A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2011. szeptember 15.(*)
„Közösségi védjegy – Megszűnés megállapítása iránti eljárás – A CENTROTHERM közösségi szóvédjegy – A védjegy tényleges használata – A 207/2009/EK rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja – A tények hivatalból történő vizsgálata – A 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (1) bekezdése – Az új bizonyítékok elfogadhatósága – A 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdése – Jogellenességi kifogás – A 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése”
A T‑434/09. sz. ügyben,
a Centrotherm Systemtechnik GmbH (székhelye: Brilon [Németország], képviselik: J. Albrecht és U. Vormbrock ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: G. Schneider és R. Manea, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
a centrotherm Clean Solutions GmbH & Co. KG (székhelye: Blaubeuren [Németország], képviseli: O. Löffel ügyvéd),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának 2009. augusztus 25‑i, a centrotherm Clean Solutions GmbH & Co. KG és a Centrotherm Systemtechnik GmbH közötti, megszűnés megállapítása iránti eljárás tárgyában hozott határozatával (R 6/2008‑4. sz. ügy) szemben benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: E. Moavero Milanesi elnök, N. Wahl (előadó) és S. Soldevila Fragoso bírák,
hivatalvezető: T. Weiler tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. október 26‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2010. február 15‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2010. február 2‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a felek szóbeli tárgyalás tartása iránti kérelmeire,
tekintettel a 2011. március 30‑i végzésre, amely a szóbeli szakasz lefolytatása céljából egyesítette a T‑427/09. és T‑434/09. sz. ügyet,
a 2011. május 5‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 1999. szeptember 7‑én a felperes, a Centrotherm Systemtechnik GmbH a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a CENTROTHERM szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 11., 17., 19. és 42. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, az egyes osztályoknak megfelelő, következő leírással:
– 11. osztály: „Fűtéscsövek, füstcsatornák kéményeknél, fűtőkazánok merev csövei, csatlakozóelemek gázégőkhöz, fűtő, légkondicionáló, gőzfejlesztő, szárító és szellőztető rendszerek mechanikus elemei, légszűrő berendezések és alkatrészeik, gázrendszerek mechanikus elemei, csőkulcsok, kéményelosztók”;
– 17. osztály: „Csőcsatlakozások, csőkarmantyúk, felszerelések csővezetékekhez, rugalmas csövek, valamennyi felsorolt áru nem fémből; tömítések, szigetelések; tömítőanyagok; szigetelőanyagok nyílászárókhoz, tömítőanyagok; szigetelők; részben feldolgozott műanyag; a 17. osztályba tartozó műanyagból készült cikkek”;
– 19. osztály: „Építőanyagok; merev csövek, csőszerelvények különösen építési célokra, vízvezetékcsövek; elágazócsövek, felszerelések építkezéshez; alkatrészek falborításhoz; épületpanelok, panelok; kályhacsövek; hosszabbítók kéményekhez; kéményoszlopok; szellőzőkürtök; kéménytoldatok; kandallóburkolatok, a fent nevezett cikkek nem fémből”;
– 42. osztály: „Építési tanácsadás; építési tervezés, mérnöki szolgáltatás; projektek műszaki tervezése; szakvélemények adása mérnöki munkákkal kapcsolatban”.
4 A CENTROTHERM védjegyet a fenti 3. pontban felsorolt áruk és szolgáltatások tekintetében 2001. január 19‑én lajstromozták közösségi védjegyként.
5 A beavatkozó, a centrotherm Clean Solutions GmbH & Co. KG 2007. február 7‑én a 40/94 rendelet 15. cikkének és 50. cikke (1) bekezdése a) pontjának [jelenleg a 207/2009 rendelet 15. cikke és 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja] alapján a CENTROTHERM védjegyen fennálló oltalom megszűnésének megállapítása iránti kérelmet nyújtott be az árujegyzékben szereplő valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében.
6 A megszűnés megállapítása iránti kérelemről a beavatkozót 2007. február 15‑én értesítették, és felszólították esetleges észrevételeinek és a vitatott védjegy tényleges használatát igazoló bizonyítékoknak három hónapos határidőn belül történő benyújtására.
7 2007. május 11‑i észrevételeiben a felperes vitatta a megszűnés megállapítása iránti kérelmet, és védjegye tényleges használatának igazolásául az alábbi bizonyítékokat nyújtotta be:
– tizennégy digitális fotó;
– négy számla;
– egy „eidesstattliche Versicherung” (eskü alatt tett nyilatkozat) című nyilatkozat, amelyet M. W. tett a felperes ügyvezetőjének minőségében.
8 A felperes kijelentette, hogy a birtokában van számos egyéb számlamásolatnak, amelyek benyújtását kezdetben, azok bizalmas voltára történő hivatkozással, megtagadta. Miután kijelentette, hogy más dokumentumokat is be tud nyújtani, kérelemmel fordult az OHIM törlési osztályához, hogy tegye meg a szükséges eljárási intézkedést, amennyiben az ügy irataihoz egyéb bizonyítékokat és egyedi dokumentumokat kíván csatolni.
9 2007. október 30‑án a törlési osztály megállapította a CENTROTHERM védjegyen fennálló oltalom megszűnését, mivel álláspontja szerint a felperes által benyújtott bizonyítékok nem elégségesek az említett védjegy tényleges használatának bizonyításához.
10 2007. december 14‑én a felperes e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be, amelynek az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa 2009. augusztus 25‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) részben helyt adott. A felperes arra hivatkozott különösen, hogy a törlési osztálynak fel kellett volna őt hívnia további dokumentumok benyújtására. Felrótta továbbá, hogy a törlési osztály nem vette tekintetbe a CENTROTHERM védjegyre vonatkozó, az OHIM előtt ugyancsak folyamatban lévő másik ügy iratai között szereplő bizonyítékokat.
11 A fellebbezési tanács hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát, és a megszűnés megállapítása iránti kérelmet elutasította a 11. osztályba tartozó „fűtéscsövek, füstcsatornák kéményeknél, fűtőkazánok merev csövei; csatlakozóelemek gázégőkhöz; fűtőrendszerek mechanikus elemei; gázrendszerek mechanikus elemei, csőkulcsok, kéményelosztók”, a 17. osztályba tartozó „csőcsatlakozások, csőkarmantyúk, felszerelések csővezetékekhez, rugalmas csövek, valamennyi felsorolt áru nem fémből” és a 19. osztályba tartozó „merev csövek, csőszerelvények különösen építési célokra; elágazócsövek és kályhacsövek” tekintetében. A fellebbezési tanács a fellebbezést ezt meghaladó részében elutasította.
12 A fellebbezési tanács úgy ítélte meg különösen, hogy a CENTROTHERM védjegy tényleges használata a megszűnés megállapítása iránti kérelem benyújtását, azaz a 2007. február 7‑ét megelőző ötéves időszak (a továbbiakban: releváns időszak) vonatkozásában igazolást nyert a fenti 11. pontban felsorolt áruk tekintetében, mivel a beavatkozó által benyújtott fotók bizonyítják a védjegy használatának jellegét, továbbá a benyújtott számlák tanúsítják, hogy az említett árukat a vitatott védjegy alatt forgalmazták.
13 A fellebbezési tanács úgy vélte ugyanakkor, hogy a felperes ügyvezetőjének nyilatkozatát kizárólag a CENTROTHERM védjegy árujegyzékében szereplő többi árura és szolgáltatásra (lásd a fenti 3. pontot) vonatkozó bizonyítékként nyújtotta be, ami, a fellebbezési tanács álláspontja szerint, nem elégséges a védjegy tényleges használatának igazolásához. E tekintetben a fellebbezési tanács megjegyzi, hogy a törlési osztálynak nem kellett volna további dokumentumokat kérnie, és nem is kellett volna tekintetbe vennie az OHIM előtt ugyancsak folyamatban lévő másik ügy iratait.
A felek kérelmei
14 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot a CENTROTHERM védjegyen fennálló oltalom megszűnésének megállapítása iránti kérelemnek helyt adó részében;
– az OHIM‑ot és a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére.
