AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2007. július 12.(*)
„A JET közös vállalkozás által foglalkoztatott személyi állomány – Az ideiglenes alkalmazottitól eltérő jogállás alkalmazása – Az elszenvedett vagyoni kár megtérítése”
A T‑144/02. sz. ügyben,
Richard J. Eagle (kézbesítési cím: London [Egyesült Királyság]), valamint 12 további felperes, akiknek neve a mellékletben szerepel (képviseli őket: D. Beard barrister)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: J. Currall, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: J.‑P. Hix és B. Driessen, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
a felpereseket amiatt ért vagyoni kár megtérítéseként járó összegnek az Elsőfokú Bíróság T‑144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítélete (EBHT 2004., II‑3381. o.) alapján történő megállapítása tárgyában, hogy a Joint European Torus (JET) közös vállalkozásnál végzett tevékenységük ellátására a felpereseket nem az Európai Közösségek ideiglenes alkalmazottjaiként vették fel,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (első tanács),
tagjai: B. Vesterdorf elnök, M. Jaeger és H. Legal bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. március 20‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei és az eljárás
1 A T‑144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy a Bizottság azáltal, hogy – a Joint European Torus (JET) közös vállalkozás alapszabályát megsértve – nem ajánlott fel a felpereseknek ideiglenes alkalmazotti szerződést, olyan természetű vétkes jogsértést követett el, amely megalapozza az Európai Közösség felelősségét, továbbá hogy e jogsértés révén a felperesek elestek attól a komoly esélytől, hogy ideiglenes alkalmazottként vegyék fel őket, valamint hogy a felpereseknek a JET közös vállalkozásnál eltöltött időszakban bekövetkezett kára abból a különbségből adódik, amely azon jövedelmek között merült fel, amelyet az érintettek egyrészt a JET‑projektnél ideiglenes alkalmazotti minőségben történő foglalkoztatásuk esetében vettek volna fel javadalmazás és kapcsolódó juttatások formájában, illetőleg szereztek volna meg nyugdíjjogosultság tekintetében, másrészt amelyet a szerződéses állomány tagjaiként ténylegesen felvettek vagy megszereztek (a közbenső ítélet 142., 158. és 167. pontja).
2 Mindazonáltal az Elsőfokú Bíróság, úgy ítélve meg, hogy a felpereseknek kártérítési kérelmüket ésszerű határidőn belül – amely nem haladhatja meg a kifogásolt, hátrányosan megkülönböztető helyzetről való tudomásszerzéstől számított öt évet – kellett volna előterjeszteniük, kimondta, hogy a felpereseknek járó kártérítés összegét mindegyikük esetében az őket érintő legrégebben kötött vagy megújított szerződés hatálybalépésének napjától kezdődően kell megállapítani, ez a kezdőnap azonban legfeljebb öt évvel előzheti meg az illető felperes kártérítési igényének a Bizottsághoz történt benyújtását (a közbenső ítélet 71. pontja).
3 Az egyes felpereseknek járó kártérítés összegét az Elsőfokú Bíróság nem tudta meghatározni, ezért a közbenső ítéletben (167. pont) arra hívta fel a feleket, hogy a megadott elvek és szempontok alapján kíséreljenek meg egyezséget kötni; megegyezés hiányában pedig kötelezte a feleket, hogy nyújtsák be az Elsőfokú Bíróságnak az összegszerűen meghatározott kérelmüket.
4 Így a feleknek:
1) előbb minden egyes felperesre nézve külön-külön meg kell egyezniük arra az álláshelyre és besorolási fokozatra vonatkozóan, amely megfelelt volna az illető feladatkörének, amennyiben az őt érintő legrégebben kötött vagy megújított szerződés hatálybalépésének napján – amely legfeljebb öt évvel előzheti meg az illető felperes kártérítési igényének benyújtását – ideiglenes alkalmazotti szerződést ajánlottak volna fel neki (a közbenső ítélet 166. és 168. pontja);
2) meg kell állapodniuk minden érdekelt előmenetelének rekonstruálása tárgyában, a felvételtől legfeljebb a fent kifejtett utolsó öt év időtartamára, figyelembe véve:
– az Európai Atomenergia-közösség (EAK) ennek megfelelő álláshelyen és besorolásban – adott esetben a JET-nél – foglalkoztatott alkalmazottai fizetésének átlagos növekedését,
– valamint azt az esetleges előléptetést, amelyet besorolási fokozata és ellátott feladatköre alapján az érintett ebben az időszakban elérthetett volna, az EAK hasonló helyzetű ideiglenes alkalmazottait érintő előléptetések átlagos arányával számolva (a közbenső ítélet 169. pontja);
3) el kell végezniük a Közösségek ideiglenes alkalmazottja és a felperesekhez hasonló szerződéses alkalmazott helyzetének összevetését a nettó összegek alapján, a befizetéseket, levonásokat vagy más terheket leszámítva (a közbenső ítélet 170. pontja).
5 Az Elsőfokú Bíróság hozzátette, hogy a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak a legrégebben kötött vagy megújított szerződés hatálybalépésének napján – amely legfeljebb öt évvel előzheti meg az illető felperes kártérítési igényének benyújtását – kezdődik, és az addig az időpontig tartó időszakra kell kiszámítani, amikor az érintett felperes a JET‑projektnél végzett munkáját befejezte, amennyiben ez a nap megelőzi a projekt végét jelentő 1999. december 31‑ét, illetőleg ez utóbbi időpontig, amennyiben a felperes a JET-nél dolgozott a projekt befejezéséig (a közbenső ítélet 171. pontja).
6 Végül, az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy a javadalmazásban és járulékos juttatásokban bekövetkezett veszteség kiegyenlítésére szolgáló kártérítés az Európai Közösségek tisztviselőinek és alkalmazottainak kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv hatálya alá tartozik, és mivel azt a közösségi adó figyelembevételével számítják ki, adómentes, és nem vethető ki rá nemzeti adóteher (a közbenső ítélet 173. pontja).
7 Minthogy a felek nem tudtak megegyezésre jutni a mindegyik felperesnek járó kártérítés meghatározásának összes szempontja vonatkozásában, 2005. október 28‑án az Elsőfokú Bíróság elé terjesztették összegszerűen meghatározott kérelmeiket.
8 2006. december 19‑én közölt pervezető intézkedésével az Elsőfokú Bíróság az eljárási szabályzat 64. cikke alapján tájékoztatást és felvilágosítást kért a felektől az egyes felpereseket ért kár megállapítására vonatkozóan a felek álláspontjai között továbbra is fennálló különbségekről.
9 A felperesek az Elsőfokú Bíróság kérdéseire a Hivatalhoz 2007. február 20‑án benyújtott levelükben válaszoltak. A Bizottság a felperesek válaszával kapcsolatos észrevételeit a Hivatalhoz 2007. március 1‑jén benyújtott levelében terjesztette elő.
10 Az összegszerűen meghatározott kérelmeiket – a pervezető intézkedések alapján – előterjesztő felek az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszaikban úgy nyilatkoztak, hogy nézetkülönbségeik egy részét elhárították, és megjelölték a továbbra is vitás pontokat.
11 2007. február 27‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság első tanácsának elnöke az eljárási szabályzat 115. cikke 1. §‑ának és 116. cikke 6. §‑ának megfelelően Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága beavatkozási kérelmét – annak elkésettsége miatt – elutasította.
12 Az Elsőfokú Bíróság a 2007. március 20‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és az általa feltett kérdésekre adott válaszait. A Bizottság előterjesztette a 2007. március 1‑jei észrevételei mellékletének kijavított változatát.
13 A tárgyalás végén az elnök egyhetes határidőt engedélyezett a felpereseknek arra, hogy a Bizottság által a tárgyaláson benyújtott iratokkal kapcsolatos esetleges módosításaikat közöljék. A felperesek kérelmére az elnök 2007. március 27‑én a Bizottság részére 2007. március 30‑ig, a felperesek részére pedig 2007. április 3‑ig meghosszabbította a határidőt, annak érdekében, hogy az alperes megtehesse az utolsó javításokat az összegszerűen meghatározott kérelmein, a felperesek pedig ezekkel kapcsolatban észrevételeket tehessenek.
14 A szóbeli szakasz lezárására 2007. április 17‑én került sor.
A felek kérelmei
15 A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– kötelezze a Bizottságot, hogy térítse meg számukra a javadalmazásban, nyugdíjban, kiegészítő juttatásokban és előnyökben a közösségi jog velük szemben elkövetett megsértése miatt bekövetkezett veszteséget; kártérítési kérelmüknek az összes felperesre vonatkozó teljes összegét 2005. október 31‑i értékét tekintve 2 629 269 font sterlingben (GBP) jelölték meg;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
16 A Bizottság – a Tanács támogatásával – azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– kötelezze a felpereseket a közbenső ítélet alkalmazásával és a felperesek észrevételei alapján, az összes felperesre vonatkozóan 2005. október 31‑i értékét tekintve 574 424 GBP összegű kártérítés megfizetésére;
– kötelezze a felperesek költségei felének viselésére.
A jogkérdésről
A jogvita tárgyának személyi hatálya
17 Az Elsőfokú Bíróságnak a tárgyaláson feltett kérdéseire a felperesek úgy nyilatkoztak, hogy közülük hárman, T. F. Atkins, E. Junger et J. Fanthome, nem terjesztenek elő kártérítési kérelmet.
18 Következésképpen az Elsőfokú Bíróságnak ezt tudomásul kell vennie, és meg kell állapítania, hogy a 13‑ból 10 felperes kártérítési kérelmet terjesztett elő.
19 Ezenkívül tudomásul kell venni azt, hogy a Bizottság visszavonta a 2007. március 1‑jei észrevételeiben foglalt azon kérelmét, hogy az Elsőfokú Bíróság határozzon a Robert C. Walton felperesnek a jelen ítélet végrehajtásaként járó kártérítés és a Bizottság előadása szerint a 2005. május 27‑i határozata alapján a felperessel szemben fennálló követelése közötti esetleges ellentételezésről (a követelések ellentételezése tárgyában lásd az Elsőfokú Bíróság T‑231/04. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2007. január 17‑én hozott ítéletének 11. és következő pontjait).
A kártérítési kereseti kérelmek összegéről
20 A Bizottság – anélkül, hogy elfogadhatatlansági kifogást emelne – előadja, hogy azok a kártérítési igények, amelyeket a felperesek arra az időszakra vonatkozóan terjesztettek elő, amelyre a közbenső ítélet megállapítása szerint kártérítés jár (19951999), az eredeti igényeiket másfélszer meghaladják. Úgy ítéli meg, hogy noha e kártérítési igényeket a felperesek a megbeszéléseken az általa szolgáltatott információk alapján kiigazították, a felperesek igényeinek ilyen nagymértékű növekedése vélhetőleg nem tesz eleget az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke rendelkezéseinek.
21 Az elvet illetően rá kell mutatni arra, hogy a Bíróság egy olyan ügyben, amelyben közbenső ítéletben meghatározta a kár kiszámításának módozatait; és amelyben szakértői vélemény elkészítését rendelte el, megengedte az eredeti kereseti kérelmek megemeléssel történő módosítását azzal, hogy megállapította az ilyeténképpen módosított kereseti kérelmek elfogadhatóságát. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az említett kereseti kérelmek esetében a keresetlevélben szereplő kereseti kérelmek megengedhető, sőt szükségszerű módosításáról van szó, különösen amiatt, hogy egyrészt a közbenső ítéletben határozta meg először a kár kiszámításához szükséges szempontokat, másodsorban pedig azért, mert a kár pontos összetétele és a fizetendő kártérítés pontos kiszámítási módja tekintetében a felek még nem ütköztették nézeteiket. A Bíróság hozzátette, hogy a közbenső ítélet rendelkező részében felhívta a feleket, hogy amennyiben a kár összegéről nem tudnak megegyezni, terjesszék elő összegszerűen meghatározott kérelmeiket. A Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy ez a felhívása értelmetlen és hatálytalan lenne, amennyiben a felek a közbenső ítélet meghozatalát követően nem terjeszthetnének elő az eredeti beadványaikban foglaltaktól eltérő kérelmeket (a Bíróságnak C‑104/89. és C‑37/90. sz., Mulder és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 2000. január 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑203. o.] 3840. pontja).
22 Ugyanígy, mivel a jelen ügyben a közbenső ítélet megállapította azt az időszakot, amelyre kártérítés jár, a kártérítés elemeit és az egyes felpereseknek járó kártérítés pontos összege meghatározásának módszerét, az egyes felpereseknek járó egyéni kártérítési igények összegszerű felbecsülése szükségszerűen módosítható ezen ítéletet követően.
23 Ezenkívül az iratokból kitűnik, hogy a felperesek 2005. október 28‑i kártérítési igényei, amelyeket a közbenső ítélet indokolása alapján átdolgoztak, nem magasabbak, hanem alacsonyabbak az eredeti igényeiknél, amennyiben a teljes összeget, és nem – ahogy az alperes – önállóan a kártérítési időszakra vonatkozó eredeti kártérítési igényeket vesszük figyelembe.
24 Mindezekből az következik, hogy a Bizottságnak a végső kártérítési igények összegére vonatkozó észrevételeit – mivel jelentőséggel nem bírnak – figyelmen kívül kell hagyni.
Előzetes megfontolások
25 A jelen ítélet tárgya az egyes felpereseknek a közbenső ítéletben megállapított jogsértésből származó kár miatt járó kártérítés meghatározása, amelyre az említett ítéletben kifejtett, a fenti 16. pontban felidézett elveknek és szempontoknak megfelően kell sort keríteni, miután a felek nem jutottak teljes megegyezésre az Elsőfokú Bíróság által rögzített elvek és szempontok alkalmazásának valamennyi részletkérdésében.
26 Elöljáróban meg kell jegyezni azt, hogy a közbenső ítéletet a felek nem vitatták sem a Közösségnek a megállapított jogsértés miatti felelőssége elvi elismerése, sem a felpereseket ért kár elvi elismerése (a felperesek kártérítéshez való jogát legfeljebb öt évre korlátozta az Elsőfokú Bíróság), sem pedig az egyes felpereseknek járó kártérítés összegének meghatározására szolgáló elvek és szempontok tekintetében. Ez az ítélet tehát minden pontjában jogerőre emelkedett, ítélt dolognak minősül, és a jogvita végső rendezésére nézve kötelező erővel bír (a Bíróság C‑281/89. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1991. február 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑347. o.] 14. pontja; a Bíróság C‑397/95. P. sz., Coussios kontra Bizottság ügyben 1996. július 11‑én hozott végzésének [EBHT 1996., I‑3873. o.] 25. pontja és a C‑277/95. P. sz., Lenz kontra Bizottság ügyben 1996. november 28‑án hozott végzésének [EBHT 1996., 6109. o.] 4854. pontja, a közbenső ítélet jogerejével kapcsolatban pedig a fent hivatkozott Mulder és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben hozott ítélet 5456. pontja). A Bizottság a fent említett 2007. március 1‑jei észrevételeiben hangsúlyozta egyebekben, hogy sem a felperesek, sem ő maga nem fellebbezett a Bírósághoz a közbenső ítélet ellen, így az jogerőre emelkedett.
27 Ezenkívül a jogvitának a szóbeli szakasz lezárásakori állapotában úgy tűnik, hogy a felek a 2005. október 28‑i kérelmeikhez képest az egyes felpereseknek a közbenső ítéletben foglalt elvek és szempontok figyelembevételével járó kártérítésre vonatkozó bizonyos általános vagy egyedi kérdésekben megegyeztek.
28 Mindenekelőtt úgy tűnik, hogy a felek megállapodtak a felperesek veszteségei kiszámításának módszertanára, a közösségi és nemzeti jövedelmek fő összetevőinek azonosítására, a figyelembe veendő érintettekre, az egyes érintetteknek járó végleges kártérítési összegre fizetendő – egyszerű – 5,25%‑os kamatra és a felpereseknek kifizetendő kártérítésnek az Egyesült Királyság jogszabályai szerinti adómentességére vonatkozólag, miután a kártérítési összegekre vonatkozó adórendszert a közbenső ítélet kifejezetten és véglegesen eldöntötte (lásd a fenti 6. pontot).
29 A felek által 2005. október 28‑án benyújtott kérelmek szerint a felek az egyes felpereseknek járó kártérítés pontos meghatározásához feltételként szolgáló hat pontban továbbra sem tudnak megegyezni; ezeket eldöntésre az Elsőfokú Bíróság elé terjesztik. Ezek először is az egyes felpereseknek járó kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakokra vonatkoznak (lásd a fenti 5. pontot), másodsorban az egyes felperesek kártérítése szempontjából figyelembe vehető időszak elejére vonatkozólag meghatározandó besorolási és fizetési fokozatra (lásd a fenti 4. pontot), harmadsorban azokra az előléptetésekre, amelyekben az érintettek részesülhettek volna (lásd a fenti 4. pontot), negyedsorban az ahhoz a javadalmazáshoz kapcsolódó előnyökre, amelyet megszerezhettek volna (lásd a fenti 1. pontot), ötödsorban a Közösségek ideiglenes alkalmazottja és a szerződéses alkalmazott nettó jövedelmének meghatározásához figyelembe veendő befizetésekre, levonásokra vagy más terhekre (lásd a fenti 4. pontot), hatodsorban pedig azokra a nyugdíjjogosultságokra vonatkozik, amelyekkel az egyes felperesek rendelkezhetnének (lásd a fenti 1. pontot).
30 A fenti 8. pontban említett pervezető intézkedés nyomán a felek néhány ponton tovább közelítették álláspontjaikat a fent említett álláspontkülönbségek bizonyos vonatkozásaiban. Megegyezésük azonban csak az érintettek által szerződéses alkalmazottként ténylegesen felvett jövedelem meghatározásához figyelembe veendő befizetések, levonások vagy más terhek vonatkozásában teljes. Továbbra is fennállnak azonban fontosabb vagy kevésbé fontos eltérések a jogvita többi pontját illetően.
31 Ezenkívül írásbeli beadványaikban és a tárgyaláson a felek – akik ebben hasonló álláspontot vallanak – előadták, hogy nehezen tudják elfogadtatni az Egyesült Királyság adóhatóságaival azt, hogy a felpereseknek kifizetett kártérítés nemzeti adó alól mentes, amint azt az Elsőfokú Bíróság a közbenső ítéletben kimondta; az említett hatóságok jelezték, hogy ha a kártérítések főösszegét nem is, de legalább az azokra fizetett kamatokat meg kívánják adóztatni. A felperesek és a Bizottság azt kérik az Elsőfokú Bíróságtól, hogy az említett kártérítések főösszegének és kamatainak adómentességéről pontosan határozzon.
32 A fenti 29. pontban említett hat kérdéskört egymás után kell vizsgálni, megkülönböztetve azokat a pontokat, amelyekben egyetértés van, és azokat, amelyekben nincs, továbbá határozni kell a felpereseknek fizetendő kártérítés után járó kamatokra vonatkozó adószabályozásról.
Azokról a pontokról, amelyekben egyetértés van
A kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak
33 Az Elsőfokú Bíróság a közbenső ítéletben kimondta, hogy a felpereseknek járó kártérítés összegét mindegyikük esetében az őket érintő legrégebben kötött vagy megújított szerződés hatálybalépésének napjától kezdődően kell megállapítani, ez a kezdőnap azonban legfeljebb öt évvel előzheti meg az illető felperes kártérítési igényének a Bizottsághoz történt benyújtását; ez a nap pedig 1994. november 12. és 1995. február 16. közé esik (a közbenső ítélet 83. és 166. pontja). Ezenkívül az ítéletből (171. pont) kitűnik, hogy a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak azon a napon fejeződik be, amikor az érintett felperes a JET‑projektnél végzett munkáját befejezte, amennyiben ez a nap megelőzi a projekt végét jelentő 1999. december 31‑ét, illetőleg ez utóbbi időpontban, amennyiben a felperes a JET-nél dolgozott a projekt befejezéséig; Robert C. Walton felperes esetében, akit 1999-ben vettek fel ideiglenes alkalmazottként, a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak reá vonatkozó zárónapja az a nap, amikor az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek megfelelően felvették.
34 A bizonyítási eljárásból és különösen a feleknek a fenti 8. pontban említett pervezető intézkedésre adott válaszából kitűnik, hogy a felperesek a rájuk vonatkozó, a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak pontos kezdőnapjának meghatározása során tapasztalt nehézségekkel a folyósítás – heti vagy havi – módja, a szerződéseik késedelmes megújítása, és kettőjük esetében nem éves szerződések előfordulása miatt nem tudtak megbirkózni. Tekintettel e ténybeli körülményekre, amelyek a JET irattárába való betekintéskor derültek ki, és amelyek különösen nehézzé tették a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdőnapjának meghatározását, a felperesek megegyeztek a Bizottsággal, hogy az említett időszak kezdőnapjának (a kártérítési kérelmeiket öt évvel megelőző) 1996. március 1‑jét fogadják el.
35 Figyelembe véve azokat a különös nehézségeket, amelyekkel a felpereseknek a vizsgált iratok felhasználása során szembe kellett nézniük, figyelembe véve továbbá a Bizottság egyetértését, a feleket a közbenső ítéletben megegyezésre felhívó Elsőfokú Bíróságnak tudomásul kell vennie a felek egyezségét, és minden felperes vonatkozásában a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdőnapját 1996. március 1‑jében kell megállapítania, amint az a jelen ítélet 2. mellékletének második oszlopában szerepel.
36 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság elutasítja a felpereseknek a pervezető intézkedésre adott válaszukban előadott alternatív javaslatát, miszerint ne a legrégebben kötött vagy megújított szerződés hatálybalépésének napját vegyék figyelembe, hanem azt az első napot, amikor kifizetés járt; ezt a javaslatot egyébként az alperes elutasította azzal, hogy nem felel meg a közbenső ítélet indokolásának (166. pont).
A befizetésekről, levonásokról és más terhekről
37 Az Elsőfokú Bíróság a közbenső ítéletben kimondta (170. pont), hogy a kár meghatározásához a Közösségek ideiglenes alkalmazottja és a felperesekhez hasonló szerződéses alkalmazott helyzetének összevetését a nettó összegek alapján, a befizetéseket, levonásokat vagy más terheket leszámítva kell elvégezni.
38 A pervezető intézkedés alapján a felperesek a közbenső ítélet előbb hivatkozott indokolása alapján szerződéses alkalmazottként szerzett jövedelmeik meghatározásához levonták azokat az összegeket, amelyeket a 2005. október 28‑án kelt kereseti kérelmeikben figyelembe vettek; ezek az összegek nyugdíjalapokba befizetett összegeknek feleltek meg. A Bizottság ezt a módszert elfogadta.
39 Az Elsőfokú Bíróságnak ezt tudomásul kell vennie az egyes felperesek által a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak folyamán szerződéses alkalmazottként ténylegesen felvett nettó jövedelem megállapításához.
Azokról a pontokról, amelyekben nincs egyetértés
A kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetén alkalmazandó besorolási és fizetési fokozatról
– A felek érvei
40 A felperesek álláspontja szerint a besorolási és a fizetési fokozatot a felsőfokú végzettségük és korábbi szakmai tapasztalatuk figyelembevételén kívül az egyes felperesek által a JET-nél – a tényleges munkábalépéstől, vagyis sokuk számára a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdete előtt –befutott pálya alapján kell meghatározni. Úgy ítélik meg, hogy az Elsőfokú Bíróság a közbenső ítéletben munkaköri egyenértékűségi szempontot írt elő a szerződéses alkalmazottként betöltött álláshelyek és azok között az álláshelyek között, amelyeket ideiglenes alkalmazottként töltöttek volna be. A felperesek rámutatnak arra, hogy e munkaköri egyenértékűség bizonyítására a JET szerződéskötési vezetőjének, Byrne úrnak az 1989. augusztus 25‑én kelt emlékeztetőjére utaltak.
41 A felperesek a közbenső ítéletre hivatkozva előadják, hogy a Bizottság csak akkor követelhetne most ugyanolyan szintű bizonyítékot – amelyeket egyes esetekben lehetetlen lenne felmutatni –, ha a tényleges felvételükről lenne szó, hiszen valójában felvették őket a JET-hez. Ezenkívül előadják, hogy valamennyien alakszerű tanúvallomást csatoltak a szakmai pályájukról és életrajzukról.
42 A Bizottság álláspontja szerint a besorolási és a fizetési fokozatot a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakban kötött legrégebbi szerződés hatálybalépésének napjára vonatkozólag kell meghatározni, figyelembe véve minden felperes okleveleit és korábbi szakmai tapasztalatát oly módon, mintha első felvételről lenne szó. A Bizottság úgy véli, hogy a felpereseknek a képzettség és a szakmai tapasztalat területén ugyanolyan bizonyítékokat kell benyújtaniuk képzettségük és szakmai tapasztalatuk igazolására, mintha tényleg felvették volna őket. Az alperes úgy ítéli meg, hogy a közbenső ítéletben az Elsőfokú Bíróság megállapította a Közösség felelősségét, és legfeljebb öt évre kártérítés jár, továbbá a korábbi szerződések nem vehetők figyelembe.
43 A Bizottság rámutat ezenkívül arra, hogy a beosztások és besorolási fokozatok meghatározására egyrészt a tudományos és műszaki szolgálatokhoz tartozó tisztviselőknek a felvételkor besorolási és fizetési fokozatba való besorolására alkalmazandó szempontokról szóló, 1984. október 11‑i bizottsági határozatot, másrészt pedig az igazgatási személyi állománynak a felvételkor besorolási fokozatba történő kinevezésére és fizetési fokozatba való besorolására alkalmazandó szempontokról szóló, 1983. szeptember 1‑jén hatályba lépett bizottsági határozatot használja.
44 Az alperes felveti továbbá a felperesek által többségében 2005 júliusában, sőt 2005 szeptemberében vagy októberében hozzá eljuttatott bizonyítékok elfogadhatóságának kérdését, tekintettel az eljárási szabályzat 44. cikkére.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
45 Elöljáróban, ami a felperesek képzettségére és szakmai tapasztalatára vonatkozó azon bizonyítékokat illeti, amelyek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetére vonatkozó besorolási és fizetési fokozat meghatározásához szükségesek, emlékeztetni kell arra, hogy a közbenső ítéletben az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy a felpereseknek, figyelembe véve többek között a képzettségüket, komoly esélyük lett volna arra, hogy ideiglenes alkalmazottként felvegyék őket (a közbenső ítélet 155. és 157. pontja). Ezért az egyes felpereseknek járó kártérítés meghatározásához nem kell vizsgálni, hogy az érintett a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdőnapján teljesítette‑e az ilyen felvétel feltételeit. A közbenső ítélet indokolásából az következik ugyanis, hogy az egyes felperesek besorolásának meghatározásához szükséges bizonyíték szintje nem lehet egyenértékű a valóságos felvételhez előírt bizonyítékéval, amint azt a Bizottság állítja.
46 Ami az alperes azon állítását illeti, miszerint a felperesek egyes bizonyítékokat késedelmesen – 2005 júliusa és októbere között – terjesztettek elő, tekintettel az eljárási szabályzat 44. cikkére, a jelen ügy körülményei között e bizonyítékok nem elfogadhatatlanok.
47 A Közösség felelősségét elvi szinten megállapító közbenső ítélet indokolása határozta meg ugyanis a felpereseket ért kárt, rögzítette a kár összege meghatározásának módszerét, és – utalva többek között a felsőfokú végzettségekre, a szakmai tapasztalatokra és a JET-nél ellátott feladatkörökre –lehetővé tette a felek számára a nekik járó kártérítés meghatározásához szükséges elemek azonosítását. Figyelembe véve a felperesek által kért határidő-hosszabbításokat, amelyekkel szemben az alperes nem élt ellenvetéssel, továbbá azt a körülményt, hogy az alperes csak 2005 decemberében tette lehetővé a felpereseknek a JET irattárához való hozzáférést, semmilyen bizonyítékkal szemben nem lehet elfogadhatatlanságra hivatkozni.
48 Ami az egyes felpereseknek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetére vonatkozó besorolási és fizetési fokozatba való besorolását illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a közbenső ítéletben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a felpereseknek a Bizottság nyilvántartása szerinti foglalkozásának és képzettségének természete és szintje hasonlított a projektcsapat tagjaiéhoz. Megjegyezte (121. pont), hogy a Bizottság a tárgyaláson elismerte, hogy nem volt alapvető különbség a projektcsapat elismert tagjai és a felperesek között, e két kategória képzettsége és szakmai tapasztalata hasonló volt. Az Elsőfokú Bíróság kifejtette azt is (122. pont), hogy a feladatkörök eme hasonlóságát a JET szervezeti felépítése is megerősíti.
49 Amint az a közbenső ítéletből (166. és 168. pont) kitűnik, az egyes felperesek tekintetében meghatározandó álláshelynek, valamint besorolási és fizetési fokozatnak meg kell felelniük a felperes által a JET-nél a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakon belül a legrégebben kötött vagy megújított szerződés hatálybalépésének napján ellátott feladatkörnek, amely a felperesek többsége esetében – amennyiben már korábban ott dolgozott – a JET-nél e napon ellátott feladatkör, vagy pedig az a feladatkör, amelynek ellátására e napon kezdett dolgozni. Valamennyi felperes besorolását tehát a JET-hez való tényleges felvétele figyelembevételével kell megállapítani; e felvételre általában a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdete előtt került sor.
50 Ugyanis, jóllehet az Elsőfokú Bíróság valamennyi felperes kártérítésre való jogát legfeljebb öt évre korlátozta, kimondta, hogy kezdettől – vagyis első felvételüktől – fogva az érintetteket ideiglenes alkalmazotti szerződéssel kellett volna felvenni, és a jogsértés a JET teljes fennállása idején tartott (a közbenső ítélet 127. és 139. pontja). A Bizottság álláspontjával ellentétben, a jogsértés megállapítása a JET-nél való foglalkoztatás teljes idejére vonatkozik, de kártérítés – a közbenső ítéletben (5784. pont) kifejtett indokok miatt – csak a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakra jár.
51 Következésképpen az egyes felpereseknek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetén fennálló helyzetét nem lehet az első felvételkor megállapítható helyzettel azonosítani, hanem annak figyelembevételével kell kezelni, hogy szerződéses alkalmazottként történő első felvételükkor ideiglenes alkalmazottként kellett volna felvételt nyerniük, ami azzal jár, hogy a felpereseknek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetén ellátott feladatkörükhöz illő besorolás meghatározásához adott esetben figyelembe kell venni az említett időszak kezdete előtt megszerzett „előmenetelüket”.
52 Ezenkívül a JET-nél korábban befutott „előmenetel” – ellentétben a Bizottság álláspontjával – tulajdonképpen nem tekinthető az előmenetel rekonstruálásának, hanem csupán annak a besorolásnak a figyelembevételét jelenti, amelyig az érintett adott esetben a JET szerződéses alkalmazottjaként eljutott volna; ez a közbenső ítéletből következik, amely minden felperes álláshelyének és besorolási fokozatának megállapításához visszautal az egyes felperesek által a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetén ellátott feladatkörre (166. és 168. pont); emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság egyenértékűséget állapított meg a felpereseknek és a projektcsapat elismert tagjainak álláshelye, képzettsége és szakmai tapasztala között (a közbenső ítélet 121. és 122. pontja). A kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetére vonatkozóan meghatározott besorolásnál tehát figyelembe kell venni ezt a feladatköri hasonlóságot.
53 Az egyes felpereseknek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetére vonatkozó besorolásának meghatározásához fel kell használni a felek által említett valamennyi rendelkezésre álló körülményt, vagyis egyrészt a JET szerződéskötési vezetőjének 1989. augusztus 25‑i emlékeztetőjét, amely a szerződéses alkalmazottak besorolási fokozatait és az EAK‑alkalmazottakat érintő nyolc besorolási fokozatot felelteti meg egymásnak, valamint a JET szerződéses állományának osztályozását, amint az e személyi állomány 1994. évre vonatkozó nyilvántartásából kitűnik, másrészt pedig a tudományos és műszaki szolgálatokhoz tartozó tisztviselőknek a felvételkor besorolási és fizetési fokozatba való besorolására alkalmazandó szempontokról szóló, 1984. október 11‑i bizottsági határozatot, valamint az igazgatási személyi állománynak a felvételkor besorolási fokozatba történő kinevezésére és fizetési fokozatba való besorolására alkalmazandó szempontokról szóló, 1983. szeptember 1‑jén hatályba lépett bizottsági határozatot.
54 E különböző dokumentumokra figyelemmel az egyes felpereseknek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetére vonatkozó, besorolási és fizetési fokozatba való besorolását az alábbi módon kell meghatározni.
55 Először meg kell határozni valamennyi felperesnek a figyelembe vehető időszakban legrégebben kötött vagy megújított szerződés hatálybalépésének napjára vonatkozó, szerződéses alkalmazottkénti besorolását, ahogyan az a JET szerződéskötési vezetőjének 1989. augusztus 25‑i emlékeztetőjéből és a JET szerződéses állományának 1994. évre vonatkozó nyilvántartásából megállapítható. Kivéve az első alkalommal történő felvétel esetét, ennél a szerződéses alkalmazottkénti besorolásnál figyelembe kell venni az érintett személyi állomány tagjai helyzetének változását az első felvételüktől a szerződésüknek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakot megnyitó megújításáig, a korábbiakban kifejtett elveknek megfelelően.
56 Másodszor meg kell határozni azt a megfelelő EAK-alkalmazotti besorolást, amely a tudományos és műszaki szolgálatokhoz tartozó tisztviselőknek a felvételkor besorolási és fizetési fokozatba való besorolására alkalmazandó szempontokról szóló, 1984. október 11‑i bizottsági határozat, valamint az igazgatási személyi állománynak a felvételkor besorolási fokozatba történő kinevezésére és fizetési fokozatba való besorolására alkalmazandó szempontokról szóló, 1983. szeptember 1‑jén hatályba lépett bizottsági határozat alapján egyenértékű ezzel a besorolással.
57 Az előzőekben kifejtettek alapján az egyes felpereseknek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetére vonatkozó, besorolási és fizetési fokozatba való besorolását az Elsőfokú Bíróság a jelen ítélet 2. mellékletének harmadik oszlopában írtak szerint határozza meg.
Az előléptetésekről
– A felek érvei
58 A felperesek előadják, hogy a JET-nél az előléptetés ritmusa különösen kedvező volt, ami jelen esetben egyrészt a következő besorolási fokozatba lépést eredményezi, amint a fizetési fokozatban történt előrelépés következtében a munkabér a következő besorolási fokozat első fizetési fokozatában kapott munkabért meghaladja; három eset kivételt képez, itt a felperesek osztják a Bizottság álláspontját, tudniillik, hogy nem történt B-ből A besorolási osztályba, A5-ből A4 besorolási fokozatba és A4-ből A3 besorolási fokozatba való előléptetés. Másrészt ehhez minden ötödik évben hozzá kell adni az átlagos előmenetelnek megfelelő egy előléptetést.
59 A felperesek szerint az általuk kért besorolási fokozatok és a JET szerződéses állományának nyilvántartásában szereplő besorolási fokozatok közötti szoros összefüggés megerősíti az általuk javasolt módszer megalapozottságát. E módszer szerint előléptetésnek minősül a felelős beosztásba való kinevezés is.
60 A Bizottság előadása szerint a felelősségi szint megváltozása nem jelent automatikusan előléptetést, minthogy nincs automatikus összefüggés a besorolási fokozat és a feladatkör között, a tisztviselő ugyanis kerülhet előléptetés nélkül tanácsosiból egységvezetői beosztásba.
61 A pervezető intézkedésre válaszul a felek előadták, hogy megegyeztek egy 20%‑os előléptetési arányban, ami ötévenkénti előléptetésnek felel meg.
62 A Bizottság továbbra is ellenzi, hogy a felperesek ezt az előléptetési százalékarányt a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak előtti időszakra is alkalmazzák azon módszerüknek megfelelően, amelynek során a JET-nél a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak előtt befutott pályájukat figyelembe veszik az említett időszak kezdőnapjára vonatkozó besorolás meghatározásához.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
63 Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság által előadott vitás pont nem a felperesek által a felek közötti egyezség szerinti, a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakban évi 20%‑os arányban történő előléptetés hatásaira, hanem e százalékaránynak az egyes felpereseknek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetére vonatkozó első besorolásának meghatározására való alkalmazására vonatkozik; amelynek során adott esetben rekonstruálják az érintettnek a JET-nél korábban eltöltött időszakra vonatkozó előmenetelét. Ezek a kifogások tehát a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetére vonatkozó besorolási és fizetési fokozat meghatározását érintik, és nincs közük az említett időszakban bekövetkező előléptetésekhez, amelynek rekonstruálásáról itt szó van.
64 Ami a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak előtti előléptetések figyelembevételét illeti, amely itt tehát nem vitás, az alperes aggodalmaira való tekintettel rá kell azonban mutatni arra, hogy bizonyos az, hogy miután a közbenső ítélet indokolása alapján megállapítást nyert (lásd a fenti 50. és azt követő pontokat), hogy az egyes alpereseknek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetére vonatkozó besorolása meghatározásához figyelembe kell venni az érintettnek a tényleges felvételétől kezdődő előmenetelét, az ilyen „előmenetel-rekonstruálási” módszer szükségszerűen magában foglalja azokat az előléptetéseket, amelyekben az illető részesülhetett volna. Mivel a felek egymás között elfogadták, hogy a JET-nél az előléptetések aránya 20% volt, a felperesek logikusan használhatták ezt a százalékarányt a kezdeti „előmenetel-rekonstruálásra”, az egyes alpereseknek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetére vonatkozó besorolása meghatározása végett.
65 Ami a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak során történő előléptetéseket illeti, az Elsőfokú Bíróság a közbenső ítéletben (169. pont) kimondta, hogy a felek kötelesek megállapodni minden érdekelt előmenetelének rekonstruálása tárgyában, a felvételkor kezdődő és a kártérítés szempontjából figyelembe vehető utolsó öt évvel záruló időtartamra, figyelembe véve az EAK ennek megfelelő álláshelyen és besorolásban – adott esetben a JET-nél – foglalkoztatott alkalmazottai fizetésének átlagos növekedését, valamint azt az esetleges előléptetést, amelyet az érintett besorolási fokozata és ellátott feladatköre alapján ebben az időszakban elérhetett volna, az EAK hasonló helyzetű ideiglenes alkalmazottait érintő előléptetések átlagos arányával számolva.
66 A közbenső ítéletből kitűnik, hogy a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakban történő esetleges előléptetések rekonstruálásának meghatározására az ezen – legfeljebb ötéves – időszak kezdetére megállapított besorolási és fizetési fokozatra tekintettel kell sort keríteni, az EAK hasonló helyzetű, vagyis a JET-nél foglalkoztatott ideiglenes alkalmazottait érintő előléptetések átlagos arányával számolva, a JET-nél szokásos előléptetési gyakorlatnak megfelelően.
67 Az Elsőfokú Bíróság ugyanis a JET projektcsapat többi, elismert tagjához képest jutott arra a következtetésre, hogy a Bizottság a felpereseket hátrányosan megkülönböztető jogi helyzetben tartotta, amellyel vétkes jogsértést valósított meg (a közbenső ítélet 140. és 141. pontja), és hogy ezáltal a felpereseket kár érte (a közbenső ítélet 164. és 169. pontja). Következésképpen az a „hasonló helyzet”, amelynek összehasonlítási alapként kell szolgálnia annak az előmeneteli pályának a meghatározására, amelyet a felperesek elérhettek volna, a JET projektcsapata elismert tagjainak adott esetben kedvezőbb helyzete.
68 E számítás során nem kell figyelembe venni a sajátos felelősséggel járó beosztásba kerülés lehetőségét, mert – amint azt a Bizottság előadta – nincs automatikus összefüggés a besorolási fokozat és a feladatkör között, a tisztviselő ugyanis kerülhet más beosztásba anélkül, hogy emiatt előléptetnék. Ezzel szemben a rekonstruálandó előléptetések közzé kell tartozniuk a JET gyakorlatának megfelelő fizetésifokozat- és besorolásifokozat-változásoknak.
69 A közbenső ítéletben kimondott elveknek megfelelően tehát az előbbiekben kifejtett indokolás alapján rekonstruált előléptetéseket figyelembe kell venni annak a nettó jövedelemnek a meghatározásához, amelyet az egyes felperesek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakban ideiglenes alkalmazottként szerezhettek volna.
A kapcsolódó előnyökről
– A felek érvei
70 A felperesek álláspontja szerint az egyes felperes által szerzett nettó jövedelmet a szabadságuk idején végzett munkával vagy túlmunkával szerzett keresményüket leszámítva kell elvégezni, úgy tekintve, hogy valamennyien ugyanannyi napot dolgoztak, mint az EAK azonos helyzetben lévő ideiglenes alkalmazottja, túlmunka végzése nélkül. Előadják, hogy amennyiben a felpereseknek e címen ténylegesen kifizetett összegeket (amelyek magasabbak a JET ideiglenes alkalmazottainak kifizetetteknél) vennék figyelembe, az a fizetett szabadságok és a túlmunka alapján történő bármiféle kártérítést megakadályozna.
71 A Bizottság álláspontja szerint a felperesek által a fizetett szabadságok és a túlmunka alapján szerzett jövedelmet figyelembe kell venni az érintettek szerződéses alkalmazottként szerzett jövedelmei között, azon rugalmasság miatt, amellyel – ellentétben az EAK-alkalmazottakkal – jövedelmük növelése tekintetében rendelkeztek. Azt a közösségi jövedelmet illetően, amit az egyes felperesek szerezhettek volna, a Bizottság előadja, hogy az egyes támogatásoknak megfelelő kifizetések – amilyenek a háztartási támogatás, az eltartott gyermek után járó támogatás vagy az iskoláztatási támogatás – tekintetében bizonyítani kell, hogy az érintett teljesítette az azokhoz előírt feltételeket.
72 A felperesek által teljesített kiküldetéseket illetően a Bizottság előadja, hogy a költségek megtérítéséről, nem pedig az elvesztett jövedelemről van szó. Azokat a napidíjakat illetően, amelyeket egyes, a JET működési helyétől távol lakó felperesek kaptak volna, az alperes kifejti, hogy a személyzeti szabályzat az alkalmazottaknak nem biztosít ezzel egyenértékű előnyt, ezért az ennek megfelelő kifizetéseket szerződéses alkalmazottként ténylegesen szerzett jövedelemként kell elszámolni.
73 A pervezető intézkedést követően úgy tűnik, hogy a felek az alábbi pontokban egyezségre jutottak.
74 Ami a fizetett szabadságokat illeti, lehetőség van arra, hogy a felperesek szerződéses alkalmazottként szerzett jövedelmükben elszámolják azokat az összegeket, amelyeket az érintettek ugyanannyi munkaóráért kaptak, amennyit EAK-alkalmazottként dolgoztak volna le.
75 A túlmunkát illetően a felek egyetértenek abban, hogy meg kell különböztetni a felperesek helyzetét aszerint, hogy az A vagy a B besorolási osztályba tartoznak‑e. Egyrészt mivel az EAK A besorolási osztályba tartozó személyi állományának nem fizették a túlmunkát, ellentétben a szerződéses személyi állománnyal, amelybe a felperesek is tartoztak, ez utóbbiak elfogadják, hogy a Bizottság a brit jövedelmüket 10%‑kal megemeli. Másrészt úgy tűnik, hogy az EAK-nak a B (amint a C) besorolási osztályba tartozó személyi állománya a túlmunkáért ellentételezést kapott, nem pénzben, hanem munkaidő-kedvezményként, amelyet lehetetlen átszámítani. Következésképpen a felperesek úgy döntöttek, hogy nem veszik figyelembe a túlmunkát az egyenleg egyik oldalán sem (nemzeti jövedelmek és közösségi jövedelmek). A Bizottság ezzel szemben egységesen megtartotta a felperesek által szerződéses alkalmazottként szerzett jövedelemre alkalmazott 10%‑os emelést. Emiatt tehát e jövedelmek értékelésében eltérés mutatkozik a felek által előterjesztett összegszerű adatok között.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
76 Az Elsőfokú Bíróság a közbenső ítéletben (164. pont) kimondta, hogy a felpereseknek a JET közös vállalkozásnál eltöltött időszakban bekövetkezett kára abból a különbségből adódik, amely azon jövedelmek között merült fel, amelyet az érintettek egyrészt a JET‑projektnél ideiglenes alkalmazotti minőségben történő foglalkoztatásuk esetében vettek volna fel javadalmazás és kapcsolódó juttatások formájában, illetőleg szereztek volna meg nyugdíjjogosultság tekintetében, másrészt amelyet szerződéses alkalmazottként ténylegesen felvettek vagy megszereztek.
77 Ebből egyrészt az következik, hogy a nettó közösségi jövedelem meghatározásához, amelyet az egyes felperesek szereztek volna a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakban, ha ideiglenes alkalmazottként vették volna fel őket, figyelembe kell venni az összes olyan előnyt, amelyre az érintett igényt tarthatott, figyelembe véve azt a személyes és szakmai helyzetét, amelyet iratokkal bizonyítani tud. Ezzel szemben nem kell hozzászámítani azokat a kifizetéseket, amelyekhez kiküldetések alapján jutott volna, minthogy a Bizottság e tekintetben – anélkül, hogy ennek a másik fél ellentmondott volna – előadta, hogy a JET-nél az utazás és a tartózkodás minden költségét megtérítették, miközben a napidíjakat csökkentették, sőt meg is szüntették.
78 Másrészt az egyes felperesek által a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakban ideiglenes alkalmazottként szerzett nettó nemzeti jövedelem meghatározásához figyelembe kell venni az érintettek által ténylegesen e címen kapott összes javadalmazást, többek között azokat a napidíjakat, amelyeket a felperesek esetleg a JET működési helyétől való távollét miatt kaptak.
79 Ami a fizetett szabadságokat illeti, tudomásul kell venni a felek megegyezését, és figyelembe kell venni azokat az összegeket, amelyeket az érintettek ugyanannyi munkaóráért kaptak, amennyit EAK-alkalmazottként dolgoztak volna le.
80 Ami a túlmunkát illeti, a felek egyezségének megfelelően, a felperesek által szerződéses alkalmazottként szerzett jövedelmeket 10%‑kal meg kell emelni amiatt, hogy az EAK A besorolási osztályba tartozó személyi állományának nem fizették a túlmunkát, ellentétben a szerződéses személyi állománnyal, amelybe a felperesek is tartoztak.
81 A B besorolási osztályba sorolt felpereseket illetően az Elsőfokú Bíróság észleli: az alperes nem állítja, hogy a felperesek állítása, miszerint az EAK B és C besorolási osztályba tartozó személyi állománya a túlmunkáért ellentételezést kapott, nem pénzben, hanem munkaidő-kedvezményként, amelynek átszámítása lehetetlennek bizonyul, pontatlan lenne. Ilyen körülmények között úgy kell tekinteni, hogy a legmegfelelőbb megoldás az, amelyet a felperesek alkalmaztak, tudniillik az, hogy a túlmunkát nem vették figyelembe sem az általuk szerződéses alkalmazottként szerzett jövedelmek, sem pedig azon jövedelmek meghatározásakor, amelyet ideiglenes alkalmazottként szerezhettek volna.
82 Következésképpen meg kell állapítani azt a nettó jövedelmet, amelyet az egyes felperesek ideiglenes alkalmazottként szerezhettek volna a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakban, illetőleg az általuk ugyanezen időszakban szerződéses alkalmazottként ténylegesen szerzett jövedelmet, a kapcsolódó előnyökre vonatkozó fenti elveknek megfelelően.
83 Ennek alapján az alkalmazottak által szerzett nettó jövedelmek, az a jövedelem, amelyek ideiglenes alkalmazottként szerezhettek volna, az e két érték különbségéből adódó veszteség összege és ez utóbbi összegnek az 1999. december 31‑ére történő korrekciója alapján kiszámolt összesített veszteség összege rendre a jelen ítélet 3. mellékletének (1), (2), (3) és (4) oszlopában szerepelnek.
A nyugdíjjogosultságokról
– A felek érvei
84 A felperesek azt állítják, hogy kártérítésre jogosultak a nyugdíjjogosultságaikban bekövetkezett veszteségük miatt, és ez nem helyettesíthető távozási díjjal. Előadják, hogy többségük hosszabb ideig dolgozott a JET-nél, mint az a legfeljebb öt év, amelynek alapján a kártérítést ki kell számolni. Úgy ítélik meg, hogy a nyugdíjjogosultságok meghatározásához az a helyes megközelítés, ha kiszámítják a jogszerűség betartása esetén nekik járó nyugdíjjal azonos értékű életjáradék árát, és figyelembe veszik ezen összegnek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszaknak megfelelő részét.
85 A Bizottság álláspontja az, hogy a felperesek csak távozási díjra jogosultak, minthogy az Elsőfokú Bíróság legfeljebb öt évben állapította meg azt az időszakot, amelynek vonatkozásában a Közösség felelősséggel tartozik a felvétel elmaradásáért, és amelynek tekintetében a Bizottságot kártérítés fizetésére kötelezte. Amennyiben annak figyelembevételével állapítanának meg nyugdíjjogosultságokat, hogy egyes felperesek korábban a JET-nél dolgoztak, ami azt feltételezné, hogy a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdete előtt kötött szerződéseket vennének alapul, ellentétes lenne az Elsőfokú Bíróság által megállapított elévüléssel.
– Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
86 Az Elsőfokú Bíróság a közbenső ítéletben (164. pont) kimondta, hogy a felpereseknek a JET közös vállalkozásnál eltöltött időszakban bekövetkezett kára magában foglalja azt a különbséget, amely azon nyugdíjjogosultságok között merült fel, amelyet az érintettek a JET-projektnél ideiglenes alkalmazotti minőségben történő foglalkoztatásuk esetében szereztek volna meg, illetőleg amelyet szerződéses alkalmazottként ténylegesen megszereztek.
87 Az Elsőfokú Bíróság kimondta továbbá, hogy a felpereseknek járó kártérítés összegét a mindegyikük esetében az őket érintő legrégebben kötött vagy megújított szerződés hatálybalépésének napjától kezdődően kell megállapítani, ez a kezdőnap azonban legfeljebb öt évvel előzheti meg az illető felperes kártérítési igényének a Bizottsághoz történt benyújtását, és az addig az időpontig tartó időszakra kell kiszámítani, amikor az érintett felperes a JET-projektnél végzett munkáját befejezte, amennyiben ez a nap megelőzi a projekt végét jelentő 1999. december 31‑ét, illetőleg ez utóbbi időpontig, amennyiben a felperes a JET-nél dolgozott a projekt befejezéséig (a közbenső ítélet 171. pontja).
88 Az idézett indokolásból egyértelműen kitűnik, hogy az Elsőfokú Bíróság kifejezetten elismerte a felpereseknek a nyugdíjjogosultságokkal kapcsolatos kártérítésre vonatkozó jogát. Így, noha előzőleg az egyes felperesek kártérítési igényeinek elfogadhatóságát a kártérítési kérelem előterjesztésétől számított legfeljebb öt éves időszakra korlátozta, ebből nem vezette le azt, hogy a kártérítés ezen összetevőjét távozási díjjal kellene felváltani. A Bizottság által e tekintetben képviselt értelmezés ezért nem fogadható el.
89 Amint ugyanis az felidézésre került a fenti 50. pontban, az Elsőfokú Bíróság a közbenső ítéletben kimondta, hogy a felpereseket eredetileg ideiglenes alkalmazotti szerződéssel kellett volna felvenni, és az elkövetett jogsértés fennállása meghaladta a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak tartamát. Ez a megállapítás szükségszerűen azt eredményezi, hogy figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a felperesek az általuk a JET-nél ténylegesen eltöltött szolgálati idő teljes tartama alatt nyugdíjjogosultságokat szerezhettek, ám az esetleges nyugdíjjogosultságokra vonatkozólag a kártérítés csak a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakra korlátozódik.
90 Következésképpen a kártérítésnek a nyugdíjjogosultságoknak megfelelő része meghatározásához mindegyik felperes esetében a JET-hez való első tényleges felvételének időpontját kell figyelembe venni, amely adott esetben megelőzi a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakot, kártérítés pedig a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszaknak megfelelő, legfeljebb öt évre járó nyugdíjjogosultságok vonatkozásában jár. Tehát nem csak az említett legfeljebb öt év keletkeztethet nyugdíjjogosultságokat. Ugyanis a felperesnek a JET-nél töltött teljes szolgálati ideje alapján keletkeznek nyugdíjjogosultságai, az ennek megfelelő nyugdíjjogosultságokat kell a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak tartamának a JET-nél töltött teljes szolgálati idő tartamához viszonyítva időarányosan csökkenteni, a közbenső ítélet hivatkozott indokolásának megfelelően.
91 Ezenkívül figyelembe kell venni azt, hogy a nyugdíjjogosultságokra vonatkozó kártérítés nem lehet alacsonyabb az egyes felperesek nevére a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszaknak megfelelő legfeljebb öt évre vonatkozólag eszközölt munkavállalói és munkáltatói járulékbefizetések alapján képzett tartalék biztosításmatematikai értékénél.
92 Amennyiben viszont valamely felperes különösen azáltal, hogy a JET-nél tíz évnél kevesebb ideig dolgozott, a személyzeti szabályzat rendelkezései alapján öregségi nyugdíjra nem, csupán távozási díjra lenne jogosult, helyettesítő megoldásként az e díj elvesztése miatti – a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak tartamát a JET‑nél töltött teljes szolgálati idő tartamához viszonyítva időarányosan csökkentendő – kártérítést kell az érintettnek folyósítani, a közbenső ítélet hivatkozott indokolásának megfelelően. A felpereseknek a pervezető intézkedésre adott válaszaiból kitűnik, hogy a felperesek kereseti kérelmeik legutolsó változatában maguk közül azok részére, akik a JET-nél tíz évnél kevesebb ideig dolgoztak, nyugdíjjogosultságok helyett távozási díjat kérnek.
93 A Bizottság által hivatkozott körülmények nem kérdőjelezik meg az előbbi értékeléseket.
94 Noha a Bíróság a C‑262/88. sz. Barber-ügyben 1990. május 17‑én hozott ítéletében (EBHT 1990., I‑1889. o.) a jogbiztonság kényszerítő okai – amelyekkel ellentétes a múltban lezárult hatályú jogviszonyok megkérdőjelezése – miatt időben korlátozta az EK 141. cikknek adott értelmezés időbeli hatályát, e megoldás a jelen ügyben nem bír jelentőséggel.
95 A jelen ügynek a Közösség felperesekkel szemben elkövetett jogsértéseiből származó károk megtérítésére vonatkozó körülményei ugyanis nem hasonlíthatók össze az említett ügyben felmerült körülményekkel, amely ügy a nyugdíjrendszereknek a Közösség egész területén történő visszamenőleges hatályú, jelentős pénzügyi hatásokkal járó felülvizsgálatát vetette fel, hozzátéve azt is, hogy az alperes nem adott elő egyetlen közérdeken alapuló kényszerítő okot sem.
96 Egyébiránt a Bizottságnak az az állítása, miszerint a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakot megelőző időszakra nem létezett nyugdíjalap a JET-nél, így amennyiben a felperesek erre az időszakra nyugdíjjogosultságokat kapnának e korábbi időszakra vonatkozólag, ez a felpereseknek olyan előny biztosítását jelentené, amelyben a JET által foglalkoztatott EAK-alkalmazottak nem részesültek, még kevésbé fogadható el.
97 A többek között az EAK alkalmazottainak jogállását szabályozó, az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 2. és 39. cikkének együttes olvasatából az következik, hogy az ideiglenes alkalmazottak az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatában előírt feltételek szerint öregségi nyugdíjra vagy távozási díjra jogosultak. Márpedig a JET alapszabálya, amely [a JET közös vállalkozás] létrehozásáról szóló, 1978. május 30‑i 78/471/Euratom tanácsi határozat (HL L 151., 10. o.) mellékletét képezi, a felperesek nyugdíjjogosultságainak meghatározása szempontjából jelentőséggel bíró szövegváltozata szerinti 8. cikkének (5) bekezdése az ideiglenes alkalmazottként (ezzel a jogállással kellett volna a felpereseket is felvenni) felvett személyi állomány tekintetében kifejezetten utalt az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekre. Ezért, még ha feltételezzük is, hogy a gyakorlatban az alkalmazandó jogszabályokban foglalt szabályozást nem tartották be az EAK-alkalmazottak vonatkozásában a JET-nél, erre a helyzetre, bármennyire sajnálatos is, nem hivatkozhat az alperes a felperesekkel szemben elkövetett jogsértések miatt nekik járó kártérítés meghatározásával kapcsolatban.
98 Ezenkívül, miközben a felperesek keresetük 2002. évi benyújtásától kezdve kártérítést követeltek a nyugdíjjogosultságokban bekövetkezett veszteségük miatt, és a közbenső ítélet kifejezetten elfogadta e kártérítés elvét, az Elsőfokú Bíróság rámutat arra, hogy a Bizottság nem bizonyította állításának helytállóságát, illetőleg nem fejtette ki az ebből esetleg következő nehézségeket.
99 Az előzőek alapján a felpereseknek a nyugdíjjogosultságok vagy adott esetben a távozási díj elvesztése miatt járó kártérítést az Elsőfokú Bíróság a fent kifejtett indokolásnak megfelelően a jelen ítélet 3. mellékletének (5) oszlopában foglaltak szerint állapítja meg.
Az egyes felpereseknek járó kártérítés teljes összegéről
100 Az Elsőfokú Bíróság a közbenső ítéletben (164. pont) kimondta, hogy a felpereseknek a JET közös vállalkozásnál eltöltött időszakban bekövetkezett kára abból a különbségből adódik, amely azon jövedelmek között merült fel, amelyet az érintettek egyrészt a JET‑projektnél ideiglenes alkalmazotti minőségben történő foglalkoztatásuk esetében vettek volna fel javadalmazás és kapcsolódó juttatások formájában, illetőleg szereztek volna meg nyugdíjjogosultság tekintetében, másrészt amelyet a szerződéses állomány tagjaiként ténylegesen felvettek vagy megszereztek.
101 Az előzőekben kifejtettek alapján az egyes felpereseknek a szóban forgó kár miatt járó kártérítés végleges összegét a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakot mindenképpen lezáró 1999. december 31. napján az Elsőfokú Bíróság a jelen ítélet 2. mellékletének (6) oszlopában szereplő teljes összegben állapítja meg. E naptól számítva az említett összegre a kártérítés tényleges kifizetéséig, a fenti 28. pontban írtaknak megfelelően, 5,25%‑os kamat jár.
A felperesek kártérítési összegeire vonatkozó adózási rendszer
102 A felek előadták azokat a problémákat, amelyek nemzeti szinten a jelen ítélet végrehajtása során adódhatnak abból, hogy az Egyesült Királyság adóhatóságai, kifejezett szándékuk szerint, ha a kártérítések főösszegét nem is, de legalább a kártérítési összegekre fizetett kamatokat – a közbenső ítélet rendelkezése ellenére – meg kívánják adóztatni.
103 Emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság kimondta: az egyes felpereseknek járó, az adó levonása utáni nettó javadalmazásban és járulékos juttatásokban bekövetkezett veszteség kiegyenlítésére szolgáló, ugyanazon módok szerint – a közösségi adó figyelembevételével – kiszámított kártérítésre alkalmazni kell a Közösségek által az alkalmazottaiknak kifizetett összegekre vonatkozó adózási rendszer kedvezményeit, az Európai Közösségek tisztviselőinek és alkalmazottainak kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 16. cikkének megfelelően. A kérdéses – ily módon adómentesen értett – kártérítési összegre tehát nem vethető ki nemzeti adóteher. Következésképpen semmilyen – az ilyen levonásokat kiegyenlítő – kártérítési összeg nem jár (a közbenső ítélet 173. pontja).
104 A közbenső ítéletből az következik, hogy sem az egyes felpereseknek járó kártérítés főösszegére, sem az arra fizetett kamatra, amely az érintetteknek okozott kár megtérítéséig eltelt idő ára, így elválaszthatatlan a főösszegtől, semmilyen esetben sem vethető ki semmiféle nemzeti adóteher, amely közvetlenül az említett kár megtérítésének csökkenésével járna. Ezenkívül, amint az a közbenső ítéletből kitűnik, a Közösség nem kötelezhető arra, hogy a felpereseknek az Elsőfokú Bíróság által megállapított jogsértésekkel összefüggésben nem lévő, kiegészítő kártérítést fizessen, annak érdekében, hogy ellentételezze a felperesek részére végül megmaradó kártérítésnek a nemzeti adóhatósági határozatok révén történő csökkenését, mert egy ilyen művelet valójában egy tagállam költségvetésének jogszerű cél nélküli támogatásával érne fel.
105 Anélkül, hogy előre meg kellene ítélni azokat az esetleges eljárási következményeket – amelyeknek célszerűségét a Bizottságnak kellene megítélnie –, amelyeknek hasonló esetben az érintett tagállam kitenné magát, az Elsőfokú Bíróság csupán megerősítheti a felpereseknek járó kártérítés főösszegének és kamatainak a nemzeti rendelkezések alóli teljes adómentességét, ami a közbenső ítélet indokolásából következik, és amely a fenti 26. és 28. pontban kifejtettek szerint jogerőre emelkedvén ítélt dolognak minősül.
A költségekről
A felek érvei
106 A felperesek, akik az eljárási szabályzat 87. cikkének megfelelően az alperest kérik kötelezni a költségek viselésére, előadják, hogy noha az Elsőfokú Bíróság a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakot korlátozta, nem lettek pervesztesek valamely kereseti kérelmük tekintetében, és hogy a költségeik mértéke nem a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak függvénye.
107 A Bizottság álláspontja szerint a felperesek nem állíthatják, hogy pernyertesek lettek, minthogy pervesztesek lettek az egyik lényeges kérdésben, tudniillik az elévülés tekintetében, aminek hatásaként eredeti igényeik az ötödükre vagy hatodukra csökkentek. A Bizottság rámutatva arra, hogy az Elsőfokú Bíróság e kérdésnek szentelte a közbenső ítélet majdnem felét, úgy ítéli meg, hogy szóba jöhető megközelítés lenne őt a felperesek költségei csupán felének a viselésére kötelezni.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
108 Emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság a közbenső ítélet 4. pontjában kimondta, hogy nem határoz az eljárási költségekről.
109 Az eljárási szabályzat jelen ügyben alkalmazandó 88. cikkéből az következik, hogy mivel a jogvita elbírálására a Közösség és alkalmazottai közötti jogviták körében került sor (a közbenső ítélet 54. pontja), e keretben a 87. cikk 3. §‑a második bekezdésének sérelme nélkül az intézmények maguk viselik saját költségeiket.
110 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑a értelmében részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból az Elsőfokú Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.
111 Ezenkívül, a 87. cikk 4. §‑ának első bekezdése szerint az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.
112 Rá kell mutatni arra, hogy mind a közbenső ítélet rendelkező részéből, mind pedig az annak szükséges alátámasztásaként szolgáló indokolásból kitűnik, hogy a felperesek kereseti kérelmeik lényeges részében pernyertesek lettek. Az Elsőfokú Bíróság elismerte ugyanis az egyes felpereseket amiatt ért vagyoni kár megtérítéséhez való jogot, hogy az illetőt a JET közös vállalatnál végzett tevékenysége ellátására nem a Közösségek ideiglenes alkalmazottjaként vették fel. Így az az alperes által előadott körülmény, hogy az Elsőfokú Bíróság a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakot korlátozta, egyáltalán nem tompítja a Közösségnek az elkövetett jogsértés miatti teljes felelősségét, amelynek fennállását az Elsőfokú Bíróság a felperesek által a JET-nél eltöltött időszak egész időtartama vonatkozásában megállapított.
113 Rá kell mutatni arra is, hogy még akkor is, ha a felperesek részlegesen pervesztesek lettek a kártérítési kérelmekkel kapcsolatban, amennyiben az Elsőfokú Bíróság nem ítélte meg a szóban forgó kár alapján kért teljes kártérítési összeget, a felperesek magasabb kártérítést kapnak annál, mint amit nekik a Bizottság hajlandó lett volna adni (lásd a Bíróságnak a fent hivatkozott Mulder és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben hozott ítéletének 363365. pontját).
114 E körülmények között úgy kell határozni, hogy a Bizottság az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás egésze tekintetében maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a felperesek költségeit, a beavatkozó Tanács pedig maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) Az Elsőfokú Bíróság kötelezi a Bizottságot arra, hogy fizessen valamennyi felperesnek a jelen ítélet 3. melléklete (6) oszlopában a részükre egyénenként feltüntetett összegű kártérítést.
2) A kártérítés összegére 1999. december 31‑től a tényleges kifizetésig 5,25%‑os kamat jár.
3) A Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felpereseknél az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás egésze során felmerült költségeket.
4) A Tanács maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2007. július 12‑i nyilvános ülésen.
1. melléklet
A felperesek (13 fő) listája
Atkins T. F.
Brickley Carol
Eagle Richard J.
Fanthome John G.
Felton Robert
Gaberscik Alexander
Gardener Martin
Grant Michael George
Junger Edward
Marren Clifford
Marrs Beryl
Sands David
Walton Robert C.
2. melléklet
A felperes családneve | A kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdete | A kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetén fennálló besorolási és fizetési fokozat |
Brickley | 1996. március 1. | A 5/2 |
Eagle | 1996. március 1. | B 1/8 |
Felton | 1996. március 1. | A 5/3 |
Gaberscik | 1996. március 1. | A 7/1 |
Gardener | 1996. március 1. | B 1/7 |
Grant | 1996. március 1. | B 2/4 |
Marren | 1996. március 1. | B 1/5 |
Marrs | 1996. március 1. | B 1/8 |
Sands | 1996. március 1. | B 2/1 |
Walton | 1996. március 1. | A 5/5 |
3. melléklet
A felperes családneve | A szerződéses alkalmazottként szerzett nettó jövedelmek összege (1) Nemzeti jövedelmek (GBP) | Egyenértékű ideiglenes alkalmazottként szerzett nettó jövedelmek összege (2) Közösségi jövedelmek (GBP) | Különbség: Egyszerű nettó veszteség (3 = 2-1) (GBP) | Különbség: Kumulált nettó veszteség (4 = a 3. oszlop értékének 1999. december 31‑ére korrigált összege) (GBP) | Öregségi nyugdíjban (vagy távozási díjban) bekövetkezett veszteség (5) (GBP) | 1999. december 31‑ig bekövetkezett teljes veszteség (6 = 4 + 5) (GBP) |
Brickley | 55 885 | 127 702 | 71 817 | 78 799 | 12 233 | 91 033 |
Eagle | 102 784 | 186 517 | 83 734 | 90 189 | 147 220 | 237 410 |
Felton | 127 231 | 198 678 | 71 447 | 76 915 | 48 132 | 125 047 |
Gaberscik | 61 513 | 87 728 | 26 215 | 28 210 | 12 346 | 40 555 |
Gardener | 104 242 | 262 987 | 158 745 | 170 348 | 121 464 | 291 812 |
Grant | 62 745 | 167 619 | 104 875 | 111 738 | 127 730 | 239 467 |
Marren | 111 040 | 207 958 | 96 918 | 104 288 | 123 823 | 228 111 |
Marrs | 102 977 | 186 517 | 83 540 | 89 981 | 162 080 | 252 061 |
Sands | 72 970 | 157 228 | 84 259 | 90 038 | 88 551 | 178 589 |
Walton | 113 978 | 210 673 | 96 695 | 103 612 | 104 409 | 208 021 |