A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített hetedik tanács)
2018. október 24.(*)
„Európai uniós védjegy – Törlési eljárás – Egy L alakú futófelületsávot ábrázoló európai uniós ábrás védjegy – Feltétlen kizáró ok – Kizárólag az árunak a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formájából álló megjelölés – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja – A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja (jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja) – (EU) 2015/2424 rendelet – A jogszabály időbeli hatálya – Az áru formája – A megjelölés jellege – A megjelölés alapvető jellemzőinek beazonosításához hasznos elemek figyelembevétele – A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának alapját képező általános érdek”
A T‑447/16. sz. ügyben,
a Pirelli Tyre SpA (székhelye: Milánó [Olaszország], képviselik: T. M. Müller és F. Togo ügyvédek)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: J. Ivanauskas, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a The Yokohama Rubber Co. Ltd (székhelye: Tokió [Japán], képviselik: F. Boscariol de Roberto, D. Martucci és I. Gatto ügyvédek),
az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a Yokohama Rubber és a Pirelli Tyre közötti törlési eljárással kapcsolatban 2016. április 28‑án hozott határozata (R 2583/2014‑5. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hetedik tanács),
tagjai: V. Tomljenović elnök, M. Kancheva, E. Bieliūnas (előadó), A. Marcoulli és A. Kornezov bírák,
hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2016. augusztus 4‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2016. október 26‑án benyújtott ellenkérelmére,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2016. november 7‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a 2017. november 17‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2001. július 23‑án a felperes, a Pirelli Tyre SpA, európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.) módosított változata (amely rendeletnek később helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL 2009. L 78., 1. o.], amely rendeletet szintén módosítottak, majd végül azt felváltotta az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján.
2 A lajstromoztatni kívánt európai uniós védjegy a következő ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 12. osztályba tartozó, következő leírásnak megfelelő áruk vonatkozásában tették: „Gumiabroncsok, gumik (ragasztók), (kerék)abroncsok/felnik és abroncs/felni‑tárolótasakok, félgumiabroncsok és gumiabroncsok mindenféle járműkerékhez, járműkerekek (mindenféle), belső gumiabroncstömlők, felnik, alkatrészek, kiegészítők és pótalkatrészek mindenféle járműkerékhez”.
4 Az európai uniós védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2002. május 6‑i 36/2002. számában tették közzé, majd a fenti 2. pontban említett ábrás megjelölést 2002. október 18‑án, 2319176. számon védjegyként lajstromozták.
5 2012. szeptember 27‑én a beavatkozó fél, a The Yokohama Rubber Co. Ltd, a vitatott védjegy törlése iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz, a „Gumiabroncsok, teljes gumik (ragasztók), félgumiabroncsok és gumiabroncsok mindenféle járműkerékhez” megnevezésű áruk tekintetében. E kérelmet a 40/94 rendeletnek a rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjával, illetve annak e) pontja ii. alpontjával összefüggésben értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjára alapították.
6 2014. augusztus 28‑i határozatával az EUIPO törlési osztálya törölte a vitatott védjegyet a fenti 5. pontban említett áruk, valamint a „(kerék)abroncsok/felnik és abroncs/felni‑tárolótasakok mindenféle járműkerékhez” megnevezésű áruk tekintetében, azzal az indokkal, hogy a vitatott megjelölés a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében véve kizárólag az érintett áruknak a műszaki hatás eléréséhez szükséges formájából állt.
7 A felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozata ellen.
8 2016. április 28‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsa részben helyt adott a fellebbezésnek. A megtámadott határozat rendelkező részének 1. pontjában a fellebbezési tanács hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát abban a részében, amelyben az törölte a vitatott védjegyet a „(kerék)abroncsok/felnik és abroncs/felni‑tárolótasakok mindenféle járműkerékhez” megnevezésű áruk tekintetében. A fellebbezési tanács ugyanis azt állapította meg, hogy a törlési kérelem nem terjedt ki ezen árukra, és a törlési osztály által megállapított törlés így túlterjeszkedett a kérelem terjedelmén. A megtámadott határozat rendelkező részének 2. pontjában a fellebbezési tanács ezt meghaladó részében helybenhagyta a törlési osztály határozatát, és a vitatott védjegyet a „Gumiabroncsok, teljes gumik (ragasztók), félgumiabroncsok és gumiabroncsok mindenféle járműkerékhez” megnevezésű áruk tekintetében törölte. E tekintetben első lépésben a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a benyújtott bizonyítékokra és a szóban forgó árukra figyelemmel, „világos [volt], hogy a megjelölés egy gumiabroncs‑futófelületet ábrázol[t], és ennélfogva (talán) a vitatott áruk leglényegesebb részét ábrázolta, […] legalábbis műszaki szempontból”. Második lépésben a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy a szóban forgó védjegy fő jellemzője egy L alakú sáv volt, amely a következő alapvető jellemzőkkel rendelkezett: egy körülbelül 90 fokos szögben behajlított szegmens, és két különálló rész, amelyek hegyes felüktől indulva kiszélesednek. Harmadik lépésben a fellebbezési tanács lényegében azt állapította meg, hogy a beavatkozó fél által szolgáltatott bizonyítékokból az derült ki, hogy a vitatott megjelölés alapvető szerepet játszik a gumiabroncsok megfelelő működését illetően, mivel megkönnyíti azok gördülését, hatékony fékeződését, és javítja a komfortérzetet. A megtámadott határozat rendelkező részének 3. pontjában a fellebbezési tanács a felperest 1700 euró beavatkozó fél részére történő megtérítésére kötelezte, azzal az indokkal, hogy a felperes az EUIPO előtti eljárásban vesztes lett.
