AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)
2013. március 13.(*)
„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – Az értékelő vizsgákra bocsátás megtagadása – Az adminisztráció azon kötelezettsége, hogy a panaszokat a nyitottság szellemében értelmezze – Az álláshirdetésnek az előválogató tesztek megtartása utáni módosítása – A jogos bizalom elve – Jogbiztonság”
Az F‑125/11. sz. ügyben,
az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján,
Isabel Mendes (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: S. Rodrigues és A. Blot ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviseli: J. Currall, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: M. I. Rofes i Pujol elnök, I. Boruta és K. Bradley (előadó) bírák,
hivatalvezető: X. Lopez Bancalari tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. június 28‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2011. november 28‑én érkezett keresetlevelével I. Mendes előterjesztette az alábbi keresetet, amely egyrészt az EPSO/AST/111/10 nyílt versenyvizsga vizsgabizottságának a felperes értékelő vizsgákra bocsátását megtagadó határozatának megsemmisítésére, másrészt arra irányul, hogy az Európai Bizottságot kötelezzék a felperes által e határozat miatt elszenvedett kár megtérítésére.
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint fogalmaz:
„Az e személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy panaszt nyújthat be a kinevezésre jogosult hatósághoz az őt hátrányosan érintő intézkedés ellen; ez arra az esetre is vonatkozik, amikor az említett hatóság határozatot hozott, és arra az esetre is, amikor az elmulasztotta a személyzeti szabályzatban előírt intézkedés elfogadását. A panaszt három hónapos határidőn belül kell benyújtani. […]”
3 A személyzeti szabályzat 91. cikke (2) és (3) cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(2) Az Európai Unió Bíróságához csak akkor lehet keresetet benyújtani, ha:
– a 90. cikk (2) bekezdése értelmében az abban előírt határidőn belül a kinevezésre jogosult hatósághoz már nyújtottak be panaszt, és
– a panaszt kifejezett vagy hallgatólagos határozattal elutasították.
(3) A (2) bekezdés szerinti kereset benyújtásának határideje három hónap. A határidő kezdete:
– a panasszal kapcsolatos határozat közlésének időpontja;
[…]”
4 A személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„A versenyvizsgák kiírását a kinevezésre jogosult hatóság a vegyes bizottsággal folytatott konzultációt követően készíti el.
A kiírás tartalmazza:
[…]
e) amennyiben [a] versenyvizsga vizsgákon alapul, azok jellegét és értékelésük módját;
[…]”
5 2010. november 17‑én az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette az AST 1 besorolási fokozatú, titkári feladatokat ellátó asszisztensek felvételi tartaléklistájának létrehozására irányuló EPSO/AST/111/10 nyíltversenyvizsga‑kiírást (HL C 312 A., 1. o., a továbbiakban: versenyvizsga‑kiírás). A jelentkezési határidőt 2010. december 16‑ában állapították meg.
6 A versenyvizsga‑kiírás IV. címe az előválogató tesztekről, az V. címe az értékelő vizsgákról szólt. Az előválogató tesztek, szám szerint hat, feleletválasztós kérdések útján a pályázók általános képességeinek és készségeinek értékelésére irányultak a szövegértési készség (a) teszt), a matematikai‑logikai készség (b) teszt), az absztrakciós készség (c) teszt), és a titkári készség (f) teszt) területén. Ezenkívül két teszt a pályázók szakmai készségeire vonatkozott, és azok a pontosságnak és precizitásnak (d) teszt), illetőleg a szervezőkészség és az elvégzendő feladatok rangsorolásának képességének (e) teszt) értékelésére irányultak.
7 A versenyvizsga‑kiírás IV. címe szerint az a), d), e) és f) tesztet külön‑külön 0–20 pontig értékelték, és azoknál 10 pont volt a minimálisan elérendő pontszám. A b) és c) tesztet külön‑külön 0–10 pontig értékelték, és a két tesztnél összesen 10 pont volt a minimálisan elérendő pontszám.
8 A versenyvizsga‑kiírás V. címének 1. pontja jelezte, hogy azokat a pályázókat kell az értékelő vizsgákra bocsátani, akik nemcsak a legmagasabb pontszámokat érték el, és az előválogató tesztek során megszerezték a minimálisan elérendő pontszámot, hanem az elektronikus pályázati adatlapjukban megadott adataik vizsgálata alapján a III. cím szerinti általános és speciális követelményeknek is eleget tesznek.
9 Ugyanez a rendelkezés meghatározta, hogy az értékelő vizsgára bocsátás az egyes pályázók aktáihoz mellékelt igazoló dokumentumok utólagos ellenőrzésétől függően nyer megerősítést. Ezenkívül a versenyvizsga‑kiírás V. címének 1. pontjában hivatkozott egyik lábjegyzet kifejtette, hogy az értékelő vizsgára bocsátott pályázók száma hozzávetőleg 2,5‑szöröse lesz a sikeres pályázók versenyvizsga‑kiírásban megjelölt számának. A portugál nyelvet választó pályázók esetében a versenyvizsga‑kiírás I. címének 1. pontjában szereplő táblázat a sikeres pályázók számát 19‑ben határozta meg.
10 A versenyvizsga‑kiírásban – bekeretezve és vastag betűkkel – szerepelt a következő bevezető megjegyzés is:
„Jelentkezés előtt olvassa el figyelmesen a […] Hivatalos Lap 2010. július 8‑i C 184 A számában, valamint az EPSO honlapján közzétett, [a nyílt versenyvizsgákhoz készült] útmutatót.
Az útmutató a versenyvizsga‑felhívás szerves részét képezi, és a versenyvizsga‑eljárásra vonatkozó szabályokat, valamint a jelentkezés módját ismerteti”.
11 A nyílt versenyvizsgákhoz készült útmutató, a tényállás idején hatályos változatában, a „Jogorvoslat” című 6.3. pontjában az alábbiakat állapítja meg:
„Amennyiben úgy ítéli meg, hogy az EPSO vagy a vizsgabizottság a versenyvizsga‑eljárás bármely szakaszában méltánytalanul járt el, vagy nem tartotta be:
– a versenyvizsga‑eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, illetve
– a versenyvizsga‑felhívásban foglalt rendelkezéseket,
és ezzel Önnek hátrányt okozott, a következő eszközökhöz fordulhat:
– a […] személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján közigazgatási panaszt nyújthat be,
[…]
– Az [EUMSZ] 270. cikk, valamint a […] személyzeti szabályzat 91. cikke alapján bírósági keresetet nyújthat be a következő címre:
az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke
[…]
A fenti két eljárás megindítására [a személyzeti szabályzatban] megállapított határidő a pályázót hátrányosan érintő aktusról szóló értesítés időpontjától kezdődik.”
