Language of document : ECLI:EU:T:2022:263

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2022. április 27.(*)

„Közösségi formatervezési minta – Megsemmisítési eljárás – Egy zuhanylefolyó‑berendezést ábrázoló, lajstromozott közösségi formatervezési minta – A megsemmisítés iránti kérelem benyújtását követően hivatkozott korábbi formatervezési minta – A 2245/2002/EK rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontja – A fellebbezési tanács mérlegelési jogköre – Hatály – A 6/2002/EK rendelet 63. cikkének (2) bekezdése – Szóbeli eljárás és eljárásvezető intézkedések – A 6/2002 rendelet 64. és 65. cikke – Megsemmisítési ok – Egyéni jelleg – A 6/2002 rendelet 6. cikke és 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A korábbi formatervezési minta megjelölése – A formatervezési minta teljes egészére vonatkozó korábbi jogok – A vitatott formatervezési minta jellemzőinek meghatározása – Átfogó összehasonlítás”

A T‑327/20. sz. ügyben,

a Group Nivelles NV (székhelye: Gingelom [Belgium], képviseli: J. Jonkhout ügyvéd)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: A. Folliard‑Monguiral és G. Predonzani, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:

az Easy Sanitary Solutions BV (székhelye: Oldenzaal [Hollandia], képviseli: F. Eijsvogels ügyvéd),

az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsának a Group Nivelles és az Easy Sanitary Solutions közötti megsemmisítési eljárással kapcsolatban 2020. március 17‑én hozott határozata (R 2664/2017‑3. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),

tagjai: M. J. Costeira elnök, M. Kancheva (előadó) és T. Perišin bírák,

hivatalvezető: Juhász‑Tóth A. tanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2020. május 28‑án benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2020. szeptember 29‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2020. október 2‑án benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel arra, hogy a tanács egyik tagjának akadályoztatása miatt a tanács kiegészítése céljából másik bírót jelöltek ki,

tekintettel a 2021. október 13‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2003. november 28‑án a beavatkozó fél, az Easy Sanitairy Solutions BV a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) alapján közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).

2        A lajstromoztatni kívánt és a jelen ügyben vitatott közösségi formatervezési mintát az alábbi nézetekből ábrázolták:

25.1Image not found      25.2Image not found      25.3Image not found

3        Azok a termékek, amelyekre a vitatott formatervezési mintát alkalmazni kívánják, az ipari minták nemzetközi osztályozásának létrehozásáról szóló, 1968. október 8‑i locarnói megállapodás módosított változatának 23‑02. osztályába tartoznak, és az alábbi leírásnak felelnek meg: „Zuhanylefolyó‑berendezés” (shower drains).

4        A vitatott formatervezési mintát 2004. március 9‑én közösségi formatervezési mintaként 107834‑0025. számon lajstromozták, és a Közösségi Formatervezésimintaoltalmi Értesítő 19/2004. számában ugyanaznap tették közzé. A minta oltalmát több alkalommal is megújították, többek között 2018. június 16‑án.

5        2009. szeptember 3‑án az I‑Drain BVBA, a felperes Group Nivelles NV jogelődje, a 6/2002 rendelet 52. cikke alapján kérelmet nyújtott be a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránt.

6        A megsemmisítési kérelem alátámasztásaként a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 4–9. cikkével összefüggésben értelmezett b) pontjában foglalt okokra hivatkozott.

7        Az I‑Drain a megsemmisítési kérelméhez csatolta a DM/059828 sz. nemzetközi lajstromozás (a továbbiakban: DM/059828 sz. lajstromozás vagy DM/059828 sz. formatervezési minta) ábrájának másolatát, amelyet a beavatkozó fél 2002. április 2‑án jelentett be, és amelyet ugyanarra a napra visszamenő hatállyal lajstromoztak, majd 2002. június 30‑án tettek közzé.

