Language of document : ECLI:EU:C:2020:138

C125/18. sz. ügy

Marc Gómez del Moral Guasch

kontra

Bankia SA

(a Juzgado de Primera Instancia n° 38 de Barcelona [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

 A Bíróság ítélete (nagytanács), 2020. március 3.

„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – 93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés – Változó kamatláb – A takarékpénztárak jelzálog‑fedezetű kölcsönein alapuló referenciamutató – Jogszabályi vagy közigazgatási rendelkezésből eredő mutató – Az ilyen feltétel eladó vagy szolgáltató általi egyoldalú beillesztése – Az átláthatósági követelmény nemzeti bíróság általi vizsgálata – A feltétel tisztességtelen jellege megállapításának következményei”

1.        Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Hatály – Kötelező törvényi és rendeleti rendelkezéseket tükröző szerződési feltételek tekintetében előírt kizártság – Kötelező erővel nem rendelkező nemzeti jogi rendelkezés által előírt referenciamutatón alapuló változó kamatlábat rögzítő feltétel – Az irányelv alkalmazása

(91/13 tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés)

(lásd: 33–37. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 rendelet – A nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy megvizsgálja a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó szerződési feltétel világos és érthető jellegét – Terjedelem

(93/13 tanácsi irányelv, 4. cikk, (2) és (8) bekezdés)

(lásd: 44–47. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.        Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Változó kamatlábat meghatározó szerződési feltétel – Átláthatósági követelmény – Terjedelem – Értékelési szempontok

(93/13 tanácsi irányelv, 4. cikk, (2) és (5) bekezdés)

(lásd: 52–54., 56. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

4.        Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – Szerződési feltétel tisztességtelen jellegének megállapítása – Terjedelem – Valamely tisztességtelen szerződési feltétel nemzeti bíróság általi módosítása – Megengedhetetlenség – A tisztességtelen feltételnek a nemzeti bíróság által a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével történő felváltása – Megengedhetőség

(93/13 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés, és 7. cikk, (1) bekezdés)

(lásd: 59–64., 67. pont és a rendelkező rész 4. pontja)

Összefoglalás

A spanyol bíróságoknak meg kell vizsgálniuk a jelzálogfedezetű kölcsönszerződésekben szereplő azon feltétel világos és érthető jellegét, amely a spanyol takarékpénztárakra vonatkozó mutatón alapuló változó kamatláb alkalmazását írja elő. Ha e bíróságok megállapítják e feltétel tisztességtelen jellegét, e mutatót a spanyol jogszabály szerinti diszpozitív mutatóval válthatják fel annak érdekében, hogy a fogyasztót megvédjék azon különösen hátrányos következményektől, amelyek a kölcsönszerződés semmisségéből eredhetnek

A Gómez del Moral Guasch ügyben 2020. március 3‑án hozott ítéletében (C‑125/18) a nagytanácsban eljáró Bíróság kimondta, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés azon feltétele, amelynek értelmében a fogyasztó által fizetendő kamatláb a spanyol takarékpénztárak jelzálog‑fedezetű kölcsönein alapuló referenciamutatótól (a továbbiakban: referenciamutató) függően változik, amennyiben e mutatót a spanyol jog írja elő, a tisztességtelen feltételekről szóló irányelv hatálya alá tartozik.(1) E feltétel ugyanis nem tükrözi az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket. A Bíróság azt is kifejtette, hogy a spanyol bíróságoknak meg kell vizsgálniuk az ilyen feltétel világos és érthető jellegét, függetlenül attól, hogy a spanyol jog élt‑e a tagállamok számára a tisztességtelen feltételekről szóló irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében biztosított, annak előírására vonatkozó lehetőséggel, hogy valamely feltétel tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik többek között a szerződés elsődleges tárgyának meghatározására. Ha e bíróságok megállapítják e feltétel tisztességtelen jellegét, e mutatót a spanyol jogszabályban előírt diszpozitív mutatóval válthatják fel annak érdekében, hogy a fogyasztót megvédjék azon különösen hátrányos következményektől, amelyek a kölcsönszerződés semmisségéből eredhetnek.

Ez az ítélet a Juzgado de Primera Instancia n° 38 de Barcelona (barcelonai 38. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretébe illeszkedik. Marc Gómez del Moral Guasch keresetet indított e bíróság előtt az általa a Bankia SA bankkal kötött jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződésben szereplő, változó kamatlábra vonatkozó feltétel állítólagosan tisztességtelen jellege tárgyában. E feltétel értelmében a fogyasztó által fizetendő kamatláb a referenciamutatótól függően változik. Ezt a referenciamutatót a nemzeti szabályozás írta elő, és azt a hitelintézetek a jelzálog‑fedezetű kölcsönökre alkalmazhatták. Mindazonáltal a spanyol bíróság megjegyzi, hogy a referenciamutató alapján kiszámított változó kamatok indexálása kedvezőtlenebb volt, mint az európai bankközi piaci kamatláb (Euribor) középértéke alapján történő indexálás, amelyet a Spanyolországban kötött jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződések 90%‑ában alkalmaznak, és amely kölcsönönként 18 000 eurótól 21 000 euróig terjedő többletköltséggel jár.

