A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített első tanács)
2023. március 1.(*)
„Támogatások – Kínából és Egyiptomból származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek behozatala – (EU) 2020/776 végrehajtási rendelet – Végleges kiegyenlítő vám – A támogatás összegének kiszámítása – A támogatás betudhatósága – Védelemhez való jog – Nyilvánvaló értékelési hiba – A behozatali vámok visszatérítésének rendszere – Átváltási veszteségek adóügyi kezelése – Az alákínálási különbözet kiszámítása”
A T‑480/20. sz. ügyben,
a Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics SAE (székhelye: Ain Soukhna [Egyiptom]),
a Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE (székhelye: Ain Soukhna)
(képviselik őket: B. Servais és V. Crochet ügyvédek)
felperesek
az Európai Bizottság (képviselik: P. Kienapfel, G. Luengo és P. Němečková, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
a Tech‑Fab Europe eV (székhelye: Frankfurt am Main [Németország], képviselik: L. Ruessmann és J. Beck ügyvédek)
beavatkozó fél,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács),
a tanácskozások során tagjai: H. Kanninen elnök, M. Jaeger, N. Półtorak, O. Porchia és M. Stancu (előadó) bírák,
hivatalvezető: M. Zwozdziak‑Carbonne tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2022. március 22‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetükkel a felperesek, a Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics SAE (a továbbiakban: Hengshi) és a Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE (a továbbiakban: Jushi) a Kínai Népköztársaságból és az Egyiptomból származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vámok kivetéséről és a Kínai Népköztársaságból és az Egyiptomból származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló (EU) 2020/492 bizottsági végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2020. június 12‑i (EU) 2020/776 bizottsági végrehajtási rendeletnek (HL 2020. L 189., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott végrehajtási rendelet) az őket érintő részében történő megsemmisítését kérik.
I. A jogvita előzményei
2 A felperesek két, az Egyiptomi Arab Köztársaság jogszabályai alapján létrehozott társaság, amelynek részvényesei kínai jogalanyok. Mindketten a China National Building Material (CNBM) csoporthoz (a továbbiakban: CNBM csoport) tartoznak. A felperesek tevékenysége egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek (a továbbiakban: ÜRSZ‑ek), valamint üvegrost előfonatok (a továbbiakban: ÜEF‑ek) kiviteléből áll. Ez utóbbiak képezik az ÜRSZ‑ek előállításához felhasznált fő alapanyagot. E termékeket többek között az Európai Unión belül értékesítik.
A. A szuezi egyiptomi‑kínai gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet
3 Mindkét felperes a szuezi (Egyiptom) egyiptomi‑kínai gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetben (a továbbiakban: SETC‑övezet) letelepedett társaság. A SETC‑övezetet az Egyiptomi Arab Köztársaság és a Kínai Népköztársaság közösen hozta létre. Létrejöttének története az 1990‑es évekre nyúlik vissza. 1997‑ben a kínai és az egyiptomi miniszterelnök egyetértési megállapodást írt alá, amelyben a két ország megállapodott abban, hogy „együttműködik a Szuezi‑öböl északi szabad gazdasági övezetének fejlesztése érdekében”.
4 2002‑ben az egyiptomi kormány a SETC‑övezetet magában foglaló, 20 km²‑es nagyobb földrajzi övezetet különleges gazdasági övezetté minősítette, ezáltal alkalmazhatóvá téve a SETC‑övezetre a különleges gazdasági övezetekről szóló 83/2002. sz. egyiptomi törvényt (a továbbiakban: 83/2002. sz. törvény).
5 Ezt követően kínai és egyiptomi közjogi jogalanyok létrehozták az Egypt TEDA Investment Co. (a továbbiakban: Egypt TEDA) nevű vállalatot, amelyben a kínai állam 80%‑os részesedéssel rendelkezik, a fennmaradó 20% pedig az egyiptomi állam tulajdonában van.
6 2012‑ben az egyiptomi elnök egyik, Kínában tett látogatása során ez utóbbi SETC‑övezetet kulcsfontosságú projektnek minősítette a két ország közötti kétoldalú együttműködés szempontjából. Kifejezte azon meggyőződését is, hogy kívánatosnak tartja, hogy minél több kínai vállalkozás fektessen be a SETC‑övezetbe, és ezáltal vegyen részt Egyiptom felzárkóztatásának programjában.
7 2013‑ban az Egypt TEDA és az egyiptomi hatóságok közötti szerződés értelmében a SETC‑övezetet 6 km²‑rel kibővítették. Ugyanezen évtől kezdve a SETC‑övezetet az „Egy övezet, egy út” elnevezésű kínai kezdeményezés keretében fejlesztették tovább. Ez a kezdeményezés – a kínai üzleti államtanácsnak a termelési kapacitás és a berendezésgyártás terén folytatott nemzetközi együttműködés előmozdításáról szóló, 2015. május 13‑i iránymutatásai szerint – magában foglalja annak a lehetőségét is, hogy a „külföldre távozó” vállalkozások kedvező adópolitikában és adózási támogatásban, kevésbé szigorú feltételekhez kötött hitelekben, szindikátusi hitelek útján nyújtott pénzügyi támogatásban, exporthitelekben és projektfinanszírozásban, sajáttőke‑beruházásokban és exporthitel‑biztosításban részesüljenek.
8 2015‑ben a fenti 4. pontban említett különleges jellegű gazdasági térség, amelynek részét képezte a SETC‑övezet, hivatalosan integrálták a Szuezi‑csatorna gazdasági övezetbe (a továbbiakban: szuezi övezet, SzCsÖ), amely egy kiterjedtebb övezet, amely magában foglalja a Szuezi‑csatorna közelében lévő és a 83/2002. sz. törvény által szabályozott régiót, az Egyiptom által indított, „a Szuezi‑csatorna folyosó fejlesztésére vonatkozó terv” keretében.
9 2016‑ban a kínai és egyiptomi elnök hivatalosan is megindította a SETC‑övezet 6 km²‑es bővítésére irányuló projektet, és 2016. január 21‑én megállapodást írtak alá a kínai és az egyiptomi kormány között (a továbbiakban: 2016. évi együttműködési megállapodás), amely még világosabbá tette a SETC‑övezet jelentőségét és jogállását.
10 Az együttműködési megállapodás értelmében a kormányok megegyeztek a SETC‑övezet közös fejlesztésében. Ezt a munkát a saját nemzeti stratégiáikkal összhangban végzik, Kína részéről az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés, Egyiptom részéről pedig a Szuezi‑csatorna folyosójának fejlesztési terve keretében. E célból az egyiptomi kormány földterületet, munkaerőt és bizonyos adómentességeket biztosít, míg az övezetben működő kínai vállalatok az eszközeiken és vezetőiken keresztül a termelő létesítményeket üzemeltetik. Az egyiptomi források hiányának kompenzálása érdekében a kínai kormány szintén támogatja ezt a projektet, azáltal, hogy az Egypt TEDA és a SETC‑övezetben működő kínai vállalkozások rendelkezésére bocsátja a szükséges pénzügyi eszközöket.
B. A megtámadott végrehajtási rendelet elfogadásához vezető eljárásról
11 Az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 55. o.; a továbbiakban: szubvencióellenes alaprendelet) 10. cikke alapján a beavatkozó fél, a Tech‑Fab Europe eV által az ÜRSZ teljes uniós termelésének több mint 25%‑át képviselő gyártók nevében benyújtott panaszt követően a Bizottság e cikk alapján szubvencióellenes vizsgálatot indított a Kínából és Egyiptomból származó ÜRSZ Unióba történő behozatalait illetően. 2019. május 16‑án a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2019. C 167., 11. o.).
12 Közelebbről, amint az a megtámadott végrehajtási rendelet (127) preambulumbekezdéséből kitűnik, a vizsgálat tárgyát képező termékek a tényállás idején az ex 7019 39 00, ex 7019 40 00, ex 7019 59 00 és ex 7019 90 00 KN‑kód (TARIC‑kódok: 7019390080, 7019400080, 7019590080 és 7019900080) alá tartozó, Kínából és Egyiptomból származó folytonosüvegrost‑szál előfonatból és/vagy fonalból készült szőtt és/vagy tűzött (stitched) szövetek voltak, beleértve a más elemeket tartalmazókat is, de kivéve az impregnált vagy előimpregnált (prepreg) termékeket, valamint a hosszában és szélességében egyaránt 1,8 mm‑nél nagyobb szemnagyságú, 35 g/m2‑nél nagyobb tömegű hálószöveteket.
