A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2023. július 12.(*)
„Dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – Az OLAF‑nak az EFA által finanszírozott szolgáltatási szerződés teljesítésére vonatkozó vizsgálatát érintő zárójelentés – A hozzáférés megtagadása – A döntéshozatali eljárás védelmére vonatkozó kivétel – Az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére vonatkozó kivétel – Általános vélelem – Indokolási kötelezettség”
A T‑377/21. sz. ügyben,
az Eurecna SpA (székhelye: Velence [Olaszország], képviseli: R. Sciaudone ügyvéd)
felperes
az Európai Bizottság (képviselik: C. Ehrbar és A. Spina, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),
tagjai: L. Truchot elnök, R. Frendo és T. Perišin (előadó) bírák,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel arra, hogy a felek az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérték tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék az eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A felperes, az Eurecna SpA az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 2021. április 26‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben az az OC/2019/0766/B4. sz. vizsgálatot követően megtagadta tőle a zárójelentéséhez és annak mellékleteihez való hozzáférést (a továbbiakban: megtámadott határozat).
A jogvita előzményei
2 A felperes informatikai technológiákhoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtásával foglalkozó társaság.
3 Az Európai Unió tengerentúli országainak és területeinek szövetsége (OCTA) 2014 áprilisában a felperessel mint koordináló társasággal aláírta a FED/2014/341–873. sz., „Területi innovációs stratégiák (ITS)” című szolgáltatási szerződést (a továbbiakban: szerződés), amelynek kezdeti összege 2 900 600 euró volt, és amelynek végrehajtása 2014. április 29‑től 2020. április 28‑ig tartott. A szerződést az Európai Fejlesztési Alap (EFA) finanszírozta, és annak általános célja a fenntartható fejlődés és a gazdasági diverzifikáció innovatív megoldások révén történő megerősítése, valamint a tengerentúli országok és területek regionális és globális szintű versenyképességének javítása volt.
4 A szerződés teljesítése érdekében a felperes több munkatársat vett fel, köztük az 1. számú fő szakértő csoportvezetőt.
5 2019. április 25‑én e csoportvezető levelet küldött az OCTA‑nak és az Európai Bizottságnak, amelyben arról tájékoztatta őket, hogy a felperes nem fizette ki részére a 2015 és 2018 között végzett munkáért járó díjazását, azaz 430 326,23 eurót.
6 A Bizottság 2019 augusztusában kijelölt egy könyvvizsgáló céget (a továbbiakban: független könyvvizsgáló) a felperes által a 2014. április 29. és 2019. április 30. közötti időszakban küldött jelentések valódiságának és szabályszerűségének független ellenőrzésére. Emellett az OLAF‑hoz fordult abból a célból, hogy végezze el a hatáskörébe tartozó vizsgálatokat a csalás, korrupció vagy bármely más, az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenység esetleges fennállására vonatkozóan.
7 A független könyvvizsgáló 2020. június 15‑én leadta a zárójelentését, amely szerint 504 434,68 euró tekintetében azt állapította meg, hogy nem áll fenn az EFA finanszírozására való jogosultság. Ez az összeg egyrészt egy 2034,68 eurós részösszeget foglalt magában, amely olyan különböző költségekre vonatkozott, amelyek tekintetében a vonatkozó igazolások hiányoztak vagy nem voltak megfelelőek, másrészt pedig egy 502 400 eurós részösszeget, amely a felperes munkatársait megillető díjazás számlázása elmulasztásának, valamint az e munkatársak által megadott munkaórák és a felperes által az OCTA felé bejelentett munkaórák közötti különbségnek felelt meg.
8 Az OLAF 2020. július 1‑jén bejelentette az OC/2019/0766/B4 hivatkozási számú vizsgálat megindítását a felperessel szemben a szerződés teljesítése során felmerült állítólagos szabálytalanságok miatt.
9 Az OLAF a 2020. december 4‑én kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy az OC/2019/0766/B4 vizsgálatot lezárták, és e vizsgálat zárójelentését továbbították a velencei (Olaszország) ügyészségnek és a Bizottságon belül a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatóságának (DG) a következő intézkedések megtétele céljából: egyrészt büntetőeljárás megindítása esetleges csalás miatt, amelyet a kiadások ellenőrzéséről szóló hibás jelentésekkel követtek el annak érdekében, hogy az OCTA‑tól jogosulatlanul részesüljenek kifizetésekben, és másrészt a 504 434,68 eurós összeg visszatéríttetése, a felperesnek a korai felismerési és kizárási rendszer (EDES) adatbázisába való felvétele, valamint a szerződésre alkalmazandó általános feltételek 10. cikke szerint gazdasági szankciók lehetőségének vizsgálata.
10 2021. január 22‑én a felperes az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 6. cikke alapján kérelmet nyújtott be az OLAF‑hoz az OC/2019/0766/B4. sz. OLAF‑vizsgálatról szóló zárójelentéshez és annak mellékleteihez (a továbbiakban: kért dokumentumok) való hozzáférés iránt.
11 Az OLAF 2021. március 3‑án megtagadta a kért dokumentumokhoz való hozzáférést.
12 A felperes 2021. március 10‑én az 1049/2001 rendelet 7. cikke alapján megerősítő kérelmet nyújtott be a kért dokumentumokhoz való hozzáférés iránt.
13 A Bizottság a 2021. március 11‑i előzetes tájékoztató levelében értesítette a felperest, hogy a független könyvvizsgáló zárójelentése alapján megindítja a 417 234,68 euró összeg visszatéríttetésére irányuló eljárást, és felhívta a felperest arra, hogy adott esetben nyújtsa be észrevételeit 30 napon belül.
14 Az OLAF 2021. április 26‑án elfogadta a megtámadott határozatot, amelyben elutasította a fenti 12. pontban említett megerősítő kérelmet.
A felek kérelmei
15 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Bizottságot a kért dokumentumok benyújtására;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
16 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A megsemmisítés iránti kérelemről
17 A felperes a keresetének alátámasztása érdekében lényegében hat jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a kért dokumentumokhoz való hozzáférés következményeivel kapcsolatos téves jogalkalmazásra, a másodikat az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmére vonatkozó kivételt érintő harmadik franciabekezdésének megsértésére, a harmadikat a 4. cikk (1) bekezdésének a magánéletnek és az egyén sérthetetlenségének védelmére vonatkozó kivételt érintő b) pontjának és az arányosság elvének a megsértésére, a negyediket az 1049/2001 rendelet 4. cikkének a kért dokumentumokhoz való részleges hozzáférésre vonatkozó (6) bekezdésének a megsértésére, az ötödiket az indokolási kötelezettség megsértésére, a hatodikat pedig az abból eredő téves jogalkalmazásra alapítja, hogy az OLAF nem ismerte el az 1049/2001 rendelet 4. cikke értelmében vett nyomós közérdekként a védelemhez való jogát.
18 Mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolás hiánya vagy elégtelensége az EUMSZ 263. cikk értelmében vett lényeges eljárási szabályok megsértését jelenti, és olyan imperatív jogalapot képez, amelyet az uniós bíróság hivatalból figyelembe vehet (lásd: 2017. június 15‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑279/16 P. sz., nem tették közzé, EU:C:2017:461, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. május 3‑i Málta kontra Bizottság ítélet, T‑653/16, EU:T:2018:241, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), meg kell vizsgálni az ötödik, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot.
19 E jogalappal a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat indokolása elégtelen, mivel e határozat 4. és 5. pontjában az OLAF az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében szereplő, az intézmény döntéshozatali eljárására vonatkozó kivételre hivatkozik, anélkül hogy kifejtené e konkrét kivételnek az OLAF jelentésének tartalmára tekintettel fennálló relevanciáját. Így a felperes nem gyakorolhatja az e jogalap relevanciájának vitatására vonatkozó jogát, ahogyan a Törvényszék számára sem lehetséges azon indokok felülvizsgálata, amelyek az OLAF‑ot arra vezették, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésére hivatkozzon.
20 A Bizottság vitatja a felperes érveit.
21 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós intézmények jogi aktusainak az EUMSZ 296. cikkben és az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában megkövetelt indokolásának igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus természetéhez, továbbá abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolási kötelezettséget az adott ügy összes körülménye alapján kell értékelni, többek között a jogi aktus tartalma, a felhozott indokok jellege, valamint a címzettek vagy egyéb, a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett személyek magyarázathoz jutás iránti érdeke alapján. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk és az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem a kontextusára, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd ebben az értelemben: 2020. június 4‑i Magyarország kontra Bizottság ítélet, C‑456/18 P, EU:C:2020:421, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. május 3‑i Málta kontra Bizottság ítélet, T‑653/16, EU:T:2018:241, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 Mindazonáltal az indokolás hiánya akkor is megállapítható, ha a szóban forgó határozat tartalmaz bizonyos indokolási elemeket. Így az ellentmondásos vagy érthetetlen indokolás az indokolás hiányának felel meg. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a szóban forgó határozatban szereplő indokolási elemek olyan hiányosak, hogy azok a határozat elfogadásával összefüggésben semmiképpen nem teszik lehetővé a címzett számára, hogy megértse a kibocsátója érvelését (lásd ebben az értelemben: 2020. június 11‑i Bizottság kontra Di Bernardo ítélet, C‑114/19 P, EU:C:2020:457, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 Konkrétan, ha valamely uniós intézmény, szerv vagy hivatal úgy határoz, hogy a hozzá benyújtott, dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet az 1049/2001 rendelet 4. cikkében foglalt kivételek valamelyike alapján elutasítja, ezen intézménynek, szervnek vagy hivatalnak főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként veszélyeztethetné az e kivétellel védett érdeket, az ilyen veszélyeztetés kockázatának pedig észszerűen előreláthatónak kell lennie, és nem lehet pusztán feltételezésen alapuló (lásd: 2020. január 22‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet, C‑178/18 P, EU:C:2020:24, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az uniós intézmények a birtokukban lévő dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem értékelése céljából az 1049/2001 rendelet 4. cikkében szereplő több megtagadási indokot is figyelembe vehetnek (2012. június 28‑i Bizottság kontra Éditions Odile Jacob ítélet, C‑404/10 P, EU:C:2012:393, 113. pont).
25 Így emlékeztetni kell arra, hogy több indok esetén, még ha a megtámadott jogi aktus valamely indoka hiányosan került is kifejtésre, ez a hiba nem eredményezheti e jogi aktus megsemmisítését, ha a többi indok önállóan is elegendő igazolást nyújt (lásd ebben az értelemben: 2019. március 5‑i Pethke kontra EUIPO ítélet, T‑169/17, nem tették közzé, EU:T:2019:135, 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Bizonyos esetekben azonban az érintett uniós intézmény, szerv vagy hivatal hivatkozhat a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében egymáshoz hasonló általános megfontolások alkalmazhatók (lásd ebben az értelemben: 2020. június 22‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet, C‑178/18 P, EU:C:2020:24, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Az ilyen vélelmek célja tehát azon lehetőségnek az érintett uniós intézmény, szerv vagy hivatal számára való biztosítása, hogy ilyen általános megfontolásokra hivatkozva megállapíthassa, hogy a dokumentumok bizonyos kategóriáinak hozzáférhető tétele főszabály szerint veszélyezteti az általa hivatkozott kivétel által védett érdeket, anélkül, hogy konkrétan és egyedileg meg kellene vizsgálnia valamennyi kért dokumentumot (2020. június 22‑i MSD Animal Health Innovation és Intervet international kontra EMA ítélet, C‑178/18 P, EU:C:2020:24, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Így az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az olyan határozat, amely valamely dokumentum hozzáférhetővé tételét azzal az indokkal tagadja meg, hogy e dokumentumra kiterjed a bizalmasság általános vélelme, a jogilag megkövetelt módon indokolt abban az esetben, ha e határozat indokolása lehetővé teszi a címzett számára annak megértését, hogy egyrészt az érintett intézmény a szóban forgó dokumentum bizalmas jellegére hivatkozik a hozzáférhetővé tételének a megtagadása érdekében, és másrészt olyan dokumentumról van szó, amelyre kiterjed az ilyen általános bizalmassági vélelem (lásd ebben az értelemben: 2019. december 19‑i EKB kontra Espírito Santo Financial [Portugal] ítélet, C‑442/18 P, EU:C:2019:1117, 55. pont; 2020. október 21‑i EKB kontra Estate of Espírito Santo Financial Group ítélet, C‑396/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:845, 62. pont).
29 A jelen jogalapot a fenti 21–28. pontban felidézett elvek és ítélkezési gyakorlat fényében kell megvizsgálni.
30 A jelen ügyben a megtámadott határozat fő indoka a bizalmasság általános vélelmén alapul, amely az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése értelmében kiterjed az OLAF vizsgálataira vonatkozó dokumentumokra. A megtámadott határozatból ugyanis kitűnik, hogy az OLAF álláspontja szerint a kért dokumentumok azon kivétel hatálya alá tartoznak, amelyet e rendelkezés ír elő, amely szerint az intézmények megtagadják a dokumentumhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmét. Az OLAF kiegészítő jelleggel azt is megállapította, hogy a kért dokumentumok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében szabályozott, a döntéshozatali eljárás védelmére vonatkozó kivételnek, és részben azon kivételnek a hatálya alá is tartoznak, amelyet ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja ír elő, amelynek értelmében a hozzáférést meg kell tagadni, ha a hozzáférhetővé tétel sértené a magánéletnek és az egyén sérthetetlenségének a védelmét.
A megtámadott határozat indokolásáról, amennyiben az az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmén alapul
31 Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében foglalt kivételt illetően e rendelkezés azt írja elő, hogy az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmét.
32 E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az OLAF a vizsgálatra vonatkozó dokumentumok hozzáférhetővé tételének a megtagadása érdekében megalapozottan hivatkozik a vizsgálatok, ellenőrzések és könyvvizsgálatok céljának sérelmére vonatkozó általános vélelemre, ha a vizsgálat folyamatban van vagy már lezárult, és ezen utóbbi esetben az illetékes hatóságok – észszerű időtartam elteltével – még nem döntöttek a vizsgálati jelentés alapján meghozandó intézkedésekről (lásd: 2021. szeptember 1‑jei Homoki kontra Bizottság ítélet, T‑517/19, nem tették közzé, EU:T:2021:529, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 A különböző vizsgálati vagy ellenőrzési ügyiratokra ugyanis mindaddig kiterjedhet az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmében alkalmazandó kivétel, amíg a vizsgálati vagy ellenőrzési tevékenység tart, még akkor is, ha az a konkrét vizsgálat vagy ellenőrzés, amelyben a hozzáférés iránti kérelemmel érintett jelentés született, már befejeződött (2006. július 6‑i Franchet és Byk kontra Bizottság ítélet, T‑391/03 és T‑70/04, EU:T:2006:190, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Annak elfogadása azonban, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése szerinti kivétel mindaddig kiterjed az ellenőrzésekkel, vizsgálatokkal vagy könyvvizsgálatokkal kapcsolatos különböző dokumentumokra, ameddig a vizsgálatot követő intézkedések meghozatalára sor nem kerül, egy esetleges, jövőbeni, talán távoli, a különböző hatóságok gyorsaságától és gondosságától függő esemény bekövetkezéséhez kötné az említett dokumentumokhoz való hozzáférést (2006. július 6‑i Franchet és Byk kontra Bizottság ítélet, T‑391/03 és T‑70/04, EU:T:2006:190, 111. pont).
35 Ez a megoldás ellentétes lenne a pénzügyi érdekekkel kapcsolatos igazgatás során elkövetett esetleges szabálytalanságokra vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés nyilvánosság részére történő biztosításának céljával, amely arra szolgál, hogy lehetőséget adjon a polgároknak a közhatalom gyakorlása jogszerűségének hatékonyabb ellenőrzésére (2006. július 6‑i Franchet és Byk kontra Bizottság ítélet, T‑391/03 és T‑70/04, EU:T:2006:190, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Így az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az OLAF vizsgálataira vonatkozó dokumentumok bizalmas jellegének általános vélelme addig alkalmazandó, amíg az OLAF vizsgálatát lezáró jelentésének címzett hatóságai döntenek az e jelentés alapján teendő intézkedésekről, kifejezve, hogy az érintett személyek tekintetében sérelmet okozó aktust kívánnak elfogadni, vagy ezt nem tervezik. Abban az esetben azonban, ha abban az időpontban, amikor a hozzáférés iránti kérelem által érintett intézménynek válaszolnia kell e kérelemre, az említett hatóságok semmilyen szándékot nem fejeztek ki, az OLAF vizsgálataira vonatkozó dokumentumok bizalmas jellegének általános vélelme – attól az időponttól számítva, amikor az OLAF megküldte a hatóságok számára e jelentést – nem terjedhet túl egy észszerű időtartamon (lásd ebben az értelemben: 2016. május 26‑i International Management Group kontra Bizottság ítélet, T‑110/15, EU:T:2016:322, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. szeptember 1‑jei Homoki kontra Bizottság ítélet, T‑517/19, nem tették közzé, EU:T:2021:529, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell értékelni, hogy a megtámadott határozat megfelelő indokolást tartalmaz‑e annyiban, amennyiben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése szerinti általános vélelmen alapul.
38 Konkrétan a fenti 28. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően meg kell határozni, hogy a megtámadott határozat indokolása lehetővé tette‑e a felperes számára annak megértését, hogy egyrészt a Bizottság a szóban forgó dokumentumok bizalmas jellegére hivatkozik a hozzáférhetővé tételüknek a megtagadása érdekében, és másrészt olyan dokumentumokról van szó, amelyekre kiterjed az ilyen általános bizalmassági vélelem.
39 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat közli, hogy az OLAF úgy ítélte meg, hogy a kért dokumentumok az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt kivétel hatálya alá tartoznak, az OLAF vizsgálataira vonatkozó dokumentumok hozzáférhetetlenségének az ítélkezési gyakorlat által elismert általános vélelme miatt.
40 Ily módon a megtámadott határozat indokolása lehetővé tette a felperes számára annak megértését, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének megtagadása érdekében az OLAF a bizalmas jelleg általános vélelmére hivatkozott, amely az OLAF vizsgálataira vonatkozó dokumentumokra az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése alapján terjedhet ki.
41 Másodszor, bár a megtámadott határozat közli, hogy a kért dokumentumok az OLAF OC/2019/0766. sz. vizsgálati aktájának részét képezik, meg kell jegyezni, hogy ténybeli szempontból az OLAF a megtámadott határozat 3. pontjában annak megállapítására szorítkozik, hogy egyrészt az említett vizsgálatot 2020 decemberében lezárták, és másrészt annak zárójelentését megküldték a velencei ügyészségnek és a Bizottságnak, az annak alapján esetlegesen megteendő intézkedésekre vonatkozó ajánlásokkal együtt. Ugyanígy a megtámadott határozat 5. pontjában az OLAF közli, hogy a végleges ajánlását továbbították a Bizottság illetékes hatóságainak és a nemzeti igazságügyi hatóságoknak, és ha e hatóságok a vizsgálattal érintett személlyel szemben szankciót kívánnak alkalmazni, hozzáférést kell biztosítaniuk a számára az OLAF zárójelentéséhez annak érdekében, hogy e személy a védelemhez való jogát gyakorolhassa.
42 Mindazonáltal először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolása nem említi a fenti 13. pontban felidézett azon tényt, hogy a Bizottság az említett határozat elfogadását megelőzően 2021. március 11‑én előzetes tájékoztató levelet küldött a felperesnek a 417 234,68 eurós összeg visszatéríttetése érdekében, és felhívta, hogy adott esetben 30 napon belül nyújtsa be az észrevételeit.
43 Márpedig az, hogy a Bizottság az OLAF jelentésének megküldését követően a felperessel szemben megindította a kifizetett és a független könyvvizsgáló zárójelentése alapján támogathatatlannak nyilvánított összegek jelentős részének a visszatéríttetésére irányuló eljárást, az OLAF‑jelentés egyik ajánlása alapján megtett intézkedésnek, tehát a fenti 32. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett, a vizsgálat lezárását jelző határozatnak tekinthető.
44 Tekintettel arra, hogy a megtámadott határozat hallgat e kérdésben, feltételezhető, hogy az OLAF úgy vélte, hogy a felperesnek 2021. március 11‑én küldött előzetes tájékoztató levélnek nem célja, és nem is hatása a vizsgálat megszüntetése.
45 A megtámadott határozat indokolásából azonban nem tűnnek ki ezen értelmezés indokai.
46 A Bizottság tehát a megtámadott határozatban nem pontosította, hogy úgy véli‑e, hogy a felperesnek címzett előzetes tájékoztató levél az OLAF vizsgálati jelentése alapján megteendő intézkedésnek minősül, és ha igen, nem fejtette ki, hogy az említett jelentésnek a velencei ügyészség részére történő megküldése milyen okok miatt hosszabbította meg a bizalmas jellegnek az e jelentésre vonatkozó általános vélelmét.
47 Másodszor, a megtámadott határozatnak a fenti 44. pontban említett értelmezése szerint feltételezhető, hogy az OLAF úgy ítélte meg, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában azok a hatóságok, amelyekhez a zárójelentését címezte – észszerű időtartam eltelte mellett – még nem határoztak az e vizsgálati jelentés alapján megteendő intézkedésekről.
48 Márpedig meg kell állapítani, hogy az OLAF a megtámadott határozatban nem említette a zárójelentésének a Bizottság és a velencei ügyészség részére történő megküldésének pontos időpontját.
49 Igaz, hogy – amint az a fenti 9. pontból kitűnik – a felperest e megküldésről a Bizottság 2020. december 4‑i levelében tájékoztatták.
50 A fenti 32. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint azonban, bár az OLAF nemrég lezárt vizsgálatára vonatkozó dokumentumokra az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése alapján kiterjed a bizalmasság általános vélelme, ha az illetékes hatóságok még nem határoztak a vonatkozó vizsgálati jelentés alapján megteendő intézkedésekről, ennek az a feltétele, hogy az említett dokumentumok hozzáférhetővé tételét megtagadó határozat elfogadásának időpontjában az OLAF jelentésének az illetékes hatóságok részére történő megküldése óta eltelt időtartam ne minősülhessen észszerűtlennek.
51 Így a jelen ügyben az OLAF‑nak, amikor a felperessel közölte, hogy a kért dokumentumok a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a bizalmasság általános vélelmének hatálya alá tartoznak, amely kiterjedhet a vizsgálataival kapcsolatos dokumentumokra, e határozat indokolásában állást kellett volna foglalnia abban a kérdésben, hogy a jelentésének a Bizottság és a velencei ügyészség részére történő megküldésének időpontja és a megtámadott határozat elfogadásának időpontja között eltelt idő észszerűnek minősül‑e.
52 Ezenkívül, bár feltételezhető, hogy az OLAF úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a zárójelentésének a Bizottság és a velencei ügyészség részére történő megküldése óta eltelt időtartam nem tekinthető észszerűtlennek, a megtámadott határozat indokolásából nem tűnnek ki ezen értelmezés indokai.
53 Meg kell tehát állapítani, hogy a fenti 41–52. pontban említett információk hiányában a felperes a megtámadott határozat olvasata alapján nem tudta megérteni azokat az okokat, amelyek miatt az OLAF a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában úgy vélte, hogy a kért dokumentumokra kiterjed a bizalmasság általános vélelme, amely az OLAF vizsgálataira vonatkozó dokumentumokra alkalmazható.
54 Harmadszor, tekintettel a megtámadott határozatban szereplő indokolás hiányos jellegére, e határozat nem teszi lehetővé a Törvényszék számára az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik franciabekezdésének megsértésére alapított második jogalap megalapozottságának értékelését, következésképpen a jogszerűség felülvizsgálatát sem, mivel e rendelkezés alapozza meg a megtámadott határozat fő indokát.
55 A keresetlevél második jogalapjában ugyanis a felperes arra hivatkozott, hogy az OLAF nem bizonyította a kért dokumentumok bizalmas jellegére vonatkozó, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt kivételen alapuló vélelem fennállását, és a kért dokumentumokhoz hozzáférést kellett volna biztosítania a számára, tekintettel a Bizottságnak a 2021. március 11‑i előzetes tájékoztató levélben kinyilvánított azon szándékára, hogy az állítólagosan szabálytalanul kifizetett 417 234,68 eurós összeget visszatéríttesse.
56 A Bizottság az ellenkérelmében vitatta a felperes állításait, többek között arra hivatkozva, hogy a bizalmasságnak az OLAF zárójelentéseire vonatkozó általános vélelme mindaddig alkalmazandó, amíg az OLAF vizsgálatai alapján megteendő intézkedések folyamatban vannak, és az olasz igazságügyi hatóságok részéről a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában kétségtelenül folyamatban voltak ilyen intézkedések.
57 Amint azonban az a fenti 41–46. pontból kitűnik, a megtámadott határozat indokolásából nem tűnik ki, hogy az OLAF e határozat elfogadásakor úgy vélte volna, hogy a vizsgálatot lezáró jelentés ajánlásai mind a Bizottság, mind pedig a velencei ügyészség részéről intézkedéseket eredményeztek. A megtámadott határozat ugyanis nem említi sem a 2021. március 11‑i előzetes tájékoztató levelet, sem nyomozásnak a velencei ügyészség által való esetleges megindítását.
58 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós intézményeknek nincs joguk ahhoz, hogy az uniós bíróság előtt orvosolják a nem kellően indokolt határozataikat, továbbá az az uniós bíróság sem köteles arra, hogy figyelembe vegye a kizárólag az eljárás során a szóban forgó jogi aktus kibocsátója által nyújtott kiegészítő magyarázatokat az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának értékelése érdekében. Az ehhez hasonló jogi helyzet ugyanis az adminisztráció és az uniós bíróság közötti hatáskörmegosztás felborításának veszélyével járna, gyengítené a jogszerűség vizsgálatát, és veszélyeztetné a jogorvoslathoz való jog gyakorlását (2020. június 11‑i Bizottság kontra Di Bernardo ítélet, C‑114/19 P, EU:C:2020:457, 58. pont).
59 Egyébiránt, még ha a Bizottság által az eljárás során adott kiegészítő magyarázat úgy is lenne tekinthető, hogy az nem a megtámadott határozat indokolásának a kiegészítése, hanem olyan felvilágosítás, amely szükséges ahhoz, hogy a felperes érvelésére tekintettel teljes mértékben meg lehessen érteni az OLAF indokolását alátámasztó elemzést, meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a 2021. március 11‑i előzetes tájékoztató levél a vizsgálat alapján megtett, annak lezárását maga után vonó intézkedésnek minősül‑e, és ha igen, nem fejtette ki azokat az okokat sem, amelyek miatt az OLAF jelentésének a velencei ügyészséggel való puszta közlése meghosszabbította a bizalmas jelleg általános vélelmét. Végezetül a Bizottság a beadványaiban nem foglalt állást abban a kérdésben sem, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában észszerű időtartam telt‑e el a kért dokumentumoknak a Bizottság és a velencei ügyészség részére történő megküldése óta.
60 Következésképpen a Törvényszék nem tudja értékelni, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában az OLAF jogszerűen hivatkozhatott‑e a bizalmas jelleg általános vélelmére, amely az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése alapján kiterjedhet a vizsgálataira vonatkozó dokumentumokra.
61 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat abban a részében, amelyben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt kivételen alapul, nem tartalmaz kellő indokolást.
A megtámadott határozat indokolásáról, amennyiben az a döntéshozatali eljárás védelmén alapul
62 A döntéshozatali eljárás védelmére vonatkozó kivételt illetően az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy „[a]z intézmény által belső használatra összeállított vagy az intézmény által kapott, olyan ügyre vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, amellyel kapcsolatosan az intézmény még nem hozott határozatot, meg kell tagadni, ha a dokumentum közzététele [helyesen: hozzáférhetővé tétele] az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik”.
63 Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdése azt írja elő, hogy „[a]z érintett intézményen belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések részét képező, belső használatra korlátozott, állásfoglalásokat tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférést meg kell tagadni a döntés meghozatalát követően is, amennyiben a dokumentum közzététele [helyesen: hozzáférhetővé tétele] az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve, ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik”.
64 Így az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdése csupán a belső használatra szánt dokumentumok egyik része, azaz az érintett intézményen belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések részét képező, belső használatra korlátozott, állásfoglalásokat tartalmazó dokumentumok esetében teszi lehetővé a döntés meghozatalát követően a hozzáférés megtagadását, amennyiben e dokumentumok hozzáférhetővé tétele súlyosan veszélyeztetné az intézmény döntéshozatali eljárását (lásd: 2011. július 21‑i Svédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. január 15‑i Strack kontra Bizottság ítélet, T‑392/07, nem tették közzé, EU:T:2013:8, 235. pont).
65 Így az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelem által érintett intézmény általi alkalmazása feltételezi, hogy az említett intézmény kifejtse azokat a különös okokat, amelyek alapján úgy véli, hogy a közigazgatási eljárás befejezése nem zárja ki, hogy a hozzáférés megtagadása továbbra is igazolt maradjon, tekintettel a döntéshozatali eljárásának súlyos veszélyeztetésére (lásd ebben az értelemben: 2011. július 21‑i Svédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EU:C:2011:496, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
66 A jelen ügyben a megtámadott határozat rámutat arra, hogy a Törvényszék a közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatában elismerte az OLAF ügyiratainak részét képező dokumentumok hozzáférhetetlenségére vonatkozó általános vélelmet, és megállapította, hogy az OLAF vizsgálataira vonatkozó dokumentumoknak az 1049/2001 rendelet alapján a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tétele súlyosan veszélyeztetheti a vizsgálatok célját, valamint a Bizottság döntéshozatali eljárását.
67 A megtámadott határozat indokolása szerint tehát a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele súlyosan veszélyeztetné az OLAF döntéshozatali eljárását, mivel súlyosan sértené az OLAF jövőbeli vizsgálatainak teljes függetlenségét és e vizsgálatok céljait azáltal, hogy felfedi az OLAF stratégiáját és munkamódszereit.
68 E tekintetben egyrészt meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolása nem jelöli meg a Bizottság azon határozatát, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy lezárult az a közigazgatási eljárás, amelyre a kért dokumentumok vonatkoznak.
69 Konkrétan a megtámadott határozat nem jelöli meg, hogy a kért dokumentumok kidolgozására irányuló eljárást lezáró határozatot az a 2020. december 4‑i levél képezi‑e, amelyben az OLAF tájékoztatta a felperest az említett dokumentumoknak a velencei ügyészség és a Bizottságon belül a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága részére történő továbbításáról, vagy pedig az OLAF zárójelentésében ajánlott megteendő intézkedések egyikének, mint például az 504 434,68 eurós összeg visszatéríttetésére irányuló eljárás megindításának vagy a felperesnek az EDES adatbázisába való felvételének a Bizottság általi elfogadása.
70 Másrészt meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatnak a fenti 66. és 67. pontban ismertetett indokait a kért dokumentumok konkrét tartalmára tekintettel nem támasztják alá olyan részletezett információk, amelyek lehetővé tennék azon indokok megértését, amelyek miatt e dokumentumok hozzáférhetővé tétele súlyosan sérthette a Bizottság döntéshozatali eljárását.
71 Végezetül elképzelhető, hogy a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésén alapuló kivételre a bizalmasságnak az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdéséből eredő, az OLAF vizsgálati eljárásaihoz kapcsolódó dokumentumokra alkalmazható általános vélelmének a következményeként kívánt hivatkozni.
72 Ebben az esetben azonban meg kell állapítani, hogy mivel a megtámadott határozat az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt kivételen alapuló részében, amint az a fenti 61. pontból következik, nem tartalmaz kellő indokolást, abban a részében sem tekinthető kellőképpen indokoltnak, amely az ugyanezen rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében előírt kivételen alapul.
73 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat, amennyiben az az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében előírt kivételen alapul, nem tartalmaz kellő indokolást.
A megtámadott határozat indokolásáról, amennyiben az a magánéletnek és az egyén sérthetetlenségének a védelmén alapul
74 Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt, a magánéletnek és az egyén sérthetetlenségének a védelmére vonatkozó kivételt illetően a megtámadott határozatból kitűnik, hogy ez az indok járulékos jellegű, és körülhatárolt az említett határozatban szereplő elsődleges indokhoz képest, amely a bizalmasságnak az OLAF vizsgálataira vonatkozó dokumentumokra alkalmazható általános vélelmén alapul. Így, bár ez az indok igazolja az OLAF azon álláspontját, amely szerint a kért dokumentumok nem tehetők teljes mértékben hozzáférhetővé, nem teszi lehetővé annak értékelését, hogy az OLAF miért tagadta meg az e dokumentumokhoz való részleges hozzáférést.
75 Következésképpen a megtámadott határozatnak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt, a magánéletnek és az egyén sérthetetlenségének a védelmére vonatkozó kivételen alapuló indoka önmagában nem elegendő a kért dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadásának megalapozásához.
76 A fenti megfontolásokból következik, hogy a megtámadott határozatban szereplő indokok egyike sem szolgál elegendő igazolással ahhoz, hogy az említett határozat megsemmisítésére ne kerüljön sor, így a jelen jogalapnak helyt kell adni, anélkül hogy a felperes által felhozott többi jogalapot meg kellene vizsgálni.
A kért dokumentumoknak a Bizottság általi benyújtására irányuló kérelemről
77 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék az eljárási szabályzata 91. cikkének c) pontja és 104. cikke alapján kötelezze a Bizottságot arra, hogy nyújtsa be az OLAF zárójelentését többek között annak ellenőrzése érdekében, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt kivétel igazolja‑e a kért dokumentumokhoz való – akár részleges – hozzáférés megtagadását.
78 E tekintetben az eljárási szabályzat 91. cikkének c) pontja úgy rendelkezik, hogy a dokumentumokba való betekintés megtagadásának jogszerűségére vonatkozó kereset esetében a bizonyításfelvétel magában foglalja többek között a felhívást azon dokumentumok benyújtására, amelyekbe az intézmény megtagadta a betekintést.
79 Ezenkívül az eljárási szabályzat 104. cikke pontosítja, hogy ha az ugyanezen szabályzat 91. cikkének c) pontjában említett bizonyításfelvétel alapján a dokumentumokba való betekintés megtagadásának jogszerűségére vonatkozó kereset esetében olyan dokumentumot nyújtanak be a Törvényszékhez, amelybe az intézmény megtagadta a betekintést, akkor ezt a dokumentumot nem küldik meg a többi félnek.
80 Emlékeztetni kell arra is, hogy egyedül a Törvényszék dönthet az előtte folyamatban lévő üggyel kapcsolatban a rendelkezésére álló információk kiegészítésének szükségességéről (lásd: 2014. október 2‑i Strack kontra Bizottság ítélet, C‑127/13 P, EU:C:2014:2250, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és a Törvényszéknek kell értékelnie a bizonyításfelvétel iránti kérelem relevanciáját a jogvita tárgya és a bizonyításfelvétel szükségessége tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2019. július 3‑i PT kontra EBB ítélet, T‑573/16, EU:T:2019:481, 111. pont [nem tették közzé], valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
81 Igaz, hogy ha a felperes a dokumentumhoz való hozzáférést az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivételek valamelyike alapján megtagadó határozat jogszerűségét vitatja, azt állítva, hogy az érintett intézmény által hivatkozott kivétel nem alkalmazható a kért dokumentumra, a Törvényszék főszabály szerint köteles elrendelni e dokumentum benyújtását, és az említett fél bírói jogvédelmének tiszteletben tartása mellett köteles azt megvizsgálni. Ha ugyanis a Törvényszék maga nem tanulmányozná az említett dokumentumot, nem tudná konkrétan értékelni, hogy az említett intézmény érvényesen megtagadhatta‑e az e dokumentumhoz való hozzáférést a hivatkozott kivétel alapján, következésképpen nem tudná megvizsgálni az említett dokumentumhoz való hozzáférést megtagadó határozat jogszerűségét (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28‑i Jurašinović kontra Tanács ítélet, C‑576/12 P, EU:C:2013:777, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
82 A jelen ügyben azonban a felperes által előterjesztett érvelésből az tűnik ki, hogy a Törvényszéknek a bizonyításfelvételt annak ellenőrzése érdekében kell elrendelnie, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt kivétel igazolja‑e a kért dokumentumokhoz való, akár részleges hozzáférés megtagadását az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdése alapján.
83 Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdése értelmében, ha a kivételek bármelyike a kért dokumentumnak csak részeit érinti, a dokumentum fennmaradó részei hozzáférhetővé tehetők.
84 Márpedig az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy amennyiben bizonyos dokumentumkategóriákra a bizalmas jellegre vonatkozó általános vélelmek alkalmazandók, az e vélelmek tárgyát képező dokumentumok esetében nem áll fenn a tartalmuk teljes vagy részleges hozzáférhetővé tételére vonatkozó kötelezettség (lásd ebben az értelemben: 2019. március 13‑i AlzChem kontra Bizottság ítélet, C‑666/17 P, nem tették közzé, EU:C:2019:196, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. április 26‑i Strack kontra Bizottság ítélet, T‑221/08, EU:T:2016:242, 168. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
85 Így a Törvényszéknek csak abban az esetben kellene eldöntenie azt a kérdést, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt kivétel igazolja‑e a kért dokumentumokhoz való – akár részleges – hozzáférés megtagadását, ha a felperes bizonyította volna az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik franciabekezdésének megsértésére alapított második jogalap megalapozottságát.
86 Márpedig, amint az a fenti 60. pontból következik, a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségére tekintettel a Törvényszék nem tudja értékelni, hogy az OLAF megalapozottan hivatkozott‑e az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése alapján a bizalmas jelleg általános vélelmére.
87 Következésképpen, mivel a Törvényszék nem tudja elbírálni azt a kérdést, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt kivétel igazolja‑e a kért dokumentumokhoz való – akár részleges – hozzáférés megtagadását, a felperes által kért bizonyításfelvétel elrendelése szükségtelen, és az erre irányuló kérelmet el kell utasítani.
A költségekről
88 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
89 Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti a 2021. április 26‑i határozatot, amellyel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) megtagadta az Eurecna SpA‑tól az OC/2019/0766/B4. sz. vizsgálatot követő zárójelentéséhez és annak mellékleteihez való hozzáférést.
2) A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2023. július 12‑i nyilvános ülésen.
Aláírások