A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2012. november 8.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – 1234/2007/EK rendelet – 607/2009/EK rendelet – Az E‑Bacchus nyilvántartás – A »Vinohradnícka oblast’ Tokaj« oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek származási országként Szlovákia feltüntetésével történő bejegyzése – Keresettel nem megtámadható jogi aktus – Elfogadhatatlanság”
A T‑194/10. sz. ügyben,
Magyarország (képviselik kezdetben: Fazekas J., Fehér M. és Szíjjártó K., később: Fehér M. és Szíjjártó K., meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: B. Schima, Bottka V. és M. Vollkommer, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
a Szlovák Köztársaság (képviseli: B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
a „Vinohradnícka oblast’ Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek a borok oltalom alatt álló eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek elektronikus nyilvántartásába (E‑Bacchus nyilvántartásba) származási országként Szlovákia feltüntetésével történő bejegyzésének megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: A. Dittrich (előadó) elnök, I. Wiszniewska‑Białecka és M. Prek bírák,
hivatalvezető: K. Andová tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. február 2‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Tényállás
1 A Bizottság által Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2006. február 17‑i (HL C 41., 1. o.) és 2007. május 10‑i (HL C 106., 1. o.) számában a borpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1493/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 179., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 25. o.) 54. cikkének megfelelően közzétett, meghatározott termőhelyről származó minőségi borok (m. t. minőségi borok) jegyzékében e borok egyikeként szerepelt a tokaji borvidék Szlovákiában található részéből származó borok jelölésére a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölés. Az említett oltalom alatt álló eredetmegjelölést az Európai Közösségek Bizottsága vette fel a jegyzékbe a Szlovák Köztársaság által szolgáltatott azon adatok alapján, amelyek szerint ezen oltalom alatt álló eredetmegjelölés szerepelt a 182 Zákon zo 17. marca 2005 o vinohradníctve a vinárstve (a bortermelésről és a borokról szóló, 2005. március 17‑i 182/2005. sz. törvény, a továbbiakban: 182/2005. sz. törvény) 8. és 34. cikkében.
2 Ezzel szemben, az m. t. minőségi boroknak a Hivatalos Lapban 2009. július 31‑én (HL C 187., 1. o.) közzétett legutóbbi jegyzéke – az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések elektronikus nyilvántartásának (a továbbiakban: E‑Bacchus nyilvántartás) bevezetése előtt – az előző jegyzékekkel ellentétben a „Tokajská/Tokajské/Tokajsky vinohradnícka oblast’” oltalom alatt álló eredetmegjelölést, valamint a 237 Vyhláška Ministerstva pôdohospodárstva Slovenskej republiky z 13. mája 2005, ktorou sa ustanovujú podrobnosti o podmienkach udeľovania výsadbových práv a ktorou sa vykonávajú niektoré ďalšie ustanovenia zákona č. 182/2005 Z. z. o vinohradníctve a vinárstve‑re (a szlovák mezőgazdasági minisztériumnak a telepítési jogok részletes szabályairól és a 182/2005. sz. törvény egyes egyéb rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló, 2005. május 13‑i 237/2005. sz. rendeletére, a továbbiakban: 237/2005. sz. rendelet), mint nemzeti rendelkezésre való hivatkozást tüntette fel. E módosításra a szlovák kormány kérelme alapján került sor.
3 2009. augusztus 1‑jén a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22‑i, később többször módosított 1234/2007/EK tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet; HL L 299., 1. o.) 118n. cikke alapján létrehozták az E‑Bacchus nyilvántartást, amely az m. t. minőségi borok Hivatalos Lapban közzétett jegyzékei helyébe lépett. Az említett adatbázis e rendeletnek megfelelően tartalmazza a tagállamok oltalom alatt álló eredetmegjelöléseit és földrajzi jelzéseit, valamint a harmadik országból származó borokat jelölő azon eredetmegjelöléseket és földrajzi jelzéseket, amelyek az Európai Unió és az érintett harmadik országok között létrejött kétoldalú megállapodások értelmében oltalom alatt állnak. E nyilvántartásba a „Tokajská/Tokajské/Tokajsky vinohradnícka oblast’ ” oltalom alatt álló eredetmegjelölést jegyezték be.