15 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
16 A beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.
Indokolás
17 A felperes keresete alátámasztásául három törlési okra hivatkozik, továbbá jogellenességi kifogást terjeszt elő. A törlési okokat az OHIM törlési osztálya előtt a használat igazolása céljából benyújtott bizonyítékok téves értékelésére, a tények 207/2009 rendelet 76. cikkének (1) bekezdése szerinti, hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség elmulasztására és a fellebbezési tanács előtt benyújtott dokumentumok tekintetbevételének elmulasztására alapítja. A jogellenességi kifogásra másodlagosan, a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK módosított bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 40. szabályának (5) bekezdésével szemben hivatkozik.
A törlési osztály előtt a használat igazolása céljából benyújtott bizonyítékok téves értékelésére alapított első törlési okról
A felek érvei
18 A felperes azt állítja, hogy a törlési osztály előtt benyújtott bizonyítékok (lásd a fenti 7. pontot) jogilag megkövetelt módon igazolják a CENTROTHERM védjegy tényleges használatát, mivel információt tartalmaznak a fenti 3. pontban foglalt valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében e vitatott védjegy használatának helyéről, idejéről, mértékéről és jellegéről.
19 A felperes felrója különösen, hogy a fellebbezési tanács tévesen értelmezte ügyvezetője eskü alatt tett nyilatkozatának bizonyítóerejét. E tekintetben a felperes kijelenti, hogy meg kell állapítani, hogy az említett nyilatkozat összességében pontos, mivel a benne foglalt tényezők legnagyobb részét alátámasztják az ügy iratai között szereplő kiegészítő bizonyítékok.
20 Az OHIM és a beavatkozó e törlési ok elutasítását kérik.
A Törvényszék álláspontja
21 Elöljáróban emlékeztetni kell a megszűnés megállapítása mint szankció eljárására és céljaira, valamint azon elvekre, amelyek a megszűnés megállapítása iránti eljárás során a bizonyításfelvétel kereteit alkotják.
22 A 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből és 51. cikke (1) bekezdésének a) pontjából az következik, hogy az OHIM‑hoz benyújtott kérelem alapján a közösségi védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegy tényleges használatát az Európai Unióban megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, és a jogosult a használat elmaradását kellőképpen nem igazolja.
23 A 2868/95 rendelet 40. cikkének (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy megszűnés megállapítása iránti kérelem esetén az OHIM határidőt jelöl meg a közösségi védjegy jogosultja számára a védjegy használatának igazolására. Ha a védjegyjogosult a megjelölt határidőn belül azt nem igazolja, az OHIM megállapítja a védjegyen fennálló oltalom megszűnését. A 2868/95 rendelet 22. cikkének (3) bekezdése értelmében, amely ugyanezen rendelet 40. szabályának (5) bekezdése értelmében a megszűnés megállapítása iránti kérelmekre alkalmazandó, a védjegy használatának igazolására szolgáló bizonyítékoknak a használat helyére, idejére, mértékére és jellegére kell vonatkozniuk.
24 Azon követelmény célja, miszerint valamely védjegynek ahhoz, hogy az uniós jog címén oltalom alatt állhasson, tényleges használat tárgyát kell képeznie, abban a tényben keresendő, hogy az OHIM védjegylajstroma nem tekinthető olyan, stratégiai fontosságú és statikus jegyzéknek, amely a tevékenységüket nem gyakorló birtokosok számára határozatlan időre monopóliumot biztosít. Épp ellenkezőleg, és összhangban a 207/2009 rendelet (10) preambulumbekezdésével, az említett védjegylajstromnak hűen kell tükröznie, hogy melyek azok a megjelölések, amelyeket a vállalkozások ténylegesen használnak a piacon áruiknak és szolgáltatásaiknak a gazdasági életben történő megkülönböztetésére (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑259/02. sz. La Mer Technology ügyben 2004. január 27‑én hozott végzésének [EBHT 2004., I‑1159. o.] 18–22. pontját).
25 Az ítélkezési gyakorlat értelmében valamely védjegy akkor képezi tényleges használat tárgyát, ha alapvető rendeltetésének megfelelően használják: hogy a védjegy biztosítsa azon áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták, abból a célból, hogy ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak piacot hozzon létre vagy tartson fenn, kivéve a szimbolikus jellegű használatot, amelynek egyetlen célja a védjegy által létrehozott jogok fenntartása. Ezenfelül a védjegy tényleges használatának követelménye megkívánja, hogy a védjegyet – úgy, ahogyan az a vonatkozó területen oltalom alatt áll – nyilvánosan és a külvilág felé használják (lásd a Törvényszék T‑418/03. sz., La Mer Technology kontra OHIM – Laboratoires Goëmar [LA MER] ügyben 2007. szeptember 27‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 54. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
26 Noha a tényleges használat fogalmával szemben áll mindenféle minimális használat, amely nem elegendő annak megállapításához, hogy valamely védjegyet egy meghatározott piacon ténylegesen és hatékonyan használnak, ettől még a tényleges használat követelményének nem célja, hogy a kereskedelmi sikert értékelje, sem az, hogy valamely vállalkozás gazdasági stratégiáját ellenőrizze, vagy hogy a védjegy védelmét annak jelentős mértékű kereskedelmi használata esetére korlátozza (a Törvényszék T‑194/03. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM – Marine Enterprise Projects [BAINBRIDGE] ügyben 2006. február 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑445. o.] 32. pontja).
27 Közelebbről a korábbi védjegy tényleges használatának konkrét esetben történő megvizsgálásához az ügy aktájához csatolt iratoknak az eset összes releváns tényezőjét figyelembe vevő átfogó mérlegelését kell elvégezni. E mérlegelés során figyelembe kell venni minden olyan tényt és körülményt, amelyek alapján megállapítható, hogy a védjegy kereskedelmi használata valóságos‑e, idesorolhatók különösen az érintett gazdasági szektorban igazoltnak tekintendő olyan használatok, amelyek feladata az, hogy a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások számára megteremtsék és fenntartsák a piaci részesedést, továbbá az áruk és szolgáltatások természete, a piac jellegzetességei, valamint a védjegy használatának mértéke és gyakorisága (lásd fent hivatkozott LA MER ügyben hozott ítélet 53–55. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
28 Ami a szóban forgó védjegy használatának jelentőségét illeti, figyelembe kell venni többek között az összes használati ügylet kereskedelmi volumenét egyrészről, és annak az időszaknak a tartamát, melynek során a használati ügyletek történtek, valamint másrészről ezeknek az ügyleteknek a gyakoriságát (lásd a fent hivatkozott LA MER ügyben hozott ítélet 56. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ez a mérlegelés magában foglalja a számításba vett tényezők bizonyos kölcsönös függőségét. Így az érintett védjeggyel ellátott áruk vagy szolgáltatások csekély mennyiségben történő értékesítését/nyújtását kompenzálhatja a védjegy intenzív használata vagy bizonyos tartóssága, és fordítva (lásd a fent hivatkozott LA MER ügyben hozott ítélet 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
29 Azonban minél korlátozottabb a védjegy felhasználásának kereskedelmi volumene, annál inkább szükséges az, hogy a védjegyjogosult további bizonyítékokat nyújtson be az érintett védjegy használatának tényleges jellegét illetően esetlegesen fennálló kétségek eloszlatása érdekében (a Törvényszék T‑382/08. sz., Advance Magazine Publishers kontra OHIM – Capela & Irmãos [VOGUE] ügyben 2011. január 18‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 31. pontja).
30 Ezenkívül egy védjegy tényleges használatát nem lehet valószínűség vagy feltételezések alapján bizonyítani, hanem ahhoz konkrét és objektív bizonyítékokra kell támaszkodni, amelyek bizonyítják az érintett piacon történő tényleges és elegendő használatot (lásd a fent hivatkozott LA MER ügyben hivatkozott ítélet 59. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
31 E megfontolásokra tekintettel kell értékelni, hogy a fellebbezési tanács helytállóan vélte‑e úgy, hogy a felperes által benyújtott bizonyítékok nem igazolják a CENTROTHERM védjegy tényleges használatát a fenti 11. pontban felsorolt árukon kívüli áruk és szolgáltatások tekintetében.
32 Emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben a felperes által a törlési osztály előtt a védjegy tényleges használatának igazolásául benyújtott bizonyítékok az alábbiak: ügyvezetőjének eskü alatt tett nyilatkozata, négy számla és tizennégy digitális fotó.