12 2011. március 3‑án az EPSO helyesbítést tett közzé a versenyvizsga‑kiíráshoz (HL C 68 A., a továbbiakban: helyesbítés). A helyesbítés – amely a d) és az e) teszt értékelésére vonatkozott – a következőképpen fogalmazott:
„A 3. oldalon a IV. cím 2. pontjában:
a következő szövegrész:
»d) teszt | szakmai készségek: pontosság és precizitás | Pontozás: 0–20 pont Minimálisan elérendő pontszám: 10 pont) |
e) teszt | szakmai készségek: szervezőkészség és az elvégzendő feladatok rangsorolásának képessége | Pontozás: 0–20 pont Minimálisan elérendő pontszám: 10 pont« |
helyesen:
»d) teszt | szakmai készségek: pontosság és precizitás: | Pontozás: 0–20 pont |
e) teszt | szakmai készségek: szervezőkészség és az elvégzendő feladatok rangsorolásának képessége | Pontozás: 0–20 pont |
| | | Minimálisan elérendő pontszám: a d) és az e) teszt összesített pontjaiból 20 pont « |
„
A jogvita alapját képező tényállás
13 A felperes jelentkezett az EPSO/AST/111/10 versenyvizsgára, amelyen fő nyelvként a portugált választotta, és 2011. február 11‑én sikeresen teljesítette az előválogató tesztet. Az előválogató tesztek határidejét 2011. február 15‑ben határozták meg.
14 A 2011. február 22‑i levelében az EPSO tájékoztatta a felperest a helyesbítés küszöbönálló közzétételéről és a helyesbítés tartalmáról, amely szerint a d) és az e) tesztet összevonják, azokat 40 pontig lehet majd értékelni, és a minimálisan elérendő pontszám a két tesztnél összesen 20 pont lesz.
15 A 2011. március 17‑i levelében az EPSO arról tájékoztatta a felperest, hogy az előválogató teszteken elérte a minimálisan elérendő pontszámot– közelebbről a d) teszten 11 pontot ért el –, összesen 67,07 pontot szerzett, és hogy a lehető leghamarabb tájékoztatni fogják arról, hogy a versenyvizsga következő szakaszára bocsátott pályázók között szerepel‑e.
16 A 2011. április 7‑i levelében az EPSO arról tájékoztatta a felperest, hogy nem vették fel azon pályázók listájára, akiket behívnak az értékelő vizsgán való részvételre, mivel az e listára felvett pályázók legalább 68,8 pontot értek el, és a felperes ennél alacsonyabb pontszámot ért el (a továbbiakban: vizsgára bocsátást megtagadó határozat). Az EPSO ugyanebben a levélben arról tájékoztatta a felperest, hogy a vizsgabizottság nem vizsgálta meg a pályázatát.
17 A 2011. április 12‑én kelt és 2011. április 14‑én nyilvántartásba vett levelében a felperes a 90. cikk (2) bekezdése alapján panaszt (a továbbiakban: panasz) terjesztett elő, lényegében arra hivatkozva, hogy a helyesbítés elfogadása eljárási szabálytalanságnak minősül, amely kárt okozott számára. Következésképpen a felperes kérte a helyesbítés megsemmisítését, mivel az a versenyvizsgának azon kizáró jellegű szakaszát módosította, amely esetében a vizsgákat már lefolytatták, és azokat már kijavították („I request […] the annulment of the corrigendum, as modifying an eliminatory stage that has been already completed and corrected”), és mivel kizárólag azokat a pályázókat hívták meg a következő szakaszra, akik a minimálisan elérendő pontszámot valamennyi teszten megszerezték („[…] the invitation at the next stage of only those who have obtained a pass mark in all tests [including test d]”).
18 A 2011. augusztus 16‑i határozatával a kinevezésre jogosult hatóságként eljáró EPSO elutasította a panaszt. Az EPSO e határozatában arról tájékoztatta a felperest, hogy a helyesbítést azért fogadta el, mert az előválogató tesztek eredményeinek a teszteket követően rendelkezésre álló adatok alapján való értékelése a d) teszt esetében a várakozásoknál jelentősen alacsonyabb sikerességi arányt mutatott.
A felek kérelmei és az eljárás
19 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– elsődlegesen:
semmisítse meg a megtagadó határozatot;
következésképpen mondja ki, hogy a felperest vissza kell helyezni az felvételi eljárásba;
mindenképpen hívja fel az EPSO‑t a pályázók által a d) és e) teszteken elért eredményekre vonatkozó, rendelkezésére álló adatok közlésére;
– másodlagosan, amennyiben az elsődleges kérelemnek nem ad helyt, kötelezze az alperest ideiglenesen és méltányossági alapon 50 000 euróban megállapított összeg megfizetésére;
– mindenesetre kötelezze az alperest nem vagyoni kár megtérítéseként ideiglenesen és méltányossági alapon 50 000 euróban megállapított összeg megfizetésére.
20 Az alperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze az összes költség viselésére.
21 A 2012. április 25‑i leveleiben a Közszolgálati Törvényszék bizonyos információk és dokumentumok közlésére hívta fel a feleket, akik ezen felhívásoknak a megszabott határidőben eleget tettek.
22 A Közszolgálati Törvényszék a 2012. június 28‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a feltett kérdésekre adott válaszait. A tárgyalás végén a szóbeli szakasz lezárult és a Közszolgálati Törvényszék megkezdte a jelen ügyről való tanácskozást
23 A 2012. július 12‑i végzésével a Közszolgálati Törvényszék újból megnyitotta a szóbeli szakaszt, és felhívta a Bizottságot annak részletes kifejtésére, hogy hogyan szervezték a versenyvizsga előválogató tesztjeit, így különösen, hogy a pályázók szabadon megválaszthatták‑e azt, hogy hogyan osztják fel a tesztek között az összes tesztre megszabott időt, vagy pedig előre meg volt határozva az egyes tesztekre fordítható maximális idő. Ezenkívül a Közszolgálati Törvényszék felhívta a Bizottságot annak megjelölésére, hogy a tesztek előtt ez az információ hozzáférhető volt‑e a versenyvizsga pályázói számára, és amennyiben igen, azt hogyan közölték velük.
24 A Bizottság e felhívásoknak 2012. július 17‑i levelével eleget tett.
25 A Közszolgálati Törvényszék a 2012. szeptember 6‑i levelével tájékoztatta a feleket a szóbeli szakasz lezárásáról és a jelen ügyben a tanácskozás megkezdéséről.
A kereset elfogadhatóságáról
1. A felek érvei
26 A Bizottság az ellenkérelmében elfogadhatatlansági kifogást hoz fel, amelyet arra alapít, hogy a keresetet nem előzte meg panasz.
