A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2018. március 14.(*)(i)

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében Észak‑Koreával szemben elfogadott korlátozó intézkedések – Olyan személyek és szervezetek jegyzéke, akikre, illetve amelyekre alkalmazandó a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása – A felperesek nevének felvétele – A jegyzékbe való felvétel megalapozottságára vonatkozó bizonyíték – Indokolási kötelezettség”

A T‑533/15. és T‑264/16. sz. egyesített ügyekben,

Il‑Su Kim (lakóhelye: Phenjan [Észak‑Korea]) és a mellékletben megnevezett többi felperes(1) (képviselik őket: M. Lester, S. Midwinter QC, valamint T. Brentnall és A. Stevenson solicitors)

felpereseknek a T‑533/15. sz. ügyben,

a Korea National Insurance Corporation (székhelye: Phenjan, képviselik: M. Lester, S. Midwinter, T. Brentnall és A. Stevenson)

felperesnek a T‑264/16. sz. ügyben

az Európai Unió Tanácsa (képviselik kezdetben: A. de Elera‑San Miguel Hurtado és A. Vitro, később: A. Vitro és F. Naert, meghatalmazotti minőségben)

és

az Európai Bizottság (képviselik a T‑533/15. sz. ügyben: Havas L., S. Bartelt és D. Gauci, meghatalmazotti minőségben, és a T‑264/16. sz. ügyben: Havas L. és S. Bartelt, meghatalmazotti minőségben, később: a T‑533/15. sz. ügyben Havas L. és D. Gauci, meghatalmazotti minőségben, a T‑264/16. sz. ügyben: Havas L., meghatalmazotti minőségben)

alperesek ellen,

támogatja őket:

Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága (képviselik kezdetben: V. Kaye, később: S. Brandon, később: S. Brandon és C. Crane, végül: M. Brandon, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél a T‑533/15. sz. ügyben,

a T‑533/15. sz. ügyben a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/183/KKBP határozat módosításáról szóló, 2015. július 2‑i (KKBP) 2015/1066 tanácsi határozatnak (HL 2015. L 174., 25. o.), a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 329/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2015. július 2‑i (EU) 2015/1062 bizottsági végrehajtási rendeletnek (HL 2015. L 174., 16. o.), a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/183/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. március 31‑i (KKBP) 2016/475 tanácsi határozatnak (HL 2016. L 85., 34. o.), a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 329/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2016. április 27‑i (EU) 2016/659 bizottsági végrehajtási rendeletnek (HL 2016. L 114., 9. o.), a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2013/183/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 27‑i (KKBP) 2016/849 tanácsi határozatnak (HL 2016. L 141., 79. o.), valamint az e határozathoz kapcsolódó valamennyi tanácsi végrehajtási rendeletnek a felpereseket érintő részei tekintetében történő megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme, és a T‑264/16. sz. ügyben a 2016/475 határozatnak, a 2016/659 végrehajtási rendeletnek, a 2016/849 határozatnak, valamint az e határozathoz kapcsolódó valamennyi tanácsi végrehajtási rendeletnek a felperest érintő részei tekintetében történő megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),

tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, V. Kreuschitz és N. Półtorak (előadó) bírák,

hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. május 4‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A T‑264/16. sz. ügy felperese, a Korea National Insurance Corporation (a továbbiakban: KNIC) a biztosítás területén tevékenykedő észak‑koreai vállalkozás.

2        A T‑533/15. sz. ügy felperesei, Kim Il‑Su és a mellékletben megnevezett többi felperes kapcsolatot tartottak fenn a KNIC‑vel vagy annak valamelyik fióktelepével.

 A Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedésekről

3        A jelen ügyek azon, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni nyomásgyakorlás céljából bevezetett korlátozó intézkedésekkel kapcsolatosak, amelyek célja, hogy ez utóbbi megszüntesse az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységét.

4        E tevékenységeket az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa (a továbbiakban: ENSZ BT) a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélynek minősítette számos határozatban, többek között az 1695. (2006), 1718. (2006), 1874. (2009), 2087. (2013) és 2094. (2013) sz. határozatban.

5        Az Európai Unió Tanácsa 2006. november 20‑án az EUSZ 15. cikk alapján elfogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2006/795/KKBP közös álláspontot (HL 2006. L 322., 32. o.), többek között az ENSZ BT 1695. (2006) és 1718. (2006) sz. határozatának a végrehajtása céljából. E közös álláspont 1. és 2. cikke szerint tilos többek között a tagállamok állampolgárai részéről vagy a tagállamok területén keresztül vagy a tagállamok területéről bizonyos technológiákat és luxuscikkeket közvetlenül vagy közvetve Észak‑Koreába szállítani, értékesíteni vagy átadni. E jogszabály 3. cikke értelmében a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket azon – a 2006/795 közös álláspont mellékletben felsorolt – személyek és családtagjaik területükre történő belépésének vagy területükön történő átutazásának megakadályozására, akiket a szankcióbizottság vagy az ENSZ BT felelősként jelölt meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az atomfegyverekkel, ballisztikus rakétákkal és tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos programokra vonatkozó politikájáért, beleértve annak támogatását vagy előmozdítását is. Végezetül a közös álláspont a 4. cikkében előírta minden olyan pénzeszköz és gazdasági erőforrás befagyasztását, amelyek olyan személyek vagy jogalanyok közvetlen vagy közvetett tulajdonában, birtokában vagy ellenőrzése alatt állnak, akiket a szankcióbizottság vagy az ENSZ BT akként jelöl meg, hogy közreműködnek vagy támogatást nyújtanak – akár törvénytelen módon is – a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság atomfegyverekkel, más tömegpusztító fegyverekkel és ballisztikus rakétákkal kapcsolatos programjaiban, vagy olyan személyek vagy jogalanyok közvetlen vagy közvetett tulajdonában, birtokában vagy ellenőrzése alatt állnak, akik az előbb említettek nevében vagy irányítása szerint járnak el.

6        Mivel az Európai Közösség fellépése szükséges volt a 2006/795 közös álláspont által előírt bizonyos intézkedéseknek a végrehajtásához, a Tanács az EK 60. és EK 301. cikk alapján elfogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. március 27‑i 329/2007/EK rendeletet (HL 2007. L 88., 1. o.), amelynek a tartalma lényegében megegyezett az említett közös álláspontéval.

7        2009. július 27‑én a Tanács az EUSZ 15. cikk alapján elfogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2006/795 közös álláspont módosításáról szóló 2009/573/KKPB közös álláspontot (HL 2009. L 197., 111. o.).Ez a jogszabály egyrészt végrehajtotta az ENSZ BT 1874. (2009) sz. határozatát. Másrészt előírta a fenti 5. pontban említett intézkedések alkalmazási körének a kiterjesztését. Konkrétan e jogszabály (13) és (14) preambulumbekezdéséből az következik, hogy belépési korlátozásokat kell alkalmazni az Európai Unió által megjelölt személyekre, és be kell fagyasztani az Európai Unió által megjelölt személyek vagy szervezetek pénzeszközeit vagy gazdasági forrásait. A 2006/795 közös álláspont 3. és 4. cikke tehát módosult. Ezenfelül az e rendelkezéseknek, valamint a 2009/573 közös álláspont 1. cikkének 8. pontjában foglalt rendelkezéseknek az egymással összefüggésben való értelmezéséből az következik, hogy az e jogszabály I. mellékletében foglalt, személyeket felsoroló jegyzéket a szankcióbizottság vagy az ENSZ BT határozta meg, míg az említett jogszabály II. és III. mellékletében foglalt, személyeket felsoroló jegyzéket a Tanács állította össze. A Tanács 2009. december 22‑én az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a 2006/795 közös álláspont módosításáról szóló 2009/1002/KKBP határozatot (HL 2009. L 346., 47. o.). Ez a határozat módosította többek között a 2006/795 közös álláspont II. és III. mellékletét.

8        Következésképpen a Tanács az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése alapján 2009. december 22‑én elfogadta a 329/2007 rendelet módosításáról szóló 1283/2009/EU rendeletet (HL 2009. L 346., 1. o.).

9        2010. december 22‑én a Tanács az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2006/795/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/800/KKBP határozatot (HL 2010. L 341., 32. o.). Bár e jogszabály rendelkezései lényegében azonosak voltak a 2006/795 közös álláspont rendelkezéseivel, azok a Tanács által meghatározott, olyan további személyeknek és szervezeteknek a mellékletben szereplő jegyzékekbe való felvételét is célozták, akikkel vagy amelyekkel szemben korlátozó intézkedések alkalmazandók, valamint a közös álláspont I. és a II. mellékletének a módosítására irányuló eljárásnak a megváltoztatására irányultak annak érdekében, hogy a megjelölt személyek és szervezetek tájékoztatásban részesüljenek a jegyzékbe vételük indokairól, biztosítsák számukra a lehetőséget arra, hogy észrevételeket terjesszenek elő, és a Tanács az észrevételek vagy az új lényeges bizonyítékok birtokában ezen észrevételek figyelembevételével felülvizsgálhassa a döntését, és erről értesíthesse az érintett személyt vagy szervezetet.

10      Következésképpen az Európai Bizottság ugyanezen a napon elfogadta a 329/2007 rendelet módosításáról szóló 1251/2010/EU rendeletet (HL 2010. L 341., 15. o.).

 A felperesekkel szemben elfogadott korlátozó intézkedések

11      2013. április 22‑én a Tanács az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2010/800/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2013/183/KKBP határozatot (HL 2013. L 111., 52. o.). Ez a jogszabály többek között az ENSZ BT 2094. (2013) sz. határozata rendelkezéseinek a figyelembevételét célozta.

12      A 2013/183 határozat 15. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontja értelmében be kell fagyasztani minden olyan pénzeszközt és gazdasági erőforrást, amely olyan személyekhez vagy szervezetekhez tartozik, vagy olyan személyek vagy szervezetek közvetlen vagy közvetett tulajdonában vagy birtokában van, vagy ellenőrzése alatt áll, akik „a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nukleáris tevékenységekkel, ballisztikus rakétákkal és tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos programjaihoz esetlegesen hozzájáruló pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak, vagy ilyen célú pénzügyi vagy más eszközöket vagy forrásokat átutalnak a tagállamok területére, azon keresztül vagy onnan kiindulva, vagy a tagállamok állampolgárai vagy a jogrendjük alá tartozó jogalanyok, vagy a területükön található személyek vagy pénzügyi intézmények bevonásával, illetve a nevükben vagy irányításuk szerint eljáró személyek vagy szervezetek, vagy a tulajdonukban lévő vagy általuk ellenőrzött szervezetek” (a továbbiakban: jegyzékbe vételi kritériumok).

13      A 2013/183 határozat 15. és 19–21. pontjainak együttes értelmezéséből az következik, hogy a megjelölt személyeknek az e jogszabály I. mellékletében foglalt jegyzékét a szankcióbizottság vagy az ENSZ BT állapította meg, míg az említett jogszabály II. mellékletében foglalt, megjelölt személyeket felsoroló jegyzéket a Tanács állította össze.

14      Következésképpen a Tanács 2013. július 22‑én az EUMSZ 215. cikk alapján elfogadta a 329/2007 rendelet módosításáról szóló 696/2013/EU rendeletet (HL 2013. L 198., 22. o.). A 696/2013 rendelettel módosított 329/2007 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének b) pontja előírta azon személyek, szervezetek és szervek valamennyi pénzeszközének és gazdasági forrásának a befagyasztását, akiknek vagy amelyeknek a jegyzéke az V. mellékletben szerepel, valamint valamennyi olyan pénzeszköznek és gazdasági forrásnak a befagyasztását, amelyek e személyek, szervezetek és szervek birtokában vagy ellenőrzése alatt állnak. E rendelkezés szerint az V. melléklet tartalmazza azokat a IV. mellékletben fel nem sorolt személyeket, szervezeteket és szerveket, akiket vagy amelyeket a Tanács a 2013/183 határozat 15. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján olyan személyekként, szervezetekként vagy szervekként minősített, akik vagy amelyek „Észak‑Korea nukleáris fegyverekkel, egyéb tömegpusztító fegyverekkel vagy ballisztikus rakétákkal kapcsolatos programjaihoz esetlegesen hozzájáruló pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak, vagy ilyen célú pénzügyi vagy más eszközöket vagy forrásokat utalnak át az Unió területére, azon keresztül vagy onnan kiindulva, vagy a tagállamok állampolgárai vagy a jogrendjük alá tartozó jogalanyok, vagy a területükön található személyek vagy pénzügyi intézmények bevonásával, illetve a nevükben vagy irányításuk szerint eljáró személyek, jogalanyok vagy szervek, vagy a tulajdonukban lévő vagy általuk ellenőrzött személyek, jogalanyok vagy szervek”.

15      A Tanács 2015. július 2‑án az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a 2013/183 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/1066 határozatot (HL 2015. L 174., 25. o.), és következésképpen a Bizottság ugyanezen a napon elfogadta a 329/2007 rendelet módosításáról szóló (EU) 2015/1062 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 174., 16. o.) (a továbbiakban együttesen: első megtámadott jogi aktusok).

16      A 2015/1066 határozatban a T‑533/15. sz. ügy felpereseinek nevét felvették a 2013/183 határozat II. mellékletének II. A. pontjában szereplő, a Tanács által megállapított azon jegyzékbe, amely azon személyek neveit tartalmazza, akikkel szemben korlátozó intézkedéseket alkalmaznak. E felvételt a következő indokokra (a továbbiakban: a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó első indokok) alapították:

„Kim Il‑Su – Rahlstedter Straße 83 a, 22149 Hamburg – Születési ideje: 1965. 09. 02. – Születési helye: Phenjan, KNDK – Az EU által jegyzékbe vett KNIC GmbH teljhatalmú meghatalmazott képviselője, a KNIC nevében vagy irányításával jár el.

Kang Song‑Nam – Rahlstedter Straße 83 a, 22149 Hamburg – Születési ideje: 1972. 07. 05. – Születési helye: Phenjan, KNDK – Az EU által jegyzékbe vett KNIC GmbH teljhatalmú meghatalmazott képviselője, a KNIC nevében vagy irányításával jár el.

Choe Chun‑Sik – Rahlstedter Straße 83 a, 22149 Hamburg – Születési ideje: 1963. 12. 23. – Születési helye: Phenjan, KNDK – Útlevélszáma: 745132109. Érvényes 2020. 02. 12‑ig – Az EU által jegyzékbe vett KNIC GmbH teljhatalmú meghatalmazott képviselője, a KNIC nevében vagy irányításával jár el.

Sin Kyu‑Nam – Születési ideje: 1972. 09. 12. – Születési helye: Phenjan, KNDK. – Útlevélszáma: PO472132950 – Osztályvezető a KNIC phenjani székhelyén és a KNIC GmbH Hamburg korábbi teljhatalmú meghatalmazott képviselője. A KNIC nevében vagy irányításával jár el.

Pak Chun‑San – Születési ideje: 1953. 12. 18. – Születési helye: Phenjan, KNDK. – Útlevélszáma: PS472220097 – Osztályvezető a KNIC phenjani székhelyén és a KNIC GmbH Hamburg korábbi teljhatalmú meghatalmazott képviselője. A KNIC nevében vagy irányításával jár el.

So Tong Myong – Születési ideje: 1956. 09. 10. –A KNIC Gmbh Hamburg ügyvezető igazgatója, a KNIC nevében vagy irányításával jár el.”

17      A 2013/183 határozat tekintetében végrehajtott módosítások tükrözése érdekében a T‑533/15. sz. ügy felpereseinek a nevét lényegében a fenti 16. pontban felsoroltakkal azonos indokok alapján felvették a 2015/1062 végrehajtási rendelettel módosított 329/2007 rendelet V. mellékletének C. pontjába is.

18      A Tanács 2016. március 31‑én az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a 2013/183 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2016/475 határozatot (HL 2016. L 85., 34. o.), és következésképpen a Bizottság 2016. április 27‑én elfogadta a 329/2007 rendelet módosításáról szóló (EU) 2016/659 végrehajtási rendeletet (HL 2016. L 114., 9. o.) (a továbbiakban együttesen: második megtámadott jogi aktusok).

19      A 2016/475 határozat a KNIC nevét felvette a 2013/183 határozat II. mellékletének II. B. pontjában szereplő, a Tanács által megállapított azon jegyzékbe, amely azon szervezetek neveit tartalmazza, amelyekkel szemben korlátozó intézkedéseket alkalmaznak. Ez a felvétel a következő indokokon (a továbbiakban: a KNIC‑re vonatkozó indokok) alapult:

„Korea National Insurance [Corporation] (KNIC) és fióktelepei (más néven Korea Foreign Insurance Company) – Haebangsan‑dong, Central District, Pyongyang, DPRK – Rahlstedter Strasse 83 a, 22149 Hamburg – Korea National Insurance Corporation of Alloway, Kidbrooke Park Road, Blackheath, London SE3 0LW – Állami tulajdonban és irányítás alatt álló Korea National Insurance Corporation (KNIC) jelentős devizajövedelmet biztosít, amely hozzájárulhat a KNDK nukleáris fegyverekkel, ballisztikus rakétákkal, illetve egyéb tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos programjaihoz. Emellett a phenjani székhelyű KNIC az Unió által jegyzékbe vett Koreai Munkáspárt 39. Hivatalához kapcsolódik.”

20      A 2016/659 rendelet a KNIC nevét felvette a 329/2007 rendelet V. mellékletének D. pontjába. A KNIC nevének a felvétele lényegében azonos indokon alapult, mint amelyeket a fenti 19. pont ismertet.

21      A 2016/475 határozatban a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó, a 2013/183 rendelet II. mellékletének II A. pontjában szereplő megjegyzések a következőképpen módosultak (a továbbiakban: a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó második indokok):

„Kim Il‑Su – Születési idő: 1965. 09. 02. – Születési hely: Phenjan, KNDK. – Menedzser a Korea National Insurance Corporation (KNIC) viszontbiztosítással foglalkozó osztályán, a KNIC phenjani székhelyén; a KNIC korábbi hamburgi meghatalmazott főképviselője; a KNIC nevében vagy annak irányítása alatt jár el.

Kang Song‑Sam – Születési idő: 1972. 07. 05. – Születési hely: Phenjan, KNDK. – A Korea National Insurance Corporation (KNIC) hamburgi korábbi megbízott képviselője; továbbra is a KNIC érdekében, nevében vagy annak irányítása alatt jár el.

Choe Chun‑Sik – Születési idő: 1963. 12. 23.– Születési hely: Phenjan, KNDK.– Útlevélszám: 745132109 – Útlevél érvényességi ideje: 2020. 02. 12. – Igazgató a Korea National Insurance Corporation (KNIC) viszontbiztosítással foglalkozó osztályán; a KNIC phenjani székhelyén; a KNIC nevében vagy annak irányítása alatt jár el.

Sin Kyu‑Nam – Születési idő: 1972. 09. 12. – Születési hely: Phenjan, KNDK. – Útlevélszám: PO472132950 – Igazgató a Korea National Insurance Corporation (KNIC) viszontbiztosítással foglalkozó osztályán, a KNIC phenjani székhelyén, a KNIC korábbi hamburgi meghatalmazott főképviselője; a KNIC nevében vagy annak irányítása alatt jár el.

Pak Chun‑San – Születési idő: 1953. 12. 18. – Születési hely: Phenjan, KNDK. – Útlevélszám: PS472220097 – Legalább 2015 decemberéig igazgató a Korean National Insurance Corporation (KNIC) viszontbiztosítással foglalkozó osztályán, a KNIC phenjani székhelyén; a KNIC korábbi hamburgi meghatalmazott főképviselője; továbbra is a KNIC érdekében, nevében vagy annak irányítása alatt jár el.

So Tong Myong – Születési idő: 1956. 09. 10. – A Korea National Insurance Corporation (KNIC) elnöke; a KNIC nevében vagy annak irányítása alatt jár el.”

22      A 2013/183 határozat tekintetében végrehajtott módosítások tükrözése érdekében a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó, a 329/2007 rendelet V. mellékletének C. pontjában szereplő megjegyzéseket a 2016/659 rendelttel módosították. E megjegyzések lényegében azonosak voltak a fenti 21. pontban ismertetett megjegyzésekkel.

23      A Tanács 2016. május 27‑én az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2013/183/KKBP határozat hatályon kívül helyezéséről szóló (KKBP) 2016/849 határozatot (HL 2016. L 141., 79. o.). Következésképpen a Tanács 2016. május 27‑én elfogadta a 329/2007 rendelet módosításáról szóló (EU) 2016/841 rendeletet (HL 2016. L 141., 36. o.).

24      A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság által 2016. január 6‑án végzett atomkísérletekre válaszul az ENSZ BT által meghozott, 2270. (2016) sz. határozattal összhangban a Tanács a 2016/849 határozatban úgy határozott, hogy új korlátozó intézkedéseket ír elő.

