A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2015. április 22.(*)
„Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Gyümölcs‑ és zöldség‑, valamint feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazat – Termelői csoportoknak nyújtott támogatás – Az uniós pénzügyi hozzájárulás korlátozása – Jogbiztonság – Jogos bizalom – Indokolási kötelezettség – Jóhiszemű együttműködés”
A T‑290/12. sz. ügyben,
a Lengyel Köztársaság (képviselik kezdetben: B. Majczyna és M. Szpunar, később: B. Majczyna és K. Strás, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: N. Donnelly, B. Schima és D. Milanowska, később: D. Milanowska és M. Schima, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs‑ és zöldség‑, valamint a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló 543/2011/EU végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2012. április 4‑i 302/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL L 99., 21. o.) 1. cikke 2–4., 6., 12. és 13. pontjának, 2. cikke (1)–(3) bekezdése és 3. cikke együttesen értelmezett rendelkezéseinek, valamint I. és II. mellékletének megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: D. Gratsias elnök, M. Kancheva és C. Wetter (előadó) bírák,
hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. szeptember 17‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 Az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs‑ és zöldség‑, valamint a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló 543/2011/EU végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2012. április 4‑i 302/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL L 99., 21. o.) 2012. április 5‑én lépett hatályba. Az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a gyümölcs‑ és zöldség‑, valamint a feldolgozottgyümölcs‑ és feldolgozottzöldség‑ágazatra alkalmazandó részletes szabályainak a megállapításáról szóló, 2011. június 7‑i 543/2011/EU bizottsági végrehajtási irányelv (HL L 157., 1. o.) módosításával a 302/2012 végrehajtási rendelet célja az volt, hogy korlátozza a gyümölcs‑ és zöldségtermelői csoportoknak (a továbbiakban: TCS) nyújtott támogatáshoz való európai uniós pénzügyi hozzájárulást.
2 A 302/2012 végrehajtási rendelet egy Va. és Vb. melléklettel egészíti ki az 543/2011 végrehajtási rendeletet, valamint módosítja az említett rendelet 36–39., 44., 47., 92., 95., 97., 98. és 112. cikkét.
3 A TCS‑k olyan gyümölcs‑ és zöldségtermelők kezdeményezésére létrejött szervezetek, amelyek 2004. május 1‑jén vagy azt követően az Unióhoz csatlakozott tagállamokban, az Unió legkülsőbb régióiban, illetve az Égei‑tenger kisebb szigetein találhatók. Átmeneti jellegűek, létrehozásuk célja pedig az volt, hogy legfeljebb ötéves időszakot követően megfeleljenek azoknak a feltételeknek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy „termelői szervezetként” (a továbbiakban: TSZ) ismerjék el őket.
4 A TCS‑k létrehozásának lehetőségéről a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22‑i 1234/2007/EK módosított tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (HL L 299., 1. o.; helyesbítés: HL L 63., 30. o.) 125e. cikke rendelkezik.
5 A TCS‑k a gyümölcs‑ és zöldségágazat legfontosabb szereplői. A TCS státusz megszerzéséhez az adott szervezetnek meg kell felelnie az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 122., 125a. és 125b. cikkében meghatározott feltételeknek, amelyek között különösen az szerepel, hogy köteles meghatározott minimális számú taggal rendelkezni, illetve meghatározott minimális mennyiségű terméket értékesíteni. Az elismert TCS‑k operatív programok keretében pénzügyi támogatásra jogosultak.
6 Az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 103a. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok egy átmeneti időszak során kétféle pénzügyi támogatást nyújthatnak a TCS‑k részére, tudniillik, egyrészt létrejöttük ösztönzésére és adminisztratív működésük elősegítésére szánt támogatásokat, másrészt pedig azon beruházások részleges fedezésére szánt támogatásokat, amelyek az elismerés megszerzéséhez szükségesek, és amelyek e címen az elismerési tervben bemutatásra kerültek.
7 Első lépésben a tagállam támogatást nyújt a TCS részére. Második lépésben az Unió visszatéríti a kifizetett összegek egy részét.
8 A 302/2012 végrehajtási rendelettel bevezetett módosítások érintették az Unió által történő visszatérítést. Az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 103a. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ugyanezen cikk (1) bekezdésében említett támogatást az Unió visszatéríti az Európai Bizottság által az ilyen intézkedések finanszírozását – beleértve a küszöbértékeket, a felső határokat és az uniós finanszírozás mértékét – illetően elfogadandó szabályokkal összhangban. A TCS‑k részére történő támogatásnyújtás ugyanis nagymértékben a tagállamoktól függ. Az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 103a. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a tagállamok [támogatásokat biztosíthatnak a TCS‑k] részére” A módosított 543/2011 végrehajtási rendelet 36. cikke mérlegelési mozgásteret enged a tagállamoknak, hogy meghatározzák azokat a minimális feltételeket, amelyeket valamely szervezetnek az elismerési terv benyújtásához teljesítenie kell, hogy meghatározzák az elismerési tervek jóváhagyására, ellenőrzésére és teljesítésére vonatkozó igazgatási eljárásokat, valamint a tervek olyan módosításait, amelyekhez az illetékes hatóság jóváhagyása nem szükséges. Ezenkívül a nemzeti agrárpolitika keretében a tagállamok döntenek a TCS‑k számára nyújtott támogatási intézkedések mértékéről. A TSZ‑ekre vonatkozónál kedvezőbb támogatási szabályok TCS‑kre való alkalmazásának célja, hogy lehetővé tegye a gyümölcs‑ és zöldségágazat azon termelői számára, amelyek még nem tudták teljesíteni a TSZ‑ekkel szemben előírt feltételeket, hogy formálisan létrejöjjenek a piacon. A módosított 543/2011 végrehajtási rendelet (29) preambulumbekezdése szerint a stabil és a gyümölcs‑ és zöldségágazati célkitűzések elérése érdekében tartós közreműködésre képes termelői szervezetek létrehozásának elősegítése érdekében kívánatos előírni, hogy az előzetes elismerés kizárólag azon termelői csoportoknak adható meg, amelyek bizonyítani tudják, hogy meghatározott időn belül képesek az összes elismerési követelménynek megfelelni.
9 Az eredetileg tervezett összegek jelentős túllépése, valamint a tagállamokban lefolytatott vizsgálatok során a TCS‑k támogatására vonatkozó uniós rendelkezések alkalmazása tekintetében felmerülő bizonyos szabálytalanságok megállapítása arra ösztönözte a Bizottságot, hogy elfogadja a 302/2012 végrehajtási rendeletet.
10 2012. április 5‑ét, a 302/2012 végrehajtási rendelet hatálybalépésének időpontját megelőzően a TCS‑knek nyújtott támogatáshoz való uniós pénzügyi hozzájárulás tekintetében nem létezett éves felső határ, az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 103a. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt beruházásokhoz nyújtott támogatásokhoz való uniós hozzájárulás tekintetében szintén nem állt fenn korlátozás.