27 Így különösen a Bizottság szerint a felperes a panaszában csak a helyesbítést elfogadó határozat megsemmisítését kérte, továbbá csak azokat a pályázókat hívták be az értékelő vizsgákra, akik – a d) tesztet is beleértve – minden egyes teszten elérték a minimálisan elérendő pontszámot. Ezzel szemben a jelen kereset a megtagadó határozat ellen irányul. Következésképpen a kereset tárgya eltér a panaszétól, és nem lehet úgy tekinteni, hogy a panasz megelőzte a keresetet, hanem inkább közvetlen bírósághoz fordulásról van szó. Márpedig közvetlenül a bírósághoz fordulni a vizsgára bocsátást megtagadó határozat közlésétől számított három hónapos határidőn belül lehetett volna – amely határidő a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbodik –, azaz legkésőbb 2011. július 18‑án, mivel július 17‑e vasárnapra esett. Mindazonáltal a jelen keresetet csak 2011. november 28‑án nyújtották be, ennélfogva az elkésett, következésképpen az nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
28 A felperes a tárgyaláson erre azt a választ adta, első helyen, hogy a panasznak lehetővé kell tennie, hogy a kinevezésre jogosult hatóság kellő pontossággal megismerhesse az érintettek által megtámadott határozattal szemben megfogalmazott kifogásokat, továbbá mivel a felek ebben a szakaszban – ahogyan az a jelen ügyben is történt –, ügyvéd közreműködése nélkül járhatnak el, az adminisztrációnak a panaszt nem szabad megszorítóan értelmeznie, hanem azt a nyitottság szellemében kell megvizsgálnia. Második helyen a felperes azt állította hogy a panaszban és a keresetlevélben azonos kifogásokat hozott fel, tiszteletben tartva ezáltal az ítélkezési gyakorlatból következő összhang szabályát. Harmadik és utolsó helyen a felperes azt állította, hogy a panasz közvetetten a vizsgára bocsátást megtagadó határozatra is vonatkozik.
2. A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
29 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat 91. cikkének (2) bekezdése szerint a közszolgálati tárgyú kereset csak akkor elfogadható, ha azt megelőzően a kinevezésre jogosult hatósághoz panaszt nyújtottak be, és ezt a panaszt kifejezett vagy hallgatólagos határozattal elutasították.
30 Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a személyzeti szabályzat 91. cikke szerinti feltétel csak azokra a jogi aktusokra vonatkozik, amelyeket a kinevezésre jogosult hatóság esetleg megváltoztathat (lásd ebben az értelemben a Bíróság 144/82. sz., Detti kontra Bíróság ügyben 1983. július 14‑én hozott ítéletének 16. pontját), ezért a versenyvizsga‑bizottság határozatával szemben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőség rendszerint azt jelenti, hogy az érintettek közvetlenül az uniós bírósághoz fordulhatnak (lásd például az Elsőfokú Bíróság T‑294/03. sz., Gibault kontra Bizottság ügyben 2005. május 31‑én hozott ítéletének 22. pontját; a Közszolgálati Törvényszék F‑50/08. sz., Bartha kontra Bizottság ügyben 2010. november 23‑án hozott ítéletének 25. pontját).
31 Ha az érintett mégis úgy dönt, hogy – a versenyvizsga‑bizottság határozata ellen irányuló – közigazgatási panasz útján előzetesen az adminisztrációhoz fordul, az e panaszt elutasító határozat ellen később benyújtott kereset elfogadhatósága az előzetes panaszhoz kapcsolódó valamennyi eljárási előírás érintett általi betartásától függ (a fent hivatkozott Gibault kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 22. pontja). Így különösen, a panaszt kifejezetten elutasító határozat elleni kereset benyújtásának határideje a személyzeti szabályzat 91. cikke szerint az említett határozat közlésének napján kezdődik (a Közszolgálati Törvényszék F‑66/11. sz., Cristina kontra Bizottság ügyben 2012. június 20‑án hozott ítéletének 45. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 A jelen esetben annak meghatározása érdekében, hogy azonos‑e a panasz és a jelen kereset tárgya, meg kell vizsgálni, hogy az említett panasz a vizsgára bocsátást megtagadó határozat ellen irányul‑e.
33 Ebben a tekintetben több alkalommal megállapítást nyert, hogy valamely levél vagy feljegyzés pontos jogi minősítése a Közszolgálati Törvényszék kizárólagos hatáskörébe tartozik, és független a felek, vagy a felek egyikének szándékától (a Bíróság C‑154/99. P. sz., Politi kontra Európai Képzési Alapítvány ügyben 2000. június 29‑én hozott ítéletének 16. pontja).
34 Márpedig panasznak minősül az a levél, amellyel a tisztviselő – anélkül, hogy kifejezetten kérné a kérdéses határozat visszavonását – nyilvánvalóan kifejezi a neki sérelmet okozó határozat vitatására irányuló szándékát (az Elsőfokú Bíróság T‑354/03. sz., Reggimenti kontra Parlament ügyben 2005. február 16‑án hozott ítéletének 43. pontja). Ebben a tekintetben az aktus tartalma elsőbbséget élvez annak formájával szemben (az Elsőfokú Bíróság T‑219/97. sz., Brems kontra Tanács ügyben 1998. július 14‑én hozott ítéletének 45. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Ezenkívül a pert megelőző eljárásnak – amelyben az érintettek ügyvéd közreműködése nélkül járhatnak el – informális jellege van, következésképpen az az adminisztrációnak nem szabad a panaszt megszorítóan értelmezni, hanem épp ellenkezőleg azt a nyitottság szellemében kell megvizsgálnia (lásd a Bíróság 133/88. sz., Del Amo Martinez kontra Parlament ügyben 1989. március 14‑én hozott ítéletének 11. pontját; az Elsőfokú Bíróság T‑49/03. sz., Schumann kontra Bizottság ügyben 2004. október 21‑én hozott ítéletének 39. pontját).
36 A jelen esetben a Közszolgálati Törvényszék mindenekelőtt megállapítja, hogy a panasz – amely 2011. április 12‑én kelt, és amelyet az EPSO 2011. április 14‑én vett nyilvántartásba – későbbi mint a vizsgára bocsátást megtagadó határozat, amely határozat kétségtelenül sérelmet okoz a felperesnek.