25      A 2016/849 határozat 27. cikke (1) bekezdésének b) pontja (a továbbiakban: módosított jegyzékbe vételi kritériumok) a következőképpen rendelkezik:

„(1) Be kell fagyasztani minden olyan pénzeszközt és gazdasági erőforrást, amely az alábbiakhoz tartozik, azok közvetlen vagy közvetett tulajdonában vagy birtokában van, vagy ellenőrzése alatt áll:

[…]

b)      a II. mellékletben felsoroltak szerint, az I. mellékletben nem szereplő olyan személyek és szervezetek: […]

ii.      akik/amelyek a KNDK nukleáris tevékenységekkel, ballisztikus rakétákkal vagy más tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos programjaihoz esetlegesen hozzájáruló pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak, vagy ilyen célú pénzügyi vagy más eszközöket vagy forrásokat átutalnak a tagállamok területére, azon keresztül vagy onnan kiindulva, vagy a tagállamok állampolgárai vagy a jogrendjük alá tartozó szervezetek, vagy a területükön található személyek vagy pénzügyi intézmények bevonásával, illetve a nevükben vagy irányításuk szerint eljáró személyek vagy szervezetek, vagy a tulajdonukban lévő vagy általuk ellenőrzött szervezetek.”

26      A 2016/849 határozat 27., valamint 33–35. pontjainak együttes értelmezéséből az következik, hogy a megjelölt személyeknek az I. mellékletben foglalt jegyzékét a szankcióbizottság vagy az ENSZ BT állapította meg, míg a II. mellékletében foglalt, megjelölt személyeket felsoroló jegyzéket a Tanács állította össze.

27      A KNIC nevét felvették a 2016/849 határozat II. mellékletének II B. pontjában szereplő, korlátozó intézkedések által érintett szervezetek jegyzékébe. A KNIC nevének a felvételét lényegében a 2016/475 határozatban szereplő és a fenti 19. pontban ismertetett indokokkal azonos indokokra alapították.

28      A T‑533/15. sz. ügy felpereseinek a nevét felvették a 2016/849 határozat II. mellékletének II A. pontjában szereplő, korlátozó intézkedések által érintett személyek jegyzékébe. A T‑533/15. sz. ügy felperesei nevének a felvételét lényegében a 2016/475 határozatban szereplő és a fenti 21. pontban ismertetett, a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó második indokokkal azonos indokokra alapították (a továbbiakban: a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó harmadik indokok).

 Az eljárás és a felek kérelmei

29      A T‑533/15. sz. ügy felperesei a Törvényszék Hivatalához 2015. szeptember 11‑én benyújtott keresetlevéllel keresetet indítottak az első megtámadott jogi aktusok megsemmisítése iránt.

30      A T‑533/15. sz. ügy felperesei a Törvényszék Hivatalához 2015. november 30‑án benyújtott beadványban kérelmezték, hogy a Törvényszék az eljárási szabályzatának 123. cikke alapján adjon helyt a kereseti kérelmeiknek, és hozzon mulasztási ítéletet, mivel a Tanács és a Bizottság ellenkérelmét az e beadványokra nyitva álló határidő lejártát követően terjesztették elő.

31      Miután a T‑533/15. sz. ügy felpereseihez az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedés keretében e tekintetben kérdést intéztek, e felperesek a 2016. március 24‑i levélben visszavonták a Bizottság tekintetében a kereseti kérelmeiknek való helyt adásra vonatkozó kérelmüket.

32      A Törvényszék nyolcadik tanácsa elnökének határozatában 2016. március 15‑én megengedték Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága számára, hogy az eljárásba a Tanács és a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon. E tagállam a 2016. április 27‑i levélben lemondott arról, hogy beavatkozási beadványt terjesszen elő.

33      Mivel a Törvényszék összetétele megváltozott, a T‑533/15. sz. ügyet új előadó bíróhoz utalták.

34      A Törvényszék Hivatalához 2016. május 27‑én benyújtott keresetlevelével a KNIC keresetet indított a T‑264/16. sz. ügyben a második megtámadott jogi aktusok megsemmisítése iránt.

35      A Törvényszék Hivatalához 2016. május 27‑én benyújtott beadványban a T‑533/15. sz. ügy felperesei az eljárási szabályzat 86. cikke alapján kiigazították a keresetlevelet oly módon, hogy az a második megtámadott jogi aktusoknak az őket érintő részében való megsemmisítésére is kiterjedjen.

36      A T‑533/15. sz. ügy felperesei a Törvényszék Hivatalához 2016. június 3‑án benyújtott levélben az eljárási szabályzat 86. cikke alapján egy második alkalommal is kiigazították a keresetlevelet oly módon, hogy az a 2016/849 határozatnak az őket érintő részében való megsemmisítésére, valamint „az e határozathoz kapcsolódó valamennyi tanácsi végrehajtási rendelet” megsemmisítésére is kiterjedjen.

37      A KNIC a 2016. június 3‑i levélben az eljárási szabályzat 86. cikke alapján a T‑264/16. sz. ügyben kiigazította a keresetlevelet oly módon, hogy az a 2016/849 határozatnak az őt érintő részében való megsemmisítésére, valamint „az e határozathoz kapcsolódó valamennyi tanácsi végrehajtási rendelet” megsemmisítésére is kiterjedjen.

38      A Tanács és a Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2016. június 30‑án benyújtott beadványokban a T‑533/15. sz. ügyben a keresetlevél kiigazítására vonatkozóan észrevételeket terjesztett elő.

39      Ezen észrevételekben a Tanács és a Bizottság kérelmezte, hogy a T‑533/15. sz. ügyben függesszék fel az eljárást, és ezen ügyet egyesítsék a T‑264/16. sz. üggyel.

40      A T‑533/15. sz. ügy felperesei a 2016. július 18‑i levélben elismerték a T‑533/15. sz. ügy és a T‑264/16. sz. ügy közötti olyan kapcsolat fennállását, amely igazolja az említett ügyek egyesítését. Ugyanakkor nem nyilatkoztak a T‑533/15. sz. ügyben az eljárás felfüggesztésének a célszerűségéről.

41      A KNIC a 2016. július 18‑i levélben észrevételeket terjesztett elő az egyesítésre és a T‑533/15. sz. ügyben az eljárás esetleges felfüggesztésére vonatkozóan.

42      A T‑533/15. sz. ügy felperesei a 2016. július 21‑i levélben további észrevételeket fogalmaztak meg, a Tanácshoz címzett, olyan leveleket mellékelve, amelyekben vitatták azoknak a bizonyítékoknak a hitelességét, amelyeken az első megtámadott jogi aktusok alapulnak.

43      A Tanács a Törvényszék Hivatalához 2016. augusztus 16‑án benyújtott beadványban észrevételeket terjesztett elő a T‑264/16. sz. ügyben a keresetlevél kiigazítására vonatkozóan.

44      A nyolcadik tanács elnöke a 2016. szeptember 6‑i határozatban úgy döntött, hogy a T‑533/15. sz. ügyben nem függeszti fel az eljárást.

45      Miután módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a harmadik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyeket e tanács elé utalták.

46      A harmadik tanács elnökének a 2017. március 9‑i határozata az ügyeket az eljárás szóbeli szakaszának a lefolytatása céljából egyesítette.

47      2017. március 13‑án a T‑533/15. sz. ügy és a T‑264/16. sz. ügy feleit az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedés keretében felhívták arra, hogy nyilatkozzanak az ügyeknek az érdemi határozat meghozatala céljából történő egyesítéséről.

48      A T‑533/15. sz. ügy felperesei és a KNIC (a továbbiakban együttesen: felperesek) a 2017. március 20‑i levélben közölték, hogy azt részesítenék előnyben, ha az ügyeket nem egyesítenék. A 2017. március 27‑i levelekben a Tanács közölte, hogy az ügyeknek az érdemi határozat meghozatala céljából történő egyesítését részesíti előnyben, a Bizottság pedig közölte, hogy nem kíván ezzel kapcsolatban nyilatkozni.

49      Az Egyesült Királyság a 2017. március 20‑i levélben lemondott arról, hogy a tárgyaláson részt vegyen.

50      A harmadik tanács elnökének a 2017. április 4‑i határozatával a T‑533/15. sz. ügyet és a T‑264/16. sz. ügyet az érdemi határozat meghozatala céljából egyesítették.

51      A Törvényszék a 2017. május 4‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

52      A T‑533/15. sz. ügy felperesei azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a 2015/1066 határozatot, a 2015/1062 végrehajtási rendeletet, a 2016/475 határozatot, a 2016/659 végrehajtási rendeletet, a 2016/849 határozatot, valamint az ezen utóbbi határozathoz kapcsolódó valamennyi tanácsi végrehajtási rendeletet a rájuk vonatkozó részében;

–        a Tanácsot és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

53      A T‑264/16. sz. ügyben a KNIC azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a 2016/475 határozatot, a 2016/659 végrehajtási rendeletet, a 2016/849 határozatot, valamint az ahhoz kapcsolódó valamennyi tanácsi végrehajtási rendeletet a rá vonatkozó részében;

–        a Tanácsot és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

54      A T‑533/15. és a T‑264/16. sz. egyesített ügyekben a Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a kereseteket;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

55      A T‑533/15. és a T‑264/16. sz. egyesített ügyekben a Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a kereseteket;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

56      A tárgyalás során a Törvényszék kérdéseire válaszolva a T‑533/15. sz. ügy felperesei közölték, hogy az „ezen utóbbi határozathoz kapcsolódó valamennyi tanácsi végrehajtási rendelet” kifejezés, amely a keresetlevélnek a második, 2016. június 3‑i kiigazításában szerepel, azt jelenti, hogy kizárólag a kifejezetten említett jogi aktusokat vitatják, és az e jogi aktusokhoz kapcsolódó intézkedéseket nem, ami a tárgyalási jegyzőkönyvben feljegyzésre került.

57      A T‑533/15. sz. ügy felperesei szintén a Törvényszék kérdésére válaszolva a tárgyalás során visszavonták a Tanács tekintetében a kereseti kérelmeiknek való helyt adásra vonatkozó kérelmüket, ami a tárgyalási jegyzőkönyvben szintén feljegyzésre került.

58      A KNIC a T‑264/16. sz. ügyben a tárgyaláson közölte, hogy az „ahhoz kapcsolódó valamennyi tanácsi végrehajtási rendelet” kifejezés, amely a keresetlevélnek a 2016. június 3‑i kiigazításában szerepel, azt jelenti, hogy kizárólag a kifejezetten említett jogi aktusokat vitatja, és az e jogi aktusokhoz kapcsolódó intézkedéseket nem, ami a tárgyalási jegyzőkönyvben feljegyzésre került.

 A jogkérdésről

 A 2013/183 határozat hatályon kívül helyezésének és másik határozattal történő felváltásának eljárásjogi következményei

59      Amint az a keresetleveleikből kitűnik, a felperesek a T‑533/15. sz. ügyben a 2015/1066 és a 2016/475 határozat megsemmisítését, illetve a T‑264/16. sz. ügyben a 2016/475 határozat megsemmisítését kérik.

60      Amint a jogvita előzményeiből kitűnik, a 2013/183 határozatot a 2016/849 határozat hatályon kívül helyezte, és annak helyébe lépett.

61      A felperesek 2016. június 3‑án mindkét ügyben kiigazították a keresetleveleiket annak érdekében, hogy azok a 2016/849 határozatnak a rájuk vonatkozó részében való megsemmisítésére is kiterjednek.

62      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó, egymást követő intézkedésekkel szemben indított kereseteket érintő állandó ítélkezési gyakorlat szerint a felperes megőrzi a korlátozó intézkedéseket előíró, hatályon kívül helyezett és a későbbi korlátozó határozat által felváltott határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekét, ha az intézmény jogi aktusának a hatályon kívül helyezése nem a jogellenességének az elismerése, és ha ex nunc hatályú, eltérően egy olyan, megsemmisítést megállapító ítélettől, amelynek értelmében a megsemmisített jogi aktus visszamenőleges hatállyal eltűnik a jogrendből, és úgy kell tekinteni, hogy az soha nem létezett (lásd ebben az értelemben: 2006. december 12‑i Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ítélet, T‑228/02, EU:T:2006:384, 35. pont; 2008. október 23‑i People’s Mojahedin Organization of Iran kontra Tanács ítélet, T‑256/07, EU:T:2008:461, 45–48. pont).

63      Következésképpen a felperesek megőrzik az eljáráshoz, és a 2015/1066 határozat és a 2016/475 határozat megsemmisítésének a kérelmezéséhez fűződő érdeküket, és így a T‑533/15. sz. ügyben és a T‑264/16. sz. ügyben a kereseteknek e határozatok tekintetében fennmarad a tárgya.

 A T‑533/15. sz. ügy és a T‑264/16. sz. ügy kezelésének sorrendjéről

64      A Törvényszék álláspontja szerint először a T‑264/16. sz. ügyben előterjesztett keresetet kell megvizsgálni, majd másodszor a T‑533/15. sz. ügyben előterjesztett keresetet.

 A T‑264/16. sz. ügyben előterjesztett keresetről

65      A KNIC a keresetének alátámasztása érdekében négy jogalapra hivatkozik, melyeket az indokolási kötelezettség megsértésére, nyilvánvaló értékelési hibára, az adatvédelemre vonatkozó elvek megsértésére, illetve az alapvető jogok aránytalan korlátozására alapít.

66      Márpedig mivel egyrészt e jogalapok a jelen ügyben megtámadott valamennyi jogi aktust ugyanolyan módon érintik, és másrészt a KNIC nevének a 2013/183 határozat 15. cikkében, a 329/2007 rendelet 6. cikkében és a 2016/849 határozat 27. cikkében szereplő, vitatott jegyzékekbe való felvételét megalapozó kritériumok lényegében azonosak, amint a nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét érintő indokok is, a Törvényszék célszerűnek tartja, hogy a második megtámadott jogi aktusokkal szemben hivatkozott jogalapok, valamint a keresetlevél 2016. június 3‑i kiigazítása nyomán a keresetlevél tárgyává tett 2016/849 határozattal szemben hivatkozott jogalapok együttesen kerüljenek vizsgálatra.

 Az első, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

67      A KNIC érvelése szerint a Tanács és a Bizottság nem teljesítette a nevének a vitatott jegyzékekbe való felvételét lehetővé tevő világos, egyértelmű és konkrét indokok kifejtésére vonatkozó kötelezettségét. Általánosságban a nevének a jegyzékekbe való felvételét alátámasztó teljes indokolást vitatja. Konkrétan a KNIC azzal érvel, hogy a nevének a jegyzékekbe való felvétele két olyan tényezőn alapszik, amelyek nem szerepelnek a jegyzékbe vételi kritériumok között, nevezetesen az észak‑koreai állam állítólagos irányításán és a Koreai Munkáspárt 39. Hivatalával (a továbbiakban: 39. Hivatal) való kapcsolaton.

68      A Tanács és a Bizottság vitatja a KNIC érveit.

69      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozó kötelezettségnek, amely a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó elvből következik, a célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg az érvényességének vitatását uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibát, másrészt pedig annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa e jogi aktus jogszerűségét (lásd: 2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. február 18‑i Tanács kontra Bank Mellat ítélet, C‑176/13 P, EU:C:2016:96, 74. pont; 2016. szeptember 8‑i Iranian Offshore Engineering & Construction kontra Tanács ítélet, C‑459/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:646, 23. pont).

70      A korlátozó intézkedéseket illetően annak megkövetelése nélkül, hogy részletesen válaszolni kelljen az érintett személy által előterjesztett észrevételekre, az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség minden körülmények között magában foglalja azt, hogy ezen indokolás meghatározza nemcsak ezen intézkedés jogalapját, hanem azon egyedi, különös és konkrét okokat is, amelyek alapján az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy az érintett személlyel szemben ilyen intézkedéseket kell hozni. Az uniós bíróságnak ezért ellenőriznie kell különösen a hivatkozott indokok kellően pontos és konkrét jellegét (lásd: 2016. február 18‑i Tanács kontra Bank Mellat ítélet, C‑176/13 P, EU:C:2016:96, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 2015. május 5‑i Petropars Iran és társai kontra Tanács ítélet, T‑433/13, EU:T:2015:255, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71      Az EUMSZ 296. cikkben megkövetelt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, mivel az indokolás megfelelőségét nemcsak a szövegére, hanem a körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére figyelemmel is meg kell vizsgálni (lásd: 2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72      Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a sérelmet okozó jogi aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben hozzák meg, amely lehetővé teszi számára a vele szemben hozott intézkedés terjedelmének megértését (lásd: 2016. február 18‑i Tanács kontra Bank Mellat ítélet, C‑176/13 P, EU:C:2016:96, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73      A jogi aktus indokolásának kötelezettsége olyan lényeges formai követelmény, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Valamely jogi aktus indokolása ugyanis azon indokok egyértelmű kifejezéséből áll, amelyeken ezen aktus alapszik. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az az említett jogi aktus érdemi jogszerűségét érinti, de annak indokolását nem, amely megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat fejt ki (lásd: 2014. február 4‑i Syrian Lebanese Commercial Bank kontra Tanács ítélet, T‑174/12 és T‑80/13, EU:T:2014:52, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74      A jelen esetben a KNIC arra hivatkozik, hogy a második megtámadott jogi aktusokat és a 2016/849 határozatot nem indokolták meg a jogilag megkövetelt módon a jegyzékbe való felvételét illetően, mivel a vitatott indokolás homályos és megalapozatlan.

75      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2013/183 határozat (1)–(12) preambulumbekezdése felidézi azon politikai környezet releváns elemeit, amelyben a szóban forgó korlátozó intézkedéseket elfogadták. Ezenfelül a 329/2007 rendelet (1) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az ENSZ BT a 2006. október 9‑én végrehajtott atomkísérlet miatt úgy határozott, hogy a nemzetközi békét és biztonságot érintő egyértelműen veszély áll fenn. E jogi aktusok, amelyeket a második megtámadott jogi aktusok módosítanak, és amelyek ezért a KNIC számára ismert kontextusba illeszkednek, jelzik tehát azt az átfogó helyzetet, amely e jogi aktusok elfogadásához vezettek, valamint azokat az általános célokat, amelyeknek az elérésére irányulnak. Ugyanígy azon általános helyzet tekintetében, amely a 2016/849 határozat elfogadásához vezetett, e határozat (6) preambulumbekezdése emlékeztet többek között arra, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak a 2016‑os év elején tanúsított tevékenysége komoly fenyegetést jelentett a régióban és a tágabb környezetében a nemzetközi békére és biztonságra nézve.

76      Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a KNIC nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét igazoló indokokat azon jegyzékbe vételi kritériumokkal együttesen és azon kritériumok fényében kell értelmezni, amelyek a 2013/183 határozat 15. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában, a 329/2007 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a 2016/849 határozat 27. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szerepelnek. Az említett rendelkezésekből az következik, hogy be kell fagyasztani minden olyan pénzeszközt és gazdasági forrást, amely a 2013/183 határozat II. mellékletében, a 329/2007 rendelet V. mellékletének D. pontjában, valamint a 2016/849 határozat II. mellékletében felsorolt személyek és szervezetek tulajdonában áll. Márpedig a KNIC szerepelt a 2016/475 határozattal módosított 2013/183 határozat II. mellékletének II B. pontjában, a 329/2007 rendeletnek a 2016/659 rendelettel módosított verziójában foglalt V. melléklet D. pontjában, valamint a 2016/849 határozat II. mellékletének II B. pontjában.

77      Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a szóban forgó mellékletek címei világosan utalnak ezekre a rendelkezésekre, amelyekben egyértelműen szerepelnek azok a kritériumok, amelyek a KNIC nevének a vitatott jegyzékekbe való felvételére vonatkozó jogalapot képezik.

78      A KNIC nevének a vitatott jegyzékekbe való felvételének az alátámasztása érdekében hivatkozott indokokat a fenti 19. pont ismerteti. E pontból az következik, hogy a KNIC neve felvételének az az indoka, hogy olyan állami tulajdonban és irányítás alatt álló vállalkozás, amely jelentős devizajövedelmet biztosít, amely hozzájárulhat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nukleáris fegyverekkel, ballisztikus rakétákkal, illetve egyéb tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos programjaihoz (a továbbiakban: az atomfegyverek elterjedése). E pontból következik továbbá, hogy a KNIC phenjani székhelye az Unió által jegyzékbe vett Koreai Munkáspárt 39. Hivatalához kapcsolódik.

79      Így ezen indokolás tömör jellege ellenére a KNIC egyértelműen megérthette a vele szemben a Tanács és a Bizottság által felhozott tények lényegét, és megfelelő módon védekezhetett, amit a második jogalap keretében előadott érvelése is megerősít. A Tanács és a Bizottság ugyanis kifejtette azokat a sajátos és konkrét indokokat, amelyek miatt úgy vélték, hogy a jegyzékbe vételi kritériumok vonatkoznak a KNIC‑re.

80      Egyrészt ugyanis ezen indokolás olyan, világosan azonosított jogalapon alapul, amely utal a jegyzékbe vételi kritériumokra, és másrészt az említett indokolás a KNIC‑re közvetlenül vonatkozó indokokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a számára azon indokok megértését, amelyek a nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét igazolták.

81      Ugyanígy a Tanács és a Bizottság által megállapított és kifejezett indokok lehetővé teszik a Törvényszék számára, hogy a KNIC által vitatott jogi aktusok jogszerűségének a felülvizsgálatát gyakorolják.

82      Ami a KNIC azon érvét illeti, amelynek keretében a székhelye és a 39. Hivatal közötti állítólagos kapcsolat indokolásának az elégtelenségére hivatkozik, a KNIC‑re vonatkozó indokok szövegéből az tűnik ki, hogy a KNIC és a 39. Hivatal közötti kapcsolatot érintő információk kiegészítő jelleggel kerülnek említésre. Másodszor a KNIC székhelye és a 39. Hivatal közötti kapcsolatra való hivatkozás a 2013/183 határozat 15. cikkében, a 329/2007 rendelet 6. cikkében, valamint a 2016/849 határozat 27. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett jegyzékbe vételi kritériumokhoz kapcsolódik. Harmadszor a Tanácsnak és a Bizottságnak nem kellett részletesen kifejtenie e kapcsolat jellegét, mivel a KNIC az indokok olvasata alapján és a nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételéhez vezető kontextus alapján megérthette a vitatott indokolást. A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, mivel azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e a követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Az a kérdés, hogy e kapcsolat a jogilag megkövetelt módon bizonyított‑e, a jelen kereset második jogalapja elemzésének a tárgyát képezi.

83      E körülmények között a T‑264/16. sz. ügyben a kereset első jogalapját el kell utasítani.

 A második, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapról

84      A második jogalapja keretében a KNIC azzal érvel, hogy a Tanács és a Bizottság hibát követett el annak megállapításával, hogy a KNIC tekintetében teljesültek a jegyzékbe vételi kritériumok. A KNIC álláspontja szerint a szankciók által érintett szervezetek jegyzékébe való felvételének nincs ténybeli alapja. A KNIC kifogásolja a Tanáccsal és a Bizottsággal szemben, hogy a bizonyítékok elégtelenek.

85      A KNIC így azzal érvel, hogy nem nyújt olyan pénzügyi szolgáltatásokat, amelyek hozzájárulhatnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumokban említett fegyverkezési programjaihoz. A KNIC olyan biztosítótársaság, amely Észak‑Koreában kiskereskedelmi ügyfélkör számára biztosítást nyújt. Nem áll az állam irányítása alatt, hanem független állami vállalkozás. A KNIC nem biztosít jelentős devizajövedelmet.

86      Ugyanígy a KNIC álláspontja szerint a Tanács és a Bizottság nem nyújtott bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a KNIC jövedelmét a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységet érintő programjaihoz használták fel vagy fogják felhasználni, és nem fejtett ki olyan érvelést, amely megmagyarázná, hogy az általa „biztosított” jövedelmek hogyan járulhatnának hozzá lényegesen ezekhez a programokhoz. Hangsúlyozza, hogy a kormánynak csupán a „rendes adókifizetéseknek” megfelelő összeget utalja át, ami semmiképpen nem lenne elég a megjelölésének az igazolásához.

87      Ebben a kontextusban a KNIC álláspontja szerint a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumok által említett, fegyverkezési programokhoz való „hozzájárulást” úgy kell értelmezni, hogy az akár közvetlen kifizetést, akár olyan jelentőségű kifizetéseket követel meg, amelyeknek a hiánya a fegyverkezési programot lényegesen érintené. A KNIC ebben a tekintetben a 2016. május 12‑i Bank of Industry and Mine kontra Tanács ítéletre (C‑358/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:338) és a 2014. július 16‑i National Iranian Oil Company kontra Tanács ítéletre (T‑578/12, nem tették közzé, EU:T:2014:678) hivatkozik.

88      Ezenfelül a KNIC kifogásolja a Tanáccsal szemben, hogy téves módon azonosította a jelen ügyet egy olyan üggyel, amelyben a megjelöléshez elegendő volt annak a megállapítása, hogy az érintett jogalany támogatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. A 2016. május 3‑i Iran Insurance kontra Tanács ítéletre (T‑63/14, nem tették közzé, EU:T:2016:264) hivatkozik. Ezenfelül a KNIC vitatja, hogy kapcsolata lenne a 39. Hivatallal.

89      Végezetül a KNIC kétségbe vonja az állítólagos csalárd tevékenységeire vonatkozóan felhozott bizonyítékoknak mind a bizonyító erejét, mind pedig a hitelességét, és azokat „hamis állításoknak és az interneten olvasható rosszindulatú pletykáknak” minősíti.

90      A Tanács és a Bizottság vitatja a KNIC érveit.

91      Először is emlékeztetni kell arra, hogy a valamely személlyel vagy szervezettel szemben a közös kül‑ és biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések alapján elfogadott, a pénzeszközök befagyasztását érintő intézkedések célzott preventív intézkedések, amelyek a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyek elleni küzdelmet célozzák. Az elfogadásuk az EUSZ 29. cikk alapján elfogadott határozatban, valamint az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdésén alapuló, e határozatot az EUSZ‑Szerződés alkalmazási körében végrehajtó rendeletben megállapított szigorú jogi feltételek keretébe illeszkedik. Ezen intézkedések a biztosítási jellegük, valamint a preventív célkitűzésük miatt eltérnek többek között a büntetőjogi szankcióktól (2014. július 16‑i National Iranian Oil Company kontra tanács ítélet, T‑578/12, nem tették közzé, EU:T:2014:678, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

92      A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy amint az a 2013/183 határozat és a 2016/849 határozat preambulumbekezdéseiből kitűnik, a Tanács a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szemben számos olyan atomkísérlet miatt vezetett be korlátozó intézkedéseket, amelyeket ez az állam hajtott végre, és amelyeket az ENSZ BT határozatai elítéltek, és komoly fenyegetésnek tartottak a régióban és a tágabb környezetében a nemzetközi békére és biztonságra nézve. Ezenfelül figyelembe kell venni a nemzetközi béke és biztonság fenntartására vonatkozó célkitűzésnek az Unió számára való fontosságát.

93      A bírósági felülvizsgálat intenzitását érintően az olyan, korlátozó intézkedésekre vonatkozó jogi aktusok tekintetében, mint amilyenek a jelen ügy tárgyát képezik, az elemek két típusát kell megkülönböztetni. Az ilyen jogi aktus egyrészt olyan általános szabályokból áll, amelyek meghatározzák a jogi aktus által bevezetett korlátozó intézkedések részletszabályait, és másrészt a fent említett általános szabályoknak a konkrét jogalanyok tekintetében való végrehajtására vonatkozó intézkedések összességéből (lásd analógia útján: 2009. július 9‑i Melli Bank kontra Tanács ítélet, T‑246/08 és T‑332/08, EU:T:2009:266, 44. pont).

94      Ami a korlátozó intézkedésekre vonatkozó részletszabályokat meghatározó általános szabályokat illeti, a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik azon körülményeket tekintve, amelyeket az EUMSZ 215. cikk alapján a gazdasági és pénzügyi szankciós intézkedések elfogadása érdekében szükséges figyelembe venni az EU‑Szerződés V. címe 2. fejezetének, különösen pedig az EUSZ 29. cikk alapján elfogadott határozatnak megfelelően. Mivel az uniós bíróság nem helyettesítheti az ilyen intézkedések elfogadását igazoló bizonyítékok, tények és körülmények megítélését a Tanács értékelésével, az említett bíróság által gyakorolt felülvizsgálatnak az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények tényleges hitelességének, valamint a tények értékelésében rejlő nyilvánvaló hiba és hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére kell korlátozódnia. E korlátozott felülvizsgálat alkalmazandó különösen azon célszerűségi megfontolások mérlegelésére, amelyeken az ilyen intézkedések alapulnak (lásd: 2016. november 30‑i Rotenberg kontra Tanács ítélet, T‑720/14, EU:T:2016:689, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

95      Ugyanakkor, jóllehet a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a korlátozó intézkedések elfogadása érdekében figyelembe veendő általános kritériumokat illetően, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága megköveteli, hogy azon indokok jogszerűségének a felülvizsgálata címén, amelyeken valamely meghatározott személy nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe való felvételére vagy a jegyzékben történő fenntartására vonatkozó határozat alapul, az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely e személy tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez magában foglalja az említett határozat alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények ellenőrzését oly módon, hogy a bírósági felülvizsgálat ne korlátozódjon a hivatkozott indokok absztrakt valószínűségének értékelésére, hanem arra irányuljon, hogy ezen indokok – vagy legalább azok közül egy, ugyanezen határozat alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok – kellően pontosan és konkrétan megalapozott‑e (2015. április 21‑i Anbouba kontra Tanács ítélet, C‑605/13 P, EU:C:2015:248, 41. és 45. pont; 2015. október 26‑i Portnov kontra Tanács ítélet, T‑290/14, EU:T:2015:806, 38. pont; 2016. november 30‑i Rotenberg kontra Tanács ítélet, T‑720/14, EU:T:2016:689, 71. pont).

96      E célból az uniós bíróság feladata e vizsgálat elvégzése úgy, hogy adott esetben az Unió illetékes hatóságát az ilyen vizsgálathoz releváns – bizalmas vagy nem bizalmas jellegű – információk vagy bizonyítékok szolgáltatására kéri (lásd: 2013. november 28‑i Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C‑280/12 P, EU:C:2013:775, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

97      Vitatás esetében ugyanis az Unió illetékes hatóságának kell az érintett személlyel vagy szervezettel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani, és nem az érintett személynek vagy szervezetnek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó bizonyítékot szolgáltatni (lásd: 2013. november 28‑i Tanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C‑280/12 P, EU:C:2013:775, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

98      Ezenfelül az ítélkezési gyakorlat szerint azon bizonyítás jellegének, módjának és intenzitásának az értékeléséhez, amely a Tanácstól megkövetelhető, figyelembe kell venni a korlátozó intézkedések jellegét és egyedi hatályát, valamint célját (2016. június 30‑i CW kontra Tanács ítélet, T‑224/14, nem tették közzé, EU:T:2016:375, 138. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2013. november 28‑i Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 74–85. pont; Bot főtanácsnok Anbouba kontra Tanács ítéletre vonatkozó indítványa, C‑605/13 P és C‑630/13 P, EU:C:2015:1, 111. pont).

99      Végezetül emlékeztetni kell arra is, hogy abban az esetben, amikor a Tanács absztrakt módon határozza meg azokat a kritériumokat, amelyek igazolhatják valamely személy vagy szervezet felvételét azon személyek vagy szervezetek listájára, akik, illetve amelyek az EUMSZ 75. cikk és az EUMSZ 215. cikk alapján elfogadott korlátozó intézkedések hatálya alatt állnak, a Törvényszék feladata az érintett személy vagy szervezet által vagy adott esetben hivatalból felvetett jogalapok alapján annak ellenőrzése, hogy az esete megfelel‑e a Tanács által meghatározott absztrakt kritériumoknak (2014. szeptember 18‑i Georgias és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑168/12, EU:T:2014:781, 74. pont).

100    Ezen ítélkezési gyakorlat alapján kell megvizsgálni egyrészt a második megtámadott jogi aktusokban és a 2016/849 határozatban a KNIC‑re vonatkozó indokokban a Tanács által alkalmazott minősítést és az említett indokoknak a jegyzékbe vételi kritériumok és a módosított jegyzékbe vételi kritériumok tekintetében fennálló relevanciáját, és másrészt a Tanács által az ezen indokok alátámasztásaképpen felhozott bizonyítékok elégséges jellegét.

101    Abban a tekintetben, amelyben a KNIC a második jogalapja keretében kétségbe kívánja vonni a Tanács által a KNIC‑re vonatkozó indokokban alkalmazott minősítést a jegyzékbe vételi kritériumok és a módosított jegyzékbe vételi kritériumok tekintetében, meg kell állapítani az alábbiakat.

102    Azon érvet érintően, amely szerint a KNIC kifogásolja az állami irányításon alapuló indok relevanciáját a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumok tekintetében, elegendő megállapítani azt, hogy az állami irányítás nem minősül külön felvételi indoknak, hanem az a KNIC‑re vonatkozó indokok egyike, amely a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumokhoz kapcsolódik. Egyértelmű ugyanis, hogy a jegyzékbe vételi kritériumok, valamint a módosított jegyzékbe vételi kritériumok minden olyan szervezetre vonatkoznak, amely olyan pénzeszközök vagy vagyoni értékek rendelkezésre bocsátását biztosítja, amelyek hozzájárulhatnak az atomfegyverek elterjedéséhez kapcsolód tevékenységekhez, függetlenül attól, hogy e szervezet jogállása állami vállalkozás‑e, vagy kapitalista struktúrával rendelkezik‑e. Következésképpen a KNIC‑re vonatkozó indokok abban a tekintetben, hogy az állami irányítás fogalmára hivatkoznak, összhangban állnak a jegyzékbe vételi kritériumokkal.

103    Azt az érvet illetően, amelynek keretében a KNIC arra hivatkozik, hogy nem nyújt olyan pénzügyi szolgáltatásokat, amelyek hozzájárulhatnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumokban említett fegyverkezési programjaihoz, elegendő megállapítani azt, hogy a jegyzékbe vételi kritériumok és a módosított jegyzékbe vételi kritériumok, melyeknek a megfogalmazása igen általános, nemcsak a pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó szervezeteket említik, hanem azokat is, akik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos programjaihoz esetlegesen hozzájáruló pénzügyi vagy egyéb gazdasági eszközöket átutalnak a tagállamok területére, azon keresztül vagy onnan kiindulva.

104    Márpedig a „pénzügyi szolgáltatások” kifejezés nem szerepel a KNIC‑re vonatkozó indokokban, melyek arra utalnak, hogy a KNIC jelentős devizajövedelmet biztosított. A KNIC ezen érvének ezért nem lehet helyt adni.

105    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a KNIC‑re vonatkozó indokoknak a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumok tekintetében fennálló irrelevanciájára alapított érveknek nem lehet helyt adni. A jegyzékbe vételi kritériumok értelmezésének a vitatása, amelyet a KNIC a bizonyítékok elégtelenségére alapított állítások kontextusában terjeszt elő, az alábbiakban az ezen állításokra válaszul elvégzett elemzés tárgyát képezik.

106    Amennyiben a KNIC a második jogalapja keretében azt kifogásolja a Tanáccsal és a Bizottsággal szemben, hogy a bizonyítékok elégtelenek, meg kell állapítani, hogy azok az indokok, amelyeket a Tanácsnak és a Bizottságnak a jelen ügyben a jegyzékbe vételi kritériumok fényében alá kell támasztania, arra vonatkoznak, hogy először is a KNIC állami jellegű, másodszor arra, hogy jelentős devizajövedelmeket biztosít, és harmadszor arra, hogy az említett jövedelmek hozzájárulhatnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos programjaihoz.

107    E tekintetben nem csekély jelentőségű annak felidézése, hogy – amint a Bizottság is hangsúlyozza – a harmadik országban fennálló vizsgálati jogkörök hiányában az uniós hatóságok értékelésének a nyilvánosság rendelkezésére álló információforrásokon, a jelentéseken, a sajtóban megjelenő cikkeken, a titkosszolgálati jelentéseken vagy egyéb hasonló információforrásokon kell alapulnia.

108    Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint a sajtóban megjelenő cikkek felhasználhatóak bizonyos tények fennállásának az alátámasztására abban az esetben, ha azok kellőképpen konkrétak, pontosak és egybehangzóak az abban leírt tények tekintetében (lásd: 2017. január 25‑i Almaz‑Antey Air and Space Defence kontra Tanács ítélet, T‑255/15, nem tették közzé, EU:T:2017:25, 147. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

109    Ez a helyzet a jelen ügyben, mivel a Tanács és a Bizottság számos nyilvános dokumentumot és a nemzetközi sajtóból származó cikket benyújtott, melyek részletesen beszámolnak a KNIC tevékenységéről.

110    Először is a Tanács és a Bizottság által benyújtott dokumentumokból az következik, hogy a KNIC az állam irányítása alatt álló állami vállalkozás.

111    Amint azt a Bizottság a tárgyaláson hangsúlyozta, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság alkotmányának 21. cikke értelmében a posta és a távközlés, valamint a jelentős gyárak, vállalkozások, bankok és kikötők az állam kizárólagos tulajdonát képezik. Ugyanezen rendelkezés értelmében az állam prioritást biztosít a tulajdona védelmének és kiterjesztésének, amely tulajdon meghatározó szerepet játszik az ország gazdasági fejlődésében.

112    Márpedig a jelen ügyben a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékokból az következik, hogy a KNIC a biztosítás területén monopolhelyzetben van, és így jelentős méretű vállalkozásnak minősül.

113    A Bizottság által benyújtott, és a KNIC internetes oldalán szereplő információk szerint a KNIC „[Észak‑Korea] egyetlen biztosítója”, és „több mint 10 tartományi fiókteleppel, illetve több mint 200 települési (körzet) és kantoni irodával rendelkezik, melyek a koreai irodáinak és a külföldi képviseleteinek az irányítása alatt állnak.”

114    Ezenfelül azok az információk, amelyeket a KNIC szolgáltatott, amely a leginkább képes arra, hogy olyan információkat nyújtson, amelyek kétségbe vonják a Tanács és a Bizottság által előterjesztett bizonyítékokat, nem mondanak ellent annak a megállapításnak, hogy a KNOC az állam irányítása alatt álló állami vállalkozás, mi több meg is erősítik azt.

115    E tekintetben és előzetesen hangsúlyozni kell, hogy bár azon jogi aktusok jogszerűsége, amelyek keretében az uniós intézmények korlátozó intézkedéseket fogadnak el, főszabály szerint csupán az említett jogi aktusok alapjául szolgáló ténybeli és jogi elemek alapján értékelhetőek, ez nem változtat azon, hogy az olyan elemet, amelyet a korlátozó intézkedések által érintett személy mentő bizonyítékként közölt, az uniós bíróság figyelembe veheti a vitatott jogi aktusok jogszerűségére vonatkozó, az említett jogi aktusok elfogadásának alapjául szolgáló ténybeli és jogi elemeken alapuló értékelés megerősítése céljából (lásd analógia útján: 2016. május 3‑i Iran Insurance kontra Tanács ítélet, T‑63/14, nem tették közzé, EU:T:2016:264, 109. pont; 2016. május 3‑i Post Bank Iran kontra Tanács ítélet, T‑68/14, nem tették közzé, EU:T:2016:263).

116    Így a jelen ügyben a Törvényszék elé terjesztett „A társaság alapító okirata és szabályzata” című dokumentumból kitűnik, hogy az a biztosítás észak‑koreai piacán monopolhelyzettel rendelkezik. A „Belső irányításra vonatkozó magyarázó megjegyzések” szerint, melyet szintén a KNIC nyújtott be, „a társaság nyereségét más állami társaságokba fektetik be, a többletet pedig tartalékalapba fizetik be”. „E nyereség felhasználható a kormánykincstár szükségleteinek a fedezésére is, mint például a kötelezettségek biztosítása, valamint a társaság fejlesztésére és az [észak‑koreai] nép jólétének a céljaira”.

117    Ugyanígy az úgynevezett „Belső irányításra vonatkozó magyarázó megjegyzések” szerint a KNIC a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság tulajdonában áll. Ugyanezen dokumentum A. pontja szerint „a Korea Insurance minden évben jelentést tesz a kormánynak a tevékenységéről”, és „[n]em létezik részvényesi közgyűlés, mivel nincsenek részvényesek”, valamint „[a] társaság [Észak‑Korea] teljes népének a tulajdonában áll”. Az említett dokumentum E. pontjában hasonló módon az szerepel, hogy a társaság teljes könyvelését a kormány minden évben ellenőrzi. A tárgyaláson továbbá a KNIC képviselői nem tudtak válaszolni a Törvényszék arra vonatkozó kérdésére, hogy ki jelöli ki a KNIC igazgatótanácsának a tagjait.

118    A fentiekből az következik, hogy a Tanács nem követett el ténybeli hibát, mikor megállapította, hogy a KNIC „állami irányítás alatt álló állami vállalkozás”.