A felek kérelmei
9 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az:
– megerősítette a törlési osztály 2014. augusztus 28‑i határozatát és törölte a vitatott védjegyet a „Gumiabroncsok, teljes gumik (ragasztók), félgumiabroncsok és gumiabroncsok mindenféle járműkerékhez” megnevezésű áruk tekintetében;
– őt 1700 euró beavatkozó fél részére történő megtérítésére kötelezte.
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
10 Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
A jogkérdésről
11 Keresete alátámasztásaként a felperes három jogalapra hivatkozik. Első jogalapjával a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja szövegének egy olyan változatára alapította határozatát, amely időbeli hatálya miatt nem volt alkalmazható. Második jogalapjával a felperes eljárási szabálytalanságokra és az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik. Harmadik jogalapjával a felperes a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának megsértésére hivatkozik.
12 Válaszbeadványaikban az EUIPO és a beavatkozó fél arra hivatkoznak, hogy a felperes által felhozott jogalapok megalapozatlanok. Ezenfelül azt állítják, hogy a keresetlevél 5. sz. mellékletében szereplő bizonyítékokat, amelyek gumiabroncsok különféle futófelületsávjainak szögméreteiből állnak, elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, mivel azokat első alkalommal a Törvényszék előtti eljárásban terjesztették elő.
13 A felperes által hivatkozott első és harmadik jogalapot egymást követően kell megvizsgálni.
Az arra alapított, első jogalapról, hogy a megtámadott határozat a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja szövegének egy olyan változatán alapult, amely időbeli hatálya miatt nem alkalmazható
14 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja szövegének a 207/2009 rendelet és a 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95/EK bizottsági rendelet módosításáról, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) fizetendő díjakról szóló 2869/95/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 21. o.) szerinti változatát alkalmazta.
15 A 2015/2424 rendelettel módosított 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha „kizárólag az árunak olyan formájából vagy egyéb jellemzőjéből áll, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges”.
16 Márpedig, a felperes szerint a jelen ügyben a feltétlen törlési okok fennállását a vitatott védjegy bejelentése időpontjában hatályos rendelkezés alapján kellett volna értékelni, nevezetesen a 7. cikk (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának a 40/94 rendelet szerinti változata alapján, amely csak a kizárólag az „árunak” a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges „formájából” álló megjelöléseket zárta ki az oltalmazhatóság köréből.
17 E tekintetben első lépésben azt a rendelkezést kell meghatározni, amely időbeli hatálya miatt az EUIPO előtti eljárásban alkalmazandó lett volna, majd második lépésben meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban valóban azt a rendelkezést alkalmazta‑e, amely időbeli hatálya miatt alkalmazandó volt.
Az időbeli hatály miatt alkalmazandó rendelkezésről
18 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályokat általában azok hatálybalépésétől kezdve kell alkalmazni (lásd: 2012. december 11‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑610/10, EU:C:2012:781, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), eltérően az anyagi jogi szabályoktól, amelyeket általában úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésüket megelőzően keletkezett jogviszonyokra csak annyiban vonatkoznak, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik (1981. november 12‑i Meridionale Industria Salumi és társai ítélet, 212/80–217/80, EU:C:1981:270, 9. pont; 2008. december 11‑i Bizottság kontra Freistaat Sachsen ítélet, C‑334/07 P, EU:C:2008:709, 44. pont).
19 Először is, az EUIPO nem vitatja, hogy a jelen ügyben a 7. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjának a 40/94 rendelet szerinti változata lett volna alkalmazandó.
20 Másodszor, hangsúlyozni kell, hogy a 2015/2424 rendelet a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának [jelenleg a 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának] szövegét valójában egy anyagi jogi szabályt illetően módosította, közelebbről az egyik olyan feltétlen kizáró okot illetően, amelynek alapján a megjelölés lajstromozása megtagadható, illetve a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjával [jelenleg a 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének a) pontjával] összefüggésben az egyik olyan feltétlen törlési okot illetően, amelynek alapján a védjegy törölhető. Márpedig a 2015/2424 rendelet 2016. március 23‑án lépett hatályba, és sem a szövegéből, sem a céljából, sem pedig rendszertani felépítéséből nem következik, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának a 2015/2424 rendelet szerinti változatát az e rendelet hatálybalépését megelőzően keletkezett jogviszonyokra is alkalmazni kellene.
21 Ebből következik, hogy a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának a 2015/2424 rendelet szerinti változata nyilvánvalóan nem alkalmazható a jelen ügyben, hiszen a vitatott védjegyet – egy 2001. július 23‑án tett védjegybejelentést követően – 2002. október 18‑án lajstromozták.
22 Figyelemmel az előzőekben kifejtettekre, a fellebbezési tanácsnak a jelen ügyben azt kellett volna vizsgálnia, hogy a vitatott védjegy törlése a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja alapján valóban indokolt volt‑e.
A megtámadott határozatban alkalmazott rendelkezésről
23 A megtámadott határozat 14. pontjában a fellebbezési tanács a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának a 2015/2424 rendelettel módosított változatának szövegét idézte.
24 E tekintetben, amint azt az EUIPO is elismeri, hangsúlyozni kell, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban tévedésből idézte a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának a 2015/2424 rendelettel módosított változatának szövegét.