37 A panaszban továbbá semmi sem utal arra, hogy a felperes közérdekből járt volna el. Épp ellenkezőleg a felperes kifejezetten a személyes helyzetére hivatkozik megjelölve azt, hogy valamennyi tesztet sikeresen teljesítette, és különösen azt, hogy azon kevés pályázó között van, akik sikeresen teljesítették a d) tesztet. A panasz szövege alapján a felperes formálisan a számára kárt okozó eljárási szabálytalanságot kifogásolja („I […] hereby would like to formally complain […] about a procedural irregularity that brings me prejudice”). Ezt követően a felperes rámutat, hogy a helyesbítés nélkül kizárásra kerülnének azok a pályázók, akik a d) teszten nem érték el a minimálisan elérendő pontszámot, a helyesbítés azonban a következő szakaszra bocsátott pályázók csoportja számának és összetételének módosításával gyökeresen megváltoztatta a helyzetet („[c]andidates with no pass mark in test [d] would be eliminated, but the corrigendum changes radically this […] the population of candidates to be admitted to the next stage would change in both composition and numbers”). Ezenkívül a felperes azt állítja, hogy a d) tesztre vonatkozó 10 pontos minimálisan elérendő pontszámra tekintettel eltérő megközelítést és felkészülést alkalmazott – többek között az időbeosztása és a teszt legfontosabb részeinek kiválasztása szempontjából – ahhoz képest, amelyet akkor alkalmazott volna, ha ennek a tesztnek nem lett volna minimálisan elérendő pontszáma („in order to succeed in test [d] with a pass mark of 10, I had a different approach and preparation [time management, focusing on the most important parts, etc.] than if there was no pass mark”).
38 A panasznak a maga egészében vizsgált szövegéből és a panasz megfogalmazásának ténybeli összefüggéséből tehát az következik, hogy a Bizottság állításával ellentétben az a megállapítás, amely szerint a helyesbítés olyan eljárási szabálytalanság volt, amely a felperes számára kárt okozott, annak a jogalapnak minősül, amelyre a felperes a vizsgára bocsátást megtagadó határozat megsemmisítése iránti kérelmét alapozta, nem pedig a kérelem tárgyának.
39 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a panaszt elutasító határozatában, és a Bizottság az ellenkérelmében tévesen vélte úgy, hogy a panasz csak a helyesbítés ellen irányult, hiszen az közvetetten de egyértelműen a vizsgára bocsátást megtagadó határozat ellen irányult, és csak kifogás útján vonatkozott a helyesbítésre.
40 Ennélfogva abból kell kiindulni, hogy a jelen keresetnek, amely a vizsgára bocsátást megtagadó határozat ellen irányul, ugyanaz a tárgya mint a panasznak, tehát a panasz megelőzte a határozatot. Még ha feltételezzük is, hogy a 2011. augusztus 16‑án kelt panaszt elutasító határozatot a felperessel ugyanezen a napon közölték, amit a Bizottság nem bizonyított, a kereset benyújtására nyitva álló utolsó nap 2011. november 28. lett volna, mivel 2011. november 26. szombat. Következésképpen a keresetet – amelyet 2011. november 28‑án terjesztettek elő – az előírt határidőben nyújtották be.
41 Ebből következik, hogy el kell utasítani a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást.
Az ügy érdeméről
1. A felperes felvételi eljárásba való visszahelyezésére, és pervezető intézkedések meghozatalára irányuló kérelemről
42 Az elsődleges kérelmének második részében a felperes azt kéri, hogy helyezzék vissza a versenyvizsgával megindult felvételi eljárásba.
43 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogszerűségi felülvizsgálat keretében az uniós bíróságnak nem feladata, hogy az uniós intézményekhez felszólításokat intézzen vagy az utóbbiak helyébe lépjen (az Elsőfokú Bíróság T‑336/02. sz., Christensen kontra Bizottság ügyben 2005. április 25‑én hozott ítéletének 17. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑23/11. sz., AY kontra Tanács ügyben 2012. február 8‑án hozott ítéletének 13. és 14. pontja).
44 A kérelemnek ezt a részét ezért el kell utasítani mint elfogadhatatlant.
45 Az elsődleges kérelmének harmadik részében a felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék hívja fel az EPSO‑t a pályázók által a d) és e) teszten elért eredményekre vonatkozó, rendelkezésére álló adatok közlésére.
46 A Közszolgálati Törvényszék – mivel úgy véli, hogy a benyújtott írásbeli beadványok, a feleknek a tárgyaláson feltett kérdésekre adott válaszai, továbbá a tárgyalás végén benyújtott dokumentumok és észrevételek folytán kellő információval rendelkezik – úgy határoz, hogy nem kell helyt adni a fent említett kérelmeknek.
2. A megsemmisítés iránti kérelemről
47 A vizsgára bocsátást megtagadó határozat megsemmisítése iránti kérelem alátámasztása céljából a felperes két jogalapra hivatkozik: az első jogalap, kifogás útján a helyesbítés jogellenességén, a második a megfelelő ügyintézés elvének és a gondoskodási kötelezettségnek a megsértésén alapul.
Az első jogalapról, amely kifogás útján a helyesbítés jogellenességére vonatkozik
48 Az első jogalap alátámasztása céljából a felperes négy kifogásra hivatkozik, amelyek a személyzeti szabályzat 29. cikke (1) bekezdésének illetőleg III. mellékletének megsértésén, valamint a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésén alapulnak.
49 Ami az első két kifogást illeti, meg kell állapítani, hogy azok kizárólag a keresetlevélben szerepelnek, továbbá azok semmilyen érveléssel nincsenek alátámasztva. Ugyanis az eljárási szabályzat 35. cikke 1. §‑ának e) pontjában foglalt szabállyal ellenkezően a felperes egyáltalán nem fejti ki, hogy a helyesbítés milyen módon sérti a személyzeti szabályzat 29. cikkének (1) bekezdését, illetve a személyzeti szabályzat III. mellékletét. Ezeket a kifogásokat tehát – mint elfogadhatatlanokat – el kell utasítani, és csak a jogbiztonság és a jogos bizalom elvének megsértésén alapuló kifogásokat kell megvizsgálni.
A felek érvei
50 A jogos bizalom elvének állítólagos megsértését illetően a felperes arra emlékeztet, hogy a versenyvizsga‑kiírás eredeti változata alapján valamennyi előválogató teszten elérte a minimálisan elérendő pontszámot, és ha a helyesbítést – amelyet azt követően fogadtak el, hogy a felperes teljesítette az előválogató teszteket – nem alkalmazták volna az esetében, egészen bizonyosan az egyik legjobb értékelést érte volna el ezeken a teszteken.
51 A felperes szerint a d) és az e) teszt értékelési feltételeinek módosítása szükségszerűen hatással volt az említett tesztek eredményeire és az abból eredő besorolásra. Az együttesen értékelt d) és e) tesztet sikeresen teljesítő pályázók száma ugyanis nagyobb, mint azon pályázók száma, akik a külön értékelt d) és e) tesztet teljesítették sikeresen. Mivel a továbbjutott pályázók száma növekedett a helyesbítés miatt, a felperesnek csökkent az arra vonatkozó esélye, hogy – a versenytársainál magasabb átlag elérése útján – az értékelő vizsgára bocsátják.
52 A felperes emlékeztet arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a jogbiztonság elvével ellentétes, hogy az európai uniós intézmények a jogi aktusaik időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus közzététele előtti időpontban állapítsák meg, ettől kivételesen el lehet térni, ha azt az elérendő cél követeli meg, és ha az érintettek jogos bizalmát megfelelően tiszteletben tartják. Márpedig a jelen esetben semmilyen kivételes körülmény nem igazolja a helyesbítés elfogadását.
53 Ezenkívül a felperes megállapítja, hogy a Bizottság a helyesbítés elfogadását a szolgálat követelményeivel indokolja, amelyek követelmények annak fokozott veszélyéből erednek, hogy nem bocsátanak elegendő számú pályázót a versenyvizsga második szakaszába – az értékelő vizsgák szakaszába –, továbbá azt állítja, hogy a Bizottság egyáltalán nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely igazolhatná az ilyen érdek fennállását.
54 A Bizottság úgy válaszol, hogy a helyesbítést annak érdekében fogadták el, hogy elkerüljék a d) teszt tekintetében megállapított szükségtelen szigorúság következményeit, és hogy az ilyen cél önmagában jogszerű, és összhangban áll a szolgálati érdekkel. Ha ugyanis a kinevezésre jogosult hatóság azt állapítja meg, hogy túlzottan szigorúak valamely versenyvizsga‑kiírás feltételei, ezeket a feltételeket mindenképpen módosíthatja, amennyiben azt tárgyilagosan, és nem a részt vevő pályázókra tekintettel teszi.
55 Mindenesetre ez az intézkedés összhangban áll az arányosság elvével, és abban a pályázókkal szembeni gondoskodásra való törekvés is kifejezésre jut, amennyiben ez az intézkedés megakadályozza, hogy az utóbbiakat egy új versenyvizsga megszervezéséből eredő késedelemmel terhelje. Ezenkívül ez az intézkedés összhangban áll a megfelelő ügyintézés elvével, mivel az lehetővé teszi a közpénzek megtakarítását, amelyek feleslegesen kerülnének felhasználásra, ha a versenyvizsga megsemmisítését követően az adminisztráció köteles volna új versenyvizsgát szervezni.
56 A szolgálati érdeket illetően a Bizottság úgy véli, hogy maguknak a pályázóknak és a kinevezésre jogosult hatóságnak is az az érdeke, hogy az utóbbi folyamatosan ellenőrizze az általa előírt tesztek megbízhatóságát, különösen ha – a jelen esethez hasonlóan – első alkalommal használt tesztekről van szó. Az ilyen ellenőrzés hiánya azzal a veszéllyel járna, hogy az uniós bírósághoz számos olyan keresetet nyújtanának be, amelyekben az indokolatlanul szigorú tesztek miatti kizárásokat vitatják.
57 Ami a jogos bizalom elvének állítólagos megsértését illeti, a felperes megjelöli, hogy a helyesbítésre abban az időpontban került sor, amikor a felperesnek semmilyen biztosítéka nem volt arra, hogy teljesíti a versenyvizsga második szakaszára bocsátás feltételeit.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
58 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében a versenyvizsga‑kiírás – amennyiben a versenyvizsga vizsgákon alapul – tartalmazza a vizsgák jellegét és értékelésük módját (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Detti kontra Bíróság ügyben hozott ítélet 27. pontját).
59 Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a versenyvizsga‑bizottság számára a versenyvizsga‑kiírás szövege egyszerre jelenti a jogszerűség, illetve a mérlegelési jogkör kereteit (lásd a fent hivatkozott Schumann kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
60 A jelen esetben nem vitatott, hogy a helyesbítés a előválogató tesztek lezárását követően módosította a d) és az e) teszt versenyvizsga‑kiírásban előírt értékelésének módját, amennyiben megállapította, hogy a két teszt összevonásra kerül, és azokat 40 pontig lehet értékelni, és a két tesztnél a minimálisan elérendő pontszám összesen 20 pont.
61 Meg kell tehát vizsgálni, hogy – a felperes álláspontjának megfelelően – a tesztek értékelésének a tesztek lefolytatását követő módosítása sérti‑e a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvét.
– A bizalomvédelem elvének megsértéséről
62 A bizalomvédelemre való hivatkozás joga, minden jogalanyt megillet, akiben az adminisztráció megalapozott elvárásokat keltett azáltal, hogy számára hatáskörrel rendelkező és megbízható forrásból származó, pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó tájékoztatás formájában határozott ígéreteket tett (az Elsőfokú Bíróság T‑58/05. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének 96. pontja).
63 A jelen esetben a versenyvizsga‑kiírás tartalmazott ilyen ígéreteket, amelyek a felperes részéről megalapozták azt az elvárást, hogy az értékelő vizsgára bocsátott pályázókat kizárólag azok közül választják ki, akik az előválogató teszteken elérték a minimálisan elérendő pontszámot, és különösen elérték a minimális 10 pontot a d) teszten.
64 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az összehasonlító jellegű vizsgák a meghatározásuknál fogva olyan vizsgáknak minősülnek, amelyeken az egyes pályázók teljesítményét a többi pályázó teljesítményének függvényében értékelik, ezért az e vizsgákra bocsátott pályázók száma befolyásolhatja a vizsgabizottság pályázókra vonatkozó értékelését. Ezekben az értékelésekben a többi pályázó teljesítménye viszonyában tükröződik a pályázó teljesítményére vonatkozó értékítélet. Ebből következik, hogy minél magasabb az ilyen típusú vizsgákon a pályázók száma, annál magasabbak a vizsgabizottság követelményei az ilyen pályázók tekintetében (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑24/01. sz., Staelen kontra Parlament ügyben 2003. március 5‑én hozott ítéletének 57. pontját).
65 A d) és az e) teszt versenyvizsga‑kiírásban előírt értékelési szabályainak módosítása befolyásolhatja a felperesnek az értékelő vizsgára bocsátott pályázók listájára való felvételére vonatkozó esélyeit, amennyiben az ilyen módosítás azzal a következménnyel járhat, hogy növekszik azon pályázók száma, akik a teszteken elérik a minimális pontszámot, ebből következően csökkennek a felperes esélyei, hogy a legjobb pályázók közé kerüljön.
66 A felek között nem vitatott, hogy az ilyen növekedés volt a helyesbítés célja, amely helyesbítést „a d) teszt eredményeivel kapcsolatos súlyos és váratlan probléma” EPSO általi megállapítását követően fogadtak el. Az EPSO szerint a tesztet hozzávetőleg 50%‑os sikerességi arány elérése céljából alakították ki, de a sikerességi arány valójában hozzávetőleg 15%‑osnak bizonyult.
