T‑110/07. sz. ügy

Siemens AG

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó projektek piaca – Az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat – A piac felosztása – A közös piacon belüli hatások – A folyamatos jogsértés fogalma – A jogsértés időtartama – Elévülés – Bírságok – Arányosság – Súlyosító körülmények – Irányítói szerep – Enyhítő körülmények – Együttműködés”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Kartellek – Összehangolt magatartás – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – Versenykorlátozó cél – Megfelelő megállapítás

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

2.      Közösségi jog – Elvek – Alapvető jogok – Az ártatlanság vélelme – Versenyfelügyeleti eljárás – Alkalmazhatóság

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EU 6. cikk, (2) bekezdés)

3.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bizonyítási mód – Bizonyítékok csoportjának igénybevétele

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

4.      Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A jogsértés bizonyítéka – A Bizottság hivatkozása más eljárás alá vont vállalkozások nyilatkozatára – Megengedhetőség

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

5.      Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A jogsértés bizonyítéka – Valamely dokumentum bizonyító erejének értékelése – Szempontok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

6.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)

7.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Kifogásközlés – A kifogásközlés megküldését követően további bizonyítékok előterjesztése – Megengedhetőség – Feltételek

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 25. cikk)

8.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása – A bizonyítási teher terjedelme

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 25. cikk)

9.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az elv terjedelme – Korlátok – A vállalkozás azon joga, hogy a terhére vallomást tévő tanúkhoz kérdéseket intézzen – Kizártság

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

10.    Verseny – Kartellek – Valamely vállalkozás kartellben való részvétele

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

11.    Verseny – Kartellek – Jogsértés – A jogsértés egységes jellege – Értékelési szempontok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 25. cikk, (2) bekezdés)

12.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont, negyedik és hatodik bekezdés)

13.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – A szempontok kötött vagy kimerítő listájának hiánya

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

14.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A Bizottság mérlegelési mozgástere – A bírság általános mértékének növelése

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

15.    Verseny – Bírságok – Bírságot kiszabó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(EK 253. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

16.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények – Irányítói vagy felbujtói szerep a jogsértésben

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 2. pont, harmadik francia bekezdés)

17.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények – Irányítói szerep a jogsértésben

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

18.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködésének ellentételezéseként

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 22. és 29. pont)

1.      Annak értékeléséhez, hogy valamely összehangolt magatartást az EK 81. cikk (1) bekezdése tilt‑e, felesleges a magatartás tényleges hatásának figyelembevétele, amennyiben nyilvánvaló, hogy annak célja a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.

(vö. 40. pont)

2.      Az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő ártatlanság vélelme azon alapvető jogok egyike, amelyek a Bíróságnak – egyébként az EU 6. cikk (2) bekezdése által is megerősített – ítélkezési gyakorlata értelmében a közösségi jog általános jogelveit képezik.

      A kérdéses jogsértések jellegéből és az ezt követő büntetések komolyságából és jellegéből adódóan az ártatlanság vélelmének elve alkalmazandó azokban a vállalkozásokat érintő, versenyszabályok megsértésére vonatkozó eljárásokban, amelyek bírság vagy kényszerítő bírság megállapításához vezethetnek ezzel kapcsolatosan a bíróságban felmerülő bármely kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje. Egy bírságot kiszabó határozat megsemmisítésére irányuló eljárás során ezen elvet figyelembe kell venni. A bíróságban felmerülő bármely kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje. A bíróság tehát nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította a kérdéses jogsértés fennállását, amennyiben – különösen egy bírságot kiszabó határozat megsemmisítésére irányuló eljárás során – még bármely kételye áll fenn e kérdéssel kapcsolatosan.

(vö. 44–45. pont)

3.      Versenyjogi ügyekben a Bizottságnak pontos és egybevágó bizonyítékokat kell nyújtania annak bizonyítására, hogy a jogsértés megtörtént, illetve azon szilárd meggyőződésének alátámasztására, hogy az állítólagos jogsértések az EK 81. cikk (1) bekezdése értelmében érezhetően korlátozzák a versenyt. Ugyanakkor nem szükséges a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak a jogsértés összes elemét tekintve eleget tennie e feltételeknek. Elegendő, ha az intézmény által hivatkozott bizonyítékok összességében értékelve megfelelnek e követelménynek. A versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezésére tehát bizonyos egybeesésekből és jelekből olyan következtetéseket lehet levonni, amelyek együttes vizsgálata egyéb összefüggő magyarázat hiányában a versenyjogi szabályok megsértésének bizonyítékát nyújthatják.