11 Ami ezzel szemben a TSZ‑eket illeti, a beruházásokhoz nyújtott támogatásokhoz való uniós hozzájárulást az értékesített termelés értékének 4,1%‑ában korlátozták. A TCS‑k továbbá olyan beruházásokat is finanszírozhattak, amelyek finanszírozására a TSZ‑ek nem voltak jogosultak.
12 A 302/2012 végrehajtási rendelet hatálybalépését a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság (a továbbiakban: irányítóbizottság) szintjén folytatott munkálatok előzték meg. Az irányítóbizottság az 543/2011 végrehajtási rendeletben szereplő, az uniós pénzügyi finanszírozásra vonatkozó szabályok módosítására irányuló első tervezetet 2011 szeptemberében mutatta be. A Bizottság e tervezete különösen arra tesz javaslatot, hogy korlátozzák az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 103a. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt beruházásokhoz nyújtott támogatásokat, hogy állítsanak fel egy olyan listát, amely a nem támogatható beruházásokat tartalmazza, illetve hogy az elismerési tervek évközi módosítása lehetőségének felső határát az eredetileg jóváhagyott összeg 25%‑ában rögzítsék. Az irányítóbizottság a 2011. szeptember 20‑i, illetve október 4‑i és 19‑i ülésén megvizsgálta ezt az első tervezetet. Az irányítóbizottság 2011. október 19‑i ülésén szavazásra bocsátották a módosítástervezetet. Mivel az irányítóbizottság nem tudott állást foglalni az ülésen, a Bizottság a rendelet elfogadásának felfüggesztéséről határozott.
13 A Bizottság ezt követően bemutatta az 543/2011 végrehajtási rendelet módosítására irányuló második tervezetet, amelyet az irányítóbizottság a 2012. március 27‑i és 29‑i, illetve április 3‑i ülésén vizsgált meg, amely utóbbi időpontban sor került az e tervezetről való szavazásra. Az említett tervezetben a Bizottság lényegében azt tervezte, hogy módosítja az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 103a. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt beruházásokhoz nyújtott támogatások korlátait, fenntartja a nem támogatható beruházásokat tartalmazó listát, és az eredetileg jóváhagyott összeg 5%‑ára csökkenti az elismerési tervek lehetséges évközi módosításának felső határát. Előírta továbbá, hogy az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 103a. cikke szerinti uniós pénzügyi hozzájárulás naptári év szerinti összegét 10 millió euróban korlátozzák. Az irányítóbizottság ezúttal sem tudott állást foglalni e tervezetről.
14 2012. április 4‑én a Bizottság elfogadta a 302/2012 végrehajtási rendeletet.
Az eljárás és a felek kérelmei
15 A Törvényszék Hivatalához 2012. június 29‑én benyújtott keresetlevelével a Lengyel Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.
16 Az ellenkérelmet 2012. szeptember 14‑én nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.
17 A választ 2012. november 6‑án nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.
18 A viszonválaszt 2013. január 18‑án nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.
19 Az eredetileg kijelölt bíró távozása miatt a jelen ügyet új előadó bírónak osztották ki.
20 A Törvényszék részleges megújítását követően az előadó bírót a nyolcadik tanácsba osztották be, a jelen ügyet tehát e tanács elé utalták.
21 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében írásban kérdést intézett a felekhez. Az utóbbiak az előírt határidőn belül válaszoltak.
22 A Törvényszék a 2014. szeptember 17‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.
23 A Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 302/2012 végrehajtási rendelet 1. cikke 2–4., 6., 12. és 13. pontját, 2. cikke (1)–(3) bekezdése és 3. cikke együttesen értelmezett rendelkezéseit, valamint I. és II. mellékletét (a továbbiakban: megtámadott rendelkezések);
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
24 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a Lengyel Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
25 Keresete alátámasztása érdekében a Lengyel Köztársaság négy jogalapra hivatkozik, amelyek, először is, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésén, másodszor, az arányosság elvének megsértésén, harmadszor, az EUMSZ 296. cikknek a megtámadott rendelkezések elégtelen indokolása okán való megsértésén, negyedszer pedig a jóhiszemű együttműködés és a szolidaritás elvének a megsértésén alapulnak.
26 A harmadik, az indokolási kötelezettségen alapuló jogalapot a többi jogalap előtt kell megvizsgálni.
A harmadik, az EUMSZ 296. cikknek a megtámadott rendelkezések elégtelen indokolása okán való megsértésén alapuló jogalapról
27 A Lengyel Köztársaság hangsúlyozza, hogy a Bizottság nem indokolta meg megfelelően a TCS‑k részére nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulás korlátozását, és így nem tett eleget az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettségnek.
28 A Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellett volna indokolnia a megtámadott rendelkezéseket, mivel az említett rendelkezések igen negatív hatást gyakoroltak a gyümölcs‑ és zöldségtermelőkre, illetve szokatlan és példa nélküli változásokat hoztak magukkal, amelyeket gyors ütemben vezettek be.
29 A Lengyel Köztársaság álláspontja szerint másrészt a hatályos ítélkezési gyakorlatra tekintettel a Bizottságnak meg kellett volna jelölnie azokat a ténybeli elemeket, amelyek igazolják a TCS‑k részére nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulásra vonatkozó korlátozások bevezetését, valamint az ilyen korlátozások bevezetésével elérni kívánt célokat.
30 A Lengyel Köztársaság hangsúlyozza, hogy a Bizottság nem jelölte meg egyértelműen a szóban forgó korlátozások bevezetésével elérni kívánt célokat.
31 A Bizottság vitatja a Lengyel Köztársaság érveit.
32 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak meg kell felelnie az adott jogi aktus jellegének, valamint világosan és egyértelműen kell megjelenítenie az azt meghozó intézmény érvelését, oly módon, amely lehetővé teszi az érintettek számára a meghozott intézkedés igazolásának megismerését és az illetékes bíróságnak a felülvizsgálat gyakorlását (lásd: 2005. november 24‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑138/03, C‑324/03 és C‑431/03, EBHT, EU:C:2005:714, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 E kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére, és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd: Olaszország kontra Bizottság ítélet, fenti 32. pont, EU:C:2005:714, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez különösen igaz akkor, amikor a tagállamok közvetlenül részt vettek a vitatott jogi aktus kidolgozásának folyamatában, és így ismerik a jogi aktus alapjául szolgáló okokat (lásd: 2001. november 22‑i Hollandia kontra Tanács ítélet, C‑301/97, EBHT, EU:C:2001:621, 188. pont; 2012. június 26‑i Lengyelország kontra Bizottság ítélet, C‑335/09 P, EBHT, EU:C:2012:385, 153. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Amikor rendeletről van szó, az indokolás szorítkozhat egyfelől az aktus elfogadásához vezető általános helyzet, másfelől pedig az általa elérni kívánt általános célok megjelölésére (1985. július 3‑i Abrias és társai kontra Bizottság ítélet, 3/83, EBHT, EU:C:1985:283, 30. pont; 2005. március 10‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet, C‑342/03, EBHT, EU:C:2005:151, 55. pont).