25 Ugyanakkor ki kell emelni, hogy amikor a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban részletesen kifejtette az e rendelkezésnek tulajdonítandó értelmezést, több ízben is azt ítélkezési gyakorlatot említette, amely a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának vonatkozásában született, amely rendelkezés kizárólag az „áru formájára” utal. Másfelől, a megtámadott határozat értelmezéséből kiderül, hogy a fellebbezési tanács a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában meghatározott és a releváns ítélkezési gyakorlat által értelmezett feltételekre figyelemmel végezte el a tények értékelését.
26 E körülményekre tekintettel, bár a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban tévedésből a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának a 2015/2424 rendelettel módosított változatának szövegét idézte, végülis nem alkalmazta a 2015/2424 rendelet által beiktatott módosítást.
27 Következésképpen azt kell megállapítani, hogy a megtámadott határozat azon a rendelkezésen alapul, amely időbeli hatálya miatt alkalmazandó volt, vagyis a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontján, amely rendelkezés „kizárólag az árunak a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formájából álló megjelöléseket” zárja ki az oltalmazhatóság köréből.
28 Az első jogalapot tehát el kell utasítani.
A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának megsértésére alapított, harmadik jogalapról
29 Harmadik jogalapjának első részében a felperes arra hivatkozik, hogy a vitatott megjelölés nem az árunak a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében vett formájából áll. E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács hibát vétett, amikor azt állapította meg, hogy a vitatott megjelölés szerves részét képezi a gumiabroncsok futófelületének, és így a vitatott védjegy árujegyzékébe tartozó áruknak, nevezetesen a „gumiabroncsok, teljes gumik (ragasztók), félgumiabroncsok és gumiabroncsok mindenféle járműkerékhez” megnevezésű áruknak.
30 Az EUIPO először is hangsúlyozza, hogy a fellebbezési tanács azt a következtetést, miszerint a vitatott megjelölés egy gumiabroncs‑futófelületet ábrázol, és ennélfogva, legalábbis műszaki szempontból, (talán) a vitatott áruk leglényegesebb részét ábrázolja, egyrészt a vitatott megjelölést képező grafikai ábrázolásnak a bejelentett árukra tekintettel történő megvizsgálása, másrészt a felek által szolgáltatott bizonyítékok alapján vonta le. Másodszor, ahhoz, hogy egy megjelölés a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának hatálya alá tartozzon, elegendő, ha a megjelölés az árunak a leírásban foglalt valamely részéből áll. Másképpen fogalmazva, pusztán az a tény, hogy a kérdéses forma valamely több részből összetevődő árura is alkalmazható, vagy annak szerves része lehet, nem zárja ki e kizáró ok alkalmazhatóságát. Harmadszor, az EUIPO megjegyzi, hogy egy gumiabroncs futófelületsávja nem tekinthető árunak, hiszen nem elválasztható eleme a gumiabroncsnak. Következésképpen, mivel a vitatott megjelölést gumiabroncsok tekintetében lajstromozták, amelyek olyan áruk, amelyek magukban foglalják a kérdéses L alakú futófelületet, és amelyeken e futófelület műszaki funkciót tölt be. Negyedszer, a megjelölésnek a közönség általi vélelmezett észlelése nem képez döntő tényezőt a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjában foglalt kizáró ok alkalmazását illetően. E kizáró ok egy olyan objektív szemponton alapul, amelyet illetően az EUIPO, a megjelölés grafikai ábrázolásán felül, figyelembe veheti az összes olyan hasznos elemet, amely valamely megjelölésnek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjával összefüggésben történő megfelelő beazonosításához szükséges. Ötödször, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának célja megakadályozni az áruk használati jellemzői tekintetében a kizárólagos jogok megadását. Következésképpen, ha a felperesnek megadnák a vitatott megjelölés tekintetében a védjegyoltalmat (arra való tekintettel, hogy a megjelölés csak a gumiabroncs egy részét ábrázolja), akkor a felperes meg tudná akadályozni, hogy a többi vállalkozás olyan gumiabroncsokat forgalmazzon, amelyek ugyanezen megjelöléseket vagy hasonló megjelöléseket, azaz futófelületsávokat foglalnak magukban.
31 A beavatkozó fél először is arra hivatkozik, hogy egyes ügyiratok tanúsága szerint a felperes – képviselője útján – leírta és így elismerte, hogy a vitatott védjegy „egy futófelület ábrája” volt. Másodszor, a védjegyeket az adott ügy körülményeire figyelemmel kell vizsgálni, és egyetlen rendelkezés sem képezi akadályát annak, hogy az EUIPO „visszafelé gondolkodjon”, azaz megpróbálja kitalálni, hogy a védjegy valójában mit is ábrázol, és vajon melyik elem az, amelynek tekintetében a védjegybejelentő kizárólagos jogokat szeretne szerezni. Harmadszor, szerinte a helytálló megállapítás az lenne, hogy a vitatott védjegy az áruk formájából vagy az érintett áruk leglényegesebb részéből áll, különös tekintettel az ügyiratokra és a felperes által ténylegesen forgalmazott árukra. Negyedszer, a felperes által a vitatott megjelölésnek mint műszaki funkciót nélkülöző származásjelzésként történő használatára vonatkozóan az egyes brosúrákban és katalógusokban a gumiabroncsmodellek jelölésére szolgáltatott példák szerinte nem relevánsak.
Előzetes észrevételek
32 Először is hangsúlyozni kell, hogy a jelen ügyben a beavatkozó fél által az EUIPO‑hoz benyújtott részleges törlés iránti kérelem a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontján, valamint ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapult. Ami a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontján, azaz a vitatott védjegy megkülönböztető képességének hiányán alapuló törlési kérelmet illeti, a felperes az EUIPO előtti eljárásban arra hivatkozott, hogy az említett védjegy igenis rendelkezett megkülönböztető képességgel, legalábbis az annak tekintetében folytatott használat révén, a 40/94 rendelet 7. cikkének (3) bekezdésének megfelelően.
