AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE
2004. május 12.(*)
„Ideiglenes intézkedés iránti eljárás – Állami támogatás – Visszatéríttetési kötelezettség – Fumus boni juris – Sürgősség – Az érdekek mérlegelése – Kivételes körülmények”
A T‑198/01. R [III]. sz. ügyben,
a Technische Glaswerke Ilmenau GmbH (székhelye: Ilmenau [Németország], képviselik kezdetben: G. Schohe és C. Arhold, később: C. Arhold és N. Wimmer ügyvédek, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: V. Di Bucci és V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen,
támogatja:
a Schott Glas (székhelye: Mainz [Németország], képviseli: U. Soltész ügyvéd)
beavatkozó,
a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Technische Glaswerke Ilmenau GmbH részére nyújtott állami támogatásról szóló, 2001. június 12‑i 2002/185/EK bizottsági határozat (HL 2002. L 62., 30. o.) 2. cikke végrehajtásának az Elsőfokú Bíróság elnöke által hozott 2002. április 4‑i és 2003. augusztus 1‑jei végzéssel történő felfüggesztésének meghosszabbítása iránt benyújtott kérelme tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGÁNAK ELNÖKE
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei és az eljárás
1 A Bizottság 2001. június 12‑én elfogadta a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Technische Glaswerke Ilmenau GmbH részére nyújtott állami támogatásról szóló, 2002/185/EK határozatot (HL 2002. L 62., 30. o., a továbbiakban: vitás határozat). A Bizottság, miután e határozatban kifejezetten lemondott arról, hogy megvizsgálja az összes, a közös piaccal elvileg összeegyeztethetetlen, a Technische Glaswerke Ilmenau GmbH (a továbbiakban: TGI vagy a felperes) részére nyújtott és a Németországi Szövetségi Köztársaság által 1998. december 1‑jén bejelentett intézkedések között szereplő támogatást, ezen intézkedések közül csak arra az egyre összpontosított, amely alapján a TGI mentesül 4 millió német márkányi (DEM) (2 045 168 euró) vételárnak a Bundesanstalt für vereiningungsbedingte Sonderaufgaben (a továbbiakban: BvS) részére történő kifizetése alól (a továbbiakban: fizetés alóli felmentés), amely összeggel egy 1994. szeptember 26‑i egyezség alapján (a továbbiakban: az asset-deal 1 [a vagyonátruházásról szóló egyezség]) tartozott.
2 A vitás határozat szerint (1. cikk) a fizetés alóli felmentés engedélyezése az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül, amely az EK 87. cikk (3) bekezdése alapján nem volt engedélyezhető. A vitás határozat (2. cikk) ennek megfelelően ezen összeg megfizetésének követelésére kötelezi a Németországi Szövetségi Köztársaságot.
3 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2001. augusztus 28‑án benyújtott keresetlevelében a felperes a vitás határozat megsemmisítésére irányuló keresetet terjesztett elő.
4 2001. szeptember 17‑i levelében a Bizottság elutasította a német kormány 2001. augusztus 23‑i levelében előterjesztett, a fizetés alóli felmentés alá eső összeg megfizetése végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó kérelmet.
5 A BvS 2001. október 2‑i levelében átadta a felperesnek a Bizottság 2001. szeptember 17‑i levelének másolatát, és felszólította, hogy legkésőbb 2001. október 15‑ig fizessen vissza 4 830 481,10 DEM‑et (2 469 785,77 euró), azaz a szóban forgó támogatás kamatokkal növelt összegét. A BvS tudomásul vette a felperes azon szándékára vonatkozó bejelentését, miszerint az a vitás határozat végrehajtásának felfüggesztése érdekében eljárást kezdeményez az Elsőfokú Bíróságon, és egyúttal előre jelezte, hogy e kérelem elbírálása befolyásolásának elkerülése érdekében az ideiglenes intézkedésről határozó bíró döntésének kihirdetése előtt nem fogja sürgetni a szóban forgó támogatás visszafizetését.
6 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2001. október 15‑én benyújtott külön beadványában a felperes – az EK 242. és az EK 243. cikk alapján – a vitás határozat 2. cikke végrehajtásának felfüggesztését kérte.