119    Másodszor a KNIC arra hivatkozik, hogy a Tanács és a Bizottság hibát követtett el annak a megállapítása tekintetében is, hogy a KNIC „jelentős devizajövedelmet biztosít”. A KNIC nem biztosít devizát. Az összes olyan devizaművelet, amelyben részt vett, egyrészt abban állt, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban lévő nagykövetségektől csekély összegű euróban kifizetett prémiumokat vett át a gépjármű‑biztosításaik keretében, és másrészt a viszontbiztosítási programjában, amely az euróban meghatározott prémiumok tekintetében többe került, mint a beszedett összeg.

120    A 2015. november 11‑i Coreu CFSP/0229/15 dokumentumból az tűnik ki, hogy a Tanács által megbízhatónak tekintett titkos információk szerint a KNIC feladata az, hogy devizát szerezzen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendszerének támogatása és stabilizálása céljából. E dokumentumból következik továbbá, hogy jelentős összegekről van szó.

121    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a KNIC nem vitatja a globális nyereségességét. Vitatja azonban, hogy e nyereség egy részét a viszontbiztosítási tevékenysége külföldi devizában keletkeztetné.

122    Márpedig először is meg kell állapítani, hogy a korlátozó intézkedéseket előíró rendeletet nemcsak a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében elfogadott, az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdésében említett határozat tükrében, hanem azon történeti összefüggésben is értelmezni kell, amelybe az Unió által elfogadott rendelkezések illeszkednek, és amelyekbe e rendelet illeszkedik (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28‑i Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 75. pont; 2015. december 1‑jei Georgias és társai kontra Tanács és Bizottság végzés, C‑545/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:791, 33. pont). Ugyanez vonatkozik a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében elfogadott határozatra, amelyet azon összefüggés figyelembevételével kell értelmezni, amelybe e határozat illeszkedik (2016. március 1‑jei National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, C‑440/14 P, EU:C:2016:128, 78. pont; 2016. május 12‑i Bank of Industry and Mine kontra Tanács ítélet, C‑358/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:338, 50. pont).

123    A jelen ügyben a 2013/183 határozat (11) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a 2094. (2013) sz. ENSZ BT‑határozat úgy rendelkezik, hogy az államoknak meg kell akadályozniuk, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ballisztikus rakétákkal kapcsolatos vagy nukleáris programjaihoz, illetve az 1718. (2006), az 1874. (2009), a 2087. (2013) vagy a 2094. (2013) sz. ENSZ BT‑határozat által tiltott tevékenységekhez vagy az e határozatok által előírt intézkedések megkerüléséhez esetlegesen hozzájáruló tevékenységek vonatkozásában pénzügyi szolgáltatást nyújtsanak, vagy területükre, azon keresztül vagy onnan kiindulva pénzügyi vagy egyéb eszközöket és forrásokat – többek között nagy mennyiségű készpénzt – továbbítsanak.

124    Ugyanígy a 2016/849 határozat (14) és (15) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a 2270. (2016) sz. ENSZ BT‑határozat a pénzügyi ágazatra vonatkozó intézkedések hatályát kiterjeszti. A pénzügyi ágazatra vonatkozó intézkedések tekintetében a Tanács úgy ítéli meg, hogy helyénvaló betiltani a pénzeszközöknek az Észak‑Koreába vagy Észak‑Koreából történő átutalását – az előzetesen kifejezetten engedélyezett átutalások kivételével –, valamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság által a tagállamok joghatósága alá tartozó területen, illetve a tagállami állampolgárok vagy szervezetek által az Észak‑Korea területén eszközölt befektetéseket.

125    A fentiekre tekintettel a KNIC‑re vonatkozó indokokat is a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumok alapján kell értelmezni, mely utóbbiak igen általánosan kerültek megfogalmazásra, és a „pénzügyi vagy egyéb eszközök és források” fogalmára utalnak. A szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumok továbbá szintén a tagállamok területére, azon keresztül vagy onnan való átutaláson alapulnak, és ezt figyelembe kell venni a „devizajövedelmet biztosít” kifejezés értelmezésekor, amely a KNIC‑re vonatkozó felvételi indokokban szerepel.

126    Következésképpen a „devizajövedelmet biztosít” kifejezést, amely a KNIC‑re vonatkozó indokokban szerepel, a szövegével és a céljával összhangban nem úgy kell értelmezni, hogy az a KNIC által devizában szerzett nyereséget jelent, hanem úgy, hogy az minden olyan deviza gazdasági forrásra utal, amelyet az érintett jogalany a tevékenységeinek eredményeképpen szerez.

127    Másodszor, ami a KNIC‑re vonatkozó indokokban szereplő kifejezést illeti, amely szerint a KNIC jelentős devizajövedelmet biztosít, a Tanács és a Bizottság e tekintetben a KNIC tevékenységeire vonatkozó, nyilvánosan hozzáférhető forrásokat vett alapul, mint például a KNIC internetes oldala, a KNIC németországi fióktelepére, a Korea National Insurance Corporation Zweigniederlassung Deutschlandra (a továbbiakban: KNIC ZD) vonatkozó cégjegyzékkivonat, valamint a sajtóban megjelent cikkek. Az említett információk összességéből az következik, hogy a KNIC az Unió területén tevékenységet folytat, többek között szerződéseket köt jelentős méretű gazdasági szereplőkkel a biztosítás területén, és ezen utóbbi tevékenység keretében szerez devizajövedelmeket.

128    Az említett internetes oldalról származó és a Bizottság által benyújtott információk szerint a KNIC az életbiztosítás, a nem‑életbiztosítás és a viszontbiztosítás területén tevékenykedik, olyan egyéb tevékenységek között, mint a kereskedelmi műveletek. Az említett internetes oldal szerint a KNIC jelentős éves nyereségre tesz szert [11,5 milliárd észak‑koreai won (KPW) (hozzávetőleg 80,5 millió euró) csupán 2014‑re vonatkozóan].

129    Amint azt a Bizottság jogosan hangsúlyozza, mivel a pénz helyettesíthető, még ha a KNIC állításának megfelelően a „viszontbiztosítási” ágazata veszteséges is, az a számára továbbra is a külföldi deviza forrását képezi, és a veszteségek könnyen ellensúlyozhatók a KNIC tevékenységének más ágazataiban szerzett nyereségekkel.

130    Harmadszor a KNIC által szolgáltatott információk nem mondanak ellent annak a megállapításnak, amely szerint devizajövedelmeket biztosít.

131    A KNIC – megerősítve, hogy a viszontbiztosítási program a prémiumok tekintetében többe kerül, mint az az összeg, amelyet biztosítási kártérítések keretében kap –, az állításait alátámasztó, számadatokat tartalmazó elemzés benyújtása mellett kifejti, hogy az utóbbi öt évben a viszontbiztosítóknak 441 060 102 euró összegű prémiumot fizetett ki, és összesen 324 412 306 euró összegű biztosítási kártérítést kapott.

132    A KNIC ezzel maga is elismeri, hogy olyan devizaösszegekben részesült, amelyek összesen meghaladják a 300 000 000 eurót. Ezt az összeget jelentősnek kell tekinteni.

133    A KNIC ezenfelül nem vitatja a Bizottság azon információit, amelyek szerint nemzetközi biztosítótársaságokkal folytat viszontbiztosítási tevékenységet, melyek közül néhány az Unió területén található. A válaszban továbbá a KNIC megerősíti, hogy devizaügyleteket hajt végre. A KNIC 2016. június 16‑i leveléből kitűnik továbbá, hogy „bizonyos koreai wonban realizált jövedelmeit euróra kell váltania […] a prémiumoknak a viszontbiztosítói részére való kifizetése érdekében.”

134    A KNIC továbbá kitartóan hivatkozik arra a körülményre, hogy az Egyesült Királyságban bírósági eljárásban volt érintett biztosítási kártérítésekre vonatkozó állítólagos hamis kérelmek tárgyában. Márpedig a Tanács által benyújtott, a Washington Postban megjelent cikk szerint az Egyesült Királyság bírósága előtti említett eljárás nyomán a KNIC 58 millió dollárban részesült.

135    A KNIC határozottan tagadja a viszontbiztosítás keretében elkövetett esetleges csalásokra vonatkozó információkat.

136    E tekintetben elegendő azt megállapítani, hogy a csalás problematikája nem tartozik a jegyzékbe vételi kritériumok vagy a módosított jegyzékbe vételi kritériumok körébe. A csalás problematikája nem szerepel a KNIC‑re vonatkozó indokokban sem. Következésképpen a KNIC által az e problematikára vonatkozóan előterjesztett állításokról nem szükséges határozni.

137    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Tanács nem követett el értékelési hibát annak megállapításakor, hogy a KNIC jelentős devizajövedelmet biztosít.

138    Harmadszor, a KNIC azon kifogásait érintően, amelyek szerint az általa szerzett jövedelmek nem járulhatnak hozzá a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos programjaihoz, a KNIC érvelésének két elemét kell megkülönböztetni.

139    Egyrészt a KNIC azt állítja, hogy a „programokhoz való hozzájárulás” kifejezést, amely a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumokban szerepel, úgy kell értelmezni, hogy az vagy közvetlen kifizetést követel meg, vagy összegében olyan jelentős kifizetést, amelynek a hiánya a fegyverkezési programot lényegesen érintené.

140    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a KNIC nem terjesztett elő az EUMSZ 277. cikk értelmében vett jogellenességi kifogást a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumok állítólagosan aránytalan jellege miatt. A KNIC ugyanakkor az érveivel kifogásolja a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumoknak a Tanács és a Bizottság általi értelmezését.

141    Márpedig emlékeztetni kell először is arra, hogy a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a korlátozó intézkedések jogi kritériumainak és az elfogadásukra vonatkozó szabályoknak az általános és absztrakt meghatározása tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28‑i Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 120. pont; 2015. április 29‑i Bank of Industry and Mine kontra Tanács ítélet, T‑10/13, EU:T:2015:235, 75–80., 83., 84. és 88. pont).

142    A jelen ügyben sem a jegyzékbe vételi kritériumok, sem a módosított jegyzékbe vételi kritériumok nem követelik meg, hogy az atomfegyverek elterjedésével összefüggésben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság számára közvetlen kifizetéseket vagy jelentős összegű kifizetéseket teljesítsenek.

143    A jelen ügyre alkalmazandó jogi háttér keretében használt kifejezés ugyanis egyértelműen az olyan pénzeszközök és egyéb források, amelyek az említett programokhoz „hozzájárulhatnak”.

144    A KNIC állításával ellentétben a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumok nem minden olyan jogalanyra vonatkoznak, amely kapcsolatban áll a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, és nem is az összes észak‑koreai adóalanyra, hanem lényegében azokra a személyekre és szervezetekre, akik vagy amelyek olyan pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak, vagy a tagállamok területére, azokon keresztül vagy onnan kiindulva olyan pénzeszközöket vagy egyéb gazdasági forrásokat utalnak át, amelyek hozzájárulhatnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos programjaihoz.

145    A szóban forgó korlátozó intézkedések céljára, természetére és magára a tárgyára tekintettel ugyanis a „hozzájárulhat” kritériumát, melyet a jegyzékbe vételi kritériumok és a módosított jegyzékbe vételi kritériumok előírnak, úgy kell értelmezni, hogy az azokra a személyekre és szervezetekre utal, akiknek vagy amelyeknek a tevékenységei, még ha önmagukban nem is állnak közvetlen vagy közvetett kapcsolatban az atomfegyverek elterjedésével, hozzájárulhatnak ahhoz a szóban forgó rendszerben fennálló helyzetükre tekintettel.

146    Márpedig amint az a fenti 130–137. pontból következik, a KNIC a tevékenységei keretében jelentős devizajövedelmekre tesz szert, és globális nyereségessége meghaladja az évi 80 millió eurót. Következésképpen semmiképpen nem tartozik azon általános adóalany‑kategóriába, amelyre hivatkozik.

147    Ezenfelül e megállapításokat nem vonhatják kétségbe a KNIC‑nek a 2016. május 12‑i Bank of Industry and Mine kontra Tanács ítéletre (C‑358/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:338) és a 2014. július 16‑i National Iranian Oil Company kontra Tanács ítéletre (T‑578/12, nem tették közzé, EU:T:2014:678) alapított érvei, melyek szerint a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumokban említett, a fegyverkezési programokhoz való „hozzájárulásra” való hivatkozást úgy kell értelmezni, hogy az megköveteli a közvetlen kifizetést, vagy olyan jelentős összegű kifizetést, amelynek a hiánya a fegyverkezési programot lényegesen érintené.

148    A szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumoknak a jelen ügyben javasolt értelmezése ugyanis pontosan összhangban áll a Bíróság által a 2016. március 1‑jei National Iranian Oil Company kontra Tanács ítéletben (C‑440/14 P, EU:C:2016:128) felidézett értelmezési támpontokkal. Megállapításra került tehát, hogy a korlátozó intézkedéseket előíró rendeletet nemcsak a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében elfogadott, az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdésében említett határozat tükrében, hanem azon történeti összefüggésben is értelmezni kell, amelybe az Unió által elfogadott rendelkezések illeszkednek, és amelyekbe e rendelet illeszkedik. Ugyanez vonatkozik a közös kül‑ és biztonságpolitika keretében elfogadott határozatra, amelyet azon összefüggés figyelembevételével kell értelmezni, amelybe e határozat illeszkedik (2016. március 1‑jei National Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, C‑440/14 P, EU:C:2016:128, 78. pont).

149    Márpedig amint azt a Törvényszék a fenti 92. pontban hangsúlyozta, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedések több olyan atomkísérletre válaszul kerültek bevezetésre, amelyet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hajtott végre, és amelyet az ENSZ BT határozatai elítéltek, és az Unió egyik fontos célja, nevezetesen a nemzetközi béke és biztonság fenntartása szempontjából súlyos veszélynek minősítettek.

150    Ennek keretében amennyiben, amint azt a KNIC állítja, a szóban forgó korlátozó intézkedések csupán olyan szervezetekre és személyekre vonatkoznának, amelyek vagy akik közvetlen kapcsolatban állnak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységekkel, és közvetlenül hozzájárulnak e tevékenységekhez, és nem terjednének ki azokra a szervezetekre és személyekre is, amelyek vagy akik az említett tevékenységekhez „hozzájárulhatnak”, a Tanács által követett célok elérése kudarcot vallhatna, mivel az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységhez nyújtott támogatást – többek között pénzügyi úton – könnyen nyújthatják az e tevékenységekkel közvetett kapcsolatban álló más szervezetek vagy személyek.

151    Következésképpen a Tanács jogszerűen állapíthatta meg, hogy a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumok megfogalmazása és a KNIC tekintetében elfogadott korlátozó intézkedések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az észak‑koreai rezsimre nyomást gyakoroljanak, ami megszüntetheti az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységeket, illetve azokat enyhítheti (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 147. és 148. pont).

152    Másrészt amennyiben a KNIC a bizonyítékok elégtelenségére hivatkozik, és vitatja azt, hogy az általa szerzett jövedelem hozzájárul a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységeihez, elég megállapítani azt, hogy a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumokra tekintettel a Tanács nem köteles bizonyítékokat előterjeszteni annak alátámasztására, hogy az érintett jogalany forrásait közvetlenül a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos programjaihoz használták fel, hanem az a feladata, hogy a határozatát a lehető leghitelesebb módon támassza alá bizonyítékok olyan együttesével, amelyek szerint e források hozzájárulhatnak ehhez a célhoz (lásd analógia útján: 2015. április 21‑i Anbouba kontra Tanács ítélet, C‑630/13 P, EU:C:2015:247, 53. pont).

153    Az ettől eltérő értelmezés ellentétes lenne nemcsak a szóban forgó jegyzékbe vételi kritériumok szövegével, hanem különösen a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedések rendszerének céljával. Ezenfelül harmadik országokban végzett vizsgálatra vonatkozó jogkör hiányában legalábbis túlzottan nehéz bizonyítékokat szerezni az említett állam nukleáris tevékenységeihez való tényleges hozzájárulásra vonatkozóan.

154    A jelen ügyben először is hangsúlyozni kell, hogy a KNIC elismerte, hogy az észak‑koreai állam számára rendes adót fizetett, anélkül hogy ennek összegét pontosította volna.

155    Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a fenti 112–114., 120–121. és 130–137. pontban szereplő elemzés elemeiből kitűnik, hogy a KNIC nyereséges vállalkozás, amely a biztosítás piacán monopolhelyzetet élvez, és jelentős devizajövedelmeket szerez.

156    Végezetül, amint az a fenti 110–118. pontban szereplő elemzés elemeiből kitűnik, a KNIC az észak‑koreai állam tulajdonát képező állami szervezet.

157    Mindezen elemek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy amint azt a Bizottság jogosan állítja, az a körülmény, hogy a KNIC állami szervezet, arra utal, hogy az általa szerzett devizajövedelmek hozzájárulhatnak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos állami programhoz, mivel az észak‑koreai állam határozhat arról, hogy a KNIC által szerzett jövedelmet hogyan használják fel. Így a Tanács és a Bizottság nem követett el értékelési hibát annak megállapításakor, hogy a KNIC által biztosított jövedelem hozzájárulhat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos programjaihoz.

158    A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a fent említett elemek összessége valószínűsítő körülmények kellőképpen konkrét, pontos és egybehangzó együttesét alkotja, amelyek alapján nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a KNIC állami irányítás alatt álló állami vállalkozás, és olyan jelentős devizajövedelmeket biztosít, amelyek hozzájárulhatnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos programjaihoz.

159    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Tanács és a Bizottság nem követett el értékelési hibát annak a KNIC‑re vonatkozó indokok körében való megállapításakor, hogy ezen utóbbi állami irányítás alatt álló állami vállalkozás, és olyan jelentős devizajövedelmeket biztosít, amelyek hozzájárulhatnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos programjaihoz.

160    Negyedszer, a KNIC és a 39. Hivatal közötti kapcsolat fennállása tekintetében, melyet a KNIC vitat, a Törvényszékhez benyújtott iratokra tekintettel meg kell állapítani, hogy az e kapcsolat jellegére és fennállására vonatkozó mindenfajta információ vagy bizonyíték hiányában a Tanács és a Bizottság az indokok ezen elemét nem támasztotta alá kellőképpen.

161    Az azonban, hogy a Tanács és a Bizottság az indokok ezen elemét a Törvényszék előtt nem támasztotta alá kellőképpen, nem vonhatja kétségbe az említett indokok jogszerűségét. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy ha az ismertetett indokolásban említett indokok közül legalább az egyik kellőképpen pontos és konkrét, alátámasztott, és önmagában kellő alapot képez ezen aktus alátámasztásához, az a körülmény, hogy a többi indok nem ilyen, nem igazolhatja az említett jogi aktus megsemmisítését (lásd analógia útján: 2015. január 14‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑127/09 RENV, EU:T:2015:4, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

162    Márpedig a jelen ügyben az a megállapítás, amely szerint a KNIC állami irányítás alatt álló állami vállalkozás, amely jelentős devizajövedelmeket biztosít, amelyek hozzájárulhatnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos programjaihoz, önmagában kellő alapot képez a KNIC nevének a vitatott jegyzékekbe való felvételéhez.

163    Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.

 A harmadik, az adatvédelemre vonatkozó elvek megsértésére alapított jogalapról

164    A KNIC a harmadik jogalapja keretében azzal érvel, hogy a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása [helyesen: kezelése] tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18‑i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 8., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.) 4. cikke értelmében a Tanács és a Bizottság köteles biztosítani, hogy a személyes adatokat tisztességesen és törvényesen kezeljék, azok pontosak és időszerűek legyenek, és ennek hiányában törlésre vagy helyesbítésre kerüljenek. Az említett rendelet 14. és 16. cikke szerint az érintett személynek joga van a hibás adatok haladéktalan helyesbítéséhez és a kezelésük jogellenes jellege esetén azok törléséhez.

165    Márpedig a KNIC álláspontja szerint a Tanács és a Bizottság a jelen ügyben hibás adatokat tett közzé, amelyek szerint a KNIC olyan jogellenes tevékenységben vesz részt, amely a tömegpusztító fegyverek jogellenes fejlesztéséhez kapcsolódik, és ez a közzététel sérti az említett cikkeket. E közzététel súlyos következményekkel jár a KNIC‑re nézve. A jó hírnevére gyakorolt negatív hatás nyilvánvaló, vagy annak kell lennie. A hűtlen kezelésre vonatkozó, ilyen típusú megalapozatlan állítások közzététele gyakorlati következményekkel is járhat.

166    A Tanács és a Bizottság vitatja a KNIC érveit, hangsúlyozva, hogy azok nem tehetik kétségessé a második megtámadott jogi aktusok és a 2016/849 határozat jogszerűségét.

167    A jelen jogalap keretében a KNIC lényegében azt kifogásolja a Tanáccsal és a Bizottsággal szemben, hogy megsértették a 45/2001 rendelet 4., 10., 14. és 16. cikkét.

