Language of document : ECLI:EU:T:2021:195

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített tizedik tanács)

2021. április 14.(*)

„Állami támogatások – A svéd légi közlekedési piac – Svédország által a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben egy légitársaság javára nyújtott támogatás – Garancia – Kifogást nem emelő határozat – A támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének feltételét képező kötelezettségvállalások – Rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Egyenlő bánásmód – Indokolási kötelezettség”

A T‑379/20. sz. ügyben,

a Ryanair DAC (székhelye: Swords [Írország], képviselik: E. Vahida, F.‑C. Laprévote, S. Rating, I.‑G. Metaxas‑Maranghidis és V. Blanc ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: F. Tomat, D. Zukowska, L. Flynn és S. Noë, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Francia Köztársaság (képviselik: E. de Moustier és P. Dodeller, meghatalmazotti minőségben),

a Svéd Királyság (képviselik: C. Meyer‑Seitz, A. Runeskjöld, M. Salborn Hodgson, H. Shev, H. Eklinder, R. Shahsavan Eriksson, O. Simonsson és J. Lundberg, meghatalmazotti minőségben)

és

a SAS AB (székhelye: Stockholm [Svédország], képviseli: F. Sjövall ügyvéd)

beavatkozó felek,

az SA.57061 (2020/N) – Svédország – A Covid19‑világjárvány által a SAS számára okozott károk megtérítése – állami támogatásról szóló, 2020. április 24‑i C(2020) 2784 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács),

tagjai: M. van der Woude elnök, A. Kornezov, E. Buttigieg, K. Kowalik‑Bańczyk (előadó) és G. Hesse bírák,

hivatalvezető: E. Artemiou tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2020. november 27‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2020. április 11‑én a Bizottság elfogadta az SA.56812 (2020/N) – Svédország – Covid19: Hitelgarancia rendszer a légitársaságok számára – állami támogatásról szóló, C(2020) 2366 final határozatot, amelyben megállapította, hogy a Svéd Királyság által az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján 2020. április 3‑án bejelentett, egyes légitársaságoknak nyújtott hitelgarancia‑rendszer (a továbbiakban: svéd támogatási program) formájában nyújtott támogatási intézkedés egyrészt az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, másrészt pedig az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethető a belső piaccal. E rendszer célja, hogy azon légitársaságok számára, amelyek fontosak Svédország összeköttetésének biztosítása szempontjából, és amelyek részére a svéd hatóságok működési engedélyt adtak ki, állami garanciával elegendő likviditást biztosítsanak ahhoz, hogy gazdasági tevékenységüket a Covid19‑világjárvány alatt és után is fenntartsák.

2        2020. április 21‑én a Svéd Királyság az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően bejelentett a Bizottságnak egy legfeljebb 1,5 milliárd svéd korona (SEK) összegű rulírozó hitelkeretre vonatkozó garancia formájában a SAS AB javára nyújtott támogatásra vonatkozó intézkedést (a továbbiakban: szóban forgó intézkedés), azzal az indokkal, hogy ez utóbbi nehézségekbe ütközik a hitelintézetek által a svéd támogatási program keretében nyújtott kölcsönök felvétele során. Ezen intézkedés célja, hogy részlegesen megtérítse a SAS részére a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő utazási korlátozások bevezetése nyomán a járatainak törléséből vagy átütemezéséből eredő kárt.

3        2020. április 24‑én a Bizottság elfogadta az SA.57061 (2020/N) – Svédország – A Covid19‑világjárvány által a SAS számára okozott károk megtérítése – állami támogatásról szóló, C(2020) 2784 final bizottsági határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelyben megállapította, hogy a szóban forgó intézkedés egyrészt az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, másrészt pedig az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethető a belső piaccal.

 Az eljárás és a felek kérelmei

4        A Törvényszék Hivatalához 2020. június 19‑én benyújtott keresetlevelében a felperes Ryanair DAC előterjesztette a jelen keresetet.

5        A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott beadványában a felperes azt kérte, hogy a Törvényszék a jelen keresetről a Törvényszék eljárási szabályzatának 151. és 152. cikke alapján gyorsított eljárásban határozzon. A Törvényszék (tizedik tanács) 2020. július 15‑i határozatával helyt adott a gyorsított eljárás iránti kérelemnek.

6        A tizedik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikkét alkalmazva úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

7        A Bizottság 2020. július 29‑én benyújtotta az ellenkérelmet a Törvényszék Hivatalához.

8        Az eljárási szabályzat 106. cikkének (2) bekezdése alapján a felperes 2020. augusztus 13‑án tárgyalás tartása iránti indokolt kérelmet terjesztett elő.

9        A Törvényszék Hivatalához 2020. szeptember 4‑én, 7‑én és 21‑én benyújtott beadványaikban a SAS, a Svéd Királyság és a Francia Köztársaság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. A Törvényszék Hivatalához 2020. szeptember 9‑én, 15‑én és 30‑án benyújtott beadványaival a felperes az eljárási szabályzat 144. cikke (7) bekezdésének megfelelően azt kérte, hogy a keresetlevélben és a keresetlevél rövidített változatában szereplő bizonyos adatokat ne közöljenek a SAS‑szal, a Svéd Királysággal és a Francia Köztársasággal.

10      2020. október 7‑i végzéseivel a Törvényszék kibővített tizedik tanácsának elnöke engedélyezte a Francia Köztársaság, a Svéd Királyság és a SAS beavatkozását, és ideiglenesen a keresetlevélnek és a keresetlevél rövidített változatának közlését a felperes által benyújtott nem bizalmas változatokra korlátozta az előbbieknek a bizalmas kezelés iránti kérelemre vonatkozó esetleg észrevételeinek benyújtásáig.

11      A 2020. október 7‑i pervezető intézkedésekkel a Francia Köztársaság, a Svéd Királyság és a SAS számára az eljárási szabályzat 154. cikkének (3) bekezdése alapján engedélyezték, hogy beavatkozási beadványt nyújtsanak be.

12      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

13      A Bizottság és a SAS azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére;

14      A Francia Köztársaság és a Svéd Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

 A jogkérdésről

15      Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság jogosult mérlegelni az egyes ügyek körülményei alapján, hogy a gondos igazságszolgáltatás indokolja‑e a kereset érdemi elutasítását, anélkül hogy ezt megelőzően határozna annak elfogadhatóságáról (lásd ebben az értelemben: 2002. február 26‑i Tanács kontra Boehringer ítélet, C‑23/00 P, EU:C:2002:118, 51. és 52. pont; 2016. szeptember 14‑i Trajektna luka Split kontra Bizottság ítélet, T‑57/15, nem tették közzé, EU:T:2016:470, 84. pont). Következésképpen, tekintettel különösen a jelen eljárás gyorsított eljáráskénti engedélyezéséhez vezető megfontolásokra, valamint arra, hogy milyen jelentőség fűződik az ügy érdemére vonatkozó gyors válaszhoz mind a felperes, mind pedig a Bizottság és a Svéd Királyság számára, először is meg kell vizsgálni a kereset megalapozottságát, anélkül hogy előzetesen határozni kellene annak elfogadhatóságáról.

16      Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első azon alapul, hogy a Bizottság megsértette azt a követelményt, amely szerint az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján nyújtott támogatások nem egyetlen károsult által elszenvedett károk helyreállítására irányulnak; a második jogalap azon alapul, hogy a szóban forgó intézkedés nem az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontján alapul és a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedés arányos volt a Covid19‑világjárvány által a SAS számára okozott károkra tekintettel; a harmadik azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az Unión belüli légi közlekedés liberalizációjára vonatkozó különböző rendelkezéseket; a negyedik azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az eljárási jogait azzal, hogy a komoly nehézségek ellenére megtagadta a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását; az ötödik pedig azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdését.

 Az első, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság megsértette azt a követelményt, amely szerint az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján nyújtott támogatás nem egyetlen károsult által elszenvedett károk helyreállítására szolgál

17      A felperes azt állítja, hogy az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett rendkívüli események főszabály szerint régiókat vagy teljes ágazatokat, illetve akár teljes gazdaságokat érintenek. Így e rendelkezés az ezen események összes károsultja – és nem csupán közülük néhány – által elszenvedett károk helyreállítására szolgál.

18      A Bizottság, a Francia Köztársaság, a Svéd Királyság és a SAS vitatja a felperes érvelését.

19      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethető a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás.

20      A jelen ügyben a felperes nem vitatja a Bizottságnak a megtámadott határozatban elfogadott azon értékelését, amely szerint a Covid19‑világjárványt az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett „rendkívüli eseménynek” kell tekinteni. Egyébiránt a megtámadott határozatból az következik, hogy a Covid19‑világjárvány a légi utasszállítás túlnyomó részének szüneteléséhez vezetett, tekintettel többek között az Unió több tagállama határainak lezárására, valamint a svéd hatóságoknak a nem alapvető utazások elkerülésére vonatkozó ajánlására.

21      Ebből következik, hogy a felperes helyesen mutat rá arra, hogy a SAS nem az egyetlen vállalkozás, és nem is az egyetlen légitársaság, amelyet érintett a szóban forgó rendkívüli esemény.

22      Mindazonáltal, amint arra a Bizottság ellenkérelmében helyesen hivatkozik, a tagállamokat egyáltalán nem terheli arra vonatkozó kötelezettség, hogy támogatást nyújtsanak az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett rendkívüli esemény által okozott károk helyreállítására.

23      Közelebbről egyrészt, noha az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy azok végrehajtását megelőzően jelentsék be a Bizottságnak az állami támogatásokra vonatkozó szándékaikat, a támogatás nyújtására azonban nem kötelezi őket (2018. május 30‑i Yanchev végzés, C‑481/17, nem tették közzé, EU:C:2018:352, 22. pont).

24      Másrészt a támogatás az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdése b) pontjának megfelelően valamely rendkívüli esemény által okozott károk helyreállítására szolgálhat, függetlenül attól, hogy e károkat teljes egészében nem állítja helyre.

25      Következésképpen sem az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdéséből, sem pedig az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjából nem következik, hogy a tagállamok kötelesek lennének a rendkívüli esemény által okozott teljes kárt helyreállítani, ily módon egyáltalán nem kötelesek támogatást nyújtani az e károkat elszenvedő valamennyi károsultnak.

26      E körülmények között a felperes megalapozatlanul állítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot pusztán amiatt, hogy a szóban forgó intézkedésnek nem kedvezményezettje a Covid19‑világjárvány által okozott károkat elszenvedő összes károsult.

27      Ennélfogva a felperes első jogalapját el kell utasítani.

 A második, arra alapított jogalapról, hogy a szóban forgó intézkedés nem az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontján alapul, és a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedés arányos volt a Covid19világjárvány által a SAS számára okozott károkra tekintettel

28      A felperes második jogalapja lényegében két részből áll, amelyek közül az elsőt arra alapították, hogy a szóban forgó intézkedés nem az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontján alapul, a másodikat pedig arra, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedés arányos volt a Covid19‑világjárvány által okozott károkra tekintettel.

 A második jogalap arra alapított első részéről, hogy a szóban forgó intézkedés nem az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontján alapul

29      A felperes rámutat arra, hogy a svéd támogatási program a szóban forgó intézkedéshez hasonlóan egy legfeljebb 1,5 milliárd SEK összegű bankgaranciát biztosít a SAS részére, és hangsúlyozza, hogy ez az intézkedés az említett programhoz képest kiegészítő jellegű. Márpedig, mivel e program célja az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében vett komoly gazdasági zavar megszüntetése, álláspontja szerint az említett intézkedésnek nem lehet az a célja, hogy helyreállítsa az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett rendkívüli esemény által okozott károkat.

30      A Bizottság, a Francia Köztársaság, a Svéd Királyság és a SAS vitatja a felperes érvelését.

31      E tekintetben a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján a svéd támogatási programot a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító, a fenti 1. pontban említett 2020. április 11‑i C(2020) 2366 final határozatában pontosította, hogy az államilag garantálható 5 milliárd SEK‑ből csak 1,5 milliárd SEK használható fel a SAS javára. Ez az összeg – amint arra a felperes helyesen rámutat – megfelel a szóban forgó intézkedés összegének.

32      A megtámadott határozatban a Bizottság kifejtette, hogy a Svéd Királyság egyedi támogatásokat szándékozott nyújtani a svéd támogatási programra jogosult légitársaságoknak, mivel ezek a kereslet csökkenésére tekintettel nincsenek kellően kedvező pénzügyi helyzetben ahhoz, hogy az érintett hitelintézetekkel kölcsönfelvételről tárgyaljanak. A szóban forgó intézkedés ezen egyedi támogatások egyike. A Bizottság pontosította, hogy a SAS nem részesülhet egyszerre az említett program és az említett intézkedés előnyeiből. Ez utóbbit az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján fogadták el.

33      Így a megtámadott határozatból és a fenti 31. pontban említett határozatból az következik, hogy – amint arra a felperes helyesen rámutat – a szóban forgó intézkedés a svéd támogatási programhoz képest kiegészítő jellegű, jóllehet a támogatás és az intézkedés alapjául nem az EUMSZ 107. cikk azonos rendelkezései szolgálnak.

34      Mindazonáltal az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető a tagállamok gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás. Márpedig az EUM‑Szerződéssel nem ellentétes az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdése b) pontjának és az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának egyidejű alkalmazása, amennyiben mindkét rendelkezés feltételei teljesülnek. Ez a helyzet különösen akkor, ha a gazdaságban komoly zavart előidéző történések és körülmények rendkívüli eseményekből fakadnak.

35      Ebből következik, hogy nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta volna a jogot pusztán amiatt, hogy a svéd támogatási programot és a szóban forgó intézkedést az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja, illetve az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította.

36      E körülmények között a felperes második jogalapjának első részét el kell utasítani.

 A második jogalap arra alapított második részéről, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedés arányos a Covid19világjárvány által okozott károkra tekintettel

37      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontját, mivel jóváhagyta a SAS által elszenvedett kár esetleges túlkompenzációját.

38      A Bizottság, a Francia Köztársaság, a Svéd Királyság és a SAS vitatja a felperes érvelését.

39      E tekintetben meg kell állapítani, hogy mivel az állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetetlenségére vonatkozó, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében kimondott általános elvtől való eltérésről van szó, az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontját szigorúan kell értelmezni. Ennélfogva e rendelkezés értelmében egyedül a természeti csapások vagy más rendkívüli események által közvetlenül okozott gazdasági hátrányok kompenzálhatók (2006. február 23‑i Atzeni és társai ítélet, C‑346/03 és C‑529/03, EU:C:2006:130, 79. pont).

40      Ebből következik, hogy azok a támogatások, amelyek meghaladhatják a kedvezményezettjeik által elszenvedett veszteségeket, nem tartoznak az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdése b) pontjának hatálya alá (lásd ebben az értelemben: 2004. november 11‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑73/03, nem tették közzé, EU:C:2004:711, 40. és 41. pont).

41      A megtámadott határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedés arra irányul, hogy részlegesen megtérítse a SAS részére a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő utazási korlátozások bevezetése nyomán a járatainak törléséből vagy átütemezéséből eredő kárt. Bár a Bizottság jelezte, hogy a SAS által elszenvedett kár mértéke még nem volt ismert e határozat elfogadásakor, kifejtette, hogy azon „hozzáadott érték elvesztéséről” van szó, amely a 2019 márciusától 2020 februárjáig terjedő időszak és a 2020 márciusától 2021 februárjáig terjedő időszak jövedelmei közötti különbözetből áll, amelyből levonták egyrészt a 2019. március és 2020. február között felmerült költségek alapján kiszámított, fel nem merült változó költségeket, másrészt pedig a jövedelemkiesésre eső haszonkulcsot. A kár összegét ideiglenesen úgy állapították meg, hogy figyelembe vették a légi forgalomnak a 2020 márciusától 2021 februárjáig terjedő időszak tekintetében bekövetkező 50 és 60% közötti csökkenését a 2019 márciusától 2020 februárjáig terjedő időszakhoz viszonyítva, amely 5 és 15 milliárd SEK közötti összegnek felelt meg.

42      E körülmények között a Bizottság úgy vélte, hogy még abban az esetben is, ha a szóban forgó intézkedésből eredő támogatás összege megfelel a garantált összegnek, azaz 1,5 milliárd SEK‑nek, ez az összeg alacsonyabb marad a SAS által elszenvedett kárnál. E tekintetben kifejtette, hogy ugyanez lenne a helyzet, ha ezen összeget hozzáadnák a szóban forgó intézkedéssel lényegében megegyező, a Dán Királyság által korábban a SAS‑nak nyújtott támogatás összegéhez, úgy, hogy a SAS‑nak nyújtott támogatások teljes összege elérné a 3 milliárd SEK‑et. Ezenkívül a Bizottság kifejtette, hogy a Svéd Királyság kötelezettséget vállalt arra, hogy legkésőbb 2021. június 30‑ig elvégzi a SAS által ténylegesen elszenvedett károk utólagos értékelését, és a kifizetett támogatás visszatérítését kéri annyiban, amennyiben az meghaladja az említett kárt, figyelembe véve a Covid19‑világjárvány miatt a SAS részére – ideértve a külföldi hatóságok által – nyújtható támogatások összességét.

43      Először is a felperes azt állítja, hogy a SAS által elszenvedett kár értékelésére irányuló, a megtámadott határozatban bemutatott számítási módszer nem kellően pontos, és nem teszi lehetővé az e vállalkozás által elszenvedett kár megfelelő értékelését. Különösen azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem fejtette ki a (2019 márciusától 2020 februárjáig terjedő) referencia‑időszak kiválasztásának indokait, hogy nem azonosította a változónak, illetve állandónak tekintendő költségeket, és nem jelölte meg, hogy mi biztosítja azt, hogy a jövedelemkiesés közvetlenül a Covid19‑világjárványhoz, nem pedig a SAS‑nak a forgalom csökkentésére irányuló, egyéb pénzügyi megfontolások által vezérelt döntéseihez kapcsolódik. Azt állítja, hogy e körülmények között a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és mérlegelési hibát követett el.

44      Másodszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azokat a károkat, amelyeket a többi légitársaság szenvedett el Svédországban.

45      Ami először is a SAS által elszenvedett kár értékelését illeti, a fenti 41. pontból az következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megjelölte azokat az elemeket, amelyeket a kár számszerűsítése érdekében figyelembe kell venni, vagyis a jövedelemkiesést, az elkerült változó költségeket és a haszonkulcs kiigazítását, valamint azt az időszakot, amelynek során e kár bekövetkezhet. Egyebekben kifejtette, hogy a jövedelemkiesést a SAS összes jövedelmére, és nem csupán a légi utasszállításból származó bevételekre tekintettel kell meghatározni, és bemutatta a SAS részéről felmerült költségek nem kimerítő listáját. Ezenkívül, amint az a megtámadott határozat 35–38. pontjából kitűnik, a Bizottság megjegyezte, hogy a svéd hatóságok kötelezettséget vállaltak egyrészt a SAS által elszenvedett kár és az általa végeredményben kapott támogatás összegének részletes és konkrét utólagos számszerűsítésére, másrészt pedig annak biztosítására, hogy a SAS visszatéríti az említett kár esetleges túlkompenzációját.

46      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jelen ügy körülményeire tekintettel, amelyeket az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett rendkívüli esemény jellemez, amelyet a Covid19‑világjárvány képez, és figyelemmel annak változó jellegére, valamint az okozott kár számszerűsítésének és a végeredményben nyújtott támogatás összegének szükségképpeni távlati jellegére, a Bizottság a megtámadott határozatban kellő pontossággal bemutatta a SAS által elszenvedett kár értékelésére irányuló számítási módszert.

47      Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a felperes nem terjeszt elő olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy a megtámadott határozatban meghatározott számítási módszer a SAS által ténylegesen elszenvedett kárt meghaladó állami támogatás folyósítását tenné lehetővé. E tekintetben a felperes által hivatkozott azon körülmény, hogy a Bizottság „A természeti csapások által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás (az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja) Ellenőrző lista a tagállamok számára” című dokumentumban arra hívja fel a tagállamokat, hogy nyújtsanak be „részletes programot, amely meghatározza a károk összegének kiszámítására szolgáló módszert”, amennyiben e módszer már létezik az érintett tagállam nemzeti jogában, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a megtámadott határozatban szereplő számítási módszer pontatlan az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alkalmazása szempontjából.

48      Ezenkívül a felperes nem terjeszt elő semmilyen bizonyítékot, amely alkalmas lenne annak alátámasztására, hogy a Covid19‑világjárvány miatti korlátozások elrendelését megelőző tizenkét hónapos időszaknak a SAS által elszenvedett kár értékelése során történő figyelembevétele arra indíthatta volna a Bizottságot, hogy túlértékelje ezt a kárt. Ráadásul, noha a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy a megtámadott határozatban nem határozta meg pontosan az állandó és a változó költségeket, és bár igaz, hogy ezek a költségek fontos adatnak minősülnek a SAS által elszenvedett kárnak a megtámadott határozatban meghatározott kiszámítása szempontjából, a felperes nem fejti ki, hogy e pontatlanság mennyiben vezethet a SAS által ténylegesen elszenvedett kárnál nagyobb támogatás kifizetéséhez.

49      Végül, bár meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által meghatározott módszerrel teljes mértékben nem kerülhető el, hogy az említett kár értékelése magában foglalja a SAS által, nem közvetlenül a Covid19‑világjárványhoz kapcsolódóan meghozott döntések következményeit is, rá kell mutatni arra, hogy a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjeszt elő, amely alapján valószínűsíteni lehetne, hogy a világjárvány nélkül a SAS bevételei a 2020 márciusától 2021 februárjáig terjedő időszakban a 2019 márciusától 2020 februárjáig terjedő időszakhoz képest csökkentek volna.

50      E feltételek között a fenti körülményekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, és nem követett el mérlegelési hibát sem a SAS által elszenvedett kár értékelését illetően.

51      Másodszor, a többi légitársaság által Svédországban elszenvedett kárt illetően a felperes az első jogalap keretében kifejtett érvelésére támaszkodva azt állítja, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett rendkívüli esemény károsultjainak összességét. Emlékeztetni kell azonban arra, hogy – amint az a fenti 25. pontban említésre került – a tagállamok nem kötelesek támogatást nyújtani az ilyen rendkívüli esemény által okozott károkat elszenvedő valamennyi károsultnak. Következésképpen a felperes állításával ellentétben a kizárólag a SAS részére nyújtott támogatás nem függött annak Bizottság általi bizonyításától, hogy az ezen esemény által okozott kár csak e vállalkozást érintette.

52      Másodszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem vizsgálhatja a szóban forgó intézkedés arányosságát 2021. március hónapot megelőzően. Arra hivatkozik, hogy a SAS a megtámadott határozat elfogadását követően szinte azonnal részesül a támogatásban, míg a SAS által elszenvedett kár 2021. március hónapig csak fokozatosan következik be, és e károk összege hipotetikus marad, különös tekintettel a számítási módszer hiányára.

53      E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a szóban forgó intézkedés egy rulírozó hitelkeretre vonatkozó garancia. Ebből következik, hogy a támogatás maximális összegét, azaz a garantált 1,5 milliárd SEK összeget, csak abban az esetben fizetik ki, ha a SAS nem képes visszafizetni a számára kölcsön nyújtott teljes összeget. Márpedig a felperes nem terjeszt elő semmilyen bizonyítékot annak alátámasztására, hogy amikor a megtámadott határozatot elfogadták, a Bizottságnak tudnia kellett, hogy a SAS feltétlenül ilyen fizetésképtelen helyzetbe kerül.

54      Ebből következik, hogy – amint egyébként az [EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikknek] a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményből (HL 2008. C 155., 10. o.) is kitűnik – a SAS részére nyújtott támogatások összege valójában a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a szóban forgó intézkedés mellett és a szóban forgó intézkedés hiányában alkalmazott kamatmérték különbségének felelt meg.

55      A Bizottság a maximális kamatmértéket a szóban forgó intézkedés hiányában 10,26%‑ra értékelte, anélkül hogy ezt a felperes vitatta volna. Következésképpen a SAS részére nyújtott támogatások összege nem haladhatja meg az első évben a 153,9 millió SEK‑et, amelyből ezen kívül ki kell vonni az ezen intézkedésnek a SAS részére kiszámlázott díját, amely a megtámadott határozat értelmében évente legalább 15 millió SEK, valamint a SAS által az említett intézkedés elfogadására tekintettel kialkudott kamatmértéket.

56      Ebből következik, hogy a felperes nem állíthatja megalapozottan, hogy a SAS a megtámadott határozat elfogadásától kezdve részesülhet a teljes támogatásban.

57      Másodszor a Bizottság mindenesetre úgy ítélte meg, hogy a SAS által elszenvedett, legalább 5 milliárd SEK összegű kár magasabb, mint a szóban forgó intézkedés által garantált összeg, vagyis 1,5 milliárd SEK. Márpedig, noha a kár értékelése a légi forgalom csökkenésére vonatkozó előrejelzésektől függ, a felperes nem terjeszt elő olyan bizonyítékot, amely alkalmas lenne ezen értékelés megkérdőjelezésére. Konkrétabban nem vitatja azt a Bizottság által elfogadott feltevést, amely szerint a légi forgalom a 2020 márciusától 2021 februárjáig terjedő időszak tekintetében 50 és 60% között csökken a 2019 márciusától 2020 februárjáig terjedő időszakhoz képest. Azt sem vitatja, hogy a SAS által a Covid19‑világjárvány miatt elszenvedett kár legalább 5 milliárd SEK.

58      E körülmények között a felperes nem vitathatja megalapozottan a szóban forgó intézkedés arányosságát.

59      Harmadszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe sem a Norvég Királyság és a Dán Királyság által nyújtott támogatásokat, sem azokat, amelyeket 2021. március hónap előtt lehetett volna nyújtani.

60      E tekintetben elegendő rámutatni egyrészt arra, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság megállapította, hogy a SAS által elszenvedett, legalább 5 milliárd SEK összegű kár magasabb, mint a szóban forgó intézkedésből és a Dán Királyság által korábban elfogadott, a SAS‑t jogosító támogatási programból eredő kumulált, garantált összeg, azaz 3 milliárd SEK. Másrészt a Bizottság kifejezetten utalt a SAS számára a Covid19‑világjárvány által 2021 első negyedévét megelőzően okozott károk miatt nyújtható valamennyi támogatásra. A Svéd Királyság így kötelezettséget vállalt arra, hogy a szóban forgó intézkedésből eredő támogatás visszatérítését kéri, amennyiben az a többivel együtt – ideértve a külföldi hatóságok által nyújtott támogatásokat is – meghaladja a SAS által ténylegesen elszenvedett kárt.

61      Következésképpen a felperes megalapozatlanul állítja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe sem a Norvég Királyság és a Dán Királyság által nyújtott támogatásokat, sem azokat, amelyeket 2021. március hónap előtt lehetett volna nyújtani.

62      Negyedszer a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a szóban forgó intézkedés hátrányosan megkülönböztető jellegéből eredő versenyelőnyt.

63      E tekintetben meg kell állapítani, hogy valamely támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése céljából az e támogatás által a kedvezményezettjének nyújtott előny nem foglalja magában a kedvezményezett által ezen előny kihasználásával elért esetleges gazdasági előnyt. Lehetséges, hogy ezen előny nem azonos az említett támogatást alkotó előnnyel, sőt kiderülhet, hogy nem is áll fenn, anélkül hogy e körülmény igazolhatná e támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének eltérő értékelését (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. december 21‑i Bizottság kontra Aer Lingus és Ryanair Designated Activity ítélet, C‑164/15 P és C‑165/15 P, EU:C:2016:990, 92. pont).

64      Következésképpen meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 52–58. pontból kitűnik – a Bizottság helyesen vette figyelembe a SAS‑nak nyújtott előnyt, amint az a szóban forgó intézkedésből következik. Ezzel szemben nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem határozta meg az ezen előnyből származó esetleges gazdasági előny fennállását.

65      E körülmények között a felperes megalapozatlanul rója fel a Bizottságnak, hogy nem vette figyelembe az általa hivatkozott hátrányosan megkülönböztető jellegből eredő esetleges versenyelőnyt.

66      Következésképpen a felperes második jogalapjának második részét, ebből következően pedig az említett jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A harmadik, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság megsértette az Unión belüli légi közlekedés liberalizációjára vonatkozó különböző rendelkezéseket

67      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, valamint a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságát azzal az indokkal, hogy a szóban forgó intézkedés a Svédországban letelepedett vállalkozások számára kedvezőbb feltételeket biztosít.

68      A Bizottság, a Francia Köztársaság, a Svéd Királyság és a SAS vitatja a felperes érvelését.

69      Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog rendelkezéseit vagy általános elveit sértő állami támogatás nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek (2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, C‑594/18 P, EU:C:2020:742, 44. pont; lásd még ebben az értelemben: 2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 50. és 51. pont).

 A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértéséről

70      A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható (2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 66. pont; lásd még ebben az értelemben: 2018. június 5‑i Montero Mateos ítélet, C‑677/16, EU:C:2018:393, 49. pont).

71      Az eltérő helyzeteket jellemző tényezőket, és így e helyzetek hasonló jellegét főként a szóban forgó különbségtételt létrehozó uniós aktus tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni. Ezenkívül figyelembe kell venni azon szabályozási terület elveit és céljait, amely alá a szóban forgó aktus tartozik (2008. december 16‑i Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ítélet, C‑127/07, EU:C:2008:728, 26. pont).

72      Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (1984. május 17‑i Denkavit Nederland ítélet, 15/83, EU:C:1984:183, 25. pont), mivel több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célokkal (2019. április 30 i Olaszország kontra Tanács [A Földközi‑tengeri kardhal halászati kvótája] ítélet, C‑611/17, EU:C:2019:332, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73      A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat olyan hátrányosan megkülönböztető bánásmódot tesz lehetővé, amely nem szükséges a szóban forgó intézkedés céljának eléréséhez, azaz a Covid19‑világjárvány által okozott károk megtérítéséhez. Úgy véli, hogy Svédország összeköttetésének, valamint az e határozatban szintén említett, Skandinávián belüli összeköttetésnek a fenntartására irányuló célkitűzés sérti az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontját. Ráadásul e célkitűzés és a piac szerkezetének megőrzésére irányuló cél más légitársaságok figyelembevételét is megköveteli, mivel a SAS Svédország belföldi és nemzetközi utasforgalmának kevesebb mint felét bonyolítja. A felperes egyebekben pontosítja, hogy a svéd támogatási program Svédország összeköttetését biztosítja, és hogy a szóban forgó intézkedés a SAS‑hoz képest hátrányos megkülönböztetést alkalmaz az említett program keretében támogatható más légitársaságokkal szemben. Végezetül, a Skandinávián belüli összeköttetés fenntartására irányuló célkitűzés állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

74      E tekintetben először is rá kell mutatni arra, hogy a felperes állításával ellentétben a szóban forgó intézkedésnek nem az a célja, hogy – a SAS számára a Covid19‑világjárványból eredő kár részleges megtérítésén kívül – fenntartsa Svédország összeköttetését, a „Skandinávián belüli megközelíthetőséget”, vagy a svéd gazdaságot.

75      Egyrészt ugyanis rá kell mutatni, hogy a felperes e tekintetben a megtámadott határozat (26) preambulumbekezdésére hivatkozik. Márpedig e bekezdés a „Kedvezményezett” című pont alatt helyezkedik el, amely csupán megnevezi a szóban forgó intézkedés kedvezményezettjét, vagyis a SAS‑t. Másrészt e határozatnak „Az intézkedés célja” című pontjából, és különösen annak (9) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a szóban forgó intézkedés kizárólag arra irányul, hogy részlegesen megtérítse a SAS részére a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő utazási korlátozások bevezetése nyomán a járatainak törléséből vagy átütemezéséből eredő kárt.

76      Ebből következik, hogy a felperes nem állíthatja megalapozottan azt sem, hogy a szóban forgó intézkedés célja a piac szerkezetének fenntartása lenne. E tekintetben mindenképpen rá kell mutatni arra, hogy „A Covid19‑világjárvány idején a légiközlekedési ágazatra alkalmazandó állami támogatásokra és közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó szabályok áttekintése” című dokumentum első oldalán a Bizottság kifejti, hogy „[a]z Unió gazdaságának és fogyasztóinak érdekében a tagállamoknak megkülönböztetéstől mentesen, és olyan módon kell kialakítaniuk intézkedéseiket, hogy megőrizzék a válság előtti piaci szerkezetet és előkészítsék az utat a gazdaság gyors talpra állásához”. Mindazonáltal, noha a verseny szempontjából kedvezőbb lehet az összes gazdasági szereplő – számuk csökkenésének megelőzése érdekében történő – megsegítése, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 25. pontban megállapításra került – a tagállamok nem kötelesek helyreállítani az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti rendkívüli esemény által okozott valamennyi kárt, és következésképpen nem kötelesek támogatást nyújtani az e károkat elszenvedő valamennyi károsultnak.

77      Másodszor meg kell állapítani, hogy a szóban forgóhoz hasonló egyedi támogatás per definitionem csak egyetlen vállalkozásnak kedvez, kizárva minden más vállalkozást, ideértve azokat is, amelyek e támogatás kedvezményezettjével összehasonlítható helyzetben vannak. Így az ilyen egyedi támogatás jellegénél fogva eltérő bánásmódot, sőt hátrányos megkülönböztetést valósít meg, amely pedig az említett intézkedés egyedi jellegéhez szorosan kapcsolódik. Márpedig azt állítani, amint a felperes teszi, hogy a szóban forgó egyedi támogatás ellentétes a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, lényegében azt jelenti, hogy minden egyedi támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét – pusztán a lényegüket tekintve kizárólagos jellegüknél fogva és hátrányosan megkülönböztető jellegük miatt – szisztematikusan kétségbe vonják, holott az uniós jog lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egyedi támogatásokat nyújtsanak, feltéve hogy az EUMSZ 107. cikkben előírt valamennyi feltétel teljesül.

78      E tekintetben a fenti 25. pontban egyébként konkrétan az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontját illetően megállapítást nyert, hogy a tagállamok nem kötelesek a rendkívüli esemény által okozott teljes kárt helyreállítani, következésképpen nem kötelesek támogatást nyújtani az e károkat elszenvedő valamennyi károsultnak.

79      Harmadszor meg kell állapítani, hogy a fenti 71. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel a felperes megalapozottan hivatkozik arra, hogy a Covid19‑világjárványra vonatkozó korlátozások a Svédországban működő valamennyi légitársaságot érintették, és hogy ebből következően – a SAS‑hoz hasonlóan – valamennyien elszenvedték a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő utazási korlátozások bevezetése nyomán a járataik törléséből vagy átütemezéséből eredő kárt.

80      Mindazonáltal, még azt feltételezve is, hogy – amint azt a felperes állítja – a szóban forgó intézkedéssel bevezetett eltérő bánásmód, mivel csak a SAS‑t részesíti előnyben, hátrányos megkülönböztetésnek tekinthető, meg kell vizsgálni, hogy azt jogszerű cél igazolja‑e, és hogy az szükséges, megfelelő és arányos‑e annak eléréséhez (lásd a fenti 70. és 72. pontot). Hasonlóképpen, amennyiben a felperes az EUMSZ 18. cikk első bekezdésére hivatkozik, hangsúlyozni kell, hogy e rendelkezés szerint a Szerződések alkalmazási körében és „az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül”, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés. Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy ez az eltérő bánásmód megengedett‑e a megtámadott határozat jogalapját képező EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján. E vizsgálat magában foglalja egyrészt azt, hogy a szóban forgó intézkedés célja megfeleljen az utóbbi rendelkezésben foglalt követelményeknek, másrészt pedig, hogy a szóban forgó intézkedés nyújtásának módja, azaz a jelen esetben az, hogy az csak a SAS‑nak kedvez, olyan jellegű legyen, hogy lehetővé tegye e cél elérését, és ne lépje túl az annak eléréséhez szükséges mértéket.

81      Ami a szóban forgó intézkedés célját illeti, a felperes nem vitatja, hogy a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő utazási korlátozások bevezetése nyomán egy légitársaság járatainak törléséből vagy átütemezéséből eredő kár megtérítése lehetővé teszi az e világjárvány által okozott károk helyreállítását. Amint a fenti 20. pontban megállapításra került, a felperes azt sem vitatja, hogy a Covid19‑világjárvány az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett rendkívüli eseménynek minősül.

82      A szóban forgó intézkedés nyújtásának részletszabályait illetően a Bizottság a megtámadott határozatban rámutatott arra, hogy a SAS, amelynek működése Dániára, Svédországra és Norvégiára összpontosult, a Skandinávián belüli légi forgalom 67%‑át, valamint a svédországi belföldi forgalom közel felét (49,2%) képviselte. Márpedig a felperes maga is elismeri, hogy „[a] piaci részesedés elfogadható mutatója a légitársaságok által elszenvedett károknak”.

83      A felperes mindazonáltal arra hivatkozik, hogy e körülmény nem teszi lehetővé a szóban forgó intézkedésből eredő eltérő bánásmód igazolását. Úgy véli ugyanis, hogy ez az eltérő bánásmód nem arányos, mivel ez az intézkedés a SAS részére a Covid19‑világjárvány által okozott kár megtérítésére nyújtott teljes támogatást biztosítja, noha a SAS‑t e kár 35%‑ánál kevesebb kár éri.

84      E tekintetben a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a SAS‑t a jelentősebb piaci részesedése miatt jobban érintették a Covid19‑világjárványra vonatkozó korlátozások, mint a Svédországban jelen lévő többi légitársaságot. Ezt egyébként megerősítik a keresetlevél A.3.2. mellékletében szereplő adatok is, amelyekből kitűnik, hogy a SAS rendelkezett a legnagyobb, 35%‑os piaci részesedéssel Svédországban, és hogy e piaci részesedés lényegesen magasabb volt, mint a legközelebbi versenytársáé és a felperesé, amelyek csak 19%‑os, illetve 5%‑os piaci részesedéssel rendelkeztek.

85      Ezenkívül közelebbről a fenti 82. pontban említett adatokból kitűnik, hogy a SAS‑t e korlátozások arányaiban jelentős mértékben jobban érintik, mint a felperest, amely – amint az a keresetlevél A.3.2. mellékletéből kitűnik – csak a tevékenységének csekély részét végezte Svédország irányába és ezen államból kiindulva, a SAS‑tól eltérően, amely tekintetében e rész sokkal jelentősebb.

86      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a SAS javára alkalmazott eltérő bánásmód megfelelő az e korlátozásokból eredő károk helyreállítására, és nem haladja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket, a fenti 52–61. pontban már kifejtett indokoknak megfelelően.

87      Ráadásul a felperes nem bizonyítja, hogy a szóban forgó intézkedés csekély összegére tekintettel, amelyre a fenti 55. pont emlékeztet, és a SAS‑t ért kár értékelésére figyelemmel, amelyre a fenti 41. pont emlékeztet, az említett összegnek a Svédországban működő összes légitársaság közötti felosztása nem fosztotta volna meg a hatékony érvényesülésétől az említett intézkedést.

88      Végül, bár a megtámadott határozatból ténylegesen kitűnik, hogy a szóban forgó intézkedést többek között amiatt nyújtották a SAS számára, mivel a svéd támogatási programra is jogosult volt, és következésképpen rendelkezett a Svéd Királyság által kiadott engedéllyel, meg kell állapítani, hogy ezen intézkedés célja csupán a SAS által, nem pedig az említett program keretében támogatható valamennyi légitársaság által elszenvedett kár helyreállítása. Mivel a SAS‑t jobban érintették a Covid19‑világjárványra vonatkozó korlátozások, mint a Svédországban jelen lévő összes többi társaságot, ideértve a Svédországtól eltérő tagállamok által kiadott engedéllyel rendelkezőket, meg kell állapítani, hogy a svéd támogatási program támogathatósági kritériumai nem kérdőjelezhetik meg a megtámadott határozat jogszerűségét.

89      Ebből következik, hogy indokolt volt, hogy a szóban forgó intézkedés előnyéből csak a SAS részesült, és hogy a szóban forgó intézkedés nem sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

 A letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának megsértéséről

90      Emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt az EUM‑Szerződés letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek szövege szerint azok célja a nemzeti bánásmódnak a fogadó tagállamban történő biztosítása (lásd: 2015. október 6‑i Finanzamt Linz ítélet, C‑66/14, EU:C:2015:661, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

91      Másrészt a szolgáltatásnyújtás szabadságával ellentétes minden olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amely a tagállamok közötti szolgáltatásnyújtást nehezebbé teszi a tisztán tagállamon belüli szolgáltatásnyújtásnál, függetlenül attól, hogy fennáll‑e az állampolgárság vagy a lakóhely szerinti hátrányos megkülönböztetés (lásd analógia útján: 2003. február 6‑i Stylianakis ítélet, C‑92/01, EU:C:2003:72, 25. pont). Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdése szerint a közlekedés területén a szolgáltatásnyújtás szabadságára a közlekedésre vonatkozó címnek, azaz az EUM‑Szerződés VI. címének rendelkezései az irányadók. A közlekedés területén a szolgáltatásnyújtás szabadságára tehát az elsődleges jog keretében egy különálló jogi rendszer vonatkozik (2014. március 18‑i International Jet Management ítélet, C‑628/11, EU:C:2014:171, 36. pont). Következésképpen az EUMSZ 56. cikk, amely a szolgáltatásnyújtás szabadságát rögzíti, konkrétan nem alkalmazható a légi közlekedés területén (2011. január 25‑i Neukirchinger ítélet, C‑382/08, EU:C:2011:27, 22. pont).

92      A légi közlekedési szolgáltatások liberalizációjára irányuló intézkedéseket tehát kizárólag az EUMSZ 100. cikk (2) bekezdése alapján lehet elfogadni (2014. március 18‑i International Jet Management ítélet, C‑628/11, EU:C:2014:171, 38. pont). Márpedig, amint arra a felperes helyesen rámutat, az uniós jogalkotó e rendelkezés alapján fogadta el a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló, 2008. szeptember 24‑i 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL 2008. L 293., 3. o.), amelynek éppen az a célja, hogy meghatározza a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a légi közlekedési ágazatban történő alkalmazási feltételeit (lásd analógia útján: 2003. február 6‑i Stylianakis ítélet, C‑92/01, EU:C:2003:72, 23. és 24. pont).

93      A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a felperes lényegében azt állítja, hogy a szóban forgó intézkedés hátrányosan megkülönböztető jellege folytán korlátozza a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát.

94      Márpedig, noha igaz, hogy a szóban forgó intézkedés olyan egyedi támogatásra vonatkozik, amely csak a SAS‑nak kedvez, a felperes nem bizonyítja, hogy ez a kizárólagos jelleg mennyiben alkalmas arra, hogy visszatartsa őt attól, hogy Svédországban telepedjen le, vagy hogy ezen országból kiinduló vagy ezen országba irányuló szolgáltatásokat nyújtson. A felperes többek között nem jelöli meg azokat a ténybeli vagy jogi elemeket, amelyek alapján ez az intézkedés olyan korlátozó hatásokat váltana ki, amelyek túlmutatnak azokon, amelyek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalmat megalapozzák, de amelyek – amint az a fenti 70–89. pontban megállapításra került – mindazonáltal szükségesek és arányosak a SAS számára az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglalt követelményeknek megfelelő olyan rendkívüli esemény által okozott károk helyreállítására, mint amilyen a Covid19‑világjárvány.

95      Következésképpen a szóban forgó intézkedés nem képezi a letelepedési szabadság vagy a szolgáltatásnyújtási szabadság korlátozását. Ebből következik, hogy a felperes nem megalapozottan rója fel a Bizottságnak, hogy nem vizsgálta meg ezen intézkedésnek a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával való összeegyeztethetőségét.

96      E körülmények között a felperes harmadik jogalapját el kell utasítani.

 Az arra alapított negyedik jogalapról, hogy a Bizottság megsértette a felperes eljárási jogait azzal, hogy a komoly nehézségek ellenére megtagadta a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását

97      A felperes azt állítja, hogy a Bizottság által lefolytatott vizsgálat elégtelen volt, különösen a szóban forgó intézkedés arányosságát, valamint ezen intézkedésnek a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, valamint a szolgáltatásnyújtási szabadság és a letelepedési szabadság elvével való összeegyeztethetőségét illetően. Márpedig e vizsgálat elégtelen jellege olyan komoly nehézségek fennállásáról tanúskodik, amelyek alapján a Bizottságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást, és lehetővé kellett volna tennie a felperes számára, hogy előterjessze észrevételeit, és így befolyásolja az említett vizsgálatot.

98      A Bizottság, a Francia Köztársaság, a Svéd Királyság és a SAS vitatja a felperes érvelését.

99      Rá kell mutatni, amint arra lényegében a Bizottság is hivatkozik, hogy a fellebbező negyedik jogalapja valójában másodlagos jellegű abban az esetben, ha a Törvényszék nem vizsgálta volna meg a magára a támogatásra vonatkozó értékelés megalapozottságát. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy az ilyen jogalap arra irányul, hogy megengedhetővé váljon valamely érdekelt fél számára, hogy e minőségében az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet indítson, amit egyébként vele szemben megtagadnának (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 48. pont; 2011. október 27‑i Ausztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ítélet, C‑47/10 P, EU:C:2011:698, 44. pont). Márpedig a Törvényszék megvizsgálta a kereset első három jogalapját, amelyek magának a támogatásnak az értékelésére vonatkoznak, így megszűnt e jogalap jelzett célkitűzése.

100    Ráadásul meg kell állapítani, hogy e jogalapnak nincs önálló tartalma. Az ilyen jogalap keretében ugyanis a felperes a hivatalos vizsgálati eljárás keretében őt megillető eljárási jogok védelme érdekében kizárólag annak bizonyítására alkalmas jogalapokra hivatkozhat, hogy azon információk és bizonyítékok értékelésének, amelyekkel a Bizottság a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszában rendelkezett vagy rendelkezhetett, kétségeket kellett volna ébresztenie ezen intézkedésnek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 81. pont; 2009. július 9‑i 3F kontra Bizottság ítélet, C‑319/07 P, EU:C:2009:435, 35. pont; 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 59. pont), mint a Bizottság által az előzetes vizsgálati eljárás során lefolytatott vizsgálat elégtelen vagy hiányos volta, vagy a harmadik felektől származó panaszok megléte. Márpedig meg kell állapítani, hogy a negyedik jogalap tömör formában átveszi az első, második és harmadik jogalap keretében felhozott érveket, anélkül hogy rávilágítana az esetleges komoly nehézségekre vonatkozó sajátos körülményekre.

101    Ezen indokok alapján meg kell állapítani, hogy mivel a Törvényszék érdemben megvizsgálta az említett jogalapokat, nem szükséges megvizsgálni e jogalap megalapozottságát.

 Az ötödik, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdését

102    A felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdését, mivel nem értékelte a SAS‑nak biztosított versenyelőnyt, nem fejtette ki, hogy miként határozta meg a szóban forgó intézkedés összegét, nem értékelte a Covid19‑világjárvány által okozott károkat, nem vizsgálta meg, hogy ez az intézkedés összeegyeztethető‑e a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, valamint a szolgáltatásnyújtási szabadság és a letelepedési szabadság elvével, és nem vette figyelembe, hogy ez az intézkedés kiegészítő jellegű a svéd támogatási programhoz képest, továbbá nem győződött meg arról, hogy az említett támogatás összeegyeztethető‑e az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjával. A Bizottság érvelése tehát vagy nem létezik, vagy tautologikus, vagy pedig ellentmondásos.

103    A tárgyaláson a felperes hozzátette, hogy lényegében a jelen ügyben szóban forgó, az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett rendkívüli eseményt a megtámadott határozat nem határozta meg egyértelműen. Arra hivatkozott, hogy a megtámadott határozat az utazással kapcsolatos korlátozásokra hivatkozik, amelyeket 2020. június közepén megszüntettek, míg e határozat (29) preambulumbekezdése a Covid19‑világjárvány egészére utalt, és a károk bekövetkezését 2021 márciusáig terjedően irányozta elő. Végül kifejti, hogy a Bizottság – amellett, hogy megsértette az indokolási kötelezettségét – lényeges eljárási szabályt sértett.

104    A Bizottság, a Francia Köztársaság, a Svéd Királyság és a SAS vitatja a felperes érvelését.

105    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolás lényeges eljárási szabálynak minősül (2015. június 18‑i Ipatau kontra Tanács ítélet, C‑535/14 P, EU:C:2015:407, 37. pont), és annak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, illetve hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Ekképpen az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikkben foglalt követelményeknek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 63. pont; 2004. június 22‑i Portugália kontra Bizottság ítélet, C‑42/01, EU:C:2004:379, 66. pont; 2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 79. pont).

106    A jelen esetben, ami a szóban forgó jogi aktus természetét illeti, a vitatott határozatot az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése által bevezetett, a támogatások előzetes vizsgálatára irányuló szakasz végén fogadták el, amelynek egyedüli célja annak lehetővé tétele a Bizottság számára, hogy kialakítsa elsődleges véleményét a szóban forgó támogatás teljes vagy részleges összeegyeztethetőségéről, anélkül hogy megindítaná az ugyanezen cikk (2) bekezdésében szabályozott hivatalos vizsgálati eljárást, amely arra szolgál, hogy a Bizottság számára lehetővé tegye azt, hogy teljes információt kapjon e támogatás összes adatára vonatkozóan.

107    Márpedig az ilyen határozatnak, amelyet rövid határidőn belül hoztak meg, csak azokat az indokokat kell tartalmaznia, amelyek alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem állnak fenn komoly nehézségek az érintett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésével összefüggésben (2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 65. pont).

108    E tekintetben először is a versenyelőny értékét és a támogatás összegét illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban kifejtette, hogy a Svéd Királyság nem határozhatta meg a szóban forgó intézkedés összegét, mivel a SAS e határozat elfogadásának időpontjában még nem folytatta le az ezen intézkedéssel támogatott rulírozó hitelkeretre vonatkozó tárgyalásokat. Mindazonáltal a Bizottság figyelembe vette az említett intézkedés hiányában vele szemben alkalmazott kamatlábat, amint a fenti 55. pontban említésre került. Ezenkívül ezen intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét annak névértékét figyelembe véve értékelte.

109    Egyébiránt, amennyiben a felperes a szóban forgó intézkedés hátrányosan megkülönböztető jellegéből eredő versenyelőnyre hivatkozik, elegendő megállapítani, amint az a fenti 64. pontból következik, hogy a Bizottságnak ezen intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során nem kellett figyelembe vennie ezt az előnyt, így azt a megtámadott határozatban sem kellett megemlítenie.

110    Végül a Bizottság egyrészt 5 és 15 milliárd SEK közötti értékre becsülte a SAS által elszenvedett kárt, másrészt megjelölte a fenti 45. pontban felidézett tényezőket, amelyeket figyelembe kell venni e kár Svéd Királyság általi kiszámítása során.

111    Másodszor, ami a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságára és a letelepedés szabadságára vonatkozó elveket illeti, kétségkívül emlékeztetni kell arra, hogy ha egyrészt az aktus kedvezményezettjei, másrészt pedig a kizárt gazdasági szereplők összehasonlítható helyzetben vannak, az aktust kibocsátó uniós intézmény egyedi indokolás keretében köteles megmagyarázni, hogy az így bevezetett eltérő bánásmód miért minősül objektíven igazolhatónak (2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 82. pont). A jelen ügyben azonban meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat tartalmazza a fenti 82. pontban felidézett elemeket, amelyek alapján érthetővé válik, hogy a Bizottság miért vélte úgy, hogy indokolt volt, hogy a SAS az egyetlen, amely a szóban forgó intézkedés előnyeiben részesülhet.

112    Harmadszor, a szóban forgó intézkedésnek az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjával való összeegyeztethetőségét illetően elegendő megállapítani, hogy ezt az intézkedést az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánították. Márpedig a megtámadott határozat indokolása csak akkor lenne hiányos, ha a Bizottság köteles lett volna alkalmazni az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontját (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2017. március 8‑i Viasat Broadcasting UK kontra Bizottság ítélet, C‑660/15 P, EU:C:2017:178, 45. pont), ami – amint az a fenti 34. pontban megállapításra került – a jelen ügyben nem állt fenn.

113    Negyedszer, a jelen ügyben szóban forgó rendkívüli eseményt illetően meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 20. pontban említésre került, és a megtámadott határozat (53)–(58) bekezdéséből következik – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Covid19‑világjárvány ilyen eseménynek minősül.

114    Egyébiránt, bár a megtámadott határozat (3) bekezdésében kétségtelenül az szerepel, hogy a svéd hatóságoknak a nem alapvető utazások elkerülésére vonatkozó ajánlása „legalább 2020. június 15‑ig” alkalmazandó, rá kell mutatni arra, hogy a szóban forgó intézkedésnek az e határozat (9) preambulumbekezdésében említett célja az, hogy részlegesen megtérítse a SAS részére a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő utazási korlátozások bevezetése nyomán a járatainak törléséből vagy átütemezéséből eredő kárt, anélkül hogy e korlátozásokat pontosabban meghatároznák. Következésképpen a megtámadott határozatból nem tűnik ki, hogy a SAS által elszenvedett kár ne származhatna olyan korlátozásokból is, amelyek továbbra is hatályban maradnak, vagy amelyeket a svéd hatóságok ajánlásának feloldása után fogadnak el, amely ajánlásról egyébiránt e határozat (3) preambulumbekezdésének szövegéből kifejezetten az tűnik ki, hogy az 2020. június 15‑ét követően is hatályban maradhatott. Következésképpen meg kell állapítani, hogy nem volt ellentmondásban annak egyidejű megállapítása, hogy a SAS által elszenvedett kár a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben az utazással kapcsolatos korlátozásokból eredt, és hogy e kár 2020. június 15‑ét követően, egészen 2021‑ig bekövetkezhetett.

115    Ebből következik, hogy a megtámadott határozat megfelelően indokolt, következésképpen a felperes ötödik jogalapját el kell utasítani.

116    A fentiek összességéből következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne annak elfogadhatóságáról határozni.

 A költségekről

117    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a saját költségein felül a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére, ideértve a bizalmas kezelés iránti kérelem keretében felmerült költségeket is.

118    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Francia Köztársaság és a Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

119    A SAS az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Ryanair DACot kötelezi a saját költségeinek, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeknek a viselésére, ideértve a bizalmas kezelés iránti kérelem keretében felmerült költségeket is.

3)      A Francia Köztársaság, a Svéd Királyság és a SAS AB maga viseli saját költségeit.

Van der Woude

Kornezov

Buttigieg

Kowalik‑Bańczyk

 

      Hesse


Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. április 14‑i nyilvános ülésen.


Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.