A Törvényszék (kibővített negyedik tanács) T-314/20. sz., Stadtwerke Hameln Weserbergland GmbH kontra Európai Bizottság ügyben 2023. május 17-én hozott ítélete ellen a Stadtwerke Hameln Weserbergland GmbH által 2023. július 21-én benyújtott fellebbezés
(C-466/23. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Stadtwerke Hameln Weserbergland GmbH (képviselő: I. Zenke, Rechtsanwältin, T. Heymann, Rechtsanwalt)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság, E.ON SE, RWE AG
A fellebbező kérelmei
A fellebbező kéri, hogy a Bíróság:
helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének 2023. május 17-i Stadtwerke Hameln Weserbergland GmbH kontra Bizottság ítéletét (T-314/20), és semmisítse meg az „RWE/E.ON Assets” összefonódásról szóló, 2019. február 26-i bizottsági határozatot (M.8871. sz. ügy, HL 2000. C 111., 1. o.);
1a. másodlagosan utalja vissza a T-314/20. sz. ügyet a Törvényszék elé bármely szükséges határozat meghozatala céljából;
a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, beleértve a T-314/20. sz. ügyben a fellebbező részéről felmerült ügyvédi és utazási költségeket is.
Jogalapok és fontosabb érvek
Első jogalapjával a fellebbező az indokolás hiányára, a tények elferdítésére és az eljárási jogok megsértésére hivatkozik.
Először is a megtámadott ítélet indokolása hiányos, mivel nem jelöli meg, hogy a Törvényszék értékelte-e a felperes piaci helyzetére gyakorolt hatást (a megtámadott ítélet 23. és azt követő pontjai).
Másodszor, a Törvényszék elferdítette a fellebbező azon érvét, amely szerint nem álltak fenn olyan különleges körülmények, amelyek befolyásolták volna a fellebbező piaci helyzetét (a megtámadott ítélet 31. pontja).
Harmadszor, a Törvényszék megsértette a fellebbező eljárási jogait azáltal, hogy nem foglalkozott a fellebbező anyagi jogi érintettségével.
A második jogalappal azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését. Az ítélet – tévesen – kizárja a fellebbező e rendelkezés szerinti, személyében való érintettségét.
Először is a Törvényszék tévesen feltételezi, hogy az M.8871. sz. összefonódás-ellenőrzési eljárásban való formális részvétel előfeltétele volt a fellebbező személyében való érintettsége megállapításának.
Másodszor, a Törvényszéknek a fellebbező személyében való érintettségének megállapításához szükséges további sajátos körülmények bizonyításával kapcsolatos követelményei túlzottnak minősülnek.
Harmadik jogalapjával a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy elmulasztotta az anyagi jogi jogalapjainak vizsgálatát. A T-312/20. sz. ügyben hozott ítéletre hivatkozva azt állítja, a Törvényszék a megtámadott ítéletben tévesen értelmezte az uniós jogot, nevezetesen az EUMSZ 101. cikket és a 139/2004/EK rendelet1 21. cikkének (1) bekezdését.
Először is, az EUMSZ 101. cikk alkalmazásának az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikkének állítólagos blokkoló hatása miatti mellőzése sérti az uniós jogot (a T-312/20. sz. ügyben hozott ítélet 392. és azt követő pontjai).
Másodszor, nem vették figyelembe a fellebbező által az RWE és az E.ON közötti, az EUMSZ 101. cikk értelmében vett kartell alátámasztása érdekében előterjesztett bizonyítékokat (a T-312/20. sz. ügyben hozott ítélet 392. és azt követő pontjai).
Harmadszor, a fellebbező ténybeli állításainak formai okokból történő figyelmen kívül hagyása eljárási jogok megsértésének minősül (a T-312/20. sz. ügyben hozott ítélet 393. és azt követő pontja, valamint 406. és azt követő pontjai).
Negyedik jogalapjával a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság M.8871. és M.8870. sz. ügyben folytatott összefonódás-ellenőrzési eljárásai, valamint a Bundeskartellamt által a B8-28/19. sz. ügyben folytatott összefonódás-ellenőrzési eljárás nem tekinthetők az összefonódás-ellenőrzési eljárás keretében vizsgálandó egyetlen összefonódás szerves részének.
Először is azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a B8-28/19. sz. ügyben kizárta az RWE 16,67%-os belépését az E.ON-ba (a T-312/20. sz. ügyben hozott ítélet 65. és azt követő pontjai).
Másodszor az összefonódás-ellenőrzési rendelet (20) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikke szerinti „egyetlen összefonódás” fogalmának értelmezését kifogásolják (a T-312/20. sz. ügyben hozott ítélet 74. és azt követő pontjai).
Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék megsértette és tévesen alkalmazta az összefonódás-ellenőrzési rendelet 2. cikkét azáltal, hogy az M.8871. sz. ügyben tévesen értelmezte a piacot.
Először is a Törvényszék tévesen hagyta jóvá, hogy a Bizottság függőben hagyta a piac meghatározását (a T-312/20. sz. ügyben hozott ítélet 220. és azt követő pontjai).
Másodszor, a Törvényszék nem kifogásolta, hogy a Bizottság nem adott elegendő előrejelzést a piac alakulására vonatkozóan (a T-312/20. sz. ügyben hozott ítélet 229. és azt követő pontjai).
Harmadszor a fellebbező az RWE növekvő piaci erejére vonatkozó, álláspontja szerint nem megfelelő értékelést kifogásolja (a T-312/20. sz. ügyben hozott ítélet 260. és azt követő pontjai).
Negyedszer pedig az RWE és az E.ON közötti versenykapcsolat, valamint az E.ON kiesésének hiányos értékelését rója fel a Törvényszéknek (a T-312/20. sz. ügyben hozott ítélet 339. és azt követő pontjai).
Végül a hatodik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék megsértette a bizonyítási teher megosztásának elvét azáltal, hogy a T-312/20. sz. ügyben hozott ítéletben (273., 278. és azt követő pontok, 328., 341., 344. és 382. pont) a fellebbezőre túlzott bizonyítási terhet rótt.
____________
1 A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.; helyesbítés: HL 2022. L 103.,18. o.).