2019. június 27-én benyújtott kereset – Coppo Gavazzi kontra Parlament

(T-389/19. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Maria Teresa Coppo Gavazzi (Milano, Olaszország) (képviselő: M. Merola ügyvéd)

Alperes: Európai Parlament

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

nyilvánítsa nem létezőnek vagy teljes egészében semmisítse meg azt a rendelkezést, amelyről a felperest a megtámadott nyilatkozat révén tájékoztatták, és amelyben az Európai Parlament újból meghatározta a felperes tevékenységének megszűnése miatt járó nyugdíjjogosultságokat, és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését;

kötelezze az Európai Parlamentet a jogellenesen visszatartott valamennyi – az összeg visszatartásának időpontjától számított törvényes kamatokkal növelt – összeg kifizetésére, kötelezze továbbá az Európai Parlamentet a meghozandó ítélet végrehajtására, valamint arra, hogy tegyen meg minden intézkedést, és hozzon meg minden aktust vagy rendelkezést, amelyek a nyugdíj eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükségesek;

az Európai Parlamentet kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset azon aktus ellen irányul, amelyben az Európai Parlament – a képviselőház elnöksége 2018. július 12-i 14/2018. sz. határozatának hatálybalépését követően – újból meghatározta a felperes tevékenységének megszűnése miatt járó nyugdíjjogosultságokat és elrendelte a nyugdíj korábbi meghatározása alapján kifizetett összegek visszafizetését.

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

Az első jogalapban a felperes az aktus szerzője hatáskörének hiányára, lényeges eljárási szabályok megsértésére, valamint az Alapjogi Charta 41. cikkének ebből eredő megsértésére hivatkozik.

A felperes e tekintetben előadja, hogy az Európai Parlament nyilatkozata jogellenes, mivel az súlyos és nyilvánvaló, főként eljárási jellegű mulasztásokat tartalmaz, és különösen a következőket: a határozatot az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatósága, nem pedig az Európai Parlament Elnöksége fogadta el, amint azt az Európai Parlament eljárási szabályzata 11a. cikkének (6) bekezdése és 25. cikknek (3) bekezdése előírja. A nyilatkozat teljes mértékben megalapozatlan, amennyiben nem tartalmaz indokolást az elfogadásának – az olasz határozat automatikus alkalmazását eredményező – indokaira vonatkozóan.

A második jogalapban a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott aktus nem rendelkezik jogalappal, hivatkozik továbbá az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzata 75. cikkének értelmezésével kapcsolatban a téves jogalkalmazásra.

A felperes e tekintetben előadja, hogy a megtámadott aktus tévesen jelöli meg jogalapként a képviselőket megillető költségtérítések és juttatások kifizetésére vonatkozó (KKJ) szabályzat III. mellékletét és az európai parlamenti képviselők statútuma végrehajtási szabályzatának (SVSZ) 75. cikkét. A KKJ-ben előírt nyugdíjrendszer 2009. július 14-én, az európai parlamenti képviselők statútumának hatálybalépésekor lejárt. Ami az SVSZ-nek a KKJ III. mellékletére hivatkozó 75. cikkét illeti, az nem jogosítja fel az Európai Parlamentet a megtámadotthoz hasonló intézkedések elfogadására.

A harmadik jogalapban a felperes azzal érvel, hogy a nyilatkozat egyértelműen sérti az SVSZ 75. cikkének (2) bekezdésében rögzített törvényi fenntartást, amely kifejezetten utal a nemzeti jogszabályban előírt feltételekre, ezzel pedig kizárja a valamely tagállam képviselőháza által hozott belső határozatok relevanciáját.

A felperes e tekintetben előadja, hogy a képviselőház elnökségének 2018. július 12-i 14/2018. sz. határozatában szereplő módosításokat nem állami jogszabállyal, hanem a képviselőház elnökségének puszta határozatával fogadták el.

A negyedik jogalapban a felperes az uniós jog általános elveinek, jelesül a jogbiztonság elvének, a bizalomvédelem elvének, a szerzett jogok védelme elvének, valamint az egyenlő bánásmód elvének a nyilvánvaló megsértését kifogásolja.

A felperes e tekintetben előadja, hogy a megtámadott határozat súlyosan sérti az egykori európai parlamenti képviselőknek a már megszerzett jogok sérthetetlenségbe vetett bizalmát, valamint a megbízatásuk idején hatályos szabályozási kereten alapuló elvárásaikat. Az egykori európai parlamenti képviselőknek a korábban hatályos szabályozás alapján járó díjazásban bekövetkező jelentős csökkenést ráadásul semmiféle megfelelő jogalap vagy kényszerítő követelmény nem igazolja, ahogyan azt a Bíróságnak és az Emberi Jogok Európai Bíróságának az ítélkezési gyakorlata előírja.

____________