A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (negyedik tanács)
2021. április 20.(*)
„Megsemmisítés iránti és kártérítési kereset – Kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram (2007–2013) – MARE, Senior és ECRN projektek – A jogalap nélkül kifizetett összegek visszafizettetését elrendelő bizottsági határozat – A Törvényszék felhívásaira a továbbiakban nem válaszoló felperes – Okafogyottság”
A T‑539/13. RENV. sz. ügyben,
az Inclusion Alliance for Europe GEIE (székhelye: Bukarest [Románia])
felperesnek
az Európai Bizottság (képviseli: F. Moro, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
egyrészt a felperes részére a MARE, a Senior és az ECRN projektek keretében kifizetett 212 411,89 euró kamatokkal növelt teljes összeg felperestől való visszafizettetéséről szóló, 2013. július 17‑i C(2013) 4693 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, másrészt pedig a felperest állítólagosan e határozat miatt ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése iránt az EUMSZ 268. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: S. Gervasoni elnök, L. Madise és P. Nihoul (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
1 A felperes, az Inclusion Alliance for Europe GEIE Romániában letelepedett társaság, amely az egészségügyi és társadalmi integrációs ágazatban folytatja tevékenységét.
2 Az Európai Közösségek Bizottsága az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) szóló, 2006. december 18‑i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL 2006. L 412., 1. o.) elfogadását követően, 2007. december 19‑én megkötötte a felperessel a „Senior – Social Ethical and Privacy Needs in ICT for Older People: a dialogue roadmap” (Szenior – A szociális etikai és bizalmas kezelés iránti igények az IKT területén az idősek számára: párbeszédre vonatkozó ütemterv) elnevezésű támogatási szerződést (a továbbiakban: Senior‑szerződés), 2008. szeptember 2‑án pedig a „Market Requirements, Barriers and Cost‑Benefits Aspects of Assistive Technologies” (Piaci követelmények, akadályok és a segítségnyújtási technológiák költségkihasználtságai) elnevezésű támogatási szerződést (a továbbiakban: MARE‑szerződés).
3 Másfelől 2008. október 6‑án a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. október 24‑i 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (HL 2006. L 310., 15. o.) elfogadott versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) három egyedi programjának egyike keretében a Bizottság egy harmadik támogatási szerződést kötött a felperessel „European Civil Registry Network” címmel (Európai anyakönyvi hálózat a továbbiakban: ECRN‑szerződés).
4 2013. július 17‑én több ellenőrzést követően, amelyekből kitűnt, hogy a szóban forgó projektek pénzgazdálkodását nem a MARE‑, a Senior‑ és az ECRN‑szerződésben előírt feltételek, valamint a vonatkozó keretprogramok általános feltételei tiszteletben tartásával végezték, a Bizottság elfogadta a kamatokkal növelt 212 411,89 euró teljes összeg Inclusion Alliance for Europe GEIE‑től való visszafizettetéséről szóló C(2013) 4693 final határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat).
5 Az EUMSZ 299. cikknek megfelelően a megtámadott határozat végrehajtható okiratnak minősül a MARE‑, a Senior‑ és az ECRN‑szerződés keretében a felperes által kapott pénzügyi hozzájárulások egy részének, valamint az ezen összegek után járó késedelmi kamatoknak a behajtása céljából.
6 A Törvényszék Hivatalához 2013. október 2‑án benyújtott keresetlevelével a felperes keresetet indított, amelyben kérte a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését, „a Bizottság által vagy annak kérelmére más szervezetek által lefolytatott minden egyéb vizsgálati eljárás” megsemmisítését, a megtámadott határozatnak az EUMSZ 263. cikk alapján történő megsemmisítését, valamint azt, hogy a Bizottság az EUMSZ 268. cikk alapján fizessen kártérítést az említett határozat alkalmazása folytán őt ért vagyoni és nem vagyoni kár miatt.
7 A 2016. április 21‑i Inclusion Alliance for Europe kontra Bizottság végzésben (T‑539/13, nem tették közzé, a továbbiakban: eredeti végzés, EU:T:2016:235) a Törvényszék a keresetet mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant, az ezt meghaladó részében pedig mint nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülözőt elutasította. A megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelmet illetően úgy ítélte meg, hogy több jogalap nyilvánvalóan elfogadhatatlan, mivel nem a megtámadott jogi aktus jogszerűségének valamely uniós jogi szabály tekintetében történő értékelésére irányulnak, hanem szerződéses kikötések értelmezésén és megsértésén alapulnak, amelyek az EUMSZ 272. cikk hatálya alá, nem pedig az EUMSZ 263. cikk hatálya alá tartoznak.
8 A Bíróság Hivatalához 2016. július 7‑én benyújtott beadványával a felperes fellebbezést nyújtott be az eredeti végzéssel szemben.