35 Egyébként, ha valamely általános hatályú jogi aktusból kitűnik az intézmény által követett cél lényege, túlzás lenne külön indokolást megkövetelni az alkalmazott különböző technikai megoldásokra (lásd: 2006. szeptember 7‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet, C‑310/04, EBHT, EU:C:2006:521, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a TCS‑k részére nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulásra vonatkozó módosítások bevezetésének indokai a 302/2012 végrehajtási rendelet (5) és (6) preambulumbekezdésében kerülnek ismertetésre. Megemlítésre kerül, hogy a „pénzügyi fegyelem érdekében”, valamint a „pénzügyi források elosztásának fenntartható és hatékony módon történő optimalizálására irányuló” szándékból adódóan felső határok kerülnek bevezetésre.
37 Másrészt a 302/2012 végrehajtási rendelet (2) preambulumbekezdéséből következik, hogy a finanszírozási rendszer módosításait annak érdekében vezették be, hogy megakadályozzák az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet céljaival ellentétes helyzetek kialakulását, különösen azon feltételeknek a szóban forgó szervezetek által való mesterséges megteremtését, amelyek alapján uniós támogatásban részesülhetnek azáltal, hogy a termelők valamely TCS‑ből egy másik TCS‑be lépnek át azzal a céllal, hogy valamely uniós támogatásnak öt évnél hosszabb ideig legyenek a kedvezményezettjei, és abban az esetben is részesüljenek e támogatásból, ha megfelelnek a TSZ‑ként történő elismeréshez szükséges feltételeknek.
38 A 302/2012 végrehajtási rendelet (17) preambulumbekezdése hivatkozik a termelők jogos elvárásaira, és előírja különösen, hogy a módosítások nem alkalmazandók az említett rendelet hatálybalépésének időpontját megelőzően elfogadott elismerési tervekre, amelyek tekintetében a beruházás megvalósítása érdekében a szervezetek már pénzügyi kötelezettségvállalásokat tettek, vagy jogilag kötelező erejű megállapodásokat kötöttek harmadik felekkel.
39 Ami a 302/2012 végrehajtási rendelet hatálybalépését illeti, az említett rendelet (19) preambulumbekezdéséből következik, hogy „az uniós kiadások ellenőrzése érdekében” ez utóbbi a közzétételének napján lép hatályba.
40 Végezetül meg kell állapítani, hogy azok a körülmények, amelyek között a megtámadott rendelkezéseket elfogadták, lehetővé tették a Lengyel Köztársaság számára e rendelkezések indokainak megismerését. A Lengyel Köztársaság ugyanis részt vett az irányítóbizottság azon ülésein, amelyek során a módosító javaslatokat megvitatták. A tárgyaláson ugyancsak elismerte, hogy a gyümölcs‑ és zöldségtermesztők képviselőit tájékoztatta a folyamatban lévő fontos módosításokról.
41 Így meg kell állapítani, hogy figyelemmel a 32–35. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, a megtámadott rendelkezések indokolása megfelelő, mivel lehetővé teszi, hogy a Lengyel Köztársaság és a gazdasági szereplők megismerhessék a meghozott intézkedések indokait, illetve hogy a Törvényszék gyakorolhassa az őt megillető felülvizsgálati jogkörét.
42 Következésképpen a harmadik, az EUMSZ 296. cikknek a megtámadott rendelkezések elégtelen indokolása okán való megsértésén alapuló jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az első, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésén alapuló jogalapról
43 A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a megtámadott rendelkezéseket olyan módon vezették be, hogy a gyümölcs‑ és zöldségtermelők nem készülhettek fel a szóban forgó módosításokra, és tevékenységüket nem alakíthatták át e változásnak megfelelően. Úgy véli, hogy még ha az említett termelők pénzügyi helyzetében bekövetkezhettek is változások, ugyanakkor elvárhatták, hogy az említett módosításokat olyan sebességgel és olyan módon vezetik be, amely lehetővé teszi számukra az ésszerű határidőn belül való felkészülést.
44 A Lengyel Köztársaság hangsúlyozza, hogy a gyümölcs‑ és zöldségtermelőknek már magának az elismerési tervnek a benyújtását megelőzően szervezeti és pénzügyi erőfeszítéseket kell tenniük. Álláspontja szerint ezen erőfeszítésekkel szemben azok ellentételezéseként a hatóságok uniós és tagállami szinten tett pénzügyi kötelezettségvállalása áll, amely arra irányul, hogy támogatják a termelők tevékenységét, mivel e mechanizmus célja a gyümölcs‑ és zöldségpiac szerkezetének a javítása.
45 A gyümölcs‑ és zöldségtermelők tehát jogosan számíthattak arra, hogy a TCS‑k finanszírozási szabályait nem módosítják „menet közben”, illetve hogy röviddel az elismerési terv benyújtása előtt vagy azt követően nem vonják vissza azon határozatot, amely arra ösztönözte őket, hogy a TCS‑k létrehozása érdekében erőfeszítéseket tegyenek.
46 A 302/2012 végrehajtási rendelet átmeneti rendelkezései a Lengyel Köztársaság álláspontja szerint túlzottan „szűkösek”, amennyiben e rendelkezéseket az ugyanezen rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint csak az említett rendelet hatálybalépése előtt elfogadott elismerési tervekre kell alkalmazni. Ugyanez vonatkozik azon átmeneti szabályokra, amelyek értelmében az uniós pénzügyi hozzájárulás felső határának rögzítését nem alkalmazzák azon elismerési tervekre, amelyeket a 302/2012 végrehajtási rendelet hatálybalépését megelőzően fogadtak el, és amelyek tekintetében a kapcsolódó beruházások vonatkozásában a szervezetek már pénzügyi kötelezettségvállalásokat tettek, vagy jogilag kötelező erejű megállapodásokat kötöttek harmadik felekkel.
47 A Lengyel Köztársaság azon TCS‑k vonatkozásában, amelyek elismerési tervét jóváhagyták, és amelyek jogi vagy pénzügyi kötelezettségvállalásokat tettek a 302/2012 végrehajtási rendelet hatálybalépését megelőzően, azt állítja továbbá, hogy az elismerési terv megvalósítása során felmerült költségek összegének növelésére irányuló lehetőség eltörlése a jogbiztonság elve megsértésének minősül.
48 A Lengyel Köztársaság végül úgy véli, hogy a Bizottságnak hosszabb időtartamot kellett volna megállapítania a megtámadott rendelkezések elfogadása és azok hatálybalépése között avégett, hogy a TCS‑k alkalmazkodhassanak az 543/2011 végrehajtási rendelettel bevezetett változásokhoz.