33 A törlési osztály, majd a fellebbezési tanács a vitatott védjegyet a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja alapján törölte, és nem vizsgálta az említett védjegy megkülönböztető képességének hiányával kapcsolatos törlési ok esetleges fennállását.
34 Azok a védjegyek ugyanis, amelyek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b)–d) pontjában felsorolt okok miatt nem részesülhetnek védjegyoltalomban, ugyanezen rendelkezés 7. cikkének (3) bekezdése szerint megkülönböztető képességre tehetnek szert a használatuk révén. Ellenben az olyan megjelölések, amelyeknek a lajstromozását a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján tagadják meg, soha nem szerezhetnek megkülönböztető képességet használatuk révén a 7. cikk (3) bekezdése alapján. A 7. cikk (1) bekezdésének említett e) pontja tehát olyan megjelölésekre vonatkozik, amelyek nem minősülhetnek védjegynek, és eleve kizárja a kizárólag az áru formájából álló megjelölések lajstromozását (lásd analógia útján: 2002. június 18‑i Philips ítélet, C‑299/99, EU:C:2002:377, 75. és 76. pont).
35 Következésképpen, amennyiben egy megjelölésnek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján történő vizsgálata arra a megállapításra vezet, hogy az e rendelkezésben említett valamely feltétel fennáll, ez felment az említett megjelölésnek az ugyanezen rendelet 7. cikkének (3) bekezdése alapján történő vizsgálata alól, mivel ebben az esetben egyértelmű, hogy az említett megjelölés lajstromozása nem lehetséges. E felmentés magyarázza a megjelöléseknek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjára figyelemmel történő előzetes vizsgálatának elvégzéséhez fűződő érdeket olyan esetekben, amikor az említett (1) bekezdésben szereplő feltétlen kizáró okok közül többnek az alkalmazása is felmerülhet, anélkül, hogy e felmentést úgy lehetne értelmezni, hogy az kötelezettséget jelentene ugyanezen megjelölésnek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének e) pontjára figyelemmel történő előzetes vizsgálatára (2011. október 6‑i Bang & Olufsen kontra OHIM [Egy hangszóró ábrázolása] ítélet, T‑508/08, EU:T:2011:575, 44. pont).
36 Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja mögött meghúzódó érdek annak elkerülése, hogy a védjegyoltalom valamely vállalkozás számára monopóliumot nyújtson műszaki megoldásokra vagy az áru használati jellemzőire (lásd analógia útján: 2002. június 18‑i Philips ítélet, C‑299/99, EU:C:2002:377, 78. pont).
37 A jogalkotó által előírt szabályok e vonatkozásban két megfontolás egyensúlyba hozatalát tükrözik, amelyek mindegyike alkalmas arra, hogy hozzájáruljon az egészséges és tisztességes verseny rendszerének megvalósításához (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 44. pont).
38 Egyrészt a kizárólag a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formából álló megjelölés védjegyként való lajstromozása tilalmának a 40/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésébe való belefoglalása biztosítja, hogy a vállalkozások ne használhassák a védjegyoltalmat műszaki megoldásokon fennálló kizárólagos jogok – időkorlátozás nélküli – fenntartására (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 45. pont).
39 Másrészt a jogalkotó azzal, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt kizáró okot az olyan megjelölésekre korlátozza, amelyek „kizárólag” a célzott műszaki hatás eléréséhez „szükséges” formából állnak, helytállóan vélte úgy, hogy bizonyos mértékben minden áru formája funkcionális, következésképpen nem lenne helyes valamely áru formája védjegyként történő lajstromozásának megtagadása pusztán azon okból kifolyólag, hogy használati jellemzőkkel rendelkezik. A „kizárólag” és „szükséges” kifejezések által e rendelkezés biztosítja, hogy csak az olyan formák legyenek kizárva a védjegyoltalomból, amelyekben kizárólag valamely műszaki megoldás ölt testet, és amelynek védjegyként való lajstromozása ténylegesen akadályozná e műszaki megoldás más vállalkozások által történő használatát (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 48. pont).
40 Harmadszor, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának helyes alkalmazása megköveteli, hogy a térbeli megjelölés alapvető jellemzőit az a hatóság, amely az e megjelölés védjegyként való lajstromozása iránti kérelem tárgyában dönt, megfelelő módon határozza meg. Az „alapvető jellemzők” kifejezést úgy kell érteni, hogy az a megjelölés legfontosabb elemeire vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 68. és 69. pont).
41 Az említett alapvető jellemzők meghatározását esetről esetre el kell végezni. Nem létezik ugyanis semmiféle rendszerbeli hierarchia azon különféle elemek tekintetében, amelyek valamely megjelölést alkothatnak. Mindemellett, az illetékes hatóság a megjelölés alapvető jellemzőinek vizsgálatakor kiindulhat közvetlenül a megjelölés által keltett összbenyomásból, de vizsgálhatja először az e megjelölést alkotó egyes elemeket is, sorjában (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 70. pont).
42 Következésképpen, valamely térbeli megjelölés alapvető jellemzőinek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt kizáró ok esetleges alkalmazása szempontjából történő meghatározása végezhető, esettől függően és különösen az adott eset nehézségi fokára tekintettel, az említett megjelölés egyszerű vizuális elemzése által, vagy épp ellenkezőleg, alapulhat részletekbe menő vizsgálaton, amelynek keretében tekintetbe veszik az értékelés szempontjából hasznos elemeket, például a közvélemény‑kutatásokat és a szakértői véleményeket vagy az érintett áruval kapcsolatban korábban biztosított szellemi tulajdonjogokra vonatkozó adatokat (2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 71. pont).
