A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2024. január 11.(*)

„Előzetes döntéshozatal – Közös halászati politika – Az erőforrások megőrzése – A Skóciától nyugatra és a Kelta‑tengerben élő közönséges tőkehal, az Ír‑tengerben élő vékonybajszú tőkehal, valamint a Kelta‑tenger déli részén élő sima lepényhal állományaira alkalmazandó teljes kifogható mennyiségek (TAC) – (EU) 2020/123 rendelet – IA. melléklet – Nulla szint feletti TAC – Az alkalmazási időszak lejárta – Érvényesség megállapítása – 1380/2013/EU rendelet – A 2. cikk (2) bekezdésének második albekezdése – A maximális fenntartható hozam (MFH) elérését 2020‑ig az összes állomány tekintetében lehetővé tévő kiaknázási arány elérésére irányuló célkitűzés – 2., 3., 9., 10., 15. és 16. cikk – Társadalmi‑gazdasági és foglalkoztatási célok – Rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények – Kirakodási kötelezettség – Vegyes halászat – Blokkoló kvóták hatálya alá tartozó fajok – (EU) 2019/472 rendelet – 1–5., 8. és 10. cikk – Célállományok – Járulékos fogások – Korrekciós intézkedések – Mérlegelési jogkör”

A C‑330/22. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a High Court (felsőbíróság, Írország) a Bírósághoz 2022. május 16‑án érkezett, 2022. április 7‑i határozatával terjesztett elő

a Friends of the Irish Environment Ltd

és

a Minister for Agriculture, Food and the Marine,

Írország,

az Attorney General

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: E. Regan tanácselnök, Csehi Z., M. Ilešič, I. Jarukaitis és D. Gratsias (előadó) bírák,

főtanácsnok: T. Ćapeta,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. március 16‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Friends of the Irish Environment CLG képviseletében J. Devlin SC, J. Kenny BL és F. Logue solicitor,

–        a Minister for Agriculture Food and the Marine, Írország és az Attorney General képviseletében M. Browne, A. Joyce, M. Lane és M. Tierney, meghatalmazotti minőségben, segítőik: D. Browne BL és C. Toland SC,

–        az Európai Parlament képviseletében I. Anagnostopoulou, E. Ni Chaoimh és I. Terwinghe, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Unió Tanácsa képviseletében F. Naert, A. Nowak‑Salles és P. Pecheux, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében A. Dawes és A. Stobiecka‑Kuik, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2023. június 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2020. évre történő meghatározásáról szóló, 2020. január 27‑i (EU) 2020/123 tanácsi rendelet (HL 2020. L 25., 1. o.) IA. mellékletének érvényességére vonatkozik, a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11‑i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 354., 22. o.; helyesbítés: HL 2016. L 357., 17. o.) 2. cikkének (1) és (2) bekezdésére, valamint a 3. cikkének c) és d) pontjára tekintettel, együttes olvasatban az 1380/2013 rendelet 9., 10., 15. és 16. cikkével, valamint a nyugati vizekben és a szomszédos vizekben halászott állományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, az (EU) 2016/1139 és az (EU) 2018/973 rendelet módosításáról, valamint a 811/2004/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK és az 1300/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. március 19‑i (EU) 2019/472 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 83, 1. o.) 1–5., 8. és 10. cikkével, abban a részében, amelyben e melléklet meghatározta a 2020. évre vonatkozóan a teljes kifogható mennyiségeket (TAC) a közönséges tőkehal (Gadus morhua) tekintetében egyrészt a 6a övezetben, valamint a 12° 00′‑től keletre fekvő 5b övezet (COD/5BE6A) európai uniós és nemzetközi vizein, másrészt a 7b, 7c, 7e–7k, 8–10 övezetben, valamint az Atlanti‑óceán közép‑keleti részének halászati bizottsága (CECAF) 34.1.1 (COD/7XAD34) övezetének uniós vizein, valamint a vékonybajszú tőkehal (Merlangus merlangus) tekintetében a 7a (WHG/07A) övezetben, és a sima lepényhal (Pleuronectes platessa) tekintetében a 7h, 7j és 7k (PLE/7HJK) övezetben (a továbbiakban: vitatott teljes kifogható mennyiségek).

2        E kérelmet az egyrészről a Friends of the Irish Environment CLG (a továbbiakban: FIE), a környezetvédelem területén tevékenykedő nem kormányzati szervezet, másrészről pedig a Minister for Agriculture, Food and the Marine (mezőgazdasági, élelmiszerügyi és tengerügyi miniszter, Írország), Írország és az Attorney General (főügyész, Írország) között az e miniszter által 2020. április, május és június hónapjára kibocsátott 15., 16., 19., 20., 23. és 24. sz. halászati gazdálkodási engedélyek jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

 Jogi háttér

 A nemzetközi jog

3        Az Egyesült Nemzetek 1982. december 10‑én Montego Bay‑ben aláírt tengerjogi egyezményének (a továbbiakban: tengerjogi egyezmény) „Az élő erőforrások megőrzése” című 61. cikke rögzíti a tengeri élő erőforrások megőrzésére vonatkozó általános elveket.

4        Ezeket az általános elveket a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10‑i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló, 1995. augusztus 4‑én New Yorkban aláírt megállapodás (a továbbiakban: a halállományok védelméről és kezeléséről szóló megállapodás) révén alkalmazzák.

 Az uniós jog

 Az 1380/2013 rendelet

5        Az 1380/2013 rendelet (5)–(8) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„(5)      Az Unió szerződő fele a [tengerjogi egyezménynek], […] és a [halállományok védelméről és kezeléséről szóló] megállapodásnak […]

(6)      Az említett nemzetközi jogi eszközök elsősorban állománymegőrzési kötelezettségeket határoznak meg, így például előírják egyrészt azt, hogy olyan állományvédelmi és ‑kezelési intézkedéseket kell hozni, amelyek […] a tengeri erőforrásoknak a maximális fenntartható hozam melletti fenntartására és helyreállítására irányulnak, [és] azt, hogy a halállományok megőrzését, kezelését és kiaknázását illetően széles körben az elővigyázatossági megközelítést kell alkalmazni […]. A [közös halászati politikának (KHP)] ezért segítenie kell az Uniót az említett nemzetközi jogi eszközökből fakadó nemzetközi kötelezettségei teljesítésében. […]

(7)      A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozón az Unió és tagállamai elkötelezték magukat amellett, hogy fellépnek a halállományok folyamatos csökkenése ellen. Ezért az Uniónak a kiaknázási szintek kiigazítása révén javítania kell a közös halászati politikát annak biztosítása érdekében, hogy a tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázása – észszerű időn belül – azt meghaladó szinten állítsa helyre és tartsa fenn a halászott állományok populációit, amely alkalmas a maximális fenntartható hozam kitermelésére. Ezt a kiaknázási szintet 2015‑re el kell érni. A kiaknázási szintek ennél későbbi elérését csak abban az esetben lehet engedélyezni, ha azok 2015‑ig történő elérése súlyosan veszélyeztetné az érintett halászflották társadalmi és gazdasági fenntarthatóságát. Az említett szinteket 2015‑öt követően a lehető leghamarabb – de 2020‑nál semmiképpen sem később – el kell érni. Amennyiben a rendelkezésre álló tudományos információ nem elegendő az említett szintek meghatározásához, hozzávetőleges paraméterek is figyelembe vehetők.

(8)      A vegyes halászatok maximális fenntartható hozamára vonatkozó gazdálkodási döntéseknek figyelembe kell venniük a vegyes halászatban érintett valamennyi állomány maximális fenntartható hozamot biztosító, egyidejű halászatához kapcsolódó nehézségeket, különösen ha a tudományos vélemények azt mutatják, hogy a halászeszközök szelektivitásának fokozása révén csak nagyon nehezen valósítható meg a halászatlefojtó fajok elkerülése. Fel kell kérni a megfelelő tudományos szerveket, hogy ilyen esetekben adjanak tanácsot a halászati mortalitás megfelelő szintjét illetően.”

6        E rendelet „Célkitűzések” című 2. cikkének (1)–(3) és (5) bekezdése a következőket írja elő:

„(1)      A közös halászati politikának biztosítania kell, hogy a halászati és az akvakultúra‑tevékenységek környezeti szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, végzésük összhangban legyen a gazdasági, a társadalmi és a foglalkoztatási előnyök elérésére irányuló célkitűzésekkel, valamint hogy hozzájáruljanak az élelmiszerellátás biztosításához.

(2)      A közös halászati politika keretében elővigyázatossági megközelítést kell alkalmazni a halászati gazdálkodás vonatkozásában, annak biztosítására törekedve, hogy a tengerek élő biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és olyan szinten tartsa a halászott fajok állományát, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet.

A halállományok fokozatos helyreállítására és a biomasszaszintnek a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szint feletti tartására irányuló célkitűzések megvalósítása érdekében el kell érni a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt, amely állományoknál lehetséges 2015‑ig, az összes állomány esetében pedig fokozatosan legkésőbb 2020‑ig.

(3)      A közös halászati politika keretében ökoszisztéma‑alapú megközelítést kell alkalmazni a halászati gazdálkodás vonatkozásában annak biztosítására, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt kedvezőtlen hatásai a lehető legkisebbek legyenek […]

[…]

(5)      A közös halászati politika keretében mindenekelőtt:

a)      eseti alapon és a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények figyelembevételével fokozatosan fel kell számolni a visszadobás gyakorlatát, amennyire lehetséges elkerülve és csökkentve a nem szándékos fogásokat és fokozatosan biztosítva, hogy a fogásokat kirakodják;

[…]

c)      meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a halászati és a halfeldolgozó ipar, valamint a halászathoz kötődően a szárazföldön végzett tevékenységek gazdaságilag életképessé és versenyképessé váljanak;

[…]

f)      hozzá kell járulni a halászati tevékenységekből élők méltányos életszínvonalához, szem előtt tartva a part menti halászatot és a társadalmi‑gazdasági szempontokat;

[…]”

7        Az említett rendeletnek „A jó kormányzás elvei” című 3. cikke értelmében:

„A közös halászati politikát a jó kormányzás alábbi elveinek kell vezérelniük:

[…]

c)      a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeknek megfelelő intézkedések meghatározása;

d)      hosszú távú perspektíva;

[…]”

8        Ugyanezen rendelet „Fogalommeghatározások” című 4. cikke az (1) bekezdésében ekként rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

7.      »maximális fenntartható hozam«: az a legnagyobb elméleti egyensúlyi hozam, amely a meglévő átlagos környezeti feltételek mellett valamely állományból átlagosan folyamatosan kifogható anélkül, hogy jelentősen befolyásolná a szaporodási folyamatot;

[…]

14.      »állomány«: valamely adott állománygazdálkodási területen előforduló tengeri biológiai erőforrás;

[…]

36.      »vegyes halászat« olyan halászat, amelyben több mint egy faj érintett, és amelyben ugyanazon halászati művelet során valószínűsíthetően különböző fajokat fognak ki;

[…]”

9        Az 1380/2013 rendelet „Általános rendelkezések” című 6. cikke a (2) bekezdésében a következőket írja elő:

„[…] Az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények […] figyelembevételével kell elfogadni.”

10      E rendeletnek „A többéves tervekre vonatkozó elvek és célkitűzések” című 9. cikkének (1)–(3) és (5) bekezdése a következőképpen szól:

„(1)      A többéves terveket prioritásként, tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények alapján kell elfogadni, és olyan állományvédelmi intézkedéseket kell tartalmazniuk, amelyek helyreállítják és olyan szinten tartják a halállományokat, amely a 2. cikk (2) bekezdésének megfelelően meghaladja a maximális fenntartható hozamot biztosító szintet.

(2)      Amennyiben a rendelkezésre álló adatok elégtelen volta miatt nem határozhatók meg a 2. cikk (2) bekezdésében említett maximális fenntartható hozamra vonatkozó célértékek, a többéves tervekben elővigyázatossági megközelítésen alapuló olyan intézkedésekről kell rendelkezni, amelyek legalább hasonló szintű védelmet biztosítanak az adott állományoknak.

(3)      A többéves terveknek az alábbiak valamelyikére kell vonatkozniuk:

[…]

b)      a vegyes halászat esetében, vagy amennyiben az állományok dinamikája összefügg egymással, egy adott földrajzi területen többféle halállományt kiaknázó halászati tevékenységek […]

[…]

(5)      A vegyes halászattal kapcsolatos konkrét problémák kezelése érdekében a többéves tervek az ökoszisztéma‑alapú megközelítés alapján konkrét állományvédelmi célkitűzéseket és intézkedéseket is tartalmazhatnak összefüggésben az adott tervben szereplő vegyes halállományokra vonatkozó, a 2. cikk (2) bekezdésében említett célkitűzések elérésével olyan esetekben, ha a tudományos szakvélemény azt jelzi, hogy a szelektivitás növelése nem valósítható meg. […]”

11      Az említett rendeletnek „A többéves tervek tartalma” című 10. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Az esetnek megfelelően és a Szerződésben megállapított hatáskörök sérelme nélkül a többéves tervnek a következőket kell tartalmaznia:

[…]

b)      a 2. cikkben, valamint a 6. és a 9. cikk vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott célkitűzésekkel összhangban lévő célkitűzések;

c)      mennyiségi célok, így például a halászati mortalitás, és/vagy a szaporodóképes állomány biomasszája;

[…]”

12      Ugyanezen rendeletnek a „Kirakodási kötelezettség” című 15. cikke az (1) és (9) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok minden olyan fogását, […] amelyeket az uniós vizeken folytatott halászat során ejtettek, vagy az uniós vizeken kívül, harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá nem tartozó vizeken uniós halászhajók ejtettek, […] a következő időkereteknek megfelelően a halászhajók fedélzetére kell rakni és ott kell tartani, továbbá nyilvántartásba kell venni, ki kell rakodni, és adott esetben bele kell számítani a kvótákba:

[…]

d)      legkésőbb 2017. január 1‑jétől […] a halászatot meghatározó fajok vonatkozásában, legkésőbb 2019. január 1‑jétől pedig az […] összes egyéb faj vonatkozásában.

[…]

(9)      A kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó állományok vonatkozásában a tagállamok – a számukra engedélyezett kirakodási mennyiség legfeljebb 10%‑áig – alkalmazhatják az egymást követő évek közötti rugalmasság elvét. Ennek alapján valamely tagállam engedélyezheti a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó állomány további mennyiségeinek kirakodását, feltéve hogy ez a mennyiség nem haladja meg az e tagállam számára meghatározott kvóta 10%‑át. […]”

13      Az 1380/2013 rendelet „Halászati lehetőségek” című 16. cikkének (2) és (4) bekezdése a következőképpen szól:

„(2)      Amikor egy adott halállomány tekintetében kirakodási kötelezettség kerül bevezetésre, a halászati lehetőségeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a halászati lehetőségek már nem a kirakodásokat, hanem a fogásokat tükrözik azon az alapon, hogy az első évben és az azt követő években az adott állomány visszadobása már nem engedélyezett.

[…]

(4)      A halászati lehetőségeket a 2. cikk (2) bekezdésében megállapított célkitűzésekkel összhangban kell meghatározni, a 9. cikk (2) bekezdésével és a 10. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjával összhangban megállapított mennyiségi céloknak, időkereteknek és rátáknak megfelelően.”

 A 2019/472 rendelet

14      A 2019/472 rendelet „Tárgy és hatály” című 1. cikke az (1) és (4) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Ez a rendelet többéves tervet […] határoz meg az alább felsorolt tengerfenéken élő állományokra, […] a nyugati vizeken, […] valamint az említett állományokat kiaknázó halászatra:

[…]

(4)      Ez a rendelet alkalmazandó az (1) bekezdésben felsorolt állományok halászata során a nyugati vizeken történt járulékos fogásokra is. […]”

15      E rendelet „Fogalommeghatározások” című 2. cikke értelmében:

„E rendelet alkalmazásában […] a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

1.      »nyugati vizek«: az északnyugati vizek [Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) 5 (az 5a körzet kivételével és az 5b körzetnek kizárólag az uniós vizei), 6 és 7 alterület) és a délnyugati vizek (az ICES 8, 9 és 10 alterület (az Azori‑szigetek körüli vizek), valamint a CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 övezet (a Madeira és a Kanári‑szigetek körüli vizek)];

2.      »FMFH tartomány«: a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményben, különösen az ICES […] által megadott olyan értéktartomány, amelyben az adott tartományon belüli valamennyi halászati mortalitási szint maximális fenntartható hozamot (MFH) eredményez hosszú távon egy adott halászati gyakorlat esetén, a jelenlegi átlagos környezeti feltételek mellett anélkül, hogy jelentősen befolyásolná az érintett állomány szaporodási folyamatát. […]

[…]

8.      »Blim« a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményben, különösen az ICES vagy hasonló, uniós vagy nemzetközi szinten elismert, független tudományos testület által előírt, a szaporodóképes állomány biomasszájára vonatkozó azon referenciapont, amely alatt a reprodukciós kapacitás csökkenhet;

[…]”

16      Az említett rendelet „Célkitűzések” című 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„A tervnek hozzá kell járulnia a [KHP] [1380/2013] rendelet 2. cikkében felsorolt célkitűzéseinek eléréséhez, különösen a halászati gazdálkodás elővigyázatossági megközelítésének alkalmazásával, valamint annak biztosítására kell törekednie, hogy az élő tengeri biológiai erőforrások kiaknázása során a halászott fajok állományait visszaállítsák az MFH‑t biztosítani képes szint fölé, és tartsák fenn ezt a szintet.”

17      Ugyanezen rendelet „Célértékek” című 4. cikke az (1) bekezdésében előírja:

„A halászati mortalitás célértékét a 2. cikkben meghatározott FMFH‑tartományokkal összhangban a lehető leghamarabb és fokozatosan, egyre növekvő alapon 2020‑ig el kell érni az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt állományok tekintetében, és azt követően az FMFH‑tartományokon belül kell tartani, e cikkel összhangban.”

18      A 2019/472 rendeletnek „A járulékos fogásokkal való gazdálkodás” című 5. cikke az (1)–(3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Az 1. cikk (4) bekezdésében említett állományokra vonatkozó gazdálkodási intézkedéseket, beleértve adott esetben a halászati lehetőségeket is, a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemény figyelembevételével és a 3. cikkben megállapított célkitűzéseknek megfelelően kell megállapítani.

(2)      Amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelő tudományos adatok, az 1. cikk (4) bekezdésében említett állományokkal […] a halászati gazdálkodásra vonatkozó elővigyázatossági megközelítés alapján […] kell gazdálkodni.

(3)      Az [1380/2013] rendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban az e rendelet 1. cikkének (4) bekezdésében említett állományok tekintetében a vegyes halászati gazdálkodás során figyelembe kell venni annak nehézségét, hogy minden állományt egyidejűleg az MFH szerint halásszanak, különösen olyan helyzetekben, amikor ez a halászat idő előtti leállítását eredményezi.”

19      A 2019/472 rendelet „Biztosítékok” című 8. cikke a (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy ha bármely állomány szaporodóképes biomasszája a Blim érték alatt van, további korrekciós intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy az érintett állomány vagy funkcionális egység gyorsan visszatérhessen az MFH biztosítására képes szint fölé, különösen az érintett állomány vagy funkcionális egység célzott halászatának felfüggesztését és a halászati lehetőségek megfelelő csökkentését.

20      E rendelet „Halászati lehetőségek” című 10. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„A rájuk vonatkozó, az [1380/2013] rendelet 17. cikke szerinti halászati lehetőségek kiosztása során a tagállamok figyelembe veszik a vegyes halászatokon részt vevő hajók feltételezhető fogási összetételét.”

 A 2020/123 rendelet

21      A 2020/123 rendelet (7), (8), (16)–(18) és (26) preambulumbekezdése kimondja:

„(7)      Egyes állományokra vonatkozóan az ICES teljes halászati tilalmat javasol tudományos szakvéleményében. Amennyiben az említett állományokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek a tudományos szakvéleményekben megjelölt értékek szerint kerülnek megállapításra, az a kötelezettség, amely szerint a vegyes halászatban az összes fogást, ideértve az említett állományokból származó járulékos fogásokat is ki kell rakodni, ahhoz a jelenséghez vezet, hogy a blokkoló kvóta hatálya alá tartozó fajok esetében a kvóta kimerítése a halászati tevékenység leállítását idézi elő. Annak érdekében, hogy megfelelő egyensúly legyen teremthető egyrészt a halászat folytatása (tekintettel a potenciálisan súlyos társadalmi‑gazdasági következményekre), másrészt pedig az említett állományok vonatkozásában a jó biológiai állapot elérésének szükségessége között, valamint figyelembe véve, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt a maximális fenntartható hozam (MFH) szintjén egyidejűleg halászni, helyénvaló külön teljes kifogható mennyiségeket megállapítani az említett állományok járulékos fogásaira vonatkozóan. E teljes kifogható mennyiségek értékét úgy kell meghatározni, hogy csökkenjen az említett állományok mortalitása, valamint hogy ösztönözhető legyen a szelektivitás fokozása és a fogások elkerülése. Annak érdekében, hogy vegyes halászat esetében a lehetséges mértékben biztosítható legyen a halászati lehetőségeknek az [1380/2013] rendelet 16. cikke (2) bekezdésével összhangban történő felhasználása, indokolt egy kvótacserealapot meghatározni azon tagállamok számára, amelyek nem rendelkeznek az elkerülhetetlen járulékos fogásokat fedező saját kvótával.

(8)      Annak érdekében, hogy a járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek hatálya alá tartozó állományok kifogott mennyisége csökkenjen, az említett állományokhoz tartozó halak kifogásával foglalkozó halászatok halászati lehetőségeit olyan szinten kell megállapítani, amely elősegíti a veszélyeztetett állományok biomasszaszintje fenntarthatóságának helyreállítását. Emellett az illegális visszadobás gyakorlatának megakadályozása céljából a halászati lehetőségekhez szorosan kapcsolódó technikai és ellenőrzési intézkedések megállapítására van szükség.

[…]

(16)      A nyugati vizekre vonatkozó többéves terv 8. cikkének megfelelően, amennyiben a tudományos szakvélemények azt jelzik, hogy a terv 1. cikkének (1) bekezdésében említett bármely állomány szaporodóképes biomasszája a Blim alatt van, további korrekciós intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy az állomány gyorsan visszaálljon a maximális fenntartható hozamot biztosító szint fölé. Ezek a korrekciós intézkedések magukban foglalhatják különösen az érintett állomány célzott halászatának felfüggesztését, valamint a szóban forgó állományokra és/vagy – azon halászatok esetében, amelyeknél előfordulnak a közönséges tőkehal vagy a vékonybajszú tőkehal járulékos fogásai – más állományokra vonatkozó halászati lehetőségek megfelelő csökkentését.

(17)      Szakvéleményében az ICES jelezte, hogy a Kelta‑tengerben élő közönséges tőkehal és vékonybajszú tőkehal állománya a Blim alatt van. Ezért az említett állományok tekintetében további korrekciós intézkedéseket kell hozni […]. A Kelta‑tengerben élő vékonybajszú tőkehal tekintetében az említett intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a halászeszközök jellemzőinek az e fajok kifogásával foglalkozó halászatok halászati lehetőségeihez funkcionálisan kapcsolódó technikai módosításait annak érdekében, hogy csökkenjenek a vékonybajszú tőkehal járulékos fogásai.

(18)      A korrekciós intézkedések foganatosítására került sor a közönséges tőkehal kelta‑tengeri állományára vonatkozó 2019. évi halászati lehetőségek tekintetében. Ennek alkalmával az ezen állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget kizárólag a járulékos fogásokra tartották fenn. Mivel azonban az állomány a Blim alatt van, további korrekciós intézkedéseket kell tenni ahhoz, hogy az állomány a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően visszaálljon a maximális fenntartható hozamot biztosító szint fölé. Ezen intézkedések javítanák a szelektivitást azáltal, hogy azokon a területeken, ahol jelentős mértékben kerül sor közönséges tőkehal fogására, kötelezővé teszik az olyan halászeszközök használatát, amelyek biztosítják, hogy a közönséges tőkehalból kevesebb járulékos fogást ejtsenek, csökkentve ezáltal ezen állomány halászati mortalitását a vegyes halászatokban. A teljes kifogható mennyiség értékét úgy kell meghatározni, hogy elkerülhető legyen a halászatnak a 2020 elején történő idő előtti leállítása. A teljes kifogható mennyiséget úgy kell továbbá megállapítani, hogy az elkerülhetővé tegye az esetleges visszadobást, ami veszélyeztetheti az adatgyűjtést és az állomány tudományos értékelését. A teljes kifogható mennyiség 805 tonnában történő megállapításával az állomány szaporodóképes biomasszája 2020‑ban jelentős mértékben, legalább 100%‑kal növekedne, hogy biztosítsa az állomány gyors visszaállását a maximális fenntartható hozamot biztosító szintre (Btrigger).

[…]

(26)      […] Tekintettel továbbá arra, hogy a […] COD/5BE6A; […] WHG/07A és PLE/7HJK állomány biomasszája a Blim alatt van, és hogy 2020‑ban csak a járulékos fogás [és a tudományos célú halászat] engedélyezett, a tagállamok vállalták, hogy ezekre az állományokra 2020‑ban nem alkalmazzák az [1380/2013] rendelet 15. cikkének (9) bekezdését, hogy a fogások mennyisége 2020‑ban ne haladja meg a meghatározott teljes kifogható mennyiségeket.”

22      A 2020/123 rendelet „A teljes kifogható mennyiségek és elosztásuk” című 5. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Az uniós vizeken, illetve a bizonyos, nem uniós vizeken tartózkodó uniós halászhajókra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket, azok tagállamok közötti elosztását és – adott esetben – a teljes kifogható mennyiségekhez funkcionálisan kapcsolódó feltételeket az I. melléklet határozza meg.”

23      E rendeletnek „Az elkerülhetetlen járulékos fogások esetében alkalmazandó teljes kifogható mennyiségre vonatkozó kvótacsere‑mechanizmus a kirakodási kötelezettségre való tekintettel” című 8. cikke az (1)–(3) bekezdésében a következőket írja elő:

„(1)      A kirakodási kötelezettség bevezetését figyelembe veendő, továbbá annak érdekében, hogy az egyes járulékos fogásokra vonatkozó kvótákhoz jussanak kvótákkal nem rendelkező tagállamok is, az IA. mellékletben felsorolt teljes kifogható mennyiségekre az e cikk (2)–(5) bekezdésében meghatározott kvótacsere‑mechanizmus alkalmazandó.

(2)      A teljes kifogható mennyiségből a közönséges tőkehal kelta‑tengeri, a közönséges tőkehal Skóciától nyugatra fekvő vizekben élő, a vékonybajszú tőkehal ír‑tengeri és a sima lepényhal ICES 7h, 7j és 7k övezetben élő állományai tekintetében az egyes tagállamoknak megítélt kvóta 6%‑át […] rendelkezésre kell bocsátani, és e kvótákból 2020. január 1‑jén közös kvótacserealap jön létre. 2020. március 31‑ig a kvótával nem rendelkező tagállamok kizárólagos hozzáférést kapnak ehhez a kvótaalaphoz.

(3)      Az alapból felhasznált mennyiségek nem cserélhetők, illetve nem csoportosíthatók át a következő évre. A fel nem használt mennyiségeket 2020. március 31. után azon tagállamoknak kell visszautalni, amelyek hozzájárultak a közös kvótacserealaphoz.”

24      Az említett rendeletnek „A Kelta‑tengerben élő közönséges tőkehalra és vékonybajszú tőkehalra vonatkozó korrekciós intézkedések” című 13. cikke több olyan intézkedést ír elő, amelyek célja a Kelta‑tenger több övezetében használt fenékvonóhálók és kerítőhálók szelektivitásának megerősítése azon hajók esetében, amelyek fogásain belül legalább 20% a foltos tőkehal aránya. Ezek a hajók nem halászhatnak ezekben az övezetekben, kivéve, ha az e cikkben felsorolt bizonyos műszaki jellemzőkkel rendelkező halászeszközöket használnak, beleértve a zsákvég szembőségére vonatkozó minimumkövetelményeket. Ezek a szabályok azonban nem alkalmazandók azokra a hajókra, amelyek járulékos közönséges tőkehalfogása nem haladja meg az 1,5%‑ot, amint azt a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) értékelte. Ezenfelül, az uniós hajók az e cikkben felsoroltaktól eltérő, más olyan különlegesen szelektív halászeszközt is alkalmazhatnak, amelynek műszaki jellemzői a HTMGB általi értékelés tárgyát képező tudományos tanulmány szerint azt eredményezik, hogy a fogás összetételének kevesebb mint 1%‑át teszi ki a közönséges tőkehal.

25      A 2020/123 rendelet IA. melléklete 1279 tonnában határozza meg az Unió számára a tőkehalra vonatkozóan (Gadus morhua) a 6a övezet, valamint az 5b övezet uniós és nemzetközi vizei tekintetében 12° 00‑tól keletre eső uniós és nemzetközi vizein (COD/5BE6A), 805 tonnában ugyanezen fajra vonatkozóan a 7b, 7c, 7e–7k, 8–10 övezetben, valamint a CECAF 34.1.1 övezet uniós vizein (COD/7XAD34), 721 tonnában a vékonybajszú tőkehalra (Merlangus merlangus) vonatkozóan a 7a övezetben (WHG/07A) és 67 tonnában a sima lepényhalra (Pleuronectes platessa) vonatkozóan a 7h, 7j és 7k övezetben (PLE/7HJK) a vitatott teljes kifogható mennyiségeket. Ezen I A. melléklet pontosítja, hogy ezek a teljes kifogható mennyiségek kizárólag a tőkehal, a vékonybajszú tőkehal és a sima lepényhal más fajokra irányuló halászaton belüli járulékos fogásaira vonatkoznak, és hogy az egyes tagállamoknak kiosztott kvóta keretében nem engedélyezett e fajok célzott halászata.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

26      A 2020/123 rendelet elfogadását követően a mezőgazdasági, élelmiszerügyi és tengerügyi miniszter kibocsátotta többek között a 15. és 16. sz. halászati gazdálkodási engedélyt 2020 áprilisára, a 19. és 20. sz. halászati gazdálkodási engedélyt 2020 májusára, valamint a 23. és 24. sz. halászati gazdálkodási engedélyt 2020 júniusára vonatkozóan. Ezek az engedélyek a vitatott teljes kifogható mennyiségekkel érintett állományok tekintetében, kizárólag járulékos fogás címén, nullánál magasabb szintű fogási korlátokat határoznak meg.

27      A kérdést előterjesztő High Courthoz (felsőbíróság, Írország) 2020. június 17‑én benyújtott keresetében a FIE többek között azt kérte, hogy e bíróság előzetes döntéshozatal céljából terjesszen kérdést a Bíróság elé a 2020/123 rendelet érvényességére vonatkozóan, és hozzon végzést lényegében a fent említett halászati gazdálkodási engedélyek megsemmisítése érdekében.

28      E keresetben a FIE a 2020/123 rendelet jogellenességére alapított kifogásra hivatkozik, amely azon alapul, hogy az Európai Unió Tanácsa azáltal, hogy a vitatott teljes kifogható mennyiségeket nullánál magasabb szinten határozta meg, nem vette figyelembe az ICES azon szakvéleményét, amely a Skóciától és a Kelta‑tengertől nyugatra élő tőkehalállományok, az ír‑tengeri vékonybajszú tőkehal és a Kelta‑tenger déli részén élő sima lepényhal állományai tekintetében az MFH elérése érdekében a nulla szintű fogásokat ajánlott, amelyekre az említett teljes kifogható mennyiségek alkalmazandók. A Tanács szerinte ezáltal megsértette az 1380/2013 rendelet 2. cikkének (2) bekezdését, amely különösen azt írja elő, hogy a halállományok azon kiaknázási arányát, amely lehetővé teszi az MFH elérését, legkésőbb 2020‑ig el kell érni minden állomány esetében.

29      Az alapeljárás alperesei kifogás útján arra hivatkoznak, hogy az említett kereset hipotetikus jellegű, mivel a 2020/123 rendelet már nem hatályos, és azt felváltották a teljes kifogható mennyiségeket a 2021. év és 2022. év tekintetében meghatározó rendeletek. Következésképpen úgy vélik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak nem kell előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket előterjesztenie, sem a keresetet vizsgálnia.

30      Érdemben e felek azzal érvelnek, hogy az 1380/2013 rendeletet a 2019/472 rendelettel összefüggésben kell értelmezni, és abból az következik, hogy a 2020/123 rendelet elfogadásához a Tanácsnak egy olyan kérdés összetett értékelését kellett elvégeznie, amely számos figyelembe veendő paraméterből állt, mint például a tervezett intézkedések társadalmi‑gazdasági hatásai, valamint a vegyes halászattal járó nehézségek, amelyek abból erednek, hogy egy adott fajt más fajokat célzó halászati tevékenységek keretében járulékos fogásokként is befoghatnak.

31      Először is a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy neki vizsgálnia kell a hozzá benyújtott keresetet. E tekintetben többek között úgy véli, hogy egyrészt a 2020/123 rendelet és a szóban forgó halászati gazdálkodási engedélyek érvényességének korlátozott időtartama ellenkező esetben akadályát képezné annak, hogy ez utóbbiakat az ír bíróságok előtt megtámadják, másrészt pedig, hogy a jelen ügyben felmerülő kérdés felmerülhet a hasonló rendeletekkel kapcsolatos jövőbeli jogvitákban is.

32      Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az 1987. október 22‑i Foto‑Frost ítéletben (314/85, EU:C:1987:452) meghatározott szempontokra tekintettel előzetes döntéshozatal iránti kérelmet kell előterjesztenie.

33      Először is megjegyzi, hogy a jelen ügyben eldöntendő fő jogkérdés az, hogy az 1380/2013 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében foglalt célkitűzés olyan átfogó, feltétlenül érvényesítendő kötelezettségben nyilvánul‑e meg, amelyet a Tanácsnak a 2020. évre vonatkozó teljes kifogható mennyiség meghatározása során tiszteletben kell tartania, vagy – amint arra az alapeljárás alperesei hivatkoznak – csak egy célkitűzésről van szó azon célok között, amelyeket a Tanácsnak figyelembe kell vennie, csakúgy, mint számos tudományos és gazdasági szempontot.

34      Ezt követően a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy osztja az alapeljárás alpereseinek azon véleményét, amely szerint a Tanácsnak a teljes kifogható mennyiségek meghatározása során figyelembe kellett vennie bizonyos, többek között a halászatból származó jövedelemtől függő part menti közösségekre hatást gyakorló szempontokat, mint például a vegyes halászat keretében történő járulékos fogásokat és a „blokkoló kvóták hatálya alá tartozó fajok” jelenségét, valamint a kirakodási kötelezettség alkalmazását valamennyi kifogott fajra, beleértve azokat is, amelyeket az adott halászati tevékenység nem céloz.

35      Úgy véli azonban, hogy az ICES által 2019‑ben kiadott szakvélemények, amelyek a jelen ítélet 28. pontjában említett állományok tekintetében nullával egyenlő fogási szintet javasoltak annak érdekében, hogy 2020‑ban biztosítsák az MFH elérését lehetővé tevő kiaknázási szinteket, a 2020/123 rendelet elfogadásának időpontjában rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények voltak.

36      Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az 1380/2013 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése nem tartalmaz semmilyen különös szabályt vagy eltérést a járulékos fogások tekintetében. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy e rendelkezés arra kötelezte a Tanácsot, hogy annak érdekében, hogy biztosítsa az MFH elérését lehetővé tevő kiaknázási arányokat legkésőbb 2020‑ig valamennyi állomány tekintetében, az ICES‑nek az előző pontban említett szakvéleményeinek megfelelően határozza meg a teljes kifogható mennyiségeket.

37      Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság azon a véleményen van, hogy a vitatott teljes kifogható mennyiségek nem igazolhatók a minimális hatásukra alapított érvvel, mivel – amint az az elé terjesztett bizonyítékokból kitűnik – e teljes kifogható mennyiségek az egyes érintett övezetekben a közönséges tőkehal szaporodóképes állománya biomasszájának 62%‑át, illetve 54%‑át, a vékonybajszú tőkehal állománya tekintetében pedig 52%‑át tették ki.

38      Végül úgy véli, hogy az 1380/2013 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének célja nem egy „egyszerű ambiciózus célkitűzés”, hanem éppen ellenkezőleg, a KHP központi célkitűzése, amely magas rangú. Így e célkitűzést tiszteletben kell tartani az e rendelet 9. cikkében, illetve 16. cikkének (4) bekezdésében említett többéves terveket és halászati lehetőségeket illetően is.

39      E megfontolások összességére tekintettel a kérdést előterjesztő bíróságnak komoly kétségei vannak a 2020/123 rendelet érvényességét illetően.

40      E körülmények között határozott úgy a High Court (felsőbíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Amennyiben a [2020/123] rendelet hatályát vesztette és/vagy a nemzeti végrehajtási intézkedések érvényüket vesztették, szükséges‑e az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztése?

2)      Érvénytelen‑e a [2020/123] tanácsi rendelet IA. melléklete, tekintettel az [1380/2013] rendelet céljaira és célkitűzéseire, valamint különös tekintettel a 2. cikkének (1) és (2) bekezdésére, beleértve a 2. cikk (2) bekezdése második mondatának célkitűzését és a jó kormányzásnak az e rendelet 3. cikkének c) és d) pontjában meghatározott elveit (beleértve azt is, hogy milyen mértékben vonatkozik azokra az állományokra, amelyek esetében elővigyázatossági megközelítésre van szükség), az említett rendelet 9., 10., 15. és 16. cikkével, valamint preambulumbekezdéseivel, továbbá a [2019/472] rendelet 1., 2., 3., 4., 5., 8. és 10. cikkével összefüggésben értelmezve, amennyiben a [2020/123] rendeletben meghatározott teljes kifogható mennyiségek nem követik az [ICES] által az egyes fajok tekintetében az [MFH] érdekében kiadott teljes halászati tilalmi javaslatot?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az elfogadhatóságról

41      Első kérdésével az előterjesztő bíróság arra szeretne választ kapni, hogy a 2020/123 rendelet érvényességére vonatkozó jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemre szükség van‑e, annak ellenére, hogy e rendelet és az e rendeletet végrehajtó, az alapügy tárgyát képező nemzeti intézkedések már nem alkalmazhatók. Lényegében arra kéri tehát a Bíróságot, hogy határozzon e kérelem elfogadhatóságáról.

42      E tekintetben az alapeljárás alperesei azt állítják, hogy az említett kérelem elfogadhatatlan. Álláspontjuk szerint egyrészt a 2020/123 rendelet alkalmazási időszakának lejártára és az alapügyben szóban forgó halászati gazdálkodási engedélyekre tekintettel az ezen ügyben felvetett kérdések a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében hipotetikus jellegűek. Másrészt azzal érvelnek, hogy e kérdések megválaszolása során a Bíróság a 2020/123 rendelet érvényességének értékelését az EUMSZ 263. cikkben előírt két hónapos határidőn túl végzi el, és nem rendelkezik az e cikken alapuló kereset alapján indult eljárásban a rendelkezésére álló, a válaszadáshoz szükséges valamennyi ténybeli elemmel.

43      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy ha az Unió intézményei által hozott jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdés nemzeti bíróság előtt merül fel, e bíróságra tartozik annak megítélése, hogy határozata meghozatalához szükséges‑e a kérdés előzetes döntéshozatal keretében történő eldöntése, és hogy ezért kérje, hogy a Bíróság határozzon e kérdésről. Következésképpen, ha a nemzeti bíróság által előterjesztett kérdések uniós jogszabály érvényességére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2017. március 28‑i Rosneft ítélet, C‑72/15, EU:C:2017:236, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44      Így a Bíróság csak akkor tagadhatja meg az érvényesség elbírálása érdekében előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elbírálását, ha különösen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmára vonatkozóan a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében szereplő követelményeket nem tartják tiszteletben, vagy ha nyilvánvalóan kitűnik, hogy az uniós szabály érvényességének a nemzeti bíróság által kért értékelése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, vagy ha a probléma hipotetikus jellegű (lásd ebben az értelemben: 2017. március 28‑i Rosneft ítélet, C‑72/15, EU:C:2017:236, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45      Különösen az együttműködés szellemére tekintettel, amelynek az előzetes döntéshozatalra utalás mechanizmusát jellemeznie kell, és e rendelet 94. cikke c) pontjának megfelelően elengedhetetlen, hogy a nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában kifejtse azokat a pontos okokat, amelyek arra indították, hogy felvesse az uniós jog bizonyos rendelkezéseinek érvényességére vonatkozó kérdést, valamint azokat az érvénytelenségi okokat, amelyek álláspontja szerint elfogadhatók (lásd ebben az értelemben: 2006. január 10‑i IATA és ELFAA ítélet, C‑344/04, EU:C:2006:10, 31. pont; 2016. május 4‑i Pillbox 38 ítélet, C‑477/14, EU:C:2016:324, 24. és 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46      E tekintetben, amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokolásából kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság a nemzeti ítélkezési gyakorlat fényében úgy véli, hogy meg kell vizsgálnia az alapkeresetet annak ellenére, hogy a 2020/123 rendelet és az említett keresetben vitatott halászati gazdálkodási értesítések már nem alkalmazhatók. Többek között úgy véli, hogy ezen aktusok ideiglenes jellege lehetetlenné teszi azok megtámadását azok korlátozott érvényességi ideje alatt.

47      Márpedig először is a Bíróságnak nem feladata, hogy megkérdőjelezze a kérdést előterjesztő bíróságnak az alapkereset elfogadhatóságára vonatkozó értékelését, amely az előzetes döntéshozatali eljárás keretén belül a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság elutasította az alapeljárás alperesei által felhozott, e keresetnek – annak hipotetikus jellegére alapított – a nemzeti jog szerinti elfogadhatatlanságával kapcsolatos kifogásokat. Egyébiránt az a tény, hogy az alapkereset tárgyát képező halászati gazdálkodási engedélyek alkalmazási időszaka lejárt, nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett valamely kérdésről határozzon, amennyiben az ilyen jogorvoslati kérelmet a nemzeti jog lehetővé teszi, és e kérdés objektív módon szükséges a kérdést előterjesztő bíróság előtt szabályszerűen indított per tárgyát képező jogvita elbírálásához (lásd ebben az értelemben: 2018. december 10‑i Wightman és társai ítélet, C‑621/18, EU:C:2018:999, 30. és 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48      Másodszor, a vitatott teljes kifogható mennyiségek alkalmazási időszakának lejártát illetően elegendő rámutatni először is arra, hogy az alapügyben vitatott halászati gazdálkodási engedélyeket e teljes kifogható mennyiségek alapján fogadták el, másodszor, hogy ez utóbbiak ezen engedélyek elfogadásának időpontjában hatályban voltak, harmadszor pedig, hogy azok érvénytelenségére csupán járulékosan hivatkoznak az említett kereset alátámasztásaként. Ebből következik, hogy az említett teljes kifogható mennyiségek alkalmazási időszakának lejárta nem teheti elfogadhatatlanná az azok érvényességére vonatkozó kérdést, mivel e kérdés objektív módon szükséges a kérdést előterjesztő bíróság előtt szabályszerűen indított per tárgyát képező jogvita elbírálásához.

49      E megfontolásokat nem kérdőjelezheti meg az alapeljárás alpereseinek azon érvelése, amely szerint a Bíróság ily módon a 2020/123 rendelet érvényességének értékelését az EUMSZ 263. cikkben előírt két hónapos határidőn túl fogja elvégezni, anélkül hogy rendelkezésére állna a válaszadáshoz szükséges, a megsemmisítés iránti keresetek esetén eléje terjesztendő összes ténybeli elem.

50      Elegendő ugyanis emlékeztetni arra, hogy az EUM‑Szerződés által létrehozott teljes jogorvoslati és eljárási rendszerből, egyrészt annak 263. és 277. cikkéből, másrészt annak 267. cikkéből az következik, hogy a jogalanyoknak a nemzeti bíróságok előtt indított keresetekkel összefüggésben joguk van arra, hogy vitassák az ő tekintetükben hozott határozatok vagy nemzeti jogi aktusok alapjául szolgáló uniós jogi aktusokban foglalt rendelkezések jogszerűségét, e rendelkezések érvénytelenségére hivatkozva, e bíróságok pedig – amelyek nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy maguk állapítsák meg az ilyen érvénytelenséget – e tekintetben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszthetnek a Bíróság elé, kivéve ha e jogalanyoknak minden kétséget kizáróan joguk lett volna az említett rendelkezésekkel szemben az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet indítani, de e jogot nem gyakorolták az előírt határidőn belül (2017. március 28‑i Rosneft ítélet, C‑72/15, EU:C:2017:236, 66. és 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig nem tűnik úgy, hogy a FIE‑nek minden kétséget kizáróan joga lett volna megsemmisítés iránti keresetet indítani az EUMSZ 263. cikk alapján a vitatott teljes kifogható mennyiségekkel szemben, amit az alapeljárás alperesei nem vitatnak.

51      Harmadszor, amint azt a jelen ítélet 35–38. pontja is mutatja, a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban a megkövetelt pontossággal kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt komoly kétségei vannak a vitatott teljes kifogható mennyiségek érvényességét illetően, mivel azok szerinte nem tartják tiszteletben az ICES szakvéleményét, amely a jelen ítélet 28. pontjában említett állományok tekintetében nullával egyenlő fogási szintet javasolt. Így tehát a kérdést előterjesztő bíróság megadta a Bíróság számára a szükséges információkat azon okokról, amelyek miatt úgy véli, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálása szempontjából az előzetes döntéshozatal iránti kérelem releváns.

52      A fenti megfontolások egészére tekintettel azt kell megállapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

 A második kérdésről

53      Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 2020/123 rendelet IA. melléklete érvényes‑e abban a részében, amelyben a 2020‑as évre vonatkozóan az ICES által a Skóciától és a Kelta‑tengertől nyugatra élő közönséges tőkehal, az Ír‑tengerben élő vékonybajszú tőkehal és a Kelta‑tenger déli részén élő sima lepényhal állományai tekintetében 2019‑ben kiadott szakvélemények (a továbbiakban: az ICES nulla szintű fogásra vonatkozó szakvéleményei) által nulla szintben javasolt fogási szint felett határozta meg a vitatott teljes kifogható mennyiségeket, tekintettel a KHP‑nak az 1380/2013 rendelet 2. cikkének (1) és (2) bekezdésében, és különösen az e rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében említett célkitűzéseire, valamint az e politika terén a jó kormányzásra vonatkozó elvekre, többek között az említett rendelet 3. cikkének c) és d) pontjában említett elvekre, továbbá figyelemmel ugyanezen rendelet 9., 10., 15. és 16. cikkére, valamint a 2019/472 rendelet 1–5., 8. és 10. cikkére.

54      Amint az a jelen ítélet 35., 36. és 38. pontjából kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróságnak a vitatott teljes kifogható mennyiségek érvényességével kapcsolatos kétségei lényegében két megfontoláson alapulnak. Egyrészt úgy véli, hogy az 1380/2013 rendeletet és a 2019/472 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az 1380/2013 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése egyértelmű és eltérést nem engedő kötelezettséget ír elő a Tanács számára arra vonatkozóan, hogy a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeknek megfelelően határozza meg a vitatott teljes kifogható mennyiségeket annak érdekében, hogy valamennyi állomány – köztük az e teljes kifogható mennyiségek által érintett említett állományok – tekintetében legkésőbb 2020‑ig olyan kiaknázási arányokat érjenek el, amelyek lehetővé teszik az MFH legkésőbb 2020‑ig történő elérését. Másrészt úgy véli, hogy a jelen ügyben az ICES nulla szintű fogásra vonatkozó szakvéleményei képezték a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeket, többek között az 1380/2013 rendelet 3. cikkének c) pontja értelmében.

55      Következésképpen a Bíróságnak meg kell vizsgálnia egyrészt, hogy a Tanácsnak a vitatott teljes kifogható mennyiségek meghatározása keretében fennálló mérlegelési jogkörét milyen mértékben korlátozta az 1380/2013 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében deklarált célkitűzés és az ICES nulla szintű fogásra vonatkozó szakvéleményei, másrészt pedig azt, hogy a Tanács a jelen ügyben nem lépte‑e túl a mérlegelési jogkörének határait.

 A Tanácsnak a vitatott teljes kifogható mennyiségek meghatározására vonatkozó mérlegelési jogkörének korlátairól

56      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy – amint az az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdéséből következik – az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében megállapítja – többek között – „a közös agrárpolitika és a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósításához szükséges rendelkezéseket”, míg az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdésének értelmében a Tanács, az Európai Bizottság javaslata alapján „intézkedéseket fogad el az árak, a lefölözések, a támogatások és a mennyiségi korlátozások rögzítésére, továbbá a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan”.

