A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2016. szeptember 8.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Szerzői jog és szomszédos jogok – 2001/29/EK irányelv – Információs társadalom – A szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása – A 3. cikk (1) bekezdése – Nyilvánossághoz közvetítés – Fogalom – Internet – Egy másik internetes oldalon a jogosult engedélye nélkül hozzáférhetővé tett, védelem alatt álló művekhez vezető hiperlinkek – A jogosult által még közzé nem tett művek – Ilyen linkek haszonszerzési célból történő elhelyezése”
A C‑160/15. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) a Bírósághoz 2015. április 7‑én érkezett, 2015. április 3‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a GS Media BV
és
a Sanoma Media Netherlands BV,
a Playboy Enterprises International Inc.,
Britt Geertruida Dekker
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: M. Ilešič (előadó) tanácselnök, C. Toader, A. Rosas, A. Prechal, és E. Jarašiūnas bírák,
főtanácsnok: M. Wathelet,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. február 3‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a GS Media BV képviseletében R. Chavannes és D. Verhulst advocaten,
– a Sanoma Media Netherlands BV, a Playboy Enterprises International Inc. és Britt Geertruida Dekker képviseletében C. Alberdingk Thijm és C. de Vries advocaten,
– a német kormány képviseletében T. Henze és D. Kuon, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében D. Segoin, D. Colas és G. de Bergues, meghatalmazotti minőségben,
– a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes és T. Rendas, meghatalmazotti minőségben,
– a szlovák kormány képviseletében B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében F. Wilman, T. Scharf és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2016. április 7‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 167., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 230. o.; helyesbítés: HL L 314., 2008. november 25., 16. o., valamint HL L 10., 2014. január 15., 32. o.) 3. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az egyrészről a GS Media BV, másrészről a Sanoma Media Netherlands BV (a továbbiakban: Sanoma), a Playboy Enterprises International Inc. és Britt Geertruida Dekker (a továbbiakban együttesen: Sanoma és társai) közötti azon jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya többek között a GS Media által üzemeltetett GeenStijl.nl internetes oldalon (a továbbiakban: GeenStijl weboldal) B. G. Dekkernek a Playboy magazin számára készült fényképeinek megtekintését lehetővé tevő, más honlapokra mutató hiperlinkek elhelyezése volt.
Jogi háttér
3 A 2001/29 irányelv (3), (4), (9), (10), (23) és (31) preambulumbekezdése kimondja:
„(3) A javasolt harmonizáció elősegíti a négy belső piaci szabadság megvalósítását, valamint összefügg az alapvető jogelvek – különösen a szellemi tulajdont is magában foglaló tulajdon, a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a közérdek – tiszteletben tartásával.
(4) A szerzői jog és a szomszédos jogok szabályozási kereteinek harmonizálása a jogbiztonság növekedése, illetve a szellemi tulajdon magas szintű védelme révén jelentős erőforrásokat mozgósít az alkotó és újító tevékenységek – egyebek között a hálózati infrastruktúra – fejlesztésére, hozzájárulva ezáltal az európai ipar fejlődéséhez és fokozódó versenyképességéhez, mind a tartalomszolgáltatás és az információtechnológia területén, mind általában az ipari és kulturális szektorban. [...]
[...]
(9) A szerzői jog és szomszédos jogok harmonizációjának a magas szintű védelemből kell kiindulnia, tekintve hogy ezek a jogok elengedhetetlenek a szellemi alkotáshoz. Az általuk nyújtott védelem hozzájárul az alkotó tevékenység fenntartásához és fejlődéséhez a szerzők, az előadóművészek, az előállítók és a fogyasztók, valamint a kultúra, az ipar és a nagyközönség érdekében. [...]
(10) Ahhoz, hogy a szerzők és előadóművészek a jövőben is alkotó‑ és művészi tevékenységet folytathassanak, műveik felhasználásáért megfelelő díjazásban kell hogy részesüljenek, ugyanúgy mint a producerek annak érdekében, hogy a művek pénzügyi hátterét biztosítani tudják. [...] A megfelelő díjazás biztosításához, illetve a befektetés kielégítő mértékű megtérüléséhez a szellemi tulajdonjogok megfelelő szintű védelme szükséges.
[...]
(23) Ennek az irányelvnek harmonizálnia kell a szerzők nyilvánossághoz közvetítéshez való jogát. Ezt a jogot olyan tágan kell értelmezni, hogy lefedjen minden olyan nyilvánossághoz közvetítést, amikor a nyilvánosság nincs jelen a közvetítés kiindulópontjául szolgáló helyszínen. [...]
[…]
(31) Megfelelő egyensúlyt kell biztosítani a jogosultak különböző csoportjainak, valamint a jogosultak és a védelemben részesülő művek és teljesítmények felhasználói csoportjainak jogai és érdekei között. A jogok tekintetében a tagállamok által megállapított kivételeket és korlátozásokat az új elektronikus környezet fényében felül kell vizsgálni. [...]”
4 Ezen irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok a szerzők számára kizárólagos jogot biztosítanak műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.
[...]
(3) Az (1) és a (2) bekezdésben foglalt jogok nem merülnek ki a nyilvánossághoz közvetítés vagy a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel egyetlen, e cikkben említett cselekménye révén sem.”
5 Az említett irányelv 5. cikkének (3) és (5) bekezdése így rendelkezik:
„(3) A tagállamok a 2. és a 3. cikkben szabályozott jogok vonatkozásában az alábbi esetekben kivételeket, illetve korlátozásokat állapíthatnak meg:
[...]
c) már nyilvánosságra hozott aktuális gazdasági, politikai vagy vallási témájú cikkeknek, illetve sugárzott műveknek vagy más ilyen jellegű, védelem alatt álló teljesítményeknek a sajtó általi többszörözése, nyilvánossághoz közvetítése, illetve más módon a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele olyan esetekben, amikor az ilyen felhasználást nem zárták ki kifejezetten, a forrás feltüntetésével – beleértve a szerző nevét is –, vagy a műveknek és más védelem alatt álló teljesítményeknek a napi eseményekről szóló tudósításhoz kapcsolódóan a tájékoztatási cél által indokolt terjedelemben történő felhasználása, amennyiben lehetséges, a forrás feltüntetésével – beleértve a szerző nevét is;
[...]
(5) Az (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt kivételek és korlátozások kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
6 A Sanoma megrendelésére, amely a Playboy magazin kiadója, C. Hermès fényképész 2011. október 13‑án és 14‑én elkészítette a szóban forgó fényképeket, amelyeknek elvileg e magazin 2011. decemberi számában kellett volna megjelenniük. Ennek keretében C. Hermès – kizárólagos jelleggel – engedélyt adott e fényképek nyilvánosságra hozatalára a Sanoma részére. Ezenfelül engedélyezte a Sanoma részére a szerzői jogán alapuló jogok gyakorlását is.
7 A GS Media üzemelteti a GeenStijl weboldalt, amely oldalon – az ott található tájékoztatás alapján – „friss hírek, botrányos leleplezések és oknyomozó riportok találhatók szórakoztató tárgykörben, humoros jelleggel”, és azt naponta több mint 230 000 látogató keresi fel, aminek alapján ez az oldal a hírek területén Hollandiában a tíz leglátogatottabb oldal közé tartozik.
8 2011. október 26‑án a GeenStijl weboldal szerkesztősége üzenetet kapott egy álnevet használó személytől, amely egy, az Ausztráliában található és adatok tárolására használt Filefactory.com internetes oldalon (a továbbiakban: Filefactory weboldal) tárolt elektronikus mappára mutató hiperlinket tartalmazott. Ez az elektronikus mappa a szóban forgó fényképeket tartalmazta.
9 A Sanoma még ugyanaznap felszólította a GS Media anyavállalatát, hogy akadályozza meg, hogy a szóban forgó fényképek a GeenStijl weboldalon nyilvánosságra kerüljenek.
10 2011. október 27‑én egy cikket tettek közzé B. G. Dekker ezen fényképeire vonatkozóan, „[...]! A meztelen B. G. Dekker [...] fotói” címmel a GeenStijl weboldalon, amelynek szélén a szóban forgó fényképek egyike szerepelt, és amely a következő szöveggel végződött: „És íme, a fotókhoz vezető link, amit vártok. [...]” Az e szövegbe ágyazott hiperlinkre tett egyetlen kattintással az internetezőket átirányították a Filefactory weboldalra, amelyen egy másik hiperlink lehetővé tette számukra az említett fényképek mindegyikét tartalmazó tizenegy elektronikus fájl letöltését.
11 A Sanoma még ugyanaznap felszólította a GS Media anyavállalatát, hogy erősítse meg, hogy a szóban forgó fényképekre mutató hiperlinket leszedték a GeenStijl weboldalról. A GS Media nem tett eleget e felszólításnak.
12 A Filefactory weboldalon megtalálható, szóban forgó fényképeket viszont a Sanoma kérésére törölték.
13 2011. november 7‑i levelével a Sanoma és társai jogtanácsosa felszólította a GS Mediát, hogy szedje le a GeenStijl weboldalról a 2011. október 27‑i cikket, beleértve az abban foglalt hiperlinket is, valamint az internetezők ugyanezen oldalon közzétett hozzászólásait.