4 2009. november 30‑án a szlovák hatóságok levelet intéztek a Bizottsághoz, amelyben azt kérték, hogy a „Tokajská/Tokajské/Tokajský vinohradnícka oblasť” oltalom alatt álló eredetmegjelölést az E‑Bacchus nyilvántartásban a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel, illetve a „Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel váltsák fel. Kérésüket azzal indokolták, hogy a 2009. augusztus 1‑jén hatályos nemzeti jogszabályaikban – nevezetesen a 182/2005. sz. törvényben és a 237/2005. sz. rendeletben – ténylegesen ezek a megnevezések szerepeltek.
5 2010. február 18‑án a szlovák hatóságokhoz intézett levelében a Bizottság megállapította, hogy a 2009. augusztus 1‑jén hatályos szlovák jogszabályok (nevezetesen a 182/2005. sz. törvény és a 237/2005. sz. rendelet) szövegében csupán a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” kifejezés szerepelt. A Bizottság ezzel egyidejűleg elutasította a szlovák kormány azon kérését, hogy a „Tokaj” eredetmegjelölést jegyezze be az E‑Bacchus nyilvántartásba. A Bizottság szerint a nemzeti jogszabályokban a „Tokaj” szó önmagában nem, csupán több szóból álló kifejezések – mint például a „Vinohradnícka oblasť Tokaj”, az „Akostné vino pochádzajúce z vinohradníckej oblasti Tokaj” és a „Tokajské vino” – részeként szerepelt.
6 A Bizottság, a 2009. augusztus 1‑jén hatályos szlovák rendelkezésekre tekintettel, 2010. február 26‑án úgy módosította az E‑Bacchus nyilvántartásban szereplő adatokat, hogy azok megfeleljenek a szóban forgó rendelkezések pontos szövegének.
7 2010. március 5‑én a magyar hatóságok levélben fordultak a Bizottsághoz, amelyben az E‑Bacchus nyilvántartás említett módosítását kifogásolták. A magyar hatóságok arra hivatkoztak, hogy szerintük a helyes eredetmegjelölés nem a „Vinohradnícka oblasť Tokaj”, hanem a „Tokajská vinohradnícka oblast’” lett volna. Levelükben a borokra vonatkozó új szlovák jogszabályra, nevezetesen a 2009. június 30‑án elfogadott és 2009. szeptember 1‑jétől hatályos, 313 Zákon z 30. júna 2009 o vinohradníctve a vinárstve‑re (a bortermelésről és a borokról szóló, 2009. június 30‑i 313/2009. sz. törvényre, a továbbiakban: 313/2009. sz. törvény) hivatkoztak, amelyben a „Tokajská vinohradnícka oblast’” kifejezés szerepelt.
8 2010. április 27‑én a szlovák parlament új törvényt fogadott el, amely hatályon kívül helyezte a 313/2009. sz. törvényt és bevezette a „Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölést. Ez az új törvény 2010. június 1‑jén lépett hatályba.
Az eljárás és a felek kereseti kérelmei
9 A Törvényszék Hivatalához 2010. április 28‑án benyújtott keresetlevelével Magyarország eljárást indított.
10 A Törvényszék Hivatalához 2010. augusztus 2‑án érkezett beadványában a Szlovák Köztársaság a Bizottságot támogató beavatkozóként kérte a jelen eljárásban való részvételének engedélyezését. 2010. szeptember 13‑i végzésével a Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke engedélyezte a beavatkozást. A Szlovák Köztársaság a beadványát, a többi fél pedig az e beadványra vonatkozó észrevételeit az előírt határidőkön belül előterjesztette.
11 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hetedik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
12 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (hetedik tanács) megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát.