7 Az Elsőfokú Bíróság elnöke a jelen ügyben 2002. április 4‑én meghozott első végzés (T‑198/01. R. sz., Technische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság ügy [EBHT 2002., II‑2153. o.], a továbbiakban: az eredeti végzés) rendelkező részének 1. pontjában a vitás határozat 2. cikke végrehajtásának 2003. február 17‑éig történő felfüggesztését rendelte el (a továbbiakban: a végrehajtás eredeti felfüggesztése). Az Elsőfokú Bíróság elnöke az említett rendelkező rész 2. pontjában a végrehajtás felfüggesztését három, a feltétel felperes által betartandó feltételhez kötötte.
8 A jelen ügynek az ideiglenes intézkedés iránti kérelem beadását megelőző lényeges ténybeli elemeit az eredeti végzés 7–21. pontja írja le. A vitás határozat részletesebb összefoglalása ugyanezen végzés 22–27. pontjában található. Az ideiglenes intézkedés iránti eljárást – amelynek eredményeként az eredeti végzés született – a végzés 36–47. pontja írja le. Az eredeti végzést a Bíróság elnöke fellebbviteli eljárásban, a C–232/02. P(R). sz., Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben 2002. október 18‑án hozott végzésében (EBHT 2002., I‑8977. o.) hagyta helyben.
9 Az Elsőfokú Bíróság ötödik – kibővített – tanácsának elnöke által 2002. május 15‑én hozott végzése megengedte, hogy az alperes kérelmének támogatása érdekében a Schott Glas vállalkozás beavatkozzék a jelen ügy alapeljárásába.
10 A Bizottság 2002. október 2‑án – az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján a 2001. július 5‑i levéllel indított másik hivatalos vizsgálati eljárás eredményeként – elfogadta a Németországi Szövetségi Köztársaság által a TGI részére nyújtott C 44/01. (ex NN 147/98.) sz. állami támogatásról szóló 2003/383/EK határozatot (HL 2003. L 140., 30. o., a továbbiakban: második határozat). A Bizottság a második határozatban egyrészről megállapította, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásokat nyújtott a felperesnek – amely magában foglalja az asset-deal 1-ben meghatározott vételár kifizetésére vonatkozó banki garancia megújítását és a Thüringer Aufbaubank (a továbbiakban: TAB) által nyújtott 2 000 000 DEM (1 015 677 euró) hitelt –, másrészről arra kötelezte a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy e támogatások összegét haladéktalanul téríttesse meg a felperessel.
11 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2002. december 18‑án benyújtott keresetlevelében a felperes bejelentette a második határozat megsemmisítésére vonatkozó keresetét, amely a T‑378/02. sz. alatt került bejegyzésre. Az Elsőfokú Bíróság Hivatalánál 2003. február 14‑én benyújtott beadványában a TGI ezenfelül a második határozat 2. cikke végrehajtásának felfüggesztését kérte. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró 2003. augusztus 1‑jén meghozott végzésében (T‑378/02. R. sz., Technische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság ügy [az EBHT‑ban még nem tették közzé]) 2003. október 31‑ig felfüggesztette a második határozat 2. cikkének végrehajtását. Az említett felfüggesztés végrehajtása négy feltételhez volt kötve.
12 Ezzel párhuzamosan a felperes – miután úgy ítélte meg, hogy az eredeti végzés rendelkező részének 2. pontja alapján őt terhelő valamennyi kötelezettségnek eleget tett – az Elsőfokú Bíróság elnökéhez 2003. február 17‑én benyújtott beadványában kérte, hogy a végrehajtás eredeti felfüggesztését hosszabbítsák meg addig, amíg az Elsőfokú Bíróság végleges döntést hoz az alapügyben.
13 Az Elsőfokú Bíróság elnöke a jelen ügyben 2003. augusztus 1‑jén elfogadott végzésében (T‑198/01. R [II]. sz., Technische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság ügy [az EBHT‑ban még nem tették közzé], a továbbiakban: a második végzés) a vitás határozat 2. cikke végrehajtásának 2004. február 17‑ig történő felfüggesztését rendelte el, és e végrehajtás felfüggesztését három feltételhez kötötte:
– a T‑378/02. R. sz., a Technische Glaswerke Ilmenau kontra Bizottság ügyben 2003. augusztus 1‑jén hozott végzés rendelkező részének 2. pontjában meghatározott négy feltétel felperes által történő betartásához (a továbbiakban: az első feltétel);
– ahhoz, hogy a felperes legkésőbb 2003. december 31‑ig 256 000 euró kiegészítő összeget fizet a BvS számára, és a szóban forgó kifizetést igazoló iratot a kifizetést követő egy héten belül, de legkésőbb 2004. január 7‑ig benyújtja az Elsőfokú Bíróság Hivatalához és a Bizottsághoz (a továbbiakban: a második feltétel);
– ahhoz, hogy a felperes legkésőbb 2004. február 6‑ig részletes szakértő könyvelői jelentést nyújt be az Elsőfokú Bíróság Hivatalához és a Bizottsághoz pénzügyi helyzetéről, és különösen arról a kiegészítő összegről, amelyet legkésőbb 2004. június 30‑ig ki tudna fizetni, ha ezen időpontig az alapügyben nem hoznak ítéletet (a továbbiakban: a harmadik feltétel).