14 A GeenStijl weboldalon még ugyanaznap megjelentettek egy cikket a GS Media és a Sanoma és társai közötti jogvitával kapcsolatban. E cikk a következő mondattal végződött: „Frissítés: még nem látta B. G. Dekker meztelen fotóit? ITT megtekintheti őket!”. E hirdetés szintén egy hiperlinket tartalmazott, amely lehetővé tette az Imageshack.us internetes oldalhoz való hozzáférést, amelyen a szóban forgó fényképek közül legalább egy fénykép látható volt. Később, a Sanoma kérésére e weboldal üzemeltetője is eleget tett a Sanoma e fényképek törlésére irányuló felszólításának.
15 2011. november 17‑én a GeenStijl weboldalon egy harmadik, „Bye Bye, adieu Playboy!” című cikk jelent meg, amely ismét a szóban forgó fényképekhez elvezető hiperlinket tartalmazott. E weboldal fórumában az internetezők olyan más weboldalakra mutató további linkeket osztottak meg, amelyeken a szóban forgó fényképek voltak láthatók.
16 2011 decemberében a szóban forgó fényképek megjelentek a Playboy magazinban.
17 A Sanoma és társai keresetet indítottak a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) előtt, arra való hivatkozással, hogy a GS Media a hiperlinkek és a szóban forgó fényképek egyike részletének a Geenstijl weboldalon történő elhelyezésével megsértette C. Hermès szerzői jogát és jogellenesen járt el a Sanoma és társaival szemben. A rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) túlnyomó részben helyt adott e kereseti kérelmeknek.
18 A Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság, Hollandia) hatályon kívül helyezte e határozatot, mivel úgy vélte, hogy a GS Media nem sértette meg C. Hermès szerzői jogát a hiperlinkeknek a Geenstijl weboldalon történő elhelyezésével, hiszen a szóban forgó fényképeket a Filefactory weboldalon történő elhelyezés útján már korábban közzétették. Ugyanakkor e bíróság megállapította, hogy e linkek elhelyezésével a GS Media jogellenesen járt el a Sanomával és társaival szemben, hiszen ezen oldal látogatóit arra buzdították, hogy tekintsék meg a szóban forgó fényképeket, amelyek jogellenes módon kerültek elhelyezésre a Filefactory weboldalon. Márpedig az említett linkek nélkül e fényképeket nem lehetett volna egykönnyen megtalálni. Ezenfelül, a Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) úgy ítélte meg, hogy a GS Media az egyik fénykép részletének a GeenStijl weboldalon történő közzétételével megsértette C. Hermès szerzői jogát.
19 A GS Media ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Hoge Raad der Nederlandenhez (Hollandia legfelsőbb bírósága).
20 A Sanoma és társai csatlakozó fellebbezést nyújtottak be, amelyben többek között a 2014. február 13‑i Svensson és társai ítéletre (C‑466/12, EU:C:2014:76) hivatkoztak, azzal érvelve, hogy az a tény, hogy internetezők számára egy olyan weboldalra mutató linket bocsátanak rendelkezésre, amelyen a szerzői jog jogosultjának engedélye nélkül helyezték el annak egy művét, nyilvánossághoz közvetítésnek minősül. A Sanoma és társai ezenfelül azt állítják, hogy a szóban forgó fényképekhez való hozzáférést a Filefactory weboldalon az említett ítélet értelmében vett műszaki intézkedésekkel korlátozták, amely korlátozást az internetezők a GS Media beavatkozásának és az ő GeenStijl weboldalának köszönhetően tudtak megkerülni, és így e fényképek a Filefactory weboldalon keresztül a fényképekhez rendes körülmények között hozzáférő közönségnél szélesebb kör részére váltak hozzáférhetővé.
21 E csatlakozó fellebbezés vizsgálata keretében a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy sem a 2014. február 13‑i Svensson és társai ítéletből (C‑466/12, EU:C:2014:76), sem a 2014. október 21‑i BestWater végzésből (C‑348/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2315) nem lehet kellő bizonyossággal megállapítani, hogy „nyilvánossághoz közvetítésről” lehet‑e beszélni olyan esetben, amikor a művet valójában – jóllehet a szerzői jog jogosultjának engedélye nélkül – már ezt megelőzően is közzétették.
22 Egyrészt, a Bíróság ezen ítélkezési gyakorlatából szerinte az következik, hogy meg kell vizsgálni, hogy az érintett beavatkozással olyan közönség elérése valósul‑e meg, amelyre nem terjed ki a jogosult korábban megadott engedélye, ami összhangban áll a jogosultnak a mű felhasználásához fűződő kizárólagos jogával. Másrészt abban az esetben, ha a mű az interneten már elérhető a nagyközönség számára, az arra a helyre mutató hiperlink elhelyezése, ahol az már megtalálható, valójában nem teszi lehetővé új közönség elérését. Ezen túlmenően szerinte azt is figyelembe kell venni, hogy az internet tele van olyan művekkel, amelyeket a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül hoztak nyilvánosságra. A weboldalak működtetői számára nem mindig egyszerű annak vizsgálata, amikor honlapjukon olyan hiperlinket kívánnak elhelyezni, amely egy olyan weboldalra mutat, ahol valamely mű megtalálható, hogy a jogosult korábban engedélyezte‑e az adott mű nyilvánosságra hozatalát.