49 A Bizottság vitatja a Lengyel Köztársaság érveit.
50 A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogszabályok egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatóak legyenek, különösen olyankor, amikor a magánszemélyekre és vállalkozásokra nézve kedvezőtlen következményeik lehetnek (lásd ebben az értelemben: 2005. június 7‑i VEMW és társai ítélet, C‑17/03, EBHT, EU:C:2005:362, 80. pont; 2012. február 16‑i Costa és Cifone ítélet, C‑72/10 és C‑77/10, EBHT, EU:C:2012:80, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem sértette meg a jogbiztonság elvét. A 302/2012 végrehajtási rendelet rendelkezései egyértelműen és pontosan meghatározzák az érdekelt jogalanyok jogait és kötelezettségeit, lehetővé téve utóbbiak számára, hogy egyértelműen megismerjék jogaikat és kötelezettségeiket, és azt az említett rendelet hatálybalépésétől fogva megtehessék. A TCS‑k jogait és kötelezettségeit ugyanis a 302/2012 végrehajtási rendelet 1. cikke 3. pontjának c) alpontja (a módosított 543/2011 végrehajtási rendelet 38 cikkének (5) bekezdésére vonatkozóan) határozza meg, amely kimondottan úgy rendelkezik, hogy az elosztási együtthatók meghatározását követően a tagállam illetékes hatósága lehetőséget biztosít a TCS‑k számára elismerési terveik módosítására vagy visszavonására. A 302/2012 végrehajtási rendelet 1. cikkének 4. pontja (az 543/2011 végrehajtási rendelet 39. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésére vonatkozóan) ugyancsak előírja, hogy a tagállam illetékes hatósága lehetővé teheti a TCS‑k számára, hogy az elismerési tervben meghatározott kiadások teljes összegét az eredetileg jóváhagyott összeg legfeljebb 5%‑ával megemeljék, illetve valamely maximális százalékaránnyal csökkentsék.
52 Ugyanez a helyzet a 302/2012 végrehajtási rendelet 2. cikkének (1), (2) és (3) bekezdésében szereplő átmeneti rendelkezésekkel, amelyek a TCS‑k jogait szabályozzák a támogatások összegére vonatkozó új szabályok alkalmazása körében. Ezen átmeneti rendelkezések szintén megfelelnek a kiszámíthatóság követelményének, mivel lehetővé teszik az érintett gyümölcs‑ és zöldségtermelők számára, hogy megismerjék a jövőben az elismerési tervükben előirányzott beruházások előrehaladottsága függvényében rájuk alkalmazandó finanszírozási szabályokat.
53 Ebből következően a jogbiztonság elvének megsértésén alapuló érveket el kell utasítani.
54 Ami a jelen ügyben a bizalomvédelem elvét illeti, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az ezen elvre való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, akiben valamely közösségi intézmény megalapozott várakozásokat keltett (1987. március 11‑i Van den Bergh en Jurgens és Van Dijk Food Products kontra Bizottság ítélet, 265/85, EBHT, EU:C:1987:121, 44. pont). Ezenkívül a közigazgatási szerv által részére tett pontos ígéretek hiányában senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére (2005. november 24‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑506/03, EU:C:2005:715; 2000. január 18‑i MehibasDordtselaan kontra Bizottság ítélet, T‑290/97, EBHT, EU:T:2000:8, 59. pont).
55 Az ítélkezési gyakorlatból továbbá az következik, hogy ha az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő számíthat az érdekeit esetleg érintő intézkedés elfogadására, annak elfogadása esetén nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére (lásd ebben az értelemben különösen: 2004. július 15‑i Di Lenardo és Dilexport ítélet, C‑37/02 és C‑38/02, EBHT, EU:C:2004:443, 70. pont; 2006. szeptember 7‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet, EU:C:2006:521, fenti 35. pont, 81. pont; 2009. szeptember 10‑i Plantanol‑ítélet, C‑201/08, EBHT, EU:C:2009:539, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
56 Ezenfelül, a gazdasági szereplők nem bízhatnak megalapozottan az olyan helyzet fennmaradásában, amelyet a közösségi intézmények mérlegelési jogkörük keretein belül módosíthatnak, különösen olyan területen, mint amilyen a közös piacszervezés, amelynek célja a gazdasági helyzet változásaihoz való állandó alkalmazkodás (lásd: 1996. február 15‑i Duff és társai ítélet, C‑63/93, EBHT, EU:C:1996:51, 20. pont; 1997. április 15‑i Irish Farmers Association és társai ítélet, C‑22/94, EBHT, EU:C:1997:187, 25. pont; Lengyelország kontra Bizottság ítélet, fenti 33. pont, EU:C:2012:385, 180. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
57 Ugyanez a helyzet a csatlakozó tagállamok esetében (lásd: Lengyelország kontra Bizottság ítélet, fenti 33. pont, EU:C:2012:385, 181. pont).
58 A jelen ügyben a Lengyel Köztársaság nem bizonyította vagy állította, hogy a Bizottság pontos ígéreteket tett a részére. Ami azon érvet illeti, amely szerint ilyen pontos ígéreteket tettek a gazdasági szereplők részére, jogos bizalmat keltve bennük, a következőket kell megjegyezni.
59 Azon jogalanyokat illetően, amelyek elismerési tervét nem fogadták el a megtámadott rendelkezések hatálybalépését megelőzően, először is hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság részére az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 103a. cikkének (2) bekezdésével és 103h. cikke első bekezdésének a) pontjával biztosított hatáskör felhatalmazza őt arra, hogy az alkalmazandó támogatások küszöbértékeinek és felső határainak, valamint az uniós finanszírozás mértékének meghatározását lehetővé tevő szabályokat hozzon. Tekintettel a Bizottság e mérlegelési jogkörére, illetve arra, hogy a szóban forgó jogalanyok a közös piacszervezés területén folytatják tevékenységüket, ez utóbbiak nem vethettek jogos bizalmat a megtámadott rendelkezések hatálybalépése előtti rendelkezések fennmaradásába.
60 Másrészt nem következik az iratokból, hogy az uniós intézmények pontos ígéreteket tettek a szóban forgó gazdasági szereplők részére. Az 543/2011 végrehajtási rendelet 38. cikke nem biztosítja, hogy az elismerési tervek benyújtásukat követően biztosan elfogadják, még kevésbé pedig, hogy a tervek e benyújtása az Uniót pénzügyileg kötelezné. E cikk harmadik bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a tagállamok az említett rendelet 111. cikkében előírt megfelelőségi ellenőrzéseket követően jóváhagyhatják a tervet, kérhetik az említett terv módosítását, vagy elutasíthatják azt.
61 A szóban forgó jogalanyok által vállalt szervezeti és pénzügyi erőfeszítések még magának az elismerési tervnek a benyújtását megelőzően sem valamely olyan pontos ígéreten alapultak tehát, amelybe e jogalanyok jogos bizalmat vethettek, hanem pusztán az abba vetett hiten, hogy az elismerési tervük a benyújtást követően elfogadásra kerül. E jogalanyok vállalták ezeket az erőfeszítéseket, noha tudatában voltak annak a kockázatnak, hogy a lengyel hatóságok elutasítják elismerési tervüket, vagy annak módosítását kérik.
62 Ráadásul a lengyel mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium által a Bizottságnak címzett 2012. március 14‑i levélből következik, illetve amint azt a Lengyel Köztársaság a tárgyaláson is megerősítette, hogy a gyümölcs‑ és zöldségtermelők 2011 ősze óta tudomással bírtak az 543/2011 végrehajtási rendelet módosításának tervezetéről, illetve amikor tájékoztatták őket az 543/2011 végrehajtási rendelet javasolt módosításairól, 2011 utolsó két hónapjában igyekeztek elfogadtatni elismerési tervüket.
63 Meg kell állapítani tehát, hogy a szóban forgó jogi személyek legkésőbb 2011 őszétől tudták vagy tudniuk kellett, hogy az 543/2011 végrehajtási rendelet pénzügyi szabályainak módosítását tervezik. Ennek ellenére az elismerési terveket továbbra is benyújtották jóváhagyásra, azt remélve, hogy azokat a hatályos szabályok módosítása előtt elfogadják.
64 Ezt a megállapítást nem kérdőjelezheti meg – amint azt a Lengyel Köztársaság állítja – az a körülmény, hogy a gyümölcs‑ és zöldségtermelők nem fértek hozzá a Bizottság által az irányítóbizottság ülésein bemutatott jogi aktusok tervezeteihez, mivel e bizottság eljárási szabályzata 13. cikke (3) bekezdésének megfelelően ezen aktusok bizalmas jellegűek.
65 Ugyanis a jogos bizalom fennállásának kizárásához elegendő annak megállapítása, hogy ha az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő számíthat az érdekeit esetleg érintő intézkedés elfogadására, annak elfogadása esetén nem hivatkozhat ezen elvre. A jelen ügyben nem szükséges tehát, hogy a gyümölcs‑ és zöldségtermelők ismerjék a megtámadott rendelkezések pontos tartalmát annak megítéléséhez, hogy kellő információval rendelkeztek‑e az 543/2011 végrehajtási rendelet javasolt módosításai tekintetében ahhoz, hogy ki lehessen zárni a jogos bizalom vonatkozásukban való fennállását.
66 A gyümölcs‑ és zöldségtermelők nem számíthattak arra sem, hogy rájuk nézve a megtámadott rendelkezések elfogadása és azok hatálybalépése között hosszabb határidőt írnak elő. Emlékeztetni kell arra, amint az a jelen ítélet 40. és 62. pontjában említésre került, hogy a Lengyel Köztársaság, valamint a szóban forgó jogalanyok a jelen ügy körülményeire figyelemmel tudták vagy tudniuk kellett, hogy várható a pénzügyi rendszer módosítása.
67 Ebből következően nem sértették meg a bizalomvédelem elvét azon jogalanyok tekintetében, amelyek elismerési tervét nem fogadták el a megtámadott rendelkezések hatálybalépését megelőzően.
68 Ezt követően, ami azon TCS‑ket illeti, amelyek elismerési tervét a megtámadott rendelkezések hatálybalépését megelőzően elfogadták, meg kell állapítani egyrészt, hogy elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplőként számíthattak volna arra, hogy az 543/2011 végrehajtási rendeletet módosítani fogják, illetve másrészt hogy a Bizottság kellő mértékben biztosította a jogos bizalmuk védelmét a 302/2012 végrehajtási rendelet 2. cikkében szereplő átmeneti szabályok révén, anélkül hogy szükség lett volna a megtámadott rendelkezések elfogadása és azok hatálybalépése közötti hosszabb határidő előírására. Ez ráadásul egyszerre tette lehetővé a TCS‑k érdekeinek, valamint az unió pénzügyi érdekeinek a megfelelő védelmét.
69 Ugyanis azon TCS‑k esetlegesen fennálló jogos bizalmának védelmét, amelyek elismerési tervét elfogadták, de amelyek a megtámadott rendelkezések hatálybalépését megelőzően nem tettek jogi vagy pénzügyi kötelezettségvállalásokat, figyelembe vette a Bizottság, amely e tekintetben rendelkezéseket írt elő a 302/2012 végrehajtási rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében (a módosított 543/2011 végrehajtási rendelet 38. cikkének (5) bekezdéséhez kapcsolódóan). E cikk úgy rendelkezik, hogy a TCS‑k módosíthatják vagy visszavonhatják elismerési tervüket azt követően, hogy tájékoztatták őket az uniós hozzájárulásra vonatkozó elosztási együtthatókról, amelyeket a módosított 543/2011 végrehajtási rendelet 47. cikke (4) bekezdése második albekezdésének megfelelően határoznak meg. Másrészt a 302/2012 rendelet átmeneti rendelkezései szintén figyelembe veszik azon TCS‑k helyzetét, amelyek elismerési tervét elfogadták, de amelyek 2012. április 5‑ét megelőzően nem tettek jogi vagy pénzügyi kötelezettségvállalásokat. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az ilyen helyzetben lévő TCS‑k a 302/2012 végrehajtási rendelet 2. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a létrehozásukhoz és adminisztratív működésükhöz nyújtandó támogatás teljes összegében részesülnek. Ráadásul a 302/2012 végrehajtási rendelet 2. cikke (3) bekezdésének d) pontja előírja, hogy visszavonás esetén a TCS‑nél a terv kezdeti elfogadását követően a csoport létrehozása és adminisztratív működése kapcsán felmerült kiadásokat az Unió megtéríti, azon támogatás legfeljebb 3%‑áig, amelyre a TCS az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 103a. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében jogosult lett volna, ha elismerési terve végrehajtásra kerül.
70 Végül azon TCS‑ket illetően, amelyek elismerési tervét elfogadták és amelyek a megtámadott rendelkezések hatálybalépését megelőzően az említett tervek alapján jogi és pénzügyi kötelezettségvállalásokat tettek, meg kell állapítani, hogy a 302/2012 végrehajtási rendelet elfogadásával a Bizottság nem sértette meg jogos bizalmukat, mivel lehetőségük volt arra, hogy a korábban hatályos finanszírozási szabályok alapján megvalósítsák az elismerési tervükben előirányzott beruházásokat, amint azt a 302/2012 végrehajtási rendelet 2. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdése a) pontja előírja. Másrészt az elismerési terv megvalósítása során felmerült költségek összege növelése felső határának 5%‑ban való rögzítése e TCS‑k tekintetében nem minősül a bizalomvédelem elve megsértésének, mivel az elismerési terv megvalósítása során felmerült költségek összegének növelése nem tekinthető a Bizottság által részükre tett pontos ígéretnek. Az 543/2011 végrehajtási rendelet 39. cikke (2) bekezdésének szövegéből ugyanis az következik, hogy az ilyen módosítás a tagállamok által meghatározott feltételek között kérhető. Tehát az elismerési tervek végrehajtása során való módosításának lehetőségéről van szó, nem pedig a Bizottság által a részükre tett pontos ígéretről.