Image not found

8        2010. április 2‑án, a beavatkozó fél észrevételeire adott válaszában, a megsemmisítési kérelme benyújtását követően, az I‑Drain más formatervezési mintákra vonatkozó új iratokat nyújtott be, köztük többek között két – 1998‑as és 2000‑es – Blücher termékkatalógusból származó kivonatokat, amelyeknek a 33. oldalán szerepelt a következő kép, amelynek közepén egy fedőlemez látható (a továbbiakban: a Blücher‑katalógusokban látható fedőlemez):

Image not found

9        2010. augusztus 30‑án egy beolvadással történő egyesülést követően a felperes lett az I‑Drain jogutódja, amely mint jogi személy megszűnt.

10      2010. szeptember 23‑i határozatával a megsemmisítési osztály helyt adott a megsemmisítési kérelemnek, és a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján megsemmisítette a vitatott formatervezési minta oltalmát azzal az indokkal, hogy – a Blücher‑katalógusokban látható fedőlemezre tekintettel – nem teljesül az ugyanezen rendelet 5. cikke értelmében vett újdonság követelménye.

11      2010. október 15‑én a beavatkozó fél a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a megsemmisítési osztály határozata ellen.

12      2012. október 4‑i határozatával (a továbbiakban: első határozat) az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa helyt adott a fellebbezésnek, és hatályon kívül helyezte a megsemmisítési osztály határozatát a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével és 5. cikkével összefüggésben értelmezett b) pontján alapuló részében, vagyis abban a részében, amelyben az a vitatott formatervezési minta újdonságának hiányát állapította meg. Az ügyet visszautalta a megsemmisítési osztály elé annak érdekében, hogy az vizsgálja meg újra a megsemmisítési kérelmet, abban a részében, amely az említett rendelet 25. cikke (1) bekezdésének ugyanezen rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével és 6. cikkével összefüggésben értelmezett b) pontján, vagyis a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének hiányán alapul.

13      2013. január 7‑én a felperes a 6/2002 rendelet 61. cikke alapján keresetet nyújtott be a Törvényszékhez az első határozattal szemben.

14      2015. május 13‑i Group Nivelles kontra OHIM – Easy Sanitary Solutions (Zuhanylefolyó) ítéletében (T‑15/13, EU:T:2015:281, a továbbiakban: a Törvényszék első ítélete) a Törvényszék hatályon kívül helyezte az első határozatot, a keresetet ezt meghaladó részében pedig elutasította. Az EUIPO‑hoz hasonlóan a Törvényszék korábbi formatervezési mintaként (vagy annak egy részeként) figyelembe vette a Blücher‑katalógusokban látható fedőlemezt, a DM/059828 sz. formatervezési mintát azonban nem.

15      2015. július 11‑én és július 24‑én a beavatkozó fél és az EUIPO fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz a Törvényszék első ítélete ellen.

16      2017. szeptember 21‑i Easy Sanitary Solutions és EUIPO kontra Group Nivelles ítéletében (C‑361/15 P és C‑405/15 P, EU:C:2017:720, a továbbiakban: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet) a Bíróság elutasította a fellebbezéseket, miután ezen ítélet 72. és 134. pontjában megállapította, hogy a Törvényszék két helyen is tévesen alkalmazta a jogot. Először is, a Bíróság megállapította, hogy a Törvényszék az első ítéletének 77–79. és 84. pontjában tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy megkövetelte az EUIPO‑tól, hogy az a vitatott minta újdonságának értékelésénél végezze el a megsemmisítési kérelemhez csatolt Blücher‑katalógusok különféle kivonataiban szereplő, korábbi formatervezési minta vagy minták különféle elemeinek összeállítását, miközben a megsemmisítést kérő fél nem nyújtotta be az általa korábbiként hivatkozott formatervezési minta teljes egészének ábrázolását. Másodszor, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék az első ítéletének 132. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelése keretében azt a követelményt támasztotta, hogy e formatervezési minta tájékozott használójának ismernie kell azt a terméket, amelyben a korábbi formatervezési minta megtestesül, illetve amelyre azt alkalmazzák. Mivel azonban a fellebbezéseket elutasították, az első határozatnak a Törvényszék első ítéletének rendelkező részével való hatályon kívül helyezése jogerőre emelkedett, és az ügyet visszautalták az EUIPO elé.