23 A kérdést előterjesztő bíróság egyébként megjegyzi, hogy a csatlakozó fellebbezésben is felvetették azt a kérdést, hogy melyek azok a feltételek, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a 2014. február 13‑i Svensson és társai ítélet (C‑466/12, EU:C:2014:76) értelmében vett „műszaki intézkedésekről” lehessen beszélni. E bíróság e tekintetben megjegyzi, hogy a szóban forgó fényképeket már azt megelőzően is meg lehetett találni az interneten, hogy a GS Media elhelyezte a GeenStijlre mutató hiperlinket, még akkor is, ha azokat nem lehetett egykönnyen megtalálni, és így az a tény, hogy e linket elhelyezte a weboldalán, nagyban megkönnyítette az e fényképekhez való hozzáférést.
24 E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság, Hollandia) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„l. a) A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti »nyilvánossághoz közvetítés« valósul‑e meg akkor, ha a szerzői jog jogosultjától eltérő személy az általa működtetett weboldalon elhelyezett hiperlink útján olyan, harmadik személy által működtetett, az internetes nagyközönség számára elérhető weboldalra hivatkozik, amelyen a művet a jogosult engedélye nélkül tették hozzáférhetővé?
b) Releváns‑e ebben a tekintetben az, hogy a művet korábban más módon sem közvetítették a nyilvánossághoz a jogosult engedélyével?
c) Jelentőséggel bír‑e az, hogy a hiperlinket elhelyező személy tud‑e, vagy e személynek tudnia kell‑e arról, hogy a jogosult nem engedélyezte a mű elhelyezését a harmadik személy 1. a) kérdésben említett weboldalán, és adott esetben arról a körülményről, hogy a művet korábban más módon sem közvetítették a nyilvánossághoz a jogosult engedélyével?
2. a) Az 1. a) kérdésre adandó nemleges válasz esetén: mégis nyilvánossághoz közvetítés valósul‑e vagy valósulhat‑e meg ebben az esetben akkor, ha a weboldal, amelyre a hiperlink mutat, és ezáltal a mű – még ha nem is könnyen – fellelhető az internetes nagyközönség számára, és a hiperlink elhelyezése ezért nagymértékben megkönnyíti a mű megtalálását?
b) Jelentőséggel bír‑e a 2. a) kérdés megválaszolása körében az, hogy a hiperlinket elhelyező személy tud‑e, vagy e személynek tudnia kell‑e arról a körülményről, hogy a weboldal, amelyre a hiperlink mutat, nem könnyen lelhető fel az internetes nagyközönség számára?
3) Léteznek‑e egyéb olyan körülmények, amelyeket figyelembe kell venni azon kérdés megválaszolásakor, hogy nyilvánossághoz közvetítés valósul‑e meg akkor, ha hiperlink útján olyan művet tesznek hozzáférhetővé, amelyet korábban nem közvetítettek a nyilvánossághoz a jogosult engedélyével?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
25 Három kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy az a tény, hogy valamely internetes oldalon olyan védett művekhez vezető hiperlinket helyeznek el, amelyek egy másik internetes oldalon a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül hozzáférhetők, a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül‑e, és ha igen, milyen körülmények fennállása esetén.
26 Ebben az összefüggésben többek között arra vár választ, hogy milyen jelentősége van annak a ténynek, hogy a kérdéses műveket e jogosult hozzájárulásával más módon sem hozták még nyilvánosságra, hogy ezeknek a hiperlinkeknek a rendelkezésre bocsátása nagyban megkönnyíti e művek megtekinthetőségét, mivel az az internetes oldal, amelyről azok az internetező közönség egésze számára hozzáférhetők, nem könnyen található meg, és annak a személynek, aki az említett linkeket elhelyezi, tudomása volt vagy tudomása kellett hogy legyen arról a körülményről, hogy az említett jogosult nem engedélyezte a kérdéses műveknek ez utóbbi weboldalon történő nyilvánosságra hozatalát.
27 A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a tagállamoknak a szerzők számára kizárólagos jogot kell biztosítaniuk műveik vezetékes vagy vezeték nélküli nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére, illetve megtiltására, beleértve az oly módon történő hozzáférhetővé tételt is, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.