168    Hangsúlyozni kell, hogy a KNIC a 45/2001 rendelet rendelkezéseinek és az európai adatvédelmi biztos véleménye részeinek a felsorolására szorítkozva általánosan azt állítja, hogy a Tanács és a Bizottság hibás adatokat tett közzé, melyek azt sugallják, hogy a KNIC jogellenes tevékenységekben vesz részt.

169    A KNIC álláspontja szerint a nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvétele az adatvédelemre vonatkozó elvek megsértését vonja maga után, hacsak a Tanács és a Bizottság alá nem támasztja, hogy e felvétel megalapozott.

170    E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a jelen kereset második jogalapjának a vizsgálatára tekintettel a KNIC‑re vonatkozó indokok tekintetében nem merült fel értékelési hiba, és így a Tanács és a Bizottság nem tett közzé hibás adatokat, melyek azt sugallták, hogy a KNIC jogellenes tevékenységekben vesz részt.

171    Következésképpen a jelen jogalapnak nem lehet helyt adni.

172    E jogalap mindenesetre hatástalan.

173    Még ha a Tanács és a Bizottság a KNIC‑re vonatkozó személyes adatokat a 45/2001 rendelettel ellentétes módon kezelte is volna, az ilyen körülmény nem vezethet a második megtámadott jogi aktusok és a 2016/849 határozat megsemmisítéséhez. Ezzel szemben, ha a KNIC bizonyítani tudná e kezelés fennállását, kártérítési kereset keretében hivatkozhatna az említett rendelet megsértésére (lásd ebben az értelemben: 2016. november 30‑i Rotenberg kontra Tanács ítélet, T‑720/14, EU:T:2016:689, 140. pont; 2017. november 22‑i HD kontra Parlament ítélet, T‑652/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:828, 33. és 34. pont).

174    E körülmények között az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A negyedik, az alapvető jogok aránytalan korlátozására alapított jogalapról

175    A KNIC a negyedik jogalapja keretében az Alapjogi Charta 16. cikke értelmében a tulajdonhoz való jognak és a vállalkozás szabadságának az aránytalan korlátozására hivatkozik. Emlékeztet arra, hogy a magán‑ és családi életének, lakásának és jó hírnevének a tiszteletben tartásához való jogot védi az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én kelt Egyezmény (kihirdette: a 1993. évi XXXI. törvény; a továbbiakban: EJEE) 8. cikke. A KNIC e tekintetben az arányosság elvére hivatkozik, amely az uniós jog általános elvei közé tartozik.

176    A KNIC álláspontja szerint a második megtámadott jogi aktusok és a 2016/849 határozat jelentősen korlátozza a javainak a kezelésére vonatkozó képességét. Amint arról Paek Ju Hyok tanúvallomása tanúskodik, e jogi aktusok gyakorlati hatása abban áll, hogy a harmadik személyeket visszatartja attól, hogy a KNIC‑vel ügyleteket kössenek. Ennek az a következménye, hogy a KNIC többé nem tud viszontbiztosítási fedezetre vonatkozó szerződést kötni, nem tudja visszafizettetni a külföldi partnereinek a vele szemben fennálló tartozásait, és nem tud hozzáférni a nemzetközi eszközeihez, vagy a külföldi partnereivel tevékenységet folytatni.

177    A második megtámadott jogi aktusok és a 2016/849 határozat által okozott kár minden tekintetben teljes mértékben aránytalan e jogi aktusok és e határozat céljához képest, mivel a KNIC semmilyen jövedelmet nem biztosít a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság számára. Így nem megfelelő és nem is szükséges a KNIC pénzeszközeinek a befagyasztása abból a célból, hogy megvalósuljon az arra irányuló cél, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot megakadályozzák az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos programjainak a fejlesztésében.

178    A Tanács és a Bizottság vitatja az említett érveket.

179    A KNIC a negyedik jogalapja tekintetében lényegében a tulajdonhoz való jogának és a vállalkozás őt megillető szabadságának az aránytalan korlátozására hivatkozik. Mivel az EJEE 8. cikkének a megsértésére való hivatkozást semmilyen érv nem támasztja alá, ezt a kifogást elfogadhatatlanként el kell utasítani, mivel nem felel meg az eljárási szabályzat 76. cikkében a világos jellegre vonatkozóan előírt követelményeknek.

180    Először is, ha ezen igen általános érveléssel a KNIC a jegyzékbe vételi kritériumok arányosságát arra hivatkozással vitatja, hogy a nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvétele és a második megtámadott jogi aktusokkal, valamint a 2016/849 határozattal okozott kár aránytalan e jogi aktusok céljaihoz képest, elegendő megállapítani azt, hogy a KNIC nem terjesztett elő az EUMSZ 277. cikk értelmében vett jogellenességi kifogást a jegyzékbe vételi kritériumok és a módosított jegyzékbe vételi kritériumok tekintetében.

181    Márpedig a KNIC nem vitathatja a jegyzékbe vételi kritériumok arányosságát anélkül, hogy az EUMSZ 277. cikk értelmében vett jogellenességi kifogás útján ne hivatkozna azok jogellenességére (lásd ebben az értelemben: 2013. február 20‑i Melli Bank kontra Tanács ítélet, T‑492/10, EU:T:2013:80, 58. és 59. pont; 2013. március 20‑i Bank Saderat kontra Tanács ítélet, T‑495/10, nem tették közzé, EU:T:2013:142, 53–59. pont).

182    Ezenfelül és mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy a KNIC által a jelen jogalap keretében hivatkozott érvek nem vonhatják kétségbe az említett jegyzékbe vételi kritériumok jogszerűségét. Ezek az érvek ugyanis a KNIC saját körülményein alapulnak, mivel azokat a KNIC konkrét helyzetére hivatkozva fogalmazták meg, és arra az állítólagos kárra alapították, amelyet a KNIC nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvétele okozott, és nem maguknak az említett jegyzékbe vételi kritériumoknak az aránytalanságára.

183    Másodszor a KNIC a rá vonatkozó korlátozó intézkedések aránytalan jellegére alapított érvét arra az előfeltevésre alapítja, amely szerint semmilyen jövedelmet nem biztosít a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság számára. Ebből arra következtet, hogy nem megfelelő és nem szükséges a pénzeszközeinek a befagyasztása abból a célból, hogy megakadályozzák a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot abban, hogy az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos programjait fejlessze.

184    Márpedig, amint az a jelen kereset második jogalapjának a vizsgálatából kitűnik, a KNIC‑re vonatkozó indokok tekintetében nem áll fenn értékelési hiba.

185    Következésképpen a jelen jogalapot el kell utasítani.

186    A fenti megfontolások összességére tekintettel a KNIC által a T‑264/16. sz. ügyben előterjesztett keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A T‑533/15. sz. ügyben előterjesztett keresetről

 A T‑533/15. sz. ügy felperesei által előterjesztett keresetről az első megtámadott jogi aktusokat érintő részt érintően

–       Az első, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

187    A T‑533/15. sz. ügy felperesei az első jogalapjuk keretében arra hivatkoznak, hogy a Tanács és a Bizottság nem teljesítette a világos, egyértelmű és konkrét, a nevüknek az érintett jegyzékekbe való felvételét lehetővé tevő indokok kifejtésére vonatkozó kötelezettségét.

188    A T‑533/15. sz. ügy felpereseinek álláspontja szerint az első megtámadott jogi aktusok nem közlik, hogy az első megtámadott jogi aktusokban szereplő jegyzékbe vételi kritériumok közül pontosan melyik elemre hivatkoznak az egyes felperesek tekintetében. Ezenfelül Kang Song‑Sam azzal érvel, hogy olyan személy megjelölése miatt, aki nem létezik – nevezetesen Kang Song‑Nam – az első megtámadott jogi aktusok sértik az indokolási kötelezettséget.

189    A T‑533/15. sz. ügy felperesei vitatják azt a megállapítást, amely szerint a „KNIC nevében” jártak el. Felmerül ugyanis az a kérdés, hogy ez a kifejezés a KNIC ZD vagy a KNIC néven létező szervezetre vonatkozik. Ezen utóbbi esetben olyan szervezetről van szó, amelyet nem jelöltek meg, és amely nem lehet releváns az első jegyzékbe vételi kritériumok tekintetében. Ezzel szemben amennyiben e kifejezés egy nem létező szervezetre, azaz a „KNIC GmbH” ‑ra vonatkozik, olyan szervezet nevében való eljárásról van szó, amely nem létezik. Ezenfelül a Sin Kyu‑Nam és a Pak Chun‑San nevek az érintett jegyzékben tévesen azon tény alapján szerepelnek, hogy e személyek a KNIC GmbH korábbi teljhatalmú meghatalmazott képviselői.

190    A Tanács és a Bizottság vitatja a T‑533/15. sz. ügy felpereseinek az érveit.

191    A Tanács megerősíti, hogy a T‑533/15. sz. ügy felpereseit érintő indokolás arra hivatkozik, hogy e személyek a KNIC ZD‑n belül funkciókat töltenek be, vagy a KNIC nevében vagy irányításával járnak el. Ezenfelül a Bizottság megjegyzi, hogy elegendő, ha a Tanács és a Bizottság kifejti azt a funkciót, amelynek keretében e személyek a KNIC ZD képviselőiként a KNIC nevében vagy a KNIC irányításával eljártak.

192    Amint arra a Törvényszék a korábbiakban emlékeztetett, bár az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy az lehetővé tegye az érdekelt számára a meghozott intézkedések indokainak megismerését, az illetékes bíróság számára pedig a felülvizsgálati jogköre gyakorlását, az ilyen indokolásnak igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez. E tekintetben nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, mivel azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e a követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel, különösen pedig azon érdek szerint kell vizsgálni, hogy a jogi aktus címzettjei magyarázathoz jussanak. Következésképpen valamely sérelmet okozó aktus indokolása akkor megfelelő, ha az érdekelt előtt ismert összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés tartalmának megértését (lásd: 2017. március 28‑i Rosneft ítélet, C‑72/15, EU:C:2017:236, 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

193    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a 2013/183 határozat (1)–(12) preambulumbekezdése felidézi azon politikai környezet releváns elemeit, amelyben a szóban forgó korlátozó intézkedéseket elfogadták. Ezenfelül a 329/2007 rendelet (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az ENSZ BT a 2006. október 9‑i atomkísérlet miatt úgy vélte, hogy a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető nyilvánvaló veszély áll fenn. E jogi aktusok, melyeket az első megtámadott jogi aktusok módosítanak, és amelyek ezért a T‑533/15. sz. ügy felperesei számára ismert kontextusba illeszkednek, ismertetik tehát az elfogadásukhoz vezető általános helyzetet, valamint azokat az általános célkitűzéseket, amelyek megvalósítását javasolják.

194    A T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó első indokok a fenti 16. pontban kerülnek ismertetésre.

195    E kontextusban a T‑533/15. sz. ügy felperesei a Bizottsággal szemben azt kifogásolják, hogy hallgatólagosan helyettesítette az első megtámadott jogi aktusok alapjául szolgáló indokokat annak érdekében, hogy a KNIC GmbH‑val szemben hivatkozott indokokat oly módon kezelje, mintha azokra a KNIC székhelye tekintetében történne hivatkozás. E felperesek hangsúlyozzák, hogy találgatniuk kell azt illetően, hogy mit jelentenek a Bizottság és a Tanács által a megjelölés alátámasztásaként hivatkozott indokok, és miért állítják, hogy ezen indokok megfelelnek a jegyzékbe vételi kritériumoknak.

196    Igaz, hogy meg kell állapítani, hogy az első indokok tekintetében bizonyos pontatlanság áll fenn azáltal, hogy a „KNIC GmbH”‑t olyan szervezetként említik, amelynél a T‑533/15. sz. ügy felpereseinek a funkcióikat gyakorolniuk kellett. Márpedig, amint az a Tanács és a Bizottság magyarázataiból kitűnik, a „KNIC GmbH” szervezet említése hibát képez azon szervezet megjelölését illetően, amelyre a Tanács utalni kívánt, és amely nevezetesen a KNIC ZD, a KNIC‑nek a németországi Hamburgban működő fióktelepe. A „KNIC GmbH”‑ra való utalást tehát úgy kell tekinteni, mint amely a KNIC ZD‑re irányul.

197    A T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó első indokok azonban lehetővé tették e felperesek számára annak megértését, hogy a Tanács a nevüknek a szóban forgó jegyzékekbe való felvételének az igazolásaképpen a KNIC ZD‑ben betöltött funkciókat veszi alapul. Először is meg kell jegyezni ugyanis azt, hogy a felek egyetértenek abban, hogy KNIC GmbH nevű szervezet nem létezik. Másodszor hangsúlyozni kell, hogy a „KNIC GmbH”‑ra való utalást Hamburg említése, valamint a „KNIC GmbH” hamburgi címének a feltüntetése kísérte, amely megfelelt a KNIC ZD címének. Harmadszor, a T‑533/15. sz. ügy felpereseinek a KNIC‑ben vagy a KNIC németországi fióktelepében betöltött funkcióira tekintettel e felperesek nem hagyhatták figyelmen kívül, hogy a KNIC a gazdasági tevékenységét Németországban a fióktelepén, azaz, a KNIC ZD‑n keresztül folytatja. Így a T‑533/15. sz. ügy felperesei a megnevezés hibája ellenére is megérthették, hogy a „KNIC GmbH”‑ra való utalás a KNIC ZD‑re vonatkozik.

198    Ami Kim Il–Sut, Choe Chun‑Siket, Sin Kyu‑Namot, Pak Chun‑Sant és So Tong Myongot illeti, amint az a tanúvallomásukból és a jelen kereset második, nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapja keretében kifejtett érvekből következik, az első megtámadott jogi aktusok pontatlanságai e személyeket nem akadályozták annak megértésben, hogy a KNIC‑nél Németországban betöltött funkcióik, valamint a KNIC nevében vagy irányításával való eljárásuk miatt érintettek.

199    Az első megtámadott jogi aktusok által „Kang Song‑Namként” azonosított személy tekintetében, amint arra a Bizottság hivatkozik, elég megállapítani azt, hogy a koreai nyelvből az angol nyelvre történő átírás gyakran több lehetséges és elfogadható fordítást eredményez. Így ez a hiba semmiképpen nem akadályozza azt, hogy Kang Song‑Sam megértse az első megtámadott jogi aktusokat, amelyekben a Tanács e személyt a funkciói – nevezetesen a KNIC ZD teljhatalmú meghatalmazott képviselőjeként betöltött funkciója – miatt említi, amit továbbá megerősít az is, hogy Kang Song–Sam megindította a jelen kerestet, és a második jogalap keretében nyilvánvaló értékelési hibákra hivatkozik.

200    Mivel a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó első indokok minden felperes tekintetében kifejtik az általuk a megjelölt jogalanyokkal fenntartott kapcsolat jellegét, ezen indokok lehetővé teszik annak a megértését, hogy ténylegesen mit kifogásolnak e felperesekkel szemben, így ellenőrizhetik ezen állítás megalapozottságát, és azt pontosan vitathatják. Így meg kell állapítani, hogy az indokolás elégséges.

201    A fenti megfontolásokra tekintettel az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani, és a Tanács által a T‑533/15. sz. ügy felperesei tekintetében az első megtámadott jogi aktusokban figyelembe vett indokok megalapozottságát a második jogalap keretében kell értékelni.

–       A második, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapról

202    A T‑533/15. sz. ügy felperesei a második jogalapjuk keretében arra hivatkoznak, hogy a Tanács és a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el annak megállapításával, hogy az első jegyzékbe vételi kritériumok e felperesek tekintetében teljesülnek.

203    E felperesek megismétlik azon érvüket, amely szerint a KNIC GmbH nem létezik. A KNIC németországi ügynöksége a KNIC ZD, amely a KNIC fióktelepe, és nem leányvállalata. A KNIC GmbH létezésének a hiánya miatt az első megtámadott jogi aktusokban kifejtett indokok az említett felperesek tekintetében nem alkalmazhatóak, és nem lehetnek megalapozottak.

204    A T‑533/15. sz. ügy felperesei lényegében azzal érvelnek, hogy már nem képviselik a KNIC ZD‑ét vagy a KNIC‑et, vagy e társaságokat soha nem is képviselték.

205    A Tanács azzal érvel, hogy a T‑533/15. sz. ügy felperesei a KNIC ZD‑én belül funkciókat töltenek be, és a KNIC nevében vagy irányításával járnak el. A Bizottság álláspontja szerint bizonyított, hogy a T‑533/15. sz. ügy felperesei a KNIC nevében vagy irányításával járnak el, és az ellenőrzése alatt állnak.

206    Először is hangsúlyozni kell, hogy a T‑533/15. sz. ügy felperesei nevének az első megtámadott jogi aktusokhoz mellékelt jegyzékekbe való felvételének a megalapozottságát érintő vizsgálatot annak értékelésével kell elvégezni, hogy e felperesek helyzete elég igazolást jelent‑e annak alátámasztásához, hogy az említett felperesek megfelelnek a Tanács által a 2013/183 határozat 15. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában meghatározott, az ilyen intézkedések által esetlegesen érintett személyek körének a meghatározására szolgáló általános kritériumoknak. Az ilyen értékelést a bizonyítékok nem elszigetelt módon, hanem azon összefüggésben történő vizsgálatával kell elvégezni, amelybe azok illeszkednek (lásd analógia útján: 2015. április 21‑i Anbouba kontra Tanács ítélet, C‑605/13 P, EU:C:2015:248, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

207    Általánosságban meg kell állapítani, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság tekintetében való nyomásgyakorlás céljából elfogadott korlátozó intézkedések kontextusában az első megtámadott jogi aktusok elfogadása időpontjában alkalmazandó szabályozásban szereplő jegyzékbe vételi kritériumok a következőkre vonatkoztak: a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság programjaiban való közvetlen részvétel, amely az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos programokban való részvételen vagy e programok támogatásán alapul (a 2013/183 határozat 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja); az említett programokért való felelősség (a 2013/183 határozat 15. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja); a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság programjaihoz esetlegesen hozzájáruló pénzügyi szolgáltatások nyújtása (a 2013/183 határozat 15. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontja) és fegyverek szállítása (a 2013/183 határozat 15. cikke (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontja). Az alkalmazandó szabályozás a 2013/183 határozat 15. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában meghatározta továbbá azokat a jegyzékbe vételi kritériumokat, amelyek a szervezetek vagy a természetes személyek jegyzékbe vételének a jogalapját képezhetik, és amelyek azon kapcsolatokon alapultak, amelyek olyan személlyel vagy szervezettel szemben állnak fenn, aki vagy amely pénzügyi szolgáltatást nyújt, vagy olyan pénzeszközt, egyéb vagyoni értéket vagy gazdasági forrást utal át, amely hozzájárulhat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság programjaihoz.

208    A T‑533/15. sz. ügy felperesei azon személyek kategóriájába tartoznak, akik a 2013/183 határozat 15. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontja, valamint a 696/2013 rendelettel módosított 329/2007 rendelet 6. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett személyek vagy szervezetek nevében vagy utasítására járnak el.

209    A jelen ügyben tehát meg kell vizsgálni a T‑533/15. sz. ügy felperesei jegyzékbe vételének az érvényességét azon kapcsolatokra tekintettel, amelyeket azokkal a szervezetekkel tartottak fenn, amelyek nevében el kellett járniuk.

210    Másodszor hangsúlyozni kell, hogy a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó első indokokban a Tanács kitartóan hivatkozott az említett felperesek és a KNIC GmbH közötti, valamint az említett felperesek és a KNIC közötti kapcsolatokra.

211    E tekintetben először is a különböző funkcióknak a T‑533/15. sz. ügy felperesei által a KNIC GmbH‑n belüli gyakorlását illetően a fenti 196. és 197. pontból az következik, hogy a Tanács által említeni kívánt jogalany megjelölése tekintetében felmerülő hiba e felpereseket nem akadályozta abban, hogy megértsék az első indokok értelmét és terjedelmét. A T‑533/15. sz. ügy felpereseinek a jelen kereset keretében előterjesztett érveiből kitűnik, hogy a „KNIC GmbH”‑ra való utalást a megjelölt jogalanyra, a KNIC ZD‑re való utalásként kell értelmezni, és az ily módon került értelmezésre.

212    Mindenesetre a „KNIC GmbH”‑ként megjelölt szervezet jegyzékbe vétele, melyet úgy kell értelmezni, mint amely a KNIC németországi fióktelepe által folytatott tevékenységekre irányul, nem képezi tárgyát a jelen keresetnek.

213    Másodszor, a KNIC nevében vagy utasításai szerint való eljárás tekintetében nem vitatott, hogy ezen utóbbi szervezet nem minősül az első megtámadott jogi aktusok által megjelölt jogalanynak.

214    Meg kell azonban állapítani, hogy a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó első indokok a KNIC tekintetében nem pontosan meghatározott funkciók gyakorlásán alapulnak, hanem azon, hogy „a KNIC nevében vagy irányításával jár[nak] el”. A Tanács ugyanis azt állítja, hogy az első indokok azon alapulnak, hogy a T‑533/15. sz. ügy felperesei funkciókat töltenek be a KNIC ZD‑nél, és a KNIC nevében vagy az irányításával járnak el. Ezenfelül a Bizottság megjegyzi, hogy elegendő, ha a Tanács és a Bizottság kifejti azt a funkciót, amelynek keretében e személyek a KNIC ZD képviselőiként a KNIC nevében vagy a KNIC irányításával eljártak.

215    Márpedig a Tanács elé terjesztett, az ellenkérelem B.4. mellékletében szereplő német cégjegyzékből kitűnik, hogy a KNIC ZD a KNIC fióktelepe, és a koreai jog alapján létrehozott társaság. Amint az a KNIC elnökhelyettesének, Paek Ju Hyoknak a keresetlevél A.10. mellékletében szereplő tanúvallomásából kitűnik, a KNIC ZD a KNIC Németországban található képviseleti irodája, melynek célja az, hogy a viszontbiztosítási társaságokkal való kapcsolattartást biztosítsa.

216    E tekintetben a jelen ügyben a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó első indokokban a KNIC‑re való hivatkozást úgy kell értelmezni, hogy az megerősíti azt az indokolást, amely kapcsolatot állapít meg az említett felperesek tevékenysége, valamint a KNIC mint a KNIC ZD németországi tevékenységeit irányító szervezet között. Másként fogalmazva, amint az a Tanács által a tárgyalás során nyújtott magyarázatokból következik, a KNIC ZD‑t azért jelölték meg, hogy a KNIC által Németországban, a fióktelepén keresztül folytatott tevékenységeket célba vegyék. Ezt egyébként megerősíti a második megtámadott jogi aktusok szövege is, amely név szerint a KNIC‑t és a fióktelepeit jelölte meg.

217    Mindenesetre, amint azt a tárgyaláson valamennyi fél megerősítette, a szóban forgó korlátozó intézkedések céljára, természetére és tárgyára tekintettel lehetségesnek kell lennie annak, hogy a jegyzékbe felvegyék az olyan szervezet vagy természetes személy nevét, amely vagy aki a 2013/183 határozat 15. cikke (1) bekezdése b) pontjának és a 696/2013 rendelettel módosított 329/2007 rendelet 6. cikke (2) bekezdése b) pontjának hatálya alá tartozó szervezetek „nevében vagy irányításával” jár el, anélkül hogy magukat az utóbb említett szervezeteket megjelölnék.

218    Következésképpen meg kell állapítani, hogy annak alátámasztása érdekében, hogy valamely személyt helyesen jelöltek meg „a KNIC nevében vagy irányításával” eljáró személyként, a Tanács köteles volt bizonyítani a T‑533/15. sz. ügy felperesei és a KNIC vagy a KNIC ZD közötti kapcsolatot az említett felperesekre vonatkozó első indokok szövegének megfelelően.

219    Harmadszor a T‑533/15. sz. ügy felperesei és a KNIC vagy a KNIC ZD közötti kapcsolatokra vonatkozó bizonyítékokat érintően az alábbiakat kell megállapítani.

220    Ezen összefüggésben először is meg kell jegyezni, hogy a T‑533/15. sz. ügy felperesei maguk erősítik meg a KNIC ZD‑vel és a KNIC‑vel fenntartott kapcsolataikat annak hangsúlyozásával, hogy e kapcsolatokat megszakították az első megtámadott jogi aktusok elfogadása előtt vagy amiatt.

221    Ami Kim Il‑Sut illeti, e személy az első megtámadott jogi aktusokban amiatt került megjelölésre, hogy az Unió által megjelölt KNIC GmbH teljhatalmú meghatalmazott képviselője, aki a KNIC nevében vagy irányításával jár el.

222    Kim Il‑Su hangsúlyozza, hogy 2009 februárjától 2015 júniusáig dolgozott a KNIC ZD‑nél. Ezt követően a KNIC‑nél dolgozott tovább, de a KNIC ZD‑nek sem teljhatalmú, sem egyéb képviselőjeként nem jár el, amint azt a tanúvallomása kifejti.

223    A KNIC ZD‑re vonatkozó 2015. június 30‑i cégjegyzékkivonatból, mely a Tanács ellenkérelmének B.4. mellékletében szerepel, az következik, hogy Kim Il‑Su volt a KNIC ZD képviseletére jogosult személy. Kim Il‑Sut a KNIC ZD-nek a Pak Chun‑Sant felváltó képviselőjének a KNIC által kiállított és az Amtsgericht Hamburghoz (hamburgi elsőfokú bíróság) címzett, 2009. július 28‑i tanúsítvány nevezte ki, mely a Bizottság ellenkérelmének B.7. mellékletét képezi. Ezenfelül Kim Il‑Su a keresetlevél A.4. mellékletében szereplő tanúvallomásában nem vitatja, hogy 2009‑ben újra a KNIC ZD képviselője lett, mely funkciót korábban Pak Chun‑San töltötte be, hanem ellenkezőleg, megerősíti e tényt.

224    Kim Il‑Su tanúvallomása tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a Törvényszék tevékenységét a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve szabályozza, és a benyújtott bizonyítékok jelentősége értékelésének egyetlen kritériuma a bizonyítékok hitelességében rejlik. Ezenfelül valamely dokumentum bizonyító erejének értékelésekor ellenőrizni kell az abban szereplő információ valószínűségét, és figyelembe kell venni többek között a dokumentum eredetét, készítésének körülményeit, címzettjét, és meg kell vizsgálni, hogy a tartalma alapján értelmesnek és megbízhatónak tűnik‑e (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27‑i Shell Petroleum és társai kontra Bizottság ítélet, T‑343/06, EU:T:2012:478, 161. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

225    Márpedig meg kell állapítani, hogy Kim Il‑Su tanúvallomására kifejezetten a jelen keresethez került sor, és mivel az olyan személytől származik, aki a szóban forgó korlátozó intézkedések által érintett, e tanúvallomás csupán gyenge bizonyító erővel rendelkezik. A Tanács és a Bizottság tehát jogosan vehette alapul a KNIC ZD‑re vonatkozó, 2015. június 30‑i cégjegyzékkivonatot, valamint a KNIC-nek az Amtsgericht Hamburghoz (hamburgi helyi bíróság) címzett tanúsítványát, amelyek olyan közokiratok, amelyek az első megtámadott jogi aktusok elfogadásakor rendelkezésre álltak, és jogosan használhatta azokat a funkciók Kim Il‑Su által való betöltésének a bizonyítékaként.

226    Végezetül Kim Il‑Su azon állításának, amely szerint az említett funkciót 2015 januárjától már nem töltötte be, ellentmond a 2016. március 16‑i cégjegyzék‑kivonat, melyet a Bizottság terjesztett elő a kiigazító beadványra vonatkozó észrevételének F.1. mellékletében, és amelyből az tűnik ki, hogy Kim Il‑Su e kivonaton a KNIC ZD képviseletére jogosult személyként van feltüntetve.

227    Kim Il‑Su neve jegyzékbe való felvételének az indokai tekintetében tehát nem merült fel értékelési hiba.

228    Ami Kang Song‑Sam helyzetét illeti, őt az első megtámadott jogi aktusok amiatt jelölték meg, hogy az Unió által jegyzékbe vett KNIC GmbH teljhatalmú meghatalmazott képviselője, aki a KNIC nevében vagy irányításával jár el.

229    Kang Song‑Sam azt állítja, hogy továbbra is ellátja a KNIC ZD‑nek a képviseletét, de nem képviselője a KNIC GmbH‑nak, amely nem létezik. A társaság képviselőjeként fennálló jogállása önmagában nem elég a szóban forgó jegyzékbe való felvételének az igazolásához.

230    Márpedig meg kell állapítani, hogy Kang Song‑Sam ezen érvekkel, valamint a keresetlevél A.5. mellékletét képező tanúvallomásával nem vitatja és nem teszi kétségessé a Tanács és a Bizottság azon állításait, amelyek szerint a KNIC képviselője volt a hamburgi fióktelepnél abban az időpontban, amikor az első megtámadott jogi aktusokat elfogadták. Az említett tanúvallomásból az tűnik ki, hogy e posztot 2013 óta töltötte be, és Sin Kyu‑Namot váltotta fel. A kereseti kérelmeket kiigazító beadvány E.7. mellékletében szereplő tanúvallomásából következik továbbá az is, hogy az említett posztot a KNIC ZD‑nél Hamburgban 2015 szeptemberéig betöltötte. Kang Song‑Sam neve jegyzékbe való felvételének az indokai tekintetében tehát nem merült fel értékelési hiba.

231    Ami Choe Chun‑Sikot illeti, e személy az első megtámadott jogi aktusokban amiatt került megjelölésre, hogy az Unió által jegyzékbe vett KNIC GmbH teljhatalmú meghatalmazott képviselője, aki a KNIC nevében vagy irányításával jár el.

232    Choe Chun‑Sik közli, hogy 2015 januárjában a KNIC felkérte arra, hogy legyen a főképviselője a hamburgi fióktelepnél a korábbi képviselő, Kim Il‑Su helyett. Ugyanakkor azzal érvel, hogy amint azt a keresetlevél A.6. mellékletét képező tanúvallomása kifejti, soha nem járt el ebben a minőségben amiatt, hogy a német hatóságok megtagadták vele szemben a vízumot.

233    E tekintetben meg kell állapítani, hogy Choe Chun‑Sik nem vitatja, hogy a KNIC kiválasztotta a KNIC ZD németországi képviselőjeként. Az, hogy Hamburgban nem tudta ténylegesen betölteni a funkcióját a vízum megtagadása miatt, nem jelenti azt, hogy nem áll kapcsolatban a KNIC ZD vagy a KNIC tevékenységeivel, és ezért az semmilyen módon nem változtat azon, hogy olyan személy, aki a KNIC nevében és irányításával jár el a deviza KNIC által való megszerzése kontextusában.

234    Egyrészt ugyanis, amint azt maga Choe Chun‑Sik közli, igazgatói posztot tölt be a KNIC viszontbiztosítási osztályán Phenjanban, amely a KNIC által Európában folytatott olyan tevékenység, amely után a KNIC devizát szerez.

235    Másrészt, amint azt a Törvényszék a fenti 215. pontban hangsúlyozta, a KNIC elnökhelyettesének, Paek Ju Hyoknak a keresetlevél A.10. mellékletében szereplő tanúvallomásából kitűnik, hogy a KNIC ZD a KNIC Németországban található képviseleti irodája, melynek célja az, hogy a viszontbiztosítási társaságokkal való kapcsolattartást biztosítsa.

236    Ezenfelül egyrészt a fenti 216. pontból kitűnik, hogy a KNIC az a jogalany, amely a KNIC ZD németországi tevékenységeit irányítja és ellenőrzi, és másrészt a Törvényszékhez benyújtott iratokból, és különösen Kim Il‑Sunak a keresetlevél A.4. mellékletében foglalt tanúvallomásából az derül ki, hogy a KNIC németországi fióktelepe volt a kapcsolattartási pont a KNIC, a viszontbiztosítási társaságok, valamint az európai ügynökök között, és nem írhatott alá szerződést, illetve nem teljesíthetett vagy vehetett kézhez kifizetéseket, valamint nem rendelkezett bankszámlával. Következésképpen a KNIC viszontbiztosítási osztályán funkciót betöltő személyek olyan személyeknek tekinthetők, akik részt vettek a KNIC ZD és a KNIC tekintetében a vitatott indokokban említett jövedelem biztosításában.

237    A Choe Chun‑Sik jegyzékbe vételére vonatkozó indokokat „a KNIC nevében vagy irányításával” való eljárás tekintetében tehát nem érinti értékelési hiba.

238    Ami Sin Kyu‑Namot illeti, őt az első megtámadott jogi aktusok amiatt jelölték meg, hogy osztályvezető a KNIC phenjani székhelyén, és a hamburgi KNIC GmbH korábbi teljhatalmú meghatalmazott képviselője. A KNIC nevében vagy irányításával jár el.

239    Sin Kyu‑Nam közli, hogy amint azt a keresetlevél A.7. mellékletében foglalt tanúvallomásában kifejti, a KNIC hamburgi fióktelepénél a képviselői funkciót 2008 júniusától 2013 novemberéig látta el. Továbbra is a KNIC‑nél dolgozott, de már nem volt a KNIC ZD képviselője. Ugyanígy nem „osztályvezető a KNIC phenjani székhelyén”, mivel az osztályvezető az ügyvezető igazgató, a felperes pedig csupán az említett osztály igazgatója.

240    E tekintetben meg kell állapítani, hogy Sin Kyu‑Nam nem vitatja, hogy a KNIC hamburgi fióktelepénél 2008 júniusától 2013 novemberéig képviselői funkciót töltött be.

241    Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy az, hogy már nem volt többé a hamburgi KNIC képviselője, nem jelenti azt, hogy nem áll kapcsolatban a KNIC ZD vagy a KNIC tevékenységeivel.

242    Először is, amint az a Törvényszékhez benyújtott, 2016. július 21‑i levél 5. mellékletéből kitűnik, Sin Kyu‑Nam elismeri és megerősíti, hogy nem csupán funkciót töltött be a KNIC ZD‑nél, hanem ezt követően a KNIC viszontbiztosítási osztályán igazgatói funkciót is gyakorolt. A nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét megalapozó indokok valóságossága nem vonható kétségbe.

243    Másodszor Sin Kyu‑Nam közli, hogy a KNIC viszontbiztosítási osztályán igazgatói funkciót gyakorol, és a viszontbiztosítás a KNIC által Európában gyakorolt tevékenység.

244    Harmadszor, amint az a fenti 235. és 236. pontból kitűnik, a KNIC‑nél posztokat betöltő személyek olyan személyeknek tekinthetők, akik részt vesznek a KNIC ZD és a KNIC tekintetében a vitatott indokokban említett jövedelem biztosításában.

245    A fentiek összességére tekintettel Sin Kyu‑Nam jegyzékbe való felvételének az indokai tekintetében tehát nem áll fenn értékelési hiba.

246    Ami Pak Chun‑Sant illeti, őt az első megtámadott jogi aktusok amiatt jelölték meg, hogy osztályvezető a KNIC phenjani székhelyén, és a KNIC GmbH korábbi teljhatalmú meghatalmazott képviselője, aki a KNIC nevében vagy annak irányításával jár el.

247    Pak Chun–San megerősíti, hogy 2005 szeptemberétől 2009 januárjáig a KNIC ZD‑nél dolgozott. Ezt követően továbbra is a KNIC‑nél dolgozott, de már nem volt a KNIC ZD képviselője. Ezenfelül nem „osztályvezető a KNIC phenjani székhelyén”, mivel az osztályvezető az ügyvezető igazgató, a felperes pedig csupán az említett osztály igazgatója.

248    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2006. augusztus 8‑i meghatalmazásból, amelyet a Bizottság ellenkérelmének B.6. melléklete tartalmaz, az tűnik ki, hogy Pak Chun‑Sant kinevezték a hamburgi KNIC meghatalmazott főképviselőjévé. A Bizottság ellenkérelmének B.8. mellékletében foglalt dokumentumokból kitűnik továbbá, hogy Pak Chun‑Sant felhatalmazták arra, hogy a KNIC ZD‑t képviselje, és hogy az aláírását egy közjegyzői okirat 2008. július 11‑én Hamburgban hitelesítette. Ezenfelül a keresetlevél A.8. mellékletében foglalt, 2015. szeptember 10‑i tanúvallomása szerint nem vitatja, hogy a KNIC ZD‑nek és magának a KNIC‑nek is fő képviselője volt Németországban 2005 szeptemberétől 2009 januárjáig. E 2015‑ös tanúvallomásban megerősíti azt is, hogy a Németországba való visszatérését követően a „KNIC Németország” képviselőjeként tevékenykedett, és Phenjanban a KNIC‑n belül jelentős vezetői posztot töltött be. Egy későbbi tanúvallomásban azt nyilatkozza, hogy 2015 decemberében korengedményesen nyugdíjba vonult, ugyanakkor nem támasztotta alá az állításait semmilyen dokumentumba foglalt bizonyítékkal.

249    Végezetül az, hogy a hamburgi KNIC képviselőjeként betöltött funkcióját többé nem gyakorolta, nem jelenti azt, hogy nem áll összefüggésben a KNIC ZD vagy a KNIC tevékenységeivel.

250    Először is amint az a keresetlevél A.8. mellékletéből következik, Pak Chun‑San elismeri és megerősíti, hogy nem csupán funkciókat gyakorolt a KNIC ZD‑n belül, hanem ezt követően Phenjanban a KNIC‑n belül jelentős vezetői posztot is betöltött. A nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét megalapozó indokok valóságossága nem vonható kétségbe.

251    Másodszor Pak Chun‑San a Törvényszékhez benyújtott 2016. július 21‑i levél 4. mellékletében közli, hogy a KNIC viszontbiztosítási osztályán funkciókat töltött be, és a viszontbiztosítás a KNIC által Európában folytatott tevékenység.

252    Harmadszor, amint az a fenti 235. és 236. pontból kitűnik, a KNIC‑nél posztokat betöltő személyek olyan személyeknek tekinthetők, akik részt vesznek a KNIC ZD és a KNIC tekintetében a vitatott indokokban említett jövedelemszerzésben.

253    A Pak Chun‑San felvételére vonatkozó indokok tekintetében tehát nem merült fel értékelési hiba.

254    Végezetül ami So Tong Myongot illeti, őt az első megtámadott jogi aktusok amiatt jelölték meg, hogy a KNIC GmbH ügyvezető igazgatója, aki a KNIC nevében vagy irányításával jár el.

255    So Tong Myong azzal érvel, hogy a KNIC‑t 2014‑ben elhagyta, és már a legcsekélyebb kapcsolatban sem áll e társasággal. Soha nem járt el a KNIC ZD ügyvezető igazgatójaként. Az az állítás, amely szerint „a hamburgi KNIC [ZD] ügyvezető igazgatója, a KNIC vagy annak vezetősége nevében jár el”, téves.

256    E tekintetben a Törvényszék elé terjesztett iratok alapján megerősíthető, hogy So Tong Myong 2007. október 1‑je és 2012 májusa között több dokumentumban a KNIC elnök‑vezérigazgatójaként kerül említésre. Ezt a tényt, melyet az érdekelt sem vitat, alátámasztja továbbá a tanúvallomása, amelyet a keresetlevél A.9. melléklete foglal magában, és amelyben előadja, hogy a KNIC elnökeként a megbízatása 2007‑től 2014 októberéig tartott.

257    Ezenfelül So Tong Myong azon állításának, amely szerint a KNIC‑t 2014‑ben elhagyta, ellentmond az Amtsgericht Hamburg (hamburgi helyi bíróság) 2016. március 16‑i cégjegyzékkivonata, melyet a Bizottság nyújtott be, és amelyből az tűnik ki, hogy az érdekelt ebben az időpontban még mindig a KNIC tényleges elnöke volt. A cégjegyzék kivonata bizonyító erejének a vitatása nem lehet sikeres, mivel So Tong Myong nem terjesztett elő a tanúvallomásán kívül egyéb bizonyítékot.

258    Márpedig, amint azt a Törvényszék korábban felidézte, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a Törvényszék tevékenységét a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve szabályozza, és a benyújtott bizonyítékok jelentősége értékelésének egyetlen kritériuma a bizonyítékok hitelességében rejlik. Ezenfelül valamely dokumentum bizonyító erejének értékelésekor ellenőrizni kell az abban szereplő információ valószínűségét, és figyelembe kell venni többek között a dokumentum eredetét, készítésének körülményeit, címzettjét, és meg kell vizsgálni, hogy a tartalma alapján értelmesnek és megbízhatónak tűnik‑e (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27‑i Shell Petroleum és társai kontra Bizottság ítélet, T‑343/06, EU:T:2012:478, 161. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

259    Meg kell jegyezni, hogy So Tong Myong tanúvallomására kifejezetten a jelen keresethez került sor, és mivel az olyan személytől származik, aki a szóban forgó korlátozó intézkedések által érintett, e tanúvallomás csupán gyenge bizonyító erővel rendelkezik.

260    Különösen ez a helyzet abban az esetben, ha a tanúvallomásnak ellentmond egy közokirat, amelyet a Bizottság terjesztett elő, mint például a hamburgi cégjegyzék kivonata.

261    A So Tong Myong felvételére vonatkozó indokok tekintetében tehát nem merült fel értékelési hiba.

262    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó első indokokban említett, szóban forgó kapcsolatok, funkciók és eljárások a jogilag megkövetelt módon bizonyítottak, és azokat az említett felperesek nem cáfolták meg részletesen.