17      2017. december 19‑én az EUIPO előtti eljárás feleit tájékoztatták arról, hogy a megsemmisítési osztály határozatával szemben benyújtott fellebbezést az új összetételben eljáró harmadik fellebbezési tanács elé utalták vissza, R 2664/2017‑3. számon.

18      2018. július 24‑én a fellebbezési tanács előadója értesítést küldött az EUIPO előtti eljárás feleinek, amelyben arról tájékoztatta őket, hogy a fellebbezési tanács előtti eljárásban hivatkozott korábbi formatervezési minta a DM/059828 sz. formatervezési minta, amelyet a megsemmisítési kérelemben egyedül említettek, ellentétben a Blücher‑katalógusban látható fedőlemezzel. Az előadó ugyanis az ügyiratoknak a Bíróság általi visszautalást követően történő újbóli megvizsgálásával megállapította, hogy a korábban eljáró szervezeti egységek által vizsgált korábbi formatervezési minta nem szerepelt a megsemmisítési kérelemben, és az említett kérelemben nem említettek más formatervezési mintát. A felek két hónapos határidőt kaptak észrevételeik előterjesztésére.

19      2018. szeptember 21‑én a felperes benyújtotta észrevételeit.

20      2020. március 17‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa helyt adott a beavatkozó fél fellebbezésének, hatályon kívül helyezte a megsemmisítési osztály határozatát, és elutasította a megsemmisítési kérelmet. Elöljáróban megállapította, hogy a megsemmisítési kérelemben a felperes korábbi formatervezési mintaként kizárólag a DM/059828. sz. formatervezési mintát jelölte meg, és a többi formatervezési mintára, mint például a Blücher‑katalógusokban szereplő mintára csak kiegészítő észrevételekben hivatkoztak. Márpedig emlékeztetett arra, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése nem teszi lehetővé a bejelentő számára, hogy a kérelmét további korábbi formatervezési mintákra alapítva kiterjessze az eljárás tárgyát.

21      Ami a vitatott formatervezési mintát és annak látható jellemzőit illeti, a fellebbezési tanács megállapította, hogy azt egy szifonból, egy tartályból és egy fedőlemezből álló zuhanylefolyó‑berendezés tekintetében lajstromozták, és különösen azt, hogy a vitatott formatervezési minta által ábrázolt termék a szélein hosszanti barázdákkal és vékony külső peremekkel rendelkezik, míg a fedőlemez felületének egészét pontok díszítik. A fellebbezési tanács emlékeztetett arra, hogy a Törvényszék első ítéletének 49. pontja szerint a vitatott formatervezési minta tárgyát képező „zuhanylefolyó‑berendezés (shower drain)” beszerelését, azaz annak a zuhany padlózatába való beépítését követően, nemcsak a lemez felső része látható, hanem a két oldalsó barázda is, valamint a tartály szélének felső része is.

22      A korábbi formatervezési mintát illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy el kell végeznie a szolgáltatott bizonyítékok teljes vizsgálatát annak érdekében, hogy pontosan meg lehessen állapítani, hogy az miből áll, mivel a fellebbezés tárgyában hozott ítéletet és a Törvényszék első ítéletét követően egyértelmű, hogy nem a Blücher‑katalógusok 33. oldalán lévő kép közepén látható fedőlemezről lehet szó, amely nem egy komplett folyadékelvezető berendezést ábrázol. Miután emlékeztetett arra, hogy a megsemmisítési kérelem határozza meg az eljárás tárgyát, amely egyrészt a vitatott formatervezési mintából, másrészt a hivatkozott korábbi formatervezési mintákból következik, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a felperes a megsemmisítési kérelmét a (fenti 7. pontban ábrázolt) DM/059828. sz. lajstromozásra alapította.

23      A vitatott formatervezési minta műszaki funkcióját illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy annak egyik jellemzőjét sem kizárólag a műszaki funkciója írja elő, következésképpen azt nem lehetett kizárni az oltalomból, és az átfogó összehasonlításra gyakorolt hatásában lényegesen kisebb szerepet sem lehetett neki tulajdonítani. A fellebbezési tanács azt is jelezte, hogy e területen a kialakítás jelentős esztétikai elemet foglal magában.

