A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2013. szeptember 16.(*)
„Verseny – Kartellek – A fürdőszobai szerelvények és felszerelések belga, német, francia, olasz, holland és osztrák piaca – Az EUMSZ 101. cikknek és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat – Az áremelések összehangolása és érzékeny kereskedelmi információk cseréje – A jogsértő magatartás betudhatósága – Bírságok – A 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények – Gazdasági válság – A 2002. évi engedékenységi közlemény – A bírság összegének csökkentése – Jelentős hozzáadott érték”
A T‑412/10. sz. ügyben,
a Roca (székhelye: Saint‑Ouen‑l’Aumône [Franciaország], képviseli: P. Vidal Martínez ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: F. Castillo de la Torre, A. Antoniadis és F. Castilla Contreras, később: F. Castillo de la Torre, A. Antoniadis és F. Jimeno Fernández, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39092 – „fürdőszobai szerelvények és felszerelések”‑ügy) 2010. június 23‑án hozott C(2010) 4185 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítése iránti kérelme és a felperessel szemben e határozatban kiszabott bírság összegének csökkentése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, K. Jürimäe (előadó) és M. van der Woude bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. március 6‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
[omissis]
Eljárás és a felek kérelmei
30 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 9‑én benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet.
31 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (negyedik tanács) úgy döntött, megnyitja a szóbeli szakaszt, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdést tett fel a Bizottságnak, amelyre ez utóbbi a megszabott határidőn belül válaszolt.
32 A Törvényszék a 2013. március 6‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett írásbeli és szóbeli kérdésekre adott válaszait.
33 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozat 1. és 2. cikkének rá vonatkozó részét;
– csökkentse a rá kiszabott bírság összegét;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
34 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
[omissis]
1. A megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló kérelmekről
[omissis]
Az egyetlen vállalkozás fennállására vonatkozó, első jogalapról
[omissis]
A résztulajdonosi kapcsolatoknak tulajdonított túlzott jelentőségre vonatkozó kifogásról
[omissis]
A felperes által a meghatározó befolyás gyakorlására vonatkozó vélelem megdöntése céljából felhozott bizonyítékok értékeléséről
[omissis]
A Bizottság által a meghatározó befolyás gyakorlására vonatkozó vélelem alátámasztása céljából figyelembe vett további tényezőkről
[omissis]
– A további tényezők nyilvánvalóan téves értékeléséről
[omissis]
– A védelemhez való jog megsértéséről
[omissis]
Az indokolási kötelezettség megsértéséről
[omissis]
A felperes által elkövetett jogsértés súlyának értékelésével kapcsolatos, második jogalapról
[omissis]
A bírság alapösszegének kiszámítása céljából figyelembe vett forgalom meghatározásához elfogadott referenciaév megválasztására vonatkozó, harmadik jogalapról
[omissis]
A hátteret jelentő gazdasági válságnak mint enyhítő körülménynek a figyelmen kívül hagyására vonatkozó, negyedik jogalapról
A felperes együttműködésére vonatkozó, ötödik jogalapról
171 Az ötödik jogalapja keretében a felperes egyfelől úgy ítéli meg, hogy a Bizottság megsértette a bizalomvédelem elvét, és a 2002. évi engedékenységi közlemény alkalmazása során nyilvánvaló hibát követett el azáltal, hogy nem biztosított számára bírságcsökkentést a 2002. évi engedékenységi közlemény címén. Másfelől a felperes azt kéri, hogy együttműködése következtében 2006. évi iránymutatás 29. pontja alapján részesüljön bírságcsökkentésben. E második érvet úgy kell értelmezni, hogy a felperes azt állítja, hogy az előbb említett pontnak megfelelően együttműködése folytán bírságcsökkentésben kellett volna részesülnie, és azt rója fel ezáltal a Bizottságnak, hogy hibát követett el e pont alkalmazásakor.
A bizalomvédelem elvének megsértéséről, valamint a 2002. évi engedékenységi közlemény alkalmazása során elkövetett jogsértésekről és hibákról
172 A felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy egyfelől nem biztosította számára a bírság összegének csökkentését annak ellenére, hogy a Bizottság a 2006. december 8‑i levelében közölte vele, hogy a bírság összegének feltételes csökkentésére jogosult. Ennek alapján hangsúlyozza, hogy a Bizottság megsértette a bizalomvédelem elvét.
173 Másfelől a felperes vitatja azon értékelést, miszerint a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmében szolgáltatott információk nem rendelkeztek jelentős hozzáadott értékkel. E tekintetben lényegében azt állítja, hogy a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelme címén általa szolgáltatott információk jelentős hozzáadott értékkel bírnak, mivel ezen információk nélkül a Bizottság nem tudta volna bizonyítani a kerámiaáruk tekintetében Franciaországban 2004‑ben elkövetett jogsértést. Ezenkívül azt állítja, hogy az együttműködés hiányával nem kérdőjelezte meg a szolgáltatott információk értékét, mivel nem a tényeket vitatta, hanem azok jogi minősítését.
174 A Bizottság vitatja a felperes érveinek megalapozottságát. Elsőként azt állítja, hogy a felperes által szolgáltatott információk hozzáadott értéke nem minősíthető jelentősnek. Ugyanis egyfelől a felperes által tett nyilatkozat általános volt, az Ideal Standard által tett nyilatkozatok pedig konkrétak és részletesek. Másfelől a jogsértés bizonyítható volt számos olyan táblázattal, amely információcseréket és az egyik találkozó után készített irattal alátámasztott, az Ideal Standard által adott kifejezett és részletes megerősítést tartalmaz. Másodsorban egyfelől arra hivatkozik a Bizottság, hogy a felperes a kifogásközlésre adott válaszában igen részletes érveket fejtett ki azon bizonyítékok bizonyító erejének vitatására, amelyekre különösen a 2004. februári ármegállapodásra vonatkozóan az Ideal Standard által előterjesztett bizonyítékok bizonyító erejét illetően támaszkodott. Másfelől úgy ítéli meg, hogy valamely vállalkozás nem alapozhatja a bírságcsökkentési kérelmét olyan tényekre, amelyekért végeredményben a Bizottság nem e vállalkozást tartja felelősnek, mivel ezen együttműködés előnye már abban is megjelenik, hogy a Bizottság úgy dönt, hogy eláll bizonyos kifogásoktól, és ezért a vállalkozást nem tartja felelősnek, vagy nem sújtja bírsággal.