57      Ezenfelül emlékeztetni kell arra is, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azon intézkedéseknek, amelyek a közös mezőgazdasági és halászati politika céljainak megvalósításához szükséges jellegük miatt az uniós jogalkotó számára fenntartott politikai döntést igényelnek, az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdésén kell alapulniuk, miközben a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozó intézkedéseknek az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése szerinti elfogadásához nincs szükség ilyen döntésre, mivel az ilyen intézkedések alapvetően technikai jellegűek, és azokat elvileg az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott rendelkezések végrehajtása érdekében hozzák (lásd ebben az értelemben: 2014. november 26‑i Parlament és Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑103/12 és C‑165/12, EU:C:2014:2400, 50. pont; 2015. december 1‑jei Parlament és Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑124/13 és C‑125/13, EU:C:2015:790, 48. és 50. pont).

58      Egyébként ezen ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 43. cikk (2) és (3) bekezdésének eltérő a célja, és mindkettő sajátos hatállyal bír, így elkülönülten használhatók a közös halászati politika keretében meghatározott intézkedések elfogadásának megalapozásához, azzal együtt, hogy a Tanácsnak – akkor, amikor az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése alapján fogad el aktusokat – tiszteletben kell tartania a hatásköreinek korlátait, valamint adott esetben az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdése alkalmazásával már megállapított jogi kereteket (lásd ebben az értelemben: 2015. december 1‑jei Parlament és Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑124/13 és C‑125/13, EU:C:2015:790, 58. pont).

59      A jelen ügyben az uniós jogalkotó által létrehozott releváns jogi keretet egyrészt a KHP általános keretét meghatározó 1380/2013 rendelet, másrészt pedig a 2019/472 rendelet alkotja, amely többéves tervet hozott létre a nyugati vizeken és a szomszédos vizeken halászott állományokra, valamint az ezen állományok halászatára vonatkozóan (a továbbiakban: a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv). Ami ez utóbbi rendelet tárgyi hatályát illeti, annak 1. cikkének (1) és (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az kiterjed mind az ezen (1) bekezdésben felsorolt állományokra, mind pedig a nyugati vizeken az említett állományok halászata során járulékosan ejtett fogásokra. Márpedig, amint az a 2020/123 rendelet IA. mellékletének szövegéből kiderül, a vitatott teljes kifogható mennyiségek kizárólag a járulékos fogások tárgyát képező és a 2019/472 rendelet (1) bekezdésében felsorolt halászati övezetekben található állományokra alkalmazandók. Tehát a Tanács feladata meghatározni e teljes kifogható mennyiségeket, nem csupán az 1380/2013 rendelet, hanem a 2019/472 rendelet rendelkezéseinek tiszteletben tartásával.

60      Ami először is az 1380/2013 rendeletet illeti, meg kell állapítani, hogy e rendelet 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdése kimondja azt az elvet, amely szerint a KHP‑ban „elővigyázatossági megközelítést kell alkalmazni a halászati gazdálkodás vonatkozásában”, és jelzi, hogy e politika „annak biztosítására [törekszik], hogy a tengerek élő biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és olyan szinten tartsa a halászott fajok állományát, amely meghaladja az [MFH‑t] előállítani képes szintet”.

61      Ugyanis, amint azt e rendelet (6) preambulumbekezdése kimondja, a KHP‑nak lehetővé kell tennie az Unió számára, hogy teljesítse a tengerjogi egyezményből és a halállományok védelméről és kezeléséről szóló megállapodásból – amelyeknek szerződő fele – eredő kötelezettségeit a halállományok megőrzése, kezelése és kiaknázása tekintetében.

62      Különösen, amint az az említett rendelet (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, és amint azt a főtanácsnok az indítványának 25. és 26. pontjában lényegében hangsúlyozta, e rendelet elfogadásának célja „a halállományok folyamatos hanyatlása” elleni küzdelem és a KHP‑nek a halászati tevékenységek hosszú távú fenntarthatóságára irányuló célkitűzés irányába való „előmozdítása”, többek között ezen állományok „kiaknázási arányainak kiigazítása” révén, annak biztosítása érdekében, hogy „észszerű időn belül” teljesüljön a halászat tárgyát képező állományoknak az MFH elérését lehetővé tevő szint feletti helyreállítására és fenntartására irányuló célkitűzés.

63      Közelebbről, „[e] cél elérése érdekében” az 1380/2013 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdése előírja, hogy „az [MFH] szerinti kiaknázási arányt, amely állományoknál lehetséges 2015‑ig, az összes állomány esetében pedig fokozatosan legkésőbb 2020‑ig el kell érni”.

64      E rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy bár van bizonyos mozgástér az MFH-nak a 2015. év és 2020. év közötti elérését lehetővé tevő kiaknázási arány meghatározására, ezzel szemben, amint azt a „legkésőbb” és az „összes állomány” kifejezések nyomatékosan mutatják, az e cél elérésére nyitva álló határidő főszabály szerint 2020‑ban lejár, mégpedig a KHP hatálya alá tartozó gazdálkodási övezetekben jelen lévő biológiai erőforrások egésze tekintetében, az „állomány” e rendelet 4. cikkének 14. pontjában szereplő fogalommeghatározásának megfelelően.

65      Mindazonáltal, először is az említett rendelkezést az 1380/2013 rendelet teljes 2. cikkének fényében kell értelmezni, amely az (1) bekezdésében megköveteli, hogy a KHP‑nak biztosítania kell, hogy a halászati és akvakultúra‑tevékenységek környezeti szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, továbbá hogy kezelésük összhangban legyen a gazdasági, a társadalmi és a foglalkoztatási előnyök elérésére, valamint az élelmiszer‑ellátás biztosításához való hozzájárulásra irányuló célkitűzésekkel. Ez utóbbi célkitűzések között szerepel az e rendelet 2. cikke (5) bekezdésének c) és f) pontjában a halászati és feldolgozási ágazat, valamint a halászathoz kapcsolódó szárazföldi tevékenységek gazdaságilag életképessé és versenyképessé tételéhez szükséges feltételek megteremtése, valamint a halászati tevékenységekből élők megfelelő életszínvonalának biztosításához való hozzájárulás, figyelembe véve a part menti halászatot és a társadalmi‑gazdasági szempontokat.

66      Egyébiránt e 2. cikk egészéből az is következik, hogy a halászati tevékenységek környezeti szempontból hosszú távú fenntarthatósága nem csupán a fajok MFH elérését lehetővé tevő kiaknázási arányának rögzítését foglalja magában, hanem – (3) bekezdésének megfelelően – e tevékenységek tengeri ökoszisztémára gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását is, és többek között, amint arra az (5) bekezdésének a) pontja utal, a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények figyelembevételével eseti alapon fokozatosan meg kell szüntetni a visszadobásokat, elkerülve és minimalizálva a nem szándékos fogásokat, és fokozatosan biztosítva a fogások kirakodását.

67      Másodszor meg kell állapítani, hogy az 1380/2013 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja értelmében a többéves tervek többek között az e rendelet 2. cikkében és 9. cikkének vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott célkitűzésekkel összhangban lévő célkitűzéseket, valamint olyan számszerűsíthető célokat tartalmaznak, mint a halászati mortalitás mértéke.

68      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az említett rendelet 9. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ugyanezen rendelet 9. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott többéves tervek ökoszisztéma‑alapú egyedi védelmi célkitűzéseket és intézkedéseket határozhatnak meg annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a vegyes halászat sajátos problémáit az 1380/2013 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott célkitűzések megvalósítása tekintetében, az ilyen terv által érintett állományok kombinációja tekintetében azokban az esetekben, amikor tudományos szakvélemények szerint a szelektivitás nem növelhető.

69      E 9. cikk (5) bekezdését e rendelet (8) preambulumbekezdésének fényében kell értelmezni, amely kimondja, hogy „a vegyes halászatok [MFH‑jára] vonatkozó gazdálkodási döntéseknek figyelembe »kell« venniük az [ilyen] halászatban érintett valamennyi állomány […] egyidejű halászatához kapcsolódó nehézségeket, különösen ha a tudományos vélemények azt mutatják, hogy a halászeszközök szelektivitásának fokozása révén csak nagyon nehezen valósítható meg a halászatlefojtó fajok elkerülése”. Az a tény, hogy az uniós jogalkotó szükségesnek tartotta e pontosítások megtételét közvetlenül azt követően, hogy az említett rendelet (7) preambulumbekezdésében kinyilvánította azt a célkitűzést, hogy legkésőbb 2020‑ig valamennyi állományt helyreállítsák az MFH szintjén, hangsúlyozza azon szándékát, hogy nem zárja ki e célkitűzés kiigazításának lehetőségét abban az esetben, ha az nem érhető el egyidejűleg az összes vegyes halászati állomány tekintetében.

70      Ugyanis, amint azt lényegében a főtanácsnok az indítványának 8. pontjában kifejti, az 1380/2013 rendelet 4. cikkének 36. pontja értelmében vett vegyes halászatok, vagyis azon halászatok esetében, ahol különböző fajokat együtt is kifoghatnak ugyanazon halászati művelet során, azok az állományok, amelyek tekintetében a kiosztott kvóta nulla vagy kimerült, mielőbbi „korlátozó” hatással járhatnak azáltal, hogy arra kötelezik a halászhajókat, hogy hagyjanak fel minden művelettel, mielőtt a többi faj, különösen az e műveletekkel célzott más fajok tekintetében kiosztott kvótákat el nem érik. Ezt a jelenséget fokozza az e rendelet 15. cikke által bevezetett kirakodási kötelezettség, amely előírja az összes kifogott hal fedélzeten való megőrzését, nyilvántartásba vételét és az érintett állományra alkalmazandó kvótákba való beszámítását, és amely az említett cikk (1) bekezdésében meghatározott ütemtervvel összhangban 2019. január 1‑jétől teljes mértékben alkalmazandó. Ezenkívül, amint azt az említett rendelet (8) preambulumbekezdése hangsúlyozza, a halászatlefojtó fajok jelensége nem mindig kerülhető el az alkalmazott halászeszközök szelektivitásának növelésével.

71      Az 1380/2013 rendelet 9. cikkének az e rendelet (8) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (5) bekezdéséből tehát az következik, hogy az uniós jogalkotó a többéves tervek keretében biztosítani kívánta annak lehetőségét, hogy az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében, különösen az e (2) bekezdés második albekezdésében meghatározott célkitűzések kiigazíthatók legyenek annak érdekében, hogy figyelembe tudják venni a vegyes halászat keretében az egyidejűleg kiaknázott valamennyi állományra vonatkozó MFH elérését lehetővé tevő kiaknázási arány elérését, tekintettel a halászatlefojtó fajok jelenségére, amennyiben a halászeszközök szelektivitásának növelése nem teszi lehetővé e jelenség elkerülését.

72      E tekintetben másodszor, a 2019/472 rendelet keretében az uniós jogalkotó e rendelet 4. és 5. cikkében egy differenciált gazdálkodási rendszert hozott létre egyrészt a célállományok, másrészt pedig a járulékos fogások tárgyát képező állományok tekintetében, amelynek célja éppen a vegyes halászat sajátosságainak figyelembevétele az 1380/2013 rendelet 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően.

73      Egyrészt ugyanis a 2019/472 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése a célállományok tekintetében az e rendelet 2. cikkének 2. pontja értelmében vett FRMD tartományoknak megfelelő halászati mortalitási célértéket határoz meg, vagyis a „rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményben meghatározott” értéktartományokat, azon belül, hogy az összes halászati mortalitási szint hosszú távon [MFH‑t] eredményez”, és úgy rendelkezik, hogy ezt a célt a lehető leghamarabb, fokozatosan és fajonként, legkésőbb 2020‑ig el kell érni. Ily módon e célkitűzés a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv hatálya alá tartozó célállományokat illetően pontosítja az 1380/2013 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében kimondott, az összes állományra vonatkozó MFH legkésőbb 2020‑ig történő elérését lehetővé tevő kiaknázási arány elérésére irányuló célkitűzést.

74      Másrészt a 2019/472 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a járulékos fogások – köztük adott esetben a halászati lehetőségek – hatálya alá tartozó állományokra vonatkozó gazdálkodási intézkedéseket „a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények figyelembevételével” kell meghatározni, és azoknak összhangban kell lenniük az e rendelet 3. cikkében megállapított célkitűzésekkel, amelyek általánosságban átveszik az 1380/2013 rendelet 2. cikkében meghatározott hosszú távú környezeti fenntarthatósági célkitűzéseket. Ezenkívül a 2019/472 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az 1380/2013 rendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban a járulékos fogások tárgyát képező állományok vegyes halászatának gazdálkodása során figyelembe kell venni valamennyi állomány MFH‑nak megfelelő szinten történő egyidejű halászatának nehézségét, „különösen akkor, ha ez a halászattal való idő előtti felhagyáshoz vezet”.

75      Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy az 1380/2013 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében az MFH elérését lehetővé tevő kiaknázási arány elérésére előírt maximális határidő szigorúan és kivétel nélkül alkalmazandó a 2019/472 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében felsorolt célállományokra. Ugyanakkor az utóbbi rendelet hatálya alá tartozó járulékos fogások tárgyát képező állományok kezelése, és különösen az ezen állományokra vonatkozó halászati lehetőségek meghatározása tekintetében a Tanács mérlegelési jogkörrel rendelkezik, tekintettel az egyidejűleg halászott valamennyi állományra vonatkozó ilyen kiaknázási arány meghatározásából eredő nehézségekre, különösen akkor, ha e meghatározásnak a halászatlefojtó fajoknak a jelen ítélet 70. pontjában ismertetett jelensége miatt a halászat idő előtti lezárásához kell vezetnie.

76      A 2019/472 rendelet 4. és 5. cikkének ezen értelmezését e rendelet általános rendszere és keletkezéstörténete is megerősíti.

77      Ami az említett rendelet általános rendszerét illeti, hangsúlyozni kell, hogy ez utóbbi a jelen ítélet 71. pontjában említett más intézkedéseket is előír, amelyek a vegyes halászat sajátos nehézségeinek figyelembevételére irányulnak, és amelyek a célállományok és a járulékos fogások tárgyát képező állományok tekintetében az említett 4. és 5. cikkben bevezetett vegyes gazdálkodási rendszert egészítik ki. Így többek között egyrészt amikor ezen állomány szaporodási képessége veszélyeztetett, az ugyanezen rendelet 8. cikkének (2) bekezdése rendelkezik azon lehetőségről, hogy korrekciós intézkedést lehet hozni a célzott halászat felfüggesztése iránt ezen állomány tekintetében, a halászati lehetőségek megfelelő csökkentése mellett. Ilyen esetben az érintett állomány kizárólag járulékos fogások tárgyát képezheti. Másrészt a 2019/472 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése azt a kötelezettséget rögzíti a tagállamokkal szemben, hogy a Tanács által rendelkezésükre bocsátott halászati lehetőségek elosztása során vegyék figyelembe a vegyes halászatban részt vevő hajók által realizált fogások feltételezhető összetételét.

78      Az e rendelet keletkezéstörténetét illetően a nyugati vizek és a szomszédos vizek halállományaira és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a Balti‑tengerre vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló (EU) 2016/1139 rendelet módosításáról, valamint a 811/2004/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK és az 1300/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat [COM (2018) 149 final] – amely végül a 2019/472 rendelet elfogadásához vezetett – indokolásában a Bizottság különösen azt hangsúlyozza, hogy fennáll „a nyugati vizeken folytatott vegyeshalászati tevékenységekben a kvóták kihasználatlanság[ának]” a veszélye, a kirakodási kötelezettség maradéktalan teljesítése esetén felmerülő, blokkoló kvóta hatálya alá tartozó fajok jelensége miatt. Éppen ezért pontosítja, hogy a nyugati vizekre vonatkozó többéves terv keretében „a halászok magatartását meghatározó és gazdasági jelentőséggel bíró állományokat az FMFH‑tartományoknak megfelelően kell kezelni”, valamint hogy „a nyugati vizeken a kirakodott mennyiség mintegy 95%‑át az [MFH‑val] összhangban kezelik”, és „[a] fennmaradó részt, azaz a túlnyomóan járulékos fogásként kifogott állományokat az elővigyázatossági megközelítés szerint kell kezelni”.

79      A fentiek összességéből az következik, hogy mivel a vitatott teljes kifogható mennyiségek kizárólag a járulékos fogások tárgyát képező állományokra alkalmazandók, a Tanács mérlegelési jogkörrel rendelkezett annak meghatározásánál, hogy e teljes kifogható mennyiségeket esetleg lehetett volna‑e az MFH elérését lehetővé tevő szintben rögzíteni, és így nem kellett volna‑e az ICES nulla szintű fogásokra vonatkozó szakvéleményeihez igazodni.

80      Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy amikor a Tanács meghatározza a teljes kifogható mennyiségeket és elosztja a halászati lehetőségeket a tagállamok között, egy összetett gazdasági helyzetet kell értékelnie, amellyel kapcsolatban főszabály szerint széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely nem kizárólag a meghozandó rendelkezések jellegének és hatályának meghatározására vonatkozik, hanem bizonyos mértékig az alapvető adatok megállapítására is. Az ilyen hatáskör gyakorlásának felülvizsgálatakor a bíróságnak annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy nem történt‑e nyilvánvaló hiba vagy hatáskörrel való visszaélés, illetve hogy az érintett hatóság nem lépte‑e át nyilvánvalóan mérlegelési jogköre korlátait (lásd ebben az értelemben: 2017. január 11‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet, C‑128/15, EU:C:2017:3, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva a Bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a Tanács nem lépte‑e túl nyilvánvalóan e mérlegelési jogkör korlátait.

 Arról a kérdésről, hogy a Tanács nem lépte‑e át nyilvánvalóan mérlegelési jogkörének határait

81      Először is, amint az a 2020/123 rendelet (7) preambulumbekezdéséből kifejezetten kitűnik, a Tanács megállapította, hogy ha a vitatott teljes kifogható mennyiségeket az ICES nulla szintű fogásokra vonatkozó szakvéleményében megjelölt szinten határoznák meg, az a kötelezettség, amely szerint a vegyes halászatban az összes fogást, ideértve az említett állományokból származó járulékos fogásokat is ki kell rakodni, a blokkoló kvóta hatálya alá tartozó fajok jelenségéhez vezetne. Ezért a (7) preambulumbekezdés szerint „[a]nnak érdekében, hogy megfelelő egyensúly legyen teremthető egyrészt a halászat folytatása (tekintettel a potenciálisan súlyos társadalmi‑gazdasági következményekre), másrészt pedig az említett állományok vonatkozásában a jó biológiai állapot elérésének szükségessége között”, a Tanács úgy vélte, hogy „figyelembe véve, hogy a vegyes halászatban nehéz valamennyi állományt az [MFH] szintjén egyidejűleg halászni”, helyénvaló „külön teljes kifogható mennyiségeket megállapítani az említett állományok járulékos fogásaira vonatkozóan”, és azokat „úgy kell meghatározni, hogy csökkenjen az említett állományok mortalitása, valamint hogy ösztönözhető legyen a szelektivitás fokozása és a fogások elkerülése”.

82      Márpedig e megállapítás nem szenved nyilvánvaló értékelési hibában.

83      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az említett megállapítás az ICES 2019. novemberi szakvéleményén alapul, amelyben az értékelte az azon állományokból 2020‑ban kifogott járulékos fogások várható szintjét, amelyekre vonatkozóan kibocsátotta a nulla szintű fogásokra vonatkozó szakvéleményeit, amennyiben a célállományokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek összhangban lennének az utóbbi állományokra vonatkozó szakvéleményeivel. Márpedig e szakvéleményben az ICES ezeket a valószínűsíthető járulékos fogásokat nullánál jelentősen magasabb szintre, nevezetesen az első vitatott teljes kifogható mennyiség által érintett közönséges tőkehal állománya esetében 1279 tonnára, a második teljes kifogható mennyiséggel érintett, ugyanezen faj állománya tekintetében – a foltos tőkehal fogásaitól függően – 1606 és 1854 tonna közötti mennyiségre, a vékonybajszú tőkehal tekintetében – a norvég homár fogásainak szintjétől függően – 901 és 917 tonna közötti mennyiségre, a sima lepényhal esetében pedig – tudományos adatok hiányában – körülbelül 100 tonnára becsülte, tekintettel a közelmúltbeli kirakodások szintjére. Az említett szakvéleményből tehát arra lehetett következtetni, hogy az ezen állományokra vonatkozó nulla szintű teljes kifogható mennyiség meghatározása azzal a kockázattal járt, hogy idő előtt fel kell hagyni az azon célállományokra vonatkozó halászattal, amelyekhez az említett állományok kapcsolódnak, és következésképpen ez kihatással lehet az érintett halászflották gazdasági életképességére és az e tevékenységekből élők életszínvonalára.

84      Másodszor, amint az a jelen ítélet 81. pontjában megállapításra került, a 2020/123 rendelet (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a vitatott teljes kifogható mennyiségeket annak érdekében állapították meg, hogy összeegyeztessék az aktív halászat fenntartására és az érintett állományok jó biológiai állapotának elérésére irányuló célkitűzést. E (7) preambulumbekezdés rámutat különösen arra, hogy ezeket a teljes kifogható mennyiségeket olyan szinten határozták meg, amely lehetővé teszi a halászati mortalitás csökkentését, valamint a szelektivitás és az elkerülés fokozásának ösztönzését.

85      E tekintetben egyrészt meg kell állapítani, hogy a Tanács a vitatott teljes kifogható mennyiségeket a Skóciától nyugatra élő közönséges tőkehalra alkalmazandó teljes kifogható mennyiség tekintetében az ICES által a járulékos fogásokra vonatkozóan szolgáltatott becslés szintjén, vagy pedig, a többi vitatott teljes kifogható mennyiség esetében, e becslésnél alacsonyabb szinten határozta meg. Ezek az intézkedések tehát alkalmasak voltak arra, hogy arra ösztönözzék a halászhajókat, hogy korlátozzák az ilyen járulékos fogásokat a célállományok befogása során annak érdekében, hogy elkerüljék annak a veszélyét, hogy az érintett halászattal idő előtt fel kelljen hagyni.

86      Másrészt a Tanács az ICES 2019. novemberi szakvéleményére támaszkodott annak érdekében, hogy a vitatott teljes kifogható mennyiségek közül hármat úgy állapítson meg, hogy lehetővé tegye az érintett állományok biomasszájának körülbelül 10 és 100% közötti növekedését, mivel a Kelta‑tenger déli részén a sima lepényhalra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek az ICES által szolgáltatott tudományos adatok hiányában az elővigyázatossági megközelítésen alapultak. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által megjelölt, a Bizottság és a Tanács által a tárgyaláson megerősített számadatok ellenére, amelyek az ezen állományokra alkalmazandó vitatott teljes kifogható mennyiségek által képviselt, a szóban forgó közönségestőkehal‑ és vékonybajszútőkehal‑állományok biomasszájának jelentős részét teszik ki, amint azt a jelen ítélet 37. pontja kifejti, a Bíróság elé terjesztett bizonyítékok egészéből nem az derül ki, hogy azok a szintek, amelyeken e teljes kifogható mennyiségeket megállapították, nyilvánvalóan összeegyeztethetetlenek lettek volna a Tanács azon célkitűzésével, hogy – amint az a 2020/123 rendelet (8) preambulumbekezdéséből kitűnik – a veszélyeztetett állományok biomasszáját az 1380/2013 rendelet 3. cikkének d) pontjában meghatározott hosszú távú perspektívának megfelelően fenntartható szintre hozzák. Ezenkívül e szintek e rendelet 3. cikke c) pontjának és a 2019/472 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően vagy a „rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken”, a jelen esetben az ICES‑nek a jelen ítélet 83. pontjában említett szakvéleményén, vagy pedig az e rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében ilyen szakvélemény hiányában megkövetelt elővigyázatossági megközelítésen alapulnak.

87      Harmadszor, a 2020/123 rendeletből kiderül, hogy a vitatott teljes kifogható mennyiségeken felül több korrekciós intézkedést is elfogadtak az ICES nulla szintű fogásokra vonatkozó szakvéleményei által érintett állományok járulékos fogásainak korlátozása érdekében.

88      Először is, a kirakodási kötelezettség figyelembevétele érdekében e rendelet 8. cikke előírja, hogy a vitatott teljes kifogható mennyiségekre kvótakereskedelmi mechanizmust kell alkalmazni annak érdekében, hogy az egyes tagállamok számára kiosztott fogási kvóták egy bizonyos százalékát a tagállamok az elkerülhetetlen járulékos fogásaik lefedése érdekében rendelkezésre bocsássák. Amint azt az említett rendelet (7) preambulumbekezdése jelzi, e mechanizmus lehetővé teszi annak biztosítását, hogy a tagállamok számára kiosztott halászati lehetőségek kiaknázása az 1380/2013 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének megfelelően történjen, amely rendelkezés szerint e halászati lehetőségek célja az érintett állomány visszadobására vonatkozó engedély hiányában már nem a kirakodások, hanem a fogások figyelembevétele.

89      Másodszor, amint az a 2020/123 rendelet (8) preambulumbekezdéséből kitűnik, azon állományok fogásainak csökkentése érdekében, amelyek tekintetében a Tanács járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket állapított meg, amelyek közé a vitatott teljes kifogható mennyiségek is tartoznak, azon vegyes halászatokra vonatkozó halászati lehetőségeket, amelyekben e fogások bekövetkezhetnek, olyan szinten határozták meg, amely lehetővé teszi a legveszélyeztetettebb állományok helyreállítását. Ily módon, amint arra lényegében a Bizottság rámutat, a Kelta‑tengerben élő közönséges tőkehalra a foltos tőkehalat célzó halászat által gyakorolt nyomás csökkentése érdekében az IA. melléklet által a vonatkozó területeken található foltos tőkehal célállományokra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget az ICES által ezen állomány tekintetében javasolt 16 671 tonna helyett 10 859 tonnában határozták meg.

90      Harmadszor, amint azt az említett rendelet (16)–(18) preambulumbekezdése kifejti, az ICES szakvéleményére tekintettel, amely a Blim alatti közönséges tőkehal állományok szintjét értékeli a 2019/472 rendelet 2. cikkének (8) bekezdése értelmében, vagyis a szaporodóképes állomány biomasszájának azon referenciaszintjét, amely alatt egyrészt a szaporodóképesség csökkenhet, ezen állomány célzott halászatát e rendelet 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően fel kell függeszteni, másrészt pedig a 2020/123 rendelet 13. cikke olyan intézkedéseket ír elő, amelyek az ezen állományok tekintetében alkalmazott halászeszközökre sajátos jellemzőket írnak elő annak érdekében, hogy fokozzák azok szelektivitását ezen állományok tekintetében.

91      Negyedszer, amint azt e rendelet (26) preambulumbekezdése kifejti, annak érdekében, hogy a 2020‑ban végrehajtott fogások ne lépjék túl a megállapított teljes kifogható mennyiséget, a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy többek között a Skóciától nyugatra található közönséges tőkehal, az Ír‑tengerben élő vékonybajszú tőkehal és a Kelta‑tenger déli részén élő sima lepényhal állományai tekintetében nem alkalmazzák az 1380/2013 rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében előírt, az egymást követő évek közötti rugalmasságot, amely lehetővé teszi számukra, hogy az engedélyezett kirakodások 10%‑át meg nem haladó mértékben a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó állományból további mennyiségek kirakodásának engedélyezését, a jövőbeli kvótáikból történő levonással.

92      Következésképpen a vitatott teljes kifogható mennyiségeket a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján olyan szinten állapították meg, amely nem nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy összeegyeztesse a vegyes halászat folytatására irányuló célt az érintett állományok jó biológiai állapotának helyreállítására irányuló célkitűzéssel. Ezenkívül ezeket olyan korrekciós intézkedésekkel egészítették ki, amelyek alkalmasak arra, hogy korlátozzák az e teljes kifogható mennyiségek hatálya alá tartozó állományok tekintetében 2020‑ban ejtett járulékos fogásokat, és ennek következtében a szóban forgó vegyes halászat ezen állományokra gyakorolt hatását. Meg kell tehát állapítani, hogy az említett teljes kifogható mennyiségek elfogadásával a Tanács nem lépte át nyilvánvalóan a mérlegelési jogkörének az 1380/2013 rendeletben, különösen e rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében, 3. cikkének c) és d) pontjában, valamint 9. cikkének (5) bekezdésében, valamint a 2019/472 rendelet 5. cikkében, és különösen annak (3) bekezdésében meghatározott határait.

93      A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a második kérdés vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a 2020/123 rendelet IA. mellékletének érvényességét, abban a részében, amelyben e melléklet a 2020‑as évre vonatkozóan meghatározta a vitatott teljes kifogható mennyiségeket.

 A költségekről

94      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az előzetes döntéshozatalra terjesztett második kérdés vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érinthetné a bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós halászhajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2020. évre történő meghatározásáról szóló, 2020. január 27‑i (EU) 2020/123 tanácsi rendelet IA. mellékletének érvényességét, abban a részében, amelyben e melléklet a 2020‑as évre vonatkozóan meghatározta a teljes kifogható mennyiségeket (TAC) a közönséges tőkehal (Gadus morhua) tekintetében egyrészt a 6a övezetben, valamint a 12° 00′‑től keletre fekvő 5b övezet (COD/5BE6A) európai uniós és nemzetközi vizein, másrészt a 7b, 7c, 7e–7k, 8–10 övezetben és az Atlanti‑óceán közép‑keleti részének halászati bizottsága (CECAF) 34.1.1 (COD/7XAD34) övezetének uniós vizein, valamint a vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus) tekintetében a 7a (WHG/07A) övezetben, és a sima lepényhal (Pleuronectes platessa) tekintetében a 7h, 7j és 7k (PLE/7HJK) övezetben.

Aláírások

*      Az eljárás nyelve: angol.