24      A vitatott formatervezési minta egyéni jellegét illetően a fellebbezési tanács először is úgy ítélte meg, hogy a tájékozott használó olyan személy, aki ismeri a kereskedelemben általában kapható lefolyók jellemzőit és alapkonfigurációit, és e felhasználók körébe tartozik mind a szakmai közönség (amely állhat például a harmadik személyek részére lefolyókat értékesítő kiskereskedőkből, az azokat beszerelő vízvezeték‑szerelőkből, vagy azokból a belsőépítészekből, akik ügyfeleik számára keresnek vagy választanak lefolyókat, azok esztétikai jellemzőit figyelembe véve), mind a laikus közönség, amelybe beletartoznak azok a végső felhasználók, akik maguk választják ki és vásárolják meg e lefolyókat, azoknak bármely szektorban vagy környezetben történő beszerelése és alkalmazása céljából. Másodszor, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az alkotói szabadság viszonylag széles, mivel még ha a tájékozott használó, e minőségében, tudná is, hogy a lefolyóberendezéseknek ahhoz, hogy betöltsék a vízelvezető funkciójukat, rendelkezniük kell egy oldalsó falakkal és széllel rendelkező tartállyal, a csatornarendszerbe bekötött szifonnal, valamint rácsokkal vagy ráccsal, illetve olyan résekkel vagy nyílásokkal borított lemezzel, amelyeken keresztül a víz elfolyik, ettől még e jellemzők konkrét megjelenése, különösen a formát, az anyagot, a méretet és az arányokat illetően változó lehet, hiszen a vízelvezetést biztosító kötöttségen felül nincsenek más, különös kötöttségek. Harmadszor, a fellebbezési tanács, miután meghatározta a vitatott formatervezési minta és a korábban nyilvánosságra került formatervezési minták jellemzőit külön‑külön, majd összevetette az általuk keltett összbenyomást (lásd a fenti 117–127. pontot), arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott formatervezési minta rendelkezik egyéni jelleggel, és még kevésbé állítható, hogy ne lenne új jellegű, így az oltalma érvényes.

 A felek kérelmei

25      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        hozzon új határozatot, és az indokokat kijavítva, állapítsa meg a vitatott formatervezési minta oltalmának semmisségét;

–        az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.

26      Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

27      A beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el az első, második, negyedik, ötödik és hatodik jogalap alátámasztására felhozott kifogásokat;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

28      Keresete alátámasztásaként a felperes hat jogalapra hivatkozik, amelyeket lényegében a fellebbezési tanács által vétett értékelési hibákra alapít, amelyeket a fellebbezési tanács elsőként a megtámadott határozat 24. pontjában (valamint az előadó 2018. július 24‑i közleményének második oldalának első két bekezdésében, amelyekre e pont hivatkozik), másodikként ugyanezen határozat 26. pontjában, harmadikként e határozat 38. és 39. pontjában, az említett határozat 58. és 62–65. pontjával összefüggésben, negyedikként a megtámadott határozat 98–110. és 112. pontjában, ötödikként ugyanezen határozat 111. pontjában, e határozat 29. és 30. pontjával összefüggésben, hatodikként pedig az említett határozat 114–117. pontjában vétett.

29      A Törvényszék célszerűnek tartja elsőként a korábbi formatervezési minta beazonosítására vonatkozó harmadik és első jogalapot, majd a vitatott formatervezési minta jellemzőinek meghatározására vonatkozó második jogalapot, végül pedig az ütköző formatervezési minták összehasonlítására és a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelésére vonatkozó negyedik, ötödik és hatodik jogalapot megvizsgálni.