71 A fentiekre tekintettel az első jogalapot mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.
A második, az arányosság elvének megsértésén alapuló jogalapról
72 A Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem folytatott le semmiféle vizsgálatot arra nézve, hogy a megtámadott rendelkezések nem sértik‑e az arányosság elvét. A vizsgálat ilyen elmaradása önmagában az arányosság elvének megsértésének minősül.
73 A Lengyel Köztársaság nem vitatja, hogy a közös agrárpolitika területén az uniós intézmények által hozott jogi aktusok bírósági felülvizsgálata korlátozott. Úgy véli, hogy ez a korlátozás mindenekelőtt az olyan nehéz politikai döntéseket érintő jogalkotási aktusokra vonatkozik, amelyekben a Bizottságnak egyensúlyt kell teremtenie a közös agrárpolitika különböző célkitűzései között, amelyek egymással szemben gyakran ellentétes irányúak. Szerinte azonban a bírósági felülvizsgálat nem érinti a Bizottság azon jogi aktusait, amelyek e politikai választások egyikét sem vonják maguk után, és amelyekben a Bizottság mindössze meghatározza valamely terv vagy politika végrehajtásának és igazgatásának módját. Következésképpen az uniós jog alapelvei, különösen az arányosság elvét súlyosan sértő jogi aktusok nem vonhatók ki a bírósági felülvizsgálat alól.
74 A Lengyel Köztársaság megállapítja, hogy az egyik legjelentősebb korlátozás, amelyet a 302/2012 végrehajtási rendelet 1. cikkének (6) bekezdése (a módosított 543/2011 végrehajtási rendelet 47. cikkének (4) bekezdéséhez kapcsolódóan) ír elő, a TCS‑k esetében az évenkénti 10 millió eurós felső korlát bevezetése az unió egészében. Azt állítja, hogy a beruházásokhoz nyújtott ilyen mértékben korlátozott támogatásoknak a gyümölcs‑ és zöldségágazat rendszerében felmerülő termelői szükségletekhez és kötelezettségvállalásokhoz képest pusztán szimbolikus értéke van.
75 E tagállam szerint az uniós pénzügyi hozzájárulás korlátozása olyan eszköz megszűnéséhez vezet, amely arra ösztönözte a termelőket, hogy TCS‑k létrehozása érdekében együttműködjenek, tekintettel Lengyelország és az új tagállamok gyümölcs‑ és zöldségpiacának helyzetére.
76 A Lengyel Köztársaság továbbá azt állítja, hogy a beruházásokhoz nyújtott támogatások felső határának a 302/2012 végrehajtási rendelet 1. cikke 6. pontjával való bevezetése, amely felső határ az érintett termelői csoport által az elismerési tervek végrehajtásának a harmadik, negyedik és ötödik évében forgalmazott termékek összértéke 70%‑ának, 50%‑ának, illetve 20%‑ának felel meg, eltántorítja a gyümölcs‑ és zöldségtermelőket.
77 Ami azon rendelkezéseket illeti, amelyek előírják bizonyos beruházástípusoknak a támogatásokból való kizárását (a 302/2012 végrehajtási rendelet 1. cikkének 2. és 12. pontja és I. melléklete), a Lengyel Köztársaság továbbá úgy véli, hogy e rendelkezések sértik az arányosság elvét, mivel azok nem szolgálják a pénzügyi biztonság és a jogbiztonság elveit. Nem vitatja, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy listát állítson fel a kizárt beruházásokról, de hangsúlyozza, hogy előzetesen vizsgálnia kell, hogy e kizárások „összeegyeztethetők‑e” az arányosság elvével, annál is inkább, mivel a beruházásokhoz való pénzügyi hozzájárulás kérdése az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik. Az említett mellékletben szereplő kizárások nem teszik lehetővé azon TCS‑k egyedi helyzetének figyelembevételét, amelyek elismerési tervükben ilyen beruházásokat irányoztak elő.
78 A Lengyel Köztársaság megállapítja, hogy a TCS‑k által a megtámadott rendelkezések hatálybalépése miatt elszenvedett károk jóval magasabbak lesznek, mint a „várható nyereség, különösen a költségvetési megtakarítás”.
79 A Bizottság vitatja a Lengyel Köztársaság érveit.
80 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy a valamely uniós jogi rendelkezés által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött célok megvalósítására, és ne lépjék túl az azok eléréséhez szükséges mértéket (2005. december 6‑i ABNA és társai ítélet, C‑453/03, C‑11/04, C‑12/04 és C‑194/04, EBHT, EU:C:2005:741, 68. pont; 2009. július 7‑i S.P.C.M. és társai ítélet, C‑558/07, EBHT, EU:C:2009:430, 41. pont; 2010. június 8‑i Vodafone és társai ítélet, C‑58/08, EBHT, EU:C:2010:321, 51. pont).
81 Mivel egyedül a Bizottság képes folyamatosan és állandóan figyelemmel kísérni az agrárpiac fejleményeit, és a helyzet által megkövetelt gyorsasággal cselekedni, a Tanács a közös agrárpolitika területén széles végrehajtási jogkörökkel ruházhatja fel a Bizottságot. E jogkörök korlátait különösen a szóban forgó piac szervezése lényeges általános céljaival összefüggésben kell értékelni (lásd: 1997. november 27‑i Somalfruit és Camar ítélet, C‑369/95, EBHT, EU:C:1997:562, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
82 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint továbbá az uniós jogalkotó a közös agrárpolitika területén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely megfelel az EUMSZ 40. cikkel és az EUMSZ 43. cikkel ráruházott politikai felelősségnek, és az e tárgyban hozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet csak hatással az ilyen intézkedés jogszerűségére (lásd: 2012. július 12‑i Association Kokopelli ítélet, C‑59/11, EBHT, EU:C:2012:447, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
83 Ezen ítélkezési gyakorlatra figyelemmel el kell utasítani a Lengyel Köztársaság azon érvét, amely szerint a Törvényszéknek a megtámadott rendelkezések tekintetében nem korlátozott felülvizsgálatot kell lefolytatnia. A Bizottságnak a megtámadott rendelkezések elfogadása során ugyanis egyensúlyt kellett teremtenie az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet célkitűzései, tudniillik a gyümölcs‑ és zöldségtermelők szervezése és az uniós költségvetési fegyelem között. Ezen intézkedések tehát nemcsak valamely terv vagy politika végrehajtási intézkedései, mint azt a Lengyel Köztársaság állítja.
84 Meg kell vizsgálni tehát, hogy a megtámadott rendelkezések az elérni kívánt célokhoz képest nyilvánvalóan alkalmatlanok‑e.
