2011. november 10-én benyújtott kereset - Schenker Customs Agency kontra Bizottság
(T-576/11. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: holland
Felek
Felperes: Schenker Customs Agency BV (Rotterdam, Hollandia) (képviselők: A. Jansen és J. Biermasz ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
semmisítse meg az Európai Bizottság REM 01/2010 ügyben 2011. július 27-én hozott határozatát;
állapítsa meg, hogy indokolt az utólagosan beszedett vámok elengedése.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes 1999. február 19. és 2001. július 19. között mint vámügynök saját nevében glifozát szabad forgalomba bocsátása céljából összesen 52 vámáru-nyilatkozatot nyújtott be. Valamennyi vámáru-nyilatkozaton Tajvant tüntették fel származási országként. Az OLAF által lefolytatott vizsgálat során kiderült, hogy a bejelentett glifozát nem Tajvanból, hanem Kínából származik. Emiatt a felperesnek dömpingellenes vámot kell fizetnie, amelyet a holland vámhatóságok követelnek.
A felperes azt állítja, hogy az Európai Bizottság tévesen döntött úgy, hogy nem volt indokolt a behozatali vámok elengedése.
Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.
Az első jogalap azon alapul, hogy az Európai Bizottság tévedett annak megítélése során, hogy a védelemhez való jog megsértése, a vámok késedelmes kivetése, és az, hogy a Schenker közvetlen képviselet útján nem tehetett nyilatkozatot, kihatással van-e a vámtartozás fennállására. Márpedig a felperes szerint ezek az érvek alátámasztják, hogy a 2913/92 rendelet 239. cikke szerinti különleges helyzet állt elő, azokat tehát érdemben kellett volna vizsgálni.
A második jogalap azon alapul, hogy a felperes szerint az Európai Bizottság tévesen vélte úgy, hogy nem tekinthető a 2913/92 rendelet 239. cikke szerinti különleges helyzetnek az, hogy a tajvani kereskedelmi kamarák hibás eredetigazolásokat bocsátottak ki.
A harmadik jogalap azon alapul, hogy az Európai Bizottság tévesen vélte úgy, hogy nem tekinthető a 2913/92 rendelet 239. cikke szerinti különleges helyzetnek az, ahogyan a jelen esetben eljárt. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság ugyanakkor nem gyakorolt hatékony felügyeletet a csalás kivizsgálása felett és nem koordinálta az ügyet.
A negyedik jogalap azon alapul, hogy az Európai Bizottság tévesen vélte úgy, hogy a holland hatóságok eljárása nem hozta különleges helyzetbe a Schenkert. A felperes azt állítja, hogy az Európai Bizottság nem ismerte el, hogy a holland hatóságok - miután tudomásukra jutott a Tajvanból behozott glifozáttal kapcsolatos csalás - szabálytalanul jártak el.
Az ötödik jogalap azon alapul, hogy az Európai Bizottság tévesen vélte úgy, hogy a felperes nem a vámügynöktől elvárható gondossággal járt el, és emiatt nem indokolt a behozatali vámok elengedése. A felperes előadja, hogy sem megtévesztés, sem nyilvánvaló hanyagság nem róható a terhére, és e tekintetben a Douanekamer van het Gerechtshof Amsterdam 2008. december 18-án hozott határozatára hivatkozik (lásd a határozat 5.2.3. pontját).
A hatodik jogalap azon alapul, hogy az Európai Bizottság jogsértő módon nem vizsgálta meg az összes releváns tényt és körülményt.
____________1 - A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.).