T‑300/03. sz. ügy

Moser Baer India Ltd

kontra

az Európai Közösségek Tanácsa

„Szubvencióellenes vizsgálatok – Indiából származó írható CD‑k – A támogatás összegének kiszámítása – Kármegállapítás – Okozati összefüggés – Védelemhez való jog”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közös kereskedelempolitika – Harmadik államok részéről történő támogatással szembeni védelem – Tárgyi eszközök beszerzéséhez kapcsolódó támogatás

(2026/97 tanácsi rendelet, 7. cikk, (3) bekezdés)

2.      Közös kereskedelempolitika – Harmadik államok részéről történő támogatással szembeni védelem – Tárgyi eszközök beszerzéséhez kapcsolódó támogatás

(2026/97 tanácsi rendelet, 7. cikk, (3) bekezdés)

3.      Közös kereskedelempolitika – Harmadik államok részéről történő támogatással szembeni védelem – A támogatás és a kár értékelése

(2026/97 tanácsi rendelet, 11. cikk, (1) bekezdés)

4.      Közös kereskedelempolitika – Harmadik államok részéről történő támogatással szembeni védelem – Az értékcsökkenési időszak meghatározása

(2026/97 tanácsi rendelet)

5.      Közös kereskedelempolitika – Harmadik államok részéről történő támogatással szembeni védelem – A vizsgálat lefolytatása

(2026/97 tanácsi rendelet, 30. cikk, (1) és (2) bekezdés

6.      Közös kereskedelempolitika – Harmadik államok részéről történő támogatással szembeni védelem – Kár

(2026/97 tanácsi rendelet)

7.      Közös kereskedelempolitika – Harmadik államok részéről történő támogatással szembeni védelem – Kár

(2026/97 tanácsi rendelet)

8.      Közös kereskedelempolitika – Harmadik államok részéről történő támogatással szembeni védelem – Kár

(2026/97 tanácsi rendelet)

9.      Közös kereskedelempolitika – Harmadik államok részéről történő támogatással szembeni védelem – Kár

(2026/97 tanácsi rendelet)

10.    Közös kereskedelempolitika – Harmadik államok részéről történő támogatással szembeni védelem – Kár

(2026/97 tanácsi rendelet, 8. cikk, (7) bekezdés

1.      A kereskedelempolitikai védintézkedések terén a közösségi bíróságnak arra kell korlátoznia az intézmények értékelése tekintetében végzett felülvizsgálatát, hogy az eljárási szabályokat betartották‑e, a vitatott módszerválasztást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények értékelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés.

Ugyanez a helyzet az értékcsökkenés idejének értékelése esetén, ami az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló 2026/97 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének értelmében történik, amely rendelkezés szerint a tárgyi eszközök beszerzéséhez kapcsolható támogatás összegét „az érintett gazdasági ágazatban a szóban forgó eszközök esetében szokásosan alkalmazott értékcsökkenési módszert tükröző értékcsökkenési időszakra kivetítve számítják ki”. E rendelkezés megfogalmazásából és szerkezetéből – amely többek között az érintett ágazatban szokásos gyakorlat értékelését követeli meg – következik, hogy a szóban forgó időszak meghatározása azon széles mérlegelési jogkör keretébe tartozik, amellyel az intézmények az összetett gazdasági helyzetek elemzésének tekintetében rendelkeznek.

(vö. 28–29. pont)

2.      Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló 2026/97 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése nem tartalmaz külön szabályokat arra nézve, hogy milyen elemeket kell figyelembe venni az érintett gazdasági ágazatban szokásosan alkalmazott értékcsökkenési időszak meghatározásának keretében, amelynek célja az exportőr által a tárgyi eszközök vásárlásánál szerzett előny vizsgált időszakra vonatkozó részének a kiszámítása. Ennélfogva a közösségi intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a figyelembe vehető tényezők tekintetében, amely jogkört nem korlátozzák a Bizottság által e kérdéssel kapcsolatban elfogadott iránymutatások.

Amennyiben az értékcsökkenést szabályozza az érintett harmadik ország, a nemzeti jogban előírt értékcsökkenési módszer e tekintetben releváns lehet. Az a tény, hogy a közösségi intézmények más szubvencióellenes vizsgálatok során nem alkalmazták a szóban forgó módszert, még nem jelenti önmagában e rendelkezés megsértését.

Hasonlóképpen amikor az alkalmazandó szabályozás bizonyos mérlegelési mozgásteret hagy az intézmények számára, az a tény, hogy e mozgásteret anélkül használják ki, hogy előre részletesen megmagyaráznák minden egyes konkrét esetben az alkalmazni kívánt kritériumokat, nem sérti a jogbiztonság elvét, még abban az esetben sem, ha az intézmények új elvi lehetőségeket fogalmaznak meg.

(vö. 40–46., 67., 88., 104. pont)

3.      Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló 2026/97 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése többek között úgy rendelkezik, hogy vizsgálat lefolytatásának időszakát követő időszakokra vonatkozó információkat szokás szerint nem kell figyelembe venni a támogatások és a kár meghatározásakor. Következésképpen a közösségi intézmények vizsgálata céljából releváns adatok általában a vizsgált időszakkal befejeződő időszakra vonatkozóak. E rendelkezés ugyanakkor nem zárja ki ezen adatok vizsgálatának keretében a jövőbeni eseményekre vonatkozó előrejelzések figyelembevételét, amennyiben ezek érdemlegesek, és a vizsgálat során szerzett objektív tényezőkön alapulnak.

(vö. 92. pont)

4.      A kereskedelempolitikai védintézkedések terén folytatott vizsgálat olyan folyamat, amelynek során számos következtetést újra meg újra felülvizsgálnak. Ennélfogva nem zárható ki, hogy a közösségi intézmények végső – többek között az értékcsökkenési időszakkal kapcsolatos ‑ következtetései eltérnek a vizsgálat bizonyos pontján levont következetésektől.

(vö. 114. pont)

5.      Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló 2026/97 rendelet 30. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében az érintett exportőrök kérhetik azoknak a lényeges tényeknek és megfontolásoknak a végleges nyilvánosságra hozatalát, amelyek alapján javaslatot kívánnak tenni végleges hatályú intézkedések alkalmazására. E végleges nyilvánosságra hozatali kötelezettség célja az érintett vállalkozások védelemhez való joga tiszteletben tartásának a biztosítása.

Továbbá, a végleges intézkedések elfogadását megelőző vizsgálat által érintett vállalkozásoknak lehetőséget kell biztosítani a közigazgatási eljárás során, hogy eredményesen kifejtsék álláspontjukat a hivatkozott tények és körülmények valóságtartalma és relevanciája tekintetében.

E tekintetben a végleges nyilvánosságra hozatal hiányos mivolta nem vonja maga után a végleges vámot kiszabó rendelet jogellenességét, csak amennyiben e mulasztás miatt az érintett feleknek nem állt módjában hatékonyan védeni érdekeiket.

(vö. 125–127. pont)

6.      A harmadik országok részéről történő támogatás elleni eljárás keretében a közösségi intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a kár vizsgálatának céljából figyelembe veendő időszak meghatározása terén.

A közösségi intézmények a vizsgált időszaknál hosszabb időszakra vonatkozóan is meghatározhatják a kárt. Ezt a lehetőséget igazolja az a tény, hogy a gazdasági trendeket kellőképpen hosszú időszakra vonatkozóan kell vizsgálni.

(vö. 161–162. pont)

7.      A harmadik országok részéről történő támogatás elleni eljárás keretében a kár fennállását átfogóan kell értékelni, anélkül hogy a behozatal hatását minden egyes felelős vállalkozás tekintetében meg kellene határozni. A közösségi intézmények nem vétenek nyilvánvaló hibát, amikor ezen értékelés keretében az ésszerűen rendelkezésükre álló adatokra támaszkodnak.

(vö. 168. pont)

8.      A harmadik országok részéről történő támogatás elleni eljárás keretében a gazdasági trendek vizsgálatához a közösségi intézmények jogszerűen figyelembe vehetik a közösségi iparban a teljes figyelembe vett időszak alatt tapasztalt növekedést, beleértve azokat az éveket is, amikor a behozatal még nem ért el jelentős mértéket.

(vö. 176. pont)

9.      A harmadik országok részéről történő támogatás elleni eljárás keretében a kár vizsgálatának ki kell terjednie a tényezők összességére, amelyek egyike sem képezheti önmagában döntő határozat alapját. Valamely tényező kedvező változása nem zárja ki jelentős kár megállapítását, amennyiben ez a megállapítás azon különböző tényezőkön alapul, amelyek figyelembevételét a 2026/97 rendelet előírja.

A kár átfogó értékelésének vitatása esetén a felperes nem szorítkozhat pusztán arra, hogy előadja a különböző gazdasági tényezőkre vonatkozó saját értelmezését, hanem ismertetnie kell azon okokat, amelyek miatt a közösségi intézményeknek a kár fennállásával kapcsolatban más következtetésre kellett volna jutniuk e tényezők alapján.

(vö. 213., 216. pont)

10.    Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló 2026/97 rendelet 8. cikkének (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy meg kell vizsgálni az ismert tényezőket, amelyek a támogatás tárgyát képező behozatallal egy időben kárt okoznak a közösségi iparnak. E vizsgálatnak lehetővé kell tennie annak kizárását, hogy az egyéb ilyen tényezők által okozott kár a kérdéses behozatalnak legyen tulajdonítható. Az említett tényezők többek között a nem támogatott import mennyisége és ára. E tényezők között szerepelhet a közösségi gyártókat érintő versenyellenes magatartás.

Így amennyiben a figyelembe vett időszak során az érintett közösségi iparnak szembe kellett néznie egyéb tényezőkkel, mint például harmadik országokból származó dömpingelt behozatallal, a közösségi intézményeknek a támogatás tárgyát képező behozatal által okozott kár meghatározásakor meg kellett vizsgálniuk, hogy ezen egyéb tényezők hatásai nem törhették‑e meg az okozati összefüggést a támogatás tárgyát képező behozatal és a közösségi iparnak okozott kár között.

E vizsgálat azonban nem feltétlenül jelenti a szóban forgó tényező pontos hatásainak meghatározását. Elegendő, ha a közösségi intézmények megállapítják, hogy e külső tényező ellenére a szóban forgó behozatal által okozott kár jelentős.

Így a puszta tény, hogy ezen egyéb tényezők is közrehathattak a közösségi iparnak okozott kár létrejöttében a figyelembe vett időszak egy része folyamán, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a támogatás tárgyát képező behozatal szintén jelentős kárt okozott ugyanabban az időszakban.

A kárért való felelősség ugyanis akkor is betudható az érintett behozatalnak, ha a hatása csak egy része egy nagyobb, más tényezőknek tulajdonítható kárnak. Nem zárható tehát ki, hogy a kárt egyszerre több tényező okozza, amelyek mindegyike önmagában jelentős kár okának minősülhet.

Ennélfogva valamely jelentős külső tényező jelenléte nem vonja maga után automatikusan a vitatott behozatal és a közösségi iparnak okozott kár közötti okozati összefüggés megtörését.

(vö. 230–232., 236–238., 260., 269. pont)