175 Először azokra a feltételekre kell emlékeztetni, amelyek esetén valamely vállalkozás a 2002. évi engedékenységi közlemény értelmében bírságcsökkentésben részesülhet. Másodsorban azt kell megvizsgálni, hogy a felperes által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelme címén előterjesztett információk jelentős hozzáadott értéket képviselnek‑e, harmadsorban adott esetben azon kérdés vizsgálata előtt, hogy a Bizottság helyesen vonhatta‑e vissza azon következtetést, hogy a felperes jogosult volt a bírság összegének a 2006. december 8‑i levéllel közölt feltételes csökkentésére.
176 Először emlékeztetni kell arra, hogy a 2002. évi engedékenységi közleményben a Bizottság meghatározta azon feltételeket, amelyek teljesülése esetén a Bizottsággal a vizsgálat során együttműködő vállalkozások mentesülhetnek az általuk egyébként megfizetendő bírság alól, illetve bírságcsökkentésben részesülhetnek (a Törvényszék T‑343/08. sz., Arkema France kontra Bizottság ügyben 2011. május 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑2287. o.] 129. pontja).
177 A 2002. évi engedékenységi közlemény 20. pontja alapján „[a]zok a vállalkozások, amelyek nem felelnek meg [a bírság alóli mentesség elnyerése] feltételeinek, jogosultak lehetnek annak a bírságnak a csökkentésére, amelyet egyébként kiszabtak volna”.
178 A 2002. évi engedékenységi közlemény 21. pontja úgy rendelkezik, hogy „[a]nnak érdekében, hogy [az említett közlemény 20. pontja szerinti bírságcsökkentésre] jogosultságot szerezzen, a vállalkozásnak a Bizottság rendelkezésére kell bocsátania a feltehető jogsértésre vonatkozó olyan bizonyítékait, amelyek jelentős hozzáadott értéket képviselnek a Bizottságnak már rendelkezésére álló bizonyítékok értékéhez képest, és véget kell vetnie a feltehető jogsértésben való részvételének nem később, mint a bizonyíték benyújtása időpontjában”.
179 A 2002. évi engedékenységi közlemény 22. pontja a következőképpen határozza meg a jelentős hozzáadott érték fogalmát:
„A »hozzáadott érték« fogalma arra vonatkozik, hogy a benyújtott bizonyíték jellege és/vagy részletessége folytán mennyiben segíti a Bizottságot a kérdéses tényállás bizonyításában. Ennek mérlegelésében a Bizottság általában azokat az írásos bizonyítékokat, amelyek abból az időszakból származnak, mint a bizonyítandó tényállás, értékesebbnek tekinti, mint a később keletkezett bizonyítékokat. Ehhez hasonlóan a kérdéses tényállással kapcsolatos közvetlen bizonyítékokat általában nagyobb értékűnek tekinti, mint a közvetett vonatkozásúakat.”
180 A 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának első bekezdése a bírságcsökkentés mértékének három tartományáról rendelkezik. Az említett közlemény 21. pontjában megállapított feltételnek megfelelő első vállalkozás a bírság 30–50%‑os csökkentésére, a második vállalkozás a bíráság 20–30%‑os csökkentésére jogosult, a további vállalkozások pedig a bírság 20%‑ig terjedő csökkentésére jogosultak.
181 A 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának második bekezdése megállapítja, hogy „annak érdekében, hogy e tartományok mindegyikében meg tudja határozni a csökkentés mértékét, a Bizottság figyelembe veszi [az említett közlemény] 21. pont[ja] feltételeinek megfelelő bizonyíték benyújtásának időpontját és az általa képviselt hozzáadott érték mértékét”, és hogy „figyelembe veheti még, hogy a benyújtás időpontját követően a vállalkozás milyen mértékben és mennyire folyamatosan működött együtt vele”.
182 Magának a 2002. évi engedékenységi közleménynek a logikájából következik, hogy az általa elérni kívánt hatás az, hogy a kartelleken belül bizonytalan légkört hozzon létre azzal, hogy azok Bizottság felé való felfedésére ösztönöz. Ez a bizonytalanság pedig pontosan abból fakad, hogy a kartell résztvevői tudják, csupán egyikük részesülhet a bírság alóli mentességben azzal, hogy a jogsértés többi résztvevőjét bejelenti, és ezzel annak a kockázatnak teszi ki őket, hogy velük szemben a Bizottság bírságokat fog kiszabni. E rendszer keretében és ugyanezen logika szerint a leggyorsabban információt szolgáltató vállalkozásokkal szemben egyébként kiszabandó bírságot nagyobb mértékben kell csökkenteni, mint amilyen mértékben a Bizottság a kevésbé gyors együttműködést tanúsító vállalkozásokkal szemben kiszabott bírságokat csökkentette (a Törvényszék T‑39/06. sz., Transcatab kontra Bizottság ügyben 2011. október 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑6831. o.] 379. pontja).
183 Az időbeli sorrend és a kartell tagjai által nyújtott együttműködés gyorsasága tehát alapvető fontosságú elem az említett engedékenységi közlemény által kialakított rendszerben (a fenti 182. pont hivatkozott Transcatab kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 380. pontja).
