AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(első tanács)
2015. március 17.
F‑73/13. sz. ügy
AX
kontra
Európai Központi Bank (EKB)
„Közszolgálat – Az EKB személyi állománya – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi szankció – Elbocsátás – Védelemhez való jog – A fegyelmi iratanyaghoz való hozzáférés – A más szervezeti egységekre vonatkozó információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférés – Ésszerű határidő – A fegyelmi bizottság összetételének jogszerűsége – A fegyelmi bizottság konzultatív szerepe – A szankciónak a javasolt mértékhez képest történő súlyosítása – Indokolási kötelezettség – Valamely szervezeti egység igazgatása – Nyilvánvaló értékelési hiba – A szankció arányossága – Enyhítő körülmények – Súlyosító körülmények – Jogellenességi kifogás”
Tárgy: Az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez mellékelt, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 36.2. cikke alapján benyújtott kereset, amelyben AX többek között egyrészt az Európai Központi Bank (EKB vagy a továbbiakban: Bank) igazgatósága által 2013. május 28‑án hozott azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben felmondási idővel történő elbocsátás fegyelmi szankciót szabtak ki rá, másrészt az őt ért nem vagyoni kár megtérítéseként 20 000 euró megítélését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. AX maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Központi Bank részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – A tisztviselők személyzeti szabályzatával kapcsolatban kialakított ítélkezési gyakorlat analógia útján történő alkalmazása
(A személyzeti szabályzat; az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételei, 9. cikk, c) pont)
2. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Kontradiktórius eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az iratanyag érintettnek való továbbítása – Terjedelem – Korlátok
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, b) pont; az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételei, 45. cikk; az Európai Központi Bank személyzeti szabályzata, 8.3.2 és 8.3.11. cikk)
3. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Fegyelmi felelősségi rendszer – Szankció – Jogszerűség – Hasonló tényállás mellett valamely más alkalmazottal szemben indított fegyelmi eljárás hiánya – Hatás hiánya
(Az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételei, 45. cikk; az Európai Központi Bank személyzeti szabályzata, 8.3.17. cikk)
4. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Olyan jelentés érintettel való közlésének kötelezettsége, amelyet a vizsgálóbizottság a fegyelmi eljárás megindítása előtt készített, és amely nem szerepel a fegyelmi iratanyagban – Hiány
(Az Európai Központi Bank személyzeti szabályzata, 8.3.2 és 8.3.11. cikk; az Európai Központi Bank 1/2006. sz. körlevele, 6. cikk, (14) bekezdés)
5. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Fegyelmi bizottság – Összetétel – Az emberi erőforrások főigazgatóság főigazgatója vagy főigazgató‑helyettese – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 2. szakasz; a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv, 36.2. cikk; az Európai Központi Bank személyzeti szabályzata, 8.3.5. és 8.3.7. cikk)
6. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az ártatlanság vélelmének elve – Terjedelem
(Az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételei, 45. cikk; az Európai Központi Bank személyzeti szabályzata, 8.3.15. cikk)
7. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Határidők – Az adminisztráció ésszerű határidőn belül való eljárásának kötelezettsége – Értékelés
(Az Európai Központi Bank személyzeti szabályzata, 8.3.2. cikk)
8. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Fegyelmi felelősségi rendszer – Szankció – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(Az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételei, 45. cikk; az Európai Központi Bank személyzeti szabályzata, 8.3.17. cikk)
9. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Fegyelmi felelősségi rendszer – Szankció – Az igazgatóság mérlegelési jogköre – Korlátok – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételei, 45. cikk; az Európai Központi Bank személyzeti szabályzata, 8.3.17. cikk)
10. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Jogok és kötelezettségek – A hűség kötelezettsége – Terjedelem – A Bankhoz fűződő bizalmi viszonya helyrehozhatatlan sérelmét okozó alkalmazott visszahívása – Megengedhetőség
(Az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételei, 4. cikk, a) pont, és 44. cikk; az Európai Központi Bank magatartási kódexe, 2. cikk, 2.2. cikk, 4.1. cikk, 4.2. cikk és 5.1. cikk)
11. Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Fegyelmi felelősségi rendszer – Szankció – Enyhítő körülmény – Vezetői feladatokat ellátó alkalmazott esetében történő értékelés
(Az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételei, 45. cikk)
12. Az Európai Unió joga – Elvek – Alapvető jogok – Az egyesülés szabadsága – Terjedelem – A kollektív tárgyalásra vonatkozó kötelezettség – Hiány
(EUSZ 13. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 28. cikk; a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv, 36.1. cikk)
1. Mivel az Európai Központi Bank alkalmazási feltételei 9. cikkének c) pontja értelmében az uniós intézmények személyi állományára vonatkozó szabályozásokat, szabályokat és ítélkezési gyakorlatot megfelelően figyelembe kell venni az említett alkalmazási feltételekben előírt jogok és kötelezettségek értelmezésekor, abban az esetben, ha a Bank alkalmazottaira alkalmazandó normarendszerben előírt fegyelmi eljárás bizonyos hasonlóságot mutat az Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatában szereplő fegyelmi eljárással, az uniós bíróság szükség esetén analógia útján alkalmazhatja a személyzeti szabályzatban szereplő fegyelmi eljárással kapcsolatban kialakított ítélkezési gyakorlatot.
(lásd a 102. és 103. pontot)
2. Noha az Európai Központi Bank alkalmazottaira alkalmazandó rendelkezések a fegyelmi eljárás alá vont alkalmazott javára a fegyelmi iratanyaghoz való – főszabály szerint korlátozás nélküli, az alkalmazott javára szóló anyagokra is kiterjedő – hozzáférést írnak elő, e rendelkezések nem biztosítanak korlátlan hozzáférést a Banknál fellelhető minden információhoz vagy irathoz, sem a Banknál elérhető iratok vagy információk alapján újra előállítható összes irathoz. Az információk vagy az újra előállított iratok ez utóbbi típusát illetően ugyanis, amelyeket főszabály szerint nem tekintenek a fegyelmi iratanyag szerves részét képezőknek, a Bank személyzeti szabályzata nem írja elő ezek hivatalból történő továbbítását az érintettnek.
A fegyelmi iratanyaghoz való hozzáférésnek a Bank személyi állományára alkalmazandó normarendszerben előírt joga megfelel az uniós jog és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja, valamint a fegyelmi eljárás tekintetében az uniós ítélkezési gyakorlat által előírt követelményeknek. Ugyanis a Bank fegyelmi bizottsága előtt lefolytatotthoz hasonló fegyelmi eljárás kontradiktórius jellege és az ilyen eljárásban a védelemhez való jog kétségkívül megkövetelik, hogy az érintett és adott esetben annak ügyvédje megismerhesse a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló tényeket, méghozzá megfelelő időben ahhoz, hogy megtehessék észrevételeiket. Így a védelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy az érdekelt fél számára lehetővé tegyék a tények helytállóságára vonatkozó álláspontja hasznos kifejtését, és azt is, hogy legalábbis állást foglalhasson az uniós intézmény által figyelembe vett és a védelemhez való joga gyakorlása tekintetében fontos információkat tartalmazó iratokról. Azonban az érintettnek a rá vonatkozó iratokhoz való hozzáférésére vonatkozó követelmény csupán azon iratokra alkalmazható, amelyeket a fegyelmi eljárás során és/vagy az adminisztráció végleges határozatához felhasználtak. Következésképpen a védelemhez való jog tiszteletben tartása érdekében az adminisztráció nem szükségszerűen köteles más iratokkal szolgálni.
E tekintetben sem a Banknak, sem a fegyelmi bizottságnak nem feladata nyilatkozni arról, hogy egyes iratok mennyire relevánsak vagy azok mennyiben lehetnek érdekesek a személyi állomány valamely tagjának védelme szempontjából, mivel nem zárható ki, hogy a Bank vagy a fegyelmi bizottság által irrelevánsnak ítélt iratok az érintett számára érdekesek lehetnek. Következésképpen sem a Bank, sem a fegyelmi bizottság nem zárhatja ki egyoldalúan a közigazgatási eljárásból azon iratokat, amelyek az érintett javára felhasználhatók.
(lásd a 114., 115. és 120. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: ICI kontra Bizottság ítélet, T‑36/91, EU:T:1995:118, 93. pont; N kontra Bizottság ítélet, T‑273/94, EU:T:1997:71, 89. pont; Eyckeler & Malt kontra Bizottság ítélet, T‑42/96, EU:T:1998:40, 81. pont; Kaufring és társai kontra Bizottság ítélet, T‑186/97, T‑187/97, T‑190/97–T‑192/97, T‑210/97, T‑211/97, T‑216/97–T‑218/97, T‑279/97, T‑280/97, T‑293/97 és T‑147/99, EU:T:2001:133, 179. és 185. pont.
3. Az Európai Központi Bank személyi állománya fegyelmi eljárás alá vont tagjának felelősségét egyedileg és önálló módon kell vizsgálni, vagyis függetlenül a személyi állomány más tagjaival szemben hozott határozat vagy a határozathozatal elmaradásának esetleges jogszerűségétől vagy jogellenességétől. Így az alkalmazott a rá kiszabott szankció vitatása érdekében nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a neki felrótt tényekhez hasonló tények miatt semmiféle fegyelmi eljárást nem indítottak egy vagy több más alkalmazottal szemben.
(lásd a 123. és 228. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: Williams kontra Számvevőszék ítélet, 134/84, EU:C:1985:297, 14. pont; de Compte kontra Parlament ítélet, C‑326/91 P, EU:C:1994:218, 52. pont;
Elsőfokú Bíróság: de Compte kontra Parlament ítélet, T‑26/89, EU:T:1991:54, 170. pont.
4. Az intézmény valamely részlegén belüli működési zavarokat először az adminisztrációval közlő informátor bejelentése alapján az Európai Központi Bank igazgatósága által felállított vizsgálótestület tevékenységi jelentése a Bank személyzeti szabályzatának 8.3.2. cikke szerinti fegyelmi jelentéstől eltérően nem tekinthető a Bank felelősségi körébe tartozó jelentésnek, sem a Bankon belüli közigazgatási vizsgálatokra vonatkozó szabályokat megállapító 1/2006 körlevél 6. cikkének (14) bekezdése értelmében vett indokolással ellátott jelentésnek.
Ugyanis a vizsgálótestület tevékenységi jelentésében esetlegesen szereplő megállapítások és következtetések előzetes jellegére, valamint az informátor névtelenségének megőrzéséhez fűződő jogos érdekre tekintettel e jelentés a fegyelmi eljárás megindítása előtt készített előkészítő feljegyzés jellegével rendelkezik. Ebből következően belső iratként ezen előkészítő feljegyzés nem része a fegyelmi iratanyagnak, és a Bank személyzeti szabályzata alapján annak a személyi állomány fegyelmi eljárás alá vont tagjával való közlése nem szükséges e személy védelemhez való jogának biztosításához.
Ennélfogva a fegyelmi bizottság nem gyakorolja erre vonatkozó hatáskörét hibásan amikor azt állapítja meg, hogy amennyiben a fegyelmi iratanyag elegendő iratot tartalmaz mind az érintettnek felrótt tényállásra vonatkozóan, mind ez utóbbi védekezésül felhozott érveinek alátámasztására, ez utóbbi, a testület ideiglenes értékelését tartalmazó irat beillesztése nem jelent többletértéket, és indokolatlanul meghosszabbítaná az eljárást. Másfelől nem tekinthető úgy, hogy azért, mert a fegyelmi bizottság elfogadta az említett jelentés Banktól való kikérését és azt megvizsgálta az érintett hozzáférés iránti kérelmére való válaszadás lehetővé tétele érdekében, az említett jelentés a fegyelmi iratanyag részévé vált volna, és a fegyelmi bizottság szükségszerűen az említett jelentésre támaszkodott volna véleménye elfogadásakor.
Mindenesetre, noha az adminisztráció köteles közölni a fegyelmi eljárással érintett személlyel azon iratokat, amelyekre a sérelmet okozó aktus elfogadásakor kifejezetten támaszkodik, és a Bank a személyzeti szabályzatának 8.3.11. cikke értelmében köteles lehetővé tenni az érintett számára, hogy másolatot készíthessen az összes eljárási iratról, ideértve azokat, amelyek őt tisztázhatják, e dokumentumok hozzáférhetővé tételének elmaradása csak akkor vezethet a fegyelmi határozat megsemmisítéséhez, ha a megfogalmazott kifogások csak e dokumentumokra hivatkozva bizonyíthatók, másképpen fogalmazva, az érintett személy által jelzett iratok hozzáférhetővé tételének elmaradása ez utóbbi hátrányára befolyásolhatta a fegyelmi eljárás lefolytatását és a fegyelmi határozat tartalmát.
(lásd a 135–139. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: R. kontra Bizottság ítélet, 255/83 és 256/83, EU:C:1985:324, 24. pont; Tzoanos kontra Bizottság ítélet, C‑191/98 P, EU:C:1999:565, 34. és 35. pont;
Elsőfokú Bíróság: Y kontra Bíróság ítélet, T‑500/93, EU:T:1996:94, 45. pont; N kontra Bizottság, EU:T:1997:71, 92. pont; E kontra Bizottság ítélet, T‑24/98 és T‑241/99, EU:T:2001:175, 92. és 93. pont.