14 Ami az első feltételt illeti, 2003. szeptember 15‑i – az Elsőfokú Bíróság Hivatala által 2003. szeptember 18‑án iktatott – levelében a felperes benyújtott egy igazolást, amelyet a TAB az irányában fennálló felperesi tartozás megfizetéséről állított ki. Ezenkívül 2003. október 16‑i – az Elsőfokú Bíróság Hivatala által másnap iktatott – levelében a felperes több dokumentumot is benyújtott, amelyek egyrészt arra vonatkoztak, hogy törölték a TAB javára a negyedik kohóra bejegyzett elsőbbségi kielégítést biztosító jelzálogot, és az asset deal 1 vételára fennmaradó részének a BvS számára történő kifizetésének biztosítása érdekében újból bejegyezték a BvS javára, másrészt pedig arra, hogy a TAB által folyósított hitel visszafizetése érdekében Geiß úr – az asset deal 1 ára fennmaradó részének megfizetése keretében – 1998. március 3‑án a készfizető kezesihez hasonló biztosítékot nyújtott a BvS számára.
15 Ami a második feltételt illeti, 2003. december 22‑i – az Elsőfokú Bíróság Hivatala által másnap iktatott – levelében a felperes olyan iratokat nyújtott be, amelyek igazolják, hogy 2003. december 16‑án 256 000 eurót utalt át a BvS számára.
16 Ami a harmadik feltételt illeti, az Elsőfokú Bíróság Hivatala által 2004. január 24‑én iktatott levelében a felperes a 2003. december 31‑i pénzügyi helyzetéről szóló részletes szakértő könyvelői jelentés leadási határidejének 2004. február 13‑ig történő meghosszabbítását kérte. Az Elsőfokú Bíróság elnöke 2004. január 28‑án helyt adott e kérelemnek.
17 A 2004. február 12‑i – az Elsőfokú Bíróság Hivatala által másnap iktatott – levelében a TGI benyújtotta a Pfizenmayer & Birkel iroda által készített, 2004. február 10‑i keltezésű, a felperes 2003. december 31‑i pénzügyi helyzetéről szóló jelentést (a továbbiakban: Pfizenmayer 6 szakértői vélemény). Az Elsőfokú Bíróság Hivatala által 2004. február 17‑én iktatott levelében a felperes az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 116. cikkének 2. §‑a alapján a levelében, valamint a Pfizenmayer 6 szakértői véleményben található bizonyos információk beavatkozóval szembeni bizalmas kezelését kérte.
18 Miután (a jelen végzés 14–17. pontjában összefoglalt tények alapján) a felperes úgy ítélte meg, hogy a második végzés rendelkező részének 2. pontja alapján őt terhelő valamennyi kötelezettségnek eleget tett, 2004. február 17‑én beadványt nyújtott be az Elsőfokú Bíróság elnökéhez, amelyben kérte, hogy a vitás határozat végrehajtásának felfüggesztését hosszabbítsák meg addig, amíg az Elsőfokú Bíróság végleges döntést hoz az alapügyben (a továbbiakban: halasztási kérelem).
19 A Schott Glas 2004. február 27‑én, a Bizottság pedig 2004. március 1‑jén előterjesztette az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozó észrevételeit.
20 Az Elsőfokú Bíróság elnöke az eljárási szabályzat 105. cikke 2. §‑ának második bekezdése alapján 2004. március 3‑án kiadott végzésében elrendelte a vitás határozat végrehajtása felfüggesztésének a halasztási kérelem ügyében hozandó döntés meghozataláig történő ideiglenes meghosszabbítását.
21 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró felkérése alapján a felperes 2004. március 24‑én előterjesztette a Bizottság 2004. március 1‑jei észrevételeivel kapcsolatos írásbeli észrevételeit.
22 A Bizottság 2004. április 6‑án előterjesztette a felperes 2004. március 24‑i észrevételeivel kapcsolatos írásbeli észrevételeit. A Schott Glas a maga részéről nem terjesztett elő észrevételeket.
