T‑201/11. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

Si.mobil telekomunikacijske storitve d.d.

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – A mobiltelefon‑szolgáltatások szlovén piaca – Panaszt elutasító határozat – Az ügy valamely tagállam versenyhatósága általi vizsgálata – Az Unió érdekének hiánya”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (harmadik tanács), 2014. december 17.

1.      Verseny – A hatáskörök megoszlása a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok között – A Bizottság olyan ügyre vonatkozó panasz elutasításához való joga, amellyel valamely nemzeti versenyhatóság foglalkozik – Feltételek

(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, (18) preambulumbekezdés, és 13. cikk, (1) bekezdés)

2.      Verseny – A hatáskörök megoszlása a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok között – A versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló bizottsági közlemény – A vállalkozások ahhoz való joga, hogy ügyüket adott versenyhatóság vizsgálja – Hiány

(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, (18) preambulumbekezdés, és 13. cikk, (1) bekezdés; 2004/C 101/03 bizottsági közlemény, 4. és 31. pont)

3.      Verseny – A hatáskörök megoszlása a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok között – A Bizottság olyan ügyre vonatkozó panasz elutasításához való joga, amellyel valamely nemzeti versenyhatóság foglalkozik – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem

(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, (18) preambulumbekezdés, és 13. cikk, (1) bekezdés)

4.      Verseny – A hatáskörök megoszlása a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok között – A Bizottság olyan ügyre vonatkozó panasz elutasításához való joga, amellyel valamely nemzeti versenyhatóság foglalkozik – A „vizsgálatˮ fogalma – Terjedelem

(EUMSZ 101. cikk, EUMSZ 102. cikk, és EUMSZ 105. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, (1), (6), (8), (18) és (35) preambulumbekezdés, valamint 13. cikk, (1) bekezdés)

5.      Verseny – A hatáskörök megoszlása a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok között – A Bizottság olyan ügyre vonatkozó panasz elutasításához való joga, amellyel valamely nemzeti versenyhatóság foglalkozik – Az „ugyanazon magatartásˮ fogalma – Terjedelem – Korlátok

(EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, (18) preambulumbekezdés, és 13. cikk, (1) bekezdés)

1.      Az 1/2003 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének egyértelmű szövegéből kitűnik, hogy a Bizottság e rendelkezés alapján megalapozottan utasíthatja el a panaszt, ha megállapítja egyrészt azt, hogy valamely tagállam versenyhatósága „foglalkozik” az elé került üggyel, másrészt pedig azt, hogy ezen ügy „ugyanazon megállapodásra” „társulás ugyanazon döntésére” vagy „ugyanazon magatartásra” vonatkozik.

Másképpen fogalmazva, e két feltétel fennállása a Bizottság számára „elegendő indok” ahhoz, hogy elutasítsa a hozzá benyújtott panaszt. Az 1/2003 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének alkalmazása tehát nem függhet más feltételektől, mint amelyek a fentiekben említésre kerültek.

Az 1/2003 rendelet 4. és 5. cikke értelmében a Bizottság és a tagállami versenyhatóságok párhuzamos jogkörökkel rendelkeznek az [EK] 81. cikk és az [EK] 82. cikk alkalmazása tekintetében, és az 1/2003 rendelet rendszere ezek szoros együttműködésén alapul. Azonban sem az 1/2003 rendelet, sem a versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló közlemény nem ír elő a Bizottság és a tagállami versenyhatóságok közötti hatáskörmegosztásra vonatkozó szabályt. Így, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság különösen jó helyzetben van ahhoz, hogy foglalkozzon valamely üggyel, és hogy a nemzeti versenyhatóság nincs ehhez megfelelő helyzetben, az érintett vállalkozásnak semmilyen joga nincs ahhoz, hogy az üggyel a Bizottság foglalkozzon.

(vö. 33., 34., 36., 37., 40. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 39. pont)

3.      Az 1/2003 rendelet 13. cikke és (18) preambulumbekezdése a versenyhatóságok hálózatának részét képező nemzeti hatóságok számára annak biztosítása érdekében biztosított széles mérlegelési jogkört fejezi ki, hogy az ügyek e hálózaton belül a legmegfelelőbb módon kerüljenek elosztásra. Figyelemmel a Szerződés és az 1/2003 rendelet által elismert szerepére, az 1/2003 rendelet 13. cikkének alkalmazásakor a fortiori a Bizottság is széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik.

Így, mivel a Bizottság az 1/2003 rendelet 13. cikkének alkalmazása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, az uniós bíróság által végzett felülvizsgálatnak az eljárási szabályok és az indokolásra vonatkozó szabályok betartásának, valamint a tényállás tárgyi pontosságának, a nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányának és a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére kell korlátozódnia.

(vö. 43., 44. pont)

4.      Az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében szereplő „foglalkozikˮ kifejezés nem jelentheti pusztán azt, hogy valamely más hatósághoz panaszt nyújtottak be, vagy hogy az hivatalból vizsgálatot indított az ügyben. Valamely tagállami versenyhatóság panasz alapján vagy hivatalból való eljárása ugyanis olyan aktus, amely önmagában véve nem tanúsítja sem azt, hogy a tagállam versenyhatósága él hatásköreivel, sem pedig a fortiori a szóban forgó ügyre vonatkozó ténybeli és jogi elemek vizsgálatát. Így a Bizottság nem teljesítené az EUMSZ 105. cikk (1) bekezdéséből eredő általános felügyeleti feladatát, ha jogosult lenne elutasítani valamely panaszt pusztán azzal az indokkal, hogy valamely tagállam versenyhatóságához panaszt nyújtottak be, vagy hogy az hivatalból vizsgálatot indított, anélkül hogy ezen aktusok alapján sor kerülne a szóban forgó ügy bármilyen kivizsgálására.

Amikor azonban a Bizottság valamely ügyben az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdését alkalmazza, e rendelkezés egyáltalán nem kötelezi őt arra, hogy megvizsgálja az üggyel foglalkozó tagállami versenyhatóság által elfogadott irányvonalak megalapozottságát.

E körülmények között, amikor a Bizottság az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése alapján elutasít valamely panaszt, ezen intézmény a határozatának meghozatalakor rendelkezésére álló információk alapján köteles megbizonyosodni különösen arról, hogy valamely tagállam versenyhatósága vizsgálódik az ügyben.

Egyébiránt az 1/2003 rendelet indokolásából, és különösen az (1), (6), (8) és (35) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamok versenyhatóságainak az [EK] 81. cikk és az [EK] 82. cikk alkalmazásában való szorosabb részvétele, valamint e versenyhatóságok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy alkalmazzák e rendelkezéseket akkor, ha a tagállamok közötti kereskedelem érintettségének lehetősége fennáll, éppen az említett rendelet által követett hatékonysági célkitűzés biztosítására irányul. Így a hatékonysági követelmény nem járhat azzal a kötelezettséggel, hogy a Bizottságnak e konkrét rendelkezés alkalmazása keretében meg kelljen vizsgálnia, hogy az érintett versenyhatóság az 1/2003 rendelet által ráruházott feladat ellátásához rendelkezik‑e intézményi, pénzügyi és technikai eszközökkel; ellenkező esetben megkérdőjeleződne az 1/2003 rendelet 13. cikkének hatálya.

(vö. 47–50., 56., 57. pont)

5.      Az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság elutasíthatja a panaszt azzal az indokkal, hogy az elé terjesztett ügy „ugyanazon […] magatartás[ra]ˮ vonatkozik, mint amellyel valamely tagállam versenyhatósága már foglalkozik, amennyiben e magatartás „ugyanazon a piacon ugyanazon időpontban elkövetett ugyanazon állítólagos jogsértésekreˮ vonatkozik, mint amelyekkel kapcsolatban a Bizottsághoz fordultak.

Egyébiránt, amikor a Bizottság az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése alapján valamely panaszt el kíván utasítani, meg kell bizonyosodnia különösen arról, hogy a valamely tagállam versenyhatósága által vizsgált ügy ugyanazon ténybeli elemekre vonatkozik, mint amelyeket e panaszban bejelentettek. A Bizottságot azonban nem köti sem a panaszosok által megfogalmazott kérelmek célja és oka, sem pedig a panaszosok által bejelentett tények általuk való minősítése.

(vö. 69., 73., 75., 76. pont)