AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE(kibővített negyedik tanács)
2007. július 11.(*)
„Közszolgálat – Tisztviselők – Kinevezés – Az új személyzeti szabályzat hatálybalépése – Felvételkor való besorolásra vonatkozó átmeneti intézkedések – Az új személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 12. cikke”
A T‑58/05. sz. ügyben,
Isabel Clara Centeno Mediavilla (lakóhelye: Sevilla [Spanyolország]),
Delphine Fumey (lakóhelye: Evere [Belgium]),
Eva Gerhards (lakóhelye: Brüsszel [Belgium]),
Iona M. S. Hamilton (lakóhelye: Brüsszel),
Raymond Hill (lakóhelye: Brüsszel),
Jean Huby (lakóhelye: Brüsszel),
Patrick Klein (lakóhelye: Brüsszel),
Domenico Lombardi (lakóhelye: Brüsszel),
Thomas Millar (lakóhelye: London [Egyesült Királyság]),
Miltiadis Moraitis (lakóhelye: Woluwe-Saint-Lambert [Belgium]),
Ansa Norman Palmer (lakóhelye: Brüsszel),
Nicola Robinson (lakóhelye: Brüsszel),
François‑Xavier Rouxel (lakóhelye: Brüsszel),
Marta Silva Mendes (lakóhelye: Brüsszel),
Peter van den Hul (lakóhelye: Tervuren [Belgium]),
Fritz Von Nordheim Nielsen (lakóhelye: Hoeilaart [Belgium]),
Michaël Zouridakis (lakóhelye: Brüsszel),
képviselik őket kezdetben: G. Vandersanden, L. Levi és A. Finchelstein, később: G. Vandersanden és L. Levi ügyvédek,
felpereseknek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: J. Currall és H. Kraemer, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Közösségek Tanácsa (képviselik kezdetben: M. Arpio Santacruz, M. Sims és I. Sulce, később: Arpio Santacruz és Sulce, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
a felpereseket próbaidős tisztviselővé kinevező határozatok megsemmisítése iránti kereset tárgyában, amennyiben e határozatok a felperesek besorolási fokozatát a 2004. március 22‑i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL L 124., 1. o.) módosított személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése alapján állapítja meg,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA(kibővített negyedik tanács),
tagjai: H. Legal elnök, I. Wiszniewska‑Białecka, V. Vadapalas, E. Moavero Milanesi és N. Wahl bírák,
hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. december 6‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 Az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzata 2004. április 30‑ig hatályos változatának (a továbbiakban: korábbi személyzeti szabályzat) 31. cikke úgy rendelkezett, hogy a versenyvizsga sikeres pályázói közül azokat, akiket a felvételi vizsgát követően a felvételi bizottság által létrehozott alkalmassági listáról a kinevezésre jogosult hatóság kiválasztott, tisztviselővé nevezték ki, besorolva őket az A besorolási osztály kezdő besorolási fokozatába vagy más besorolási osztály azon beosztás kezdő besorolási fokozatába, amelynek betöltésére felvették őket.
2 A 2. cikk értelmében az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 124., 1. o.) 2004. május 1‑jén lépett hatályba.
3 E rendelet új előmeneteli rendszert vezet be a közösségi közszolgálatban, a korábbi A, B, C és D besorolási osztályokat új tisztviselői (AD) és asszisztensi (AST) csoportokkal váltva fel.
4 E módosítás következtében a személyzeti szabályzat 2004. május 1‑jétől hatályos változatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az e személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó beosztásokat, a vonatkozó feladatok természetére és fontosságára tekintettel a tisztviselők csoportjába (a továbbiakban: „AD”) és az asszisztensek csoportjába (a továbbiakban: „AST”) sorolják.
(2) Az AD csoport tizenkét besorolási fokozatot tartalmaz, amelyek az igazgatói, tanácsadói, nyelvi és tudományos feladatoknak felelnek meg. Az AST csoport tizenegy besorolási fokozatot tartalmaz, amelyek a végrehajtási, technikai és irodai feladatoknak felelnek meg.
[…]
(4) A beosztástípusokat tartalmazó táblázatot az I. melléklet A. pontja tartalmazza. E táblázatra tekintettel minden intézmény – a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően – meghatározza az egyes beosztástípusokhoz kapcsolódó feladatokat és hatásköröket.
(5) Az azonos csoportba tartozó tisztviselőre azonos felvételi és szolgálati előmeneteli feltételek vonatkoznak.”
5 A személyzeti szabályzat 31. cikke értelmében:
„(1) A kiválasztott jelölteket kinevezik a csoportnak az általuk teljesített versenyvizsgáról szóló hirdetményben megnevezett besorolási fokozatába.
(2) A 29. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a tisztviselőket csak az AST 1–AST 4 besorolási fokozatra vagy az AD 5–AD 8 besorolási fokozatra toborozzák. A versenyvizsgáról szóló hirdetményben szereplő besorolási fokozatot az intézmény a következő kritériumok alapján határozza meg:
a) az a célkitűzés, hogy a 27. cikkben említett legmagasabb követelményeknek megfelelő tisztviselőket toborozzák;
b) a megkövetelt szakmai tapasztalat minősége.
Az intézmény egyedi igényeinek való megfelelésre a tisztviselők toborzásakor a Közösségben fennálló munkaerő‑piaci feltételeket is figyelembe veszik.
[…]”
6 A személyzeti szabályzat 2004. május 1‑je óta hatályos változatához egy új, „A Közösségek tisztviselőire alkalmazandó átmeneti intézkedések” címet viselő XIII. melléklet tartozik, melynek ide vonatkozó rendelkezései a következők:
„1. cikk
(1) A 2004. május 1‑jétől 2006. április 30‑ig tartó időszakra a személyzeti szabályzat 5. cikkének (1) és (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
»1. A személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó beosztásokat, a vonatkozó feladatok természetére és fontosságára tekintettel négy – A*, B*, C*, és D* – besorolási osztályba sorolják, rang szerint csökkenő sorrendben.
2. Az A* besorolási osztály tizenkét , a B* besorolási osztály kilenc, a C* besorolási osztály hét, a D* besorolási osztály pedig öt besorolási fokozatot tartalmaz.«
(2) A felvétel napjára való hivatkozást a szolgálatba lépés napjára való hivatkozásként kell értelmezni.
2. cikk
(1) 2004. május 1‑jén és a melléklet 8. cikkére is figyelemmel, a személyzeti szabályzat 35. cikkében meghatározott hivatali státuszok valamelyikét betöltő tisztviselők besorolási fokozatai a következő új megnevezéseket kapják:
Korábbi besorolási fokozat | Új (időközi) besorolási fokozat | Korábbi besorolási fokozat | Új (időközi) besorolási fokozat | Korábbi besorolási fokozat | Új (időközi) besorolási fokozat | Korábbi besorolási fokozat | Új (időközi) besorolási fokozat |
A1 | A*16 | | | | | | |
A2 | A*15 | | | | | | |
A3/LA3 | A*14 | | | | | | |
A4/LA4 | A*12 | | | | | | |
A5/LA5 | A*11 | | | | | | |
A6/LA6 | A*10 | B1 | B*10 | | | | |
A7/LA7 | A*8 | B2 | B*8 | | | | |
A8/LA8 | A*7 | B3 | B*7 | C1 | C*6 | | |
| | | B4 | B*6 | C2 | C*5 | | |
| | | B5 | B*5 | C3 | C*4 | D1 | D*4 |
| | | | | C4 | C*3 | D2 | D*3 |
| | | | | C5 | C*2 | D3 | D*2 |
| | | | | | | D4 | D*1 |
[…]”
7 A XIII. bekezdés 4. cikke a következőképpen fogalmaz:
„E rendelkezések alkalmazásában és az e melléklet 1. cikkének bevezető mondatában meghatározott időszakban:
a) a „csoport” kifejezés helyébe „besorolási osztály” lép:
i. a személyzeti szabályzat:
– 5. cikkének (5) bekezdésében,
– […]
– 31. cikkének (1) bekezdésében,
[…]
b) az „AD csoport” kifejezés helyébe „A* besorolási osztály” lép:
i. a személyzeti szabályzat:
– 5. cikke (3) bekezdésének c) pontjában;
[…]
e) a személyzeti szabályzat 5. cikke (3) bekezdésének a) pontjában az „AST funkciócsoport” kifejezés helyébe „B* és C* besorolási osztály” lép;
[…]
n) a személyzeti szabályzat 5. cikkének (4) bekezdésében az „I. melléklet A. pont” hivatkozás helyébe a „XIII.1. melléklet” hivatkozás lép;
[…]”
8 A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 12. cikke értelmében:
„(1) 2004. május 1. és 2006. április 30. között a személyzeti szabályzat 31. cikke (2) és (3) bekezdésében az AST és AD csoport besorolási fokozataira való hivatkozást a következőképpen kell megtenni:
– AST 1–AST 4: C*1–C*2 és B*3–B*4,
– AD 5–AD 8: A*5–A*8
– AD 9, AD 10, AD 11, AD 12: A*9, A*10, A*11, A*12.