13 A támogatásokra és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2018. január 1. és 2018. december 31. közötti időszakra terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák és az okozati összefüggés vizsgálata a 2015. január 1‑je és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra terjedt ki.
14 A vizsgálati időszakban a Jushi egyidejűleg ÜRSZ‑eket és ÜEF‑eket is gyártott. A Jushi a saját maga által előállított ÜEF‑jeit használta fel ÜRSZ‑ek gyártásához, de független ügyfeleknek is értékesített ÜEF‑eket, mind Egyiptomban, mind külföldön, valamint a Hengshi számára. Ez utóbbi a Jushitól, valamint egy másik kapcsolt vállalkozástól és egy független társaságtól – mely utóbbiak mindketten Kínában letelepedett társaságok – vásárolt ÜEF‑ekből gyártott ÜRSZ‑eket.
15 A Jushi közvetlenül értékesített ÜRSZ‑eket, független ügyfelek részére Egyiptomban és az Unióban. Emellett három Unión belüli kapcsolt ügyféltől, nevezetesen a Jushi Spain SA‑tól, a Jushi France SAS‑tól és a Jushi ltalia Srl‑től is exportált ÜRSZ‑eket. A Jushi ezenkívül egy Unión kívül letelepedett kapcsolt társaság, a Jushi Group (HK) Sinosia Composite Materials Co. Ltd közvetítésével értékesített ÜRSZ‑eket az Unióban. Az ÜRSZ‑eknek a Jushi által az Unión belül végzett értékesítései hozzávetőleg [bizalmas](2)%‑át tették ki e terméknek a felperesek által a vizsgálati időszak során teljesített összértékesítéseinek.
16 A Hengshi, amely kizárólag ÜRSZ‑eket gyárt, azokat nem az egyiptomi piacon értékesítette, hanem az Unióban, közvetlenül független ügyfeleknek, valamint egy Unión kívül letelepedett kapcsolt társaság, a Huajin Capital Ltd közvetítésével. Az ÜRSZ‑eknek a Hengshi által az Unióban végzett értékesítései e terméknek a felperesek által a vizsgálati időszakban megvalósított összértékesítésének hozzávetőleg [bizalmas]%‑át tették ki.
17 2019. február 21‑én a Bizottság külön dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínából és Egyiptomból származó ÜRSZ Unióba irányuló behozatalaira vonatkozóan (a továbbiakban: párhuzamos dömpingellenes vizsgálat). 2019. június 7‑én a Bizottság szubvencióellenes vizsgálatot is indított az Egyiptomból származó ÜEF behozatalaira vonatkozóan (a továbbiakban: az ÜEF‑ekre vonatkozó párhuzamos szubvencióellenes vizsgálat).
18 2019. június 14‑én a felperesek észrevételeket tettek a támogatásokkal, a kárral és az uniós érdekkel kapcsolatban. 2019. július 1‑jén benyújtották a szubvencióellenes kérdőívre adott válaszukat. 2019. szeptember 27‑én a felperesek megküldték a válaszukat a Bizottság kiegészítő tájékoztatás iránti kérelmére. Ez utóbbi helyszíni ellenőrzéseket végzett a felperesek helyiségeiben, valamint a felperesek kapcsolt társaságainak helyiségeiben.
19 2019. július 26‑án az egyiptomi kormány benyújtotta a szubvencióellenes kérdőívre adott válaszát. 2019. október 15‑én válaszolt a Bizottság kiegészítő tájékoztatás iránti kérelmére. Ez utóbbi 2019. december 23‑án tájékoztatta az egyiptomi kormányt azon szándékáról, hogy alkalmazni fogja a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkét, tekintettel bizonyos, a jogi és intézményi háttérre, valamint a Kínai Népköztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság közötti, a SETC‑övezetet érintő kormányközi megállapodások meglétére vonatkozó információkra. 2020. január 3‑án az egyiptomi kormány válaszolt a Bizottságnak, és megküldte számára a kért információkat.