184 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra is, hogy bár a Bizottság köteles megindokolni, hogy miért gondolja úgy, hogy a vállalkozások által az engedékenységi közlemény keretében szolgáltatott információk olyan hozzájárulást jelentenek, amely igazolja vagy nem igazolja a kiszabott bírság összegének csökkentését, mégis a Bizottság határozatát e tekintetben megtámadni kívánó vállalkozásoknak kell bizonyítaniuk, hogy az általuk önkéntesen szolgáltatott ilyen információk hiányában a Bizottság nem tudta volna a jogsértés lényeges elemeit bizonyítani, és így bírságot kiszabó határozatot sem tudott volna elfogadni (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑125/07. P., C‑133/07. P., C‑135/07. P. és C‑137/07. P. sz., Erste Group Bank és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. szeptember 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑8681. o.] 297. pontját, és a fenti 176. pontban hivatkozott Arkema France kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 135. pontját).
185 A csökkentés létjogosultságára tekintettel a Bizottság nem vonatkoztathat el a szolgáltatott információ hasznosságától, amely szükségszerűen a már a birtokában lévő bizonyítékoktól függ (a Törvényszék T‑456/05. és T‑457/05. sz., Gütermann és Zwicky kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. április 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑1443. o.] 220. pontja, és a fenti 176. pontban hivatkozott Arkema France kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 136. pontja).
186 Amikor a vállalkozás az együttműködés címén – kevésbé pontosan és világosan – csak megerősít bizonyos, más vállalkozások által már korábban, együttműködés címén nyújtott információkat, az e vállalkozás általi együttműködés mértékét – jóllehet hasznos lehet a Bizottság számára – nem lehet összehasonlítani az említett információkat elsőként nyújtó vállalkozáséval. Az olyan nyilatkozat ugyanis, amely bizonyos fokig csupán annak a nyilatkozatnak a megerősítésére korlátozódik, amellyel a Bizottság már rendelkezett, nem könnyíti meg jelentősen a Bizottság munkáját. Következésképpen nem elegendő ahhoz, hogy igazolja a bírság összegének együttműködés címén való csökkentését (lásd a fenti 176. pontban hivatkozott Arkema France kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 137. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
187 Azonban szintén az ítélkezési gyakorlat szerint egyetlen, kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás nyilatkozata, amelynek pontosságát több más, hasonlóan megvádolt vállalkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá (a fenti 130. pontban hivatkozott JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 219. pontja; lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑337/94. sz., Enso‑Gutzeit kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1571. o.] 91. pontját).
188 Végül, noha meg kell állapítani, hogy a Bizottság a 2002. évi engedékenységi közlemény értelmében hozzá benyújtott információk jelentős hozzáadott értékének vizsgálatakor mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, a Törvényszék nem hivatkozhat az említett mérlegelési mozgástérre annak érdekében, hogy lemondjon a Bizottság által e tekintetben elvégzett értékelés mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból való alapos felülvizsgálatának elvégzéséről (lásd analógia útján a fenti 35. pontban hivatkozott Chalkor kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 62. pontját).
189 Másodsorban a fenti 176–188. pontban tett megjegyzések szerint kell megvizsgálni a felperes által felhozott, a fenti 173. pontban kifejtettek szerinti érveket.
190 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (1291)–(1293), (1295), (1297), (1299) és (1300) preambulumbekezdésében a Bizottság lényegében három megfontolással indokolta a bírságcsökkentés felperesnek való megadásának megtagadását. Elsőként, a kerámiaáruk tekintetében Franciaországban 2004‑ben elkövetett jogsértésre vonatkozóan a felperes által szolgáltatott információkat illetően a Bizottság megjegyezte, hogy egyfelől az Ideal Standard korábban már tájékoztatta őt a részletes információcsere fennállásáról, és többek között táblázatokat adott át neki a 2004 nyarán bonyolított értékesítésekre vonatkozó információcserére vonatkozóan. Másfelől a felperes által szolgáltatott információk általánosak voltak, nem támasztották alá azokat a jogsértéssel egyidejű bizonyítékokkal, és a bizonyító erejüket több vállalkozás vitatta az igazgatási eljárás során. Másodsorban a felperes semmilyen információt nem szolgáltatott a csaptelepeket érintő franciaországi jogsértésre vonatkozóan. Harmadsorban a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmet követő magatartásával a felperes csökkentette, sőt, tagadta azon információk bizonyító erejét, amelyeket maga adott át, és ezáltal nem tanúsította a valódi együttműködés szellemiségét.
191 E körülmények között a megtámadott határozatnak a fenti 190. pontban ismertetett indokolására és a felperes által hivatkozott, a fenti 173. pontban ismertetettek szerinti érvekre tekintettel elsőként azt kell megvizsgálni, hogy az ez utóbbi által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelem címén szolgáltatott információk jelentős hozzáadott értéket képviseltek‑e. Másodsorban adott esetben azt kell megvizsgálni, hogy a felperes csökkentette‑e az ezen információknak tulajdonítandó hitelességet azáltal, hogy megkérdőjelezte az Ideal Standard által benyújtott bizonyítékokat oly módon, hogy az említett információk nem tekinthetők úgy, mint amelyek jelentős hozzáadott értékkel rendelkeznek.
192 Elsőként, legelőször is meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja a Bizottság azon következtetését, miszerint semmilyen információt nem szolgáltatott a csaptelepek tekintetében Franciaországban elkövetett jogsértés tárgyában. E körülmények között az érveinek a vizsgálatát a kerámiaáruk tekintetében Franciaországban elkövetett jogsértésre vonatkozóan általa szolgáltatott információk hozzáadott értékére kell korlátozni.
193 Ezt követően meg kell jegyezni, hogy – amint arra a Bizottság a beadványaiban hivatkozott – semmilyen jogsértést nem állapítottak meg a kerámiaáruk tekintetében Franciaországban, az 1995‑től a 2004 elejéig terjedő időszakra vonatkozóan, amit a felperes egyébként nem vitat. Ennélfogva helyes, hogy a felperes által erre az időszakra vonatkozóan szolgáltatott információk alapján a Bizottság nem adott semmilyen csökkentést.
