A Törvényszék (kibővített tizedik tanács) T-108/18. sz., Universität Koblenz-Landau kontra Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség ügyben 2021. február 24-én hozott ítélete ellen az Universität Koblenz-Landau által 2021. május 5-én benyújtott fellebbezés
(C-288/21. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: Universität Koblenz-Landau (képviselő: C. von der Lühe Rechtsanwalt és R. Di Prato Rechtsanwältin)
A másik fél az eljárásban: Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-108/18. sz. ügyben 2021. február 24-én hozott ítéletét, és állapítsa meg, hogy az ellenérdekű fél 2017. december 21-i határozatában (OF/2016/0720 ügyiratszám) és 2018. február 7-i határozatában (OF/2016/0720 ügyiratszám) a fellebbezővel szemben érvényesített visszafizetés iránti követelések nem állnak fenn,
másodlagosan helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének fent említett ítéletét, és utalja vissza az ügyet az Európai Unió Törvényszéke elé,
kötelezze az ellenérdekű felet az eljárási költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező három jogalapra hivatkozik.
Első jogalap: Az eljárás szóbeli szakasza újbóli megnyitásának megtagadására vonatkozó eljárási kifogás
A fellebbező azt állítja, hogy azon új tényeknek a felperes általi előterjesztése, amelyek csak a szóbeli szakasz lezárását követően jutottak a tudomására, és amelyekre ezen időpontig nem tudott az eljárásban hivatkozni, lényeges kérdések tekintetében megfosztja a megtámadott határozatot az indokolás megalapozottságától, mivel az indokolás olyan tényálláson alapul, amelyet a nemzeti nyomozóhatóság megállapításai nem erősítettek meg.
Ezenkívül a Törvényszék mérlegelési hibát követett el, amikor elutasította a felperes azon kérelmét, hogy az eljárás szóbeli szakaszát újból nyissák meg olyan, eddig ismeretlen új tények miatt, amelyek jogi jelentőséggel bírnak a jogvita kimenetele szempontjából abban az értelemben, hogy azt e fél javára befolyásolhatják.
Második jogalap: A meghallgatáshoz való jog terjedelmének megsértése
A Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt, hogy az alperes azért tett a pénzeszközök szabályszerű felhasználásával kapcsolatban a felperesre nézve hátrányos megállapítást, mert a megtámadott határozat alperes általi meghozatalakor a felperes számára – neki fel nem róható okból – objektíve lehetetlen volt az, hogy a pénzeszközök szabályszerű felhasználását igazoló dokumentumokat mutasson be.
Harmadik jogalap: A bizalomvédelem elvének és az arányosság elve terjedelmének megsértése
A Törvényszék nem, illetve a jogot tévesen alkalmazva értékelte a felperesben azt követően kialakult bizalmat, hogy az alperes írásban megerősítette, hogy a vita tárgyát képező támogatott projekteket szabályszerűen hajtják végre.
A Törvényszék nem állapította meg, hogy a pénzeszközök helyes felhasználását megerősítő alperesi nyilatkozat alapjául szolgáló tényállásban utóbb ténylegesen olyan változás következett volna be, amely önmagában alkalmas lett volna arra, hogy megkérdőjelezze a projektek végrehajtásának és e végrehajtás megfelelőségének első pozitív értékelését.
Végül nem egyeztethető össze az arányosság elvével, hogy az esetlegesen eltérő tényállásra utaló jeleket nem vizsgálták meg teljes mértékben az alperes és a Törvényszék rendelkezésére álló információs forrásokat kimerítve azt megelőzően, hogy az alperes az összes lehetséges intézkedés közül a leginkább korlátozó intézkedést hozta meg (jelen esetben az összes engedélyezett és kifizetett támogatás teljes visszafizettetését).
____________