13 A 2012. február 2‑i tárgyalás során meghallgatták a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszaikat.
14 Magyarország keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a Bizottság részéről az E‑Bacchus nyilvántartásba bevezetett azon bejegyzést, amellyel az – Szlovákia tekintetében a korábban szereplő „Tokajská vinohradnícka oblasť” oltalom alatt álló eredetmegjelölés helyett – bejegyezte a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölést;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
15 A Bizottság és a Szlovák Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– Magyarországot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
16 A tárgyaláson a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást emelt, arra való hivatkozással, hogy a „Vinohradnícka oblast’ Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek az E‑Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzése nem minősül megtámadható jogi aktusnak. A Bizottság – a Törvényszék T‑237/08. sz., Abadía Retuerta kontra OHIM (CUVÉE PALOMAR) ügyben 2010. május 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2010., II‑1583. o.) 101. pontjára támaszkodva – azt állította, hogy a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölés forrása a Szlovák Köztársaság nemzeti jogszabályaiban található, és így annak bejegyzése az említett nyilvántartásba nem keletkeztet önálló joghatásokat.
17 Jóllehet a Bizottság kereseti ellenkérelmében nem hivatkozott elfogadhatlansági okra, a keresetek elfogadhatóságának feltételei olyan közérdekű elfogadhatatlansági okot képeznek, amelyet a Törvényszék eljárási szabályzatának 113. cikke alapján az eljárás bármely szakaszában, akár hivatalból is vizsgálhat (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑63/06. sz., Evropaïki Dynamiki kontra OEDT ügyben 2010. szeptember 9‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
18 Az EUMSZ 263. cikk első albekezdése értelmében a Törvényszék megvizsgálja az Unió szerveinek harmadik személyekre joghatásokkal járó aktusainak jogszerűségét. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e joghatásoknak kötelező erejűeknek és olyan jellegűeknek kell lenniük, amelyek a harmadik személyek jogi helyzetének jelentős módosításával az ő érdekeiket érintik. Annak meghatározásakor, hogy valamely jogi aktus ilyen joghatásokat vált‑e ki, annak lényegét kell vizsgálni (lásd ebben az értelemben a Bíróság 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1981., 2639. o.] 9. pontját; a Törvényszék T‑107/06. sz., Inet Hellas kontra Bizottság ügyben 2009. december 15‑én hozott végzésének [EBHT 2009., II‑4591. o.] 53. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
19 Jelen esetben a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek az E‑Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzése nem jár semmiféle joghatással.
20 Ugyanis a módosított 1234/2007 rendelet „Létező oltalom alatt álló bornevek [helyesen: Jelenleg oltalom alatt álló bornevek]” című 118s. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az 1493/1999/EK rendelet 51. és 54. cikkével és az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az [1493/1999 rendelet] alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló, 2002. április 29‑i 753/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 118, 2002.5.4., 1. o.) 28. cikkével összhangban oltalom alatt álló bornevekre az e rendelet szerinti oltalom automatikusan érvényes. A Bizottság bevezeti ezeket az e rendelet 118n. cikke szerinti nyilvántartásba.”
21 Az 1493/1999 rendelet alapján már oltalom alatt álló megnevezések oltalmának a módosított 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (1) bekezdése által megállapított automatikus jellegéből az említett borneveket illetően az következik, hogy e megnevezéseknek az E‑Bacchus nyilvántartásba való bejegyzése nem szükséges ahhoz, hogy azok uniós szintű oltalmat élvezzenek. Ugyanis a szóban forgó bornevek esetében a módosított 1234/2007 rendelet alapján „automatikusan” érvényes az oltalom, anélkül hogy az oltalom az említett nyilvántartásba való bejegyzéstől függne. E bejegyzés csupán a már fennálló oltalmaknak az egyik szabályozási rendszerből egy másikba történő automatikus átvezetésének következménye, és nem feltétele ezen oltalomnak. Ebből következik, hogy mivel a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölés részét képezi az 1493/1999 rendelet alapján már oltalom alatt álló borneveknek, ezért annak bejegyzése az E‑Bacchus nyilvántartásba nem volt szükséges ahhoz, hogy ezen oltalom alatt álló eredetmegjelölés uniós szintű oltalmat élvezzen.
22 A felek között nincs vita azt illetően, hogy az átmeneti időszak alkalmazására vonatkozó, a módosított 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (1) bekezdésében szereplő lejárati határidő 2009. augusztus 1‑je volt. Márpedig meg kell állapítani, hogy ezen időpontban a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölés részét képezte az 1493/1999 rendelet alapján oltalom alatt álló megnevezéseknek.