194 Ezenkívül, ami a felperes által a kerámiaáruk tekintetében 2004‑ben Franciaországban elkövetett jogsértés tárgyában szolgáltatott információkat illeti, meg kell jegyezni, hogy – amint a megtámadott határozat (556), (583), (584), (587) és (588) preambulumbekezdéséből következik – a jogsértés fennállásának megállapítása érdekében a Bizottság négy bizonyítékra támaszkodott: elsőként az Ideal Standard bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmére (a megtámadott határozat (583) preambulumbekezdése), másodsorban az ez utóbbi által az említett kérelem mellékletében szolgáltatott táblázatra (a megtámadott határozat 588) preambulumbekezdése), harmadsorban a felperes bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmére (a megtámadott határozat (556), (587) és (588) preambulumbekezdése) és negyedsorban a Duravit által a kifogásközlésre adott válaszra (a megtámadott határozat (584) preambulumbekezdése).
195 Végül a Bizottság – a beadványaiban szereplő állításaival szemben – a megtámadott határozatban lényegében úgy ítélte meg, hogy a kerámiaáruk tekintetében 2004‑ben Franciaországban elkövetett jogsértés megállapítását nem alapozhatja az Ideal Standard által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelme keretében tett egyetlen szóbeli nyilatkozatra és az említett kérelem mellékletében szereplő táblázatra. A megtámadott határozat (588) preambulumbekezdésében ugyanis a Bizottság az alábbiakat állapította meg:
„A Bizottság nem állította, hogy az Ideal Standard által [a bírságcsökkentésben való részesülés iránti] kérelme mellékletében szolgáltatott táblázat nem minősíthető a tényállással egyidejű iratnak. Az Ideal Standard azon kísérletének minősül ugyanakkor, hogy a nyilatkozatában előadott tények lehető legrészletesebb ismertetését nyújtsa. Akár e bizonyíték figyelmen kívül hagyásával is bizonyítható lett volna három nyilatkozat [nevezetesen az Ideal Standard által benyújtott bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelem, a felperes által benyújtott ugyanilyen kérelem, valamint a Duravit kifogásközlésre adott válasza] alapján a minimumáraknak az AFICS 2004. februári találkozóján történt összehangolása.”
196 Ennélfogva egyfelől meg kell állapítani, hogy a kerámiaáruk tekintetében 2004‑ben Franciaországban elkövetett jogsértés fennállásának megállapítása céljából a megtámadott határozatban maga a Bizottság is a felperes által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmében szolgáltatott információkra támaszkodott. Ezért a megtámadott határozat szövegéből következik, hogy a felperes által szolgáltatott információk objektív haszonnal jártak a Bizottság számára.
197 Másfelől meg kell állapítani, hogy a felperes által szolgáltatott információk nélkül a Bizottság nem tudta volna kizárólag az Ideal Standard által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmében benyújtott bizonyítékok alapján bizonyítani a kerámiaáruk tekintetében 2004‑ben Franciaországban elkövetett jogsértést. Ugyanis, bár igaz, hogy – amint a megtámadott határozat (584) és (587) preambulumbekezdéséből kiderül – a Duravit a kifogásközlésre adott válaszában megerősítette, hogy a minimumárakra vonatkozó tárgyalásokra az AFICS Ideal Standard által említett találkozóján került sor, mindenesetre – amint a Duravit által a Bizottság előtt 2007. november 12‑én tartott meghallgatáson elhangzott szóbeli észrevételekből az kiderül – a Duravit szintén kétségbe vonta az Ideal Standard által szolgáltatott táblázat bizonyító erejét.
198 Az előzőekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmében szolgáltatott információk jelentős hozzáadott értéket képviselnek. Az említett információk ugyanis lehetővé tették a Bizottság számára a kerámiaáruk tekintetében 2004‑ben Franciaországban elkövetett jogsértés megállapítását, mivel megerősítették az egyszerű kerámiaáruk minimumárára vonatkozó tárgyalások megtörténtét az AFICS 2004. február 25‑i találkozóján (a megtámadott határozat (588) preambulumbekezdése). Tehát a Bizottság tévesen utasította el a felperes által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmében tett nyilatkozat jelentős hozzáadott értékének elismerését, valamint a bírság összegének e címen való csökkentését.
199 A fenti 198. pontban levont következtetést nem kérdőjelezhetik meg a Bizottság annak bizonyítására irányuló érvei, hogy a felperes által szolgáltatott információk nem képviselnek jelentős hozzáadott értéket.
200 Egyfelől nem lehet eredményes a Bizottság azon érve, miszerint a felperes által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelem alátámasztására szolgáltatott információk általánosak, míg az Ideal Standard által szolgáltatott információk konkrétak és részletesek voltak. Az Ideal Standard által a 2002. évi engedékenységi közlemény alapján benyújtott bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelem ugyanis – különösen figyelembe véve az Ideal Standard által e címen szolgáltatott bizonyítékok bizonyító erejének vitatását – önmagában nem volt elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye a kerámiaáruk tekintetében 2004‑ben Franciaországban elkövetett jogsértés megállapítását. Ezenkívül a felperes által szolgáltatott információk általános jellege ellenére azok mégis megerősítették az Ideal Standard által benyújtott bizonyítékokat, és ezáltal lehetővé tették a Bizottság számára az említett jogsértés megállapítását. Amint ugyanis a fenti 197. pontból következik, a felperes által szolgáltatott információk nélkül a Bizottság nem tudta volna kizárólag az Ideal Standard által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmében benyújtott bizonyítékok alapján bizonyítani a kerámiaáruk tekintetében 2004‑ben Franciaországban elkövetett jogsértést.