85 A Bizottság álláspontja szerint a megtámadott rendelkezések célkitűzései közé tartozik különösen a költségvetési fegyelem, tudniillik az uniós kiadások azonnali ellenőrzésének szükségessége és a kiadásoknak a kitűzött célok elérése érdekében való optimalizálása.
86 Ahogyan azt a Bizottság jelezte, amit a Lengyel Köztársaság nem vitatott, a Bizottság által eredetileg meghatározott kiadásokat valójában jelentősen túllépték. Ugyanis 2007‑ben a Bizottság azt irányozta elő, hogy a 2008–2013. évekre vonatkozóan az uniós TCS‑kkel kapcsolatos uniós kiadások 2008‑ban 30 millió eurót, 2009‑ben 40 millió eurót, 2010‑ben 40 millió eurót, 2011‑ben 40 millió eurót, 2012‑ben 40 millió eurót, 2013‑ban pedig 30 millió eurót tesznek majd ki. Márpedig az ügy irataiból következik, hogy 2009 és 2011 között az e célra felhasznált uniós kiadások teljes összege a 2009‑es körülbelül 82 millió euróról (amelyből megközelítőleg 40,9 millió eurót a lengyel TCS‑k javára fizettek ki) 2011‑ben megközelítőleg 195 millió euróra emelkedett (amelyből megközelítőleg 174 millió eurót a lengyel TCS‑k javára fizettek ki).
87 Ráadásul nem vitatott, hogy tekintettel a TCS‑k finanszírozásának kedvező feltételeire ez utóbbiak számára már kevésbé volt ösztönző a TSZ‑ként történő elismertetés kérelmezése.
88 E helyzet orvoslására a Bizottság a megtámadott rendelkezésekkel rögzítette a TCS‑k finanszírozásához való uniós hozzájárulás felső határát, és a TSZ‑ekre már alkalmazandó kizárásokhoz kapcsolódóan, amelyek azon tevékenységek és kiadások listáján szerepelnek, amelyeket az 543/2011 végrehajtási rendelet 60. cikkének (1) bekezdése szerinti működési programok nem tartalmazhatnak, kizárt a támogatásból néhány, a 302/2012 végrehajtási rendelet I. mellékletében (a módosított 543/2011 végrehajtási rendelet Va. melléklete) felsorolt beruházást.
89 Ezenkívül a Bizottság a 302/2012 végrehajtási rendelet 1. cikke 3. pontjának b) pontjával olyan szabályokat vezetett be, amelyek az elismerési tervek végrehajtásának pontosabb ellenőrzését, valamint az olyan szervezetek által benyújtott tervek elutasítását tették lehetővé, amelyek már megfeleltek a TSZ‑ekre alkalmazandó elismerési feltételeknek.
90 Kétségkívül nem kizárt, hogy az uniós pénzügyi hozzájárulás csökkentése befolyással lehet a TCS‑k megszervezésére irányuló törekvésekre. A TCS‑knek nyújtott támogatás mégsem szűnik meg, azonban azt új előírások szabályozzák. Ez a TCS‑knek nyújtott támogatás ugyanis továbbra is eltér a TSZ‑ek finanszírozásától, amelyek a létrejöttükhöz nem kapnak támogatást. Az elismerési tervek jóváhagyása továbbra is lehetővé teszi a TCS‑k számára, hogy uniós pénzügyi támogatásban részesüljenek, még ha nem is felelnek meg a TCS‑státusz megszerzéséhez megkövetelt feltételeknek. A gyümölcs‑ és zöldségtermelők szervezése tehát nem szűnik meg, ahogyan azt a Lengyel Köztársaság állítja.
91 Ami a megtámadott rendelkezések hatálybalépésének ritmusát illeti, a Bizottság nem lépte túl nyilvánvalóan a megvalósítani kívánt cél eléréséhez szükséges mértéket. Ugyanis megpróbálta azonnal ellenőrzés alá vonni az uniós kiadásokat, teljes körűen figyelembe véve azon TCS‑k helyzetét, amelyek elismerési tervét már elfogadták. Ami azon jogalanyokat illeti, amelyek elismerési tervét nem fogadták el a megtámadott rendelkezések hatálybalépését megelőzően, meg kell jegyezni – amint az a fenti 59–66. pontban megállapításra került –, hogy vonatkozásukban nem állt fenn jogos bizalom, illetve hogy az uniós intézmények nem tettek a részükre pontos ígéretet. Nem volt helye tehát annak, hogy a megtámadott rendelkezések elfogadása és azok hatálybalépése között hosszabb határidőt vagy átmeneti rendelkezéseket írjanak elő. Ráadásul, amint az megállapításra került, a Bizottság köteles volt gyorsan cselekedni, mivel az elfogadott elismerési tervek száma rohamosan nőtt 2011 utolsó két hónapjában.
92 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelkezések az elérni kívánt célokhoz képest nem minősülnek nyilvánvalóan alkalmatlannak.
93 A második, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapot így mint megalapozatlant el kell utasítani.
A negyedik, a szolidaritás és a jóhiszemű együttműködés elvének megsértésén alapuló jogalapról
94 A Lengyel Köztársaság álláspontja szerint a Bizottság az általa tett 2007. június 15‑i „A Bizottsággal egyetértésben elfogadott elnökségi kompromisszumos csomag” címet viselő nyilatkozat (a továbbiakban: 2007‑es kompromisszumos csomag) be nem tartásával megsértette a jóhiszemű együttműködés elvét. E nyilatkozatával a Bizottság világosan kötelezettséget vállalt arra, hogy fenntartja az addig hatályban lévő finanszírozási szintet. A megtámadott rendelkezések radikálisan csökkentik a finanszírozási szintet, és megsértik az említett kompromisszumos csomagot, amelyet a fent hivatkozott reformhoz kapcsolódó munkálatok során fogadtak el.
95 A Lengyel Köztársaság álláspontja szerint azon munkamódszerekkel is megsértették a Bizottság és a tagállamok közötti kapcsolatok keretében fennálló jóhiszemű együttműködés elvét, amelyek alapján a megtámadott rendelkezéseket kidolgozták. Tekintettel az uniós finanszírozás 10 millió eurós felső határának bevezetésére vonatkozó legfontosabb változás első benyújtása és a 302/2012 végrehajtási rendelet elfogadása közötti rövid határidőre, a Bizottság meglepetésszerűen járt el, amikor „kész tények” elé állította a tagállamokat, anélkül hogy konzultált volna velük.
96 Ráadásul a Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy a megtámadott rendelkezések sértik a szolidaritás elvét, mivel a Bizottság olyan költségvetési megtakarításokba fogott, amelyek azokat a szervezeteket érintik, amelyek körében a leggyengébb a gyümölcs‑ és zöldségágazat szervezettségi szintje. Így azok a gyümölcs‑ és zöldségtermelők érzik meg majd a leginkább a szóban forgó módosítások következményeit, amelyek ezen időponttól kezdődően kívánnak együttműködni egymással. Ezzel szemben a finanszírozás korlátozása nem vonatkozik arra, aki már valamely TSZ keretében működik, vagyis azon régiók termelőire, amelyek tekintetében a gyümölcs‑ és zöldségágazat szervezettségi szintje magas. Így a megtámadott rendelkezések, ahelyett hogy csökkentenék, fokozzák a tagállamok között a gyümölcs‑ és zöldségpiac fejlettsége tekintetében fennálló különbségeket.