Először is a Bíróság emlékeztetett arra, hogy azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröznek, nem tartoznak az irányelv hatálya alá.(2) Mindazonáltal a Bíróság megjegyezte – és ezt a spanyol bíróságnak kell megvizsgálnia –, hogy a jelen ügyben alkalmazandó nemzeti szabályozás a változó kamatozású kölcsönök esetében nem írja elő hivatalos referenciamutató használatát, hanem azon feltételek megállapítására szorítkozik, amelyeknek a „referenciamutatóknak vagy referencia‑kamatlábaknak” meg kell felelniük ahhoz, hogy azokat a hitelintézetek alkalmazhassák. Következésképpen a Bíróság megállapította, hogy az irányelv hatálya alá tartozik a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés azon feltétele, amely előírja, hogy a kölcsönre alkalmazandó kamatláb a nemzeti szabályozásban előírt azon hivatalos referenciamutatók egyikén alapul, amelyeket a hitelintézetek a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződésekre alkalmazhatnak, ha ez a nemzeti szabályozás nem írja elő sem e mutatónak szerződés feleinek választásától független kötelező alkalmazását, sem annak kiegészítő jellegű, azaz ugyanezen felek között e tekintetben fennálló eltérő megállapodás hiányában történő alkalmazását.

Másodszor, a Bíróság a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó feltétel átláthatóságának vizsgálata során a nemzeti bíróság hatáskörével foglalkozott. Az irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint ugyanis a feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem terjed ki különösen a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.(3) A spanyol bíróságban felmerült a kérdés, hogy a nemzeti bíróság még az irányelv e rendelkezésének a belső jogba való átültetése hiányában is vizsgálhatja‑e, hogy a vitatott feltételhez hasonló feltétel megfelel‑e az irányelv által előírt átláthatósági követelménynek. E tekintetben a Bíróság hangsúlyozta, hogy a szerződési feltételeknek mindig meg kell felelniük a világos és érthető megfogalmazás követelményének.(4) Ez a követelmény a Bíróság szerint akkor is alkalmazandó, ha valamely feltétel a fent hivatkozott rendelkezés hatálya alá tartozik, és még akkor is, ha az érintett tagállam – a jelen esetben Spanyolország – ezt a rendelkezést nem ültette át jogrendjébe. Ebből következően a tagállami bíróság mindig köteles megvizsgálni a szerződés elsődleges tárgyára vonatkozó szerződési feltétel világos és érthető jellegét.

Harmadszor a Bíróság kimondja, hogy a jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés keretében változó kamatlábat meghatározó szerződési feltételnek az irányelv szerinti átláthatósági követelmény(5) tiszteletben tartása érdekében nemcsak alaki és nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie, hanem azt is lehetővé kell tennie, hogy a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó megértse e kamatláb számítási módjának konkrét működését, és így pontos és érthető kritériumok alapján értékelje az ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, potenciálisan jelentős gazdasági következményeit. Az e tekintetben elvégzendő értékelés szempontjából különösen releváns tényezőnek minősül egyrészt az a körülmény, hogy a kamatláb kiszámítására vonatkozó fő elemek – az említett kamatláb számítási módjának az érintett tagállam hivatalos lapjában való közzététele folytán – könnyen hozzáférhetőek minden olyan személy számára, aki jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés megkötését tervezi, másrészt pedig az ugyanezen kamatláb kiszámításának alapjául szolgáló mutató múltbeli alakulására vonatkozó információknak az eladó vagy szolgáltató által a fogyasztó rendelkezésre bocsátása.

Negyedszer és utolsósorban, ami a nemzeti bíróságnak valamely szerződési feltétel irányelv értelmében vett esetleges tisztességtelen jellegének megállapítására vonatkozó hatáskörét illeti, a Bíróság emlékeztetett arra, hogy az irányelvvel(6) nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság a szerződési jog elveinek alkalmazásával elhagyja az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződésben szereplő tisztességtelen feltételt, és azt a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesíti olyan helyzetekben, amelyekben a feltétel érvénytelenségének kimondása miatt a bíróságnak a teljes szerződés semmisségét kellene megállapítania, és ezzel a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki. A szerződés semmisségének ezen megállapítása következtében ugyanis főszabály szerint azonnal esedékessé válik a részletekben megfizetendő kölcsönösszeg fennmaradó része, amelynek megfizetése valószínűleg meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, így az inkább őt bünteti, mint a kölcsönadót, ebből következően a semmisség megállapítása az utóbbit nem téríti el attól, hogy ilyen feltételeket illesszen az általa kínált szerződésekbe. A jelen ügyben a spanyol jogalkotó a vitatott kölcsönszerződés megkötése óta „helyettesítő” mutatót vezetett be, amely – és ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia – diszpozitív jellegű. E körülmények között a Bíróság megállapította, hogy az irányelvvel(7) nem ellentétes, ha a kölcsön változó kamatainak kiszámításához referenciamutatót meghatározó tisztességtelen szerződési feltétel semmissége esetén a nemzeti bíróság e mutatót a szerződés felei közötti ellentétes megállapodás hiányában alkalmazandó, említett helyettesítő mutatóval váltja fel, amennyiben az érintett jelzálog‑fedezetű kölcsönszerződés az említett tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem maradhat fenn, és ha a teljes szerződés semmisségének megállapítása a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki.


1      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.).


2      A 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése.


3      A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése, amely a szerződés elsődleges tárgyára, illetve az árnak és díjazásnak az ellenértékként szállított árunak vagy nyújtott szolgáltatásnak való megfelelésére vonatkozó feltételekre vonatkozik.


4      A 93/13 irányelv 5. cikke.


5      A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke.


6      A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése.


7      A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése.