A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2019. június 6.(*)(i)
„Közösségi formatervezési minta – Megsemmisítési eljárás – Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás – A VW Caddy járművet ábrázoló, lajstromozott közösségi formatervezési minta – Korábbi közösségi formatervezési minta – Megsemmisítési ok – Egyéni jelleg – Tájékozott használó – Eltérő összbenyomás – A 6/2002/EK rendelet 6. cikke és 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A megsemmisítést kérő félre háruló bizonyítási teher – A korábbi formatervezési minta bemutatására vonatkozó követelmények”
A T‑192/18. sz. ügyben,
a Rietze GmbH & Co. KG (székhelye: Altdorf [Németország], képviseli: M. Krogmann ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: S. Hanne, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
a Volkswagen AG (székhelye: Wolfsburg [Németország], képviseli: R. Bechtold ügyvéd),
az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsának a Rietze és a Volkswagen közötti megsemmisítési eljárással kapcsolatban 2018 január 11‑én hozott határozata (R 1244/2016‑3. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: A. M. Collins elnök (előadó), M. Kancheva és G. De Baere bírák,
hivatalvezető: R. Ūkelytė tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. március 16‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2018. május 31‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2018. május 29‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a 2019. január 24‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A beavatkozó fél, a Volkswagen AG, egy, az Európai Uniót megjelölő formatervezési minta jogosultja, amelyet 2010. február 1‑jén jelentettek be, és amelyet ugyanazon a napon a DM/073118‑3. számon lajstromoztak a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) Nemzetközi Irodáján keresztül és tettek közzé a WIPO Nemzetközi Irodája Értesítőjének 2010. október 31‑i számában (a továbbiakban: vitatott formatervezési minta).
2 Azok a termékek, amelyekre a vitatott formatervezési mintát alkalmazni kívánták, az ipari minták nemzetközi osztályozásának létrehozásáról szóló, 1968. október 8‑i, módosított locarnói megállapodás 12‑08. osztályába tartozó és az alábbi leírásnak megfelelő termékek: „Gépjárművek”. A vitatott formatervezési minta ábrázolása a következő:
|
|
|
nézet | nézet | nézet |
|
|
|
nézet | nézet | nézet |
|
|
|
nézet | nézet | nézet |
|
nézet |
3 A felperes Rietze GmbH & Co. KG, amely miniatűr autókat forgalmaz, 2015. január 5‑én a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) 25. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 106f. cikke alapján kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) előtt a vitatott formatervezési minta hatályának az Európai Unióban történő semmissé nyilvánítása iránt, azzal az indokkal, hogy a vitatott formatervezési minta nem rendelkezik az e rendelet 5. cikke szerinti újdonsággal és az e rendelet 6. cikke szerinti egyéni jelleggel.
4 Megsemmisítési kérelme alátámasztásául a felperes előadta, hogy a vitatott formatervezési minta a VW Caddy egyterű járművet megjelölő formatervezési minta volt, amelyet a beavatkozó fél 2011‑ben hozott forgalomba. A korábbi formatervezési minta nyilvánosságra jutásának bizonyítása céljából a felperes e jármű egy korábbi modelljére, nevezetesen a VW Caddy (2K) Life‑ra utalt, amelyet a beavatkozó fél 2004‑ben hozott forgalomba. A felperes kérelmét többek között a 49895‑0002. sz. közösségi formatervezési mintára alapította, amelynek a beavatkozó fél által 2003. július 7‑én kért lajstromozását 2003. december 9‑én tették közzé (a továbbiakban: korábbi formatervezési minta).
5 2016. június 20‑i határozatával az EUIPO törlési osztálya megsemmisítette a vitatott formatervezési mintát azzal az indokkal, hogy az nem rendelkezik a 6/2002 rendelet 6. cikke szerinti egyéni jelleggel.
6 2016. július 7‑én a beavatkozó fél a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján fellebbezést nyújtott be a törlési osztály határozatával szemben.
7 2008. január 11‑i határozatával (R 1244/2016‑1. sz. ügy, a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa helyt adott a fellebbezésnek, hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát, és elutasította a vitatott formatervezési minta megsemmisítése iránti kérelmet. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta új a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében, és egyéni jelleggel rendelkezik e rendelet 6. cikke értelmében.