28 E rendelkezés alapján a szerzőket olyan preventív jellegű jog illeti meg, amely lehetővé teszi számukra, hogy a nyilvánossághoz közvetítés megtiltása érdekében művük lehetséges felhasználói és a felhasználók által esetlegesen tervezett nyilvánossághoz közvetítés közé álljanak (lásd ebben az értelemben: 2012. március 15‑i SCF‑ítélet, C‑135/10, EU:C:2012:140, 75. pont; 2016. május 31‑i Reha Training ítélet, C‑117/15, EU:C:2016:379, 30. pont).
29 Mivel a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése nem határozza meg pontosan a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát, annak jelentését és hatályát ezen irányelv célkitűzéseire és arra a kontextusra figyelemmel kell meghatározni, amelybe az értelmezett rendelkezés illeszkedik (lásd ebben az értelemben: 2006. december 7‑i SGAE‑ítélet, C‑306/05, EU:C:2006:764, 33. és 34. pont; 2011. október 4‑i Football Association Premier League és társai ítélet, C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 184. és 185. pont).
30 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/29 irányelv (9) és (10) preambulumbekezdéséből az derül ki, hogy annak célja, hogy a szerzők számára egy olyan magas szintű oltalmat hozzon létre, amely számukra megfelelő díjazást biztosít műveik felhasználása után, többek között a nyilvánossághoz közvetítés esetén. Ebből következik, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát tágan kell értelmezni, az irányelv (23) preambulumbekezdése egyértelmű megfogalmazásának megfelelően (lásd ebben az értelemben: 2011. október 4‑i Football Association Premier League és társai ítélet, C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 186. pont; 2013. március 7‑i ITV Broadcasting és társai ítélet, C‑607/11, EU:C:2013:147, 20. pont).
31 Ugyanakkor a 2001/29 irányelv (3) és (31) preambulumbekezdéséből az derül ki, hogy az irányelv által megvalósítani kívánt jogharmonizáció célja, különösen az elektronikus környezetben, hogy megfelelő egyensúlyt biztosítson egyfelől a szerzői jogok és szomszédos jogok jogosultjainak a szellemi tulajdonjoguk védelméhez fűződő, az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 17. cikke (2) bekezdése által szavatolt érdeke, másfelől a védelem alatt álló jogtárgyak felhasználóinak érdekei és alapvető jogaik, különösen a Charta 11. cikke által garantált véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadság, valamint a közérdek védelme között.
32 Amint azt Bíróság korábban már kimondta, a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma két együttes elemet ötvöz, nevezetesen a mű „közvetítésének cselekményét” és a mű „nyilvánossághoz” közvetítését (2014. február 13‑i Svensson és társai ítélet, C‑466/12, EU:C:2014:76, 16. pont; 2015. november 19‑i SBS Belgium ítélet, C‑325/14, EU:C:2015:764, 15. pont; 2016. május 31‑i Reha Training ítélet, C‑117/15, EU:C:2016:379, 37. pont).
33 A Bíróság ezenfelül pontosította, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma egyedi értékelést igényel (lásd: 2012. március 15‑i Phonographic Performance [Ireland] ítélet, C‑162/10, EU:C:2012:141, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról [helyesen: a szellemi tulajdon területén a bérleti jogról, a haszonkölcsönzési jogról és a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról] szóló, 2006. december 12‑i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [HL L 376., 28. o.] a 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát illetően, mivel annak ebben az irányelvben ugyanaz a hatálya, mint a 2001/29 irányelvben [lásd ebben az értelemben: 2016. május 31‑i Reha Training ítélet, C‑117/15, EU:C:2016:379, 33. pont]).
34 Ezen értékelésnél több, nem önálló jellegű és egymástól függő, kiegészítő kritériumot kell figyelembe venni. Mivel e kritériumok különböző konkrét helyzetekben igen változó erősséggel lehetnek jelen, ezeket egyenként és egymással kölcsönhatásban is alkalmazni kell (2012. március 15‑i SCF‑ítélet, C‑135/10, EU:C:2012:140, 79. pont; 2012. március 15‑i Phonographic Performance [Ireland] ítélet, C‑162/10, EU:C:2012:141, 30. pont; 2016. május 31‑i Reha Training ítélet, C‑117/15, EU:C:2016:379, 35. pont]).
35 E kritériumok között a Bíróság elsőként a felhasználó által játszott megkerülhetetlen szerepet és beavatkozásának szándékos jellegét hangsúlyozta. Ugyanis e felhasználó közvetítést valósít meg akkor, amikor magatartása következményeinek teljes tudatában, közvetítőként jár el ügyfelei irányában a védelem alatt álló művet tartalmazó, sugárzott műsor hozzáférhetővé tételével, főként olyan esetben, amikor e beavatkozás hiányában ügyfelei elvileg nem tudnák a sugárzott művet élvezni (lásd ebben az értelemben: 2012. március 15‑i SCF‑ítélet, C‑135/10, EU:C:2012:140, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. március 15‑i Phonographic Performance [Ireland] ítélet, C‑162/10, EU:C:2012:141, 31. pont]).
36 Másodszor, a Bíróság pontosította, hogy a „nyilvánosság” kifejezés meghatározatlan számú lehetséges címzettet jelent, amely egyébként viszonylag jelentős számú egyént foglal magában (lásd ebben az értelemben: 2012. március 15‑i SCF‑ítélet, C‑135/10, EU:C:2012:140, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. március 15‑i Phonographic Performance [Ireland] ítélet, C‑162/10, EU:C:2012:141, 33. pont]).
37 Egyébiránt, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy ahhoz hogy „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősülhessen, szükséges, hogy a védelem alatt álló műveket az addig alkalmazottaktól eltérő, speciális technikai módon közvetítsék egy „új közönség”, azaz egy olyan közönség részére, melyet a szerzői jog jogosultjai nem vettek figyelembe, amikor az eredeti nyilvánossághoz közvetítést engedélyezték (2014. február 13‑i Svensson és társai ítélet, C‑466/12, ECLI:EU:C:2014:76, 24. pont; 2014. október 21‑i BestWater International végzés, C‑348/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2315, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 Harmadszor, a Bíróság kimondta, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett nyilvánossághoz közvetítés haszonszerzési jellege sem irreleváns (lásd ebben az értelemben: 2011. október 4‑i Football Association Premier League és társai ítélet, C‑403/08 és C‑429/08, EU:C:2011:631, 204. pont; 2012. március 15‑i SCF‑ítélet, C‑135/10, EU:C:2012:140, 88. pont; 2012. március 15‑i Phonographic Performance [Ireland] ítélet, C‑162/10, EU:C:2012:141, 36. pont]).
39 Különösen e három kritériumra való tekintettel kell értékelni azt, hogy olyan esetben, mint az alapügy tárgyát képező eset, az a tény, hogy valamely internetes oldalon olyan védett művekhez vezető hiperlinket helyeznek el, amelyek egy másik internetes oldalon a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül hozzáférhetők, a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül‑e.
40 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2014. február 13‑i Svensson és társai ítéletben (C‑466/12, EU:C:2014:76) a Bíróság úgy értelmezte a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, hogy nem minősül e rendelkezés szerinti „nyilvánossághoz közvetítésnek” egy internetes oldalon olyan művekre mutató hiperlinkek elhelyezése, amely művek szabadon hozzáférhetők más internetes oldalon. Ezt az értelmezést fogadta el a Bíróság a 2014. október 21‑i BestWater International végzésben (C‑348/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2315) is, az ún. beillesztéses (framing) technikát alkalmazó linkek kapcsán.
41 Ugyanakkor e határozatok indokolásából az következik, hogy azokkal a Bíróság csupán az olyan művekre mutató hiperlinkek elhelyezésével kapcsolatban foglalt állást, amelyeket korábban már valamely más internetes oldalon a jogosult hozzájárulásával szabadon hozzáférhetővé tettek, ugyanis a Bíróság azt állapította meg, hogy nem áll fenn nyilvánossághoz közvetítés, mivel a kérdéses közvetítési cselekmény nem új közönség felé irányult.
42 Ebben az összefüggésben a Bíróság rámutatott, hogy mivel a hiperlink és az az internetes oldal, amelyre a link mutat, azonos technikai módon – nevezetesen interneten keresztül – nyújt hozzáférést a védett műhöz, az ilyen linknek új közönséget kell megcéloznia. Ha nem ez a helyzet, különösen mert a műhöz egy másik weboldalon a szerzői jog jogosultjainak engedélyével már valamennyi internethasználó szabadon hozzáférhet, akkor az érintett cselekmény nem minősíthető a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti „nyilvánossághoz közvetítésnek”. Ugyanis, attól kezdve, hogy e mű szabadon hozzáférhető azon az internetes oldalon, amelyhez a hiperlink hozzáférést biztosít, úgy kell tekinteni, hogy amikor e mű szerzői jogi jogosultjai e közvetítést engedélyezték, az internetezők egészét vették figyelembe közönségként (lásd ebben az értelemben: 2014. február 13‑i Svensson és társai ítélet, EU:C:2014:76, 24–28. pont; 2014. október 21‑i BestWater International végzés, C‑348/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2315, 15., 16. és 18. pont).
43 Ennélfogva sem a 2014. február 13‑i Svensson és társai ítéletből (C‑466/12, EU:C:2014:76), sem a 2014. október 21‑i BestWater International végzésből (C‑348/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2315) nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a valamely internetes oldalon olyan védett művekhez vezető hiperlink elhelyezését, amelyek egy másik internetes oldalon a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül hozzáférhetők, főszabály szerint ki kellene zárni a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma alól. Épp ellenkezőleg, e határozatok az ilyen engedély fontosságát erősítik meg, e rendelkezésre figyelemmel, hiszen ez utóbbi pontosan előírja, hogy a szerzői jogi jogosultnak a közvetítési cselekmények mindegyikét engedélyeznie kell.