23 Ugyanis a bornevek 1493/1999 rendeletben megállapított közösségi oltalma azokon a borneveken alapult, amelyeket a tagállamok jogszabályai állapítottak meg az említett rendelet releváns rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett. Ez az oltalom nem valamely önálló közösségi eljárásból következett, sőt nem is valamely olyan mechanizmusból, amelynek alapján a tagállamok által elismert földrajzi árujelzőket valamely kötelező jellegű közösségi jogi aktusba foglalták volna (lásd ebben az értelemben a fenti 16. pontban hivatkozott CUVÉE PALOMAR ügyben hozott ítélet 97. pontját).
24 Márpedig a 2009. augusztus 1‑jén hatályos nemzeti jogszabály, nevezetesen a 237/2005. sz. rendelet, amely a 182/2005. sz. törvény végrehajtási rendelete volt, csak a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” megnevezést tartalmazta. Következésképpen az említett megnevezés volt az, amely 2009. augusztus 1‑jén az 1493/1999 rendelet alapján oltalom alatt állt.
25 Sem a „Tokajská/Tokajské/Tokajsky vinohradnícka oblast’” oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek a 2009‑es Hivatalos Lapban az m. t. minőségi borok jegyzékében történt téves közzététele, sem a 182/2005. sz. törvényt és a 237/2005. sz. rendeletet hatályon kívül helyező új szlovák törvény elfogadása nem alkalmas e megállapítás megdöntésére.
26 Egyrészt, a „Tokajská/Tokajské/Tokajsky vinohradnícka oblast’” oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek a 2009‑es Hivatalos Lapban az m. t. minőségi borok jegyzékében történt bejegyzését illetően megjegyzendő, hogy e jegyzék nem vette át helyesen az akkoriban hatályos nemzeti jogszabályt. Márpedig meg kell állapítani, hogy a borneveknek és a nemzeti rendelkezésekre való utalásoknak a Hivatalos Lap C sorozatában történő közzététele csupán egy, a közönséget arról tájékoztató intézkedésnek minősül, hogy az egyes tagállamok a nemzeti jogszabályaikban mely földrajzi árujelzőket részesítették oltalomban. A Hivatalos Lap C sorozatában való téves közzététel nem kérdőjelezi meg az 1493/1999 rendelet által azon eredetmegjelölések részére biztosított oltalmat, amelyek a szlovák jogszabályok értelmében oltalom alatt álltak, ideértve a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” megnevezést is (lásd ebben az értelemben a fenti 16. pontban hivatkozott CUVÉE PALOMAR ügyben hozott ítélet 101. és 103. pontját). Ebből következik, hogy a „Tokajská/Tokajské/Tokajsky vinohradnícka oblast’” oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek a 2009‑es Hivatalos Lap C sorozatában történt téves közzététele semmit sem változtatott azon a tényen, hogy a vonatkozó szlovák jogszabály értelmében 2009. augusztus 1‑jén a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” megnevezés állt oltalom alatt.
27 Másrészt nem vitás, hogy 2009. június 30‑án a szlovák parlament új törvényt fogadott el a bortermelésre és a borokra vonatkozóan, nevezetesen a 313/2009. sz. törvényt, amely hatályon kívül helyezte a 182/2005. sz. törvényt és a 237/2005. sz. rendeletet, és úgy rendelkezik, hogy a szlovák bortermelő terület magában foglalja a „Tokajská vinohradnícka oblasť” alegységet. Ugyanakkor ez az új törvény csak 2009. szeptember 1‑jén lépett hatályba.
28 Tekintettel arra, hogy a lejárati határidő 2009. augusztus1‑je volt, annak, hogy a szlovák rendelkezést 2009. június 30‑án fogadták el, azonban az csak 2009. szeptember 1‑jén lépett hatályba, a jelen ügyben nincs jelentősége. A Bizottság helyesen mutat rá arra, hogy a módosított 1234/2007 rendelet 118s. cikkének szövegéből az következik, hogy e rendelkezés alkalmazásának előfeltétele az, hogy nem csupán a jogszabály, hanem az oltalom is létezik. Ugyanis e rendelkezés címe: „Létező oltalom alatt álló bornevek [helyesen: Jelenleg oltalom alatt álló bornevek]”. Ennélfogva kizárólag az érintett tagállam 2009. augusztus 1‑jén hatályos törvénye tekinthető relevánsnak, függetlenül attól, hogy később módosítások léptek hatályba. Következésképpen el kell utasítani Magyarország azon érvét, miszerint a törvény elfogadásának időpontja a döntő jelentőségű.