20 2020. február 27‑én a Bizottság megküldte a felpereseknek a végleges tájékoztatást, amelyre vonatkozóan a felperesek 2020. március 20‑án benyújtották észrevételeiket. E tájékoztatással kapcsolatban meghallgatásra került sor a Bizottsággal.
21 2020. április 17‑én a Bizottság elfogadta a végleges tájékoztatás kiegészítését, amelyre vonatkozóan a felperesek 2020. április 22‑én benyújtották észrevételeiket. E tájékoztatás tárgyában meghallgatásra került sor a Bizottsággal.
22 A Bizottság 2020. június 12‑én elfogadta a megtámadott végrehajtási rendeletet. E végrehajtási rendeletet 2020. június 15‑én tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és a közzétételét követő napon lépett hatályba.
23 Az említett rendelet 10,9%‑os végleges kiegyenlítő vámot vet ki a felperesek ÜRSZ‑einek az Unióba irányuló behozatalaira.
II. A felek kérelmei
24 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– az őket érintő részében semmisítse meg a megtámadott rendeletet;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;
– a beavatkozó felet kötelezze saját költségeinek viselésére.
25 A Bizottság és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
III. A jogkérdésről
[omissis]
A. A szubvencióellenes alaprendelet 2. cikke a) és b) pontjának, 3. cikke 1. pontja a) alpontjának, valamint 4. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról
[omissis]
1. A második jogalapnak a szubvencióellenes alaprendelet 2. cikke a) és b) pontjának, valamint 3. cikke 1. pontja a) alpontjának megsértésére alapított első részéről
71 A felperesek e rész alátámasztása érdekében három fő kifogásra hivatkoznak. Először is, véleményük szerint a Bizottságnak a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjára vonatkozó értelmezése nem igazolt az uniós jogra való tekintettel. Másodszor az, hogy a Bizottság a WTO jogára hivatkozik e rendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának értelmezése érdekében, megalapozatlan. Harmadszor, a szubvenciókról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO‑megállapodás (a továbbiakban: SCM‑megállapodás) 1. cikke (1) bekezdése a) pontja 1. alpontjának Bizottság általi értelmezése nem tartja tiszteletben a WTO ítélkezési gyakorlatát és a nemzetközi közjogot.
72 Az első kifogás alátámasztásaként a felperesek arra hivatkoznak, hogy a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának szó szerinti értelmezéséből – amelynek szövege egyértelmű és pontos, és anélkül, hogy egyébként azt a szerződések jogáról szóló, 1969. május 23‑i Bécsi Egyezmény (a továbbiakban: Bécsi Egyezmény) és Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi Jogi Bizottsága által 2001‑ben elfogadott, az államok nemzetközi jogot sértő cselekményei miatti felelősségére vonatkozó cikkek (a továbbiakban: NJB cikkek) tervezete fényében is értelmezni kellene – az következik, hogy nem csupán a pénzügyi támogatást nyújtó kormány(zat)oknak, hanem maguknak a pénzügyi hozzájárulásoknak is a származási vagy exportáló ország joghatósága alá kell tartozniuk. Ezt az értelmezést erősíti meg a szubvencióellenes alaprendelet általános kontextusa is, különösen annak 10. cikke (7) bekezdése és 13. cikkének (1) bekezdése.
73 A második kifogás alátámasztásaként a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság tévesen értelmezte a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontjának a) alpontját a WTO jogának fényében. Jelzik, hogy bár az ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróság felülvizsgálhatja valamely uniós jogi aktus jogszerűségét a WTO‑szabályok fényében, amennyiben az Unió a WTO keretében vállalt valamely különös kötelezettséget kíván végrehajtani, a jelen ügyben azonban nem lehet a WTO jogának fényében értelmezni a szubvencióellenes alaprendeletnek az SCM‑megállapodás rendelkezéseitől eltérő rendelkezéseit. Márpedig a felperesek szerint az SCM‑megállapodás szövege a „támogatás” fogalmának meghatározását illetően nyilvánvalóan eltér az e rendelet által használt megszövegezéstől.