 A korábbi formatervezési minta beazonosítására vonatkozó első és harmadik jogalapról

 A harmadik jogalapról

30      A harmadik jogalappal a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 38. és 39. pontjában, ugyanezen határozat 58. és 62–65. pontjával összefüggésben hibát vétett, és megsértette a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdését, amikor úgy ítélte meg, hogy kizárólag a megsemmisítési osztályhoz benyújtott megsemmisítési kérelem – a jelen esetben a felperes jogelődjének 2009. szeptember 3‑i kérelme – alapján indult eljárás keretében benyújtott bizonyítékok fogadhatók el és vehetők figyelembe a megsemmisítés mérlegelése céljából. A felperes jogi szempontból úgy véli, hogy a megsemmisítési eljárásban hivatkozott tények és bizonyítékok értékelése keretében az EUIPO számára biztosított ezen jogkör csak akkor és csak annyiban elismert, ha az EUIPO‑nak ugyanezen eljárásban határozatot kell hoznia. Ezzel szemben álláspontja szerint e jogkörre nem lehet hivatkozni az olyan eljárásban hivatkozott tények és bizonyítékok tekintetében, amelyben az EUIPO már döntött, és amely az EUIPO részéről már jogerős és korábban meghozott határozat tárgyát képezte.

31      A jelen ügyben a felperes szerint az eljárások már jogerős és korábban meghozott határozathoz vezettek, azaz az EUIPO megsemmisítési osztálya előtti eljárás a megsemmisítési osztály 2010. szeptember 23‑i határozatát eredményezte, az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárás pedig a 2012. október 4‑i, első határozatot eredményezte. E két eljárásban arra a következtetésre jutottak, hogy minden tényt és bizonyítékot figyelembe lehet venni. A Törvényszék és a Bíróság előtti későbbi eljárásokban a felek által a megsemmisítési osztály és a fellebbezési tanács előtti korábbi eljárások keretében hivatkozott tények és bizonyítékok elfogadhatóságának kérdését nem vetették fel, és azokat sem hivatalból, sem pedig más módon nem vonták kétségbe. A felperes szerint közelebbről pontatlan az a következtetés is, amelyet az előadó a 2018. július 24‑i közleményében a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből vonhatott le, és amely szerint a Blücher‑katalógusok 33. oldalán szereplő fényképet nem lehet benyújtani. A beavatkozó fél és az EUIPO soha nem vitatta a megsemmisítési osztály és a fellebbezési tanács e tekintetben tett megállapításait, sem a Törvényszék, sem a Bíróság előtt.

32      A felperes tehát azt állítja, hogy a fellebbezési tanács azáltal, hogy a megtámadott határozat érintett pontjaiban ezt a megállapítást tette, visszatért korábbi jogerős határozatokhoz. Ez szerinte ellentétes a megfelelő ügyintézés és a jogviták rendezésének az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében előírt általános elveivel, valamint a jogbiztonság, a bizalomvédelem és az eljárási gondosság elvével. Arra a következtetésre jut, hogy a fellebbezési tanács nem gyakorolhatta volna visszamenőleges hatállyal a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdésében biztosított jogkört.

33      Az EUIPO vitatja a felperes érveit.

34      A beavatkozó fél a Törvényszék belátására bízza a felperes által e jogalap keretében felhozott kifogás értékelését.

35      A megtámadott határozat 38. és 39. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy mivel a Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben úgy ítélte meg, hogy a fellebbezési tanács az első határozatban nem a megfelelő korábbi formatervezési mintát vette figyelembe, a felperes által hivatkozott más korábbi formatervezési mintákat kell vizsgálni. A megsemmisítési kérelemben ez utóbbi fél korábbi formatervezési mintaként a DM/059828. sz. lajstromozást jelölte meg, és azon kívül semmi mást. A többi formatervezési mintára a felperes jogelődje csak később hivatkozott, kiegészítő észrevételeiben. E tekintetben a fellebbezési tanács hozzátette, hogy figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése nem teszi lehetővé a bejelentő számára, hogy további korábbi formatervezési mintákra hivatkozva kiterjessze az eljárás tárgyát, mivel e megközelítés azzal a hatással járna, hogy meghosszabbítaná az eljárást, és megváltoztatná annak tárgyát. Márpedig a felperes jogelődje által annak későbbi észrevételeiben hivatkozott további korábbi formatervezési mintákra, vagyis a Blücher‑katalógusokban szereplő mintákra nem a megsemmisítési kérelem szempontjából vett korábbi formatervezési mintákként hivatkoztak.

