Language of document : ECLI:EU:C:2005:151

C‑342/03. sz. ügy

Spanyol Királyság

kontra

az Európai Közösségek Tanácsa

„Közös kereskedelempolitika – Thaiföldről és a Fülöp-szigetekről származó tonhalkonzervek – Közvetítés a WTO keretein belül – 975/2003/EK rendelet – Vámkontingens”

Az ítélet összefoglalása

1.        Közös kereskedelempolitika – Harmadik országokkal folytatott kereskedelem – A közösségi preferencia elve – Terjedelem

2.        Közös kereskedelempolitika – Harmadik országokkal folytatott kereskedelem – Tarifális intézkedések meghozatala – Ennek alávetése a közösségi termelők számára hátrányos hatások teljes hiányának – Megengedhetetlenség

3.        Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – A gazdasági szereplők jogos bizalmának tagállam által hivatkozott megsértése – Elfogadhatóság

4.        Közös kereskedelempolitika – A közösségi intézmények általi szabályozás – Mérlegelési jogkör – A gazdasági szereplőknek a fennálló helyzet fenntartásába vetett jogos bizalma – Hiány

(975/2003 tanácsi rendelet)

5.        Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Rendeletek

(EK 253. cikk)

6.        Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Hatáskörrel való visszaélés – Fogalom

1.        Bár a „közösségi preferencia” egyike azon politikai jellegű megfontolásoknak, amelyeket a közösségi intézmények a harmadik országokkal folytatott kereskedelem rendszerének kidolgozásakor alapul vettek, ez a preferencia semmiképpen sem olyan jogi követelmény, amelynek a figyelmen kívül hagyása maga után vonhatja a másodlagos jog valamely aktusának érvénytelenségét.

(vö. 18–19. pont)

2.        A közösségi jog nem tiltja olyan tarifális intézkedések meghozatalát, amelyeknek a versenyre gyakorolt lehetséges hatásai az érintett termelők megrendeléseinek csökkenésére, valamint a szociális költségek, a környezetvédelem és a termékek minőségének ellenőrzése terén egyrészről az érintett harmadik országok, másrészről pedig a Közösség között meglévő különbségek következtében egyenlőtlen versenyfeltétek teremtésére korlátozódnak.

Az ilyen tilalom megakadályozná azt, hogy a Közösség hozzájáruljon a nemzetközi kereskedelem előtt álló korlátok fokozatos megszüntetéséhez. Ugyanis minden vámtételcsökkentés valamilyen módon befolyásolhatja a harmadik országokból behozott és az azoknak megfelelő közösségi termékek közötti versenyt a közösségi termelők hátrányára. Az ezzel ellentétes értelmezés azt jelentené, hogy a Közösség soha nem csökkenthetné a behozott termékekre kiszabott vámokat.

(vö. 24–25. pont)

3.        Bár a bizalomvédelem elvére minden gazdasági szereplő hivatkozhat azon az alapon, hogy benne valamely intézmény megalapozott reményeket keltett, semmi akadálya sincs annak, hogy valamely tagállam megsemmisítés iránti kereset keretében maga hivatkozzon arra, hogy az intézmények valamely aktusa sérti bizonyos gazdasági szereplők jogos bizalmát.

(vö. 47. pont)

4.        A gazdasági szereplők nem hivatkozhatnak a bizalomvédelem elvére akkor, ha az érdekeiket érintő közösségi intézkedés elfogadását előre láthatják.

A közös kereskedelempolitikáról lévén szó, mivel a közösségi intézmények mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az annak kialakításához szükséges eszközök megválasztásában, a gazdasági szereplők nem vethetik jogos bizalmukat valamely létező helyzet fenntartásába.

(vö. 48–49. pont)

5.        A közösségi rendeleteknek az EK 253. cikkben előírt indokolásából világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az intézmény – azaz a jogi aktus alkotója – érvelésének, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálatát.

Amikor általános hatályú jogi aktusról van szó, az indokolás szorítkozhat egyfelől az aktus elfogadásához vezető általános helyzet, másfelől pedig az általa elérni kívánt általános célok megjelölésére.

(vö. 54–55. pont)

6.        Valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban a hivatkozott céltól eltérő cél elérése, vagy az ügy körülményeinek kezelésére a Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el.

(vö. 64. pont)