44 A GS Media, a német, a portugál és a szlovák kormány, valamint a Bizottság ugyanakkor úgy érvel, hogy a más internetes oldalakra mutató ilyen linkek valamennyi elhelyezésének automatikus „nyilvánossághoz közvetítésnek” való minősítése olyan esetben, amikor e művek jogosultjai ezen internetes közzétételt nem engedélyezték, erőteljes korlátozásokat eredményező következményekkel járna a véleménynyilvánítási szabadságra és a tájékozódás szabadságára nézve, és nem tartaná tiszteletben azt a megfelelő egyensúlyt, amelyet a 2001/29 irányelv e szabadságok és egyfelől a közérdek, másfelől a szerzői jogi jogosultaknak a szellemi tulajdonuk hatékony védelméhez fűződő érdeke között fenntartani szándékozik.
45 E tekintetben azt kell megállapítani, hogy az internetnek valóban különleges jelentősége van a Charta 11. cikke által garantált véleménynyilvánítási szabadság és tájékozódás szabadsága szempontjából, és hogy a hiperlinkek hozzájárulnak az internet megfelelő működéséhez, valamint az e hálózaton belüli eszmecseréhez és információáramláshoz, amely hálózatra hatalmas mennyiségű információ rendelkezésre állása jellemző.
46 Ezenfelül nehézkesnek bizonyulhat annak ellenőrzése, különösen azon magánszemélyek számára, akik ilyen linkeket szeretnének elhelyezni, hogy az az internetes oldal, amelyre e linkek segítségével átvezetni akarnak, olyan művekhez biztosít‑e hozzáférést, amelyek védelem alatt állnak, illetve, adott esetben, hogy e művek szerzői jogi jogosultjai engedélyezték‑e azok interneten való közzétételét. Ennek ellenőrzése még nehézkesebb lehet olyan esetben, amikor e jogok különböző alengedélyek tárgyát képezik. Egyébként, valamely olyan internetes oldal tartalma, amelyre egy hiperlink hozzáférést biztosít, e link létrehozását követően is módosítható, akár védelem alatt álló művek oda való későbbi felvételével is, anélkül hogy az említett linket létrehozó személynek erről feltétlenül tudomása lenne.
47 A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítés” esete fennállásának egyedi értékelése céljából tehát, amikor egy másik internetes oldalra mutató hiperlink elhelyezésére kerül sor olyan személy által, aki ezt nem haszonszerzési célból teszi, figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy e személy nem tudja és nem is tudhatja, hogy e művet korábban az interneten a szerzői jogok jogosultjának engedélye nélkül már közzétették.
48 Az ilyen személy ugyanis, jóllehet a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja az említett művet azzal, hogy ahhoz közvetlen hozzáférést biztosít az internetezők számára (lásd ebben az értelemben: 2014. február 13‑i Svensson és társai ítélet, C‑466/12, EU:C:2014:76, 18–23. pont), általában nincs teljesen tudatában az abból álló cselekményének következményeit illetően, hogy ügyfelei számára hozzáférést ad az interneten jogellenesen közzétett valamely műhöz. Egyébként olyan esetben, amikor a kérdéses mű korábban már bárminemű korlátozás nélkül elérhető volt azon az internetes oldalon, amelyre a hiperlink mutat, a műhöz elvileg már e beavatkozás hiányában is valamennyi internetező hozzáférhetett.
49 Amikor viszont megállapításra kerül, hogy e személy tudta vagy tudnia kellett, hogy az általa elhelyezett hiperlink az interneten jogellenesen közzétett műhöz nyújt hozzáférést, például azért, mert őt a szerzői jog jogosultjai erre figyelmeztették, úgy kell tekinteni, hogy e link elhelyezése a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítést” képez.
50 Ugyanez a helyzet olyan esetben, amikor e link lehetővé teszi azon internetes oldal használói számára, amelyen e link található, azoknak a műszaki intézkedéseknek a megkerülését, amelyeket az az oldal léptetett életbe, ahol a védett mű található, annak érdekében, hogy a hozzáférés lehetőségét kizárólag az előfizetői részére korlátozva biztosítsa, hiszen ilyen esetben a link elhelyezése szándékos beavatkozásnak minősül, amely nélkül az említett felhasználók nem tudnának a művekhez hozzáférni (lásd analógia útján: 2014. február 13‑i Svensson és társai ítélet, C‑466/12, EU:C:2014:76, 27. és 31. pont).
