Language of document : ECLI:EU:F:2015:155

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK

(első tanács)

ÍTÉLETE

2015. december 17.

F‑95/14. sz. ügy

Olivier Seigneur

kontra

Európai Központi Bank (EKB)

„Közszolgálat – Az EKB személyi állománya – A személyzeti bizottság tagjai – Díjazás – Illetmény – További illetményemelés”

Tárgy:      Az EUSZ‑hez és az EUMSZ‑hez csatolt, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyv 36.2 cikke alapján benyújtott kereset, amellyel O. Seigneur érdemben egyrészt az Európai Központi Bank (EKB) azt megtagadó határozatának megsemmisítését kéri, hogy őt a 2014. évre vonatkozóan további illetményemelésben részesítse, másrészt az általa állítólagosan elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kár megtérítését kéri.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az EKB Igazgatóságának 2014. február 25‑i, O. Seigneur részére a 2014. évre vonatkozóan további illetményemelést mellőző határozatát. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Központi Bank maga viseli saját költségeit és köteles viselni az O. Seigneur részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Panasz – Az e panaszt elutasító határozat ellen benyújtott kereset – Elfogadhatóság

(Az Európai Központi Bank személyi állományának alkalmazási feltételei, 41. cikk)

2.      Tisztviselők – Az Európai Központi Bank alkalmazottai – Díjazás – További illetményemelés – Jogosultsági feltételek – A vonatkozó időszak teljes tartama alatt személyzeti képviselői feladatokat ellátó alkalmazott ebben való részesítésének teljes lehetetlensége – Megengedhetetlenség – Az egyenlő bánásmódhoz való jog megsértése

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 20., 21., 27. és 28. cikk; Európai Központi Bank, 1/2011. sz. igazgatási körlevél, 2. cikk, (3) bekezdés)

1.      Az Európai Központi Bank személyi állományának tagja által benyújtott, az általa előterjesztett panaszt elutasító határozat ellen irányuló kérelmet tartalmazó keresettel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy nincsen helye az ilyen kérelmek önálló vizsgálatának, mivel ezek célja csupán az, hogy az uniós bíróság elé terjesszék azokat a sérelmet okozó aktusokat, amelyek ellen a bírósági eljárást megelőző vizsgálat iránti kérelem irányult.

(lásd a 34. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 1989. január 17‑i Vainker kontra Parlament ítélet, 293/87, EU:C:1989:8, 8. pont;

Közszolgálati Törvényszék: 2006. május 18‑i Corvoisier és társai kontra EKB végzés, F‑13/05, EU:F:2006:35, 25. pont.

2.      Az Európai Központi Bank személyi állományának olyan tagjának nyújtott további illetményemelést illetően, akinek teljesítményét az illetményemelést megítélő határozatot megelőző három évből két éven át kiválónak ítélték meg, meg kell állapítani, hogy mivel az illetményemelésekre vonatkozó, 1/2011. sz. igazgatási körlevél 2. cikkének (3) bekezdése hátrányosan megkülönböztető helyzetbe hozza a személyi állomány képviselőjét amiatt, hogy a kérdéses három évben személyzeti képviselőként teljes munkaidőben ellátott tevékenysége miatt teljességgel lehetetlen számára, hogy bizonyítsa a kiváló teljesítménnyel eltöltött második évet, e rendelkezés jogellenes. E tekintetben nem lehet érvényesen arra hivatkozni, hogy az érintett személyes döntésének minősül, ha a személyzeti bizottságban ellátott feladatai érdekében gyakorolni kívánja a munkaidő alóli mentesítéshez fűződő jogát. Az a döntés ugyanis, hogy a személyi állomány képviseletére irányuló megbízatásának gyakorlása érdekében éljen a munkaidő alóli mentesítés lehetőségével, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 27. és 28. cikkéből is következő alapjog.

Ezenkívül az egyenlő bánásmódhoz fűződő, a Charta 20. és 21. cikkében foglalt alapjog gyakorlása nem korlátozható olyan szabályozással, amely a személyi állomány képviselőjét a személyi állomány többi tagjához képest annak ellenére kedvezőtlen és hátrányosan megkülönböztető helyzetbe hozza, hogy e korlátozások nem szükségesek, és általános érdekű célkitűzésnek, illetve a másokat megillető jogok vagy szabadságok védelme szükségességének sem felelnek meg.

Márpedig mivel a személyi állomány képviselőjének és a személyi állomány valamely tagjának helyzete ténybeli szempontból eltér egymástól, a két helyzetet nem lehet ugyanúgy kezelni, és a további illetményemelésnek csak olyan jogosultsági feltételei alkalmazhatók rájuk, amelyek figyelembe veszik a személyi állomány tagjainak és a személyi állomány képviselőinek jogállása között fennálló különbségeket, és az utóbbiak számára – csakúgy mint a személyi állomány bármely más tagja számára – akkor is lehetővé teszik, hogy egy három éves időszakban kiválóan teljesített második évet igazoljanak, ha azt a döntést hozták, hogy teljes munkaidőben, több mint egy éven keresztül feladatokat lássanak el a személyzeti bizottságban.

(lásd az 59–62. és 68. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 2010. szeptember 14‑i Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság ítélet, C‑550/07 P, EU:C:2010:512, 54. és 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

Közszolgálati Törvényszék: 2014. december 2‑i Migliore kontra Bizottság ítélet, F‑110/13, EU:F:2014:257, 40. pont.