2010. január 29-én benyújtott kereset - Reagens kontra Bizottság
(T-30/10. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: Reagens SpA (San Giorgio di Piano, Olaszország) (képviselők: B. O'Connor, L. Toffoletti, D. Gullo és E. De Giorgi ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kereseti kérelmek
A Törvényszék semmisítse meg az ólom stabilizátorokra vonatkozó 2009. november 11-i C(2009)8682 végleges bizottsági határozat (COMP/38.589 hőstabilizátorok) egészét, vagy a felperesre vonatkozó részét;
A Törvényszék állapítsa meg, hogy az 1/2003 rendelet 25. cikkében meghatározott határidők alkalmazandók a felperessel szemben kiszabandó bírság elévülésére vonatkozóan;
Másodlagosan a Törvényszék állapítsa meg, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot azzal, hogy a felperessel szemben kiszabott bírság összegét 10 791 000 euróban állapította meg, és ha szükséges, módosítsa a bírság összegét oly mértékben, amely megfelel a felperes EUMSZ 101. cikkben meghatározott, esetlegesen 1996. után bekövetkezett jogsértése természetének;
A Törvényszék bírságkiszabási iránymutatás 35. pontja értelmében hozzon pervezető intézkedést a Chemsonnal és a Baerlocherrel kapcsolatban, valamint az ónstabilizátorok ügyben hozott határozat címzettjei által a kifogásközlést követően benyújtott összes beadvánnyal kapcsolatosan;
A Törvényszék kötelezze a Bizottságot a jelen kereset költségeinek megtérítésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen keresettel a felperes az ónstabilizátorokra vonatkozó 2009. november 11-i C(2009)8682 végleges bizottsági határozat (COMP/38.589 hőstabilizátorok) részleges megsemmisítését kéri, annyiban, amennyiben e határozat azt állapítja meg, hogy a felperes megsértette az EK 81. cikket és az EGT-Megállapodás 53. cikkét, és ezért bírságot szab ki az utóbbival szemben.
Keresete alátámasztása végett a következő jogalapokra hivatkozik:
A felperes először is arra hivatkozik, hogy a Bizottság az ónstabilizátorokkal kapcsolatos tények vonatkozásában nyilvánvaló értékelési hibát vétett, mivel azt állapította meg, hogy a felperes az 1996/1997-ot követő időszakban részt vett az EK 81. cikkre (jelenleg EUMSz 101. cikk) vonatkozó jogsértésben.
Másodszor a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság az ónstabilizátorok piacára voantkozó tényállás tekintetében nyilvánvalóan tévesen alkalmazta az 1/2003/EK rendelet
1 25. cikkét, különösen azzal, hogy azt állapította meg, hogy a hivatkozott cikkben előírt határidőket betartották. A felperes álláspontja szerint az, hogy a Bizottságnak nem sikerült bizonyítania, hogy a felperes 1996/1997. évet követően jogsértés követett volna el, azt jelenti, hogy a felperessel szembeni bírságot kiszabó határozat jogellenes, mivel a hivatkozott cikkben erre meghatározott öt ó, illetve tíz éves határidő lejárt.
Harmadszor a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette a gondos ügyintézés elvét, valamint a felperes jogos bizalmát abban, hogy a Bizottság a legjobb képességei szerinti szigorú és gondos vizsgálatot fog végezni, és hogy nem hagyja figyelmen kívül a versenyjogi bizonyítékokat. A felperes továbbá azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát azzal, hogy nem megfelelően vizsgálta meg a felperes által a kifogásközlésre válaszul, illetve a felek meghallgatásán nyújtott bizonyítékokat, illetve nem engedte meg a felperesnek, hogy újból hozzáférhessen a nem bizalmas vizsgálati iratokhoz.
Negyedszer a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette a vállalkozások közötti egyenlő bánásmód elvét, mivel a bírságkiszabási iránymutatást
2 tévesen alkalmazta. A felperes továbbá azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét azzal, hogy a felperessel szemben kiszabott bírság az ónstabilizátorok ügyben hozott határozat címzettjeihez - és különösen a Baerlocherhez - képest aránytalan volt.
Ötödször a felperes azt állítja, hogy a Bizottság oly módon járt el, hogy magatartása az EUMSz 101. cikk megsértésével torzította a versenyt a közös piacon azzal, hogy a bírságkiszabási iránymutatást tévesen alkalmazta.
Végül a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság megsértette a gondos ügyintézés elvét azzal, hogy a vizsgálatot nem végezte el gondosan és megfelelő időben, valamint megsértette a felperes védelemhez való jogát azzal, hogy az ügyfelek és ügyvédek közötti bizalmas adatközlésre vonatkozó Akzo-ügyekben
3 a Törvényszékhez benyújtott kereseti kérelmek benyújtása idején nem folytatta a vizsgálatot.