67 Ezenkívül kitűnik az iratokból, és az EPSO által a teszteket követően rendelkezésre álló adatok alapján elvégzett szimulációból – figyelmen kívül hagyva bizonyos kérdések semlegesítését és a vizsgabizottságnak a pályázatok elfogadhatóságára vonatkozó határozatait –, amely szimulációt a Bizottság az ellenkérelmének mellékletében nyújtott be (a továbbiakban: szimuláció), hogy a helyesbítés elérte a kívánt hatást. Így különösen, azon pályázók esetében, akik a felpereshez hasonlóan első nyelvként a portugált választották, a d) tesztet sikeresen teljesítő pályázók becsült száma a helyesbítés nélkül 50 volt, míg a helyesbítéssel 211 pályázó teljesítette sikeresen az összevont d) és e) tesztet. A szimuláció szerint a d) tesztet sikeresen teljesítő pályázók számát a helyesbítés nélkül figyelembe véve, az értékelő vizsgára bocsátott legjobb 48 pályázó közé kerüléshez szükséges minimális pontszám 65,533 volt. A helyesbítéssel azonban 73,400 pont volt a legjobb 48 pályázó közé kerüléshez szükséges minimum.
68 A helyesbítésnek a felperes helyzetére gyakorolt hatása még inkább nyilvánvalóvá válik, ha megállapítjuk, hogy mivel a felperes az előválogató teszteken 67,07 pontot ért el, a helyesbítés nélkül a legjobb 48 portugál nyelvű pályázó közé került volna.
69 Ezenkívül a Közszolgálati Törvényszék a teljesség kedvéért megjegyzi, hogy a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a Bizottság elismerte, hogy az értékelő vizsgák lefolytatása után a versenyvizsga‑kiírás helyesbítése keretében elméletileg lehetséges lett volna, hogy az EPSO vagy a vizsgabizottság tagjai megismerjék a vizsgákat sikeresen teljesítő pályázók nevét. E körülmények között – hangsúlyozva, hogy a felperes nem hivatkozott ilyen visszaélésre, és az iratok egyetlen eleme alapján sem lehet azt gondolni, hogy a jelen esetben ilyen visszaélést követtek volna el – meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem képes annak bizonyítására, hogy az ilyen technika nem hordozza magában a visszaélés veszélyét.
70 Ebből következik, hogy a felperes esetében a helyesbítés alkalmazása nem tartotta tiszteletben a felperes részére a versenyvizsga‑kiírásban a d) és az e) teszt értékelése tekintetében tett ígéreteket, következésképpen megsértette a bizalomvédelem elvét.
– A jogbiztonság elvének megsértéséről
71 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elve az uniós jogból fakadó helyzetek és jogviszonyok előreláthatóságának biztosítására irányul (a Bíróság C‑199/03. sz., Írország kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének 69. pontja).
72 Márpedig, noha főszabály szerint ezzel az elvvel ellentétes, hogy az uniós intézmények a jogi aktusaik időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus közzététele előtti időpontban állapítsák meg, ettől kivételesen el lehet térni, ha azt az elérendő cél követeli meg, és ha az érintettek jogos bizalmát megfelelően tiszteletben tartják (az Európai Unió Törvényszéke T‑260/09. P. sz., OHIM kontra Simões Dos Santos ügyben 2010. november 10‑én hozott ítéletének 48. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
73 A jelen esetben nem teljesültek azok a konjunktív feltételek, amelyeket az ítélkezési gyakorlat az olyan visszamenőleges hatályú jogi aktusok elfogadása tekintetében állapított meg, mint a d) és e) teszt értékelésének a tesztek lefolytatása utáni módosítása.
74 Az első, az elérendő célra vonatkozó feltételt illetően a Bizottság úgy érvel, hogy a helyesbítés elfogadása lehetővé tette, hogy a kinevezésre jogosult hatóság folyamatosan ellenőrizze az előírt tesztek hatékonyságát, többek között a túlzott szigorúság elkerülése érdekében.
75 A Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy noha az ilyen ellenőrzés kétségtelenül az adminisztrációnak és maguknak a pályázóknak is érdekében áll, az nem sértheti a pályázók arra vonatkozó jogos bizalmát, hogy a versenyvizsga vizsgái a versenyvizsga‑kiírásban megállapított részletes szabályok szerint folynak le, ami kizárja azt a lehetőséget, hogy a vizsgák értékelésének a versenyvizsga‑kiírásban rögzített szempontjait utólag módosítsák.
76 Igaz ugyan, hogy az ítélkezési gyakorlat elismerte, hogy amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság a versenyvizsga‑kiírás közzétételét követően megállapítja, hogy az előírt feltételek szigorúbbak voltak annál, amit a szolgálati érdek szükségessé tesz, akkor vagy folytathatja az eljárást amelynek során adott esetben az eredetileg tervezetthez képest alacsonyabb számú sikeres pályázót vesz fel, vagy pedig – az eredeti versenyvizsga‑kiírás visszavonásával, és ahelyett egy javított versenyvizsga‑kiírás közzétételével – újrakezdheti a versenyvizsga‑eljárást (lásd analógia útján, álláshirdetéssel kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság T‑356/94. sz., Vecchi kontra Bizottság ügyben 1996. október 2‑án hozott ítéletének 56. pontját).
77 Mindazonáltal a versenyvizsga‑kiírás helyesbítésének bizonyos vizsgák megtartása után történő elfogadását nem lehet egyenértékűnek tekinteni a jelen ítélet előző pontjában vázolt megoldások valamelyikével.
78 Elegendő ugyanis azt megjegyezni, hogy amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság valamely versenyvizsga‑eljárás újrakezdéséről határoz, az eredeti eljárásra jelentkező pályázók főszabály szerint jelentkezhetnek az új eljárásra. Ez a lehetőség azonban nem áll nyitva azon pályázók előtt, akik – a jelen ügy felpereséhez hasonlóan – a versenyvizsga‑kiírás módosítása alapján elfogadott határozat alapján kerülnek kizárásra.
79 Ezenkívül a versenyvizsga‑eljárás folytatásának választása – amely eljárás során az eredetileg tervezetthez képest alacsonyabb számú sikeres pályázót vesznek fel –, lehetővé teszi az összes pályázó jogos bizalmának tiszteletben tartását a vizsgáknak a versenyvizsga‑kiírásban foglalt részletes szabályoknak megfelelő lefolytatása során.
80 A versenyvizsga‑kiírás utólagos módosítása azoktól a technikáktól is különbözik, amelyeket az írásbeli vizsgákon a kérdések semlegesítésére használnak (lásd például az Elsőfokú Bíróság T‑189/99. sz., Gerochristos kontra Bizottság 2001. január 17‑én hozott ítéletének 25. és 26. pontját, valamint a fent hivatkozott Schumann kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. és 61. pontját).
81 A jelen esetben ugyanis a kinevezésre jogosult hatóság a helyesbítéssel módosította a d) és az e) teszt értékelésének szabályait. Ezek az értékelési szabályok a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti „vizsgák értékelése” fogalmának hatálya alá tartoznak, következésképpen azokat a versenyvizsga‑kiírásban meg kell határozni. Az írásbeli vizsgákon a kérdések semlegesítése azonban a vizsgát alkotó kérdések számára, valamint az egyes kérdések egyedi értékelésére vonatkozik. Az ilyen elemek nem tartoznak a fent említett „vizsgák értékelése” fogalmának hatálya alá, azoknak tehát nem kell kötelezően szerepelniük a versenyvizsga‑kiírásban, ezért azok esetleges módosítása a vizsgák megkezdését követően egyáltalán nem módosítja a versenyvizsga‑kiírást.
82 A Bizottság úgy véli, hogy a helyesbítés elfogadását a megfelelő ügyintézésre és a pályázókkal szembeni gondoskodási kötelezettségére vonatkozó megfontolások is igazolják. Ezeket a megfontolásokat azonban a jelen esetben nem lehet elfogadni. Elegendő ugyanis azt megjegyezni, hogy a helyesbítés elfogadása természetesen nem az összes pályázó számára kedvező, és annak következtében a versenyvizsga‑eljárásból kizárásra kerültek azok a pályázók, akik a felpereshez hasonlóan a versenyvizsga‑kiírásban az előválogató tesztekre meghatározott értékelési szempontok szerint valamennyi teszten elérték a minimálisan elérendő pontszámot.
83 Végül, a Bizottság nem állíthatja azt sem – az arányosság elvének alapulvételével –, hogy a helyesbítés elfogadása nem sérti a jogbiztonság elvét. Ezen elv értelmében, amelyet az ítélkezési gyakorlat az uniós jog egyik alapelveként ismert el, valamely uniós intézmény által hozott intézkedés jogszerűsége annak a feltételnek van alárendelve, hogy amennyiben több megfelelő intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a tekintetbe vett célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (lásd a fent hivatkozott Schumann kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 52. pontját). Mindazonáltal az intézkedés arányosságához kapcsolódó megfontolások nem igazolhatják a jogos bizalom elvét sértő olyan jogi aktus elfogadását, mint a versenyvizsga‑kiírásnak az előválogató teszt megtartását követő módosítása, mivel az arányosság elve csak akkor alkalmazandó, ha több megfelelő intézkedés kínálkozik (a Közszolgálati Törvényszék F‑76/05. sz., Torijano Montero kontra Tanács ügyben 2010. szeptember 30‑án hozott ítéletének 81. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
84 Az érintettek jogos bizalmának tiszteletben tartására vonatkozó második feltételt illetően elegendő utalni a jelen ítélet 64–69. pontjára, amely pontokból kitűnik, hogy a helyesbítés alkalmazása sérti a pályázók jogos bizalmát, akik a felpereshez hasonlóan arra számítottak, hogy csak azokat a pályázókat veszik fel az értékelő vizsgákra bocsátott pályázók listájára, akik a versenyvizsga‑kiírásban foglaltaknak megfelelően az előválogató teszteken elérték a minimálisan elérendő pontszámot.
85 A fentiekből következően a helyesbítésnek a felperesre történő alkalmazása sérti a jogbiztonság elvét.
86 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a kinevezésre jogosult hatóság – mivel a helyesbítést a jogos bizalom és a jogbiztonság elvének megsértésével alkalmazta a felperesre – megsértette a versenyvizsga‑eljárást, következésképpen meg kell semmisíteni a felperes értékelő vizsgákra bocsátását megtagadó határozatot.
A megfelelő ügyintézés elve és a gondoskodási kötelezettség megsértésén alapuló második jogalapról
87 A felperes úgy véli, hogy az értékelő vizsgákra bocsátását megtagadó határozat elfogadásával az EPSO megsértette a megfelelő ügyintézés elvét és a gondoskodási kötelezettséget, amennyiben a megtámadott határozat következtében olyan pályázót zártak ki a felvételi eljárásból, aki a versenyvizsga‑kiírásban szereplő valamennyi vizsgára bocsátási feltételnek megfelel, továbbá aki a már megszerzett szakmai tapasztalatára tekintettel minden ponton megfelel a szolgálati érdeknek.
88 Ebben a tekintetben elegendő megjegyezni, hogy a gondoskodási kötelezettség egyáltalán nem követeli meg, hogy a vizsgabizottság az összes olyan pályázót felvegye a tartaléklistára, aki a saját véleménye szerint eleget tesz a betöltendő állás követelményeinek (lásd a fent hivatkozott Cristina kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 83. pontját).
89 Ezenkívül még ha feltételezzük is, hogy a felperes a keresetlevelében előterjesztett olyan tényeket, amelyek alkalmasak annak alátámasztására, hogy a felperes valamennyi felvételi feltételnek és a szolgálati érdeknek is megfelel, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a személyzeti szabályzat versenyvizsga‑eljárásokra vonatkozó rendelkezései alapján a képesítéseken vagy vizsgákon alapuló versenyvizsga vizsgabizottsága mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak esetről esetre való mérlegelésére, hogy az egyes pályázók által benyújtott oklevelek, valamint a pályázók korábbi szakmai tapasztalata megfelel‑e a személyzeti szabályzat és az érintett versenyvizsga‑kiírás által megkövetelt szintnek. A Közszolgálati Törvényszéknek az általa végzett jogszerűségi felülvizsgálat során annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy e jogkör gyakorlása során történt‑e nyilvánvaló mérlegelési hiba (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑214/99. sz., Carrasco Benítez kontra Bizottság ügyben 2000. november 21‑én hozott ítéletének 69–71. pontját). Mivel a felperes egyáltalán nem terjesztett elő ilyen hiba fennállásának bizonyítására alkalmas tényt, a jelen jogalapot el kell utasítani.
90 Következésképpen ezt a jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.
3. A kártérítési kérelmekről
A felek érvei
91 A felperest, állítása szerint, az értékelő vizsgákra bocsátását megtagadó határozat szabálytalansága miatt vagyoni és nem vagyoni kár érte.
92 A vagyoni kár – amelyet a felperes ideiglenesen és méltányossági alapon 50 000 euró összegben számszerűsít – abból a tényből ered, hogy a felperest megfosztották attól az esélytől, hogy tisztviselő lehessen.
93 A nem vagyoni kár – amelyet a felperes méltányossági alapon 50 000 euróra értékel – abból a rendkívüli hanyagságból ered, amellyel az EPSO a felperes aktáját kezelte, továbbá a felperessel szembeni gondoskodása hiányából.