(2) Azon tisztviselők esetében, akiket a 2004. május 1‑je előtt közzétett versenyvizsgák alapján kialakult, az alkalmas pályázókat tartalmazó jegyzékről vettek fel, a személyzeti szabályzat 5. cikkének (3) bekezdését nem kell alkalmazni.
(3) Azokat a tisztviselőket, akiket 2006. május 1‑je előtt vettek fel az alkalmas pályázók jegyzékére, és akiket 2004. május 1. és 2006. április 30. között vettek fel:
– a versenyvizsgán közölt besorolási fokozatba sorolják be, amennyiben a jegyzéket az A*, B* vagy C* besorolási osztályhoz állították össze;
– a következő táblázatnak megfelelően sorolják be, amennyiben a jegyzéket az A, LA, B vagy C besorolási osztályhoz állították össze:
A versenyvizsga szerinti besorolási fokozat | A felvétel szerinti besorolási fokozat |
A8/LA8 | A*5 |
A7/LA7 és A6/LA6 | A*6 |
A5/LA5 és A4/LA4 | A*9 |
A3/LA3 | A*12 |
A2 | A*14 |
A1 | A*15 |
| | |
B5 és B4 | B*3 |
B3 és B2 | B*4 |
| | |
C5 és C4 | C*1 |
C3 és C2 | C*2” |
A jogvita alapját képező tényállás
9 A 2001. április 11. és 2002. június 18. között a Bizottság több versenyvizsga‑kiírást tett közzé az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában A 7/A 6 besorolási fokozatú tisztviselők (COM/A/6/01, COM/A/9/01, COM/A/10/01, COM/A/1/02, COM/A/3/02 és CC/A/12/02), A 8 besorolási fokozatú tisztviselő‑helyettesek (COM/A/2/02 versenyvizsga) és B 5/B 4 besorolási fokozatú asszisztens‑helyettesek (COM B/1/02 versenyvizsga) felvételi tartaléklistájának összeállítása céljából.
10 A 17 felperes 2004. május 1‑jét megelőzően került fel a felvételi vizsgákat követően létrehozott különböző alkalmassági listákra.
11 A versenyvizsga‑kiírás „Felvételi követelmények” rovata pontosította, hogy a sikeres pályázók tartaléklistára kerülése biztosítja számukra a felvétel lehetőségét a szolgálatoknál jelentkező igények függvényében.
12 A COM/A/1/02 és COM/A/2/02 versenyvizsga‑kiírásának D pontja („Általános tudnivalók”) végén a következő megjegyzés szerepelt:
„A Bizottság hivatalosan kezdeményezte a Tanácsnál a személyzeti szabályzat módosítását. A módosítás többek között új előmeneteli rendszer bevezetését is tartalmazza. Következésképpen a módosítás Tanács általi elfogadását követően e versenyvizsga sikeres pályázói az új személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megfelelően nyerhetnek felvételt.”
13 A COM/A/3/02 versenyvizsga kiírásában szinte azonos, az „új szabályzat rendelkezéseire” hivatkozó megjegyzés szerepelt.
14 A COM/A/6/01, COM/A/9/01 és COM/A/10/01 versenyvizsgákat (a továbbiakban: 2001‑es versenyvizsgák) követően létrehozott alkalmassági listákat 2002. november 19‑én (COM/A/6/01 versenyvizsga), március 8‑án (COM/A/10/01 versenyvizsga), illetve 2003. július 2‑án (COM/A/9/01) tették közzé az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.
15 A 2001‑es versenyvizsgák sikeres pályázóinak alkalmassági listára kerüléséről szóló értesítés többek között arról tájékoztatott, hogy a lista 2003. december 31‑ig érvényes.
16 2003 decemberében a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatósága a 2001‑es versenyvizsgák minden sikeres pályázóját levélben tájékoztatta, hogy a különböző alkalmassági listák érvényessége 2004. december 31‑ig meghosszabbodott.
17 A COM/A/1/02, COM/A/2/02, COM/A//3/02, COM/B/1/02 és CC/A/12/02 versenyvizsgákat (a továbbiakban: 2002‑es versenyvizsgák) követően létrehozott alkalmassági listákat 2003. december 19‑én (CC/A/12/02 versenyvizsga), március 23‑án (COM/A/1/02 és COM/A/2/02 versenyvizsga), illetve 2004. május 18‑án (COM/A//3/02 és COM/B/1/02 versenyvizsga) tették közzé az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.
18 A felpereseket próbaidős tisztviselővé kinevező határozatokat 2004. május 1‑je után hozták (a továbbiakban: megtámadott határozatok), és az ezen időponttól 2004. december 1‑jéig terjedő időszak alatt léptek hatályba.
19 A megtámadott határozatok a felpereseket a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdését alkalmazva sorolták be, vagyis B*3 (COM/B/1/02 versenyvizsga), A*5 (COM/A/2/02 versenyvizsga) vagy A*6 (minden egyéb versenyvizsga) besorolási fokozatba.
20 2004. augusztus 6‑a és 2004. október 21‑e között, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján minden felperes panasszal élt az őt próbaidős tisztviselővé kinevező határozat ellen, amennyiben a határozat a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdését alkalmazva kedvezőtlenebb besorolási fokozatba sorolta őt be, mint ami a különböző versenyvizsga‑kiírásokban szerepelt.
21 A kinevezésre jogosult hatóság 2004. október 21‑e és 2004. december 22‑e között hozott határozataival elutasította a felperesek panaszait.
Az eljárás és a felek kérelmei
22 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. február 3‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek megindították a jelen keresetet.
23 Az Elsőfokú Bíróság negyedik tanácsának elnöke 2005. június 6‑i végzésével engedélyezte a Tanácsnak a Bizottság kérelmeit támogató beavatkozást.
24 Az Elsőfokú Bíróság 2006. október 6‑i végzésével az ügyet a kibővített negyedik tanács elé utalta.
25 A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– semmisítse meg a megtámadott határozatoknak a felpereseket a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése alapján besoroló részét;
– rendelkezzék a felperesek előmenetelének a kinevezési határozattól számított újbóli megállapításáról – ideértve az így helyesbített besorolási fokozatban szerzett szakmai tapasztalatuk, előmenetelhez való joguk és nyugdíjjogosultságaik érvényesítését – azon besorolási fokozat alapján, amelybe az alkalmassági lista létrehozásához vezető versenyvizsga‑kiírásnak megfelelően kellett volna őket besorolni, akár a versenyvizsga‑kiírásban szereplő besorolási fokozatba, akár a személyzeti szabályzat új rendelkezéseinek osztályozása szerint ezzel egyenértékű besorolási fokozatba (és a 2004. május 1‑je előtt hatályos, megfelelő fizetési fokozatba);
– ítéljen meg számukra az Európai Központi Bank árfolyama alapján számított késedelmi kamatot a kinevezési határozatban szereplő besorolás és a nekik jog szerint járó besorolás szerinti illetmény közti különbözet címén, addig a napig, amíg a szabályos besorolásról szóló határozat meg nem születik;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
26 A Bizottság – a Tanács támogatásával – azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– a keresetet – mint alaptalant – utasítsa el;
– a vonatkozó jogszabályok alapján határozzon a költségekről.
A jogkérdésről
27 Megsemmisítés iránti kérelmük alátámasztására a felperesek elsősorban a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének jogellenességére hivatkoznak, amelynek alapján a Bizottság a megtámadott határozatokban a felperesek besorolási fokozatát megállapította.
28 Másodsorban a felperesek azzal érvelnek, hogy maguk a megtámadott határozatok sértik a gondos ügyintézés, gondoskodási kötelezettség, átláthatóság, bizalomvédelem, jóhiszeműség, egyenlő bánásmód elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, akárcsak a beosztás és a besorolási fokozat egyenértékűségének szabályát.
A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének jogellenességéről
29 A felperesek arra hivatkoznak, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése ellentétes a korábbi személyzeti szabályzat 10. cikkével, figyelmen kívül hagyja a felperesek szerzett jogait, sérti a jogbiztonság elvét és a visszaható hatály tilalmát akárcsak az egyenlő bánásmód elvét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, figyelmen kívül hagyja a felperesek jogos bizalmát, és sérti úgy a személyzeti szabályzat 31. cikkét, mint annak 5. és 7. cikkét.
A korábbi személyzeti szabályzat 10. cikkének megsértéséről
– A felek érvei
30 A felperesek azt róják a Bizottság terhére, hogy elmulasztott egyeztetni a személyzeti szabályzati bizottsággal a korábbi személyzeti szabályzat módosítására vonatkozó rendelettervezet szövegének megváltoztatásáról, amely – a korábban személyzeti szabályzati bizottság által megvizsgált szövegben szereplő – A*7 helyett az alacsonyabb A*6 fokozatba sorolta be azon versenyvizsgák sikeres pályázóit, akiknek versenyvizsga‑kiírása A 7 vagy A 6 felvételi besorolási fokozatot említett.
31 E módosítás – amely a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésévé vált rendelkezésbe került bele – nem tekinthető mellékesnek, lényegtelennek vagy csupán fokozatbeli, de nem szerkezeti változtatásnak, amint azt a Bizottság állítja, hiszen a felperesek vagyoni jogosultságainak és előmeneteli lehetőségeiknek a lényeges csökkenésével jár.
32 A Bizottság azzal, hogy elmulasztott egyeztetni a személyzeti szabályzati bizottsággal a személyzeti szabályzat ezen alapvető módosításáról, megsértette a korábbi személyzeti szabályzat 10. cikkének (2) bekezdését.
33 A Bizottság ellenérve az, hogy a személyzeti szabályzati bizottsággal való egyeztetésre csak akkor előírás, ha az e szerv által már megvizsgált javaslat módosítása magát a javaslat lényegét érinti.
34 A felvételi besorolási fokozat A*7‑ről A*6‑ra történő módosítása nem érdemi jellegű, mivel a módosítás csekély mértékű, és az új előmeneteli rendszer gyorsabb ütemű előléptetéseken alapszik, mint a korábbi.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
35 A korábbi személyzeti szabályzat 10. cikke (2) bekezdésének második mondata értelmében a Bizottság konzultál a személyzeti szabályzati bizottsággal bármely, a személyzeti szabályzat felülvizsgálatára irányuló javaslattal kapcsolatban. E rendelkezés olyan egyeztetési kötelezettséget ró a Bizottságra, amely kiterjed az alaki javaslatokon kívül a már megvizsgált javaslatok érdemi módosítására is, kivéve ha – ez utóbbi esetében – a módosítás megegyezik azzal, amit a személyzeti szabályzati bizottság ajánlott.
36 Mind a szóban forgó rendelkezés szövegezése, mind a személyzeti szabályzati bizottság által betöltött szerep ezt az értelmezést támasztja alá. Ugyanis egyrészt e rendelkezés az általa előírt kötelezettség széles körű érvényesítését célozza, a személyzeti szabályzat felülvizsgálatára irányuló bármely javaslat esetén a személyzeti szabályzati bizottsággal való feltétlen és kivételt nem tűrő konzultáció előírásával. E megfogalmazás nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a kötelezettség terjedelmének megszorító értelmezésével. Másrészt a személyzeti szabályzati bizottságnak – mint olyan szervnek, amelyben egyenlő számban vesznek részt az adminisztráció képviselői és az összes intézmény személyi állományának demokratikusan választott képviselői – az a feladata, hogy figyelembe vegye és képviselje a közösségi közszolgálat egészének érdekeit (az Elsőfokú Bíróság T‑164/97. sz., Busacca és társai kontra Számvevőszék ügyben 1998. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1998., I‑A65 és II‑1699. o.] 91–95. pontját).
37 Ebből következik, hogy ha a Tanács a személyzeti szabályzat felülvizsgálatára irányuló javaslatot tárgyal, és annak szövegéhez módosítás érkezik, kötelező a módosításról a szöveg Tanács általi elfogadása előtt újból egyeztetni a személyzeti szabályzati bizottsággal, ha e módosítás a javaslat tartalmát érdemben érinti. A részletkérdéseket érintő és mérsékelt hatású módosításokra nem vonatkozik ez a kötelezettség, mivel ellentétes esetben túlságosan nehézkessé tenné a közösségi jogalkotási eljárásban a módosítás kezdeményezéséhez való jog gyakorlását.
38 A szóban forgó módosítások akár érdemi, akár részletkérdéseket érintő jellegét tehát a módosítás céljának és a módosított rendelkezésnek az elfogadásra javasolt szöveg egészén belül elfoglalt helye szempontjából kell megítélni, nem pedig a rendelkezések végrehajtásával esetlegesen érintett személyek helyzetére gyakorolt egyéni következmények szempontjából.
39 A jelen esetben a közösségi jogalkotó által az előmeneteli rendszeren végrehajtott reform keretében a besorolási és fizetési fokozatok átalakítása közvetlenül azzal a hatással járt, hogy az új tisztviselők felvételi besorolási fokozata alacsonyabb lett, amellett, hogy idővel előmeneteli kilátásaik javulnak.
40 Ebből következik, hogy az eredetileg tervezett A 7 besorolási fokozat átváltoztatása A*6 besorolási fokozatra a reform járulékos eleme, amely illeszkedik a rendszer egészébe és az előmenetel fejlesztésének átfogó szemléletébe.
41 Ez a változtatás az új előmeneteli rendszerhez vezető átmeneti intézkedések részletkérdéseket érintő kiigazításának tekintendő, és sem az új rendszer általános szerkezetét, sem annak érdemi részét nem érinti oly mértékben, hogy a személyzeti szabályzati bizottsággal történő újabb egyeztetést indokolná (e tekintetben lásd a Bíróság C‑280/93. sz., Németország kontra Tanács ügyben 1994. október 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1994., I‑4973. o.] 41. pontját).
42 Nem bizonyosodott be tehát, hogy a Bizottság megsértette a korábbi személyzeti szabályzat 10. cikke (2) bekezdésének második mondatát azáltal, hogy a személyzeti szabályzat módosítására tett – a személyzeti szabályzati bizottság által már vizsgált – javaslat általános rendszere által kiváltott egyszerű kiegészítés miatt nem egyeztetett újból a személyzeti szabályzati bizottsággal, még akkor sem, ha az A*7 besorolási fokozat A*6‑ra történő, a személyzeti szabályzati bizottsággal történt konzultációt követő kicserélése nem elhanyagolható közvetlen pénzügyi hatással jár az érintett tisztviselők eredeti besorolási fokozatára és a pályájuk kezdetén nekik járó díjazásra.
43 A jogalapot tehát – mint alaptalant – el kell utasítani.
A felperesek szerzett jogainak megsértéséről valamint a jogbiztonság elvének és a visszaható hatály tilalmának megsértéséről
– A felek érvei
44 A felperesek úgy vélik, hogy a szóban forgó – a kinevezésre jogosult hatóságra nézve kötelező és azt velük szemben elkötelező – versenyvizsga‑kiírásnak megfelelő besoroláshoz való joguk az alkalmassági listára való felvételükből származik. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése, amely eltérő besorolási fokozatban állapítja meg a felperesek besorolását, sérti tehát a felperesek szerzett jogait.
45 E rendelkezés ugyancsak ellentétes a visszaható hatály tilalmával, amennyiben a besorolásnak újabb feltételeket szabva megváltoztatja azt a helyzetet, amelyre a versenyvizsga‑kiírás alapján a felperesek számítottak.
46 Végül a vitatott intézkedés sérti a jogbiztonság elvét, amely megköveteli, hogy az állampolgárok alappal bízhassanak a versenyvizsga‑kiírás által szabott feltételekben. A feltételek addig érvényesek, amíg az érdekeltek nem kapnak megfelelő időben egyértelmű, teljes és pontos tájékoztatást a felvételi besorolásuk során alkalmazandó újabb rendelkezésekre vonatkozóan.
47 A Bizottság a Tanács támogatásával úgy véli, hogy a vitatott rendelkezés nem ellentétes a felperesek által hivatkozott elvekkel. Lényegében azzal érvel, hogy az alkalmassági listára vétel csupán lehetőséget – de nem jogot – biztosít a próbaidős tisztviselővé való kinevezéshez, és ennélfogva kinevezés esetén nem biztosít jogot meghatározott besorolási fokozatba történő besoroláshoz sem. Nem merül fel tehát bármiféle szerzett jog megsértésének kérdése, mivel a jogi helyzet létrejöttének időbeli elsőbbsége a jogszabályi módosításhoz képest szükséges, de nem elégséges feltétele a szerzett jogok keletkezéséhez.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
48 Kétségtelen, hogy a személyzeti szabályzat szövegébe a személyzeti szabályzat XIII. melléklet 12. cikkének (3) bekezdését beiktató 723/2004 rendelet 2004. május 1‑jén lépett hatályba, vagyis az április 27‑i közzététel után.
49 Mivel a hatálybalépés időpontja nem előzi meg a közzététel időpontját, a 723/2004 rendelet nem tekinthető visszaható hatályúnak (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑177/95. sz., Barreaux és társai kontra Bizottság ügyben 1996. december 11‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑541. és II‑1451. o.] 45. és 46. pontját).
50 Mivel e rendelet a 2004. május 1‑jét megelőzően alkalmassági listára felvett, de próbaidős tisztviselővé ezen időpontot követően kinevezett, versenyvizsgán sikeres pályázók felvételi besorolására vonatkozóan tartalmaz új előírásokat, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése nem ütközik a visszaható hatály tilalmába.
51 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint alapelv ugyanis az általános érvényű rendelkezések – és különösen a személyzeti szabályzat rendelkezései – módosítása esetén az új jogszabályt azonnal alkalmazni kell a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett – de nem teljesen létrejött – helyzetek jövőbeli hatásaira (a Bíróság 68/69. sz., Brock‑ügyben 1970. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1970., 171. o.] 7. pontja; 143/73. sz., SOPAD‑ügyben 1973. december 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1973., 1433. o.] 8. pontja és 270/84. sz., Licata kontra EGSZB ügyben 1986. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1986., 2305. o.] 31. pontja).
52 A Jelen esetben a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése nem sérthette a felpereseknek a korábbi személyzeti szabályzat rendelkezései alkalmazásához fűződő jogát. A nyílt versenyvizsga sikeres pályázóinak a válogatási eljárást követően létrehozott alkalmassági listára vétele ugyanis az érdekeltek számára csupán a próbaidős tisztviselővé való kinevezés lehetőségét biztosítja, amint arra egyébként a nyílt versenyvizsga kiírása is felhívta a figyelmet (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑173/99. sz., Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben 2000. május 25‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑101. és II‑433. o.] 21. pontját).
53 E lehetőség szükségszerűen kizárja, hogy szerzett jogról legyen szó, a nyílt versenyvizsga alkalmassági listára vett sikeres pályázójának besorolása ugyanis nem tekinthető megtörténtnek, amíg a pályázó kinevezésére a megfelelő formában sor nem kerül.
54 Amint az a személyzeti szabályzat 3. cikkéből kitűnik, a tisztviselő kinevezésére szükségszerűen a kinevezésre jogosult hatóságtól származó egyoldalú, a kinevezés hatálybalépésének időpontját, valamint az érintett által betöltött munkakört tartalmazó okirattal kerül sor (az Elsőfokú Bíróság T‑40/91. sz., Ventura kontra Parlament ügyben 1992. április 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑1697. o.] 41. pontja).
55 A nyílt versenyvizsga sikeres pályázója csak az ilyen határozattal történő kinevezését követően tekinthető tisztviselőnek, és igényelheti a személyzeti szabályzat rendelkezései által nyújtott előnyöket (az Elsőfokú Bíróság T‑74/98. sz., Mammarella kontra Bizottság ügyben 1999. július 19‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑151. és II‑797. o.] 27. pontja).
56 2004. május 1‑jén, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének hatálybalépésekor, a felperesek még nem nyertek felvételt a kinevezésre jogosult hatóságtól származó kinevezési okmánnyal, ami biztosította volna számukra a személyzeti szabályzat nyújtotta előnyöket.
57 A felperesek tehát nem hivatkozhatnak alappal arra, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése megsértette a szóban forgó versenyvizsga‑kiírásban szereplő, korábbi előmeneteli rend szerinti besorolási fokozathoz való jogukat, melyet 2004. május 1‑je előtt szereztek volna a válogatási eljárást követően létrehozott alkalmassági listára való felvételük tényénél fogva.
58 Valamely tisztviselő csak akkor hivatkozhat szerzett jogára, ha az azt keletkeztető tényállás a korábbi személyzeti szabályzat hatálya alatt valósult meg, a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek módosítását megelőzően (a Bíróság 28/74. sz., Gillet kontra Bizottság ügyben 1975. március 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1975., 463. o.] 5. pontja).
59 Ebből következik, hogy jelen esetben a felperesek semmiféle, meghatározott besorolási fokozatba való besoroláshoz fűződő joga nem sérült.
60 Végezetül a felperesek által hivatkozott jogbiztonság elve csak akkor alkalmazható a jelenlegihez hasonló helyzetben, ha valamely közösségi jogi aktus hatálybalépésének időpontját a közzétételét megelőző időpontban határozzák meg (a Bíróság C‑337/88. sz., SAFA‑ügyben 1990. január 9‑én hozott ítéletének [EBHT 1990., I‑1. o.] 13. pontja), és a közösségi szabály a hatálybalépése előtt keletkezett helyzetre vonatkozik (a Bíróság 21/81. sz. Bout‑ügyben 1982. február 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1982., 381. o.] 13. pontja), amely esetek idegenek a jelen helyzettől, amint annak megállapítására sor került.
61 Ebből következik, hogy a közösségi jogalkotó nem sérthette meg a jogbiztonság elvét.
62 A felperesek tehát nem hivatkozhatnak alappal arra, hogy a jogellenességi kifogás útján vitatott rendelkezés sérti szerzett jogaikat vagy a jogbiztonság elvét és a visszaható hatály tilalmát.
63 Ezt a kifogást tehát – mint minden alapot nélkülözőt – el kell utasítani.
Az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértéséről
– A felek érvei
64 Anélkül, hogy a jogalkotónak a személyzeti szabályzat módosításához való jogát vitatnák, a felperesek szerint a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése besorolási fokozatuk és következésképpen havi illetményük tekintetében eltérően bánik ugyanazon versenyvizsga sikeres pályázóiból álló, azonos csoportba tartozó személyekkel attól függően, hogy 2004. május 1‑je előtt vagy az után vették fel őket.
65 Ezt az időpontot nem szabadna a megkülönböztetés objektív kritériumaként figyelembe venni a felvételi besorolás során, mivel a tisztviselő kinevezésének időpontja nem objektív kritériumoktól függ, és a felpereseknek arra nincs befolyásuk.
66 E tekintetben a figyelembe vehető egyetlen objektív kritérium szerintük a versenyvizsga sikeres pályázóit alkalmassági listára vételükről tájékoztató, 2004. május 1‑je előtti levél kézbesítésének időpontja. Még ha nincs is semmiféle joguk a kinevezéshez, innentől számítva – kinevezésük esetén – joguk van a versenyvizsga‑kiírásban és az állásajánlatban szereplő besorolási fokozatba való felvételhez, a korábbi személyzeti szabályzat 31. cikkének megfelelően.
67 Az Elsőfokú Bíróság T‑92/96. sz., Monaco kontra Parlament ügyben 1997. július 9‑én hozott ítéletében [EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑195. és II‑573. o.] úgy ítélte meg, hogy egyrészt a jelölt felvételének időpontja nem vehető figyelembe a rá alkalmazandó szabályok meghatározásakor, másrészt A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy a versenyvizsga sikeres pályázói mind ugyanolyan bánásmódban részesüljenek, függetlenül attól, hogy némelyikük kinevezése előtt esetleg új szabályokat vezetnek be.
68 A hátrányos megkülönböztetés másik tényezője, hogy a felperesek besorolásának értékvesztése hatására a felpereseket „senior” munkakör betöltése mellett „junior” besorolási fokozatba sorolták be. Mivel a felperesek már jelentős szakmai tapasztalatra tettek szert, és mivel tekintélyes végzettséggel és képesítéssel rendelkeztek, velük szemben a személyzeti szabályzat 1d. cikkének megsértésével koron alapuló hátrányos megkülönböztetést alkalmaztak, ugyanis nem ugyanolyan előmeneteli kilátásokkal rendelkeztek, mint más, azonos besorolási fokozatú, fiatalabb tisztviselők.
69 Ráadásul a felperesek – akik próbaidős tisztviselővé való kinevezésük előtt ideiglenes alkalmazotti vagy kisegítő alkalmazotti minőségben dolgoztak az Európai Közösségeknek – az új személyzeti szabályzat hatálya alatt ugyanazt a munkakört töltik be, ugyanazokat a feladatokat látják el, vagy akár több feladatot, miközben egyébként a besorolási fokozatuk alacsonyabb lett.
70 A Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy a vitás versenyvizsga sikeres pályázói, akiknek kinevezésére 2004. május 1‑je előtt, illetve ezen időpont után került sor, nincsenek összehasonlítható helyzetben.
71 Amint az a személyzeti szabályzat 3. cikkéből és 4. cikke (3) bekezdéséből hallgatólagosan kitűnik, a kinevezési okirat jogszerűségének megítéléséhez a megfelelő időpont az okirat hatálybalépésének időpontja. Márpedig mind a megtámadott határozatok elfogadására, mind azok hatálybalépésére 2004. május 1‑je után került sor.
72 Mivel valamely közösségi jogi aktus jogszerűségét a meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi helyzet alapján kell megítélni, a vitás versenyvizsga sikeres pályázóinak a korábbi személyzeti szabályzat 31. és 32. cikkének megfelelő kinevezésére 2004. május 1‑jét megelőzően volt lehetőség, míg a 723/2004 rendelet hatálybalépését követően a vitás versenyvizsga sikeres pályázóinak kinevezésére ezen időponttól kezdve a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésében foglalt átmeneti intézkedések alapján kerülhetett sor.
73 A fent hivatkozott Monaco kontra Parlament ügytől eltérően ez a jogvita sem valamely intézménynek az általa felvett tisztviselők besorolására vonatkozó közigazgatási gyakorlathoz, sem ilyen közigazgatási gyakorlatot előíró belső iránymutatáshoz nem kapcsolódik, hanem a közösségi jogalkotótól származó és valamely intézmény felvételi besorolással kapcsolatos belső iránymutatásának spontán módosításával együttjáró önkény veszélyét kizáró rendelkezésre vonatkozik.
74 A közösségi jogalkotó bármikor módosítást fogadhat el – a jövőre nézve – a személyzeti szabályzat rendelkezéseire vonatkozóan, ha ezt a szolgálat érdekében állónak ítéli, még akkor is, ha az ilyen módosítás a korábbi személyzeti szabályzat rendelkezéseiből fakadóhoz képest kedvezőtlenebb helyzetet teremt a tisztviselők számára.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
75 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalma megköveteli, hogy hasonló helyzeteket ne kezeljenek eltérő módon, kivéve ha ez objektív alapon igazolható (az Elsőfokú Bíróság T‑109/92. sz., Lacruz Bassols kontra Bíróság ügyben 1994. február 9‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑31. és II‑105. o.] 87. pontja).
76 Annak megállapításához, vajon a felperesek hivatkozhatnak‑e ezen elvre, meg kell vizsgálni, vajon a versenyvizsgának a válogatási eljárást követően létrehozott alkalmassági listára vett minden sikeres pályázóját egy és ugyanazon csoportba tartozó személynek kell‑e tekinteni, akár 2004. május 1‑je előtt, akár az után nevezték ki őket.
77 Amint az fentebb kifejtésre került, a felperesek besorolására jogszerűen csak a próbaidős tisztviselővé kinevező határozat elfogadásakor hatályos új kritériumok alapján kerülhetett sor.
78 A felperesek egyébként hallgatólagosan elfogadják, hogy a személyzeti szabályzat új rendelkezései alkalmazandóak rájuk, mivel a személyzeti szabályzat 1d. cikkének alkalmazását kérik.
79 Ezzel szemben a szóban fogó versenyvizsga azon sikeres pályázóit, akiket 2004. május 1‑je előtt neveztek ki, szükségszerűen a korábbi, a kinevezésükkor még hatályban levő, de azóta a személyzeti szabályzat új rendelkezéseivel hatályon kívül helyezett kritériumok alapján kellett besorolni.
80 Ebből következik, hogy a felperesek nem tekinthetők egy csoportba tartozónak azon versenyvizsgán sikeres pályázókkal, akiket 2004. május 1‑je előtt neveztek ki.
81 A felperesek nem hivatkozhatnak tehát érvényesen arra, hogy 2004. május 1‑je előtti alkalmassági listára vételük jogot biztosít számukra – felvételük esetén – a versenyvizsga‑kiírásban vagy az állásajánlatban szereplő besorolási fokozatba való kinevezéshez, vagy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése szerint annak megfelelő besorolási fokozatba való kinevezéshez, összhangban a korábbi személyzeti szabályzat 31. cikkével.
82 Amíg kinevezésük csupán lehetséges, a felpereseknek nincs semmiféle joga a személyzeti szabályzat a nyílt versenyvizsga sikeres pályázóinak felvételére alkalmazandó besorolási kritériumaira hivatkozni.
83 Másrészt, a 723/2004 rendelet (37) preambulumbekezdése, amely kimondja, hogy a személyzeti szabályzat átmeneti intézkedései nem sérthetik a személyzet által az új közszolgálati rendszer hatálybalépését megelőzően a közösségi rendszer keretében szerzett jogokat, megerősíti azt a megkülönböztetést, melyet a vitás versenyvizsga 2004. május 1‑je előtt és az után kinevezett sikeres pályázói között kell tenni.
84 A fent hivatkozott Monaco kontra Parlament ügyben hozott ítélet 55. pontjában felhozott elképzelés, mely szerint valamely intézmény által ugyanazon versenyvizsgát követően felvett összes tisztviselő összehasonlítható helyzetben található, csupán az alkalmazó intézmény saját maga által az érdekelt alkalmassági listára vételét követően elfogadott, szigorúbb besorolást előíró belső iránymutatásnak a nyílt versenyvizsga sikeres pályázójára való alkalmazása jogszerűtlenségét volt hivatott alátámasztani, a változatlan személyzeti szabályzati rendelkezések besorolási feltételeinek alkalmazása érdekében.
85 Ezzel szemben a jelen esetben éppen a közösségi jogalkotó volt az, aki a felperesek által sem vitatott jogát gyakorolva a felvett új tisztviselők besorolásának személyzeti szabályzatban foglalt feltételei módosítása mellett döntött.
86 A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a jogalkotó a jövőre nézve bármikor módosíthatja a személyzeti szabályzat rendelkezéseit, ha ezt a szolgálat érdekében állónak ítéli, még akkor is, ha azok – mint a jelen esetben is – kedvezőtlenebbek (az Elsőfokú Bíróság T‑121/97. sz., Ryan kontra Számvevőszék ügyben 1998. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑3885. o.] 98. pontja).
87 Minthogy a tisztviselő által betöltendő munkakör a kinevezési határozatban kerül meghatározásra (a fent hivatkozott Ventura kontra Parlament ügyben hozott ítélet 41. pontja), és mivel ez csak a határozat elfogadásakor hatályos rendelkezések alapján történhet, nem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek az új személyzeti szabályzat keretében bizonyos felperesek alacsonyabb besorolási fokozatba való besorolása, annak ellenére sem, hogy továbbra is a 2004. május 1‑je előtt nem tisztviselői minőségben betöltött munkakörbe lesznek beosztva, és ugyanolyan vagy akár jelentősebb feladatokat fognak ellátni, mint korábban.
88 Végezetül el kell utasítani a felperesek besorolásának vélt értékvesztésére vonatkozó érvelést, amely értékvesztés a felperesek szerint abból fakad, hogy „senior” munkakör betöltése mellett „junior” besorolási fokozatba osztották be őket, valamint az előmeneteli kilátások hiányából, mely velük ellentétben más, azonos besorolási fokozatú, fiatalabb tisztviselők számára nyitva áll.
89 Az ilyen körülmény azonkívül, hogy – a felperesek állításával ellentétben – nem minősíthető a személyzeti szabályzat 1d. cikke értelmében vett koron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek, mivel az új besorolási kritériumoktól nyilvánvalóan távol áll az érdekeltek korának bárminemű figyelembevétele, a fent kifejtett okok miatt nem tekinthető az egyenlő bánásmód elvébe és a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközőnek sem.
90 A fentiekből következik, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése nem sérti sem az egyenlő bánásmód elvét, sem a hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
91 Ilyen körülmények között a kifogásnak nem lehet helyt adni.
A bizalomvédelem elvének megsértéséről
– A felek érvei
92 A felperesek szerint a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése sérti a bizalomvédelem elvét, mivel a felperesek alappal remélték, hogy a szóban forgó versenyvizsga sikeres teljesítése után a versenyvizsga‑kiírásban rögzített feltételeknek megfelelő bánásmódban fognak részesülni.
93 Valamely új szabályozás nem alkalmazható a korábbi rendelkezések hatálya alatt keletkezett helyzet jövőbeni hatásaira, kivéve akkor, ha a korábbi személyzeti szabályzat idején keletkezett helyzetet nem változtatja meg lényegesen, ha előrelátható és fontos közérdekkel igazolható.
94 A Bizottság lényegében azt a választ adja, hogy a felperesek nem alapíthattak jogos bizalmat a versenyvizsga‑kiírásbán szereplő besorolásra.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
95 Elegendő arra emlékeztetni, hogy a tisztviselő nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére valamely új rendelkezés törvényességével szemben, főleg olyan területen, ahol – mint a jelen esetben is – a jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amit a felperesek a személyzeti szabályzat reformjára vonatkozóan sosem vitattak (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság T‑30/02. sz., Leonhardt kontra Parlament ügyben 2003. február 11‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑41. és II‑265. o.] 55. pontját).
96 Végezetül a bizalomvédelemre való hivatkozás joga, minden jogalanyt megillet, akiben a közösségi adminisztráció megalapozott elvárásokat keltett azáltal, hogy számára hatáskörrel rendelkező és megbízható forrásból származó, pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó tájékoztatás formájában határozott ígéreteket tett.
97 Senki nem hivatkozhat azonban a bizalomvédelem elvének megsértésére az adminisztráció által tett pontos ígéretek hiányában (az Elsőfokú Bíróság T‑273/01. sz., Innova Privat‑Akademie kontra Bizottság ügyben 2003. március 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑1093. o.] 26, pontja).
98 Meg kell állapítani, hogy az iratok egyike sem tartalmaz semmiféle utalást, amely alapján a felperesek arra következtethettek volna, hogy a közösségi intézmények számukra bármiféle, jogos várakozás alapítására alkalmas ígéretet tettek felvételük során a tisztviselők besorolásának személyzeti szabályzatban foglalt korábbi feltételei fenntartására vonatkozóan. A versenyvizsga‑kiírás és a Bizottság értesítése éppen arra utalt, hogy a versenyvizsgák sikeres pályázói a személyzeti szabályzat új rendelkezései alapján történő felvételükre számíthatnak.
99 Végül a felperesek nem hivatkozhatnak hatékonyan a korábbi személyzeti szabályzat hatálya alatt előállt helyzet érdemi módosítására, mivel – amint az korábban megállapítást nyert – a felperesek alkalmassági listára vételének nem lehetett következménye az ilyen helyzetből származó előnyök számukra történő biztosítása.
100 Ilyen körülmények között a kifogásnak nem lehet helyt adni.
A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése és a személyzeti szabályzat 31. cikkének (1) bekezdése közti ellentmondásról
– A felek érvei
101 A felperesek azzal érvelnek, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése ellentmond a személyzeti szabályzat 31. cikke (1) bekezdésének, mely szerint a tisztviselőt az általa teljesített versenyvizsgáról szóló hirdetményben megnevezett besorolási fokozatba veszik fel. Noha ez utóbbi rendelkezés az új „csoport” fogalmat használja, ettől még az összes versenyvizsgára vonatkozik, köztük a 2004. május 1‑je előtt szervezettekre is, amelynek sikeres pályázói ezen időpont előtt kerültek alkalmassági listára.
102 Szerintük az adminisztráció nem térhet el egyoldalúan a saját maga készítette versenyvizsga‑kiírástól, amelynek minden eleméhez kötve van, mivel annak legfőbb célja az érdekeltek lehető legpontosabb tájékoztatása a várható állásokra és az azokba való kinevezés feltételeire vonatkozóan.
103 Noha a szóban forgó versenyvizsga‑kiírás semmiféle utalást nem tartalmazott a 2004. május 1‑jei időpontra vonatkozóan, és nem említett semmiféle jövőbeli módosítást a sikeres pályázók felvételi besorolására nézve, az összes sikeres pályázót a versenyvizsga‑kiírásban említettnél alacsonyabb besorolási fokozatba sorolták be a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdését alkalmazva, a régi besorolási fokozatoknak a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott új, időközi besorolási fokozatokra való átalakítása nélkül.
104 A Bizottság megjegyzi, hogy a felperesek tulajdonképpen azt kifogásolják, hogy nem a versenyvizsga‑kiírásban szereplő besorolási fokozatba nevezték ki őket, a személyzeti szabályzat 31. cikkének megfelelően.
105 A Bizottság szerint a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése mint átmeneti jogszabály nem sérti a személyzeti szabályzat 31. cikkét, melyhez képest lex specialis‑nak minősül, anélkül hogy kifejezetten ki kellene mondani ez utóbbitól való eltérését.
106 A személyzeti szabályzat új rendelkezéseinek hatálybalépése miatt a korábbi besorolási fokozatokat újak váltották fel: a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 8. cikkének (1) bekezdése „a 2. cikk (1) bekezdésével bevezetett besorolási fokozatokra” hivatkozik, továbbá e melléklet (2) és (3) bekezdésében szereplő táblázatok az „új, időközi besorolási fokozat” kifejezést használják.
107 Ebből következően a 2004. május 1‑je előtt közzétett versenyvizsga‑kiírások tárgytalanná váltak, amennyiben meghatározott besorolási fokozatba való felvételt írtak elő, annál is inkább, mert a vitás versenyvizsgák a korábbi személyzeti szabályzat 5. cikkének megfelelően meghatározott előmeneteli csoportra (két besorolási fokozat) vonatkoztak. Ezen időpont után ugyanis már nincs helye „előmeneteli csoportra” való hivatkozásnak, mivel e kifejezés teljesen eltűnt a személyzeti szabályzat 5. cikkéből. A jogalkotónak e hézagot „időközi besorolási fokozatok” bevezetésével kellett betöltenie, vagyis saját maga határozta meg azon sikeres pályázók (új) felvételi besorolási fokozatát, akiket 2004. május 1‑je előtt közétett versenyvizsga‑kiírást követő versenyvizsgán vettek fel. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése pontosan ilyen „időközi besorolási fokozatot” tartalmaz.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
108 A személyzeti szabályzat 31. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kiválasztott jelölteket kinevezik a csoportnak az általuk teljesített versenyvizsgáról szóló hirdetményben megnevezett besorolási fokozatába.
109 Noha ezen újabb rendelkezésből szükségszerűen következik, hogy az általános versenyvizsga sikeres pályázóit az általuk teljesített versenyvizsga vizsgakiírásában szereplő besorolási fokozatba kell felvenni, az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére vonatkozó kifogásra adott válaszból az következik, hogy a betöltendő állások szintjének és a sikeres pályázók ezen állásokra való kinevezése feltételeinek meghatározása – amelyet a Bizottság a vitás versenyvizsga‑kiírás elkészítésekor a korábbi személyzeti szabályzat rendelkezései alapján végzett – nem fejthette ki hatását 2004. május 1‑je után, amely nappal a közösségi jogalkotó hatályba léptette az Európai Közösségek tisztviselőinek új előmeneteli rendszerét.
110 Az új előmeneteli rendszer bevezetésével a versenyvizsga‑kiírásban szereplő előmeneteli csoporton belüli besorolási fokozatok 2004. május 1‑jei megszüntetése arra vezette a jogalkotót, hogy megalkossa a személyzeti szabályzat XIII. mellékletében szereplő átmeneti intézkedéseket és különösen e melléklet 12. cikkének (3) bekezdését a 2004. május 1‑je előtt alkalmassági listára vett, de e napot követően kinevezett versenyvizsgán sikeres pályázók besorolási fokozatának meghatározása érdekében.
111 E célból a jogalkotó a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésével B*3, A*5 és A*6 időközi besorolási fokozattal cserélte fel a versenyvizsga‑kiírásban szereplő, de 2004. május 1‑jét követően megszűnt B5/B4, A8 és A7/A6 előmeneteli csoportokat, amelyek a korábbi adminisztratív asszisztens, asszisztens tisztviselő és tisztviselő előmeneteli csoportoknak feleltek meg.
112 Igaz, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésében szereplő, a versenyvizsga‑kiírás besorolási fokozatait időközi felvételi besorolási fokozattá átalakító táblázat eltér az ugyanezen melléklet 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő, a 2004. május 1‑je előtt felvett tisztviselők korábbi besorolási fokozatait új, időközi besorolási fokozattá átalakító táblázattól.
113 Amint az fentebb kifejtésre került, a jogalkotó a jövőre nézve, a szolgálat érdekében szabadon módosíthatja a személyzeti szabályzat rendelkezéseit, még akkor is, ha a módosított rendelkezések kevésbe kedvezőek, mint a korábbiak (a fent hivatkozott Ryan kontra Számvevőszék ügyben hozott ítélet 98. pontja).
114 Valamely átmeneti intézkedés – amilyen a szóban forgó is – jellegéből fakad, hogy kivételt képez a személyzeti szabályzat bizonyos rendelkezései alól, amelyek alkalmazását a rendszer megváltoztatása szükségszerűen érinti. A jelen esetben a kivétel nem terjed túl a korábbi szabályok hatálya alatt meghirdetett és lezárt versenyvizsgán kiválasztott személyek tisztviselővé való kinevezésén.
115 Ilyen körülmények között a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése és a személyzeti szabályzat 31. cikkének (1) bekezdése közti ellentmondás bizonyítása érdekében a felperesek nem hivatkozhatnak hatékonyan arra, hogy őket alacsonyabb besorolási fokozatba sorolták be, mint ami a versenyvizsga‑kiírásban szerepel, vagy besorolásuk olyan besorolási fokozatokat átváltó táblázatnak megfelelően történt, amely eltér a régi és az új tisztviselői besorolási fokozatok között felállított viszonyítási rendszertől.
116 Mindezek alapján a kifogásnak nem lehet helyt adni.
A személyzeti szabályzat 5. és 7. cikkének megsértéséről
– A felek érvei
117 A felperesek a személyzeti szabályzat 5. cikke (5) bekezdésének megsértésére hivatkoznak, amely kimondja, hogy az azonos csoportba tartozó tisztviselőkre azonos felvételi és szolgálati előmeneteli feltételek vonatkoznak. Miközben a vitás versenyvizsgák 2004. május 1‑je előtt tisztviselővé kinevezett sikeres pályázói a versenyvizsga‑kiírásban szereplő besorolási fokozatnak megfelelő besorolásban és díjazásban részesültek, addig a felperesek besorolására a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 12. cikke alapján került sor.
118 A személyzeti szabályzat 5. cikkének (1) és (4) bekezdése is sérült, mivel a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének „automatikus” alkalmazása miatt nem került sor a felperesek beosztásának a feladatok szintjéhez és természetéhez igazodó beosztástípusba való „átsorolására”.
119 A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése sérti a személyzeti szabályzatnak a beosztástípusok és az előmeneteli csoportok viszonyára vonatkozó I. mellékletének A. pontjával végrehajtott 5. cikkének (3) bekezdését is, amennyiben e rendelkezés a felperesek besorolási fokozatát a beosztáshoz kapcsolódó feladatokhoz képest alacsonyabb szintre sorolta át.
120 Végezetül a beosztás és a besorolási fokozat egyenértékűségének a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott elve szintén sérült.
121 A Bizottság ellenérve az, hogy nem a közösségi jogalkotó, hanem egyedül a személyzeti szabályzat alkalmazásával megbízott intézmények feladata megállapítani – a személyzeti szabályzat 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban – az összes beosztástípushoz kapcsolódó feladat leírását, és tiszteletben tartani a beosztások egyenértékűségét a tisztviselői beosztásáról való döntés során.
122 Nem fogadható el a felperesek hivatkozása a személyzeti szabályzat I. mellékletének A. pontjában található táblázatra, mivel a személyzeti szabályzat XIII. melléklet 4. cikkének n) pontja értelmében az I. melléklet A. pontját 2004. május 1‑jétől 2006. április 30‑ig az átmeneti időszakban a beosztások típusaira vonatkozó XIII.1. melléklet váltja fel.
123 Végül az 5. cikk (1) bekezdése csupán deklaratív jellegű, és nem keletkeztet önálló kötelezettséget az intézményekre nézve.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
124 Amint az az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére vonatkozó kifogásra adott válaszból következik, nem állítható alappal, hogy a személyzeti szabályzat 5. cikkének (5) bekezdése sérült volna a szóban forgó versenyvizsga 2004. május 1‑je előtt felvett sikeres pályázóinak a versenyvizsga‑kiírásban szereplő besorolási fokozatba történő besorolása miatt, miközben a felperesek berosorálására a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése szerinti kritériumok alkalmazásával került sor.
125 Az Elsőfokú Bíróság e tekintetben emlékeztet arra, hogy a szóban forgó versenyvizsga 2004. május 1‑je előtt kinevezett sikeres pályázóinak besorolására a korábbi személyzeti szabályzat rendelkezései és a versenyvizsga‑kiírásban szereplő besorolási fokozatok voltak alkalmazandók, miközben a felperesek besorolására az új, ettől a naptól hatályos rendelkezések vonatkoztak, ideértve a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésében foglalt átmeneti intézkedéseket is.
126 A felperesek ugyancsak tévesen állítják, hogy a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 12. cikke ellentétes a személyzeti szabályzat 5. cikkével. Ennek az előbbi rendelkezésnek az elfogadásával a jogalkotó a személyzeti szabályzat módosítására vonatkozó jogkörével élve meghatározta a felvett tisztviselők átmeneti időszakra vonatkozó besorolási fokozatát.
127 A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (2) bekezdése hozzáteszi, hogy a személyzeti szabályzat 5. cikkének (3) bekezdése, amely meghatározza az új előmeneteli rendszerbe tartozó munkakörök betöltéséhez szükséges képesítés szintjét, nem alkalmazandó azon tisztviselők esetében, akiket – a felperesekhez hasonlóan – a 2004. május 1‑je előtt közzétett versenyvizsgák alapján kialakult alkalmassági listákról vettek fel.
128 E tekintetben a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 4. cikkének n) pontja kimondja, hogy az I. melléklet „Az 5. cikk (3) bekezdésében előírt beosztástípusok az egyes csoportokban” című A. pontját – amely magában foglalja a személyzeti szabályzat 5. cikke (4) bekezdésében hivatkozott új beosztástípusokat leíró táblázatot – a személyzeti szabályzatnak a beosztások típusait az átmenti időszakban meghatározó XIII.1. melléklete váltja fel.
129 A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése és 4. cikkének n) pontja tehát megelőzi a személyzeti szabályzat 5. cikkének általános rendelkezéseit, mint azoktól eltérő különös jogszabály (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑444/00. sz., Mayer Parry Recycling ügyben 2003. június 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑6163. o.] 57. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑371/03. sz., Le Voci kontra Tanács ügyben 2005. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑209. és II‑957. o.] 122. pontját).
130 A felperesek továbbá nem hivatkozhatnak a személyzeti szabályzat 7. cikke (1) bekezdésének megsértésére, amely kimondja, hogy minden tisztviselőt a csoportjában a besorolási fokozatának megfelelő beosztásba kell beosztani.
131 Ugyanis e rendelkezést természetesen szintén úgy kell érteni, mint amely fenntartja a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének, valamint az ahhoz kapcsolódó rendelkezések 2004. május 1‑je és 2006. április 30‑a között átmeneti jelleggel történő alkalmazását.
132 Ilyen körülmények között a kifogásnak nem lehet helyt adni.
133 Mindezekből az következik, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésével elleni jogellenességi kifogást teljes egészében el kell utasítani.
A megtámadott határozatoknak a gondos ügyintézés, az átláthatóság, a bizalomvédelem, az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a beosztás és a besorolási fokozat egyenértékűsége, a jóhiszeműség és a gondoskodási kötelezettség alapelvébe való ütközéséről
A felek érvei
134 A felperesek mindenekelőtt úgy vélik, hogy a megtámadott határozatok ellentétesek a gondos ügyintézés és az átláthatóság elvével, mivel a felpereseket nem tájékoztatták pontosan és világosan arról a lényeges módosításról, amelynek 2004. május 1‑je utáni felvételük esetén a besorolási fokozatukat érintenie kellett.
135 Az összes felperes csak ezen időpont után szerzett hivatalosan tudomást a személyzeti szabályzat rendelkezései szerinti besorolásáról. Ráadásul a megtámadott határozatok csak a személyzeti szabályzat 31. cikkére, az állásajánlatra és a versenyvizsga‑kiírásra hivatkoztak kifejezetten, de a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 12. cikkét nem említették.
136 A 723/2004 rendelet közzététele három nappal annak hatálybalépése előtt és a legtöbb esetben az állásajánlatnak a felperessel való közlését követően nem tekinthető elegendőnek, tekintetbe véve a szóban forgó jogszabályszöveg összetettségét és bonyolultságát, amelyet maga a Bizottság is elismer.
137 Ha a felpereseket megfelelő időben világosan tájékoztatták volna arról, milyen következménnyel jár a besorolási fokozatukra az új szabályozás 2004. május 1‑je utáni felvételük esetén, a felperesek– legalább bizonyos esetekben – megkísérelhették volna elérni ezen időpont előtti felvételüket, vagy akár elutasíthatták volna az új, hátrányos feltételek mellett történő kinevezésüket.
138 A felperesek arra is hivatkoznak, hogy a megtámadott határozatok meghozatalára a bizalomvédelem elvének megsértésével került sor. Bizonyos felperesek a 2004. május 1‑jét megelőző felvételi meghallgatások során kapcsolatba kerültek az adminisztráció képviselőivel, akik megerősítették – néha több ízben is –, hogy a besorolás a versenyvizsga‑kiírásnak megfelelően fog történni. Ugyanez vonatkozik az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában és a Bizottság honlapján közzétett szövegekre és iratokra, valamint az orvosi vizsgálatról és a hivatali meghallgatásról szóló hivatalos értesítőre.
139 A felperesek azt is felróják a kinevezésre jogosult hatóságnak, hogy a hátrányos megkülönböztetés elvét megsértve nem egyforma magatartást tanúsított a versenyvizsgák minden sikeres pályázójával szemben. Ugyanis a szóban forgó versenyvizsgák bizonyos sikeres pályázóit 2004. május 1‑je előtt is fel lehetett volna venni.
140 Másfelől a Bizottság megsértette a beosztás és a besorolási fokozat egyenértékűségének elvét azzal, hogy nem végezte el a felperesek feladatainak és felelősségének értékelését azon besorolási fokozatokhoz képest, amelyekbe őket be kellett volna sorolni.
141 Joggal vetődik fel tehát az a kérdés, hogy vajon a kinevezésre jogosult hatóság valóban jóhiszeműen és a gondoskodási kötelezettségnek megfelelően járt‑e el, mikor saját maga is felmérhette egyazon versenyvizsga sikeres pályázóinak eltérő besorolási fokozatba történő kinevezésének – elfogadhatatlan – következményeit, miközben a versenyvizsga sikeres pályázói bíztak a versenyvizsga‑kiírásnak megfelelő besorolásban, és akiket nem tájékoztattak arról, hogy jövőbeni besorolásukra nézve a személyzeti szabályzat milyen hátrányos következményekkel jár, amennyiben felvételükre 2004. május 1‑je után kerül sor.
142 A Bizottság válasza az, hogy a felpereseket megfelelően tájékoztatták. A 723/2004 rendeletet a megtámadott határozatok meghozatala előtt tették közzé, bizonyos esetekben még azelőtt, hogy a felperesek a nekik tett állásajánlatot elfogadták volna. Másrészt az előmeneteli rendszer reformja szerepelt a versenyvizsga‑kiírásban vagy a felpereseket az alkalmassági lista érvényességének meghosszabbításáról tájékoztató levélben.
143 Ellentétben azzal, amit a felperesek állítanak, a Bizottság szerint az intézményeket nem terheli általános jellegű kötelezettség arra nézve, hogy a leendő tisztviselők figyelmét kinevezésük előtt felhívják jogi helyzetük minden vonatkozására.
144 Álláspontja szerint a felpereseknek tett állásajánlat világosan jelezte számukra, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének alkalmazásával milyen besorolási fokozatba lesznek besorolva. Továbbá e levelek egy internetes oldalra hivatkoztak, ahol minden további felvilágosítás megtalálható.
145 A Bizottság szerint továbbá nem bizonyosodott be, hogy az adminisztráció a felperesek számára pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó ígéretet tett volna arra vonatkozóan, hogy besorolásuk a korábbi személyzeti szabályzat rendelkezései alapján fog történni. Másfelől jogos bizalmat csak az alkalmazandó szabályoknak megfelelő ígéret kelthet. Mivel a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése kötelező erejű, és semmiféle mérlegelési jogkört nem hagy az adminisztráció számára, az ez utóbbi által tett esetleges ígéretek nem kelthetnek a korábbi személyzeti szabályzatnak megfelelő besorolásra vonatkozó jogos bizalmat a felperesekben.
146 Végül, a Bizottság szerint a gondoskodási kötelezettség az intézmény terhére valamely személlyel szemben kizárólag e személy tisztviselővé való kinevezése után keletkezethet kötelezettséget.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
147 Az ügy irataiból kitűnik, hogy sem a versenyvizsga‑kiírás, sem az alkalmassági lista érvényességének meghosszabbításáról a felpereseket tájékoztató levél nem jelezte, hogy az új felvételi besorolási kritériumok lefelé módosíthatják a versenyvizsga‑kiírásban szereplő felvételi besorolási fokozatot.
148 A felpereseket csupán próbaidős tisztviselőként való hivatalba lépésük után tájékoztatták közvetlenül az új személyzeti szabályzat rendelkezéseivel bevezetett új besorolási rendszerről és ezzel együtt besorolási fokozatuknak a versenyvizsga‑kiírásba szereplő besorolási fokozathoz képest történt csökkentéséről.
149 E tekintetben megállapítható, hogy a megtámadott határozatok többségének rendelkező része nem tartalmazott semmiféle utalást a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésére, noha a felperesek felvételi besorolási fokozatát ezen átmeneti rendelkezés alapján állapították meg, melynek a személyzeti szabályzat 31. cikkéhez viszonyított különös jogszabály jellegére maga a Bizottság mutatott rá.
150 Azonban noha az előzetes tájékoztatás hiánya hatékony érv a Közösségek érdekeltekkel szembeni szerződésen kívüli felelősségének megállapításához, önmagában nem vonja maga után a megtámadott határozatok jogellenességét.
151 Ugyanis az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a megtámadott jogi aktus jogszerűségét a jogi aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi helyzet alapján kell megítélni (a Bíróság C‑449/98. P. sz., IECC kontra Bizottság ügyben 2001. május 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑3875. o.] 87. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑69/03. sz., W kontra parlament ügyben 2004. május 25‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑153. és II‑687. o.] 28. pontja).
152 Mivel a megtámadott határozatok mindegyike legkorábban 2004. május 1‑jével lépett hatályba, a Bizottságnak nem volt más lehetősége, mint a felpereseket személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének új, feltétlenül érvényesítendő rendelkezéseinek megfelelően besorolni, amely rendelkezések jogellenessége nem nyert bizonyítást.
153 Ilyen körülmények között azok a szabálytalanságok, melyeknek felvételük intézése során való elkövetését a felperesek a Bizottságnak felróják, és melyeknek az érdekeltek által felhozott jogelvekbe ütközését feltételezik, semmi esetre sem olyan természetűek, hogy a legcsekélyebb hatással lehettek volna a felperesek által vitatott besorolás jogszerűségére.
154 Különösen az a körülmény nem érintheti a megtámadott határozatok jogszerűségét, hogy a Bizottság a hátrányos megkülönböztetés tilalmát megsértve, bizonyos sikeres pályázók számára elsőbbséget biztosítva őket 2004. május 1‑je előtt felvehette volna.
155 Ugyanis még ha feltételezzük is, hogy a felvételeket így, elsőbbséget biztosítva lehet kezelni, az egyenlő bánásmód elvét akkor is összhangba kell hozni a jogszerűség elvével, mely szerint senki sem hivatkozhat előnyök szerzése végett valamely harmadik személy javára elkövetett jogellenes magatartásra (a Bíróság 134/84. sz., Williams kontra Számvevőszék ügyben 1985. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 1985., 2225. o.] 14. pontja).
156 Ebből következően a jogalapot el kell utasítani.
157 A fentiek összességéből következik, hogy a keresetet teljes egészében el kell utasítani anélkül, hogy szükség volna határozni a felpereseknek egyrészt az előmenetelük újbóli megállapítására, másrészt a megtámadott határozatok megsemmisítését kimondó ítéletből következően az elmaradt díjazás után járó késedelmi kamat megítélésére vonatkozó kérelméről.
A költségekről
158 Az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának (1) bekezdése alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
159 Az eljárási szabályzat 88. cikkéből az következik, hogy mivel a jogvita elbírálására a Közösség és alkalmazottai közötti jogviták körében került sor, az intézmények maguk viselik saját költségeiket.
160 Azonban az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑a értelmében az Elsőfokú Bíróság kivételes okból elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását.
161 A jelen esetben az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy amint az a fentiekből következik, a Bizottság nem értesítette világosan és pontosan a felpereseket a személyzeti szabályzat módosítására tett – magától a Bizottságtól származó – javaslatnak a felperesek egyéni helyzetére gyakorolt előre látható konkrét hatásáról.
162 Az így a felperesek tudatában besorolási fokozatukra vonatkozóan a megtámadott határozatok közlésének időpontjáig esetleg fennálló bizonytalanság miatt az érdekeltek azt hihették, hogy alappal vitatják besorolási fokozatukat a közösségi bíróság előtt.
163 Ilyen körülmények között a jelen eljárás úgy tekinthető, mint amit részben a Bizottság magatartása okozott, amennyiben a tájékoztatás hiánya érthető kételyeket keltett a felperesekben eredeti besorolási fokozatuk jogszerűségét illetően, a lényeges felvételi feltételekre vonatkozó kétértelműségektől sem mentes felvételi eljárás miatt.
164 E körülmények olyan kivételes oknak minősülnek, amely igazolja a felperesek eljárási költségeinek megosztását az alperes intézmény és a felperesek között (lásd e tekintetben a Bíróság 26/66. sz., Hoogovens en Staalfabrieken kontra Főhatóság ügyben 1967. június 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1967., 149. o.] 166. pontját és a 26/67. sz., Danvin kontra Bizottság ügyben 1968. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1968., 463. o.] 474. pontját).
165 Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a szóban forgó körülmények igazságos értékelése azt kívánja, hogy a felperesek költségeinek felét a Bizottság viselje.
166 Ezenkívül, a 87. cikk 4. §‑ának első bekezdése szerint az eljárásba beavatkozó intézmények maguk viselik saját költségeiket.
167 Ebből következően a Tanács maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG(kibővített negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.
2) A Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felpereseknél felmerült költségek felét.
3) A felperesek maguk viselik saját költségeik felét.
4) A Tanács maga viseli saját költségeit.
Legal | Wiszniewska‑Białecka | Vadapalas |
Kihirdetve Luxembourgban a 2007. július 11‑i nyilvános ülésen.