51 Egyébként, amikor a hiperlinkek elhelyezését haszonszerzési célból teszik, az ilyen elhelyezést megvalósító személytől elvárható, hogy elvégezze a szükséges ellenőrzéseket annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy az érintett mű nem jogellenesen lett‑e közzétéve azon az internetes oldalon, amelyre az említett hiperlinkek vezetnek, és ily módon vélelmezhető, hogy ezen elhelyezés teljesen tudatosan történt, az említett mű jellegénél és annak interneten való közzétételét illetően a szerzői jogi jogosult esetleges engedélyének hiányánál fogva. E körülményekre tekintettel, amennyiben e vélelmet nem sikerül megdönteni, az a cselekmény, ami abból áll, hogy az interneten jogellenesen közzétett műhöz vezető hiperlinket helyeznek el, a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül.
52 Ugyanakkor, új közönség hiányában, nem beszélhetünk az e rendelkezés értelmében vett „nyilvánossághoz” közvetítésről a jelen ítélet 40–42. pontjában említett azon esetben, ha azokat a műveket, amelyekhez az említett hiperlinkek segítségével lehet hozzáférni, korábban a jogosult engedélyével már szabadon hozzáférhetővé tették valamely másik internetes oldalon.
53 A 2001/29 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezése biztosítja a szerzők számára az irányelv által megvalósítani kívánt védelem magas szintjét. Ugyanis e rendelkezés értelmében és az említett irányelv 5. cikkének (3) bekezdése által vázolt korlátokon belül, a szerzői jogi jogosultak nem csupán műveik valamely internetes oldalon való eredeti közzétételével szemben léphetnek fel, hanem minden olyan személlyel szemben, aki haszonszerzési célból az ezen oldalon jogellenesen közzétett műre mutató hiperlinket helyez el, valamint, a jelen ítélet 49. és 50. pontjában kifejtett feltételek mellett, azon személyekkel szemben is, akik ilyen linkeket haszonszerzési cél nélkül helyeznek el. E tekintetben külön hangsúlyozni kell, hogy e jogosultaknak minden körülmények között lehetőségük van tájékoztatni az ilyen személyeket a jogosultak művei interneten való közzétételének jogellenes mivoltáról, és velük szemben eljárni, amennyiben azok megtagadják e linkek eltávolítását, anélkül hogy e személyek az említett 5. cikk (3) bekezdésében felsorolt kivételek valamelyikére hivatkozhatnának.
54 Ami az alapügyet illeti, nem vitás, hogy a GS Media üzemelteti a GeenStijl weboldalt, és ott a Filefactory weboldalon tárolt, kérdéses fényképeket tartalmazó fájlokhoz vezető hiperlinkeket helyezett el haszonszerzési célból. Az sem vitatott, hogy a Sanoma nem engedélyezte e fényképek interneten való közzétételét. Ezenfelül, a tényállásnak az utaló határozatban szereplő leírása alapján úgy tűnik, hogy a GS Media tudatában volt ez utóbbi körülménynek, és így nem döntheti meg azt a vélelmet, hogy e linkek elhelyezésére az említett közzététel jogellenes mivoltának teljes tudatában került sor. E körülményekre tekintettel úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok fenntartása mellett, e linkek elhelyezésével a GS Media a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítést” valósított meg, anélkül hogy ezzel összefüggésben értékelni kellene az említett bíróság által hivatkozott egyéb, a jelen ítélet 26. pontjában idézett körülményeket.
55 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak megállapításához, hogy valamely internetes oldalon olyan védett művekhez vezető hiperlinkek elhelyezése, amelyek egy másik internetes oldalon a szerzői jog jogosultjának engedélye nélkül szabadon hozzáférhetők, e rendelkezés értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül‑e, azt kell eldönteni, hogy e linkeket olyan személy helyezte‑e el haszonszerzési cél nélkül, aki nem tudott vagy nem tudhatott e műveknek a másik internetes oldalon történt közzétételének jogellenes mivoltáról, vagy épp ellenkezőleg, e linkeket haszonszerzési célból helyezték el, amely esetben azt kell vélelmezni, hogy erről e személynek tudomása volt.
A költségekről
56 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22‑i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak megállapításához, hogy valamely internetes oldalon olyan védett művekhez vezető hiperlinkek elhelyezése, amelyek egy másik internetes oldalon a szerzői jog jogosultjának engedélye nélkül szabadon hozzáférhetők, e rendelkezés értelmében vett „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősül‑e, azt kell eldönteni, hogy e linkeket olyan személy helyezte‑e el haszonszerzési cél nélkül, aki nem tudott vagy nem tudhatott e műveknek a másik internetes oldalon történt közzétételének jogellenes mivoltáról, vagy épp ellenkezőleg, e linkeket haszonszerzési célból helyezték el, amely esetben azt kell vélelmezni, hogy erről e személynek tudomása volt.
Aláírások