9 A Bíróság Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványával a felperes az EUMSZ 278. cikk alapján ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, amelyben az eredeti végzés és a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését kérte.
10 A Bíróság a 2016. szeptember 6‑i Inclusion Alliance for Europe kontra Bizottság végzésben (C‑378/16 P‑R, nem tették közzé, EU:C:2016:668) elutasította az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet.
11 A 2020. július 16‑i Inclusion Alliance for Europe kontra Bizottság ítéletben (C‑378/16 P, a továbbiakban: fellebbezés tárgyában hozott ítélet, EU:C:2020:575) a Bíróság hatályon kívül helyezte az eredeti végzést azzal az indokkal, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján indított kereset keretében az uniós bíróságnak az érintett jogi aktus jogszerűségét kizárólag az uniós jog alapján kell értékelnie, és hogy az érintett szerződés kikötései teljesítésének elmulasztására vagy az e szerződésre alkalmazandó jog megsértésére csak az EUMSZ 272. cikk alapján indított kereset keretében lehet hivatkozni.
12 Mivel a per állása nem engedte meg a határozathozatalt, a Bíróság visszautalta az ügyet a Törvényszék elé (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 117–119. pontja), a költségekről pedig nem határozott. A Bíróság eljárási szabályzatának 88. cikkének megfelelően a fellebbezés tárgyában hozott ítéletet kézbesítették a feleknek. A felperes esetében a kézbesítést A. D’Amico részére címezték, aki nem az ügyvédje, hanem a jogi képviselője volt.
13 2020. július 31‑én a Törvényszék felhívta a feleket, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikke (1) bekezdésének megfelelően nyújtsák be írásbeli észrevételeiket a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből a jogvita megoldás érdekében levonandó következtetésekre vonatkozóan. Mivel ezt az ítéletet A. D’Amicónak kézbesítették, ezt a felhívást neki címezték.
14 2020. augusztus 18‑án a Törvényszék Hivatala e‑mailt küldött a felperesnek, hogy ismerje el a 2020. július 31‑i levél átvételét.
15 Erre az e‑mailre nem érkezett válasz.
16 2020. szeptember 28‑i levelében a Törvényszék megismételte eljárását, és felhívta a felperest, hogy terjessze elő észrevételeit a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből a jogvita megoldására vonatkozóan levonandó következtetésekre vonatkozóan.
17 Erre a levélre ismételten nem érkezett válasz.
18 Ebben az összefüggésben a Törvényszék Hivatala 2020. október 16‑i e‑mailjében S. Famianihoz fordult, aki az eredeti végzés és a 2016. szeptember 6‑i Inclusion Alliance for Europe kontra Bizottság végzés (C‑378/16 P‑R, nem tették közzé, EU:C:2016:668) alapjául szolgáló eljárások keretében, valamint a fellebbezés tárgyában hozott ítélet alapjául szolgáló eljárásban kezdetben a felperes ügyvédje volt, hogy megkérdezze, továbbra is képviseli‑e a felperest.
19 Erre az e‑mailre sem érkezett válasz.
20 E különböző lépések eredményeként, a Törvényszék – megállapítva, hogy a felperes a felhívásaira a továbbiakban nem válaszol –, 2020. december 21‑i levelében felhívta a feleket, hogy az eljárási szabályzat 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében tegyék meg észrevételeiket azon lehetőséggel kapcsolatban, hogy az eljárási szabályzat 131. cikke (2) bekezdésének megfelelően hivatalból indokolt végzéssel megállapíthatja, hogy már nincs szükség határozathozatalra.
21 E kérelemhez kapcsolódóan 2021. január 8‑án lejáró határidőt állapítottak meg. Ami a felperest illeti, azt egyrészt a jogi képviselőjének, A. D’Amicónak, másrészt ügyvédjének, S. Famianinak címezték.
22 A fenti 21. pontban megjelölt időpontban a Törvényszék megkapta a Bizottság válaszát, de semmilyen reakciót nem vett nyilvántartásba A. D’Amico vagy S. Famiani részéről.
23 E körülmények között az eljárási szabályzat 131. cikkének (2) bekezdését kell alkalmazni, amelynek értelmében, ha a felperes a Törvényszék felhívásaira a továbbiakban nem válaszol, a Törvényszék a felek meghallgatását követően hivatalból indokolt végzéssel megállapíthatja, hogy már nincs szükség határozathozatalra.
24 Amennyiben szükséges, meg kell állapítani, hogy 2021. január 18‑án a Törvényszék egy ügyvédtől angol nyelven, tehát az eljárás nyelvétől eltérő nyelven írt levelet kapott, aki állítása szerint a felperest képviseli, és kérte, hogy a felperes nevében egy később meghatározandó határidőn belül észrevételeket nyújthasson be, kifejtve, hogy a felperest „kommunikációs problémák” és a „világjárvány következményei” miatt nem tájékoztatták a Törvényszék legutóbbi értesítéseiről. Ezenkívül jelezte, hogy csak 2021. január 18‑án kapta meg a 2020. december 21‑i levelet, és további határidőt kért arra, hogy jobban tájékozódjon az ügyről.
25 E levél nem kérdőjelezheti meg a fenti 23. pontban tett megállapítást.
26 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ezt a levelet nem a fenti 21. pontban említett határidőn belül, hanem annak lejárta után tíz nappal küldték a Törvényszéknek.
27 Továbbá, a felperes új ügyvédje arra szorítkozott, hogy általánosságban hivatkozzon „kommunikációs problémákra” és „a világjárvány következményeire”, anélkül hogy olyan pontos és konkrét bizonyítékot szolgáltatott volna, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy e körülmények a fellebbezés tárgyában hozott ítélet kézbesítése óta megakadályozhatták a Törvényszék felhívásaira való bármilyen választ.
28 Ebben az összefüggésben a jelen ügyben a felperes tétlenségére, valamint arra tekintettel, hogy nem szolgált olyan konkrét magyarázattal, amely lehetővé tenné e tétlenség igazolását, illetve az említett tétlenség okait alátámasztó bizonyítékok hiányát, hivatalból kell megállapítani, hogy – amint azt az eljárási szabályzat 131. cikkének (2) bekezdése előírja – a jelen keresetről már nem szükséges határozni (lásd ebben az értelemben: 2016. június 22‑i Marcuccio kontra Európai Unió végzés, T‑409/14, nem tették közzé, EU:T:2016:398, 24. és 25. pont).
A költségekről
29 Az eljárási szabályzat 219. cikke szerint a hatályon kívül helyezést és visszautalást követően hozott határozatában a Törvényszék határoz az előtte indított eljárásokkal és a Bíróság előtti fellebbezési eljárásokkal kapcsolatos költségekről.
30 A 2016. szeptember 6‑i Inclusion Alliance for Europe kontra Bizottság végzésben (C‑378/16 P‑R, nem tették közzé, EU:C:2016:668), majd a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben a Bíróság a költségekről nem határozott.
31 A Törvényszék feladata tehát, hogy a jelen végzésben határozzon a jelen eljárással kapcsolatos költségekről, valamint az eredeti végzés, a 2016. szeptember 6‑i Inclusion Alliance for Europe kontra Bizottság végzés (C‑378/16 P‑R, nem tették közzé, EU:C:2016:668) és a fellebbezés tárgyában hozott ítélet alapjául szolgáló eljárásokkal kapcsolatos költségekről.
32 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Továbbá az eljárási szabályzat 137. cikke értelmében, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz.
33 A jelen ügyben először is a felperes pervesztes lett a 2016. szeptember 6‑i Inclusion Alliance for Europe kontra Bizottság végzés (C‑378/16 P‑R, nem tették közzé, EU:C:2016:668) alapjául szolgáló eljárásban.
34 Továbbá az eredeti végzésből és a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből kitűnik, hogy a Bíróság nem követte a Bizottságnak a Törvényszékhez benyújtott megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására felhozott több jogalap elfogadhatóságára vonatkozó érvelését.
35 Ezzel szemben e határozatokból nem következik, hogy a Bizottságot nem követték e jogalapok megalapozottságának kérdésében, a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem, „a Bizottság által vagy annak kérelmére más szervezetek által lefolytatott minden egyéb vizsgálati eljárás” megsemmisítése iránti kérelem és a kártérítési kérelem tárgyában.
36 Végül a fenti 13–27. pontból kitűnik, hogy az a határozat, amely szerint a jelen eljárásban már nincs szükség határozathozatalra, közvetlenül a felperes magatartásából ered, vagyis abból, hogy a Törvényszék különböző felhívásaira az előírt határidőn belül nem válaszolt.
37 E körülmények között úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli a jelen eljárással, valamint az eredeti végzés, a 2016. szeptember 6‑i Inclusion Alliance for Europe kontra Bizottság végzés (C‑378/16 P‑R, nem tették közzé, EU:C:2016:668) és a fellebbezés tárgyában hozott ítélet alapjául szolgáló eljárásokkal összefüggésben felmerült saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetről már nem szükséges határozni.
2) Az Európai Bizottság és az Inclusion Alliance for Europe GEIE maga viseli a T‑539/13., a C‑378/16. P‑R., a C‑378/16. P. és a T‑539/13. RENV. sz. ügyekben lefolytatott eljárásokkal összefüggésben felmerült saját költségeit.
Luxembourg, 2021. április 20.