29 A magyar kormány szerint, még ha feltételezzük is, hogy az új szlovák törvény hatálybalépésének időpontját kell figyelembe venni, a 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a bizonyos borászati termékekre vonatkozó oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések, hagyományos kifejezések, valamint e termékek címkézése és kiszerelése tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. július 14‑i 607/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 193., 60. o.) 73. cikkének (2) bekezdését kell alkalmazni. E rendelkezés annak a helyzetnek az orvoslására szolgál, amikor valamely nemzeti törvény olyan módosítása, amely kihatással lehet a 2011. december 31‑e előtt benyújtandó műszaki dokumentációra, a 2009. augusztus 1‑jei tárgyidőpontban már folyamatban volt, de azt csak később fogadták el. Ilyen – a műszaki dokumentációra kihatással lévő – módosítás lehet különösen valamely megnevezés megváltoztatása.
30 Mindenesetre a 607/2009 rendelet 73. cikkének (2) bekezdése magában foglalja azt, hogy létezik a bornevekre vonatkozó termékleírás. Márpedig az E‑Bacchus nyilvántartás módosítása idején, vagyis 2010. február 26‑ig a Szlovák Köztársaság nem küldött meg a Bizottságnak semmilyen termékleírást a „Vinohradnícka oblasť Tokaj”, illetve a „Tokajská/Tokajské/Tokajsky vinohradnícka oblast’” megnevezésekre vonatkozóan. A 313/2009. sz. szlovák törvény tehát nem értelmezhető úgy, mint a termékleírást érintő módosítás. Másfelől, bár a megnevezés megváltoztatása elméletileg a termékleírást érintő módosítást képezhet, ha a módosítás kizárólag a név megváltoztatásából áll, a 607/2009 rendelet 73. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható.
31 Az előzőekben kifejtettek egészéből az következik, hogy a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölés részét képezte az 1493/1999 rendelet alapján már oltalom alatt álló megnevezéseknek, és így a módosított 1234/2007 rendelet 118s. cikke értelmében automatikusan érvényes volt az oltalma. Következésképpen annak bejegyzése az E‑Bacchus nyilvántartásba még csak nem is járt joghatással, amely harmadik személyek helyzetét jelentősen módosította volna.
32 A Magyarország által felhozott többi érv sem kérdőjelezheti meg ezt a megállapítást.
33 Először is, el kell utasítani Magyarország azon érvét, miszerint az E‑Bacchus nyilvántartás, mint az érdekeltek számára tájékoztató jellegű forrás joghatásokat keletkeztet. Ugyanis, mivel a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölés oltalma a Szlovák Köztársaság nemzeti jogszabályaiból ered, ebből következik, hogy a harmadik személyekkel szemben azon nemzeti intézkedések érvényesíthetősége, amelyekkel a Szlovák Köztársaság ezt az oltalmat bevezette, e rendelkezéseknek a Szlovák Köztársaság hivatalos lapjában történő közzétételéből következik (lásd ebben az értelemben a fenti 16. pontban hivatkozott CUVÉE PALOMAR ügyben hozott ítélet 99. pontját). Az ilyen eredetmegjelölések tekintetében, amelyek forrása valamely nemzeti jogszabályban található, az E‑Bacchus nyilvántartás szerepe, ami abból áll, hogy tájékoztatja az érintetteket az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekről és földrajzi jelzésekről, nem módosítja jelentősen az érintettek jogi helyzetét.