Amennyiben a Bizottság kizárólag az érintett vállalkozások piaci magatartására támaszkodik a jogsértés fennállásának bizonyításakor, elegendő, hogy az utóbbiak bizonyítsák olyan körülmények fennállását, amelyek más megvilágításba helyezik a Bizottság által a közösségi versenyszabályok megsértésének megállapítása érdekében leírt tényállást, és a bizottsági érvelést helyettesítő hihető magyarázatát adják azoknak. Mindazonáltal a tényállás eltérő magyarázata csak akkor releváns, ha a Bizottság kizárólag az érintett vállalkozások piacon tanúsított magatartására támaszkodik. Vagyis az ilyen magyarázat abban a pillanatban irrelevánssá válik, ahogy a jogsértés fennállása nemcsak hogy feltételezett, hanem azt bizonyítékok is alátámasztják. Egyébiránt a bizonyítékok szabad értékelése elvének értelmében bármilyen bizonyíték elfogadható valamely jogsértés bizonyítása érdekében, ezért valamely tényállás eltérő magyarázata irreleváns, amennyiben a jogsértés nem irati bizonyítékok révén, ám jogilag megkövetelt módon nyer bizonyítást.

(vö. 46–49., 51. pont)

4.      Az EK 81. cikk és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló Megállapodás 53. cikke megsértésének megállapítása érdekében felhozható bizonyítékok tekintetében a közösségi jogban érvényesülő elv a bizonyítékok szabad értékelésének elve. Így különösen a közösségi jog egyetlen előírása vagy általános elve sem tiltja, hogy a Bizottság valamely vállalkozással szemben más eljárás alá vont vállalkozások nyilatkozatára támaszkodjon. Ha ez nem így lenne, az EK 81. cikkel és EK 82. cikkel ellentétes magatartás bizonyításának terhe tarthatatlan és a Szerződés alapján ráruházott azon feladattal ellentétes lenne, hogy felügyelje ezen előírások megfelelő alkalmazását.

(vö. 50. pont)

5.      A versenyjogban az egyetlen fontos tényező, amelyet a bizonyítékok szabad értékelése során meg kell vizsgálni, a bizonyítékok hitelessége. A bizonyítékra vonatkozóan általában alkalmazandó szabályok szerint valamely dokumentum hitelessége, és ennélfogva bizonyító ereje az irat eredetétől, készítésének körülményeitől, címzettjétől függ és attól, hogy tartalma értelmes és megbízható‑e. Így különösen nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak, ha valamely dokumentum a tényekkel szoros összefüggésben vagy e tények közvetlen tanúja révén jött létre. Ezen túlmenően általában különösen megbízható bizonyítéknak kell tekinteni azt a nyilatkozatot, amely a nyilatkozattevő érdekeivel ellentétes.

      Ennélfogva főszabály szerint jelentős bizonyító erejűnek kell tekinteni azon személy tanúvallomását, aki a kartell majdnem teljes időtartama alatt a kartell egyik főszereplőjének képviselője volt, így tehát közvetlen tanúja volt a tanúvallomásában előadott körülményeknek.

(vö. 54., 75. pont)

6.      A versenyjogban az a tény, hogy valaki bírság csökkentése érdekében el kívánja érni a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény alkalmazását, nem jelent szükségszerűen indítékot arra, hogy elferdített bizonyítékokat terjesszen elő. A Bizottság félrevezetésére irányuló szándék ugyanis megkérdőjelezi a kérelmező együttműködésének őszinteségét és teljességét, következésképpen az engedékenységi közlemény kedvezményéből való részesülése kerül veszélybe.

      Mindazonáltal, amennyiben a közösségi versenyszabályok megsértése miatt eljárás alá vont vállalkozás nyilatkozatait más olyan vállalkozások is vitatják, amelyekkel szemben a Bizottság azt állítja, hogy ugyancsak résztvettek egy közös egyezségben, e nyilatkozatokat más bizonyítékoknak is alá kell támasztaniuk ahhoz, hogy azok e közös egyezség létezésének és hatályának megfelelő bizonyítékát képezzék.