A felek kérelmei
23 A felperes azt kéri az ideiglenes intézkedésről határozó bírótól, hogy
– az alapügy végleges érdemi eldöntéséig vagy – másodlagosan – 2004. június 30‑ig függessze fel a vitás határozat 2. cikkének végrehajtását;
– az alperest kötelezze a költségek viselésére.
24 A Schott Glas által támogatott Bizottság azt kéri az ideiglenes intézkedésről határozó bírótól, hogy
– utasítsa el a vitás határozat végrehajtása felfüggesztésének meghosszabbítására vonatkozó kérelmet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
25 Az EK 242. és az EK 243. cikk, illetve az EK 225. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek együttes alkalmazása alapján az Elsőfokú Bíróság – ha a körülmények alapján azt szükségesnek tartja – elrendelheti a megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését, vagy ideiglenes intézkedést rendelhet el.
26 Az eljárási szabályzat 104. cikkének 2. §‑a előírja, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben meg kell jelölni a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik (fumus boni juris) a kért ideiglenes intézkedés szükségességét. Ezek konjunktív feltételek, ami azt jelenti, hogy a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó kérelmet el kell utasítani, ha valamelyikük nem teljesül (a Bíróság elnöke által a C‑268/96. P(R). sz., SCK és FNK kontra Bizottság ügyben 1996. október 14‑én hozott végzés [EBHT 1996., I‑4971. o.] 30. pontja; az Elsőfokú Bíróság elnöke által a T‑237/99. R. sz., BP Nederland és társai kontra Bizottság ügyben 2000. december 8‑án hozott végzés [EBHT 2000., II‑3849. o.] 34. pontja). Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró szükség esetén az ügyben fennálló érdekeket is mérlegeli (a Bíróság elnöke által a C‑445/00. R. sz., Ausztria kontra Tanács ügyben 2001. február 23‑án hozott végzés [EBHT 2001., I‑1461. o.] 73. pontja és az eredeti végzés 50. pontja).
27 Ha a felek írásbeli észrevételei az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elbírálásához szükséges valamennyi információt tartalmazzák, nincs szükség szóbeli magyarázatuk meghallgatására.
A 2004. február 17‑i, március 11‑i és 25‑i bizalmas kezelés iránti kérelmekről
28 Az Elsőfokú Bíróság Hivatala által 2004. február 17‑én, március 11‑én és március 25‑én iktatott leveleiben a felperes az eljárási szabályzat 116. cikkének 2. §‑a alapján az ideiglenes intézkedés iránti kérelmében a Bizottság 2004. március 1‑jei észrevételeiben, illetve saját 2004. március 24‑i észrevételeiben található bizonyos információknak a beavatkozóval szembeni bizalmas kezelését kérte. Egyúttal benyújtotta e dokumentumok nem bizalmas változatát is. Az Elsőfokú Bíróság Hivatala értesítette a beavatkozót a nevezett dokumentumok nem bizalmas változatának benyújtásáról; a beavatkozó nem tett ellenvetést vagy észrevételt.
29 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy ítéli meg, hogy a beavatkozó fél ellenvetése hiányában a 2004. február 17‑i, március 11‑i és március 25‑i bizalmas kezelésre vonatkozó kérelmeknek – az eredeti és a második végzés alapján a felperes által a BvS-nek már kifizetett összeget érintő részt leszámítva – helyt lehet adni. Az említett összegek ugyanis közismertek, miután e két végzést már kihirdették a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság Határozatainak Tárában, illetve közzétették az intézmény internetes honlapján.
A fumus boni juris-ról
A felek érvei
30 Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmében a felperes lényegében úgy ítéli meg, hogy a fumus boni juris tekintetében semmi sem indokolja az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által az eredeti végzésben és a második végzésben hozott döntéstől való eltérést.
31 A Bizottság a maga részéről úgy véli, hogy a halasztási kérelem elbírálása során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem támaszkodhat a fumus boni juris kapcsán az eredeti és a második végzésben hozott döntésre. E döntés ugyanis a Bizottság szerint azon a megfontoláson alapul, hogy a felperes által felhozott első és harmadik jogalap nem nyilvánvalóan megalapozatlan. Márpedig egyrészről a Bíróság elnöke az eredeti végzés elleni fellebbezésről hozott végzésében elvetette az Elsőfokú Bíróság elnökének a harmadik jogalap kapcsán hozott döntését (a Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott végzés [hivatkozás a 8. pontban] 76. pontja). Másrészről a felperes az első jogalap kapcsán az alapügyben bemutatta a „BvS és a TGI között létrejött privatizációs szerződések (I. számú szerződés és II. számú szerződés) alkalmazásáról szóló megállapodást”. Márpedig e megállapodás – a Bizottság értelmezésében – azt bizonyítja, hogy a BvS vételárról való lemondása esetén nem a privatizációs szerződés – egyik lényegi feltétele megszűnésének következtében történő – módosításáról, hanem új támogatásról van szó, amelyet a felperes egyébként mindig is annak tekintett.
32 2004. március 24‑i észrevételeiben a felperes ezekre az érvekre úgy válaszol, hogy valamely intézkedésnek a Bizottság felé történő bejelentése még nem jelenti az intézkedés állami támogatásként való elismerését.
Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró álláspontja
33 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró az eredeti végzésben úgy ítélte meg, hogy a felperes által az alapügyre vonatkozó keresetben felhozott első jogalapot nem lehet minden kétséget kizáróan elvetni (az eredeti végzés 74–79. pontja). Ezt a döntést a Bíróság elnöke a Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott végzésben (hivatkozás a 8. pontban) helyben hagyta (az említett végzés 63–69. és 78. pontja), majd az ideiglenes intézkedésről határozó bíró a második végzésben megerősítette (a második végzés 42. és 43. pontja).
34 A Bizottság azonban a felperes által felhozott első jogalap kapcsán azt állítja, hogy a fumus boni jurisra vonatkozó feltétel a felperes által 2003. szeptember 12‑én – azaz a második végzést követően – az alapügyben az Elsőfokú Bíróság felhívására előterjesztettek miatt már nem áll fenn. Azt kell tehát mérlegelni, hogy – mint azt a Bizottság állítja – az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak az első jogalapra vonatkozó, az eredeti végzésben és a második végzésben hozott döntése nem tartható‑e fenn a jelen végzés keretei között.
35 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti végzésben az ideiglenes intézkedésről határozó bíró álláspontja többek között egyes, azzal kapcsolatos ideiglenes döntéseken alapult, hogy a Bizottság a vitás határozatban nem vitatta Türingia olyan ígéretének létét, amely valamely jóváhagyott támogatási rendszerbe tartozhat (az eredeti végzés 75–78. pontja).
36 Márpedig a Bizottság – a „BvS és a TGI között létrejött privatizációs szerződések (I. számú szerződés és II. számú szerződés) alkalmazásáról szóló megállapodás” ismeretében – azt állítja, hogy a szóban forgó vételárról történő lemondás esetén nem a privatizációs szerződés – egyik lényegi feltétele megszűnésének következtében történő – módosításáról, hanem új támogatásról van szó, amelyet a felperes egyébként mindig is annak tekintett. A Bizottság leginkább az alábbiak szerint megfogalmazott kikötésre hivatkozik:
„A felek tudatában vannak annak, hogy a 4 millió DEM vételárról történő lemondást, a vételár utolsó, 1,8 milló DEM összegű részletére vonatkozó garancia megújítását, valamint a TAB által erejéig nyújtott, legfeljebb 2 millió DEM összegű hitel engedélyezését be kell jelenteni az Európai Bizottságnak. A BvS a felek szükségszerű együttműködésével 1998. december 3‑án megkezdte a kérdéses eljárást, és gondoskodik annak lefolyásáról.”
37 E kikötés léte azonban nem vonja kétségbe az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak az eredeti végzés 75. pontjában tett észrevételének a megalapozottságát, amely szerint a Bizottság a vitás határozat 82. pontjában nem vette figyelembe az állítólagos ígéret betartásának elmaradását és ennek következményeit, következésképpen láthatólag nem is vitatta az említett ígéret létét.
38 Máskülönben a Bizottság által megjelölt kikötés az ügy állásának jelenlegi szakaszában nem teszi lehetővé annak cáfolatát, hogy a felperes által hivatkozott ígéret ténylegesen létezett, de még kevésbé annak megállapítását, hogy az a felperesi érvelés, amely szerint a vitás támogatás nem minősül új támogatásnak, nyilvánvalóan megalapozatlan lenne. Az a körülmény ugyanis, hogy a szóban forgó kikötés nem tartalmaz ígéretre vonatkozó pontos utalást, még nem bizonyítja kellőképpen, hogy az említett ígéret megtétele más módon nem történt meg. E vitatott ténybeli kérdés eldöntése – szükség esetén – az alapügyben ítélkező bíró feladata lesz.
39 Az ügy jelen szakaszában – tekintettel az ideiglenes intézkedésről határozó bíró elé terjesztett információkra – a Bizottság által előadott érvek nem teszik lehetővé az eredeti végzésben és a második végzésben az első jogalappal kapcsolatban már meghozott döntések módosítását. Az első jogalapot tehát még mindig nem lehet nyilvánvalóan megalapozatlannak tekinteni. Az alapkereset többi jogalapjának vizsgálata nélkül is megállapítható tehát, hogy a fumus boni jurisra vonatkozó feltétel fennáll.
A sürgősségről
A felek érvei
40 Ideiglenes intézkedés iránti kérelmében és 2004. március 24‑i észrevételeiben a felperes az ideiglenes intézkedések sürgősségének kapcsán lényegében azt állítja, hogy az ügyben általa korábban előadott érvek továbbra is fennállnak. Ahogy az a Pfizenmayer 6 szakértői véleményből kitűnik, a TGI pénzügyi helyzetének pozitív irányú változása ellenére – üzleti forgalma 2003-ban […](1)%‑kal nőtt – is félő, hogy a vitás támogatás visszafizetése a cég csődjét vonná maga után. A TGI ehhez hozzáfűzi, hogy – figyelembe véve egyrészt a TAB által folyósított hitel korábbi visszafizetését, valamint az eredeti végzésben és a második végzésben előírt, a BvS javára történő rendkívüli kifizetést, másrészt a dollár árfolyamának gyors és váratlan esését – a 2003. december 31‑én rendelkezésére álló likvid forrásai majdnem teljesen kimerültek.
41 A Bizottság írásbeli észrevételeiben ezzel szemben több olyan pontra is rámutat, amelyek azt bizonyítják, hogy a felperes nagyon nehéz pénzügyi helyzetben van, tehát mindenképpen csődbe fog menni.
42 A Bizottság először is megállapítja, hogy a vállalat saját tőkéje még a Pfizenmayer 6 szakértői vélemény szerint is kritikus helyzetben van, és ez annyira súlyos, hogy a vállalat nem tudná még egyszer kifizetni az eredeti végzésben és a második végzésben meghatározott feltételek végrehajtása érdekében korábban kifizetett összeget.
43 Másodszor: a Bizottság szerint a Pfizenmayer 6 szakértői vélemény nem tünteti fel a felperes bevallása szerint halaszthatatlan beruházásokhoz szükséges pénzeszközök eredetét.
44 Harmadszor: a Bizottság szerint a Pfizenmayer 6 szakértői vélemény egyrészt minden alap nélkül azt állítja, hogy a felperes szállítói fizetési halasztást fognak adni, másrészt pedig nem tünteti fel, hogy a felperes miként lenne képes leküzdeni a – pénzügyi nehézségei megjelenését előidéző – dollár esését.
45 A Bizottság megállapítása szerint egyébiránt ezek az elemek is azt bizonyítják, hogy Pfizenmayer urat nem lehet objektív és pártatlan szakértőnek tekinteni.
46 Észrevételeiben a Schott Glas lényegében megállapítja, hogy a felperes életképessége kétségesebb, mint valaha is volt.
Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró álláspontja
47 Mindenek előtt fenn kell tartani az eredeti végzés 96–99. pontjában szereplő döntéseket.
48 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Pfizenmayer 6 szakértői vélemény szerint, a felperes pénzügyi helyzete – ha nehéz marad is – javuló tendenciát mutat.
49 Először is úgy tűnik, hogy továbbra sem lehet megfelelő valószínűséggel azt állítani, hogy a TGI – habár rendelkezésre álló forrásainak csökkenése következtében helyzete még mindig válságos és gyenge – feltétlenül csődbe menne az alapügyben hozandó ítélet kihirdetése előtt. Úgy tűnik, hogy az üzleti forgalma a 2003. év folyamán növekedett, és a rendelkezésére álló pénzeszközök szintje – amely még mindig pozitív – 2004. június 30‑ig csekély mértékben javulhat. Márpedig – miután az alapügyben tartott tárgyalás 2003. december 11‑én volt – az alapügyben hozandó ítélet kihirdetése nagyon közel van. Kicsi tehát annak a valószínűsége, hogy ilyen rövid időszak alatt a felperes helyzete olyan mértékben romoljék, hogy fel kelljen függesztenie a kifizetéseit.
50 A Pfizenmayer 6 szakértői véleményből másodszor az tűnik ki, hogy ha a felperesnek meg kellene fizetnie a BvS által követelt és még meg nem fizetett összegeket, akkor a pénzügyi helyzete olyan mértékben megromlana, hogy azonnal fel kellene függesztenie a kifizetéseit.
51 A Pfizenmayer 6 szakértői véleményből leginkább az tűnik ki, hogy a felperes 2003. december 31‑én rendelkezésre álló forrásai […] eurót tettek ki, és a TGI készpénzben rendelkezésre álló és rövid lejáratú likvid tőkéje – noha nem lehetett pontosan felbecsülni és meghatározni – pozitív, de összességében csekély volt. A 2004. június 30‑ra előre jelzett […] euró nagyságú pénzeszközök szintén csekélynek tűnnek. Végül úgy tűnik, hogy a kifizetések beszüntetése akkor is bekövetkezhet, ha a TGI nem kezd bele bizonyos jelentősebb beruházásokba, különösen a negyedik kohó rekonstrukciójába.
52 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró végül úgy véli, hogy a Bizottság által a Pfizenmayer 6 szakértői vélemény objektivitásának hiányára és pontatlanságára történő hivatkozás részben az említett szakértői vélemény szubjektív és torz értelmezésén alapul, és semmiképpen sem elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa jelen végzés 48‑51. pontjában tett megállapítás valószínűségét.
53 Figyelembe véve az imént leírtakat, a felperes jogilag kielégítő módon be tudta bizonyítani egyrészt, hogy legalább az alapügyben hozandó ítéletig fenn fog maradni gazdaságilag, másrészt hogy a vitás határozat azonnali végrehajtása nagyon gyorsan – de lehet, hogy azonnal – veszélybe sodorná a létezését.
54 Ebből következően a jelen esetben fennáll a sürgősségre vonatkozó feltétel. Tehát valamennyi szóban forgó érdeket mérlegelni kell.
Az érdekek mérlegeléséről
A felek érvei
55 Ideiglenes intézkedés iránti kérelmében és 2004. március 24‑i észrevételeiben a felperes ugyanazokra az érdekekre hivatkozik, mint amelyeket az ideiglenes intézkedés iránti első kérelmében hozott fel (az eredeti végzés 110. és 111. pontja). Hangsúlyozza, hogy két új elem szól a vitás határozat végrehajtása felfüggesztésének minden különösebb feltételtől független meghosszabbítása mellett.
56 Először is: mivel az alapügyben tartott tárgyalás 2003. december 11‑én volt, a végrehajtás felfüggesztésének meghosszabbítása rövid időszakra korlátozódna. Másodszor: az Elsőfokú Bíróság elnöke által meghatározott feltételek betartása érdekében teljesített rendkívüli kifizetések nagy valószínűséggel lehetetlenné tették, hogy a felperes likviditási tartalékot képezzen. A negyedik kohó rekonstrukciójának szükségessége miatt a felperes már nem tudna kiegészítő fizetést teljesíteni.
57 Észrevételeiben a Bizottság azon az állásponton van, hogy jelen ügyben nincsenek kivételes és különlegesen sajátos körülmények, amelyek indokolttá tennék az ideiglenes intézkedések engedélyezését.
58 Először is – ahogy azt a vitás határozat is megállapítja – azon a piacon, amelyen a felperes is működik, tíz vállalat van jelen, amelyek közül mindegyik részesülhetne a vitás összegek visszafizetéséből. Ezenfelül az is elfogadható tényként, hogy az említett támogatások visszafizetése egyáltalán nem erősítené a Schott Glas erőfölényét; a Schott Glas egyébként sincs is erőfölényben a szóban forgó piacon.
59 Másodszor: a Bizottság kétségbe vonja az ideiglenes intézkedésről határozó bíró második végzésben hozott döntésének megalapozottságát. Egyrészt a második végzés eltávolodik az első végzéstől, mert beéri annak megállapításával, hogy a Schott Glas forgalma sokkal nagyobb mint a felperesé, noha az első végzés a Bizottság szerint még a Schott Glas erőfölényének növekedését hangsúlyozta, amelynek a jelen esetben azonban semmi jelentősége nincs. Másrészt a második végzés nem szolgál magyarázattal arra vonatkozóan, hogy a Schott Glas forgalma miféle jelentőséggel bír az érdekek mérlegelése során. Amennyiben az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy értékelné, hogy ez az adat azt jelenti, hogy a Schott Glas esetleges veszteségei pótlása érdekében gyakorlatilag korlátlanul kaphat forrásokat az anyacégétől, álláspontja ellentétes lenne az ítélkezési gyakorlattal (a Bíróság C‑303/88. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1991. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑1433. o.] 21. pontja, valamint C‑305/89. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑1603. o.] 23. pontja).
60 Harmadszor: a második végzés nem veszi figyelembe a TGI és a Schott Glas vitás határozatban említett nyolc versenytársának helyzetét.
61 Negyedszer és legvégül: a második végzés téves ténybeli megállapításokon nyugszik, amennyiben megállapítja, hogy a Schott Glas nyilvánvalóan jelentős támogatásokban részesült Türingia Tartomány részéről. Az Elsőfokú Bíróság által hivatkozott határozat ugyanis olyan vállalkozásra vonatkozik, amely nem a beavatkozó, és nem is annak anyacége.
Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró álláspontja
62 Az eredeti végzés 115–117. pontjában és a második végzés 66–67. pontjában ismertetett szempontok alapján az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy értékeli, hogy jelen ügyben még mindig fennállnak az ideiglenes intézkedések meghosszabbítása mellett szóló kivételes és különlegesen sajátos körülmények.
63 Először is meg kell állapítani, hogy az érdekek mérlegeléséről szóló észrevételeiben a Bizottság lényegében csak bírálja az ideiglenes intézkedésről határozó bíró második végzésben hozott döntését – amely ellen nem nyújtott be fellebbezést –, anélkül hogy a körülmények olyan változására hivatkozna, amely indokolttá tenné, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró megváltoztassa az említett döntést.
64 Másodszor: a Bizottság érvei egyébként sem befolyásolják az eredeti végzés 117. pontjában és a második végzés 67. pontjában tett azon megállapítást, amely szerint – figyelembe véve a jelen esetben fennálló különleges körülményeket, különösen a vitás támogatás összegének a felperes számára nyújtott valamennyi támogatás összegéhez viszonyított igen alacsony voltát – minden alapot nélkülöz az a feltételezés, hogy az említett támogatás azonnali visszafizetése képes lenne visszaállítani a piacon, illetőleg a szóban forgó üvegpiacon korábban meglévő sajátos versenyhelyzetet. Ugyanezen érvek azt sem teszik kétségessé, hogy a Schott Glas forgalma, amely jóval nagyobb a felperesénél, bármilyen módon megakadályozhatná, hogy az ideiglenes intézkedések engedélyezéséből adódóan a Schott Glas jelentős károkat szenvedjen. Ezenfelül – ahogy ezt a második végzés 67. pontja is már megállapította – mindenképpen kicsi az esélye annak, hogy a TGI – pénzügyi helyzetét figyelembe véve – akár a Schott Glast, akár a többi versenytársát érintő, versenytorzító magatartást folytasson.
65 Harmadszor és végül: a jelen végzés sajátos keretei között figyelembe kell venni azt a tényt, hogy rövidesen sor kerül az alapügyben meghozandó ítélet kihirdetésére. Következésképpen, még ha feltételezhető is, hogy a vitás határozat végrehajtásának felfüggesztése – a TGI-nek a piacon, illetve a szóban forgó üvegpiacon való maradása miatt – bizonyos mértékben torzíthatja a versenyt, vagy negatív módon érinthet egyéb jelenlévő érdekeket, e hatások már csak igen rövid ideig jelentkezhetnek.
66 Ebből következően az ideiglenes intézkedések elrendelése – a jelen esetben fennálló különleges körülmények között – indokolt, és megfelelő választ jelent a hatékony ideiglenes jogvédelem biztosítása iránti szükségletre. Figyelembe véve az alapügyben hozandó ítélet kihirdetésének igen közeli időpontját, a végrehajtás felfüggesztését nem szükséges különleges feltételek teljesüléséhez kötni vagy időben korlátozni.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ELNÖKE
1) A Németországi Szövetségi Köztársaság által a Technische Glaswerke Ilmenau GmbH részére nyújtott állami támogatásról szóló, 2001. június 12‑i 2002/185/EK bizottsági határozat 2. cikke végrehajtását az alapügyben meghozandó ítélet kihirdetéséig felfüggeszti.
2) A költségekről, ideértve a beavatkozó fél költségeit is, jelenleg nem határoz.
Luxembourg, 2004. május 12.