94 A Bizottság úgy véli, hogy mivel semmilyen szabálytalanságot nem követett el, a kártérítési kérelmek nyilvánvalóan megalapozatlanok, és azok mindenképpen elfogadhatatlanok, mivel azokat a felperes nem hozta fel a panaszban.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
95 A kártérítési kérelmek elfogadhatóságát illetően elegendő arra emlékeztetni, hogy a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke szerinti jogorvoslati rendszerben ha valamely kártérítési kérelem és valamely megsemmisítés iránti kérelem között szoros kapcsolat áll fenn, az első ízben a Közszolgálati Törvényszék előtt előterjesztett kártérítési kérelem annak ellenére elfogadható, hogy az előzetes közigazgatási panasz csak az állítólagosan kárt okozó határozat megsemmisítésére irányult, mivel a megsemmisítés iránti kérelem magában foglalhatja az állítólagos kár megtérítése iránti kérelmet (az Elsőfokú Bíróság T‑273/94. sz., N kontra Bizottság ügyben 1997. május 15‑én hozott ítéletének 159. pontja és a T‑320/02. sz., Esch‑Leonhardt és társai kontra EKB ügyben 2004. február 18‑án hozott ítéletének 47. pontja).
96 A jelen esetben szoros kapcsolat áll fenn a megsemmisítés iránti kérelem és a kártérítési kérelem között, ezért az utóbbi annak ellenére elfogadható, hogy a panaszban nem szerepelt.
97 Ezenkívül a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a vagyoni kárra vonatkozó kártérítési kérelmeket másodlagosan terjesztették elő. Mivel a felperesnek a versenyvizsga‑eljárásba történő visszahelyezésére irányuló elsődleges kérelme a jelen ítélet 44. pontjában mint elfogadhatatlan elutasításra került, meg kell vizsgálni az e kár megtérítésére irányuló másodlagos kérelmet.
98 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az adminisztráció felelőssége megállapításának az a feltétele, hogy a felperes bizonyítsa a szabálytalanság elkövetését, tényleges kár bekövetkezését, valamint a szabálytalanság és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállását (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítéletének 42. pontját, és a C‑348/06. P. sz., Bizottság kontra Girardot ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének 52. pontját).
99 A jelen esetben a felperes azon vagyoni és nem vagyoni kár megtérítését kéri, amely őt, állítása szerint, a vizsgára bocsátást megtagadó határozat elfogadása miatt érte. Mivel ezt a határozatot megsemmisítették meg kell vizsgálni, hogy a megállapított szabálytalanság okozott‑e kárt a felperesnek, és hogy fennáll‑e az okozati összefüggés e kár és az említett szabálytalanság között.
100 Ami az állítólagos vagyoni kárt illeti, az EUMSZ 266. cikk alapján a Bizottság köteles megtenni a jelen ítélet végrehajtása érdekében szükséges intézkedéseket, és a jogszerűség elvét tiszteletben tartva többek között elfogadni bármely olyan aktust, amely a megsemmisített határozattal a felperesnek okozott hátrányt méltányosan kiegyenlíti (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének 98. pontját; a Közszolgálati Törvényszék F‑84/09. sz., Larue és Seigneur kontra EKB ügyben 2011. július 7‑én hozott ítéletének 64. pontját), a felperes azon lehetőségének sérelme nélkül, hogy ezt követően keresetet nyújtson be a Bizottság által a jelen ítélet végrehajtása érdekében elfogadott intézkedésekkel szemben. E körülmények között meg kell állapítani, hogy a vagyoni kárra vonatkozó kártérítési kérelem idő előtti, ennélfogva azt el kell utasítani.
101 Ezzel szemben azon nem vagyoni kár megtérítésére irányuló kérelmet illetően, amely a felperest állítása szerint érte, a bekövetkezett kár jellege továbbá a magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés levezethető a frusztráció és a igazságtalanság érzéséből, amelyeket a felperes az őt ért jogellenesség miatt jogosan érezhetett.
102 Márpedig a Közszolgálati Törvényszék emlékeztet arra, hogy az adminisztráció aktusának megsemmisítése már önmagában is a teljes nem vagyoni kár megfelelő és főszabályként elégséges jóvátételét jelenti, kivéve ha a felperes bizonyítja, hogy a megsemmisítést megalapozó jogellenességtől független és e megsemmisítéssel teljes mértékben nem helyrehozható nem vagyoni kár érte (az Európai Unió Törvényszéke T‑526/08. P. sz., Bizottság kontra Strack ügyben 2010. december 9‑én hozott ítéletének 99. pontja). Erről van szó többek között abban az esetben, ha először is a megsemmisített aktus a felperes képességeire vonatkozó kifejezetten negatív, sértő megállapítást tartalmaz, másodszor ha a megvalósított jogellenesség különösen súlyos, és harmadszor, ha az aktus megsemmisítésének egyáltalán nincs hatékony érvényesülése, ezáltal az önmagában nem jelentheti a megsemmisített aktussal okozott teljes nem vagyoni kár megfelelő és elégséges jóvátételét (a Közszolgálati Törvényszék F‑66/10. sz., AQ kontra Bizottság ügyben 2011. május 12‑én hozott ítéletének 105., 107. és 109. pontja).
103 A jelen esetben az EPSO/AST/111/10 nyílt versenyvizsga értékelő vizsgáira bocsátott pályázóinak listájára a felperes felvételét megtagadó határozat megsemmisítése nem teszi meg nem történtté a megállapított jogellenesség következményeit, és különösen nem jelenthet önmagában megfelelő jóvátételt a felperes által vállalt erőfeszítésekért és a felkészüléssel feleslegesen eltöltött időért. Ebből következően a Közszolgálati Törvényszék úgy határoz, hogy a Bizottság köteles megfizetni a felperes részére 2000 eurót a nem vagyoni kár megtérítéseként.
A költségekről
104 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a alapján, figyelemmel az e szabályzat II. címének 8. fejezetében foglalt egyéb rendelkezésekre, a Közszolgálati Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
105 A fent kifejtett indokok alapján a Bizottság lett a pervesztes fél. Mindazonáltal, mivel a felperes nem kérte, hogy a Bizottságot kötelezzék a költségek viselésére az eljárási szabályzat 89. cikkének 3. §‑a alapján úgy kell határozni, hogy a felek maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az EPSO/AST/111/10 nyílt versenyvizsga vizsgabizottságának a felperes értékelő vizsgákra bocsátását megtagadó 2011. április 7‑i határozatát.
2) A Közszolgálati Törvényszék az Európai Bizottságot arra kötelezi, hogy fizessen a felperesnek 2000 eurót.
3) A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
4) A felek maguk viselik saját költségeiket.
Rofes i Pujol | Boruta | Bradley |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. március 13‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | M. I. Rofes i Pujol |