43 Az illetékes hatóság rendelkezésére álló azon lehetőséget, hogy figyelembe vegye a vitatott térbeli megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározásához hasznos elemeket, kiterjesztették a kétdimenziós (síkbeli) megjelölések vizsgálatára is (lásd ebben az értelemben: 2014. március 6‑i Pi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet, C‑337/12 P–C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 55. pont).
44 Negyedszer, hangsúlyozni kell, hogy határozatában a törlési osztály kiemelte, hogy kétségtelen, hogy valamely ábrás megjelölés lehet egyszerre kereskedelmi származásjelzés és a gumiabroncsokon megtalálható jelölés is, anélkül, hogy egy gumiabroncs futófelületének ábrázolását képezné. Mindenesetre a törlési osztály hozzátette, hogy a jelen ügyben nehezen volt tagadható, hogy a vitatott védjegy egy, valódi gumiabroncsokon használt futófelület típusának valósághű ábrázolása volt.
45 A megtámadott határozat 25. pontjában a fellebbezési tanács kifejtette, hogy teljes mértékben fenntartja a törlési osztály megközelítését, amely a vitatott megjelölést „egy gumiabroncsfutófelület‑típus ábrázolásának” minősítette. A fellebbezési tanács ugyanis pontosította, hogy a törlési osztály nem csupán jogosult, de köteles is volt figyelembe venni a felek által annak érdekében szolgáltatott bizonyítékokat, hogy megfelelő módon határozzák meg a megjelölés jellegét és azt, hogy az mit ábrázol a szóban forgó árukkal összefüggésben. A fellebbezési tanács ebből arra következtetett, hogy „a benyújtott bizonyítékokra és a szóban forgó árukra figyelemmel, egyértelmű [volt], hogy a megjelölés egy gumiabroncs futófelületét, és ennélfogva a 12. osztályba tartozó, »gumiabroncsok, teljes gumik (ragasztók), félgumiabroncsok és gumiabroncsok mindenféle járműkerékhez« megnevezésű vitatott áruk – legalábbis műszaki szempontból véve – (talán) leglényegesebb részét ábrázolja”.
46 Ezen észrevételekre tekintettel kell megvizsgálni a felperes által hivatkozott harmadik jogalap első részét, amely azon alapul, hogy a vitatott megjelölés nem képezi az árunak a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontja értelmében vett formáját.
A vitatott megjelölés jellegéről
47 Az ítélkezési gyakorlatból egyrészt az következik, hogy valamely védjegy grafikai ábrázolásának önmagában véve is teljesnek, könnyen érthetőnek és világosnak kell lennie annak érdekében, hogy a megjelölés az említett védjegy származásjelző funkcióját garantáló módon, állandó jelleggel és biztonsággal legyen észlelhető. Másrészt, a grafikai ábrázolhatóság követelménye többek között magának a védjegynek a meghatározására szolgál, annak érdekében, hogy megállapítható legyen a védjegyjogosult részére lajstromozott védjegy által biztosított oltalom pontos tárgya (lásd ebben az értelemben: 2014. március 6‑i Pi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet, C‑337/12 P–C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 A jelen ügyben először is hangsúlyozni kell, hogy tekintettel grafikai ábrázolására, a vitatott védjegy egy ábrás, kétdimenziós (síkbeli) megjelölésből áll. Ha elvont módon elemezzük, e megjelölés akár egy hajlított jégkorong‑ütő is formájára, vagy esetleg egy hajlított L alakra is emlékeztethet, amint arra a felperes hivatkozik.
49 Ily módon, először is, nyilvánvaló, hogy annak lajstromozott alakja szerint, a vitatott megjelölés nem valamely gumiabroncs formáját és nem is valamely gumiabroncs futófelületének formáját ábrázolja. Ezt követően megállapítható, hogy a vitatott megjelölést képező grafikai ábrázolásból nem következik, hogy e megjelölést gumiabroncsokon vagy gumiabroncs‑futófelületeken való megjelenítésre szánnák. Végül a vitatott megjelölés grafikai ábrázolásából még kevésbé következik, hogy egy olyan funkcionális formáról lenne szó, amely műszaki funkciót töltene be vagy azt tartalmazna. Egyébként, annak lajstromozási eljárása során, a vitatott megjelöléshez nem mellékeltek kiegészítő leírást.
50 Másodszor, a fenti 40–43. pontban említett ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az olyan kétdimenziós (síkbeli) megjelölések alapvető jellemzőinek beazonosítása érdekében, mint amilyen a vitatott megjelölés is, a fellebbezési tanács végezhet részletekbe menő vizsgálatot is, amelynek keretében a grafikai ábrázoláson és a védjegybejelentéssel együtt esetlegesen benyújtott leírásokon felül figyelembe veszik azokat a hasznos elemeket is, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy a szóban forgó megjelölés konkrétan mit ábrázol.
51 A jelen esetben a vitatott megjelölést képező grafikai ábrázolás nem tartalmaz semmiféle körvonalat, és a megjelöléshez nem mellékeltek semmiféle kiegészítő leírást. Egyébként a felperes nem vitatja, hogy egyes gumiabroncsmodelljei a futófelületeiken tartalmazzák a vitatott megjelölés által ábrázolt futófelületsávot.