74 A harmadik kifogás alátámasztásaként a felperesek azzal érvelnek, hogy még ha feltételezzük is, hogy a szubvencióellenes alaprendeletben szereplő „kormányzat” kifejezés értelmezéséhez figyelembe kell venni a WTO jogát, az SCM‑megállapodás 1. cikke (1) bekezdése a) pontja 1. alpontjának Bizottság általi értelmezése akkor is téves, mivel sérti a Bécsi Egyezmény 31. cikkének (1) és (3) bekezdését. Az SCM‑megállapodás ezen cikkéből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy a harmadik országok kormányainak aktusai nem tulajdoníthatók a származási vagy az exportáló ország kormányainak. Ezt az értelmezést erősítik meg e megállapodás más rendelkezései is, mint például a 13. cikk (1), (2) és (4) bekezdése, valamint a 18. cikk (1) bekezdésének a) pontja.
75 Ezenkívül az NJB cikkek 11. cikke szerintük nem minősül a nemzetközi jog „releváns” szabályának a Bécsi Egyezmény 31. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében az SCM‑megállapodás 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjának 1. alpontjában szereplő „kormány” kifejezés értelmezésére vonatkozóan. Szerintük a WTO Fellebbviteli Testülete sem állapított meg mást az „Egyesült Államok – Egyes, Kínából származó termékekre vonatkozó végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok” (WT/DS 379/AB/R) ügyben. A felperesek a válaszban hozzáteszik, hogy ha az e vizsgálat során alkalmazandó jog az SMC‑megállapodás lett volna és nem a szubvencióellenes alaprendelet, a Bizottság az SCM‑megállapodás 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatásoknak minősíthette volna a kínai jogalanyok által a felpereseknek nyújtott pénzügyi hozzájárulásokat anélkül, hogy az NJB cikkek 11. cikke alapján e pénzügyi hozzájárulásokat az egyiptomi hatóságoknak kellett volna „tulajdonítani”. Az NJB cikkek 11. cikke szerintük semmiképpen sem alkalmazható a jelen ügyben, mivel annak az a célja, hogy szabályozza a másik államba valamely terület megszerzését követően beépült állam azon magatartását, amely a jogutód államnak tulajdonítható, vagy pedig valamely magánjogilag kifogásolható olyan magatartás valamely állam általi későbbi elfogadását, amelyet tanúsítottak vagy épp tanúsítanak. Szerintük ugyanis az NJB cikkek 16–18. cikke és nem e cikkek 11. cikke szabályozza az állam valamely másik állam létének betudható felelősségét.
76 A beavatkozó fél által támogatott Bizottság vitatja ezeket az érveket.
77 Amint az a fenti 72. pontból kitűnik, a felperesek szerint az uniós jogra tekintettel nem igazolt a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának, különösen a származási vagy exportáló ország „kormánya” fogalmának Bizottság általi értelmezése.
78 E kérdés megválaszolásához emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint minden egyes uniós jogi rendelkezést saját szövegösszefüggésébe kell helyezni, és e jog rendelkezéseinek összessége, annak céljai, valamint a szóban forgó rendelkezés alkalmazási időpontjában fennálló fejlődési állapota tükrében kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2016. július 28‑i Association France Nature Environnement ítélet, C‑379/15, EU:C:2016:603, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
79 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke úgy rendelkezik, hogy támogatás akkor áll fenn, ha az 1. és 2. pontjában felsorolt feltételek teljesülnek, azaz: ha a származási vagy az exportáló ország kormányzata „pénzügyi támogatást” nyújt, és ebből „előny” származik.
80 Az említett rendelet 2. cikkének b) pontja úgy határozza meg a „kormányzat” fogalmát, mint a származási ország vagy az exportáló ország kormányát vagy bármilyen illetékes közjogi szervét.
81 Márpedig a „kormányzat” e cikkben szereplő meghatározása arra szorítkozik, hogy a „kormányzat” fogalmát úgy értelmezi, mint amely magában foglalja a származási vagy exportáló ország közjogi szerveit is. Ugyanakkor e rendelkezés nem zárja ki, hogy a pénzügyi hozzájárulást a rendelkezésre álló konkrét bizonyítékok alapján az érintett termék származási vagy exportáló országa kormányzatának lehessen tulajdonítani.
82 Másodszor, hangsúlyozni kell, hogy e rendelet (5) preambulumbekezdése úgy rendelkezik, hogy „[e]gy támogatás meglétének a megállapításához szükséges annak bizonyítása, hogy egy ország területén egy kormányzat vagy közjogi szerv által nyújtott pénzügyi hozzájárulást, vagy a 1994. évi GATT XVI. cikke értelmében valamilyen jövedelem‑ vagy ártámogatást alkalmaztak, és az abból származó gazdasági előnyt átruházták a támogatásban részesülő vállalkozásra”.