5. Az Európai Központi Bank intézményi önállósága keretében létrehozhat olyan fegyelmi rendszert, amelyben a fegyelmi bizottság összetételére vonatkozó szabályok akár lényegesen eltérnek a tisztviselők személyzeti szabályzata IX. mellékletének 2. szakaszában szereplő, az uniós tisztviselők és egyéb alkalmazottak tekintetében létrehozandó fegyelmi bizottságra vonatkozó szabályoktól. E tekintetben még ha a Bank személyzeti szabályzatának 8.3.5. cikke nem is ír elő az adminisztráció által kijelölt tagok és a személyi állomány képviselői által kijelölt tagok közötti ugyanolyan egyensúlyt, mint amely a tisztviselők személyzeti szabályzatában szerepel, a Bankra vonatkozóan a személyzeti szabályzaton kívül kellő garancia található a fegyelmi bizottság által megfogalmazandó és az igazgatóság elé tárandó vélemény pártatlanságának és objektivitásának biztosítására: elsősorban a fegyelmi bizottság összetétele, különösen a tagok különböző szervezeti egységhez tartozása; másodsorban az a körülmény, hogy a személyzeti szabályzat 8.3.7. cikke előírja, hogy a fegyelmi bizottság testületi vitái és munkája személyes és bizalmas jellegűek, az EKB bizalmasságra vonatkozó belső szabályainak megfelelően, a fegyelmi bizottság tagjai saját nevükben járnak el, és feladataikat teljes mértékben független módon látják el; harmadsorban a testületi viták testületi jellege, végül negyedsorban az érintett azon lehetősége, hogy valamely tag kizárását kérje.
E tekintetben az a körülmény, hogy az emberi erőforrások főigazgatóság főigazgatója vagy főigazgató‑helyettese jogszabály alapján tagja a fegyelmi bizottságnak nem jelenti azt, hogy a személyi állomány minden tagjára, ebből következően a fegyelmi bizottság testületi vitáira döntő befolyást gyakorol vagy tud gyakorolni. Másfelől elfogadható, hogy a Bank és alkalmazottai közötti munkaviszonyhoz hasonló, nem a személyzeti szabályzat által szabályozott viszonyrendszerben a fegyelmi bizottságban a Bank érdekeit a személyi állomány ilyen tagja képviselje, különösen mivel az emberi erőforrások főigazgatóság főigazgatója nem tagja az igazgatóságnak, amely fegyelmi ügyekben a döntéshozó szerv.
Ilyen körülmények között nem róható fel a fegyelmi bizottság adminisztráció által kijelölt tagjai egyikének, hogy a fegyelmi eljárással érintett személy fegyelmi bizottság általi meghallgatásakor olyan módon kérdezte az érintettet, amelyet az vádlónak érzett. Az ilyen magatartás ugyanis – még ha be is bizonyosodik – nem szükségszerűen elfogultságról árulkodik, hanem magyarázható a vitához kontradiktórius módon való hozzájárulás szándékával is, szembesítve az érintett személyt a terhére rótt kifogásokkal. Márpedig még ha az említett személy a meghallgatáson szubjektíven vádló hangvételűnek érezhette is az emberi erőforrások főigazgatóság főigazgató‑helyettesének megnyilvánulását, ez önmagában nem jelenti a védelemhez való jog vagy az ártatlanság vélelme elvének megsértését.
Nem állítható határozottan az sem, hogy munkaköre miatt az emberi erőforrások főigazgatóság főigazgatója vagy főigazgató‑helyettese szükségszerűen összeférhetetlen helyzetben volna, vagyis olyan helyzetben, melyben feladatai ellátása során az alkalmazottnak olyan ügyben kell állást foglalnia, amelynek kezeléséhez vagy kimeneteléhez olyan személyes érdeke fűződik, amely csorbítaná függetlenségét. Emellett a Bank személyzeti szabályzatának 8.3.5. cikke nem az említett főigazgatóra vagy főigazgató‑helyettesre bízza a fegyelmi bizottság elnökletét, hanem a Bankon kívüli személyre, még akkor is, ha e személy nem rendelkezik szavazati joggal. Mindenesetre az uniós bíróság a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 36.2. cikkén alapuló bírósági felülvizsgálata lehetővé teszi az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkének (1) bekezdése és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlata szerinti független és pártatlan bíróság előtt megfelelő és hatékony kereset megindítását, így lehetővé teszi adott esetben a fegyelmi bizottság összetételével kapcsolatos hiányosságok és hibák orvoslását.
(lásd a 148. és 150–157. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: X kontra EKB ítélet, T‑333/99, EU:T:2001:251; Onidi kontra Bizottság ítélet, T‑197/00, EU:T:2002:135, 132. pont; Zavvos kontra Bizottság ítélet, T‑21/01, EU:T:2002:177, 336. pont; Giannini kontra Bizottság ítélet, T‑100/04, EU:T:2008:68, 223. pont;
az Európai Unió Törvényszéke: Andreasen kontra Bizottság ítélet, T‑17/08 P, EU:T:2010:374, 145. pont.
6. Az Európai Központi Bank alkalmazottaira vonatkozó fegyelmi eljárást illetően az ártatlanság vélelmének megsértése csak olyan körülmények fennállása esetén állapítható meg, amelyek bizonyítják, hogy az adminisztráció már az említett eljárás kezdetén elhatározta, hogy mindenképpen szankcióval sújtja az érintett személyt, az e személy által adott magyarázattól függetlenül. E tekintetben az a körülmény, hogy a fegyelmi bizottság két tagja úgy nyilatkozott, hogy a felrótt mulasztást az érintett személy személyes érdekeinek követése motiválta, semmilyen módon nem bizonyítja az ártatlanság vélelmének megsértését. Az ehhez hasonló álláspont ugyanis csupán a testületi vita testületi jellegét tükrözi, és a fegyelmi bizottság többsége által véglegesen elfogadott határozattól eltérő vélemény kinyilvánításának lehetőségét. Ugyanígy az a tény, hogy az igazgatóság a Bank személyzeti szabályzatában előírt egyik legsúlyosabb szankció elfogadása mellett döntött, önmagában nem bizonyítja, hogy a fegyelmi eljárás során az ártatlanság vélelmét megsértették volna.
(lásd a 162., 166. és 167. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: Pessoa e Costa kontra Bizottság ítélet, T‑166/02, EU:T:2003:73, 56. pont.
7. Fegyelmi ügyekben az Európai Központi Bank vagy adott esetben a Csaláselleni Hivatal kötelesek gondosan eljárni, attól a pillanattól kezdve, amikor tudomást szereznek azon tényekről vagy cselekményekről, amelyek a Bank alkalmazottait terhelő kötelezettségek megsértésének minősülhetnek, annak mérlegelése céljából, hogy vizsgálatot kell‑e indítani, és igenlő válasz esetén, e vizsgálat lefolytatása során, valamint a Bankot illetően a fegyelmi eljárás lefolytatásakor. Ebből következően a Banknak a fegyelmi eljárás lefolytatása során ügyelnie kell arra, hogy minden aktus elfogadására a korábbi aktushoz képest ésszerű határidőn belül kerüljön sor. E tekintetben nem merülhet fel az ésszerű határidő elve megsértésének kérdése az olyan fegyelmi eljárás esetében, amelynek keretében az egyes eljárási cselekmények és az azokat követő aktus között eltelt idő teljes mértékben ésszerű volt, és amely keretében ha lehetett is késedelem, annak az érintett személy védelemhez való joga tiszteletben tartásának követelménye, valamint az ügyvédje által előterjesztett számos megjegyzés és észrevétel megválaszolásának szükségessége volt az oka.
Másfelől igaz ugyan, hogy a fegyelmi eljárás megindítását megelőző vizsgálatok során és a fegyelmi eljárás alatt az érintett személy várakozó és bizonytalan helyzetbe kerül, különösen a szakmai jövőjét illetően, azonban e vetület nem érintheti a fegyelmi határozat érvényességét, mivel e helyzet minden fegyelmi eljárás velejárója, és annak megindítását azon uniós érdek igazolja, amely arra vezeti a Bankot, hogy azon állításokkal szemben, amelyek kétséget támasztanak az alkalmazottai feddhetetlenségét illetően, tegye meg a szükséges intézkedéseket, ideértve az érintett személy felfüggesztését annak érdekében, hogy biztosítsa a szakmai tevékenysége kifogástalan jellegét.
(lásd a 173., 175., 182. és 184. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: Teixeira Neves kontra Bíróság ítélet, T‑259/97, EU:T:2000:208, 125. pont; Pessoa e Costa kontra Bizottság ítélet, EU:T:2003:73, 66. pont;
Közszolgálati Törvényszék: Kerstens kontra Bizottság ítélet, F‑12/10, EU:F:2012:29, 124. és 125. pont; Goetz kontra Régiók Bizottsága ítélet, F‑89/11, EU:F:2013:83, 126. pont.
8. Fegyelmi ügyekben, ha az Európai Központi Bank valamely alkalmazottjára kiszabott szankció végül súlyosabb, mint amelyet a fegyelmi bizottság javasolt, a fegyelmi eljárások sajátos követelményeire tekintettel a Bank határozatának még a kizárólag szerződéses munkaviszony keretében is pontosítania kell azon indokokat, amelyek alapján a Bank eltért a fegyelmi bizottsága által kibocsátott véleménytől. A Bank eleget tesz e kötelezettségnek, ha az igazgatósága kifejti azon okokat, amelyek miatt súlyosabb szankciót alkalmazott annál, mint amelyet a fegyelmi bizottság tagjainak konszenzussal sikerült elfogadniuk. E tekintetben az a körülmény, hogy az igazgatóság által alkalmazott szankció megegyezik azzal, amelyre a fegyelmi bizottság négy tagja közül kettő a szavazáskor hajlott, önmagában nem teszi érvénytelenné a fegyelmi határozatot az indokolás kötelezettség szempontjából.
