A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2009. december 17.
T‑567/08. P. sz. ügy
Bart Nijs
kontra
az Európai Unió Számvevőszéke
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – A fellebbező 2005. évi előléptetési időszakban történő előléptetését mellőző határozat – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) F‑49/06. sz., Nijs kontra Számvevőszék ügyben 2008. október 9‑én hozott ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. Bart Nijs maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Unió Számvevőszéke részéről a jelen eljárásban felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Fellebbezés – A keresetlevélben a jogalapok és jogi érvek ismertetése – Az érvek zavaros és rendezetlen előadása – Elfogadhatatlanság
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 138. cikk, 1. §, c) pont)
2. Fellebbezés – Jogalapok – Valamely korábbi, perújítási kérelemmel nem érintett ítéletben szereplő megállapítások figyelembevételére alapított jogalap – Ítélt dolog – Elutasítás
(A Bíróság Alapokmánya, 44. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 126. cikk)
1. A Törvényszék eljárási szabályzata 138. cikke 1. §-ának c) pontja alapján a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felperes által felhozott jogalapokat és jogi érveket. Ezen ismertetésnek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék – adott esetben – további erre vonatkozó információ nélkül határozni tudjon a keresetről. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a jogalap elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a jogalap alapul, legalább röviden, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a fellebbezésből. Ennek hiányában a Törvényszék csupán azokat az érveket fogja megvizsgálni, amelyeket megért.
(lásd a 17. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑85/92. sz., De Hoe kontra Bizottság ügyben 1993. április 28‑án hozott végzésének (EBHT 1993., II‑523. o.) 20. pontja, az Elsőfokú Bíróság T‑110/98. sz., RJB Mining kontra Bizottság ügyben 2000. július 25‑én hozott végzésének (EBHT 2000., II‑2971. o.) 23. pontja, az Elsőfokú Bíróság T‑167/04. sz., Asklepios Kliniken kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑2379. o.) 39. és 40. pontja.
2. A felperes nem róhatja fel a Közszolgálati Törvényszéknek, hogy nem vizsgálta felül valamely korábbi ítéletben szereplő, a felperesre vonatkozó megállapításokat, sem azt, hogy elmulasztotta újabb bizonyítékok beszerzését az ellenérdekű féltől, ha ezen ítélet a Bíróság alapokmánya 44. cikkének első bekezdése szerinti perújítási kérelem benyújtása hiányában jogerőssé vált.
A bírósági ítéletben ténylegesen vagy szükségszerűen elbírált ténybeli és jogi elemekhez kapcsolódó jogerő ugyanis csak perújítási eljárásban kérdőjelezhető meg. A perújítás olyan, az ítélet kihirdetését megelőző ténybeli elemek fennállását feltételezi, amelyek az ítélet meghozatalát megelőzően a Bíróság és a perújítást kérő fél előtt ismeretlenek voltak, és amelyek – ha azokat a bíróság figyelembe vehette volna – a jogvita más módon való eldöntéséhez vezethettek volna. A Bíróság alapokmánya 44. cikke második bekezdésének és a Törvényszék eljárási szabályzata 126. cikkének együttes olvasata alapján a Törvényszék valamely ítéletére vonatkozó perújítási eljárás a felek egyikének erre vonatkozó perújítási kérelme alapján a Törvényszék által hozott, az új tény fennállását és annak a perújításra lehetőséget adó jellegét kifejezetten elismerő ítélet meghozatalával nyílik meg.
(lásd a 32–34. és 39. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑281/89. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1991. február 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., I‑347. o.) 14. pontja; a Bíróság C‑130/91. REV. II. sz., ISAE kontra VP és Interdata kontra Bizottság egyesített ügyekben 1996. január 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1996., I‑65. o.) 6. pontja; a Bíróság C‑442/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2008. május 15‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑3517. o.) 25. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑91/96. REV. sz., Tanács kontra Hankart egyesített ügyekben 1998. november 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑597. o. és II‑1809. o.) 13. pontja.