83 Márpedig az e preambulumbekezdésben alkalmazott „egy ország területén” kifejezés nem jelenti azt, hogy a pénzügyi támogatásnak közvetlenül a származási vagy az exportáló ország kormányzatától kell származnia. Épp ellenkezőleg, e kifejezések használata, amint arra a Bizottság rámutat, nem zárja ki annak a megállapíthatóságát, hogy a pénzügyi hozzájárulásokat az érintett termék származási vagy exportáló országa kormányzatának lehet tulajdonítani.
84 Így a szubvencióellenes alaprendelet nem zárja ki, hogy még ha a pénzügyi támogatás nem is közvetlenül a származási vagy az exportáló ország kormányzatától származik, e támogatást nekik lehessen tulajdonítani.
85 A fenti következtetés még inkább releváns a SETC‑övezet konkrét összefüggésében, ahol a felperesek már részben letelepedett vállalatok.
86 Elsőként a Bizottság a megtámadott végrehajtási rendelet (690) preambulumbekezdésében figyelembe vette két egyiptomi elnöknek a SETC‑övezetre vonatkozó két nyilatkozatát is. Az első, amely 2012‑ből származik, e projekt övezetét kulcsfontosságúnak minősítette az Egyiptom és Kína közötti kétoldalú együttműködés szempontjából. A második, amely 2014‑ből származik, az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésre vonatkozott, és többek között pontosította, hogy e kezdeményezés fontos lehetőség Egyiptom felzárkóztatása szempontjából, és hogy az egyiptomi hatóságok mindebben készen állnak tevőlegesen is részt venni és támogatást nyújtani. Az egyiptomi hatóságok együtt kívántak működni Kínával, többek között a Szuezi‑csatorna folyosója és a SETC‑övezet projektjeinek fejlesztése érdekében, és a kínai vállalkozásokat egyiptomi beruházásokra kívánták ösztönözni.
87 E tekintetben a megtámadott végrehajtási rendelet (691) preambulumbekezdése jelzi, hogy a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezés jellemzői ismertek, és hogy a kínai üzleti államtanácsnak a termelési kapacitás és a berendezésgyártás terén folytatott nemzetközi együttműködés előmozdításáról szóló, 2015. május 13‑i iránymutatásai szerint a „külföldre távozó” vállalkozásokkal szemben alkalmazható intézkedések magukban foglalják a kedvező adópolitikában és adózási támogatásban, kevésbé szigorú feltételekhez kötött hitelekben, szindikátusi hitelek útján nyújtott pénzügyi támogatásban, exporthitelekben és projektfinanszírozásban, sajáttőke‑beruházásokban és exporthitel‑biztosításban való részesítést.
88 Másodikként, a Bizottság a megtámadott végrehajtási rendelet (693) preambulumbekezdésében figyelembe vette azt a tényt, hogy a SETC‑övezet a kínai és az egyiptomi kormány közötti 2016. évi együttműködési megállapodás tárgyát képezte. Márpedig e megállapodás az 1. cikke szerint többek között lehetővé teszi a Kínai Népköztársaság számára, hogy a SETC‑övezeten belül alkalmazza egyes törvényeit. Az említett megállapodás 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] kínai kormány a [SETC]‑övezetet Kína külföldi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetének tekinti”, valamint hogy „[a]z együttműködési övezet a kiépítés, az üzemeltetők odavonzása és az üzemeltetés során a kínai kormány által a tengerentúli gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetek számára nyújtott politikai támogatást és könnyítéseket élvez”. E megállapodás 5. cikkének (1) bekezdése ezenfelül úgy rendelkezik, hogy a kínai kormány azzal is támogatja az együttműködési övezetet, hogy „arra bátorítja a megfelelő pénzügyi intézményeket, hogy biztosítsanak finanszírozási eszközöket […] az együttműködési övezetben lévő beruházási projektek számára, feltéve, hogy teljesülnek a hitelezési feltételek és a hitelfelhasználási követelmények”.
89 Harmadikként, a megtámadott végrehajtási rendelet (660) preambulumbekezdése jelzi, hogy a 2016. évi együttműködési megállapodás végrehajtásának biztosítása érdekében a kínai és az egyiptomi kormány egy háromszintű konzultációs mechanizmust hozott létre, nevezetesen egy együttműködési megállapodást a SETC‑övezettel megbízott igazgatási bizottság létrehozása céljából, egy övezetigazgatási bizottságot, illetve egy, a problémáknak és nehézségeknek az Egypt TEDA társaság és az egyiptomi kollégák által történő jelzésére szolgáló rendszert. Egyébiránt ugyanezen rendelet (652) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az Egypt TEDA 80%‑ban a kínai kormány tulajdonában, 20%‑ban pedig az egyiptomi kormány tulajdonában van, és célja az egyiptomi SETC‑övezet fejlődésének előmozdítása.
90 Végül a megtámadott végrehajtási rendelet (726) és (745) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy az Egyiptomban letelepedett kínai társaságoknak nyújtott pénzügyi támogatás különösen jelentős összegű volt.
91 A kínai és az egyiptomi kormány tehát szoros együttműködéssel, olyan övezetként hozta létre a SETC‑övezetet, amely olyan jogi és gazdasági sajátosságokkal jellemezhető övezet, amely lehetővé tette a kínai kormányzat számára, hogy közvetlenül nyújtson a kínai „Egy övezet, egy út” kezdeményezéshez szervesen kapcsolódó kedvezményeket az ezen övezetben letelepedett kínai vállalkozások számára.
92 E körülmények között nem fogadható el az az álláspont, hogy egy olyan mélységű gazdasági és jogi konstrukció, mint amilyen a SETC‑övezeté, amelyet a legmagasabb szinten, a kínai és az egyiptomi kormány szoros együttműködésével hoztak létre, kikerüljön a szubvencióellenes alaprendelet hatálya alól, anélkül hogy ez sértené annak hatékony érvényesülését, illetve alapvető rendeltetését és céljait.
93 Harmadszor, a felperesek állításával ellentétben, a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának Bizottság általi értelmezése nem ellentétes sem ugyanezen rendelet 10. cikkének (7) bekezdésével, sem annak 13. cikke (1) bekezdésével. Ami ugyanis a 10. cikk (7) bekezdését illeti, a szubvencióellenes alaprendelet egyáltalán nem zárja ki, hogy a származási vagy az exportáló ország kormányzataival konzultálni lehessen a nekik tulajdonítható pénzügyi hozzájárulásokról. A jelen ügyben egyébként az ügyiratokból kitűnik, hogy a Bizottság felkérte az egyiptomi kormányt arra, hogy kezdjenek konzultációt az olyan kérdésekről, mint a kínai jogalanyok által nyújtott kedvezményes hitelek.
94 Ami az említett rendelet 13. cikkének (1) bekezdését illeti, amely többek között lehetővé teszi a származási vagy exportáló ország számára a támogatás megszüntetését, korlátozását vagy a hatásaival kapcsolatos egyéb intézkedések meghozatalát, ez a lehetőség továbbra is érvényes abban az esetben, ha a pénzügyi hozzájárulást a származási vagy az exportáló ország kormányzatának lehet tulajdonítani. A jelen ügyben ugyanis az egyiptomi kormányzatnak lehetősége volt arra, hogy véget vessen a kínai kormánnyal a pénzügyi hozzájárulásokat illetően folytatott szoros együttműködésnek, vagy hogy a szóban forgó támogatások hatásainak korlátozására irányuló intézkedéseket javasoljon.
95 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy sem a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontjának a) alpontja, sem annak általános rendszere nem zárja ki, hogy olyan esetben, mint a jelen ügy tárgyát képező eset, valamely harmadik ország kormányzata által nyújtott pénzügyi támogatást a rendelkezésre álló, a fenti 86–91. pontban ismertetett konkrét bizonyítékokra tekintettel a származási vagy exportáló ország kormányzatának lehessen tulajdonítani.