97 A Bizottság vitatja a Lengyel Köztársaság érveit.
98 Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatokban.”
99 Előzetesen meg kell állapítani, hogy az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet 4., 103h. és 127. cikke végrehajtási hatásköröket ruház a Bizottságra, az említett rendelet 195. cikkének (1) és (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a Bizottságot egy irányítóbizottság segíti. A Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16‑i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a hivatkozott rendelet 5. cikkében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazandó a végrehajtási hatáskörök Bizottság általi gyakorlása során. Az irányítóbizottság munkáját az eljárási szabályzata szabályozza.
100 A 182/2011 rendeletben előírt eljárások és az irányítóbizottság eljárási szabályzata e végrehajtási jogi aktusok Bizottság általi elfogadását a tagállamok ellenőrzése alá vonja, lehetővé téve számukra, hogy kifejtsék álláspontjukat a Bizottság jogszabálytervezetei kapcsán. Meg kell vizsgálni tehát, hogy a 302/2012 végrehajtási rendelet elfogadása során a Bizottság tiszteletben tartotta‑e az e rendelet elfogadásának eljárására vonatkozó szabályokat, és hogy ezen eljárás keretében tiszteletben tartotta‑e a jóhiszemű együttműködés elvét.
101 Emlékeztetőül, a Bizottság először az uniós pénzügyi hozzájárulásra vonatkozó szabályok módosítására irányuló tervezetet nyújtotta be. Ezt követően, 2011. október 19‑én az irányítóbizottság előtt szavazásra bocsátotta az 543/2011 végrehajtási rendelet módosítástervezetét. Az irányítóbizottság nem foglalt állást ezen az ülésen. A Bizottság ezt követően, 2012. március 27‑én új módosítástervezetet nyújtott be a tagállamok elé, amit az irányítóbizottság 2012. április 3‑i ülésen bocsátottak szavazásra. Az irányítóbizottság ezúttal sem foglalt állást.
102 Mivel az irányítóbizottság a 2012. április 3‑i szavazáson sem foglalt állást, a Bizottság 2012. április 4‑én elfogadta a 302/2012 végrehajtási rendeletet.
103 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság a 302/2012 végrehajtási rendeletet a hatályos eljárási szabályoknak megfelelően fogadta el, és nem utal semmi arra, hogy az említett rendelet elfogadására irányuló eljárás során megsértette volna a jóhiszemű együttműködés elvét. A Lengyel Köztársaság egyébként nem vitatja, hogy a 302/2012 végrehajtási rendeletet az eljárási szabályoknak megfelelően fogadták el.
104 Ami az uniós pénzügyi hozzájárulás felső határának 10 millió euróban történt állítólagosan váratlan rögzítését illeti, nem vitás, hogy a felső határ benyújtására 2012. március 17‑én, azaz kis idővel az irányítóbizottságnak a 302/2012 végrehajtási rendeletről való 2012. április 3‑i szavazását megelőzően került sor. Azonban az uniós pénzügyi hozzájárulás szabályainak módosítására vonatkozó tervezet kapcsán 2011 szeptemberétől tanácskoztak és vitát folytattak a lengyel hatóságokkal és a többi tagállammal, és a módosítástervezet elfogadását az irányítóbizottság 2011. október 19‑i szavazását követően felfüggesztették. Nem meglepő tehát, hogy a Bizottság az e tervezetről való 2012. április 3‑i szavazást követően a második módosítástervezet elfogadásáról határozott, jóllehet mindamellett az irányítóbizottság 2012. március 29‑i ülésén az említett tervezet gyors elfogadásának jelentőségét hangsúlyozta. Ráadásul a 182/2011 rendelet 5. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy ha az irányítóbizottság nem nyilvánított véleményt, a Bizottság elfogadhatja a végrehajtási jogi aktus tervezetét. A tervezet elfogadása tekintetében nincs előírva semmiféle várakozási idő. Ezenkívül a módosítástervezetekből következik, hogy a Bizottság az 543/2011 végrehajtási rendelet javasolt módosításainak az elfogadásukat követő gyors hatálybalépését írta elő. Az első módosítástervezetben ugyanis az említett módosítások hatálybalépését az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételük napját követő hetedik napra írták elő, a második módosítástervezetben e módosítások hatálybalépését a Hivatalos Lapban való közzétételük napjára írták elő. A Lengyel Köztársaság, mivel elismerte e szabályokat, illetve mivel részt vett az irányítóbizottság munkájában, nem hivatkozhat tehát érvényesen arra, hogy a Bizottság meglepetésszerűen járt el, „kész tények” elé állítva a tagállamokat, anélkül hogy konzultált volna velük.
105 Ebből következően a Bizottság a 302/2012 végrehajtási rendelet elfogadása során tiszteletben tartotta a jóhiszemű együttműködés elvét.
106 Másrészt meg kell állapítani, hogy a 2007‑es kompromisszumos csomag 29. pontjában szereplő nyilatkozat az előzetesen elismert termelői csoportoknak nyújtott támogatás tekintetében a 2200/96/EK tanácsi rendelet alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2003. november 3‑i 1943/2003/EK bizottsági rendelet (HL L 286., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 467. o.) 8. cikkében rögzített társfinanszírozás arányainak tiszteletben tartására vonatkozik, illetve hogy a 302/2012 végrehajtási rendelet nem módosítja az említett arányokat. A módosított 543/2011 végrehajtási rendelet 47. cikke ugyanis fenntartotta ezen arányokat.
107 Ami a szolidaritás elvét illeti, nem vitás, hogy a megtámadott rendelkezések érintik a szervezetekhez nem csatlakozó gyümölcs‑ és zöldségtermelőket. Meg kell állapítani azonban, hogy az uniós pénzügyi hozzájárulás e korlátozása nem akadályozza a gyümölcs‑ és zöldségpiacnak az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet politikai iránymutatása és célkitűzései szerinti szervezését. A megtámadott rendelkezések ugyanis nem módosítják a TSZ‑ek finanszírozási szabályait, és céljuk – amint az a 90. pontban említésre kerül – továbbra is a TCS‑k létrehozásának ösztönzése, az ez utóbbiaknak nyújtott támogatások korlátozása ellenére.
108 A fentiekre tekintettel a negyedik jogalapot mint megalapozatlant, ebből következően pedig a teljes keresetet el kell utasítani.
A költségekről
109 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Lengyel Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Lengyel Köztársaság maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. április 22‑i nyilvános ülésen.
Aláírások