Másfelől, ahogyan azt a Bank személyzeti szabályzatának 8.3.17. cikke kifejezetten kimondja, az igazgatóságot nem köti a fegyelmi bizottság véleménye. Következésképpen még ha a fegyelmi bizottság többsége egyet is ért abban, hogy az ő szemszögéből az igazgatóság csak akkor állapíthatja meg a bizalmi viszony megszakadását, ha ez utóbbi úgy véli, hogy az érintett személy saját személyes érdekét követte, az igazgatóság a Bank személyi állományával szemben támasztott becsületesség követelményeinek meghatározása tekintetében fennálló széles mérlegelési jogköre keretében úgy tekintheti, hogy bekövetkezett a bizalmi viszony megszakadása, akár a fegyelmi bizottság által javasolt feltételtől függetlenül is, vagyis az érintett személy részéről a saját személyes érdekei követésére vonatkozó bizonyíték hiányában.
(lásd a 190., 196. és 197. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: F. kontra Bizottság ítélet, 228/83, EU:C:1985:28, 35. pont;
Elsőfokú Bíróság: N kontra Bizottság ítélet, T‑198/02, EU:T:2004:101, 95. pont;
Közszolgálati Törvényszék: EH kontra Bizottság ítélet, F‑42/14, EU:F:2014:250, 132. pont.
9. Ami a fegyelmi bizottság által a tisztviselő terhére megállapított kötelezettségszegések súlyának értékelését és a kötelezettségszegésekre tekintettel legmegfelelőbbnek tűnő intézkedés kiválasztását illeti, e kérdések főszabály szerint a Bank széles mérlegelési jogkörébe tartoznak, kivéve ha az alkalmazott szankció aránytalan a megállapított tényállással. Így ezen intézménynek joga van ahhoz, hogy eltérően értékelje az alkalmazottja felelősségét, mint ahogyan azt a fegyelmi bizottság tette, valamint ahhoz, hogy ezt követően a megállapított fegyelmi vétségnek az általa megfelelőnek vélt szankcióját alkalmazza. Miután a tényállás bizonyítást nyert, a Bankot fegyelmi ügyekben megillető széles mérlegelési jogkörre tekintettel a bírósági felülvizsgálatnak a nyilvánvaló értékelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére kell korlátozódnia.
A fegyelmi szankciónak a megállapított tényállás súlyosságához viszonyított arányosságát illetően az uniós bíróságnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a szankció meghatározásának minden egyes ügy konkrét tényállásának és sajátos körülményeinek a Bank általi átfogó értékelésén kell alapulnia, hangsúlyozva, hogy a tisztviselők személyzeti szabályzatához hasonlóan a Bank személyi állományára alkalmazandó normarendszer, különösen a Bank személyi állománya alkalmazási feltételeinek 45. cikke nem írja elő az abban szereplő szankciók és a szakmai kötelezettségek különféle lehetséges megszegései közötti meghatározott viszonyt, és nem pontosítja, hogy a szankció kiválasztásában a súlyosító vagy enyhítő körülmények fennállásának milyen mértékben kell szerepet játszania. E tekintetben az adminisztrációnak joga van ahhoz, hogy eltérően értékelje az alkalmazottja felelősségét, mint ahogyan azt a fegyelmi bizottság tette, valamint ahhoz, hogy ezt követően a megállapított fegyelmi vétségnek az általa megfelelőnek vélt szankcióját alkalmazza. Az első fokon eljáró bíróság vizsgálatának tehát arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy a Bank arányosan mérlegelte–e a súlyosító és enyhítő körülményeket, pontosítva, hogy e vizsgálat során a bíróság nem léphet a Bank helyébe az ez utóbbi által e tekintetben hozott értékítéletet, valamint az alkalmazandó fegyelmi szankció kiválasztását illetően.
(lásd a 205–207. és 245. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: Y kontra Bíróság ítélet, EU:T:1996:94, 56. pont; Tzikis kontra Bizottság ítélet, EU:T:2000:130, 48. pont; E kontra Bizottság ítélet, EU:T:2001:175, 85. és 86. pont; X kontra EKB, ítélet EU:T:2001:251, 221. és 222. pont; Afari kontra EKB ítélet, T‑11/03, EU:T:2004:77, 203. pont;
az Európai Unió Törvényszéke: BG kontra ombudsman ítélet, T‑406/12 P, EU:T:2014:273, 64. pont;
Közszolgálati Törvényszék: Nijs kontra Számvevőszék ítélet, F‑77/09, EU:F:2011:2, 132. pont; EH kontra Bizottság ítélet, EU:F:2014:250, 92. és 93. pont.