(vö. 65–66. pont)

7.      A kifogásközlésnek az érdekeltek részére azt kell lehetővé tennie, hogy ténylegesen tudomást szerezhessenek a Bizottság által velük szemben kifogásolt magatartásokról, és ez a követelmény akkor teljesül, ha a végleges határozat az érdekelteket nem teszi felelőssé a kifogásközlésben ismertetettektől eltérő jogsértésekért, és csak olyan tényeket állapít meg, amelyekről az érdekeltek kifejthették álláspontjukat. Ugyan igaz, hogy valamely vállalkozás nem vonható felelősségre a vele szemben a kifogásközlésben kifogásoltaktól eltérő jogsértésekért, ám ez nem vonatkozik a megállapított tényekre, mivel e tényekkel kapcsolatosan elegendő, ha az eljárás alá vont vállalkozásoknak az összes terhükre szóló ténnyel kapcsolatosan lehetőségük volt álláspontjuk kifejtésére. Ugyanis egyetlen rendelkezés sem tiltja, hogy a Bizottság a kifogásközlés megküldését követően olyan új dokumentumokról tájékoztassa a feleket, amelyekről úgy véli, hogy alátámasztják elméletét, feltéve hogy a vállalkozásoknak megfelelő időt biztosít arra, hogy e tekintetben kifejtsék álláspontjukat.

(vö. 86–87. pont)

8.      A bizonyítási teher arra a félre vagy hatóságra hárul, amely a versenyszabályok megsértését állítja, és jogilag megkövetelt módon kell bizonyítania a jogsértést képező tényállást. Továbbá a jogsértés megállapításával szemben valamely védekezési jogalapra hivatkozó vállalkozás kötelessége annak bizonyítása, hogy e védekezési jogalap alkalmazásának feltételei teljesülnek, oly módon, hogy az említett hatóságnak más bizonyítékokhoz kell folyamodnia.

Azt az általános alapelvet, miszerint a Bizottság feladata a jogsértés azon alkotóelemeinek – így az időtartamnak – bizonyítása, amelyek hatással lehetnek a jogsértés súlyának végleges megállapítására, nem vonhatja kétségbe azon tény, hogy az érintett vállalkozás elévülésre vonatkozó jogalapra hivatkozott, amelynek bizonyítása főszabály szerint e vállalkozás feladata.

Az ilyen jogalapra történő hivatkozás ugyanis szükségszerűen megkívánja azt, hogy a jogsértés időtartama és annak vége bizonyított legyen. Márpedig önmagukban e körülmények nem indokolják a bizonyítási tehernek az érintett vállalkozás hátrányára történő megváltoztatását. Egyrészt a jogsértés időtartama – amelyhez ismerni kell a jogsértés befejezésének időpontját – a jogsértés egyik lényeges eleme, amelynek bizonyítása a Bizottság feladata, függetlenül attól, hogy e tényállási elemek vitatása a védekezésül felhozott, elévüléssel összefüggő jogalap részét is képezik. Másrészt ezt a következtetést alátámasztja az is, hogy a bizottsági eljárásra vonatkozó, az 1/2003 rendelet 25. cikkében előírt elévülési idő nem járt le, objektív jogi szempont, amely a jogbiztonság elvéből származik, és ezért ez valamennyi szankciót megállapító határozat érvényességének feltétele. A Bizottság akkor is köteles ezt tiszteletben tartani, ha az érintett vállalkozás nem hozott fel védekezésül erre vonatkozó jogalapot.

      Mindazonáltal a bizonyítási teher ilyen megoszlása változhat attól függően, hogy az egyik fél által hivatkozott tényállási elem olyan jellegű lehet, amely a másik felet magyarázatra vagy igazolásra kötelezheti; ennek hiányában azonban megállapítható a bizonyítottság. Így különösen, ha a Bizottság bizonyította a megállapodás fennállását, akkor az ebben részt vevő vállalkozás feladata arra vonatkozó bizonyítékok előterjesztése, hogy elhatárolódott a megállapodástól, amely bizonyítéknak az erre irányuló egyértelmű akaratot kell bizonyítania, továbbá hogy a többi résztvevő tudomására hozta, hogy kivonul e megállapodásból.