52 Ily módon, figyelemmel a fenti 40–43. pontban említett ítélkezési gyakorlatra, nem róható fel az EUIPO‑nak, hogy a vitatott megjelölésnek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjára figyelemmel történő értékelése keretében figyelembe vette a szóban forgó megjelölés jellegét a vitatott védjeggyel jelölt árukkal összefüggésben, és számolt azzal, hogy e megjelölés a felperes által forgalmazott gumiabroncsokon látható sávokhoz hasonló sávot is ábrázolhat.
53 Ugyanakkor az a körülmény, hogy a felperes egyes gumiabroncsmodelljei a futófelületeiken tartalmazzák a vitatott megjelöléssel ábrázolt futófelületsávot, nem teszi lehetővé azon következtetés levonását, hogy a vitatott megjelölés egy gumiabroncsot vagy egy gumiabroncs futófelületének egészét ábrázolja.
54 Ugyanis, először is hangsúlyozni kell, hogy a gumiabroncsok olyan összetett áruk, amelyek több elemből tevődnek össze, nevezetesen egy vázból, különféle rétegekből, gumi(anyag)ból, peremekből és futófelületből. Ezt követően, amint az az EUIPO ügyirataiból kiderül, valamely gumiabroncs futófelülete nem kizárólag egyetlen, különálló sávból áll. Egy gumiabroncs futófelülete több elemből tevődik össze, többek között a bordából, a külső, illetve keresztsávokból, és a lamellák alatt található központi vagy vállblokkokból. Végül az EUIPO előtti eljárásban benyújtott bizonyítékok azt mutatják, hogy a vitatott megjelölés által ábrázolt sáv nem önmagában állva jelenik meg a felperes gumiabroncsain. Az említett sáv ismétlődő és egymást keresztező módon szerepel a futófelületen, olyan formát képezve, amely szalagfonatot mutat, és amely eltér az eredeti, magában álló sáv formájától.
55 Ily módon, amint azt a felperes állítja, a vitatott megjelölés – ideértve azt az esetet is, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az a térhatása miatt egy térbeli forma kétdimenziós ábrázolásaként is felfogható – csupán az áru egy részének, azaz a futófelületnek egy igen kis része, vagyis annak egy önmagában álló sávja, amely több egymás keresztező elemből tevődik össze. E futófelület maga is egy olyan rész, amely csak a többi résszel, nevezetesen az oldalsó részekkel együtt alkotja a vitatott védjegy árujegyzékébe tartozó árukat, vagyis a „gumiabroncsok, teljes gumik (ragasztók), félgumiabroncsok és gumiabroncsok mindenféle járműkerékhez” megnevezésű árukat. A vitatott megjelölés tehát nem a vitatott védjeggyel jelölt árukat ábrázolja és nem is egy gumiabroncs futófelületét.
56 Kétségtelen, hogy a fenti 40–43. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból az derül ki, hogy az EUIPO figyelembe vehet minden olyan hasznos információt, amely lehetővé teszi azon „különféle elemek” értékelését, „amelyek valamely megjelölésnek részét képezhetik”, illetve „amelyek a megjelölést alkotják”. Az EUIPO‑nak tehát jogában áll beazonosítani, hogy mit is ábrázol konkrétan a szóban forgó forma.
57 Ugyanakkor ezen ítélkezési gyakorlat nem értelmezhető úgy, hogy az EUIPO, annak érdekében, hogy egy vitatott megjelölés által ábrázolt formát minősítsen, jogosult lenne hozzátenni e formához olyan elemeket, amelyek nem képezik részét e megjelölésnek, és azon kívül esnek vagy attól idegenek. Más szóval, a szakértői vélemény és a fenti ítélkezési gyakorlatban említett releváns elemek összessége szolgál alapul annak meghatározására, hogy konkrétan mit is ábrázol a megjelölés. A szakértői vélemény és a releváns elemek összessége azonban nem teszi lehetővé az EUIPO számára, hogy úgy határozza meg a vitatott megjelölést, hogy azt olyan jellemzőkkel ruházza fel, amelyekkel e megjelölés nem rendelkezik, vagy amelyeket nem foglal magában.
58 A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács eltért a vitatott megjelölés által ábrázolt formától és megváltoztatta azt. Ugyanis, még ha figyelembe vesszük is azt a körülményt, amelyet a felperes nem vitat, hogy egyes gumiabroncsmodelljei tartalmaznak olyan sávot a futófelületeiken, mint az említett megjelölés által ábrázolt sáv, a fellebbezési tanácsnak akkor sem lett volna joga eltérnie a vitatott megjelöléstől, annak érdekében, hogy azt „egy gumiabroncs futófelületsávja ábrázolásának” minősíthesse. Más szóval, a fellebbezési tanács azzal, hogy olyan elemeket adott hozzá a vitatott megjelöléshez, amelyek nem képezik annak alkotórészeit, nevezetesen azon elemek összességét, amelyek egy futófelületen megtalálhatók, úgy tekintette, hogy e megjelölés azon áruk formáját ábrázolja, amelyek tekintetében azt lajstromozták.
59 Ezen értékelést nem dönti meg a beavatkozó fél által előterjesztett azon érv, amely szerint egyes ügyiratok szerint a felperes – képviselője útján – leírta és így elismerte, hogy a vitatott védjegy „egy futófelület ábrája” volt.
60 A beavatkozó fél által hivatkozott azon iratok ugyanis, amelyekben a felperes állítólagosan elismerte, hogy a vitatott védjegy „egy futófelület ábrája” volt, egyrészt az említett védjegytől eltérő megjelöléseket említenek vagy mutatnak. Közelebbről, hangsúlyozni kell, hogy a beavatkozó fél által az EUIPO előtti eljárásban 2013. december 19‑én benyújtott észrevételek 8. mellékletében a vitatott védjegyet úgy írják le, mint egy (golf)ütő ábrázolását (figura di mazza). Egyébként, ami ugyanezen észrevételek 9. és 10. mellékletét illeti, hangsúlyozni kell, hogy azok a vitatott védjegytől eltérő megjelöléseket ábrázolnak.
61 Másrészt, kiemelendő, hogy valamely védjegynek az európai uniós védjegylajstromba való felvétele lehetővé teszi a fellebbezési tanács számára azt, hogy hatásköreit gyakorolja, és védelemben részesítse a jogvitában részes felek érdekeit, de azt is, hogy tájékoztassa a harmadik személyeket a lajstromozott jogok pontos természetéről, és ezáltal meghatározza a megadott oltalom pontos tárgyát (lásd ebben az értelemben: 2017. június 21‑i M/S. Indeutsch International kontra EUIPO – Crafts Americana Group [Két párhuzamos vonal közötti halszálkaminta ábrázolása] ítélet, T‑20/16, EU:T:2017:410, 46. pont). Márpedig azt kell megállapítani, hogy objektíven és konkrétan vizsgálva a vitatott védjegy nem egy futófelület ábráját tartalmazza. Sokkal inkább egy futófelület önmagában álló sávját ábrázolja.
62 Harmadszor, a felek által – különösen az EUIPO és a beavatkozó fél által – hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem értelmezhető úgy, hogy az lehetővé teszi a fellebbezési tanácsnak, hogy a vitatott megjelölést gumiabroncsnak vagy „egy futófelület ábrázolásának” minősítse.
63 A 2016. november 10‑i Simba Toys kontra EUIPO ítélet (C‑30/15 P, EU:C:2016:849) alapját képező ügyben ugyanis egy olyan megjelöléssel kapcsolatban fordultak az uniós bírósághoz, amely a vitatott védjeggyel jelölt áruk, vagyis a háromdimenziós kirakójátékok térbeli ábrázolásából állt. A 2010. szeptember 14‑i Lego Juris kontra OHIM ítélet (C‑48/09 P, EU:C:2010:516) alapját képező ügyben pedig egy olyan megjelöléssel kapcsolatban fordultak az uniós bírósághoz, amely a vitatott védjeggyel jelölt áruk, vagyis az építőjátékok egyik építőkockájának térbeli ábrázolásából állt. A 2002. június 18‑i Philips ítélet (C‑299/99, EU:C:2002:377) alapját képező ügy egy olyan megjelöléssel volt kapcsolatos, amely a vitatott védjeggyel jelölt áruk, vagyis az elektromos borotvák borotvafejének ábrázolásából állt. A 2014. március 6‑i Pi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet (C‑337/12 P–C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129) és a 2017. május 11‑i Yoshida Metal Industry kontra EUIPO ítélet (C‑421/15 P, EU:C:2017:360) alapját képező ügy pedig egy olyan megjelöléssel volt kapcsolatos, amely egy körvonalai által meghatározott tárgy, vagyis a vitatott védjeggyel jelölt áruk (olyan konyhai eszközök, mint a kések) nyelének kétdimenziós ábrázolásából állt.
64 Következésképpen, a fenti 63. pontban említett ügyek olyan megjelölésekkel voltak kapcsolatosak, amelyek nem ugyanazokkal a jellemzőkkel rendelkeznek, mint a vitatott megjelölés. Az a következtetés tehát, amelyre az uniós bíróság az említett ügyekben jutott, nem ültethető át az olyan megjelölések esetére, mint a jelen ügy tárgyát képező megjelölés, amelyen nem látszik a vitatott védjeggyel jelölt áruk körvonala, és amely csak az említett áruk egy részének apró részletét ábrázolja.
65 Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy a fenti 63. pontban említett ügyekben a szóban forgó megjelölés által konkrétan ábrázolt formát az uniós bíróság az arra „sajátosan jellemző” vagy azt „alkotó” – akár látható, akár nem látható – jellemzők alapján határozta meg, és nem olyan elemek alapján, amelyeket a megjelölés nem tartalmazott.
66 Ebből következik, hogy a felek által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem alkalmas a fenti 58. pontban kifejtett értékelés megcáfolására.
67 Negyedszer, megjegyzendő, hogy annak értékelése, hogy a vitatott megjelölés konkrétan mit is ábrázol, egy olyan lépés, amely először is lehetővé teszi a megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározását, majd ezt követően, második lépésben az említett alapvető jellemzők esetleges funkcionális jellegének értékelését. Márpedig, pusztán az a tény, hogy a fellebbezési tanács az értékelésébe belefoglalt olyan elemeket is, amelyek nem képezik alkotóelemeit a vitatott megjelölés által konkrétan ábrázolt formának, tévessé teheti azon következtetést, hogy fennállnak a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjában foglalt feltételek. Ennélfogva a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontját alátámasztó általános érdek, amelyre a fenti 36. pontban emlékeztettünk, nem teszi lehetővé a fellebbezési tanács számára, hogy e konkrét rendelkezés alkalmazásakor eltérjen a vitatott megjelölés által ábrázolt formától, és olyan elemeket vegyen figyelembe, amelyek nem képezik alkotóelemeit az említett megjelölés által konkrétan ábrázolt formának.
68 Ötödször, az EUIPO megjegyzi, hogy egy futófelületsáv nem tekinthető árunak, hiszen nem képezi elválasztható elemét a gumiabroncsnak. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a vitatott megjelölést olyan gumiabroncsok tekintetében lajstromozták, amelyek magukban foglalják a kérdéses L alakú futófelületsávot, és amelyeken e futófelületsáv műszaki funkciót tölt be.
69 E tekintetben kétségtelen, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjában szereplő feltétlen kizáró ok alkalmazási köre nem csak azokra a megjelölésekre terjed ki, amelyek kizárólag az „áru” formájából állnak. Ugyanis, amint azt lényegében az EUIPO állítja, az e rendelkezés alapját képező általános érdek indokolhatja, hogy azon megjelölések lajstromozását is megtagadják, amelyek az áru valamely, adott műszaki hatás eléréséhez szükséges részének formájából állnak. Ez az eset állna fenn, ha e forma az említett árunak valamely, mennyiségi és minőségi szempontból jelentős részét ábrázolná.
70 Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a jelen esetben a vitatott megjelölés egy gumiabroncs futófelületének különálló sávját ábrázolja. Így a szóban forgó árukkal összefüggésben a vitatott megjelölés nem egy futófelületet ábrázol, hiszen nem tartalmazza a futófelületek azon többi elemét, amelyekkel együtt az említett megjelölésnek többféle – összetett, és az egyes sávok, illetve az egyes elemek önmagában vett formájától eltérő – formából kellene állnia.
71 Következésképpen, a vitatott megjelölés nem kizárólag a szóban forgó áruk formájából áll, és nem is olyan formából, amely önmagában véve az említett áruk valamely, mennyiségi és minőségi szempontból jelentős részét ábrázolná.
72 Egyébként, a beavatkozó fél által szolgáltatott és a fellebbezési tanács által megvizsgált bizonyítékok nem támasztják alá, hogy egy, a vitatott megjelölés által ábrázolttal azonos, önmagában álló futófelületsáv alkalmas lenne a megtámadott határozatban megállapított műszaki hatás elérésére. E bizonyítékok ugyanis azt mutatják, hogy a futófelületeket alkotó és azok egészén ismétlődő jelleggel megtalálható, különféle elemek kombinációja és együtthatása az, amely – ezen önmagukban vett elemektől eltérő formát alkotva – esetlegesen alkalmas lehetne a megtámadott határozatban megállapított műszaki hatás elérésére.
73 Ebből az következik, hogy a vitatott megjelölés lajstromozása, amelynek oltalma az általa ábrázolt dolog formájára korlátozódik, nem alkalmas arra, hogy megakadályozza a felperes versenytársait abban, hogy olyan gumiabroncsokat gyártsanak és forgalmazzanak, amelyek az említett megjelölés által ábrázolt formával azonos vagy ahhoz hasonló formát foglalnak magukban, amennyiben ezen azonos vagy hasonló formát a futófelületek más elemeivel kombinálják, és az e többi elemmel együtt az önmagukban vett egyes elemek formájától eltérő formát alkot. Ugyanis mint ilyen, a vitatott megjelölés által ábrázolt forma nem feltétlenül úgy jelenik meg a gumiabroncsok futófelületén, hogy annak alapján az említett megjelölés beazonosítható lenne.
74 Ennélfogva a fellebbezési tanács tévesen vélte úgy, hogy a vitatott megjelölés egy gumiabroncs futófelületét ábrázolta, és hogy az említett megjelölés – a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében véve – „az áru formájából” állt. E rendelkezés tehát nem lett volna alkalmazható a vitatott védjegyre, és e védjegy törlése a megtámadott határozatban téves jogi érvelésen alapul.
75 Következésképpen a felperes által hivatkozott harmadik jogalap első részének helyt kell adni, anélkül, hogy figyelembe kellene venni a fenti 12. pontban említett bizonyítékokat, és anélkül, hogy nyilatkozni kellene a fenti 11. pontban kifejtett második jogalapról, valamint a felperes által hivatkozott harmadik jogalap azon második részéről, amelyet a felperes arra alapít, hogy a vitatott megjelölés nem minden alapvető jellemzője rendelkezik kizárólagos funkcióval.
76 A fentiek egészére figyelemmel a megtámadott határozat rendelkező részének 2. pontját, amelyben a fellebbezési tanács részben helyben hagyta a törlési osztálynak a fenti 6. pontban említett határozatát és a vitatott védjegyet a „gumiabroncsok, teljes gumik (ragasztók), félgumiabroncsok és gumiabroncsok mindenféle járműkerékhez” megnevezésű áruk tekintetében a 40/94 rendeletnek az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjával együttesen értelmezett 52. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján törölte, hatályon kívül kell helyezni. Ezenfelül, az előbbiek következtében, a megtámadott határozat rendelkező részének 3. pontját, amelyben a fellebbezési tanács a felperest mint az EUIPO előtti eljárásban vesztes felet 1700 eurónak a beavatkozó fél részére történő megtérítésére kötelezte, szintén hatályon kívül kell helyezni.
A költségekről
77 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
78 Mivel az EUIPO pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell őt a saját és a felperes költségeinek viselésére.
79 Mivel a felperes nem kérte a beavatkozónak a költségek viselésére való kötelezését, elegendő arról határozni, hogy az maga viseli a saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) ötödik fellebbezési tanácsa által 2016. április 28‑án hozott határozat (R 2583/2014‑5. sz. ügy) rendelkező részének 2. és 3. pontját hatályon kívül helyezi.
2) Az EUIPO saját költségein felül viseli a Pirelli Tyre SpA részéről felmerült költségeket is.
3) A The Yokohama Rubber Co. Ltd maga viseli saját költségeit.
Tomljenović | Kancheva | Bieliūnas |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. október 24‑i nyilvános ülésen.
Aláírások