36      A megtámadott határozat 58. pontjában a fellebbezési tanács emlékeztetett arra, hogy amint azt már több korábbi határozatban is megállapították, a megsemmisítési kérelem határozza meg az eljárás tárgyát, ami egyrészt a vitatott formatervezési mintából, másrészt a hivatkozott korábbi formatervezési mintákból következik, és ezen okból kifolyólag a kérelem benyújtását követően nem lehet olyan más korábbi formatervezési mintákat bevonni az eljárásba, amelyek akadályát képezhetik a vitatott formatervezési minta új és egyéni jellege megállapításának.

37      A megtámadott határozat 62. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy a Blücher‑katalógusok 33. oldalán szereplő kép közepén látható fedőlemezre, amelyet a felperes jogelődje az annak bizonyítására szolgáló állítólagos korábbi formatervezési mintaként vagy e minták egyikeként jelölt meg, hogy a vitatott minta nem rendelkezik új vagy egyéni jelleggel, csupán a beavatkozó fél észrevételeire adott válaszban hivatkoztak. Pontosította, hogy az a tény, hogy a korábban eljáró szervezeti egységek az említett lemezt mint korábbi formatervezési mintát, elfogadhatónak tekintették, ellentétes volt a fent említett elvekkel, amelyek szerint a megsemmisítési eljárás tárgyát a kérelem határozza meg, és ezen eljárásba a megsemmisítési kérelem benyújtását követően nem lehet más korábbi formatervezési mintákat bevonni.

38      A megtámadott határozat 63. pontjában a teljesség kedvéért a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy a megsemmisítési kérelemben már említett korábbi formatervezési mintákkal vagy korábbi jogokkal kapcsolatos kiegészítő tények, bizonyítékok és iratok elfogadhatóságának értékelése a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése értelmében a megsemmisítési osztály diszkrecionális jogkörébe tartozik. E a rendelkezés ugyanakkor nem teszi lehetővé, hogy a megsemmisítést kérő fél kiterjessze az eljárás tárgyát további korábbi formatervezési mintákra hivatkozva, mivel e megközelítés azzal a hatással járna, hogy meghosszabbítaná az eljárást, és megváltoztatná annak tárgyát. Ennélfogva, mivel a többek között a 3a. és 3b. sz. mellékletben, vagyis a Blücher‑katalógusokban hivatkozott formatervezési mintákat nem említették a megsemmisítési kérelemben, sem a megsemmisítési osztály, sem a fellebbezési tanács nem rendelkezett diszkrecionális jogkörrel e tekintetben. Következésképpen az ezen iratokban szereplő formatervezési minták nem tekinthetők a jelen megsemmisítési eljárás szempontjából elfogadható, korábbi alkotásnak. Ugyanezen határozat 64. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a felperes által az előadó közleményére válaszul tett észrevételeiben említett iratok és fényképek, amelyek a DM/059828. sz. lajstromozásban szereplőktől eltérő formatervezési mintákra vonatkoztak, ugyanezen okokból nem minősülhetnek elfogadható korábbi alkotásnak.

39      A megtámadott határozat 65. pontjában a fellebbezési tanács ennélfogva azt állapította meg, hogy az előadó közleményének megfelelően a jelen ügyben az egyetlen korábbi formatervezési minta a DM/059828. sz. lajstromozás volt.

40      Harmadik jogalapjával a felperes lényegében úgy véli, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el és megsértette a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdését azáltal, hogy határozatát kizárólag a megsemmisítési kérelemben ábrázolt korábbi formatervezési mintákra alapította, tekintet nélkül az olyan bizonyítékokra, mint a Blücher‑katalógusok, amelyeket e megsemmisítési kérelem benyújtását követően nyújtottak be, és amelyekre a fellebbezési tanács kizárólag az első, jogerőre emelkedett határozatát alapította.

41      E tekintetben elöljáróban meg kell állapítani, hogy a vitatott formatervezési mintával összehasonlítandó korábbi formatervezési minták beazonosításának kérdését az EUIPO, a Törvényszék és a Bíróság előtti korábbi eljárások során még nem döntötték el jogerősen.