33 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a 207/2009 rendelet 78. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti „eskü alatt tett, megerősített vagy a nyilatkozat felvétele szerinti államban hatályos jogszabályok szerint azonos kötőerővel járó módon tett írásbeli nyilatkozat” bizonyító erejének megítélésekor elsősorban a benne foglalt információ valószínűségét és valószerűségét kell vizsgálni, különösen tehát az irat eredetét, készítésének körülményeit, címzettjét kell figyelembe venni, valamint meg kell vizsgálni, hogy a tartalma alapján értelmesnek és hitelesnek tűnik‑e (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑86/07. sz., Deichmann‑Schuhe kontra OHIM – Design for Woman [DEITECH] ügyben 2008. december 16‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 47. pontját és a T‑183/08. sz., Schuhpark Fascies kontra OHIM – Leder & Schuh [jello SCHUHPARK] ügyben 2009. május 13‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 38. pontját).
34 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy tekintettel a nyilatkozatot tévő személy és a felperes között fennálló nyilvánvaló kapcsolatra, az említett nyilatkozatnak csakis akkor tulajdonítható bizonyító erő, ha azt alátámasztja a benyújtott tizennégy fotó és négy számla tartalma.
35 A számlák tekintetében meg kell állapítani, hogy közülük három 2006. júliusi keltezésű, és Dániát, Magyarországot, valamint Szlovákiát érinti, míg a negyedik, amelyen 2007. januári keltezés található, Németországot érinti. A „centrotherm” szó az említett számlák fejlécén jelenik meg, a felperes cégnevének minőségében feltüntetett logójával, valamint postacímével együtt.
36 E számlák azt tanúsítják, hogy a felperes számos, a vízvezeték‑szereléshez kapcsolódó árut (csövek, csőkarmantyúk, csatlakozó egységek fűtőkazánokhoz, könyökcsavarok, csőrendszerborítások) értékesített négy ügyfél részére olyan értékben amely – ideértve a 2007‑i számlát is – kevesebb mint 0,03%‑át teszi ki a CENTROTHERM védjegy alatt forgalmazott áruk forgalmazása során 2006‑ban – az ügyvezetője által tett nyilatkozat szerint – realizált üzleti forgalomnak.
37 Következésképpen a felperes az OHIM előtt meglehetősen csekély volumenű eladásra vonatkozó bizonyítékkal szolgált az ügyvezetője által tett nyilatkozatban feltüntetett összeghez képest. Ennélfogva, még ha a fellebbezési tanács figyelembe vette volna is az említett nyilatkozatot, azt kellene megállapítani, hogy az ügy iratai nem tartalmaznak elegendő bizonyítékot e nyilatkozat tartalmának az eladások értéke tekintetében való alátámasztására. Ezenfelül, ami a védjegy használatának időbeli kiterjedését illeti, az említett számlák igen rövid, pontszerű időszakra vonatkoznak, nevezetesen 2006. július 12‑re, 18‑ra és 21‑re, valamint 2007. január 9‑re.
38 A benyújtott fotókkal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a tizennégyből mindössze hét fotón vehető ki tisztán a CENTROTHERM védjegy, mégpedig az alábbi módon:
– nyomatként két csövön;
– nyomatként két, cső részeinek tűnő tárgyon;
– öntapadós matricaként felragasztva egy raklapnak tűnő tárgyon.
39 Négy másik fotón a vitatott védjegynek nyomára sem lehet bukkanni.
40 A három utolsó fotón kivehetők a CENTROTHERM védjegy nyomai, mégpedig az alábbi módon:
– a „centroth” betűk egy cső bemenetén;
– a felperes társaságának logója, valamint ezen logó közelében egy, valószínűleg a benyújtott számlák fejlécén található szöveggel megegyező, olvashatatlan szöveg egy csövön és egy cső bemenetének tűnő tárgyon.
41 Ugyancsak meg kell állapítani, hogy a fotók egyikén sincs dátum feltüntetve, és hogy a felperes elismerte a tárgyaláson, hogy e fotók nem a releváns időszak alatt készültek.
42 Ezenfelül az említett fotók nem teszik lehetővé a CENTROTHERM öntapadós matricával ellátott raklapon, illetve két kartondobozban lévő áruk azonosítását. Noha az öntapadós matricák közül kettő utal a vízvezeték‑szerelésre, sem a fotók, sem a számlák nem tartalmaznak olyan információkat, amelyekből e csomagok tényleges tartalmára következtetni lehetne.
43 Ráadásul az öntapadós matricákon azonosítható cikkszámok egyike sem egyezik a felperes által benyújtott számlákon feltűntetett cikkszámokkal. Következésképpen a benyújtott fotók és számlák alapján nem állapítható meg, hogy azon csomagolásokat, amelyekre a CENTROTHERM védjeggyel ellátott öntapadós matricákat ragasztották, ténylegesen a felperes forgalmazta a releváns időszak folyamán.
44 A fentiekből az következik, hogy sem a fotók, sem a számlák nem teszik lehetővé a felperes ügyvezetője által tett nyilatkozat alátámasztását azon részében, mely szerint a releváns időszak folyamán az alábbi termékeket forgalmazta a cég a CENTROTHERM védjegy alatt: fűtő, légkondicionáló, gőzfejlesztő, szárító és szellőztető rendszerek mechanikus elemei, légszűrő berendezések és alkatrészeik; tömítések, szigetelések; tömítőanyagok; szigetelőanyagok nyílászárókhoz, tömítőanyagok; szigetelők; részben feldolgozott műanyag; építőanyagok; felszerelések építkezéshez; alkatrészek falborításhoz; épületpanelok, panelok; kályhacsövek; hosszabbítók kéményekhez; kéményoszlopok; szellőzőkürtők; kandallóburkolatok.
45 Meg kell állapítani, hogy az ügy iratai között szereplő bizonyítékok átfogó vizsgálata nem teszi lehetővé annak megállapítását, hacsak nem valószínűség vagy feltételezések alapján, hogy a vitatott védjegy tényleges használat tárgyát képezte a releváns időszak folyamán a fenti 11. pontban felsorolt áruk tekintetében.
46 Az első törlési okot el kell tehát utasítani.
A tények hivatalból történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség elmulasztására alapított második törlési okról
A felek érvei
47 A felperes úgy véli, hogy az OHIM a tények hivatalból történő értékelésére vonatkozó kötelezettség megszegésével tévesen alkalmazta a jogot. Álláspontja szerint a törlési osztály megsértette a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének első mondatát, amikor elhanyagolta azon bizonyítékok tekintetbevételét, amelyeket a CENTROTHERM védjegy törlése iránt egy, a beavatkozóhoz kapcsolódó társaság által 2006. december 5 én benyújtott kérelemre vonatkozó, OHIM előtti akta tartalmaz.
48 Az OHIM törlési eljárásra vonatkozó aktája a CENTROTHERM védjegy tényleges használatára vonatkozó releváns bizonyítékokat tartalmazott, köztük a műanyag fűtésrendszerek kondenzációs fűtőkazánokhoz gyártásának piacán való jelenlétére vonatkozó kijelentést, a felperes termékeinek 1994 és 2001 közötti eladására vonatkozó számszerűsített adatokat, továbbá az internetes oldalára történő hivatkozásokat.
49 A felperes álláspontja szerint az említett tényezőkre tekintettel megállapítható, hogy „nagyon valószínű”, hogy a releváns időszak folyamán termékek széles skáláját forgalmazta a CENTROTHERM védjegy alatt.
50 Az OHIM és a beavatkozó elutasítja a felperes érveit.
A Törvényszék álláspontja
51 Elöljáróban emlékeztetni kell a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdésének szövegére, mely szerint „az OHIM az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja; a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban azonban a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van”.
52 A jelen ügyben fontos megállapítani, hogy a megszűnés megállapítását igazoló okok, a lajstromozást kizáró okokhoz hasonlóan, lehetnek úgy feltétlen, mint viszonylagos jellegűek.
53 A 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének értelmében ugyanis a közösségi védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegy tényleges használatát a Közösségben megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja (a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja), ha a védjegyjogosult cselekménye vagy mulasztása következtében a megjelölés a forgalomban azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak a szokásos nevévé vált, amelyekre lajstromozták (a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének b) pontja), vagy ha a védjegy a jogosult vagy az ő engedélyével más által folytatott védjegyhasználat következtében az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban megtévesztővé vált (a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének c) pontja).