A felek kérelmei
8 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– semmisítse meg a vitatott formatervezési mintát;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
9 Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére,
A jogkérdésről
10 Keresete alátámasztásául a felperes egyetlen, a 6/2002 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjával és 6. cikkével összefüggésben értelmezett 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. Lényegében azt rója fel, hogy fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta egyéni jelleggel rendelkezik, mivel a tájékozott használóra általa gyakorolt összbenyomás eltér a korábbi formatervezési minta által e használóra gyakorolt összbenyomástól
11 E jogalap négy részre osztható. Először is, a felperes állítása szerint, a fellebbezési tanács tévesen szorítkozott az ütköző formatervezési minták állítólagos különbségeinek egyszerű felsorolására, anélkül hogy e különbségeket súlyozta volna, és különbséget tett volna az esztétikai és a műszaki jellemzők között. Másodszor, a tájékozott használó figyelmének túlságosan magas szintjét állapította meg, következésképpen túl nagy jelentőséget fordított az ütköző formatervezési minták közötti különbségeknek. Harmadszor, hibát követett el az alkotói szabadság értékelésével kapcsolatban. Negyedszer és végül, a fellebbezési tanács elmulasztotta egyes bizonyítékok figyelembevételét.
12 Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
13 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Közösségnek az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás genfi szövegéhez való csatlakozása hatálybalépése érdekében a 6/2002/EK és 40/94/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 18‑i 1891/2006/EK tanácsi rendelet (HL 2006. L 386., 14. o.;) beiktatta a 6/2002 rendeletbe a XIa. címet, amely a 105a‑106f. cikket tartalmazza.
14 A 6/2002 rendelet 106a. cikke értelmében az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozással kapcsolatos, a WIPO nemzetközi irodája által a nemzetközi lajstromba tett bármilyen bejegyzés ugyanolyan hatállyal bír, mintha azt a Hivatal közösségi formatervezési mintákra vonatkozó lajstromába jegyezték volna be, és az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozásnak a WIPO Nemzetközi Irodájának Értesítőjében történő bármilyen közzététele ugyanolyan hatállyal bír, mintha azt a Közösségi formatervezési minták értesítőjében tették volna közzé.
15 A 6/2002 rendelet 106f. cikke úgy rendelkezik, hogy az Unióban a nemzetközi lajstromozás hatályát a 6/2002 rendelet VI. és VII. címében szereplő eljárással összhangban az EUIPO részben vagy egészben semmisnek nyilváníthatja.
16 A 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a közösségi formatervezésiminta‑oltalom csak akkor semmisíthető meg, ha a minta nem felel meg a rendelet 4–9. cikkében foglalt követelményeknek.
17 A 6/2002 rendelet 4. cikke értelmében a formatervezési minta akkor részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban, ha új és egyéni jellegű.
18 A 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében valamely lajstromozott formatervezési minta egyéni jellegét a tájékozott használóra gyakorolt összbenyomásra tekintettel kell értékelni, amely összbenyomásnak a bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően nyilvánosságra jutott minta által gyakorolt összbenyomástól eltérőnek kell lennie. A 6/2002 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy ennek értékelése során figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.
19 Így egy formatervezési minta egyéni jellege a tájékozott használó szempontjából bármely korábbi formatervezési mintától eltérő összbenyomáson vagy a „déjà vu” hiányán alapul, és nem veszi figyelembe az említett összbenyomást nem érintő, nem kellően feltűnő különbségeket, és bár figyelmen kívül hagyja a jelentéktelen részleteket, tekintettel van az eltérő összbenyomást eredményező, kellően markáns különbségekre (lásd: 2013. november 7‑i Budziewskakontra OHIM – Puma [Ugró nagymacska ábrázolása], T‑666/11, nem tették közzé, EU:T:2013:584, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
20 Egy formatervezési minta korábbi formatervezési mintákhoz képest fennálló egyéni jellegének értékelésekor figyelembe kell venni annak a terméknek a természetét, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül, különös tekintettel a termék szerinti iparág sajátosságaira, valamint arra, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát, a technika állásának esetleges telítettségére, amely fogékonyabbá teheti a tájékozott használót az összehasonlított formatervezési minták különbségeire, valamint a szóban forgó termék használatának módjára és különösen az ennek alkalmával rajta végzett műveletekre is (lásd: 2013. november 7‑i Ugró nagymacska ábrázolása ítélet, T‑666/11, nem tették közzé, EU:T:2013:584, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 Végül ki kell emelni, hogy a fellebbezési tanácsok határozatainak a jogszerűségét kizárólag az uniós bíróság által értelmezett 6/2002 rendelet alapján lehet megítélni, nem pedig a nemzeti ítélkezési gyakorlat alapján, még akkor sem, ha az a rendelet rendelkezéseivel analóg rendelkezéseken alapul (lásd: 2017. július 4‑i Murphy kontra EUIPO – Nike Innovate [Elektronikus karóra] ítélet, T‑90/16, nem tették közzé, EU:T:2017:464, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 A felperes érveit e megfontolásokra figyelemmel kell megvizsgálni.
