C‑196/15. sz. ügy

Granarolo SpA

kontra

Ambrosi Emmi France SA

(a cour d’appel de Paris [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 44/2001/EK rendelet – Az 5. cikk 1. és 3. pontja – Joghatósággal rendelkező bíróság – A »szerződéses igény« és »jogellenes károkozással kapcsolatos ügy« fogalma – Régóta fennálló kereskedelmi kapcsolatok hirtelen megszakítása – Kártérítési kereset – Az »ingó dolog értékesítése« és a »szolgáltatás nyújtása« fogalma”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2016. július 14.

1.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – Különös joghatóságok – Joghatóság jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben – Fogalom – Régóta fennálló kereskedelmi kapcsolatok hirtelen megszakítására alapított kártérítési kereset – Kizártság – Feltétel – Hallgatólagos szerződéses jogviszony fennállása – A nemzeti bíróság általi értékelés – Értékelési szempontok

(44/2001 tanácsi rendelet, 5. cikk, 3. pont)

2.        Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001 rendelet – Különös joghatóságok – Az 5. cikk 1. pontjának b) alpontja – Régóta fennálló kereskedelmi kapcsolatok – Arra vonatkozó lehetőség, hogy ezeket az említett szerződés jellemző kötelezettsége alapján ingó dolog értékesítésére vonatkozó szerződésnek vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésnek minősítsék – A nemzeti bíróság általi értékelés

(44/2001 tanácsi rendelet, 5. cikk, 1. pont, b) alpont)

1.        Úgy kell értelmezni a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját, hogy a régóta fennálló kereskedelmi kapcsolatok hirtelen megszakítása miatti kártérítési kereset nem tartozik az e rendelet értelmében vett, jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek körébe, ha a felek között hallgatólagos szerződéses jogviszony állt fenn, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak a nemzeti jogi minősítésétől függetlenül kell megvizsgálnia. Az ilyen hallgatólagos szerződéses jogviszony fennállása bizonyításának egybevágó körülmények csoportján kell alapulnia, amely körülmények között többek között szerepelhet a régóta fennálló kereskedelmi kapcsolatok megléte, a felek közötti jóhiszeműség, az ügyletek szabályszerűsége és időbeli alakulásuk mennyiségben és értékben kifejezve, a felszámított árakra és/vagy a nyújtott árengedményekre vonatkozó esetleges megállapodások, valamint a levélváltások.

(vö. 22., 25., 26., 28. pont, a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Úgy kell értelmezni a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának b) alpontját, hogy a régóta fennálló kereskedelmi kapcsolatokat „ingó dolog értékesítésére vonatkozó szerződésnek” kell minősíteni, ha a szóban forgó szerződés jellemző kötelezettsége valamely áru szállítása, „szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésnek” pedig akkor, ha e kötelezettség valamely szolgáltatás nyújtása, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meghatároznia.

Az első esetben az ingó dolog értékesítésének való minősítés alkalmazható két gazdasági szereplő közötti régóta fennálló kereskedelmi kapcsolatra, ha e kapcsolat olyan egymást követő megállapodásokra korlátozódik, melyek tárgya a termékek szállítása és elszállítása. Ellenben nem felel meg a szokványos forgalmazási szerződés rendszerének, amelyet egy keretmegállapodás jellemez, amelynek tárgya egy szállítási és ellátási kötelezettség, és amelyet két gazdasági szereplő köt a jövőre nézve.

A második esetben, a szolgáltatásnyújtásnak való minősítést illetően, az említett rendelkezés szerinti szolgáltatás fogalmának a meghatározása magában foglalja legalábbis azt, hogy a szolgáltatásnyújtó fél meghatározott tevékenységet végez díjazás ellenében. E meghatározás első kritériumát, azaz a tevékenység végzését illetően, e kritérium megfelel az egyik fél termékeinek a másik fél általi forgalmazására irányuló szerződés esetében az azon fél által nyújtott jellemző szolgáltatásnak, amely e forgalmazást biztosítva részt vesz az érintett termékek terjesztésének fejlesztésében annak a körülménynek köszönhetően, amely fennállásának megállapítása a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik, hogy a forgalmazó olyan szolgáltatásokat és kedvezményeket kínálhat a vevőknek, amit egy egyszerű viszonteladó nem tudna, és ekképpen a szállító termékei számára nagyobb részesedést szerezhet a helyi piacon. A tevékenységért nyújtott díjazás kritériuma nem értelmezhető szigorúan egy pénzösszeg kifizetéseként. E tekintetben figyelembe kell venni többek között azon tényt, hogy a forgalmazási szerződés főszabály szerint a forgalmazóknak a szállító általi kiválasztásán alapul, amely kiválasztás a forgalmazóknak versenyelőnyt biztosíthat, amennyiben ők lesznek az egyetlenek, akik a szállító termékeit a meghatározott területen értékesíthetik, vagy legalábbis korlátozott számú forgalmazók számára lesz csak e jog biztosítva. Ezenkívül a forgalmazási szerződés gyakran rendelkezik a forgalmazók számára nyújtott segítségről a reklámanyagokhoz való hozzáférés, a know‑how képzésen keresztüli átadása, vagy akár fizetési könnyítések révén. A nemzeti bíróságnak kell e körülmények fennállását megvizsgálnia.

(vö. 35., 37–41., 44. pont, a rendelkező rész 2. pontja)