2009. április 10-én benyújtott kereset - Dover konra Parlament

(T-149/09. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Densmore Ronald Dover (Borehamwood, Egyesült Királyság) (képviselők: D. Vaughan QC Barrister, M. Lester Barrister és M. French Solicitor)

Alperes: Európai Parlament

Kereseti kérelmek

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a megtámadott határozatot;

az Elsőfokú Bíróság rendeljen el pervezető intézkedéseket az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 64. cikke alapján a keresetben kifejtettek szerint;

az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Parlamentet a felperes költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a keresetében kéri a parlamenti asszisztensi juttatások visszaköveteléséről szóló 2009. január 29-i D(2009) 4639 parlamenti határozat megsemmisítését.

A felperes a keresete alátámasztására öt jogalapot terjeszt elő.

Először is azt állítja, hogy a Parlament rosszul értelmezte, és rosszul alkalmazta az európai parlamenti képviselők költségeire és a juttatásaira vonatkozó szabályozás (FID) 14. cikkét többek között azzal, hogy a felperes számára visszaható hatállyal olyan megterhelő követelményeket próbált meg előírni, amelyek az irányadó időpontban a képviselőkkel szemben egyáltalán nem léteztek, és azzal, hogy nem határozta meg pontosan, hogy a kiadások melyik tételét tekinti jogosulatlanul kifizetettnek.

Másodszor azt állítja, hogy a Parlament egy állítólagos "összeférhetetlenségre" hivatkozott, megsértve a jogbiztonság elvét, mivel a korábbi gyakorlattal összeegyeztethetetlen, a kihirdetett szabályoknak nem megfelelő módon járt el, anélkül hogy egyértelmű és átlátható előírásokat állapított volna meg. A felperes azt állítja, hogy a Parlament határozata ténybelileg és jogilag megalapozatlan.

Harmadszor azt állítja, hogy a Parlament nem teljesítette a FID szabályzat 27. cikkének alapvető eljárási követelményeit, többek között a quaestorokkal való előzetes konzultáció, a "kivételes esetet" igazoló körülmények, a felperesnek a határozat meghozatala előtti meghallgatása tekintetében, valamint azon követelményt illetően, hogy a határozatot az elnökségnek kell elfogadnia.

Negyedszer azt állítja, hogy az alperes a felperestől HÉA-t próbált meg visszakövetelni, anélkül hogy arra jogalapja lett volna.

Végül azt állítja, hogy a Parlament ügyében - a védelemhez való jogának megsértésével és jogalap vagy indokolás nélkül - idő előtt fordult az OLAF-hoz.

____________