54 Noha a két utóbbi feltétel a feltétlen kizáró okokra vonatkozik, amint az a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b)–d) és g) pontjából következik, az első tárgya a viszonylagos kizáró okok vizsgálatára vonatkozó rendelkezés, nevezetesen a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése. Vagyis azt a következtetést kell levonni, hogy az a vizsgálat, amelyet az OHIM egy megszűnés megállapítása iránti eljárás keretében a közösségi védjegy tényleges használatára vonatkozóan folytat, a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdése befejező fordulatának hatálya alá tartozik, amely akként rendelkezik, hogy e vizsgálat során az OHIM kötve van a felek által hivatkozott tényekhez.
55 Következésképpen a felperes azon előfeltevése, mely szerint az OHIM tévesen korlátozta vizsgálatát az előbbi által benyújtott bizonyítékokra, téves.
56 Következésképpen a második törlési okot el kell utasítani.
A fellebbezési tanács előtt benyújtott bizonyítékok tekintetbevételének elmulasztására alapított harmadik törlési okról
A felek érvei
57 A felperes arra hivatkozik, hogy az OHIM‑nak tekintetbe kellett volna vennie a vitatott védjegy használatára vonatkozó, általa első ízben a fellebbezési tanács előtt benyújtott bizonyítékokat.
58 E tekintetben a felperes azt állítja elsősorban, hogy a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 76. cikke (1) bekezdésének első mondatát, valamint a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az OHIM‑nak ki kell egészítenie a megszűnés megállapítása iránti eljárásra vonatkozó aktáját, amikor az láthatóan hiányos. Ennélfogva a fellebbezési tanácsnak a jelen ügyben tekintetbe kellett volna vennie az első ízben előtte benyújtott bizonyítékokat.
59 Másodlagosan a felperes kijelenti, hogy a fellebbezési tanácsnak a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörének megfelelő gyakorlása keretében az őt terhelő ilyen kötelezettség hiányában is tekintetbe kellett volna vennie az első ízben előtte benyújtott bizonyítékokat.
60 Az OHIM és a beavatkozó a törlési ok elutasítását kéri.
A Törvényszék álláspontja
61 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi védjegy tényleges használata kérdésének az OHIM által történő vizsgálata, amint az a fenti 51–54. pontban megállapításra került, a 207/2009 rendelet 76. cikke (1) bekezdése befejező fordulatának hatálya alá tartozik. Az említett rendelkezés akként rendelkezik, hogy az OHIM kötve van a felek által hivatkozott tényekhez. Következésképpen a felperes azon állítását, mely szerint az OHIM‑nak hivatalból ki kellett volna egészítenie az aktáját, el kell utasítani.
62 Másodsorban annak lehetősége, hogy az OHIM előtti eljárásban részt vevő felek az e célból meghatározott határidő lejárta után is előterjesszenek tényeket és bizonyítékokat, nem feltétlen jelleggel áll fenn, hanem ahhoz a feltételhez van kötve – amint az az ítélkezési gyakorlatból következik –, hogy nincs ellenkező rendelkezés. Kizárólag e feltétel teljesülése esetén rendelkezik az OHIM mérlegelési jogkörrel a késedelmesen előterjesztett tények és bizonyítékok tekintetbevétele vonatkozásában (a Törvényszék T‑86/05. sz., K & L Ruppert Stiftung kontra OHIM – Lopes de Almeida Cunha és társai [CORPO livre] ügyben 2007. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4923. o.] 47. pontja).
63 Márpedig a jelen ügyben van olyan rendelkezés, amellyel szemben áll a fellebbezési tanács előtt benyújtott bizonyítékok tekintetbevétele, nevezetesen a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése.
