T‑219/09. és T‑326/09. sz. ügyek

Gabriele Albertini és társai és

Brendan Donnelly

kontra

Európai Parlament

„Megsemmisítés iránti kereset – Az európai parlamenti képviselők kiegészítő nyugdíjrendszere – A kiegészítő nyugdíjrendszer módosítása – Általános hatályú aktus – A személyében való érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”

A végzés összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt benyújtott keresetnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésére való alapításának lehetősége – Hiány

(EK 230. cikk, negyedik és ötödik bekezdés, EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A képviselők kiegészítő nyugdíjrendszeréről szóló szabályzat módosításáról szóló európai parlamenti határozat – Valamely képviselő által benyújtott kereset – A személyében való érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

3.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A személyében való érintettség szükségességére vonatkozó feltétel contra legem értelmezése – Megengedhetetlenség

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

1.      A kereset elfogadhatóságának kérdését az előterjesztésekor hatályos szabályok alapján kell eldönteni, és a kereset elfogadhatóságának feltételeit a kereset előterjesztésének időpontjában kell megítélni, azaz a keresetlevél benyújtásakor. Ennélfogva az EUM‑Szerződés 2009. december 1‑jei hatálybalépése előtt előterjesztett kereset elfogadhatóságát nem az EUMSZ 263. cikk, hanem az EK 230. cikk alapján kell megítélni.

(vö. 39. pont)

2.      Egy természetes vagy jogi személy csak akkor tekinthető úgy, hogy őt egy általános hatályú jogi aktus személyében érinti, ha az sajátos jellemzői vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá.

Márpedig az, hogy az Európai Parlament Elnökségének a parlamenti képviselők költségtérítéséről és juttatásairól szóló szabályzat VIII. mellékletében szereplő, (önkéntes) kiegészítő nyugdíjrendszerről szóló szabályzat módosításáról szóló 2009. április 1‑jei határozata érinti azokat a jogosultságokat, amelyeket az érdekeltek a jövőben érvényesíthetnének a kiegészítő nyugdíjalaphoz való csatlakozásuk következtében, az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében véve nem egyéníti őket minden más személyhez képest, mivel olyan objektíve meghatározott helyzetben vannak, amely a nyugdíjalaphoz csatlakozott minden más képviselő helyzetéhez hasonló.

Igaz, hogy az, hogy a közösségi intézmények külön rendelkezések alapján kötelesek figyelembe venni azokat a következményeket, amelyeket az elfogadás előtt álló aktus bizonyos egyének helyzetére gyakorol, egyéníti ez utóbbiakat. Mindazonáltal a szóban forgó határozat elfogadásakor a közösségi jog egyetlen rendelkezése sem írta elő az Elnökség számára a felperesek sajátos helyzetének figyelembevételét.

(vö. 45–46., 48–49. pont)

3.      A Szerződés által felállított jogszerűségi felülvizsgálati rendszer alapján természetes vagy jogi személy rendeletet csak akkor támadhat meg, ha nemcsak közvetlenül, hanem személyében is érintett. Jóllehet ez utóbbi feltételt a hatékony bírói jogvédelemhez való jog alapelvének fényében kell értelmezni, figyelembe véve a felperest egyéníthető egyes körülményeket, az ilyen értelmezés nem vezethet az említett, a Szerződésben kifejezetten előírt feltételtől való eltéréshez, anélkül hogy a Szerződésben a közösségi bíróságok számára megállapított hatáskör kereteit túllépnék.

Ugyanígy a gondos igazságszolgáltatás és az eljárásgazdaságosság elve sem igazolhatja az egyébként az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerinti elfogadhatósági feltételeknek nem megfelelő kereset elfogadhatóvá nyilvánítását, anélkül hogy a Szerződésben az uniós bíróságok számára megállapított hatáskör kereteit túllépnék. Ezen elvek egyike sem szolgálhat ugyanis az e bíróságok számára a Szerződésben előírt hatásköröktől való eltérés megalapozásához.

(vö. 52., 54. pont)