(vö. 173–176. pont)

9.      A védelemhez való jog tiszteletben tartásának alapvető elve azt követeli meg, hogy az érintett vállalkozásoknak és vállalkozások társulásainak a közigazgatási eljárástól kezdve lehetőségük legyen kifejteni álláspontjukat a Bizottság által állított tényállás, kifogások és körülmények valószerűségéről és jelentőségéről. Ennélfogva valamely vállalkozásnak a Bizottság kifogásközlésére adott válaszára nem lehet egy másik vizsgálat alá vont vállalkozással szemben hivatkozni olyan esetben, ha e vállalkozás nem férhetett a válaszhoz a bizottság határozat meghozatalát megelőzően.

      Ezzel szemben a hivatkozott elv nem követeli meg, hogy a vállalkozás a közigazgatási eljárásban maga is kérdéseket tehessen fel a Bizottság által meghallgatott tanúk részére.

(vö. 189., 199. pont)

10.    Az a tény, hogy valamely vállalkozás nem határolta el magát nyilvánosan attól a jogsértéstől, amelyben részt vett, illetve a jogsértést nem jelentette be a közigazgatási hatóságoknak, azzal a hatással jár, hogy a jogsértés folytatását bátorította, és veszélyeztette annak felfedését, következésképpen ezt a hallgatólagos beleegyezést részességnek vagy a jogsértésben való passzív részvételnek lehet tekinteni.

(vö. 222. pont)

11.    Több olyan kritérium releváns az EK 81. cikk és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló Megállapodás 53. cikke megsértésének egységes jellegének értékelése során; ilyenek a szóban forgó magatartások azonos vagy eltérő célkitűzései, az érintett termékek és szolgáltatások közötti azonosság, az abban részt vevő vállalkozások azonossága, valamint a végrehajtás módjának azonossága. További releváns kritériumnak számít a vállalkozások nevében eljáró természetes személyek azonossága, valamint a szóban forgó magatartások földrajzi hatályának azonossága.

Így különösen a versenyellenes magatartások közös célkitűzésének fogalma tekintetében az, hogy az EK 81. cikket sértő megállapodások és magatartások összessége egységes és folyamatos jogsértést képez‑e, kizárólag csak objektív tényezőktől – így többek között a hivatkozott megállapodások és magatartások közös célkitűzésétől – függ. Az utóbbi olyan kritérium, amelyet kizárólag a megállapodások és magatartások tartalma alapján kell értékelni, és amelyet nem szabad összetéveszteni a különböző vállalkozások egységes és folyamatos kartellben való részvételére vonatkozó szubjektív szándékával. Ezzel szemben e szubjektív szándékot csak az egyes vállalkozásoknak az ilyen egységes és folyamatos megállapodásban való egyedi részvételének értékelése során lehet és kell figyelembe venni. E tekintetben elegendő az, hogy amikor a szóban forgó vállalkozás – miután kivonult a kartellből – újra részt vesz ugyanabban a kartellben, tudomása legyen arról, hogy ugyanabban a kartellben vesz részt, mint előtte. Már az is elegendő, ha az utóbbinak tudomása volt a jogsértés egységes jellegének megállapítását igazoló – fent hivatkozott – lényeges kritériumokról, még ha fel is tehető, hogy maga nem jutott erre a következtetésre a kartell létezéséből.

(vö. 241., 246., 253. pont)

12.    A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás iránymutatás 1.A. pontjának negyedik és hatodik bekezdése előírja, hogy figyelembe kell venni, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek kárt okozzanak, illetve azt, hogy az egyes vállalkozások jogsértő magatartása milyen sajátos súlyt gyakorol a versenyre, különösen, ha az azonos típusú jogsértéseket elkövető vállalkozások mérete között jelentős különbség áll fenn. Ezzel szemben az iránymutatás nem írja elő, hogy a vállalkozások tényleges gazdasági lehetőségeit vagy magatartásuk sajátos súlyát valamilyen sajátos kritériummal – mint például a vállalkozásoknak az érintett termékkel kapcsolatos Európai Gazdasági Térség (EGT) piacán vagy a belső piacon fennálló részesedésével – összhangban kellene értékelni. Ennélfogva a Bizottság e tekintetben a minden egyes esetben az adott eset körülményeire figyelemmel megfelelő kritériumot alkalmazhatja.

(vö. 279. pont)

A közösségi verseyszabályokba ütköző jogsértések súlyát számos tényező alapján kell meghatár ozni – mint például az ügy sajátos körülményei, az ügy háttere, a bírságok elrettentő hatása –, azonban nincs olyan felsorolás, amely kimerítő vagy kötelező módon tartalmazná a mérlegelendő tényezőket. A jogsértések súlyának értékelésére hatással lévő elemek között szerepel az egyes vállalkozások magatartása, az összehangolt magatartásban játszott szerepük, a haszon, amelyet e magatartásból húzhattak, a méretük, és az érintett áruk értéke, valamint az a veszély, amelyet az ilyen jogsértések jelentenek a Közösség célkitűzései számára.

Ebből egyrészt az következik, hogy a bírság összege meghatározásának érdekében a Bizottság ugyanúgy jogosult figyelembe venni a vállalkozás jelzés értékű teljes forgalmát – még ha az hozzávetőleges vagy hiányos is, annak méretét, valamint a vállalkozás gazdasági teljesítményét –, mint a jogsértés tárgyát képező termékekből származó azon forgalomhányadot, amely a jogsértés terjedelme tekintetében jelzésértékű lehet. Másrészt ebből az következik, hogy egyik összegnek sem szabad a többi mérlegelési tényezőhöz képest aránytalan fontosságot tulajdonítani, következésképpen az arányos bírság megállapítása nem lehet csak a teljes forgalmon alapuló számítás eredménye. Ez még inkább így van, amikor a kérdéses termékek a teljes forgalomnak csak kis hányadát teszik ki.

A valamely jogsértés súlyának értékelésekor mérlegelendő tényezők felsorolása tehát se nem kimerítő, se nem kötelező. Ennélfogva a Bizottság szabadon figyelembe vehet más tényezőket is, vagy kisebb súlyt tulajdoníthat a fent hivatkozott tényezők egyikének, vagy akár figyelmen kívül is hagyhatja azt, amennyiben egy adott ügy körülményei alapján ez tűnik számára megfelelőnek.

Egyébiránt „az érintett áruk értékének” fogalmát úgy kell érteni, mint az érintett vállalkozásoknak a jogsértés tárgyát képező termékekből származó összesített forgalmának hányadát, és nem úgy, mint amely e termékek Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli piacának méretére vonatkozik.

(vö. 286–288. pont)

13.    A Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata önmagában nem szolgál jogi háttérként a versenyjogi bírságok tekintetében. A Bizottság az 1/2003 rendelet keretében eljárva a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a bírságok megállapítása során annak érdekében, hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartásának irányába terelje. Ennélfogva az a tény, hogy a Bizottság a múltban bizonyos típusú jogsértésekre bizonyos mértékű bírságot alkalmazott, nem fosztja meg attól a lehetőségtől, hogy az 1/2003 rendeletben meghatározott korlátok között megemelje ezt a mértéket, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy a közösségi versenypolitika végrehajtását biztosítsa. Éppen ellenkezőleg, a közösségi versenyszabályok hatékony alkalmazása megkívánja, hogy a Bizottság a bírságok mértékét bármikor e politika igényeihez tudja igazítani.

      Ebből következik, hogy az olyan közigazgatási eljárásban érintett vállalkozások, amelyben bírság kiszabására is sor kerülhet, sem a bírságszámítási módszerre, sem arra nem alapíthatnak jogos bizalmat, hogy a Bizottság a korábban kiszabottakhoz képest nem fogja növelni a bírságok összegét. Következésképpen a fent említett vállalkozásoknak tekintetbe kell venniük azt a lehetőséget, hogy a Bizottság bármikor úgy dönthet, hogy a múltban alkalmazott mértékhez képest megemeli a bírságok összegét.

(vö. 290–291. pont)

14.    A Bizottság által a közösségi versenyszabályok megsértéséért kiszabott bírságok kiszámítása tekintetében az indokolási kötelezettséggel járó alapvető alaki követelmények teljesülnek akkor, amikor a Bizottság a határozatában megjelöli azokat az értékelési tényezőket, amelyek lehetővé tették számára a jogsértés súlyának és időtartamának mérését, anélkül hogy köteles lenne részletesebb ismertetést vagy a bírság számítási módjával kapcsolatos számadatokat feltüntetni.

Így különösen, a bírságok megállapításakor a Bizottság mérlegelési jogkörének gyakorlását különösen a kívánt elrettentő hatás tekintetében befolyásoló számszerűsített elemek megjelölése olyan lehetőség, amellyel a Bizottságnak kívánatos élnie, de amely túllép az indokolási kötelezettségből eredő követelményeken.

(vö. 311–312. pont)

15.    Ahhoz, hogy valamely vállalkozás „irányítónak” minősüljön, a szóban forgó vállalkozásnak jelentős hajtóerőt kellett képviselnie a kartell számára, vagy e vállalkozásoknak különleges és konkrét felelősséggel kellett rendelkeznie a szóban forgó kartellek létrehozásában és működésében. Ezt a tényezőt az ügy összefüggései alapján az összes körülményre tekintettel kell értékelni. Az „irányítói szerep” fennállása akkor állapítható meg, amikor bizonyításra került, hogy a szóban forgó vállalkozás koordinátori szerepet töltött be a kartellen belül, és többek között a kartell konkrét végrehajtásával megbízott titkárságot megszervezte, valamint ellátta személyzettel, vagy amikor a szóban forgó vállalkozás központi szerepet töltött be a kartell konkrét működésében – például számos találkozó megszervezése, a kartellen belül információk gyűjtése és szolgáltatása, bizonyos tagok kartellen belüli képviseletének elvállalása, vagy a kartell működésével kapcsolatos javaslatok leggyakrabban általa történő megfogalmazása révén. Továbbá teljesen elképzelhető, hogy a Bizottság egyszerre két, vagy akár több vállalkozás vezető szerepét is megállapítsa különösen egy számos résztvevőt érintő kartell esetén.

Egyébiránt, amint a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 2. pontja harmadik francia bekezdésének megfogalmazásából is következik, különbséget kell tenni a jogsértés „irányítójának” és „felbujtójának” fogalma között. Ugyanis, míg a felbujtó szerep a kartell létrehozásának vagy bővítésének pillanatával függ össze, addig az irányító szerep a kartell működéséhez kapcsolódik. Ennélfogva a jogsértés irányítója és annak felbujtója nincsen ugyanabban a helyzetben, ezért az, hogy a Bizottság a kartell felbujtójának, illetve a kartell irányítójának minősített vállalkozásokat eltérően kezel, nem minősül az egyenlő bánásmód elve megsértésének.

(vö. 337., 345., 348. pont)

16.    Azt feltételezve is, hogy a Bizottság a valamely vállalkozás által a kartellben játszott meghatározó szerep ellenére tévesen nem minősítette az utóbbit kartellirányítónak, a másik előnyére alkalmazott eltérő bánásmód nem indokolja, hogy a Törvényszék helyt adjon egy, a bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló jogalapnak. Ugyanis az egyenlő bánásmód, illetve megkülönböztetésmentesség elvének tiszteletben tartását össze kell egyeztetni a jogszerűség elvének tiszteletben tartásával, ami azt jelenti, hogy saját javára senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogsértésre.

(vö. 358. pont)

17.    A közösségi versenyjogi jogsértés elkövetésében részt vevő vállalkozások együttműködése esetén való bírságcsökkentés alapját az a megfontolás adja, hogy ez az együttműködés megkönnyíti a Bizottság feladatát, amely a jogsértés létezésének megállapítására és adott esetben megszüntetésére irányul.

Amint a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény 29. pontja megemlíti, ez olyan jogos elvárásokat teremtett, amelyekre azok a vállalkozások hivatkoznak, amelyek valamely kartell létezéséről kívánják tájékoztatni a Bizottságot. Tekintetbe véve a jogos bizalmat, amely e közlemény alapján a Bizottsággal együttműködni kívánó vállalkozásokban kialakulhatott, a Bizottság köteles a közleménynek eleget tenni, amikor a valamely vállalkozással szemben kiszabott bírság összegének meghatározása során értékeli annak együttműködését.

      Mindazonáltal az engedékenységi közleményben meghatározott keretek között a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak megítélésében, hogy az érintett vállalkozás által előterjesztett bizonyítékok a hivatkozott közlemény 22. pontja értelmében hozzáadott értéket képviseltek‑e, vagy sem, és hogy e közlemény alapján a vállalkozás esetében helye van‑e a bírság csökkentésének.

(vö. 374–376. pont)