263    A jelen jogalapot tehát el kell utasítani.

–       A harmadik, az adatok védelmének megsértésére alapított jogalapról

264    A T‑533/15. sz. ügy felperesei a harmadik jogalap keretében lényegében a 45/2001 rendelet 4., 10., 14. és 16. cikkének a megsértésére hivatkoznak.

265    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a T‑533/15. sz. ügy felperesei a 45/2001 rendelet rendelkezéseinek és az európai adatvédelmi biztos véleménye részeinek a felsorolására szorítkozva lényegében azt állítják, hogy a Tanács és a Bizottság téves adatokat tett közzé. A Tanács és a Bizottság ezáltal azt sugallta, hogy a T‑533/15. sz. ügy felperesei a tömegpusztító fegyverek jogellenes fejlesztéséhez kapcsolódó jogellenes tevékenységekben vettek részt.

266    E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a jelen kereset második jogalapjának a vizsgálatára tekintettel a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó első indokok tekintetében nem merült fel értékelési hiba, és következésképpen a Tanács és a Bizottság nem tett közzé téves adatokat, melyek azt sugallták, hogy a felperesek jogellenes tevékenységekben vesznek részt.

267    Következésképpen a jelen jogalapnak nem lehet helyt adni.

268    E jogalap mindenesetre hatástalan.

269    Még azt is feltételezve ugyanis, hogy a Tanács és a Bizottság a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó személyes adatokat a 45/2001 rendeletnek nem megfelelő módon kezelte, ez a körülmény nem vezethet az első megtámadott jogi aktusok megsemmisítéséhez. Ezzel szemben ha a felpereseknek sikerülne bizonyítania az ilyen bánásmód fennállását, az említett rendelet megsértésére kártérítési kereset keretében hivatkozhatnának (lásd ebben az értelemben: 2016. november 30‑i Rotenberg kontra Tanács ítélet, T‑720/14, EU:T:2016:689, 140. pont; 2017. november 22‑i HD kontra Parlament ítélet, T‑652/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:828, 33. és 34. pont).

270    E körülmények között a jelen jogalapot megalapozatlanság miatt el kell utasítani.

–       A negyedik, az alapvető jogok aránytalan megsértésére alapított jogalapról

271    A T‑533/15. sz. ügy felperesei a negyedik jogalapjuk keretében az Alapjogi Charta 16. cikke értelmében a tulajdonhoz való jognak és a vállalkozás szabadságának, valamint az EJEE 8. cikke értelmében a magánélet és a családi élet, a lakás és a jó hírnév tiszteletben tartásához való jognak az aránytalan korlátozására hivatkoznak.

272    A T‑533/15. sz. ügy felpereseinek álláspontja szerint a nevüknek a szóban forgó jegyzékekbe való felvétele nem szolgál semmilyen hasznos célt még akkor sem, ha magának a KNIC ZD‑nek a jegyzékbe vétele megfelelő lenne. E felperesek nem ösztönözték a KNIC ZD‑t a jövedelemszerzésre, és nem segítették e társaságot e jövedelemszerzésben. Kang Song‑Sam kivételével az említett felperesek nem képviselték a KNIC ZD‑t. E körülmények között nyilvánvalóan a szabadságuk aránytalan korlátozásáról van szó.

273    A Tanács és a Bizottság vitatja az említett érveket.

274    Először is abban az esetben, ha ezen igen általános érveléssel a T‑533/15. sz. ügy felperesei a jegyzékbe vételi kritériumok arányosságát vitatják arra hivatkozva, hogy a nevüknek a szóban forgó jegyzékekbe való felvétele és az első megtámadott jogi aktusok által okozott kár aránytalan e jogi aktusok céljához képest, elegendő megállapítani, hogy a T‑533/15. sz. ügy felperesei az EUMSZ 277. cikk értelmében nem terjesztettek elő semmilyen jogellenességi kifogást a jegyzékbe vételi kritériumok vonatkozásában.

275    Márpedig a T‑533/15. sz. ügy felperesei nem vitathatják a jegyzékbe vételi kritériumok arányosságát anélkül, hogy ne hivatkoznának az EUMSZ 277. cikk értelmében vett jogellenességi kifogás útján azok jogellenességére (lásd ebben az értelemben: 2013. február 20‑i Melli Bank kontra Tanács ítélet, T‑492/10, EU:T:2013:80, 58. és 59. pont; 2013. március 20‑i Bank Saderat kontra Tanács ítélet, T‑495/10, nem tették közzé, EU:T:2013:142, 53–59. pont).

276    Ezenfelül és mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy a T‑533/15. sz. ügy felperesei által a jelen jogalap keretében hivatkozott érvek nem tehetik kétségessé a jegyzékbe vételi kritériumok jogszerűségét. Ezek az érvek ugyanis az említett felperesek saját körülményein alapulnak, mivel azokat a konkrét helyzetükre hivatkozva fogalmazták meg, és azon állítólagos káron alapulnak, amelyet a felperesek nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvétele okozott, nem pedig önmagában az említett kritériumok arányosságának a hiányán.

277    Másodszor a T‑533/15. sz. ügy felperesei az érvelésüket arra alapítják, hogy a KNIC ZD nem szerez semmilyen jövedelmet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság számára, és e felperesek nem ösztönözték a KNIC ZD‑t a jövedelemszerzésre, és nem támogatták e társaságot a jövedelemszerzésben. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a második jogalapnak a jelen kereset keretében való vizsgálatából az következik, hogy a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó első indokok abból következnek, hogy e felperesek a KNIC nevében vagy irányításával jártak el, és így azok tekintetében nem merült fel értékelési hiba.

278    Következésképpen a jelen jogalapot megalapozatlanság miatt el kell utasítani.

 A T‑533/15. sz. ügy felperesei által előterjesztett keresetről a második megtámadott jogi aktusok és a 2016/849 határozat vonatkozásában

279    A Törvényszék Hivatalához 2016. május 27‑én és június 3‑án benyújtott beadványaikban a T‑533/15. sz. ügy felperesei kiigazították a keresetet annak érdekében, hogy az a második megtámadott jogi aktusokat és a 2016/849 határozatot is érintse az őket érintő részben.

280    A T‑533/15. sz. ügy felperesei a keresetnek a második megtámadott jogi aktusokra való kiterjesztés céljából való kiigazításakor fenntartották az első megtámadott jogi aktusokkal szemben felhozott négy jogalapot, néhány kiegészítő érvet előterjesztve, melyek többek között arra vonatkoznak, hogy a Tanács a második megtámadott jogi aktusokban részben módosította azokat az indokokat, amelyek alapján az említett felperesek nevét a szóban forgó jegyzékekbe felvette. A T‑533/15. sz. ügy felperesei a keresetnek a 2016/849 határozatra való kiterjesztés céljából való kiigazításakor fenntartották a korábban hivatkozott négy jogalapot, ugyanakkor nem terjesztettek elő kiegészítő érveket.

281    Meg kell állapítani, hogy a második megtámadott jogi aktusokban a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó megjegyzések és indokok némileg megváltoztak, anélkül hogy az alkalmazandó jegyzékbe vételi kritériumok módosultak volna. Ami a 2016/849 határozatot illeti, a természetes személyek jegyzékbe vételére vonatkozó kritériumok tekintetében meg kell állapítani, hogy azok némileg módosultak, anélkül hogy e szövegezési változások érinthetnék az elemzés érdemét. Egyébiránt a 2016/849 határozatban a T‑533/15. sz. ügy felperesei tekintetében megállapított jegyzékbe vételi indokok lényegében azonosak a második megtámadott jogi aktusokban megállapítottakkal.

282    E kontextusban a Törvényszéknek az az álláspontja, hogy a vitatott indokok közötti csekély eltérésekre tekintettel a keresetnek a második megtámadott jogi aktusok ellen irányuló részét és a 2016/849 határozat ellen irányuló részét együttesen kell vizsgálni.

–       Az első, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

283    A T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó indokok tekintetében végrehajtott módosításokra tekintettel e felperesek arra hivatkoznak, hogy a KNIC GmbH nevének a szóban forgó jegyzékekből való törlése és a nevük felvételét igazoló indokoknak a második megtámadott aktusokban való módosítása annak a Tanács és a Bizottság részéről való hallgatólagos elismerését jelenti, hogy a KNIC GmbH megjelölése téves volt, és hogy az első megtámadott jogi aktusokban említett személyek megjelölését igazoló indokok nem voltak megfelelőek. A T‑533/15. sz. ügy felpereseinek álláspontja szerint az indokok módosítása ellenére azok továbbra sem egyértelműek.

284    A T‑533/15. sz. ügy felpereseinek álláspontja szerint a második megtámadott jogi aktusok nem tartalmaznak olyan információt, amely lehetővé tenné annak a megértését, hogy milyen alapon állítják, hogy e felperesek befolyásolhatják a KNIC eljárását olyan devizajövedelmek biztosításával, amelyek hozzájárulhatnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fegyverkezési programjaihoz.

285    A Tanács és a Bizottság vitatja ezeket az érveket.

286    A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó második és harmadik indokok, melyek a második megtámadott jogi aktusokban, valamint a 2016/846 határozatban szerepelnek, teljes mértékben megfelelnek a korábbiakban felidézett ítélkezési gyakorlat keretében értelmezett indokolási kötelezettségnek.

287    A T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó második és harmadik indokok a jegyzékbe vételi kritériumoknak és a módosított jegyzékbe vételi kritériumoknak megfelelve világosan és érthetően azonosítják az említett személyek által a KNIC ZD‑ben betöltött funkciókat, és azokat a KNIC‑nél való eljárásokat, amelyeket velük szemben kifogásolnak.

288    Egyébiránt sem a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó második, sem a harmadik indokok nem tartalmaznak téves hivatkozást a KNIC GmbH‑ra. Következésképpen a T‑533/15. sz. ügy felpereseinek azon érvei, amelyek a KNIC GmbH jegyzékbe vételére és a KNIC‑re vonatkozó indokok jellegének a problematikájára hivatkoznak, hatástalanok. Végezetül Kang Song‑Sam nevét e személy állításaival ellentétben helyesen írták.

289    E körülmények között meg kell állapítani, hogy a második megtámadott jogi aktusokban és a 2016/849 határozatban szereplő indokok olvasata lehetővé tette a T‑533/15. sz. ügy felperesei számára, hogy megértsék azt, hogy a nevüket a szóban forgó jegyzékeken a KNIC‑nél betöltött funkcióik miatt tartották fenn, amit az is megerősít, hogy a második jogalap keretében e felperesek éppen a Tanács által e tekintetben kifejtett okfejtést vitatják. Egyébiránt, mivel a Tanács választásának okait a második megtámadott jogi aktusok és a 2016/849 határozat pontosan megjelölték, a Törvényszék értékelheti azok megalapozottságát.

290    Következésképpen a jelen jogalapot el kell utasítani.

–       A második, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapról

291    A T‑533/15. sz. ügy felperesei azzal érvelnek, hogy a második megtámadott jogi aktusokban szereplő indokok nem elégségesek a nevüknek a szóban forgó jegyzékekbe való felvételéhez. Konkrétan So Tong Myong a KNIC‑t elhagyta 2014‑ben, és ezt követően a legcsekélyebb kapcsolatban sem állt e társasággal. Az az állítás, amely szerint a KNIC „elnöke”, téves. Ha az volt a szándék, hogy e személyt egy korábbi szerepe alapján jelöljék meg, a Tanácsnak meg kellett magyaráznia, hogy e megjelölés miért minősül továbbra is megfelelőnek és igazoltnak.

292    Ezenfelül a T‑533/15. sz. ügy felpereseinek álláspontja szerint a tekintetükben felhozott indokok So Tong Myong esetét kivéve annak megállapítására korlátozódnak, hogy e személyek a KNIC‑nél dolgoznak. Márpedig ez a 2013/183 határozat 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjára vagy 15. cikke (1) bekezdésének b) pontjára tekintettel nem elegendő. A Tanácsnak világos és pontos bizonyítékokkal alá kellett támasztania, hogy e személyek közül mindegyik képes volt arra, hogy a KNIC‑t befolyásolja a tevékenységének a végzésében, ami indokolta volna a nevüknek a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét.

293    A Tanács azon érvekre válaszul, amelyek szerint So Tong Myong és Pak Chun‑San nyugdíjba vonultak, és már semmilyen funkciót nem töltenek be a KNIC‑nél, mégpedig az előbbi már az első megtámadott jogi aktusok elfogadása előtt vonult nyugdíjba, az utóbbi pedig ezen jogi aktusokat követően, megjegyzi, hogy ezeknek az érveknek ellentmondanak az általa a T‑533/15. sz. ügy felpereseit érintően birtokolt információk, amelyeket közöltek velük (lásd az ellenkérelem B.1, B.2, B.3 és B.4. mellékletét). Ezenfelül a Tanács álláspontja szerint önmagában az, hogy e személyek azt állítják, hogy nyugdíjba vonultak, nem jelenti azt, hogy ez valóban igaz. Végezetül, még ha hivatalosan nyugdíjba is vonultak volna, ez nem jelenti azt, hogy többé nem járhatnak el a KNIC nevében, melynek székhelye Észak‑Koreában található.

294    Ami Kim Il‑Sut, Kang Song‑Samot, Choe Chun‑Siket és Sin Kyu‑Namot illeti, a Tanács hangsúlyozza, hogy az e személyek felvételének alapjául szolgáló, és az ellenkérelem B.1, B.2, B.3 és B.4. mellékletében szereplő információk szerint e személyek neve a jegyzékbe nem kizárólag amiatt került felvételre, hogy a KNIC‑nél dolgoztak, hanem amiatt, hogy e szervezet nevében vagy irányításával jártak el.

295    A Bizottság álláspontja szerint az, hogy bizonyos egyének, akikkel kapcsolatban bizonyított, hogy jelentős posztokat töltöttek be Észak‑Korea egyetlen biztosítótársaságánál, mindenfajta bizonyíték nélkül azt állítják, hogy – akár korengedményesen, akár nem – nyugdíjba vonultak az előírt szankciókat követően, nem elég annak a feltételezésnek a megcáfolásához, hogy ezen egyének a KNIC nevében vagy irányításával járnak el. A Bizottság vitatja a So Tong Myong nyugdíjba vonulását és a Pak Chun San által a funkcióinak az abbahagyását érintő állítások valóságnak való megfelelőségét.

296    Végezetül a Bizottság álláspontja szerint a T‑533/15. sz. ügy felperesei a saját tanúvallomásaikkal támasztják alá a jegyzékbe vételük indokait.

297    Először is a KNIC‑nél betöltött funkciók tekintetében a bizonyítékok elégtelenségét állító érvekkel kapcsolatban elegendő megállapítani azt, hogy a Tanács által előterjesztett releváns információk a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó második és harmadik indokok alátámasztott bizonyítékait képezik. Konkrétan a B.3. melléklet tartalmazza a T‑533/15. sz. ügy felperesei által a KNIC‑nél betöltött funkciók részletes leírását. A Bizottság továbbá benyújtott a Törvényszékhez hivatalos igazolásokat, kinevezésről szóló leveleket is ideértve. Ezen utóbbi dokumentumok a többségükben a második megtámadott jogi aktusok elfogadását megelőző időszakra vonatkoznak.

298    Ami Kim Il‑Sut illeti, e személyt a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó második és harmadik indok a KNIC viszontbiztosítási osztályának vezetőjeként azonosítja a phenjani székhelyen, valamint a KNIC korábbi hamburgi meghatalmazott főképviselőjeként, aki a KNIC nevében vagy irányításával jár el.

299    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az első megtámadott jogi aktusok jogszerűségének értékeléséből az következik, hogy nem hibásak a Kim Il‑Su nevének az e jogi aktusokba való felvételét megalapozó indokok, azaz, az, hogy e személy az Unió által jegyzékbe vett KNIC‑nél Hamburgban teljhatalmú meghatalmazott képviselő volt, aki a KNIC nevében vagy irányításával járt el. Ezenfelül a keresetlevél A.4. mellékletében foglalt és a 2016. július 21‑i levél 9. mellékletét képező tanúvallomásában Kim Il‑Su nem vitatja, hogy 2009‑ben újra betöltötte a képviselői funkciót, amelyet korábban Pak Chun‑San gyakorolt, és e funkciót 2009 januárjától 2015 januárjáig gyakorolta, hanem ellenkezőleg, megerősíti e tényt. Végezetül ezt a tényt alátámasztja a Bizottság által benyújtott, 2016. március 16‑i cégjegyzékkivonat is, amely a kiigazító beadványra tett észrevételeinek F.1. mellékletét képezi, és amelyből az következik, hogy Kim Il‑Su szerepelt e jegyzékben a KNIC ZD képviseletére jogosult személyként. Az említett kivonat vitatása nem lehet sikeres, mivel az kizárólag Kim Il‑Su tanúvallomásából következik, és azon alapszik.

300    Ezenfelül Kim Il‑Su a 2016. július 21‑i levél 8. mellékletében szereplő tanúvallomásában megerősíti, hogy a Németországból való visszatérését követően a KNIC viszontbiztosítási osztályán ügyvezetői funkciót gyakorolt.

301    Végezetül az, hogy Kim Il‑Su a KNIC hamburgi képviselőjének a funkcióját többé nem gyakorolta, nem jelenti azt, hogy nem áll kapcsolatban a KNIC ZD tevékenységeivel.

302    Egyrészt ugyanis a fenti pontokból az következik, hogy Kim Il–Su nem csak a KNIC ZD‑nél gyakorolt funkciókat, hanem a későbbiekben a phenjani KNIC‑nél is jelentős vezetői posztot töltött be a viszontbiztosítási osztályon, és a viszontbiztosítás a KNIC által Európában gyakorolt tevékenység. A nevének a szóban forgó jegyzékekbe való felvételét megalapozó indokok valóságossága nem vonható kétségbe.

303    Másrészt, amint az a fenti 235. és 236. pontból kitűnik, a KNIC‑nél posztokat betöltő személyek olyan személyeknek tekinthetők, akik részt vesznek a KNIC ZD és a KNIC tekintetében a vitatott indokokban említett jövedelem biztosításában.

304    A Kim Il‑Su nevének a vitatott jegyzékekbe való felvételét érintő indokok tekintetében tehát nem merült fel értékelési hiba.

305    Ami Kang Song‑Sam helyzetét érinti, azt a második megtámadott jogi aktusok úgy azonosították, hogy e személy a KNIC korábbi hamburgi meghatalmazott képviselője, aki továbbra is a KNIC nevében vagy irányításával jár el.

306    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az első megtámadott jogi aktusok jogszerűségének értékeléséből az következik, hogy nem hibásak a Kang Song‑Sam nevének az e jogi aktusokba való felvételét megalapozó indokok, azaz az, hogy e személy az Unió által jegyzékbe vett KNIC teljhatalmú meghatalmazott képviselője volt Hamburgban, aki a KNIC nevében vagy irányításával járt el. Következésképpen nem vonható kétségbe a nevének a szóban forgó jegyzékekbe amiatt való felvétele, hogy a KNIC korábbi hamburgi meghatalmazott képviselője.

307    Ezenfelül a Kang Song‑Sam által a bírósági eljáráshoz adott tanúvallomásokban foglalt elemek nem mondanak ellent ezen indokok megalapozottságának. A tanúvallomásában, amely a keresetlevél A.5. mellékletét képezi, közli, hogy „jelenleg alkalmazásban áll, mégpedig a [KNIC] képviselőjeként a németországi Hamburgban található fióktelepnél.” E posztot 2013 óta tölti be, Sin Kyu‑Nam helyébe lépett. Ezenfelül a Törvényszékhez benyújtott, 2016. július 21‑i levél 7. mellékletében foglalt tanúvallomásában Kang Song‑Sam megerősíti, hogy a viszontbiztosítási osztályon ügyvezető. Kang Song‑Sam neve jegyzékbe való felvételének az indokai tekintetében tehát nem merült fel értékelési hiba.

308    Ami Choe Chun‑Siket illeti, e személy a KNIC viszontbiztosítási osztályának igazgatójaként került azonosításra, aki a phenjani székhelyen tölti be posztját, és a KNIC nevében vagy irányításával jár el.

309    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a keresetlevél egymást követő, 2016. május 27‑i és június 3‑i kiigazításában Choe Chun‑Sik azzal érvel, hogy nem képviselője a KNIC ZD‑nek, és soha nem is volt az, e társaságnál 2015 februárjában kellett elkezdenie dolgozni, de a vízumkérelmét elutasították, és az az állítás, amely szerint az Unió által jegyzékbe vett KNIC ZD teljhatalmú meghatalmazott képviselője, aki a KNIC nevében vagy irányításával jár el, nem felel meg a valóságnak. Márpedig ezek az érvek nem vonhatják kétségbe a Choe Chun‑Sik nevének a vitatott jegyzékbe való felvételét érintő indokot, azaz azt, hogy e személy a KNIC viszontbiztosítási osztályának az igazgatója, aki a phenjani székhelyen tölti be posztját, és a KNIC nevében vagy irányításával jár el.

310    Ezenfelül Choe Chun‑Sik maga is megerősíti, hogy kapcsolatban állt a KNIC‑vel. A keresetlevél A.6. mellékletében szereplő tanúvallomásában elismeri, hogy 2015 januárjában a KNIC felkérte arra, hogy legyen a hamburgi fióktelep főképviselője a korábbi képviselő, Kim Il‑Su helyett. Choe Chun‑Sik tanúvallomásainak az összességéből az következik, hogy a KNIC viszontbiztosítási osztályának az igazgatója Phenjanban. Choe Chun‑Sik neve jegyzékbe való felvételének az indokai tekintetében tehát nem merült fel értékelési hiba.

311    Ami Sin Kyu‑Namot illeti, e személy a viszontbiztosítási osztály igazgatójaként került azonosításra, aki a phenjani székhelyen tölti be a posztját, és a KNIC korábbi hamburgi meghatalmazott képviselője, aki a KNIC nevében vagy irányításával jár el.

312    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az első megtámadott jogi aktusok jogszerűségének értékeléséből az következik, hogy nem hibásak a Sin Kyu‑Nam nevének az e jogi aktusokba való felvételét megalapozó indokok, azaz az, hogy e személy osztályvezető a KNIC phenjani székhelyén, és a KNIC korábbi teljhatalmú meghatalmazott képviselője Hamburgban, valamint hogy a KNIC nevében és irányításával járt el. Következésképpen a nevének a szóban forgó jegyzékekbe amiatt való felvétele, hogy a KNIC korábbi hamburgi meghatalmazott képviselője, aki a KNIC nevében vagy irányításával jár el, nem vonható kétségbe.

313    Amint az a kereseti kérelmek kiigazítására vonatkozó 2016. május 27‑i beadványból következik, Sin Kyu‑Nam nem vitatja, hogy 2008 júniusától 2013 novemberéig a KNIC ZD‑nél, majd a KNIC phenjani székhelyén dolgozott.

314    Ezenfelül meg kell állapítani, hogy e tényeket Sin Kyu‑Nam megerősíti. A keresetlevél A.7. mellékletében foglalt tanúvallomásában azt nyilatkozza, hogy a KNIC hamburgi fióktelepénél 2008 júniusától 2013 novemberéig képviselői funkciót töltött be. Amint ezenfelül a Törvényszékhez benyújtott, 2016. július 21‑i levél 5. mellékletéből következik, Sin Kyu‑Nam elismeri és megerősíti nem csupán azt, hogy e funkciókat betöltötte a KNIC ZD‑nél, hanem azt is, hogy ezt követően a KNIC viszontbiztosítási osztályán igazgatói funkciót gyakorolt. Sin Kyu‑Nam neve jegyzékbe való felvételének az indokai tekintetében tehát nem merült fel értékelési hiba.

315    Ami Pak Chun‑Sant illeti, e személy a KNIC viszontbiztosítási osztályának az igazgatójaként került megjelölésre, aki a posztját a KNIC phenjani székhelyén legalább 2015 decemberéig betöltötte, és a KNIC korábbi hamburgi meghatalmazott főképviselőjeként, aki továbbra is a KNIC nevében vagy annak irányítása alatt jár el.

316    E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az első megtámadott jogi aktusok jogszerűségének a fenti 248–252. pontokban foglalt értékeléséből az következik, hogy nem hibásak a Pak Chun‑San nevének az e jogi aktusokba való felvételét megalapozó indokok, azaz az, hogy e személy osztályvezető a KNIC phenjani székhelyén, és az Unió által jegyzékbe vett szervezetnek minősülő KNIC korábbi teljhatalmú meghatalmazott képviselője Hamburgban, aki a KNIC nevében vagy annak irányításával jár el.

317    Másodszor hangsúlyozni kell, hogy mivel Pak Chun‑San azon érvelésre szorítkozott, hogy nem „osztályvezető a KNIC phenjani székhelyén”, nem vitatja, hogy legalább 2015 decemberéig a phenjani székhelynél dolgozott.

318    Harmadszor hangsúlyozni kell, hogy Pak Chun‑San azon állítása, amely szerint a funkcióinak a gyakorlását a második megtámadott jogi aktusok és a 2016/849 határozat elfogadása előtt abbahagyta, nem alapul dokumentált bizonyítékon, jóllehet a felperes tudna a leginkább olyan bizonyítékot szolgáltatni, amely kétségbe vonja a felvételének az indokait.

319    Márpedig a jelen ügyben önmagában a kifejezetten a jelen kereset keretében készült, a szóban forgó intézkedések által érintett személytől származó tanúvallomások alapján nem tekinthető alátámasztottnak, hogy Pak Chun‑San már nem dolgozik a KNIC‑nél.

320    Ezenfelül Pak Chun‑San éveken át jelentős kapcsolatot tartott fenn a KNIC‑vel. Az iratokból ugyanis az következik, hogy a KNIC rendszeresen hívta Pak Chun‑Sant, hogy töltsön be kulcsfontosságú posztokat, és Pak Chun‑San a KNIC‑nél hosszú karriert futott be, amelynek során számos jelentős funkciót felhalmozott a KNIC viszontbiztosítási osztályának az igazgatójaként és Hamburgban a KNIC meghatalmazott főképviselőjeként.

321    E tényezőkre tekintettel bizonyítékok hiányában nem tekinthető alátámasztottnak, hogy Pak Chun‑San már nem áll kapcsolatban a KNIC‑vel.

322    Pak Chun‑San neve jegyzékbe való felvételének az indokai tekintetében tehát nem merült fel értékelési hiba.

323    Ami So Tong Myongot illeti, e személy a KNIC elnökeként került azonosításra, aki a KNIC nevében vagy irányításával jár el.

324    E tekintetben a Törvényszék előtti iratokból kitűnik, hogy 2007. október 1. és 2012 májusa között So Tong Myong a KNIC elnök‑vezérigazgatójaként került említésre. Ezt alátámasztja a keresetlevél A.9. mellékletében foglalt tanúvallomása is, amelyben előadja, hogy a KNIC‑nél az elnöki megbízatása 2007‑től 2014 októberéig tartott.

325    A 2014 októberében való nyugdíjba vonulására hivatkozó So Tong Myong által előadott érveket illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság benyújtotta az Amtsgericht Hamburg (hamburgi helyi bíróság) 2016. március 16‑i cégjegyzékkivonatát, amelyből az következik, hogy e személy ebben az időpontban még mindig a KNIC tényleges elnöke volt.

326    Igaz, hogy a Törvényszékhez benyújtott, 2016. július 21‑i levél 2. mellékletében So Tong Myong hangsúlyozza, hogy ez az információ csupán 2010 és 2014 között volt igaz, mivel az utóbb említett évben nyugdíjba vonult.

327    Amint az azonban a fentiekben felidézésre került, a Bíróság és a Törvényszék tevékenységét a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve szabályozza, és a benyújtott bizonyítékok értékelésének egyetlen kritériuma a bizonyítékok hitelességében rejlik. Ezenfelül valamely dokumentum bizonyító erejének értékelésekor ellenőrizni kell az abban szereplő információ valószínűségét, és figyelembe kell venni többek között a dokumentum eredetét, készítésének körülményeit, címzettjét, és meg kell vizsgálni, hogy a tartalma alapján értelmesnek és megbízhatónak tűnik‑e (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 27‑i Shell Petroleum és társai kontra Bizottság ítélet, T‑343/06, EU:T:2012:478, 161. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

328    Meg kell állapítani, hogy So Tong Myong tanúvallomására kifejezetten a jelen keresethez került sor, és mivel az a szóban forgó korlátozó intézkedések által érintett személytől származik, csupán gyenge bizonyító erővel rendelkezik egy olyan közokirattal szemben, mint a cégjegyzék kivonata.

329    Tekintettel arra, hogy So Tong Myong nem terjesztett elő dokumentált bizonyítékot, és a KNIC‑nél elnöki funkciót töltött be, nem tekinthető alátámasztottnak, hogy már nem áll kapcsolatban a KNIC‑vel, és nem jár el e társaság nevében vagy irányításával.

330    So Tong Myong neve jegyzékbe való felvételének az indokai tekintetében tehát nem merült fel értékelési hiba.

331    A fentiek fényében a Tanács és a Bizottság a második megtámadott jogi aktusok és a 2016/849 határozat elfogadásának időpontjában jogosan állapíthatta meg, hogy a T‑533/15. sz. ügy felperesei továbbra is a KNIC nevében vagy irányításával járnak el.

332    Másodszor, a T‑533/15. sz. ügy felpereseinek azon érvét illetően, amely szerint nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy befolyásolhatták a KNIC tevékenységeit, elegendő megjegyezni, hogy e felperesek a 2013/183 határozat 15. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontja értelmében a „nevükben vagy irányításuk szerint eljáró személyek vagy szervezetek”, valamint a 2016/849 határozat 27. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a „nevükben vagy irányításuk szerint eljáró személyek vagy szervezetek” csoportjára vonatkozó jegyzékbe vételi kritérium keretébe tartoznak.

333    A jegyzékbe vételi kritériumokra és a módosított jegyzékbe vételi kritériumokra tekintettel, amelyeknek a jogszerűségét a T‑533/15. sz. ügy felperesei nem vitatták, e felperesek azon személyek kategóriájába tartoznak, akik a megjelölt szervezet nevében vagy irányításával járnak el, és akik részt vehetnek azon jövedelem biztosításában, amely hozzájárulhat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységeihez.

334    E körülmények között ez a kritérium nem követeli meg szükségszerűen azt, hogy a T‑533/15. sz. ügy felperesei legyenek azok a személyek, akik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységeihez esetlegesen hozzájáruló pénzeszközök átutalásról döntenek, vagy hogy képesek legyenek befolyásolni az ilyen átutalást. Ezzel szemben kapcsolatban kell állniuk a szóban forgó kritériumok alapján értelmezett, vitatott indokban foglalt tevékenységgel, azaz olyan devizajövedelmek megszerzésével, amelyek hozzájárulhatnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nukleáris programjaihoz.

335    A Törvényszék ugyanis már megállapította, hogy az olyan feladatokat ellátó személy, amelyek a korlátozó intézkedésekkel érintett valamely szervezet tekintetében irányítási jogköröket biztosítanak számára, főszabály szerint tekinthető úgy, hogy a kérdéses szervezetet érintő korlátozó intézkedések elfogadását igazoló tevékenységekben vesz részt (lásd ebben az értelemben: 2013. december 12‑i Nabipour és társai kontra Tanács ítélet, T‑58/12, nem tették közzé, EU:T:2013:640, 110. pont; 2014. november 5‑i Mayaleh kontra Tanács ítélet, T‑307/12 és T‑408/13, EU:T:2014:926, 143. pont).

336    A T‑533/15. sz. ügy felpereseinek a 2013. december 12‑i Nabipour és társai kontra Tanács ítéletre (T‑58/12, nem tették közzé, EU:T:2013:640) alapított érvét illetően meg kell jegyezni, hogy a jelen ügyre alkalmazandó jogi háttérrel ellentétben a 2013. december 12‑i Nabipour és társai kontra Tanács ítéletben (T‑58/12, nem tették közzé, EU:T:2013:640) a felperes nevének a jegyzékekbe való felvétele a jelen ügy tárgyát képezőtől eltérő kritériumokon alapult. Bár az említett ítéletben követelmény volt, hogy a korlátozó intézkedések által érintett természetes személyek kapcsolatban álljanak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységekkel, a jelen ügyben csupán annak kell teljesülnie, hogy a korlátozó intézkedések által érintett természetes személyek kapcsolatban álljanak olyan pénzeszközök, egyéb vagyoni értékek vagy gazdasági erőforrások tekintetében végzett pénzügyi szolgáltatásokkal vagy átutalásokkal, amelyek hozzájárulhatnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nukleáris programjaihoz, anélkül hogy szükséges lenne az, hogy e személyek konkrétan kapcsolatban álljanak az atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységekkel.

337    Így a jelen ügyben sem a T‑533/15. sz. ügy felperesei nevének a vitatott jegyzékekbe való felvételét megalapozó kritériumok, sem az ezt megalapozó vitatott indokok nem követelik meg, hogy bizonyított legyen az érintett személy és az atomfegyverek elterjedésének a területén tevékenykedő jogalany közötti kapcsolat, hanem csupán azt követelik meg, hogy bizonyított legyen a kapcsolat az érintett személy és azon szervezet közötti kapcsolat, amely olyan pénzügyi eszközöket nyújt vagy utal át, amelyek hozzájárulhatnak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság atomfegyverek elterjedésével kapcsolatos tevékenységével összefüggő programjaihoz.

338    A jelen ügyben a T‑533/15. sz. ügy felperesei közül, amint az a fenti 298–331. pontból következik, valamennyi betöltött vezetői funkciókat a KNIC‑n belül. Kim Il‑Su a KNIC viszontbiztosítás osztályának vezetője, és a KNIC korábbi hamburgi megbízott főképviselője. Kang Song‑Sam a KNIC korábbi hamburgi megbízott képviselője, és a KNIC viszontbiztosítási osztályán ügyvezetői posztot tölt be. Choe Chun‑Sik a KNIC viszontbiztosítási osztályán igazgató. Sin Kyu‑Nam a KNIC viszontbiztosítási osztályán igazgató, és a KNIC korábbi hamburgi megbízott képviselője. Pak Chun‑San a KNIC viszontbiztosítási osztályán igazgató volt, és a KNIC korábbi hamburgi megbízott főképviselője. So Tong Myong a KNIC elnöke volt. Meg kell tehát állapítani, hogy e felpereseknek a KNIC viszontbiztosítási tevékenységében betöltött szerepe – a KNIC viszontbiztosítási osztályának a vezetőjeként, ezen osztály igazgatójaként vagy a KNIC elnökeként – elég egyrészt annak megállapításához, hogy fennáll a kapcsolat a KNIC jövedelem biztosítására vonatkozó tevékenységével, mivel e felperesek a KNIC nevében vagy irányításával jártak el, és másrészt ahhoz, hogy ne legyen szükséges a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó második és harmadik indokok valóságosságának az ellenőrzésén túlmenően e felperesek egyéni eljárásaira vonatkozó valószínűsítő körülmények alapul vétele annak a bizonyításához, hogy e felpereseket a megállapított jegyzékbe vételi kritériumok alapján jelölték meg.

339    E körülmények között a jelen jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

–       A harmadik, az adatok védelmének megsértésére alapított jogalapról

340    A T‑533/15. sz. ügy felperesei a harmadik jogalapjuk keretében lényegében a 45/2001 rendelet 4., 10., 14., és 16. cikkének a megsértésére hivatkoznak.

341    E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a T‑533/15. sz. ügy felperesei a 45/2001 rendelet rendelkezéseinek és az európai adatvédelmi biztos véleménye részeinek a felsorolására szorítkozva lényegében azt állítják, hogy a Tanács és a Bizottság téves adatokat tett közzé. A Tanács és a Bizottság ezáltal azt sugallta, hogy a T‑533/15. sz. ügy felperesei a tömegpusztító fegyverek jogellenes fejlesztéséhez kapcsolódó jogellenes tevékenységekben vettek részt.

342    E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a jelen kereset második jogalapjának a vizsgálatára tekintettel a T‑533/15. sz. ügy felpereseire vonatkozó második és harmadik indokok tekintetében nem merült fel értékelési hiba, így a Tanács és a Bizottság nem tett közzé téves adatokat, és nem sugallta azt, hogy a felperesek jogellenes tevékenységekben vettek részt.

343    Következésképpen a jelen jogalapnak nem lehet helyt adni.

344    E jogalap mindenesetre hatástalan.

345    Még azt is feltételezve ugyanis, hogy a Tanács és a Bizottság a felperesekre vonatkozó személyes adatokat a 45/2001 rendeletnek nem megfelelő módon kezelte, az ilyen körülmény nem vezethet a második megtámadott jogi aktusok és a 2016/849 határozat megsemmisítéséhez. Ezzel szemben, ha a felpereseknek sikerülne bizonyítania az ilyen bánásmód fennállását, az említett rendelet megsértésére kártérítési kereset keretében hivatkozhatnának (lásd ebben az értelemben: 2016. november 30‑i Rotenberg kontra Tanács ítélet, T‑720/14, EU:T:2016:689, 140. pont; 2017. november 22‑i HD kontra Parlament ítélet, T‑652/16 P, nem tették közzé, EU:T:2017:828, 33. és 34. pont).

–       A negyedik, az alapvető jogok aránytalan megsértésére alapított jogalapról

346    A T‑533/15. sz. ügy felperesei megismétlik az első megtámadott jogi aktusokkal szemben előterjesztett érveket, és hozzáfűzik, hogy a második megtámadott jogi aktusok által okozott kár teljes mértékben aránytalan.

347    A T‑533/15. sz. ügy felperesei ugyanis nem ösztönözték a KNIC ZD‑t a jövedelemszerzésre, és azt nem is segítették, mivel a KNIC ZD nem szerez jövedelmet sem jelenleg, sem akkor, amikor tevékenységet folytatott. Ezenfelül e felperesek közül két személy, Pak Chun‑San és So Tong Myong nyugdíjasok, és nem dolgoznak a KNIC‑nél, míg a többi négy felperes nem biztosított jövedelmet a KNIC‑ben betöltött különböző funkciók gyakorlása során. E felperesek nevének a vitatott jegyzékekbe való felvétele nem szolgál semmilyen hasznos célt, és még akkor sem szolgálna, ha magának a KNIC ZD‑nek a jegyzékbe való felvétele célszerű volna. E körülmények között nyilvánvalóan a szabadságuk aránytalan korlátozásáról van szó.

348    A Tanács és a Bizottság vitatja ezeket az érveket.

349    Mivel a jelen jogalap a T‑533/15. sz. ügy felperesei által az első megtámadott jogi aktusokkal szemben előterjesztett negyedik jogalap keretében kifejtettekkel lényegében azonos érveken alapszik, a fenti 274–277. pontban szereplő érvekre tekintettel e jogalapot el kell utasítani.

350    A fentiek összességére tekintettel a T‑533/15. sz. ügyben el kell utasítani a keresetet a második megtámadott jogi aktusok és a 2016/849 határozat megsemmisítésére irányuló részében.

351    Következésképpen a T‑533/15. sz. ügyben a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

352    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

353    A T‑533/15. sz. ügy felpereseit, mivel pervesztesek lettek, a Tanács és a Bizottság kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

354    A T‑264/16. sz. ügyben a KNIC‑t, mivel pervesztes lett, a Tanács és a Bizottság kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

355    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Úgy kell tehát határozni, hogy az Egyesült Királyság a T‑533/15. sz. ügyben maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a kereseteket elutasítja.

2)      A Törvényszék a T‑533/15. sz. ügyben Kim Il‑Sut és a mellékletben megnevezett többi felperest kötelezi a költségek viselésére, a Nagy Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága részéről felmerült költségek kivételével.

3)      A Törvényszék a T‑264/16. sz. ügyben a Korea National Insurance Corporationt kötelezi a költségek viselésére.

4)      A T‑533/15. sz. ügyben az Egyesült Királyság maga viseli saját költségeit.

Frimodt Nielsen Kreuschitz Półtorak

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. március 14‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

A Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal szemben elfogadott korlátozó intézkedésekről

A felperesekkel szemben elfogadott korlátozó intézkedések

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A 2013/183 határozat hatályon kívül helyezésének és másik határozattal történő felváltásának eljárásjogi következményei

A T 533/15. sz. ügy és a T264/16. sz. ügy kezelésének sorrendjéről

A T 264/16. sz. ügyben előterjesztett keresetről

Az első, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

A második, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapról

A harmadik, az adatvédelemre vonatkozó elvek megsértésére alapított jogalapról

A negyedik, az alapvető jogok aránytalan korlátozására alapított jogalapról

A T 533/15. sz. ügyben előterjesztett keresetről

A T 533/15. sz. ügy felperesei által előterjesztett keresetről az első megtámadott jogi aktusokat érintő részt érintően

– Az első, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

– A második, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapról

– A harmadik, az adatok védelmének megsértésére alapított jogalapról

– A negyedik, az alapvető jogok aránytalan megsértésére alapított jogalapról

A T 533/15. sz. ügy felperesei által előterjesztett keresetről a második megtámadott jogi aktusok és a 2016/849 határozat vonatkozásában

– Az első, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

– A második, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalapról

– A harmadik, az adatok védelmének megsértésére alapított jogalapról

– A negyedik, az alapvető jogok aránytalan megsértésére alapított jogalapról

A költségekről

*      Az eljárás nyelve: angol.

i A jelen szöveg 115. és 335. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.

1      A többi felperes felsorolását csak a feleknek kézbesített változat melléklete tartalmazza.