A Törvényszék (hatodik tanács) T-24/20. sz., Junqueras i Vies kontra Parlament ügyben 2020. december 15-én hozott végzése ellen Oriol Junqueras i Vies által 2021. február 25-én benyújtott fellebbezés

(C-115/21. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Fellebbező: Oriol Junqueras i Vies (képviselő: A. van den Eynde Adroer abogado)

A másik fél az eljárásban: Európai Parlament

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke hatodik tanácsának a T-24/20. sz. ügyben 2020. december 15-én hozott végzését;

nyilvánítsa elfogadhatónak a fellebbező által előterjesztett fellebbezést;

utalja vissza az ügyet, hogy a fellebbezés elfogadhatónak nyilvánítását követően az Európai Unió Törvényszékének hatodik tanácsa folytathassa az eljárását;

az Európai Parlamentet kötelezze az elfogadhatatlansági kifogással és a jelen fellebbezési eljárással kapcsolatos költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Első fellebbezési jogalap: az 1976. évi európai választási okmány¹ 13. cikke (3) bekezdésének és 7. cikke (3) bekezdésének értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban a jog téves alkalmazása. Nem mandátum megszűnéséről van szó, hanem összeférhetetlenségi ok alkalmazásáról, amelyre nem az 1976. évi európai választási okmány 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően került sor. Az Európai Parlament nem vehette tudomásul O. Junqueras mandátumának megszűnését, sem pedig az 1976. évi európai választási okmány 7. cikke (3) bekezdése szerint megállapított összeférhetetlenségi ok fennállását, mivel sem az egyik, sem a másik nem állt fenn; az Európai Parlament a „tudomásul vétellel” joghatásokkal ruház fel egy olyan határozatot, amelyek nem rendelkezhetnének ilyenekkel, és amely az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható jogi aktussá válik, ily módon sérülnek O. Junqueras jogai (különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 39. cikke, valamint az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. sz. jegyzőkönyv 9. cikke).

Második fellebbezési jogalap: az [Európai Parlament] eljárási szabályzata 4. cikkének (7) bekezdésének értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban a jog téves alkalmazása. A megtámadott végzésben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy az Európai Parlament nem rendelkezik hatáskörrel az említett cikk szerinti összeférhetetlenségi okok elismerésének megtagadására. Mivel az Európai Parlament határozata nem alkalmazta az eljárási szabályzat 4. cikkének (7) bekezdését, az olyan határozatot képez, amely O. Junqueras jogi helyzetét módosítja és érinti jogait (különösen az Alapjogi Charta 39. cikke, valamint az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. sz. jegyzőkönyv 9. cikke értelmében), ennélfogva a megtámadott végzésben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében a határozat nem megtámadható.

Harmadik fellebbezési jogalap: az 1976. évi európai választási okmány 8. és 12. cikkének, valamint az eljárási szabályzat 3. cikke (3) bekezdésének téves értelmezése, mivel az O. Junqueras vonatkozásában alkalmazott összeférhetetlenségi ok nem képezi a választási eljárás részét. Nem vonható le az a következtetés, hogy az állam megállapíthatja az említett összeférhetetlenségi okot az 1976. évi európai választási okmányban a választási eljárásra vonatkozóan előírt jogszabálynak megfelelően. A végzésben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben nem vélte úgy, hogy az 1976. évi európai választási okmány 13. cikkének (3) bekezdése és az eljárási szabályzat 4. cikkének (7) bekezdése ellentétes az Alapjogi Charta 39. cikkének (1) és (2) bekezdésével, 41. cikkével (1) és (2) bekezdésével, valamint 21. cikkének (2) bekezdésével, amennyiben azok az Alapjogi Charta 52. cikkének (1) és (3) bekezdésével ellentétben korlátokat állapítanak meg a jogokkal kapcsolatban. A végzés tévesen nem vette figyelembe, hogy az Alapjogi Charta a jogszabályi hierarchiában elsődleges uniós jognak minősül. Nyilvánvaló, hogy mivel a vitatott aktus az Alapjogi Chartával ellentétes normákat alkalmazott, az olyan határozatot képez, amely hatásokkal jár O. Junqueras jogi helyzetére, és amely az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható, és a megtámadott végzésben a Törvényszék emiatt alkalmazta tévesen a jogot. Másodlagosan: a végzésben az 1976. évi európai választási okmány 13. cikkének (3) bekezdését és az eljárási szabályzat 4. cikkének (7) bekezdését az Alapjogi Chartában és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában védett jogoknak megfelelően kellett volna értelmezni, figyelembe véve a konkrét ügy rendkívüli körülményeit, valamint az Európai Parlament rendelkezésére álló információkat is. A megtámadott végzésben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben nem állapította meg, hogy a konkrét ügyben ténylegesen lehetséges volt arra a következtetésre jutni, hogy az eljárási szabályzat 4. cikkének (7) bekezdése értelmében vett tárgyi tévedés áll fenn, amely lehetővé tette az Európai Parlament számára, hogy megtagadja a képviselői hely megüresedésének megállapítását vagy az alkalmazott összeférhetetlenségi ok elismerését. Következésképpen a megtámadott végzésben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel a vitatott aktus olyan határozatot képez, amely joghatásokat vált ki O. Junqueras vonatkozásában, és amely az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható.

Negyedik fellebbezési jogalap: a megtámadott végzésben a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy az Európai Parlament Elnökének az eljárási szabályzat 8. cikke szerinti kezdeményezése nem kötelező az uniós jog értelmében. A jogrendszert egészében kell értelmezni, és az Alapjogi Charta 39. cikke (amelyet az Alapjogi Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamoknak kötelezően alkalmazniuk kell), a lojális együttműködés kötelezettsége, valamint az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. sz. jegyzőkönyv 9. cikke és az eljárási szabályzat 6. cikke kötelezővé teszik O. Junqueras jogainak tiszteletben tartását, ha a tagállamot az eljárási szabályzat 8. cikke értelmében az Európai Parlament Elnöke tájékoztatja a helyzetről. A megtámadott végzés tévesen jelenti ki, hogy a jelen ügyben nem állnak fenn olyan rendkívüli körülmények, amelyek azt vonnák maguk után, hogy az Európai Parlament mulasztása megtámadható aktust képez (az O. Junqueras mentelmi jogának fenntartása iránti számos korábbi kérelmet, valamint mindenekelőtt a Bíróság azon ítéletét hagyták figyelmen kívül, amely elismeri O. Junqueras megválasztott [európai parlamenti képviselői] minőségét, és amely – mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem hiányában – lehetővé teszi jogai megsértésének megállapítását). A megtámadott végzés tévesen jelenti ki, hogy a konkrét ügy sajátos körülményei között az eljárási szabályzat 8. cikke szerinti sürgős védelem iránti kérelem kezelésének megtagadása olyan határozatot képez, amely O. Junqueras-tól a mentelmi jogának megvédésével összefüggésben megtagadja joghatások kiváltását, ennélfogva pedig az EUMSZ 263. cikk értelmében megtámadható aktusnak minősül.

____________

¹ HL L 278., 1976.10.8., 5. o.