34 Másodszor, Magyarország azon érvét illetően, miszerint az új rendelet szerinti automatikus oltalom korlátozott, hiszen a Bizottság köteles lenne megvizsgálni, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelölésként bejegyzett megnevezés valóban oltalom alatt állt‑e a korábbi szabályozás alapján, szintén el kell utasítani. Még ha igaz is, hogy a módosított 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (4) bekezdése jogot ad a Bizottság részére arra, hogy 2014. december 31‑ig bizonyos feltételek esetén visszavonja az 1493/1999 rendelet alapján már oltalom alatt álló megnevezések automatikus oltalmát, ettől még e jogkör ténylegesen csak akkor gyakorolható, miután benyújtják a termékleírást tartalmazó műszaki dokumentációt. Márpedig az E‑Bacchus nyilvántartás módosításakor, vagyis 2010. február 26‑án a Szlovák Köztársaság még nem nyújtotta be a Bizottsághoz a termékleírást. Ebben az időpontban tehát a Bizottság nem tudta, és így nem is volt köteles gyakorolni a módosított 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (4) bekezdése szerinti ellenőrzési jogkörét.
35 Másfelől Magyarország arra hivatkozik, hogy a módosított 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (4) bekezdésén felül a gondos ügyintézés elve is arra kötelezi a Bizottságot, hogy ellenőrizze a tagállamok által szolgáltatott adatok pontosságát, naprakészségét, hitelességét és megfelelő jellegét. Márpedig, anélkül hogy arról a kérdésről dönteni kellene, hogy e kötelezettség fennáll‑e, megjegyzendő, hogy az semmi esetre sem módosítaná jelentősen az érintett harmadik személyek jogi helyzetét. A módosított 1234/2007 rendelet 118s. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó eredetmegjelölések oltalmának forrása ugyanis kizárólag a nemzeti jogszabályokban található, és nem valamely olyan mechanizmustól függ, amelynek alapján ezen oltalmat kötelező hatályú közösségi jogi aktusba foglalnák (lásd a fenti 23. pontot). A tagállamok által szolgáltatott adatoknak a Bizottság által történő esetleges ellenőrzésének tehát nem lenne kihatása arra, hogy a nemzeti rendelkezések értelmében ténylegesen mely megnevezések állnak oltalom alatt, e tekintetben csupán megállapító jellegű volna.
36 Harmadszor el kell vetni Magyarország azon érvét, miszerint az E‑Bacchus nyilvántartás tartalma határozza meg azon műszaki dokumentációkat, amelyeket a módosított 1234/2007 rendelet 118s. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében legkésőbb 2011. december 31‑ig kellett volna benyújtani. E rendelet 118s. cikkének (1)–(3) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy az a műszaki dokumentáció, amelyet a tagállamoknak 2011. december 31‑ig be kellett nyújtaniuk a Bizottsághoz, nem attól függ, hogy mi került bejegyzésre az említett nyilvántartásba, hanem attól, hogy mi állt oltalom alatt a korábbi közösségi szabályozás alapján, amely szabályozás a nemzeti rendelkezésekre utal vissza.
37 Negyedszer, szintén el kell utasítani Magyarország azon érvét, amely szerint az E‑Bacchus nyilvántartásba való bejegyzés határozza meg az 1234/2007 rendelet 118y. cikke (1) bekezdése b) pontjában szereplő termékek címkézésekor és kiszerelésekor kötelezően feltüntetendő adatokat. Ugyanis ez utóbbi rendelkezés értelmében a címkézés és a kiszerelés tartalmazza az „oltalom alatt álló eredetmegjelölés nevét”. Ami a módosított 1234/2007 rendelet 118s. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket illeti, az oltalom alatt álló eredetmegjelölés neve nem attól függ, hogy mi kerül bejegyzésre az E‑Bacchus nyilvántartásba, hanem attól, hogy mi áll ténylegesen oltalom alatt a korábbi közösségi szabályozás értelmében, amely szabályozás viszont a nemzeti rendelkezésekre utal vissza.
38 Következésképpen a Magyarország által előterjesztett érvek nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a „Vinohradnícka oblasť Tokaj” oltalom alatt álló eredetmegjelölésnek az E‑Bacchus nyilvántartásba történő bejegyzése joghatásokkal járt volna.
39 Az előbbiekben kifejtettekre való tekintettel a Magyarország által előterjesztett megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan.
A költségekről
40 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Magyarországot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
41 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első albekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Ennek megfelelően a Szlovák Köztársaság maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2) Magyarország viseli a saját, valamint az Európai Bizottság költségeit.
3) A Szlovák Köztársaság viseli a saját költségeit.
Dittrich | Wiszniewska‑Białecka | Prek |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. november 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások