Ideiglenes változat
MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. április 18.(1)
C‑157/23. sz. ügy
Ford Italia SpA
kontra
ZP,
Stracciari SpA
(a Corte suprema di cassazione [semmítőszék, Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – A hibás termékekért való felelősség – 85/374/EGK irányelv – A 3. cikk (1) bekezdése – A gyártó fogalma – A felelősség kiterjesztése a szállítóra – A szállítónak a terméken elhelyezett és a gyártóéval részben megegyező neve, védjegye vagy egyéb megkülönböztető jelzése – A 3. cikk (3) bekezdése – A szállító mentesítése a felelősség alól – A gyártó azonosítása – A folyamatban lévő eljárásba a gyártó bevonásának kezdeményezését a szállítóra terhelő nemzeti szabály”
1. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem a gazdasági szereplőknek (a gyártó és szállító) egy Olaszországban történt közúti balesetből eredő kárért való felelősségére vonatkozik, amely balesetben a Ford márkájú gépjármű egyik légzsákja nem működött.
2. Az alapeljárásban az a vita tárgya, hogy e felelősség a 85/374/EGK irányelv(2) 3. cikke értelmében a jármű németországi gyártójával (Ford Werke Aktiengesellschaft, a továbbiakban: Ford WAG), vagy olaszországi szállítójával (Ford Italia SpA, a továbbiakban: Ford Italia) szemben érvényesíthető.
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog. A 85/374 irányelv
3. Az 1. cikk kimondja:
„A termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért.”
4. A 3. cikk így rendelkezik:
„(1) A »gyártó« a végtermék, az alapanyag, a résztermék előállítója, valamint az, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken történő feltüntetésével.
[…]
(3) Ha a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden szállítója gyártónak tekintendő, kivéve, ha ésszerű időn belül tájékoztatja a károsultat a gyártónak vagy annak a személyéről, akinek a terméket szállította [helyesen: annak a személyéről, aki a terméket szállította neki]. […]”.
5. Az 5. cikk értelmében:
„Ha ezen irányelv rendelkezéseinek következtében több személy felelős ugyanazért a kárért, úgy felelősségük egyetemleges, a vonatkozó nemzeti jogszabályok igényérvényesítésre vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül.”
B. Az olasz jog. A Decreto del Presidente della Repubblica de 24 de mayo de 1988, n.º 224 (1988. május 24‑i 224. sz. köztársasági elnöki rendelet)(3)
6. A 3. cikk 1. bekezdése lényegében úgy rendelkezik, hogy a gyártó a végtermék vagy a résztermék és az alapanyag előállítója. A 3. bekezdés értelmében gyártónak minősül az is, aki önmagát ekként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken vagy annak csomagolásán történő feltüntetésével.
7. A szállító felelősségéről szóló 4. cikk 1. bekezdésében kimondja, hogy ha a gyártó nem állapítható meg, e felelősség a terméket üzleti tevékenység körében értékesítő szállítót terheli, ha az arra vonatkozó kérelemtől számított három hónapos határidőn belül nem tájékoztatta a károsultat a gyártónak vagy annak a személyéről és székhelyéről/lakcíméről, aki/amely a terméket szállította neki.
8. Ugyanezen 4. cikk 5. bekezdése szerint a gyártóként vagy szállítóként megjelölt harmadik személy a polgári perrendtartás 106. cikke alapján bevonható az eljárásba, és az alperes szállító kizárható az eljárásból, ha a megjelölt személy perbe bocsátkozik és nem vitatja a megjelölését.
II. A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
9. ZP 2001. július 4‑én Ford Mondeo gépkocsit vásárolt az olaszországi székhelyű Ford márkakereskedő Stracciari társaságtól.
10. A járművet a németországi székhelyű Ford WAG társaság gyártotta, amely járműveit a Ford Italia közvetítésével forgalmazza Olaszországban. Az utóbbi társaság a Közösségen belüli importőr, amely a járművet a Ford márkakereskedőnek (Stracciari) szállította.
11. A Ford WAG és a Ford Italia ugyanazon vállalatcsoport tagja.
12. ZP 2001. december 27‑én közúti balesetet szenvedett, amelyben a jármű légzsákja nem működött.
13. ZP 2004. január 8‑án kártérítési keresetet nyújtott be a Tribunale di Bologna‑hoz (bolognai bíróság, Olaszország). A kereset a Stracciari mint eladó, valamint a Ford Italia ellen irányult.
