A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)

2013. december 19.

T‑634/11. P. sz. ügy

Mario Paulo da Silva Tenreiro

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Felvétel – Álláshirdetés – A Bizottság »Jogérvényesülés, szabadság és biztonság« főigazgatósága »E – Jogérvényesítés« igazgatóságának igazgatói álláshelyére való kinevezés – A fellebbező pályázatának elutasítása – Más pályázó kinevezése – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan és részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”

Tárgy:      Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) az F‑72/10. sz., da Silva Tenreiro kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítélete ellen benyújtott, annak hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.

Határozat:      A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. Mario Paulo da Silva Tenreiro maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottságnál a jelen eljárással összefüggésben felmerült költségeket.

Összefoglaló

Fellebbezés – Jogalapok – A Közszolgálati Törvényszék előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése – A tények téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A bizonyítékok értékelésének a Törvényszék általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét – Bizonyítási teher és bizonyításfelvétel

(EUMSZ 257. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 138. cikk, 1. §, (1) bekezdés, c) pont)

Az EUMSZ 257. cikkből, a Bíróság alapokmánya I. mellékletének 11. cikkéből és a Törvényszék eljárási szabályzata 138. cikke 1. §‑a első bekezdésének c) pontjából kitűnik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet vagy végzés kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket, ennek hiányában az érintett fellebbezés vagy jogalap elfogadhatatlan. Ennek a követelménynek nem tesz eleget az a fellebbezés, amely azoknak a jogalapoknak és érveknek az ismétlésére vagy szó szerinti átvételére szorítkozik, amelyeket már a Közszolgálati Törvényszék elé terjesztettek, ideértve azokat is, amelyek e bíróság által kifejezetten elvetett tényeken alapulnak. Az ilyen fellebbezés ugyanis valójában csak a Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott kereset újbóli megvizsgálására irányul, ez azonban nem tartozik a Törvényszék hatáskörébe.

A Törvényszékhez benyújtott fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Az első fokon eljáró bíróság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha a megállapításainak tárgyi pontatlansága az ügy hozzá benyújtott irataiból kitűnik –, másrészt e tények értékelésére, az elé terjesztett bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve azzal a pontosítással, hogy az ilyen elferdítésnek az ügy irataiból nyilvánvalóan ki kell tűnnie, anélkül hogy szükség lenne a tényállás és a bizonyítékok újabb értékelésének elvégzésére vagy akár új bizonyítékok felhasználására.

A Törvényszék hatásköre a Közszolgálati Törvényszék által megállapított tényállás tekintetében tehát az eljárási iratokból eredő megállapítások tárgyi pontatlanságának, a bizonyítékok elferdítésének, a tényállás jogi minősítésének, és annak felülvizsgálatára irányul, hogy a bizonyítási teherre és a bizonyításfelvételre vonatkozó szabályokat tiszteletben tartották‑e.

Egyébiránt ahhoz, hogy valamelyik fél meggyőzze a fellebbezést elbíráló bíróságot valamely állítása helytállóságáról, vagy legalábbis elérje, hogy e bíróság közvetlenül részt vegyen az azokkal kapcsolatos bizonyítékok feltárásában, nem elegendő bizonyos tényekre hivatkoznia az állítása alátámasztása érdekében; olyan kellően pontos, tárgyilagos és egybehangzó bizonyítékokat kell szolgáltatnia, amelyek alátámasztják vagy valószínűsítik e tények fennállását. E körülmények között a bíróság csak olyan kivételes esetekben vehet részt a felpereseket igazoló bizonyítékok feltárásában, amelyekben – például – a felpereseknek az alperes birtokában lévő bizonyítékokra van szükségük az érvelésük alátámasztására, és nehézségekbe, sőt esetleg az alperes elutasításába ütköznek e bizonyítékok beszerzésében.

A fent említett kivételes eseteken kívül tehát egyedül az első fokon eljáró bíróság dönthet az előtte folyamatban lévő üggyel kapcsolatban a rendelkezésére álló információk kiegészítésének esetleges szükségességéről. Annak mérlegelése, hogy az eljárási anyagok bizonyító erejűek‑e, vagy sem, egyedül az első fokon eljáró bíróság hatáskörébe tartozik, és e mérlegelésnek a fellebbezési eljárás keretében történő felülvizsgálata nem tartozik a fellebbviteli bíróságra, kivéve az első fokon eljáró bíróság elé terjesztett bizonyítékok elferdítése esetét, illetve amennyiben az az utóbbi bíróság megállapításainak ténybeli pontatlansága az ügy irataiból kitűnik.

(lásd a 35., 36., 52. és 85–87. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑59/96. P. sz., Koelman kontra Bizottság 1997. szeptember 16‑án hozott végzésének (EBHT 1997., I‑4809. o.) 31. pontja; C‑248/99. P. sz., Franciaország kontra Monsanto és Bizottság 2002. január 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑1. o.) 68. pontja; C‑196/03. P. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 2004. március 19‑én hozott végzésének (EBHT 2004., I‑2683. o.) 40. és 41. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205/02. P.–C‑208/02. P. és C‑213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT 2005., I‑5425. o.) 426. pontja;

a Törvényszék T‑201/00. és T‑384/00. sz., Ajour és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. szeptember 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑167. o. és II‑885. o.) 75. pontja; T‑107/07. P. sz., Rossi Ferreras kontra Bizottság ügyben 2008. március 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑B‑1‑5. o. és II‑B‑1‑31. o.) 38. és 39. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑338/07. P. sz., Bianchi kontra ETF 2010. március 19‑én hozott ítéletének 59. pontja; T‑239/09. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2011. április 4‑én hozott végzésének (az EBHT‑ben nem tették közzé) 62. pontja; T‑274/11. P. sz., Mioni kontra Bizottság ügyben 2011. december 7‑én hozott végzésének 18. pontja; T‑519/11. P. sz., Gozi kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 6‑án hozott végzésének 21. pontja; T‑281/11. P. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2013. május 16‑án hozott ítéletének 75. pontja.