201 Másfelől nem megalapozott a Bizottság azon érve, miszerint bizonyítani tudta a jogsértést számos olyan táblázattal, amely információcseréket és az egyik találkozó után készített irattal alátámasztott, az Ideal Standard által adott kifejezett és részletes megerősítést tartalmaz. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a megtámadott határozat (588) preambulumbekezdésében a Bizottság lényegében úgy ítélte meg, hogy a kerámiaáruk tekintetében 2004‑ben Franciaországban elkövetett jogsértés megállapítását nem alapozhatja kizárólag az Ideal Standard által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelme keretében tett szóbeli nyilatkozatra és az említett kérelem mellékletében szereplő táblázatra (lásd a fenti 195. pontot).
202 Az előző megfontolások összességére és a megtámadott határozat (556), (587) és (588) preambulumbekezdésére tekintettel, ahonnan kiderül, hogy a felperes által szolgáltatott bizonyítékok tették ténylegesen lehetővé a Bizottság számára a kerámiaáruk tekintetében 2004‑ben Franciaországban elkövetett jogsértés megállapítását, meg kell állapítani, hogy a Bizottság hibát követett el a felperes által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmében szolgáltatott bizonyítékok hozzáadott értékének az igazgatási eljárás során végzett értékelése során.
203 E körülmények között másodsorban azt kell megvizsgálni, hogy – amint azt a Bizottság a megtámadott határozatban és a beadványaiban lényegében állítja – a felperesnek a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmét követő magatartása megkérdőjelezte‑e az általa szolgáltatott információk jelentős hozzáadott értékét.
204 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat (130) premabulumbekezdésében a Bizottság kifejti, hogy a Roca csoport „nem tanúsította a valódi együttműködés szellemiségét az [igazgatási] eljárás során”, hanem éppen ellenkezőleg, olyan magatartást tanúsított, amely „csökkentette [a Roca csoport] által eredetileg benyújtott bizonyítékok értékét”.
205 Ezenkívül a megtámadott határozat (129) preambulumbekezdése kifejti, hogy „[a felperes] és a Laufen [Austria] egyaránt nyomatékosan vitatta a kifogásközlésben ismertetett tényeket (lásd például [a megtámadott határozat (360)–(365) és (579)–(582) preambulumbekezdését]), jelentős mértékben kétségbe vonva ezáltal azon magatartás versenyellenes jellegét, amelyet a Roca [csoport] szándékozott bizonyítani a [bírságcsökkentésben való részesülés iránti] kérelme keretében [általa] tett nyilatkozatokban”. Ezzel kapcsolatban hozzá kell fűzni, hogy e határozat (360)–(365) preambulumbekezdése ismerteti a Laufen Austria által a kifogásközlésében kifejtett érveket az osztrák piacon elkövetett jogsértő magatartásokkal kapcsolatban. Ugyanezen határozat (579)–(582) preambulumbekezdése pedig a Roca csoport által a csaptelepek tekintetében Franciaországban elkövetett jogsértő gyakorlatok tárgyában tett nyilatkozatokat ismerteti.
206 Egyébként meg kell jegyezni, hogy az említett határozat (586) preambulumbekezdésében a Bizottság a következőket állapította meg:
„A Roca [csoport] ellentmondásosan ismertette a tényeket. Megerősítve általában a minimumárak cseréjét az AFICS keretén belül 2002 és 2004 között, [a csoport] megkísérli hiteltelenné tenni az Ideal Standard ezt erősítő nyilatkozatát, megállapítva, hogy a Bizottságnak újra meg kellene vizsgálnia azt a kérdést, hogy lehetséges‑e a minimumárak összehangolását bizonyítani. A Roca [csoport] többek között arra hivatkozik, hogy az Ideal Standard által a minimumáraknak a 2004. február 25‑i találkozó során való összehangolására vonatkozóan adott leírást nem erősítette meg a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmet benyújtó többi vállalkozás. Arra hivatkozik ezenkívül, hogy az Ideal Standard által benyújtott táblázat nem tekinthető meggyőző bizonyítéknak. A Roca [csoport] szerint e táblázat azt mutatja, hogy az Ideal Standard összekeverni látszik a Franciaországban és az Olaszországban folytatott gyakorlatokat (mivel az irat olasz nyelvű).”
207 A megtámadott határozat fenti 204–206. pontban hivatkozott preambulumbekezdéseiből tehát az következik, hogy a felperes által eredetileg szolgáltatott információk már nem képviseltek jelentős hozzáadott értéket, figyelembe véve azt, hogy ő maga csökkentette a hasznosságukat, kétségbe vonva ugyanezen információk hitelességét.
208 E tekintetben elsőként azt kell megjegyezni, hogy a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelemnek a 2006. január 17‑i és 20‑i levélben megfogalmazott változatából kiderül, hogy azt nem az egész Roca csoport nevében fogalmazták meg, hanem a felperes saját nevében, valamint a Laufen csoport nevében, mivel az említett csoport Franciaországban tanúsított magatartását ez utóbbi körébe vonták. Ezért a Laufen Austria által az igazgatási eljárás során tett nyilatkozatok csak annyiban relevánsak annak meghatározása tekintetében, hogy felperes csökkentette‑e az általa a Bizottságnak szolgáltatott információk hozzáadott értékét, amennyiben azok a francia piacon folytatott versenyellenes gyakorlatokra vonatkoznak. Márpedig – amint a fenti 205. pontban megállapításra került – a megtámadott határozat (360)–(365) preambulumbekezdése, amelyre a Bizottság ugyanezen határozat (129) preambulumbekezdésében hivatkozik, kizárólag az osztrák piacra vonatkozik. Ennélfogva e preambulumbekezdések a francia piac tekintetében egyáltalán nem vitatják a felperes által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmében szolgáltatott információkat.
209 Másodsorban a megtámadott határozat (579)–(582) preambulumbekezdése – amint a fenti 205. pontban megállapításra került – azokra a nyilatkozatokra vonatkozik, amelyeket a Roca csoport a csaptelepek tekintetében Franciaországban elkövetett jogsértő gyakorlatok tárgyában tett. Ennélfogva nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a felperes e nyilatkozatokkal megkérdőjelezte az ő maga által a Bizottságnak szolgáltatott bizonyítékok hozzáadott értékét. Ez utóbbi bizonyítékok ugyanis kizárólag a kerámiaáruk tekintetében Franciaországban elkövetett jogsértésekre vonatkoznak.
210 Harmadsorban a megtámadott határozat (586) preambulumbekezdésében említett és a Bizottság által a beadványaiban ismertetett bizonyítékok alapján nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes hiteltelenné tette a maga által szolgáltatott információkat. Ugyanis egyfelől a megtámadott határozatból, valamint a Bizottság beadványaiból következik, hogy a felperes megerősítette az egyszerű kerámiaáruk minimumárának cseréjére vonatkozó tárgyalások megtörténtét az AFICS találkozóján többek között 2004‑ben, ami nem vitatott. Másfelől igaz ugyan, hogy a felperes kétségbe vonta az Ideal Standardnak az AFICS 2004. február 25‑i találkozójára vonatkozó nyilatkozatának, és azon iratnak a bizonyító erejét, amelyet az Ideal Standard nyújtott be nyilatkozata alátámasztására. Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a felperes ezáltal megelégedett az annak bizonyítására irányuló érvek Bizottsághoz való benyújtásával, hogy az Ideal Standard által benyújtott bizonyítékok nem voltak elegendők a kerámiaáruk tekintetében 2004‑ben Franciaországban elkövetett jogsértés fennállásának megállapításához, annak bizonyítása céljából, hogy az általa a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmében benyújtott információk szükségesek voltak a Bizottság számára az említett jogsértés bizonyításához, és ennélfogva jelentős hozzáadott értékkel rendelkeztek.
211 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (130) preambulumbekezdésében a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmét követő magatartásával csökkentette az eredetileg általa benyújtott bizonyítékok értékét.
212 Ezt a következtetést nem kérdőjelezik meg a Bizottság által ezzel kapcsolatban felhozott érvek.
213 Elsőként nem megalapozott a Bizottság azon érve, miszerint a felperes nem teljesítette az együttműködési kötelezettségét, mivel vitatta mind az Ideal Standard által az AFICS 2004. február 25‑i találkozójára vonatkozóan tett nyilatkozat, mind pedig az általa tett nyilatkozat alátámasztására benyújtott irat bizonyító jellegét. Meg kell ugyanis állapítani, hogy a felperes beérte azzal, hogy kétségbe vonja az Ideal Standard által a kerámiaáruk tekintetében 2004‑ben Franciaországban elkövetett jogsértés fennállásának megállapítása érdekében felhozott bizonyítékok elégséges jellegét. Ennek során beérte olyan jellegű bizonyítékok előterjesztésével, amelyek alapján megállapítható a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmében ő maga által szolgáltatott információk jelentős hozzáadott értéke.
214 Másodsorban nem megalapozott a Bizottság azon érve, miszerint valamely vállalkozás nem alapozhatja a bírságcsökkentési kérelmét olyan tényekre, amelyekért a Bizottság végül nem őt tartja felelősnek. Ugyanis, bár igaz, hogy a Bizottság nem állapította meg semmilyen jogsértés elkövetését a kerámiaáruk tekintetében Franciaországban az 1995‑től a 2004 elejéig terjedő időszakban, a felperest tartotta felelősnek a kerámiaáruk tekintetében 2004‑ben Franciaországban elkövetett jogsértés tekintetében. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy amint a fenti 198. pontban megállapításra került, a felperes által szolgáltatott információk tették ténylegesen lehetővé a Bizottság számára e jogsértés megállapítását.
215 Ennélfogva helyt kell adni az ötödik jogalapnak, amennyiben az a felperes bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelme téves értékelésére vonatkozik.
216 E körülmények között egyfelől már nem kell megvizsgálni a felperes azon érvét, miszerint a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát, mivel nem kapott hozzáférést a Duravit kifogásközlésre adott válaszához. A felperes beadványaiból ugyanis kiderül, hogy ez az érv szorosan kapcsolódik a Bizottság azon értékelésének vitatásához, miszerint a felperes nem szolgáltatott jelentős hozzáadott értékkel rendelkező információkat. Márpedig a felperes ennek vitatására vonatkozóan előterjesztett érveinek a Törvényszék helyt adott a fenti 202., 211. és 215. pontban.
217 Másfelől, mivel az ötödik jogalapnak a Törvényszék helyt adott a felperes bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelme téves értékelésére vonatkozó részében (lásd a fenti 215. pont), nem szükséges megvizsgálni a felperes fenti 172. pontban kifejtett azon érvét, miszerint a Bizottság megsértette a bizalomvédelem elvét, amikor a megtámadott határozatban úgy döntött, hogy eltörli a felperessel a 2006. december 8‑i levélben közölt feltételes csökkentést.
218 A fenti 215. pontban megállapított jogellenességnek a felperesre kiszabott bírság összegére gyakorolt következményeit a felperes által megfogalmazott megváltoztatás iránti kérelem keretében, a 232. és az követő pontokban kell levonni.
A 2006. évi iránymutatás alkalmazását érintő hibáról
219 A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság hibát követette el, amikor az együttműködésért nem részesítette bírságcsökkentésben a 2006. évi iránymutatás 29. pontja szerinti enyhítő körülmény alapján.
220 A Bizottság vitatja a felperes ezen érvének megalapozottságát.
221 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a 2006. évi iránymutatás 29. pontjának negyedik francia bekezdésében a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy a bírság összegének meghatározásakor figyelembe veendő enyhítő körülmények értékelésére vonatkozó jogköre keretében csökkenti a bírságot, amikor a „[…] vállalkozás hatékonyan együttműködik a Bizottsággal az [engedékenységi] közlemény hatályán, valamint a jog által előírt együttműködési kötelezettségein túl” (a fenti 176. pontban hivatkozott Arkema France kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 168. pontja).