96 Ezenkívül, a felperesek állításával ellentétben, e következtetést erősítik meg az SCM‑megállapodás 1. cikkének rendelkezései is, amelynek fényében a szubvencióellenes alaprendeletet értelmezni kell. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy abban az esetben, ha az Unió a WTO keretében vállalt valamely különös kötelezettséget szándékozott teljesíteni, vagy ha az uniós jogi aktus kifejezetten utal a WTO‑megállapodások meghatározott rendelkezéseire, az uniós bíróság vizsgálhatja a szóban forgó uniós jogi aktusnak a WTO‑szabályok alapján fennálló jogszerűségét (lásd analógia útján: 2021. július 14‑i Interpipe Niko Tube et Interpipe Nizhnedneprovsky Tube Rolling Plant kontra Bizottság ítélet, T‑716/19, EU:T:2021:457, 95. pont).
97 Márpedig a szubvencióellenes alaprendelet (3) preambulumbekezdéséből kiderül, hogy e rendelet célja többek között az SCM‑megállapodás szabályainak az uniós jogba való, „lehető legteljesebb mértékű átültetése”.
98 Egyébiránt, az ítélkezési gyakorlat korábban már megállapította, hogy a szubvencióellenes alaprendelet „A támogatás fogalmának meghatározása” című 3. cikke és az SCM‑megállapodás 1. cikke a megszövegezésüket tekintve igen nagy részben azonosak, lényegüket tekintve pedig teljesen azonosak (lásd ebben az értelemben: 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 99. pont).
99 Ezenkívül a szubvencióellenes alaprendelet preambulumbekezdéseiből semmilyen, az SCM‑megállapodás 1. cikke (1) bekezdése a) pontja 1. alpontjának lényegétől való eltérésre irányuló jogalkotói szándék nem tűnik ki. Éppen ellenkezőleg, amint az e rendeletnek a fenti 97. pontban idézett (3) preambulumbekezdéséből kiderül, a jogalkotó igenis az SCM‑megállapodás keretében vállalt, a fenti 96. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett különös kötelezettséget akarta végrehajtani.
100 Így a felperesek állításaival ellentétben a szubvencióellenes alaprendelet rendelkezéseit, amennyire csak lehetséges, az SCM‑megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek fényében kell értelmezni (2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 101. pont). Ugyanez elmondható e rendelet 3. cikkéről is, amely az SCM‑megállapodás 1. cikkének végrehajtására irányul (2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 102. pont).
101 Az SCM‑megállapodás 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontját illetően először is meg kell állapítani, hogy e megállapodás a támogatást úgy határozza meg, mint a WTO „[valamely]” tagjának területén a kormány vagy más állami szerv által nyújtott pénzügyi támogatást. Ez a megfogalmazás tehát nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy harmadik ország által nyújtott pénzügyi támogatást a származási vagy az exportáló ország kormányzatának lehessen tulajdonítani, mivel elegendő, ha a kormány vagy más állami szerv pénzügyi hozzájárulására a WTO „[valamely]” tagjának a területén kerül sor.
102 Másodszor, az SCM‑megállapodásnak a konzultációkra, illetve a kötelezettségvállalásokra vonatkozó 13. és 18. cikke nem kérdőjelezi meg a fenti megállapításokat. E rendelkezések szövege és tárgya ugyanis nem zárja ki azokat a helyzeteket, amelyekben a pénzügyi hozzájárulást a WTO valamely tagjának tulajdonítják, mivel egyrészt a tagokkal, akiknek termékei vizsgálat tárgyát képezhetik, konzultálni lehet a nekik tulajdonítható pénzügyi hozzájárulásokkal kapcsolatban, másrészt pedig a tagok, akiknek a termékei vizsgálat tárgyát képezhetik, korlátozásokat szabhatnak a nekik tulajdonítható támogatásokat illetően.
103 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy mivel a Bizottság helyesen értelmezte a szubvencióellenes alaprendeletet az SCM‑megállapodás fényében, az a körülmény, hogy figyelembe vette‑e az NJB cikkek 11. cikkét vagy sem, hatástalan. Ennélfogva a jelen rész harmadik kifogását szintén el kell vetni, ennek következtében pedig azt teljes egészében el kell utasítani.
[omissis]
[omissis]
[omissis]
[omissis]
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics SAE és a Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE saját költségein felül viseli az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
3) A Tech‑Fab Europe eV maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. március 1‑jei nyilvános ülésen.
Aláírások