64 Az előzőekben kifejtettek egészéből következően a harmadik törlési okot el kell utasítani.
A 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdésére vonatkozó jogellenességi kifogásról
A felek érvei
65 A felperes lényegében azt állítja, hogy a 2868/95 rendelet 40. cikkének (5) bekezdése nem alkalmazható, mivel akadályozza, hogy az OHIM tekintetbe vegye a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a megszűnés megállapítása iránti eljárás keretében határidőn túl benyújtott bizonyítékokat. E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése ellentétes az EK 202. cikkel, valamint a 207/2009 rendelet 57. cikkének (1) bekezdésével, 76. cikkének (1) bekezdésével és 162. cikkének (1) bekezdésével. Ezenfelül a felperes azt állítja, hogy az említett szabály ellentétes a közösségi jog általános elveivel, főként az arányosság elvével, a tulajdonhoz való joggal és a tisztességes eljáráshoz fűződő joggal.
66 Az OHIM és a beavatkozó a jogellenességi kifogás elutasítását kéri.
A Törvényszék álláspontja
67 A Törvényszék megállapítja, hogy noha igaz, hogy a 2868/95 rendelet szabályai nem lehetnek ellentétesek a 207/2009 rendelkezéseivel és rendszerével, az is igaz, hogy semmiféle ellentmondás nem állapítható meg a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése és a 207/2009 rendeletben foglalt megszűnésre vonatkozó rendelkezések között.
68 Ugyanis, míg a 207/2009 rendelet az anyagi jogi szabályt tartalmazza, vagyis a megszűnés szankcióját azon közösségi védjegyek tekintetében, amelyek nem képezték tényleges használat tárgyát, a 2868/95 rendelet az alkalmazandó eljárási szabályokat részletezi, köztük a bizonyítási teher megosztását és a megjelölt határidőn belüli nemteljesítés következményeit. Ezen túl, amint az fentebb megállapítást nyert (lásd a fenti 51–54. pontot), a 207/2009 rendelet rendszeréből az következik, hogy, ami a tényleges használat hiányára alapított megszűnés iránti kérelmet illeti, az OHIM vizsgálata kiterjedésének és intenzitásának keretét a felek által hivatkozott jogalapok és érvek adják.
69 Meg kell állapítani, hogy a felperes által hivatkozott érvek egyáltalán nem bizonyítják, hogy a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdésében foglalt eljárási szabály, amely a közösségi védjegy jogosultjára rója a bizonyítási terhet, és amely akként rendelkezik, hogy a megfelelő bizonyítékok előírt határidőn belüli benyújtásának elmulasztása a megszűnés megállapítását eredményezi, ellentmondana a 207/2009 rendeletnek.
70 Az arányosság elvének állítólagos megsértését illetően emlékeztetni kell arra, hogy a határidők kellő igazolás nélkül történő elmulasztását, amelyek alapvető fontosságúak a közösségi rendszer megfelelő működése szempontjából, a közösségi szabályozás jogvesztéssel is szankcionálhatja, anélkül hogy ez összeegyeztethetetlen lenne az arányosság említett elvével (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑218/06. sz., Neurim Pharmaceuticals (1991) kontra OHMI – Eurim‑Pharm Arzneimittel [Neurim PHARMACEUTICALS] ügyben 2008. szeptember 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑2275. o.] 55. pontját).
71 Végezetül meg kell állapítani, hogy az a kijelentés, miszerint a 2868/95 rendelet 40. szabályának (5) bekezdése sérti a tulajdonhoz való jogot és a méltányos eljáráshoz való jogot, nem megalapozott. Az említett szabály egyáltalában nem érinti valamely közösségi védjegy jogosultjának jogait, kivéve, ha – a jelen ügy felpereséhez hasonlóan –az úgy dönt, hogy a védjegye tényleges használatát igazoló bizonyítékait nem nyújta be az OHIM‑nál a megjelölt határidőn belül.
72 Az előzőekben kifejtettek egészéből következően a felperes által előterjesztett jogellenességi kifogást ugyancsak el kell utasítani.
73 Következésképpen a keresetet egészében el kell utasítani.
A költségekről
74 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
75 Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Mivel a beavatkozó nem kérte a felperes költségek viselésére való kötelezését, úgy kell határozni, hogy maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Centrotherm Systemtechnik GmbH‑t kötelezi a költségek viselésére.
3) A centrotherm Clean Solutions GmbH & Co. KG maga viseli a saját költségeit.
Moavero Milanesi | Wahl | Soldevila Fragoso |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. szeptember 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások