejeznek ki a tekintetben, hogy milyen feltételek között lehetnek a BSE‑n kívüli egyéb TSE‑kórokozók fertőzőek az emberre, valamint hogy a jelenlegi ismeretek szerint nem zárható ki, hogy a TSE‑vel fertőzött állatok húsának és az azokból származó egyéb termékeknek a fogyasztása veszélyt jelent az emberi egészségre. Úgy tűnik továbbá, hogy e vélemények tényleges tudományos bizonytalanságot tükröznek a BSE előfordulásának kizárására irányuló megkülönböztető vizsgálatok megbízhatóságával kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy a ki nem szűrt BSE‑törzseket hordozó állatok húsa és az azokból származó egyéb termékek forgalomba hozhatók.

Ilyen körülmények között a felperes állítása, miszerint az említett rendelkezések nem alkalmasak arra, hogy behatárolják a TSE által az emberi egészségre jelentett kockázatot, sőt azt legalábbis első látásra még súlyosbíthatják is, nem releváns. Ilyen körülmények között az arra alapított kifogás, hogy a Bizottság a kockázatértékelés során hibát követett el, és ezáltal megsértette az elővigyázatosság elvét, részletes vizsgálat elvégzését indokolja, amely az ügy érdemében eljáró bíróság feladata.

(vö. 88–89., 107–108., 116. pont)

4.      Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a jövőbeli végleges határozat teljes hatékonyságának biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy a közösségi bíróság által nyújtott védelemben hézag keletkezhessék. E cél elérése érdekében az ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgősségét annak alapján kell megítélni, hogy az ideiglenes intézkedést kérelmező fél súlyos és helyrehozhatatlan károsodásának megakadályozása érdekében szükség van‑e előzetes jogvédelem biztosítására.

Ha a közegészség-védelemmel kapcsolatos közérdek védelmével megbízott tagállami hatóságok amiatt kérik az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE) megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 999/2001 rendelet I., III., VII. és X. mellékletének módosításáról szóló 727/2007 rendelet azon rendelkezései végrehajtásának felfüggesztését, amelyek olyan juh- és kecskeállományok esetében alkalmazandó egészségrendészeti intézkedések könnyítését jelentik, ahol TSE‑előfordulást mutattak ki, mert azok alkalmazása kockázatos az emberi egészség szempontjából, a sürgősség értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró birtokában lévő információk fényében az említett tagállam által az ideiglenes intézkedés szükségességének alátámasztására előterjesztett ténybeli és jogi érvek komolynak tűnnek, valamint hogy ezekből különösen az következik, fennáll annak lehetősége, hogy a TSE‑vel fertőzött állatok húsát vagy abból származó termékeket emberi fogyasztásra használják fel.

Ilyen körülmények között azt kell megállapítani, hogy teljesül a sürgősség feltétele.

(vö. 122., 127–128., 133. pont)

5.      Amikor az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálása keretében az ideiglenes intézkedésről határozó bíró mérlegeli az ügyben szereplő különböző érdekeket, azt kell vizsgálnia, hogy ha a vitatott aktust az ügy érdemében eljáró bíróság semmisíti meg, visszafordítható‑e annak azonnali végrehajtása miatt kialakult helyzet, illetve, megfordítva, hogy az említett aktus végrehajtásának felfüggesztése megakadályozhatná‑e annak teljes körű érvényesülését az alapügyben benyújtott kereset elutasítása esetén.

E tekintetben ki kell emelni, hogy főszabály szerint a közegészségügy védelmével kapcsolatos követelményeknek vitathatatlanul meg kell előzniük a gazdasági megfontolásokat Ebből következően, ha komoly közegészségügyi kockázatra hivatkoznak, az ideiglenes intézkedésről határozó bíró az érdekek mérlegelése terén meglévő szuverenitása ellenére szinte elkerülhetetlenül a közegészségügy védelmében fog határozni.

(vö. 140–141. pont)