14. A Ford Italia belépett az eljárásba és azt állította, hogy nem ő a jármű gyártója, gyártóként pedig a Ford WAG‑ot jelölte meg. A Ford Italia úgy érvelt, hogy szállítóként nem felelős a jármű állítólagos hibájáért, és a gyártó megjelölése okán mentesült a felelősség alól.(4)
15. A Tribunale di Bologna (bolognai bíróság) 2012. november 5‑én megállapította a Ford Italia szerződésen kívüli felelősségét a hibás termék által okozott kárért.
16. A Ford Italia az elsőfokú ítélet ellen a Corte d’appello di Bologna‑hoz (bolognai fellebbviteli bíróság, Olaszország) fellebbezett(5), amely 2018. december 21‑én elutasította a fellebbezést.
17. A Ford Italia a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Corte suprema di cassazione‑hoz (semmítőszék, Olaszország), amely a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„Összeegyeztethető‑e a 86/374/EGK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével – ha pedig nem, miért nem egyeztethető össze – az olyan értelmezés, amely pusztán azon okból, hogy a szállító neve, védjegye vagy más megkülönböztető jelzése egészben vagy részben egybeesik a gyártóéval, a gyártó felelősségét akkor is kiterjeszti a szállítóra, ha az a nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését a terméken ténylegesen nem tüntette fel?”
III. A Bíróság előtti eljárás
18. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2023. március 13‑án érkezett a Bírósághoz.
19. A Stracciari,(6) a Ford Italia és az Európai Bizottság nyújtott be Írásbeli észrevételeket, amelyek részt vettek a 2024. február 8‑i tárgyaláson.
IV. Értékelés
A. Előzetes megjegyzés
20. Az előterjesztő bíróság kételyei a hibás termék által okozott kárért való felelősség megállapítása céljából a 85/374 irányelv 3. cikke (1) bekezdése második tagmondatának értelmezésére összpontosulnak. E bíróság különösen azt szeretné tudni, hogy felelősségre vonható‑e az olyan szállító, aki vagy amely a terméken a nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését fizikailag nem tüntette fel, ám akinek/amelynek az azonosító adatai részben vagy egészben megegyeznek a gyártóéval.
21. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés nyilvánvalóan korlátozott megközelítése alapján a jelen ügy körülményeire tekintettel mindenekelőtt a feltüntetett gyártó fogalmát (aki vagy amely a nevének az árun való feltüntetésével gyártóként adja meg magát) szükséges vizsgálni.
22. A Bíróság ugyanakkor az előterjesztő bíróság számára a 85/374 irányelv által létrehozott felelősségi rendszer értelmezésének egyéb elemeit is megadhatja, amennyiben hasznosnak tartja, hogy válaszoljon a Ford Italia által támogatott, az említett irányelv 3. cikke (3) bekezdésének alkalmazásán alapuló megközelítésre.
23. Ha ez a helyzet, akkor a Bíróságnak nem csak a tényleges, illetve a feltüntetett „gyártó” (a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése) fogalmának elhatárolásával kell foglalkoznia, hanem a tényleges gyártót megjelölő szállítónak a felelősség alóli mentesítésével is (ugyanezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése).
B. A 85/374 irányelv szerinti felelősségi rendszer teljes harmonizációja
24. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „a tagállamoknak a hibás termékért való felelősség szabályozás[á]ra rendelkezésére álló mérlegelési lehetőségét teljes mértékben maga a [85/374] irányelv szabályozza.”(7)
25. A 85/374 irányelv szövegének, céljának és rendszerének vizsgálatából „a Bíróság megállapította, hogy az irányelv által szabályozott kérdésekben annak célja teljes körűen harmonizálni a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit.”(8)
26. Ez különösen „azon felelősök kör[ének vonatkozásában] valósul meg, akikkel szemben a károsult a 85/374 irányelvben előírt felelősségi rendszer alapján keresetet indíthat, [amely kört] az irányelv 1. és 3. cikke határozza meg. Tekintettel arra, hogy ezen irányelv az általa szabályozott kérdésekben teljes harmonizációt irányoz elő, a felelősök körének e cikkekben történő meghatározását kimerítőnek kell tekinteni, és az nem rendelhető alá az e cikkek szövegéből nem következő, további kritériumok felállításának.”(9)
27. A készterméket gyártó személyen kívül „kizárólag a kimerítő jelleggel felsorolt esetekben tekinthetők más személyek gyártónak, így az, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken történő feltüntetésével (az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése), aki terméket a Közösségbe importál (a 3. cikk (2) bekezdése), valamint a termék szállítója, ha a termék gyártója nem állapítható meg, és ésszerű időn belül nem tájékoztatja a károsultat a gyártónak vagy annak a személyéről, akinek a terméket szállította [helyesen: annak a személyéről, aki a terméket szállította neki] (3. cikk (3) bekezdése).”(10)
C. A feltüntetett gyártó fogalma: a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése
28. A jelen jogvitában a kereset a jármű szállítója (Ford Italia) mint gyártó ellen irányult. Az állítólagos hiba a Ford WAG által Németországban gyártott, és a Ford Italia, e járműveknek a Közösségen belüli importőre által Olaszországban szállított Ford járművet érintette.
29. Mivel a Ford Italia nem gyárt járműveket, hanem azokat más tagállamból importálja és Olaszországban forgalmazza, a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében csak akkor minősülhet gyártónak, ha feltüntetett gyártó, azaz „önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken történő feltüntetésével.”
30. Az előterjesztő bíróság azt szeretné tudni, hogy miként szükséges eljárni olyan helyzetben, amelyben:
– Egyrészt a szállító fizikailag nem helyezte el a nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését a terméken.
– Másrészt a szállító és a gyártó neve egybeesik, mivel mindketten a „Ford” megkülönböztető jelzést használják, amely megtalálható a járművön, valamint mindkét gazdasági szereplő nevében.
31. Az eljáró bíróság szerint az e helyzetre adott válasz a „nevének […] feltüntetésével” kifejezés szűkebb, illetve tágabb értelmezéséből eredhet. Elvben mindkettő elfogadhatónak tűnik számára:(11)
– A második, tágabb értelmezés a nemzeti ítélkezési gyakorlat fényében figyelembe veszi a fogyasztók védelmének követelményét.
– Az első értelmezés megszorító jellegű, és a termék gyártásának és forgalmazásának folyamatában részt vevő különböző felek érdekeinek kiegyensúlyozását célozza.
32. Az alább kifejtett indokok arra késztetnek, hogy az előterjesztő bíróság által felvetett tágabb értelmezési irányvonalat részesítsem előnyben. Elismerem azonban, hogy egy más megoldás mellett is nyomós érvek szólnak.(12)
33. A gyártó fogalmának a feltüntetett gyártóra való kiterjesztése összhangban van a 85/374 irányelv negyedik preambulumbekezdésében kifejezett szándékkal: „a fogyasztók védelme megköveteli, hogy [...] a felelősséget ki kell terjeszteni azokra, akik nevük vagy védjegyük feltüntetésével vagy egyéb megkülönböztető jelzéssel magukat gyártónak tüntetik fel, [...]”. E célból „az uniós jogalkotó [...] a »gyártó« fogalmának tág értelmezését kívánta elfogadni.”(13)
34. A Bíróság a feltüntetett gyártó „objektív felelősségéről” határozott(14) a Keskinäinen Vakuutusyhtiö Fennia ítéletben, amelynek tényállása bizonyos hasonlóságot mutat a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tényállásával.(15)
35. Az említett ügyben a hibás termék (Finnországban értékesített Phillips Saeco kávéfőző gép) miatti kártérítési igény a Koninklijke Philips ellen irányult, noha a terméket a Koninklijke Philips leányvállalata, a Saeco International Group SpA gyártotta Romániában.
36. Az ügyben az volt a vitatott, hogy a Koninklijke Philips rendelkezett‑e a feltüntetett gyártó jogállással, tekintettel arra, hogy „A Philips és a Saeco megjelöléseket, amelyek a Koninklijke Philips által lajstromoztatott védjegyek, az említett kávéfőző gépen és annak csomagolásán helyezték el. Ezenkívül e kávéfőző gép CE‑jelöléssel volt ellátva, amelyen a Saeco megjelölés, egy olaszországi cím és a „Made in Romania” felirat volt feltüntetve. A Koninklijke Philipsnek van egy finnországi leányvállalata, a Philips Oy, amely a Philips védjeggyel ellátott háztartási készülékeket, így a szóban forgó kávéfőző gépet is forgalmazza Finnországban.”(16)
37. Az említett ítéletben a Bíróság által tett megállapítások közül a következőket lehet kiemelni:
– „nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének az […] árun való feltüntetésével az, aki gyártóként adja meg magát, azt a benyomást kelti, hogy részt vesz a gyártási folyamatban, vagy azért felelősséget visel. Következésképpen, e kifejezések használata e személy esetében azt jelenti, hogy közismertségét arra használja, hogy e terméket vonzóbbá tegye a fogyasztók számára, ami igazolja, hogy ezért cserébe e használat alapján felelősségre vonható.”(17)
– „mivel egyrészt több személy is gyártónak tekinthető, másrészt pedig a fogyasztó bármelyikükkel szemben benyújthatja keresetét, egyetlen olyan felelős személy felkutatása, aki a »legmegfelelőbb« lenne, és akivel szemben a fogyasztónak érvényesítenie kellene jogait, a kérdést előterjesztő bíróság által javasoltakkal ellentétben nem releváns.”(18)
38. A Corte di cassazione (semmítőszék) által a jelen ügyben felvetett kérdés – mint már említettem – a „nevének […] feltüntetésével” kifejezés terjedelmét érinti. A semmítőszék konkrétan azt kívánja megtudni, hogy e fogalom: i) kizárólag a megkülönböztető elem fizikai beillesztését jelenti, amit a gyártótól eltérő személy a kétértelműség kihasználásának szándékával végez; ii) vagy kiterjed az azonosító adatok nem szándékolt, puszta egybeesésére is.
39. E kérdés megválaszolásához azt kell vizsgálni, hogy miként történik a hibás termék bemutatása és értékesítése. E nézőpontból minden arra utal, hogy a Ford Italia az olasz fogyasztók számára olyan megkülönböztető elemmel (Ford) ellátott járműveket szállít, amelynek ismertsége és hírneve objektíve és megalapozottan kelt nagyobb fogyasztói bizalmat. A szállító tehát a járművek értékesítése érdekében kihasználja a saját cégnevébe (Ford Italia) foglalt „Ford” védjegy jó hírnevét.
40. A Keskinäinen Vakuutusyhtiö Fennia ítélethez hasonlóan a vásárlóközönség védelme véleményem szerint indokolja, hogy a szállító (Ford Italia), a tényleges gyártó (Ford WGA) és a jármű (Ford Mondeo) jelzéseinek egybeesése(19) alapján a szállító a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében feltüntetett gyártónak minősíthető.
41. Igaz ugyan, hogy a szállító a terméken fizikailag nem tünteti fel a nevét, amely már a gyárban a termékre kerül. A fogyasztó szempontjából úgy vélem azonban, hogy ha ugyanaz a név (Ford) szerepel a járművön és a jármű szállítójának cégnevében, a vásárlóban az a benyomás(20) alakulhat ki, hogy a szállító viseli a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt jogállást (és felelősséget). Ilyen helyzetben a fogyasztó nem kötelezhető arra, hogy a saját eszközeivel kiderítse, hogy ki a (tényleges) gyártó az annak jellemzőivel megjelenő szállító helyett.
42. A jelen ügyhöz hasonló esetekben kulcsfontosságú tényező a szállító neve (Ford Italia), a terméken szereplő név (Ford Mondeo), valamint a terméket gyártó személy (Ford WGA) hármas egybeesése. E hármas egybeesés arra a feltételezésre indítja a fogyasztót, hogy a jármű minőségét olyan szállító támogatja, aki vagy amely – éppen azzal, hogy „közismertségét arra használja, hogy e terméket vonzóbbá tegye a fogyasztók számára”(21) – feltüntetett gyártóként adja meg magát, és cserébe a megfelelő felelősséget is magára vállalja.
43. Ebből a szempontból véleményem szerint nem túlzottan meghatározó, hogy a szállító a feltételezett kétértelműség kihasználására törekszik, vagy pedig szándékosan választotta a nevet a tényleges gyártó (amellyel egyébként közös vállalati kapcsolatokkal rendelkezik) megkülönböztető jelzéséből eredő ismertségének felhasználása érdekében.
44. Ismétlem, az a döntő, hogy ha a szállító által forgalmazott járművön megtalálható a mindkettőjük nevére jellemző megkülönböztető jelzés („Ford”), az a vásárlóban (és a nyilvánosságban) ugyanolyan bizalmat kelt, mint ha a szállítóval megegyező nevű gyártó közvetlenül, más gazdasági szereplő közvetítése nélkül végezné az értékesítést.
45. Ilyen helyzetben a fogyasztó észszerűen, a további vizsgálódás szükségessége nélkül feltételezheti, hogy járművét egy olyan szállítótól szerzi be, amely magát (látszólag) gyártóként tünteti fel. Következésképpen „azon kötelezettség alól kell mentesülnie, hogy a kártérítési igényének érvényesítése érdekében a valódi gyártót meg kelljen határoznia.”(22)
46. Ezzel szemben az a kifogás hozható fel, hogy ezen értelmezés túlságosan tág, és túlmutat a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglalt azon szándékon, amely a hibás termékért való felelősséget a gyártóra és nem a forgalmazóra összpontosítja. Nem gondolom azonban, hogy ezen ellenvetésnek – még ha szólnak is mellette érvek – felül kellene kerekednie a feltüntetett gyártó fogalmának az említett rendelkezés értelmében általam képviselt dematerializált értelmezésén.
47. Egyetértek tehát a Bizottsággal abban, hogy a feltüntetett gyártói minőség nem korlátozható a megkülönböztető jelzését a terméken fizikailag „feltüntető” személyre: e minőség „a szállító neve és a termék neve közötti összefüggésből is következhet, különösen akkor, ha – mint a jelen ügyben – ezen összefüggés nem véletlenszerű, hanem annak a ténynek köszönhető, hogy a szállító Olaszországban olyan Ford járművek továbbértékesítését végzi, amelyeket ő maga a Ford WAG gyártótól vásárol.”(23)
48. E feltevésből kiindulva a hibás termék miatt kárt szenvedett személy kártérítést követelhet mind a feltüntetett, mind a tényleges gyártótól, mivel azok egyetemlegesen felelősek.
49. A 85/374 irányelv 5. cikkéből és ötödik preambulumbekezdéséből „az következik, hogy az önmagát gyártóként megadó személy felelőssége a tényleges gyártóéval azonos szintű, és hogy a fogyasztó szabadon dönthet arról, hogy melyiküktől követeli a teljes kártérítést, tekintettel arra, hogy egyetemleges felelősséggel tartoznak.”(24)
50. A fenti megfontolások még inkább értelmet nyernek azon felismerés mentén, hogy a jelen ügyben a szállító és a tényleges gyártó egyazon vállalatcsoportba tartozik, és az előbbi részt vesz az utóbbi által gyártott autók értékesítési láncában, mindketten a Ford márkanév alatt.
51. Emlékeztetek arra, hogy a jármű szállítója (Ford Italia) kapcsolatban áll a gyártóval (Ford WAG). A Ford Italia a Ford járműgyártási és ‑forgalmazási hálózatának területi részlege, amely egyazon anyavállalat irányítása és koordinálása alatt áll.
52. Ebben az összefüggésben a fogyasztó választása vásárlóként éppen azért esik a Ford Italia járművére, mert biztonságot jelent számára a jármű eredete, vagyis azért, mert olyan hivatalos szállító által forgalmazott járműről van szó, amely a termék minőségéért felelősnek tünteti fel magát a fogyasztó előtt (vagy legalábbis ezt a benyomást kelti benne). A vevő a Ford hálózat szállítójához fordul, amely ugyanezen a néven (Ford Italia) működik.
53. A Bíróság az O’Byrne ítéletben a gyártó és a szállító közötti ilyen kapcsolatok jelentőségét tekintve, bár más összefüggésben, a következőképpen határozott:
– „Ha az értékesítési lánc egyik szeme szorosan a gyártóhoz kötődik, például a gyártó 100%‑os tulajdonában levő leányvállalat esetében, el kell dönteni, hogy e kapcsolat következményeként ez a jogalany valójában az érintett termék gyártási folyamatához tartozik‑e.”(25)
– „Az ilyen szoros kapcsolatot attól függetlenül kell megítélni, hogy külön jogalanyokról van‑e szó, vagy sem. Jelentősége van viszont annak a kérdésnek, hogy a vállalkozások eltérő termelési tevékenységet végeznek‑e, vagy ellenkezőleg: az egyik – leányvállalatként működő – vállalkozás, csupán forgalmazza vagy raktározza az anyavállalat által gyártott terméket. A nemzeti bíróság feladata eldönteni, hogy […] a gyártó és a másik jogalany közötti kapcsolat olyan szoros‑e, hogy a [gyártó] fogalma kiterjed az utóbbi jogalanyra is […].(26)
54. Az O’Byrne ügyben az volt a kérdés, hogy a 85/374 irányelv 11. cikkével kapcsolatban valósult‑e meg a termék „forgalomba hozatala”, amelytől az a (tíz éves) határidő kezdődik, amelyen belül a károsult fél a jogait gyakorolhatja.
55. Igaz, hogy az O’Byrne ítéletben a Bíróság az anyavállalat és a leányvállalat közötti kapcsolatra vonatkozó megfontolásai annak meghatározására irányultak, hogy a hibás terméket mikor hozták forgalomba. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem szempontjából ugyanakkor számomra az tűnik meghatározónak, hogy az O’Byrne ítélet a gyártó fogalmának tág értelmezését teszi lehetővé, amely magában foglalja az egymással kapcsolatban álló, a termék forgalmazási láncában részt vevő vállalkozásokat, függetlenül attól, hogy különböző jogi személyek‑e vagy sem.(27)
56. E tág értelmezés azonban nem vezethet ahhoz, hogy a hibás termékből eredő károkért való felelősség a gyártási és forgalmazási folyamat bármely résztvevőjének megkülönböztetés nélkül felróható legyen. A Bíróság az ilyen, megkülönböztetést nélkülöző kiterjesztést a dán jog vonatkozásában a Skov és Bilka ítéletben,(28) valamint a Bizottság kontra Dánia ítéletben elutasította.(29)
57. Ebből a szempontból a Ford WAG és a Ford Italia közötti kapcsolatoknak az előterjesztő bíróság által elvégzendő elemzése különösen szoros kapcsolódást tárhat fel, amely a közös név (Ford) mindkettőjük elnevezésében és magában a hibás termékben egybeeső használatával a 85/374 irányelv 3. cikke (1) bekezdése második tagmondatának alkalmazása javára billenti a mérleget.
58. Az eddig kifejtettek választ adnak az előterjesztő bíróságnak a szó szerint értelmezett kérdésére: e jogvitában van feltüntetett gyártó (Ford Italia), amelyet a károsult felelősségre vonhat a 85/374 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján a hibás termékből eredő kárért.
D. A 85/374 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének hatása
59. Míg az előző pontokban a feltüntetett gyártó fogalma által felvetett értelmezési nehézségekkel foglalkoztam, a továbbiakban a Ford Italiának a 85/374 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének a jogvitára való alkalmazásával kapcsolatos érveire térek rá, amely rendelkezés megfogalmazásából e társaság a felelősség alóli mentességét eredezteti.(30)
60. A Ford Italia a Bíróság előtt hangsúlyozza, hogy az előterjesztő bíróság nem vette figyelembe, hogy „a fogyasztót időben tájékoztatást kapott a gyártó személyéről és címéről, és ennek ellenére tartózkodott a gyártóval szembeni fellépéstől.”(31)
61. A Ford Italia e körülményből arra következtet, hogy nem „olyan fogyasztó védelméről volt szó, akit önhibáján kívül megtévesztett az ugyanazon vállalatcsoporton belül működő személyek által használt megkülönböztető jelzések vegyes használata, hanem olyan fogyasztó védelméről, aki nem hajlandó kérni a bíróságtól a Közösségen belüli azon gyártó bevonásának engedélyezését, amelynek személyét és elérhetőségét egyértelműen ismeri [...].”(32)
62. A 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése arról az esetről rendelkezik, „ha a termék gyártója nem állapítható meg”. Ilyen esetben „a termék minden szállítója gyártónak tekintendő, kivéve, ha ésszerű időn belül tájékoztatja a károsultat a gyártónak vagy annak a személyéről, akinek a terméket szállította [helyesen: annak a személyéről, aki a terméket szállította neki].”
63. Álláspontom szerint a jelen ügyben nem teljesülnek a 85/374 irányelv 3. cikke (3) bekezdése alkalmazásának feltételei: nem „ismeretlen gyártóról” van szó, ha elfogadott, hogy a Ford Italia volt a fenti értelemben vett feltüntetett gyártó. Ezenfelül, az előterjesztő bíróság semmilyen esetre sem kéri a Bíróságtól ezen előírás értelmezését, amivel azt juttatja kifejezésre, hogy a jogvita szempontjából nem tartja azt meghatározónak.(33)
64. Amint azt a Bizottság a tárgyaláson állította, a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése azon a feltételezésen alapul, hogy a (tényleges vagy feltüntetett) gyártó nem állapítható meg. A 3. cikk (3) bekezdésében szereplő gyártó fogalma a tényleges és a feltüntetett gyártót egyaránt magában foglalja: ha bármelyik megállapítható, a rendelkezés alkalmazhatatlanná válik.
65. Másodlagosan a 85/374 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének hatásáról az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolása érdekében foglalok állást.
66. A Bíróság e rendelkezést többek között 2009. december 2‑i ítéletében(34) a következőképpen értelmezte:
– „Ezt a rendelkezést úgy kell érteni, mint amely arra az esetre vonatkozik, amikor a hibásnak vélt termék károsultja a konkrét ügy körülményeire tekintettel és[z]szerűen nem tudta megállapítani a termék gyártójának személyét azelőtt, hogy a szállítóval szemben érvényesítette igényét.”(35)
– „Hasonló esetben a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy a termék szállítóját kell »gyártónak« tekinteni, ha és[z]szerű időn belül nem tájékoztatta a károsultat a gyártó vagy a beszállítója személyéről.”(36)
– A tájékoztatás nem feltétel nélküli, mivel „önmagában az alapján, hogy a szóban forgó termék szállítója tagadja, hogy ő lenne a gyártó, de emellett nem ad tájékoztatást a gyártónak […] a személyéről, nem állapítható meg az, hogy az említett szállító tájékoztatta a károsultat a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében foglaltakról, és így az sem zárható ki, hogy e rendelkezés alapján »gyártónak« lehessen tekinteni.”(37)
– „A 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében az ilyen, »és[z]szerű időn« belül történő tájékoztatásra vonatkozó feltétel magában foglalja a károsult által beperelt szállító arra irányuló kötelezettségét, hogy önként és gondosan tájékoztassa a károsultat a gyártó vagy a saját beszállítója személyéről.”(38)
67. A 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése tehát arra korlátozódik, hogy (ha a gyártó nem állapítható meg) a szállító felelősség alóli mentesülését abban az esetben írja elő, amennyiben észszerű időn belül maga tájékoztatja a károsultat a gyártó személyéről.
68. A 85/374 irányelv azonban nem határozza meg, hogy e tájékoztatáshoz milyen (eljárási vagy egyéb) mechanizmusok használata szükséges. Főszabály szerint tehát a tényleges gyártó személyének a károsult féllel észszerű időn belül történő közlése mentesíti a szállítót a felelősség alól.
69. A 85/374 irányelvvel azonban nem ellentétes, hogy a nemzeti jog valamelyik félre hárítja a tényleges gyártóként megjelölt személy eljárásba való bevonásának terhét, amennyiben az információ közlésére már folyamatban lévő bírósági eljárás során kerül sor.(39)
70. Ismétlem, egy, a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése által nem szabályozott olyan szempontról van szó, amelyet a tagállam bevezethet a tényleges gyártó azonosításának megbízhatósága érdekében. Mivel eljárási kötelezettség, a tagállamok eljárási autonómiájába tartozik, és nem állhat ellentétben a 85/374 irányelvvel.
71. Az ilyen eljárási kötelezettség alapja a fogyasztó érdekeinek védelmére irányuló szándék lehet, ugyanakkor konkrét módon meghatározható, hogy ki rendelkezik a gyártó jogállásával. A fogyasztót bizonytalan helyzetbe hozná a tényleges gyártót azonosító szállító automatikus mentesítése a felelősség alól: (az alperesi minőség hiánya miatt) megszűnne az ilyen azonosításra irányuló eljárás, és a károsultnak új eljárást kellene indítania a megjelölt gyártóval szemben azon kockázat mellett, hogy ez utóbbi viszont tagadná, hogy ő a gyártó.
72. A fogyasztó kétszeres eljárásának elkerülése érdekében(40) észszerű lehet a nemzeti jogalkotónak egy olyan rendelkezése, miszerint minden kérdésről ugyanazon perben szükséges határozni, és amely e célra megfelelő mechanizmusként az eljárásba beavatkozás kezdeményezését (perbevonást) irányozza elő. Megint csak az egyes tagállamok joga határozza meg, hogy e beavatkozás milyen módon történjen.(41)
73. Amint az alperes szállító az eljárás során megjelöli a gyártót, a nemzeti jogrendszer dönthet akár úgy, hogy a) a felperesre hárítja a gyártó bevonásának terhét, például a követelésének kiterjesztése vagy kiegészítése révén, akár úgy, hogy b) e terhet az alperesre hárítja, így annak kell kezdeményeznie a gyártó bevonását az eljárásba.
74. Értelemszerűen az előterjesztő bíróság feladata a nemzeti jogának értelmezése annak megállapítása érdekében, hogy az olasz jogalkotó az említett két megoldás közül melyiket, illetve milyen más megoldást választott. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben foglaltak alapján a fellebbviteli bíróság az 1988. május 24‑i 224. sz. elnöki rendelet 4. cikke (a polgári perrendtartás 106. cikkére visszautaló) 5. bekezdésének olyan értelmezését követte, amelyet a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) nem oszt.(42)
75. Ha a nemzeti szabályozás előírja, hogy a szállító által a károsult fél számára a már megindított eljárás során nyújtott tájékoztatást a tényleges gyártó elleni keresetindításnak kell követnie, úgy vélem, hogy nem sérül sem a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése, sem a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elve:
– A 85/374 irányelv által elismert jogok tényleges érvényesülését e megoldás nem veszélyezteti, sőt, inkább hozzájárul az érdekek megfelelő egyensúlyának biztosításához. A kárt szenvedett fél és a szállító jogai egyaránt biztosítottak, mivel egyetlen jogvitában, ugyanazon bíró rendelkezésére áll az összes érintett felet összekötő valamennyi jogviszony. Ily módon, ha az információ hiteles, e bíró mentesítheti a szállítót a felelősség alól, amelyet a tényleges gyártóra ruház (amely az eljárásban alperesként a szállító helyébe lép).
– Ami az egyenértékűség elvét illeti, az olasz eljárásjog által a hibás termékek gyártójának felelőssége tekintetében előírt megoldás láthatóan megegyezik az olasz polgári perrendtartás 106. cikkében(43) a beavatkozás kezdeményezésének más eseteire megállapított megoldással, és az e tárgyban folytatott peres eljárásokba beavatkozó valamennyi félre alkalmazható.
76. Összefoglalva, a 85/374 irányelv 3. cikkének (3) bekezdésével nem ellentétes az olyan határozat, amely szerint a Ford Italia viseli az esetleges eljárási kötelezettségeinek elmulasztásából eredő negatív jogkövetkezményeket, amennyiben e következményeket a nemzeti jog előírja.(44)
V. Végkövetkeztetések
77. A fentiek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Corte suprema di cassazione (semmítőszék, Olaszország) részére a következő választ adja:
„A hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25‑i 85/374/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
gyártónak tekinthető a jármű szállítója, aki vagy amely a fogyasztó számára gyártóként jelenik meg, mert bár a járművön fizikailag nem tüntette fel a nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését, megnevezése a leglényegesebb elemében megegyezik a tényleges gyártó nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzésével, továbbá a gyártóval ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozik és az állítólagosan hibás járművön a szállítót és a gyártót egyaránt jellemző védjegy található.”