10. Az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételei 4. cikke a) pontjának és a Bank magatartási kódexe 2., 2.2, 4.1, 4.2 és 5.1. cikkének célja annak biztosítása, hogy a Bank alkalmazottai magatartásuk révén a méltóság olyan képét mutatják, amely összhangban áll azon rendkívül korrekt és tiszteletreméltó magatartással, amely jogszerűen várható el valamely nemzetközi intézmény személyi állományának tagjaitól, még akkor is, ha csupán szerződéses alapon alkalmazzák őket. Közelebbről az említett 4. cikk a) pontjában szereplő, a feladatkörnek és a Bank mint uniós szerv jellegének megfelelő magatartás tanúsítására vonatkozó kötelezettséget úgy kell értelmezni, mint amely többek között a hűség és a méltóság kötelezettségét írja elő a Bank személyi állománya számára, hasonlóan azokhoz, amelyek az Unió tisztviselőire vonatkoznak.
E tekintetben a Bank alkalmazottaira vonatkozó normarendszerből a Bank alkalmazottjának az intézményi munkáltatójával szembeni hűség kötelezettsége következik, melynek arra kell őt vezetnie, hogy – különösen, ha magas besorolási fokozattal rendelkezik – minden gyanún felül álló magatartást tanúsítson, annak érdekében, hogy mindig megmaradjon az intézmény és ezen alkalmazott között fennálló bizalmi viszony. Márpedig az Unió és annak alkalmazottai között fennálló bizalmi viszony fontosságára tekintettel, amely mind az Unió belső működését, mind az Unió külső képét érinti, és a Bank személyi állományának alkalmazási feltételei 4. cikke a) pontjának, valamint a magatartási kódex rendelkezéseinek általános megfogalmazására tekintettel e rendelkezések kiterjednek minden olyan körülményre vagy magatartásra, amelyet a Bank alkalmazottja besorolási fokozatára, feladatkörére és az eset sajátos körülményeire tekintettel ésszerűen úgy értelmezhet, mint amely jellegénél fogva alkalmas arra, hogy harmadik személyekben zavart keltsen az Unió által követett érdekeket tekintve, amelyet ezen alkalmazott szolgálni hivatott.
Másfelől az Unió monetáris politikájának irányításáért való felelősségére tekintettel a Bank külső jó hírnevét ténylegesen a mintaszerű, hatékony és felelősségteljes adminisztrációra alapozza, ami magába foglalja, hogy személyi állományának becsülete kifogástalan. Egyébként ezt írja elő a magatartási kódex 2.2 pontja is, amelynek értelmében a Bank alkalmazottainak tudatában kell lenniük feladataik és küldetésük fontosságának, figyelembe kell venniük az erkölcsi tartásukkal kapcsolatban a közvélemény elvárásait, olyan módon kell viselkedniük, amely fenntartja és megerősíti a Bankba vetett közbizalmat, és hozzá kell járulniuk a Bank adminisztrációjának hatékonyságához. E kötelezettségek elsődleges fontosságúak valamely pénzügyi intézmény célkitűzéseinek teljesítéséhez, és lényeges részét képezik azon magatartásnak, amelyet ezen intézmény személyi állományának tanúsítania kell az intézmény függetlenségének és méltóságának megőrzése érdekében.
Ennélfogva abban az esetben, ha a Bank valamely vezetői tisztséget betöltő és az intézmény jó hírnevének és pénzügyi érekeinek megóvása terén nagyobb felelősséggel rendelkező alkalmazottja személyes érdektől vezérelve rendelte el termékek megvásárlását a Bank költségvetése terhére, a Bank úgy tekintheti, hogy az alkalmazott helyrehozhatatlanul megsértette a Bankhoz fűződő bizalmi viszonyát. Ilyen helyzetben ugyanis a Bank a személyi állomány becsületességérre vonatkozó követelmények meghatározása terén őt megillető széles mérlegelési jogköre keretében úgy tekintheti, hogy az érdekeltnek a munkaviszony folytatására irányuló kívánsága ellenére kizárt e bizalmi viszony helyreállítása, amely következésképpen nehezebbé vagy akár lehetetlenné teszi az Unió által a Bankra ruházott küldetésnek ezen alkalmazottal együttműködésben való teljesítését. E tekintetben a Bank széles mérlegelési jogköre keretében és az alkalmazottjával fennálló szerződéses kapcsolatra tekintettel úgy vélheti, hogy valamely enyhébb szankció elégtelen volna a tekintélyes központi költségvetésért felelős személy által elkövetett cselekményre tekintettel, és az egyik vezetője – akitől példás magatartást várnak – által elkövetett, szándékos és súlyos szakmai kötelezettségszegés miatt a bizalmi viszony véglegesen megszakadt.