222 Az iránymutatás 29. pontja negyedik francia bekezdésének alkalmazása azonban nem járhat azzal a következménnyel, hogy megakadályozza a 2002. évi engedékenységi közlemény hatékony érvényesülését. Meg kell állapítani ugyanis, hogy az említett közlemény meghatározza azt a keretet, amelyben jutalmazni lehet a Bizottság vizsgálatai során együttműködő olyan vállalkozásokat, amelyek titkos kartellben vesznek vagy vettek részt. E közlemény szövegéből és rendszeréből következik tehát, hogy a vállalkozások főszabály szerint csak akkor részesülhetnek együttműködésük alapján a bírság csökkentésében, ha eleget tesznek az említett közlemény által előírt szigorú feltételeknek.
223 Ezért a 2002. évi engedékenységi közlemény hatékony érvényesülésének megőrzése érdekében csak kivételes helyzetekben lehetséges, hogy a Bizottság köteles a bírságcsökkentést biztosítani valamely vállalkozásnak az iránymutatás 29. pontjának negyedik francia bekezdése alapján. Különösen ez az eset áll fenn, ha valamely vállalkozás együttműködése – miközben meghaladja az együttműködésre vonatkozó jogi kötelezettségét, anélkül azonban, hogy bírságcsökkentésre jogosítaná a 2002. évi engedékenységi közlemény alapján – objektív haszonnal jár a Bizottság számára. Az ilyen hasznosságot meg kell állapítani akkor, ha a Bizottság a végleges határozatában olyan bizonyítékokra támaszkodik, amelyeket valamely vállalkozás szolgáltatott számára az együttműködése során, és amelyek hiányában a Bizottság nem tudta volna teljes egészében vagy részben szankcionálni a szóban forgó jogsértést (a fenti 176. pontban hivatkozott Arkema France kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 170. pontja).
224 A jelen ügyben egyfelől emlékeztetni kell arra, hogy – amint a fenti 202. és 211. pontból kiderül – a Bizottság tévesen állapította meg a megtámadott határozatban, hogy a felperes által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelme címén szolgáltatott bizonyítékok nem rendelkeztek jelentős hozzáadott értékkel, és hogy a felperes valódi együttműködés hiányában nem jogosult bírságcsökkentésre a 2002. évi engedékenységi közlemény alapján. Márpedig a fenti 223. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint csak kivételes körülmények között – különösen, ha valamely vállalkozás együttműködése nem jogosít bírságcsökkentésre az említett közlemény alapján – lehet a Bizottság köteles bírságcsökkentést biztosítani a 2006. évi iránymutatás 29. pontjának negyedik francia bekezdése alapján. Ennélfogva, figyelembe véve a fenti 211. pontban tett azon megállapítást, miszerint a Bizottságnak bírságcsökkentést kell biztosítania a felperes számára a 2002. évi engedékenységi közlemény alapján, meg kell állapítani, hogy az említett rendelkezés alapján a Bizottság nem volt köteles arra, hogy bírságcsökkentésben részesítse a felperest. Másfelől és mindenesetre meg kell állapítani, hogy felperes egyetlen olyan kivételes körülményre sem hivatkozik, amely igazolná, hogy a Bizottság e rendelkezés alapján vizsgálja meg az együttműködését.
225 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor nem részesítette a 2006. évi iránymutatás 29. pontjának negyedik francia bekezdése alapján bírságcsökkentésben. Ezért az ötödik jogalapot, amennyiben az az említett ponton alapul, mint megalapozatlant el kell utasítani.
226 A fentiekre tekintettel részben helyt kell adni az ötödik jogalapnak, amennyiben a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság hibát követett el a felperes által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelme címén szolgáltatott bizonyítékok hozzáadott értékének értékelése során, a fennmaradó részében pedig el kell utasítani.
227 A felperes által felhozott öt kereseti jogalap vizsgálatából következik, hogy helyt kell adni az ötödik jogalapnak, amennyiben az a felperes által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmében szolgáltatott bizonyítékok hozzáadott értékének téves értékelésén alapul, e jogalap fennmaradó részét, valamint a többi jogalapot pedig el kell utasítani.
228 A megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló kérelmekből levonandó következtetéseket illetően meg kell jegyezni, hogy ami a megtámadott határozat 1. cikkét illeti, a Bizottság az említett cikk (3) bekezdésében megállapította, hogy a felperes megsértette az EUMSZ 101. cikket és az EGT‑Megállapodás 53. cikkét azáltal, hogy 2002. december 10. és 2004. november 9. között Franciaországban és Ausztriában elkövetett jogsértésben vett részt. E tekintetben meg kell állapítani, hogy mivel a felperes által felhozott egyetlen jogalap sem kérdőjelezte meg e megállapítást, az említett cikk nem jogellenes. El kell tehát utasítani a részleges megsemmisítésére irányuló említett kérelmeket a megtámadott határozat 1. cikkének (3) bekezdésére irányuló részükben.
229 A fenti 226. és 227. pontban levont következtetésekre tekintettel viszont meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 2. cikke (4) bekezdésének b) pontját, amennyiben a Bizottság a felperes együttműködésének figyelembevétele nélkül határozta meg a rá kiszabott bírság összegét.
230 Amennyiben a felperes a második kereseti kérelmében másodlagosan a rá kiszabott bírság összegének csökkentését kéri, ezen összeget e kereseti kérelem vizsgálata keretében kell meghatározni.
2. A felperesre kiszabott bírság összegének csökkentésére irányuló kérelmekről
231 A második kereseti kérelem tekintetében, amelyben a felperes másodlagosan a rá kiszabott bírság összegének csökkentését kéri a Törvényszéktől (lásd a fenti 33. pontot), a Törvényszék feladata, hogy korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva egyrészről vizsgálja meg, milyen következményei vannak a Bizottság által elkövetett, a fenti 202. és 211. pontban kifejtett hibáknak a felperessel szemben kiszabott bírság összegének a kiszámítására, másrészről pedig vizsgálja meg a felperes által annak érdekében előadott többi érvet, hogy a Törvényszék csökkentse a velük szemben kiszabott bírságok összegét.
A felperes bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelme alátámasztására benyújtott bizonyítékok értékének értékelését érintően a Bizottság által elkövetett hibából levonandó következtetésekről
232 Ami a felperes bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelme értékének a fenti 215. pontban megállapított téves értékelését illeti, a Bizottság arra hivatkozik, hogy ha a Törvényszék úgy ítélné meg, hogy a felperes jelentős hozzáadott értéket szolgáltatott, valamint őszinte és valódi együttműködést tanúsított, az alkalmazandó csökkentés nem haladhatja meg a 3%‑ot, mivel a jelen ügyben az együttműködés terjedelme nagyon korlátozott volt, amennyiben csak a kerámiaárukra és a francia piacra terjedt ki.
233 E tekintetben rá kell mutatni, hogy noha a 2002. évi engedékenységi közlemény nem határozza meg előre a bírság összege csökkentésének uniós bíróság általi értékelését akkor, ha e bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva határoz, a Törvényszék a jelen ügyben megfelelőnek tartja, hogy a bírság összegének újbóli kiszámításakor e közleményből merítsen, különösen mivel az lehetővé teszi a jelen ügy valamennyi releváns tényezőjének figyelembevételét és a szóban forgó jogsértésben részt vevő összes vállalkozással szemben arányos bírságok kiszabását.
234 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának első bekezdése a bírságcsökkentés mértékének három tartományáról rendelkezik. A közlemény 21. pontjában megállapított feltételnek megfelelő első vállalkozás ugyanis a bírság 30–50%‑os csökkentésére, a második vállalkozás a bíráság 20–30%‑os csökkentésére jogosult, a további vállalkozások pedig a bírság 20%‑ig terjedő csökkentésére jogosultak.
235 A 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontjának második bekezdése megállapítja, hogy „annak érdekében, hogy e tartományok mindegyikében meg tudja határozni a csökkentés mértékét, a Bizottság figyelembe veszi [az említett közlemény 21. pontja] feltételeinek megfelelő bizonyíték benyújtásának időpontját és az általa képviselt hozzáadott érték mértékét”, és hogy „figyelembe veheti még, hogy a benyújtás időpontját követően a vállalkozás milyen mértékben és mennyire folyamatosan működött együtt vele”.
236 A jelen ügyben legelőször is meg kell jegyezni, hogy – amint a megtámadott határozat (1289) preambulumbekezdéséből kiderül – a felperes a harmadik azon vállalkozáshoz tartozott, amely bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmet nyújtott be azt követően, hogy a Grohe és leányvállalatai, valamint az Ideal Standard és leányvállalatai ilyen kérelmet nyújtottak be, és miután a Masco és leányvállalatai bírság alóli mentességben részesültek. E körülmények között a 2002. évi engedékenységi közlemény 23. pontja b) alpontja első bekezdésének harmadik francia bekezdése alapján legfeljebb 20%‑ig terjedő bírságcsökkentésre lehet jogosult, amit egyébként nem vitat.
237 Ezenfelül a felperes 2006. január 17‑én nyújtotta be a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelmét (lásd a fenti 9. pontot), vagyis körülbelül egy év és hat hónappal a Masco és leányvállalatai által benyújtott mentesség iránti kérelem után (lásd a fenti 5. pontot), valamint körülbelül egy év és két hónappal a Grohe és leányvállalatai, illetve az Ideal Standard és leányvállalatai által benyújtott bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelem után (lásd a fenti 7. pontot), azonban a kifogásközlés megküldése előtt.
238 Végül meg kell jegyezni, hogy egyfelől a felperes által a bírságcsökkentésben való részesülés iránti kérelem alátámasztására előterjesztett nyilatkozat általános jellegű, és egyetlen találkozóra sem vonatkozik konkrétan. Másfelől az említett nyilatkozat alapján csak 2004 nyolc hónapjára vonatkozóan, valamint kizárólag a kerámiaáruk és a francia piac tekintetében volt megállapítható a jogsértés.
239 Ennélfogva a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a jelen ügy összes körülményére, és különösen a fenti 236–238. pontban hivatkozott körülményekre tekintettel a felperest a rá kiszabott bírság összegének 6%‑kal, vagyis 402 000 euróval történő csökkentésében kell részesíteni.
240 Ezért a fenti 239. pontban levont következtetésekre tekintettel a Törvényszék a felperesre azon jogsértéssel kapcsolatban egyetemlegesen kiszabandó bírság teljes összegét, amelyben Franciaországban részt vett, 6 298 000 euróban állapítja meg.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39092 – „fürdőszobai szerelvények és felszerelések”‑ügy) 2010. június 23‑án hozott C(2010) 4185 végleges bizottsági határozat 2. cikke (4) bekezdésének b) pontját, amennyiben az Európai Bizottság a Rocára egyetemlegesen kiszabott bírság összegét az együttműködésének figyelembevétele nélkül állapította meg.
2) A Rocára a C(2010) 4185 határozat 2. cikke (4) bekezdésének b) pontjában kiszabott bírság összege 6 298 000 euró.
3) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
4) A Bizottság a saját költségein kívül viseli a Roca részéről felmerült költségek egyharmadát.
5) A Roca viseli saját költségeinek kétharmadát.
Pelikánová | Jürimäe | Van der Woude |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. szeptember 16‑i nyilvános ülésen.
Aláírások