23 Az egyetlen jogalap első, az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomás használó szempontjából történő értékelésére vonatkozó részét megelőzően annak a tájékozott használó által tanúsított figyelem szintjére vonatkozó második részét kell vizsgálni, majd az egyetlen jogalap harmadik és negyedik részének vizsgálatára kell rátérni.
Az egyetlen jogalap második, a tájékozott használó figyelmének szintjére vonatkozó részéről
24 A felperes szerint a fellebbezési tanács a tájékozott használó részéről gyakorolt figyelem túlságosan magas szintjét állapította meg, következésképpen túl nagy jelentőséget tulajdonított az ütköző formatervezési minták közötti különbségeknek.
25 A felperes kijelenti mindenekelőtt, hogy a tájékozott használó – a vitatott formatervezési mintát magában foglaló érintett termék használata folytán szerzett tapasztalatain túl – nem képes megkülönböztetni egymástól az áru küllemének azon aspektusait, amelyeket annak technikai funkciója követel meg, és azokat, amelyek tetszőlegesek. Az ütköző formatervezési minták közötti különbségek, amelyekről a fellebbezési tanács említést tett, olyan technikai részletekre vonatkoznak, amelyeket nem képes észlelni egy olyan személy, aki bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik a gépjárműveknek általában részét képező elemek tekintetében. Ez a helyzet például a lökhárítók, a fényszórók, a villogók és csomagtérajtók esetében
26 Ezt követően a felperes arra hivatkozik, hogy a tájékozott használó kevésbé nagy figyelmet fordít az ugyanazon gyártó járművei közvetlenül egymást követő modelljei közötti különbségekre, mint az eltérő gyártók járműveinek modelljei közötti különbségekre. Ugyanazon gyártó járműveinek modelljeivel kapcsolatban a tájékozott használó kisebb figyelmet fordít a formatervezésre, mint a technikai újdonságra és a biztonsággal, teljesítménnyel és vezetési komforttal kapcsolatos újításokra. Egyébiránt egyrészt egy vásárló a VW Caddy vételére vonatkozó döntését nem a korábbi szériákkal való összehasonlításra, hanem a más gyártók járműveivel való összehasonlításra alapozza. Ezen érv alátámasztásául a felperes a törlési osztálynak az ICD 9742.. számú megsemmisítési eljárásban 2016. szeptember 13‑án hozott határozatára hivatkozik. Másrészt a VW Caddy sikerének alapja nem a külleme, hanem a megbízhatósága.
27 Végül a felperes egy német autós szaklapban megjelent cikkre hivatkozik, amely kiemeli az ütköző formatervezési minták közötti különbsége hiányát. A felperes felrója a fellebbezési tanácsnak, hogy annak tartalmát félreértelmezte, amikor azt állapította meg, hogy e cikk konkrét információkat tartalmaz a tájékozott használó észlelésével kapcsolatban.
28 Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a „használói” minőség feltételezi, hogy az érintett személy annak a célnak megfelelően használja azt az árut, amelyben a formatervezési minta megtestesül, amelyre az említett árut szánták. A „tájékozott” jelző ezenfelül azt sugallja, hogy a használó – anélkül, hogy tervezői vagy műszaki szakértői képességekkel rendelkezne – ismeri az érintett ágazatban fellelhető különféle formatervezési mintákat, bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik azon alkotóelemeket illetően, amelyek e formatervezési mintáknak általában a részét képezik, és az érintett termékek iránti érdeklődésből kifolyólag viszonylag nagy fokú figyelmet tanúsít azok használatakor (lásd: 2011. október 20‑i PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2010. június 22‑i Shenzhen Taiden kontra OHIM – Bosch Security Systems [távközlési berendezés] ítélet, T‑153/08, EU:T:2010:248, 46. és 47. pont).
29 A tájékozott használó fogalmát úgy kell értelmezni, mint a védjegyjogban alkalmazandó átlagos fogyasztó (akitől nem várnak el semmilyen különleges ismeretet, és aki általában nem hasonlítja közvetlenül össze az ütköző védjegyeket) és a komoly szakmai ismeretekkel rendelkező szakember között elhelyezkedő köztes fogalmat. Így a „tájékozott használó” fogalmát úgy lehet értelmezni, mint amely – akár személyes tapasztalata, akár az adott ágazatra vonatkozó kiterjedt ismeretei folytán – nem átlagosan figyelmes, hanem különösen éber használót jelöl (2011. október 20‑i PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 53. pont).
30 Végül a Bíróság kimondta, hogy magának a tájékozott használónak a természetéből fakad, hogy amikor lehetséges, az a korábbi formatervezési mintát és a jogvita tárgyát képező formatervezési mintát közvetlenül fogja összehasonlítani (lásd ebben az értelemben: 2012. október 18‑i Neuman és Galdeano del Sel kontra Baena Grup ítélet, C‑101/11 P és C‑102/11 P, EU:C:2012:641, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 18. és 20. pontjában úgy jellemezte a tájékozott használót – mint olyan személyt, aki, anélkül hogy tervező vagy műszaki szakértő lenne – ismeri az autógépjármű‑ágazatban fellelhető különféle formatervezési mintákat, bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik azon alkotóelemeket illetően, amelyek e gépjárművek általában a részét képezik, és az érintett termékek iránti érdeklődésből kifolyólag viszonylag nagy fokú figyelmet tanúsít azok használatakor. A tájékozott gépjárműhasználó olyan személy, aki érdeklődik e járművek iránt, azokat vezeti és használja, és vonatkozó szakfolyóiratok, valamint az autógépjármű‑kiállítások és kereskedők látogatása folytán jól ismeri a piacon megtalálható modelleket. Tudatában van annak, hogy a gyártók rendszeres időközönként modernizálják a piacon már megszokott modelleket mind műszaki szinten, mind küllemüket tekintve. Az ilyen használó azt is tudja, hogy a „ráncfelvarrás” arra szolgál, hogy egyes divatos irányzatokat megjelenítsen, anélkül ugyanakkor, hogy teljes egészében el kéne hagyni az érintett járműmodell külső megjelenésének jellemzőit. A fellebbezési tanács szerint a fenti 40–42. pontban felsorolt különbségek egyike sem kerüli el az ekként jellemzett tájékozott használó figyelmét.
32 Meg kell állapítani, hogy a felperes érvei nem kérdőjelezik meg a fent leírt tájékozott használó figyelme szintjének a fellebbezési tanács által végzett értékelését.
33 Mindenekelőtt el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a tájékozott használó nem képes észlelni a fellebbezési tanács által a lökhárítók, a fényszórók, a villogók és a csomagtérajtók vonatkozásában meghatározott különbségeket, mivel azok technikai részleteket érintenek. Egyrészt a fellebbezési tanács nem tett megállapítást az ütköző formatervezési minták villogóit érintő különbségek vonatkozásában. Másrészt a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a fellebbezési tanács által a lökhárítók, a fényszórók és a csomagtérajtók tekintetében meghatározott különbségek azok küllemére, nem pedig technikai részleteikre vonatkoznak. Következésképpen a tájékozott használó képes azok észlelésére. Az, hogy az egyes autógépjármű‑részeken végzett módosítás technikai hatással is járhat, e tekintetben nem releváns.
34 Ezt követően nem adható hely a felperes azon érvének, amely szerint a tájékozott használó kevésbé nagy jelentőséget tulajdonít az ugyanezen gyártó közvetlenül egymást követő járműmodelljei között fennálló különbségeknek, mint a különböző gyártók járműmodelljei közti különbségeknek. A felperes ugyanis nem terjeszt elő egyetlen olyan ténybeli vagy jogi elemet sem ezen érv alátámasztására, amely kétségbe vonhatná a fellebbezési tanács által a tájékozott használó figyelme szintjének az ütköző formatervezési minták összehasonlítása keretében végzett értékelést. A törlési osztály 2016. szeptember 13‑i határozatának a felperes által ezen érv alátámasztásául idézett része e tekintetben nem bír relevanciával, mivel kizárólag a tájékozott használó ugyanazon gyártó egymást követő modellekre fordított figyelmének szintjére vonatkozik. Ezenfelül a fenti 28. és 29. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében meg kell állapítani, hogy a felperesnek a vételi döntések motivációjára vonatkozó érve, valamint az, hogy álláspontja szerint a VW Caddy sikere nem küllemén, hanem megbízhatóságán nyugszik, nem bír relevanciával.
35 Végül el kell utasítani azt az érvet, amely szerint a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie a német autós szaklapok által kifejezett nézőpontot. Nem zárható ki, hogy figyelembe lehet venni sajtócikkeket, de a fellebbezési tanács nem köteles erre, amennyiben úgy véli, hogy – a jelen ügyhöz hasonlóan – az ott kifejezett nézőpont nem releváns, mivel nem tükrözi a tájékozott használóra gyakorolt összbenyomást.
36 A fentiekből következik, hogy az egyetlen jogalap második részét – mint megalapozatlant – el kell utasítani.
Az egyetlen jogalap első, a tájékozott használóra gyakorolt összbenyomásra vonatkozó részéről
37 A felperes kijelenti, hogy az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az EUIPO‑nak súlyoznia kell az ütköző formatervezési minták jellemzőit, amennyiben e jellemzők jobban vagy kevésbé befolyásolhatják a különféle formatervezési minták küllemét. Így egyrészt a fellebbezési tanácsnak vizsgálnia kellett volna az ütköző formatervezési minták közös pontjait. Egy ilyen vizsgálat annak megállapítására vezette volna, hogy az ütköző formatervezési minták majdnem azonosak karosszériájuk alsó részének formája, az ablakok körvonala, formája és elhelyezkedése, a szélvédő és a motorháztető, a hűtőrács és a fényszórók tekintetében. Másrészt a fellebbezési tanácsnak különbséget kellett volna tennie az esztétikai és a műszaki jellemzők között mivel, tekintettel a fényszórók főként technikai funkciójára, valamint a kizárólag a lökhárító és a hűtőrács színét érintő különbségekre, a tájékozott használó ezekre kisebb figyelmet fordít az összképen belül. Ezzel szemben az ütköző formatervezési minták állítólagos különbségeinek egyszerű felsorolása, mint amelyet a fellebbezési tanács megtámadott határozatának 24. és azt követő, valamint 33. és azt követő pontjai tartalmaznak, nem teszi számára lehetővé annak megítélését, hogy az összbenyomás különbözni fog‑e a tájékozott használó esetében.
38 Meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 23–31. pontjában a vitatott formatervezési minta egyéni jellegét a korábbi formatervezési mintához képest vizsgálta. Az értékelés alapjául az ütköző formatervezési minták alábbi nézeteit használta:
Vitatott formatervezési minta | Korábbi formatervezési minta |
|
2/5 
1/5 
3/5 
5/5 
4/5
|
39 A fellebbezési tanács megállapította a megtámadott határozat 24–29. pontjában, hogy az ütköző formatervezési minták egyértelmű különbségeket mutatnak.
40 Először is, a fellebbezési tanács megállapította az oldal‑, elöl‑ és hátulnézeti képek alapján hogy a vitatott formatervezési minta motorházteteje rövidebb, és a jármű által keltett összbenyomás az, hogy szélesebbnek és erőteljesebbnek tűnik, míg a korábbi formatervezési mintának megfelelő jármű keskenyebbnek és doboz formájúnak tűnik.
41 Másodszor, a fellebbezési tanács az oldalnézeti képek alapján megállapította, hogy különbségek vannak az első fényszórók és lökhárítók elhelyezkedését illetően. A vitatott formatervezési mintában a sötét színű, keskeny hűtőrács harmonikus folytatását képezik a fényszórók, amelyek macskaszemekhez hasonlatosan széttartanak. Az első lökhárító felső része ugyanolyan színű, mint az autó, míg az alsó rész sötét, két további két kerek lámpával, amelyek a korábbi formatervezési mintából hiányoznak. A korábbi formatervezési mintában az első fényszórók majdnem négyzet alakúak, és egyértelműen elkülönülnek a velük egy magas sötét hűtőrácstól, amely az ugyancsak sötét lökhárítóval az alváz többi részének színével (1/5 nézet) kontrasztot alkotó egységet képez. Az enyhén ferde fényszórók folytán a vitatott formatervezési minta elölnézetből stilizált macskapofára emlékeztet, amely összbenyomás hiányzik a korábbi formatervezési minta esetén. Továbbá a vitatott formatervezési mintában az oldalsó visszapillantó tükrök az autóval megegyező színűek, behajthatóak és összességében domborúak, míg a korábbi formatervezési minta esetében laposak, sötétek, ekként kontrasztot alkotnak a jármű színével.
42 Harmadszor, a fellebbezési tanács a hátulnézeti képek alapján megállapította, hogy a vitatott formatervezési minta csomagtérajtaja egyetlen részből áll, és egy lökhárítója azonos színű a járművel. A korábbi formatervezési mintában a csomagtérajtó a rendszámtábla felett helyezkedik el, és a sötét lökhárító vizuálisan elkülönül az autó színétől. A karosszériába vizuálisan illeszkedő lökhárító folytán a vitatott formatervezési minta hátulnézetből összességében „erőteljesebb”, mint a korábbi formatervezési minta. A vitatott formatervezési minta oldalnézete (3.3 és 3.7 nézet) egyértelműen mutatja az első és hátsó lökhárító színezését, valamint az első fényszórókat. Ezzel szemben a korábbi formatervezési mintán oldalnézetben a sötét lökhárítók egyértelműen elkülönülnek a jármű színétől, és az első fényszórók alig láthatóak.
43 A fellebbezési tanács megállapította, hogy a fenti 40–42. pontban említett különbségek egyike sem kerüli el a tájékozott használó figyelmét. E különbségek a vitatott formatervezési mintának megfelelő jármű összbenyomását keltik, amely különbözik a korábbi formatervezési mintának megfelelő jármű által keltett összbenyomástól. A fellebbezési tanács megállapította különösen, hogy az első fényszórók eltérő formája és elhelyezkedése a járműnek más jelleget kölcsönöz, ami az összbenyomásra is kihat.
44 Meg kell állapítani, hogy a felperes érvei nem kérdőjelezik meg a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 24–31. pontjában megfogalmazott és a fenti 40–43. pontjában megismételt értékelését.
45 Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy – a felperes kijelentésével ellentétben – a fellebbezési tanács nem szorítkozott egyszerűen az ütköző formatervezési minták közti különbségek felsorolására. Egyrészt a megtámadott határozat 24. pontjából kitűnik, hogy figyelembe vette az ütköző formatervezési minták doboz formájú karosszériájuk, továbbá az ajtók, hátsó fényszórók és oldalsó visszapillantók száma és elhelyezkedése folytán fennálló egyezését. Másrészt a megtámadott határozat 25–31. pontjából kitűnik, hogy a fellebbezési tanács az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomást külön‑külön és együttesen tekintetbe vett elöl‑, oldalsó és hátulnézetük elemzésével vizsgálta.
46 Azon érve alátámasztásául, amely szerint a fellebbezési tanácsnak vizsgálni kellett volna az ütköző formatervezési minták közös pontjait, a fellebbező arra a tényre utal, hogy a Törvényszék a 2010. június 22‑i Távközlési berendezés ítélet (T‑153/08, EU:T:2010:248) 22. pontjában azt mondta ki, hogy a vitatott formatervezési mintán szereplő stilizált díszítés nem alkalmas a megállapított hasonlóságok ellensúlyozására, következésképpen nem elegendő ahhoz, hogy az említett formatervezési mintának egyéni jelleget biztosítson. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó megfontolás az adott ügy tekintetében sajátos ténymegállapításnak tekinthető, nem pedig a formatervezési minta egyéni jellege értékelésének módjára vonatkozó jogi követelménynek.
47 Ezt követően meg kell jegyezni, hogy a Bíróság fenti 19–20. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlata nem követeli meg a jellemzők súlyozását annak megítéléséhez, hogy a vitatott formatervezési minta eltérő összbenyomást gyakorol‑e a tájékozott használóra, mint a korábbi formatervezési minta. Olyan, a jelen ügyhöz hasonló körülmények között, amikor az ütköző formatervezési minták közötti kellően hangsúlyos különbségek értékelése kellő egyértelműséggel jelzi, hogy a vitatott formatervezési minta a tájékozott fogyasztóra a korábbi formatervezési minta által keltett összbenyomástól eltérő összbenyomást gyakorol, nem követelhető meg, hogy az EUIPO az ütköző formatervezési minták valamennyi jellemzőjének súlyozását elvégezze.
48 Végül nem adható hely annak az érvnek, amely szerint a fellebbezési tanácsnak különbséget kellett volna tennie az esztétikai és a műszaki jellemzők között. Egyrészt meg kell állapítani, hogy a felperes nem terjeszt elő egyetlen ténybeli vagy jogi elemet sem azon kijelentésének alátámasztására, amely szerint a tájékozott használó csak kisebb figyelmet fordít az összképen belül, alapvetően műszaki funkciójuk folytán, a fényszórókat, valamint a lökhárító és hűtőrács színét illetően fennálló különbségekre. Másrészt, még ha e jellemzők műszaki funkciót töltenek is be, nem tisztán funkcionális jellegűek, és küllemük módosítható, miáltal a formájukat és elhelyezkedésüket érintő esetleges különbségek befolyásolhatják azon termék összbenyomását, amelynek a részét képezik (lásd ebben az értelemben: 2017. július 4‑i Elektronikus karóra ítélet, T‑90/16, nem tették közzé, EU:T:2017:464, 61. pont).
49 Ebből következően a vizsgált jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az egyetlen jogalap harmadik, az alkotói szabadságra vonatkozó részéről
50 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 17. pontjában a személygépjárművek alkotóinak szabadságát jellemezte. Megállapította, hogy ezt a szabadságot korlátozza a gépjármű műszaki funkciója, amely a személyek és terhek szállítását szolgálja. Ezenfelül léteznek jogszabályi követelmények, különösen a közúti biztonság területén. Ezzel szemben az alkotói szabadság semmilyen korlátozásnak nincs alávetve a műszaki és jogszabályban előírt jellemzők kialakítását illetően. A piac potenciális elvárásai vagy egyes formatervezési irányzatok nem jelentenek releváns korlátozást az alkotói szabadság tekintetében.
51 A felperes arra hivatkozik egyrészt, hogy az egyetlen jogalap első két része keretében előterjesztett érvek annál is inkább érvényesek, mert az alkotó nagy szabadságot élvez. Másrészt kijelenti, hogy az alkotó számára a piac által felállított esetleges korlátozásokat nem kell tekintetbe venni a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelése során.
52 Az EUIPO azt válaszolja, hogy a felperes nem ad elő egyetlen kifogást sem, következésképpen nem terjeszthet elő észrevételt a tárgyban.
53 Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 21. cikkének első bekezdése értelmében, amely ezen alapokmány 53. cikkének első bekezdése szerint alkalmazandó a Törvényszék előtti eljárásra, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 177. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében minden keresetlevélnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, és tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ezen információnak kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie, hogy lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését és a Törvényszék számára a keresetről való határozathozatalt. Ugyanez vonatkozik minden kereseti kérelemre, amelyet olyan jogalapokkal és érvekkel kell ellátni, amelyek lehetővé teszik úgy az alperes, mint a bíróság számára a kérelem megalapozottságának értékelését. Ennélfogva a kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek legalább röviden összefoglalva, de összefüggően és érthetően ki kell tűnniük magának a keresetlevélnek a szövegéből. Ehhez hasonlóak a valamely jogalap alátámasztásául hivatkozott kifogásokkal vagy érvekkel kapcsolatos követelmények (lásd: 2013. március 13‑i Biodes kontra OHIM – Manasul Internacional [FARMASUL] ítélet, T‑553/10, nem tették közzé, EU:T:2013:126, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 Meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja a fellebbezési tanács azon megállapításait, amelyek szerint az alkotói szabadságot korlátozza egyrészt a gépjárművek műszaki funkciója, amely személy‑ és teherszállításra irányul, másrészt a jogi követelmények fennállása különösen a közúti biztonság területén. Egyébiránt az EUIPO és a felperes egyaránt elismeri, hogy a piac potenciális elvárásai vagy egyes irányzatok a formatervezés területén nem jelentik az alkotói szabadság releváns korlátozását (lásd ebben az értelemben: 2014. február 4‑i Sachi Premium‑Outdoor Furniture kontra OHIM – Gandia Blasco [Fotel], ítélet, T‑357/12, nem tették közzé, EU:T:2014:55, 23. és 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a felperes nem terjeszt elő egyetlen ténybeli vagy jogi elemet sem egyetlen jogalapja e részének alátámasztásául. Nem ad magyarázatot arra, miben áll a fellebbezési tanács által az alkotói szabadság fokának értékelése során elkövetett hiba.
56 A fentiekből következik, hogy az egyetlen jogalap harmadik részét – mint megalapozatlant – el kell utasítani.
Az egyetlen jogalap negyedik, arra alapított részéről, hogy a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie egyes bizonyítékokat
57 A felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie egyrészt a Wikipédia online enciklopédia egy szócikkében bemutatott „VW Caddy Life (2004–2010)” című illusztrációt, másrészt a megsemmisítési kérelemhez mellékelt használtjármű‑hirdetésben szereplő illusztrációt. Ezen illusztrációk tekintetbevétele lényeges, mivel az ott ábrázolt jármű lökhárítója ugyanolyan színű, mint a jármű többi része. A színkülönbség a lökhárító szintjén, amelyet a megtámadott határozat több ízben kiemel, következésképpen irreleváns.
58 A felperes felrója továbbá, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe az online szócikket, mivel azt nem mellékelték. Álláspontja szerint ezt a szócikket a fellebbezési tanácsnak címzett 2017. január 13‑i beadványhoz mellékelték.
59 Meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács helytállóan tekintett el elemzésében a Wikipédia online enciklopédia szócikkében szereplő illusztrációtól. Emlékeztetni kell arra, hogy valamely dokumentum bizonyító erejének megítélésekor a benne foglalt információ valószínűségét és valóságtartalmát kell megvizsgálni. Figyelembe kell venni többek között a dokumentum eredetét, létrehozásának és címzettjének körülményeit, valamint vizsgálni szükséges, hogy tartalma alapján érzékenynek és megbízhatónak tűnik‑e (lásd: 2012. március 9‑i Coverpla kontra OHIM – Heinz‑Glas [flakon] ítélet, T‑450/08, nem tették közzé, EU:T:2012:117, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jelen esetben, tekintettel arra, hogy a Wikipedia olyan, az interneten szerkesztett, gyűjteményes enciklopédia, amelynek tartalma bármely időpontban és bizonyos esetekben bármely látogató által módosítható, meg kell állapítani, hogy ezen illusztráció bizonyító ereje nagymértékben korlátozott (lásd ebben az értelemben: 2010. február 10‑i O2 [Germany] kontra OHIM [Homezone] ítélet, T‑344/07, EU:T:2010:35, 46. pont).
60 Azon kifogással kapcsolatban, amely szerint a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a használtjármű‑hirdetésben szereplő illusztrációt, meg kell állapítani, hogy alapvető jelentőségű, hogy az EUIPO szervezeti egységeinek rendelkezésére álljon egy, a korábbi formatervezési mintát ábrázoló olyan kép, amely lehetővé teszi azon termék megjelenésének megértését, amelyben a minta megtestesül, valamint a korábbi formatervezési minta pontos és biztos beazonosítását a 6/2002 rendelet 5–7. cikkének megfelelően, annak érdekében, hogy elvégezhető legyen a vitatott formatervezési minta újdonságának és egyéni jellegének értékelése, valamint ehhez kapcsolódóan a szóban forgó minták összehasonlítása. Ugyanis, annak vizsgálatához, hogy a vitatott formatervezési minta valóban híján van‑e az új vagy az egyéni jellegnek, az szükséges, hogy rendelkezésre álljon egy pontosan meghatározott korábbi formatervezési minta (2017. szeptember 21‑i Easy Sanitary Solutions és EUIPO kontra Group Nivelles ítélet, C‑361/15 P és C‑405/15 P, EU:C:2017:720, 64. pont).
61 A megsemmisítési kérelmet előterjesztő félnek kell az EUIPO számára szolgáltatnia a szükséges adatokat, különösen a korábbi jogként hivatkozott formatervezési minta pontos és teljes körű beazonosíthatóságához és bemutatásához szükséges adatokat, annak bizonyításához, hogy a vitatott formatervezési minta oltalma nem érvényes (2017. szeptember 21‑i Easy Sanitary Solutions és EUIPO kontra Group Nivelles ítélet, C‑361/15 P és C‑405/15 P, EU:C:2017:720, 65. pont).
62 Márpedig nem várható el az EUIPO‑tól, hogy – többek között a vitatott formatervezési minta újdonságának értékelése keretében – elvégezze a korábbi minta különböző elemeinek összeállítását, hiszen a korábbi minta teljes ábrázolását a megsemmisítést kérő félnek kell benyújtania. Végső soron minden esetleges összeállítás tökéletlenségeket tartalmazna, hiszen szükségképpen elnagyolásokkal járna (2017. szeptember 21‑i Easy Sanitary Solutions és EUIPO kontra Group Nivelles ítélet, C‑361/15 P és C‑405/15 P, EU:C:2017:720, 69. pont). Ugyanez vonatkozik a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelésére. Ugyanis ahhoz, hogy egy formatervezési mintát egyéni jellegűnek lehessen tekinteni, az e minta által a tájékozott használóra tett összbenyomásnak különböznie kell attól az összbenyomástól, amelyet az ilyen használóra nem több korábbi formatervezési mintából származó egyedi elemek kombinációja, hanem egy vagy több korábbi formatervezési minta külön‑külön tesz (2014. június 19‑i Karen Millen Fashions ítélet, C‑345/13, EU:C:2014:2013, 35. pont).
63 A jelen ügyben a felperes nem csak azt várja az EUIPO‑tól, hogy kombinálja azon termék különböző ábrázolásait, amelyben a korábbi formatervezési minta testet öltött, de azt is, hogy az ábrázolások nagy részében felbukkanó elemet, nevezetesen a jármű színétől eltérő színű lökhárítót, váltson fel egy olyan elemmel, amely csupán az ábrázolások egyikén tűnik fel, nevezetesen a jármű színével megegyező lökhárítóval. A felperes tehát nem szolgáltatta az EUIPO‑nak azon formatervezési minta pontos meghatározását és ábrázolását, amelynek korábbi jellegére a jelen jogalap keretében hivatkoznak. Következésképpen a fellebbezési tanács nem követett el hibát azzal, hogy nem vette figyelembe azt a tényt, hogy annak a terméknek, amelyben a korábbi formatervezési minta megtestesül, a használtjármű‑hirdetésben a jármű színével megegyező színű a lökhárítója.
64 Azon online szócikkel kapcsolatban, amelyről a fellebbezési tanács állítólagosan nem vett tudomást, meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak nem volt kötelessége azt tekintetbe venni, mivel az nem volt releváns, hiszen, amint az kitűnik a megtámadott határozat 34. pontjából, e cikk nem nyújtott információkat a tájékozott használóra gyakorolt összbenyomásról. Egyébként azt az ugyancsak a megtámadott határozat 34. pontjában foglalt észrevételt, miszerint a szóban forgó cikket ténylegesen nem csatolták a felperes észrevételeihez, csak a teljesség kedvéért tették, következésképpen hatástalan a felperes azon kifogása, hogy a fellebbezési tanácsnak azt figyelembe kellett volna vennie.
65 A fentiek összességéből az következik, hogy az egyetlen jogalap negyedik részét, következésképpen pedig a kereset egészét el kell utasítani, anélkül hogy állást kellene foglalni a második, a vitatott formatervezési minta Törvényszék általi megsemmisítése iránti kérelem tárgyában.
A költségekről
66 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Rietze GmbH & Co. KG‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. június 6‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
i A jelen szöveg 60. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.