(lásd a 209., 210., 231–234., 236. és 237. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: Williams kontra Számvevőszék ítélet, T‑146/94, EU:T:1996:34, 65. pont; N kontra Bizottság ítélet, EU:T:1997:71, 127. és 129. pont; Yasse kontra EBB ítélet, T‑141/97, EU:T:1999:177, 108. és 110. pont; Afari kontra EKB ítélet, EU:T:2004:77, 193. pont;
Közszolgálati Törvényszék: Gomes Moreira kontra ECDC ítélet, F‑80/11, EU:F:2013:159, 63. és 67. pont.
11. Fegyelmi ügyekben az Európai Központi Bank vezetői feladatokat ellátó alkalmazottjának felrótt szakmai kötelezettségszegés tekintetében nem minősülhet enyhítő körülménynek a hivatali felettesek felügyeleti szerepükben és a Bank más szervezeti egységeinek az érdekelt részlegének költségvetési és pénzügyi ellenőrzése során elkövetett esetleges mulasztása, mivel az érdekelt felel a saját cselekményeiért. Ugyanígy, noha a Bank a személyi állománya alkalmazási feltételeinek 45. cikke értelmében köteles figyelembe venni a személyi állomány tagjának a teljes pályafutása során tanúsított magatartását, e figyelembevétel nem jelenti szükségszerűen enyhítő körülmény elismerését. Márpedig a Bank jogszerűen tekintheti úgy, hogy a tényállás olyan súlyú, hogy noha az érintett személy addigi szolgálata kivételes volt is, e körülménynek nincs hatása. Közelebbről nem fogadható el, hogy valamely intézmény működési költségvetésének javára történő jelentős általános megtakarítás megvalósításához való hozzájárulás ürügyén valamely alkalmazott úgy vélje, hogy rá nem vonatkoznak a gondos költségvetési és pénzügyi gazdálkodás alapvető szabályai, azon az alapon, hogy engedély nélküli tevékenysége csupán csekély összeget képvisel a rá bízott költségvetéshez képest. Ugyanis bármekkora összegről van szó, a közpénzekből történő bármely kiadásnak meg kell felelnie a szigorú költségvetési és számviteli szabályoknak.
Másfelől hatástalan azon érv, amely szerint az érintett személy nem részesült a költségvetési gazdálkodásra és a beszerzési szabályokra vonatkozó célzott képzésben, mivel ezen esetleges hiány nem teszi lehetővé az érdekelt számára, hogy az Európai Központi Bank által belső rendelkezéseiben kifejezetten előírt szabályok ellenében cselekedjen.
(lásd a 222., 225. és 226. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: R. kontra Bizottság ítélet, EU:C:1985:324, 44. pont;
Elsőfokú Bíróság: Z kontra Parlament ítélet, T‑242/97, EU:T:1999:92, 115. pont; Yasse kontra EBB ítélet, EU:T:1999:177, 114. pont; X kontra EKB ítélet, EU:T:2001:251, 233. pont;
Közszolgálati Törvényszék: EH kontra Bizottság ítélet, EU:F:2014:250, 119. pont.
12. Sem az Európai Szociális Charta 6. cikkének (2) bekezdése, sem az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikke, sem az emberi jogok európai egyezményének 11. cikke nem teszi kötelezővé a kollektív tárgyalási eljárás létrehozását, vagy azt, hogy a munkavállalók gazdasági és szociális érdekei védelmére hivatott szakszervezeteknek együttdöntési jogkört biztosítsanak a munkavállalók munkafeltételeinek meghatározása tekintetében. Így az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételeit és az említett állomány személyzeti szabályzatát a Bank – a személyzeti bizottsággal folytatott konzultációt követően – egyoldalúan fogadhatja el és módosíthatja, mivel e téren nem áll fenn a Bank és az annak személyi állományát képviselő szakszervezetek által aláírt kollektív szerződés útján történő eljárás kötelezettsége. Ugyanis az EUSZ 13. cikkben szereplő intézményként, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv alkalmazásával a Banknak joga van rendeleti úton előírni a személyi állományára vonatkozó rendelkezéseket.
(lásd a 252. és 253. pontot)
Hivatkozás:
Közszolgálati Törvényszék: Cerafogli kontra EKB ítélet, F‑84/08, EU:F:2010:134, 47. pont; Heath kontra EKB ítélet, F‑121/10, EU:F:2011:174, 121. pont.