42      Egyrészt ugyanis a fellebbezési tanács első határozatát, amely egyébként nem határozott kifejezetten a felperes által a megsemmisítési kérelme benyújtását követően benyújtott iratok elfogadhatóságáról, a Törvényszék első ítélete, amelynek rendelkező része jogerőre emelkedett, hatályon kívül helyezte (lásd a fenti 14. és 16. pontot). Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a megsemmisítést kimondó ítélet ex tunc hatályú, és így azzal a hatással jár, hogy a megsemmisített aktust visszaható hatállyal kiiktatja a jogrendből (lásd: 2013. június 27‑i Beifa Group kontra OHIM – Schwan‑Stabilo Schwanhäußer [Íróeszközök] ítélet, T‑608/11, nem tették közzé, EU:T:2013:334, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. szeptember 23‑i CEDC International kontra EUIPO – Underberg [Egy üvegben elhelyezett fűszál formája] ítélet, nem tették közzé, T‑796/16, EU:T:2020:439, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva az első határozat már nem képezi részét az Európai Unió jogrendjének, és semmiképp sem vált jogerőssé.

43      Másrészt, a Törvényszék első ítéletében (lásd a fenti 14. pontot) ez utóbbi az említett iratok elfogadhatóságáról sem határozott, a vitatott formatervezési mintával összehasonlítandó korábbi formatervezési minták tárgyáról pedig végképp nem. Ezt a kérdést ugyanis sem a felek, sem hivatalból a Törvényszék nem hozta fel. Egyébként, a fellebbezés tárgyában hozott ítélet (lásd a fenti 16. pontot) kizárólag a fellebbezésben felvetett jogkérdésekre korlátozódott. Ennélfogva sem a Törvényszék első ítéletében, sem a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben nem merült fel sem a megsemmisítési kérelem alapjául szolgáló korábbi formatervezési minták meghatározásának kérdése, sem az a kérdés, hogy a későbbiekben benyújtott iratok relevánsak‑e a korábbi formatervezési minták meghatározásánál.

44      Ezt követően meg kell állapítani, hogy a jelen jogalap azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése alkalmazható olyan körülmények esetén, mint a jelen ügy körülményei. Meg kell tehát vizsgálni, hogy e rendelkezés alkalmazható‑e a jelen ügyben, legalábbis a korábbi formatervezési minta beazonosításának kérdésére, különös tekintettel a 6/2002 rendelet végrehajtásáról szóló, 2002. október 21‑i 2245/2002/EK bizottsági rendelet (HL 2002. L 341., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 14. kötet, 14. o.) 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. és vi. alpontjára.

45      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az EUIPO figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben hoztak fel vagy terjesztettek elő. E rendelkezés tehát az EUIPO megsemmisítési osztályának és fellebbezési tanácsának egyaránt mérlegelési jogkört biztosít.

46      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 6/2002 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének szövegéből az következik, hogy főszabályként és eltérő rendelkezés hiányában a tényeket és bizonyítékokat a felek azon határidők lejárta után is előterjeszthetik, amelyekhez a 6/2002 rendelet rendelkezései alkalmazásában ezen előterjesztés kötve van, és az EUIPO az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe veheti. Ugyanis azzal a pontosítással, hogy az EUIPO hasonló esetben figyelmen kívül „hagyhatja” az ilyen bizonyítékokat, az említett rendelkezés széles mérlegelési jogkörrel ruházza fel az EUIPO‑t, hogy az – határozatát e tekintetben indokolva – eldönthesse, hogy az ilyen bizonyítékokat tekintetbe kell‑e venni vagy sem (lásd: 2017. július 5‑i Gamet kontra EUIPO – „Metal‑Bud II” Robert Gubała [Ajtókilincs] ítélet, T‑306/16, nem tették közzé, EU:T:2017:466, 15. és 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47      Ami az EUIPO‑nak a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok esetleges figyelembevétele tekintetében fennálló mérlegelési jogkörének gyakorlását illeti, az EUIPO általi ilyen figyelembevétel, amikor megsemmisítési eljárás keretében kell döntenie, különösen akkor igazolható, ha úgy ítéli meg, hogy egyrészt a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok első ránézésre ténylegesen relevánsak lehetnek a hozzá benyújtott megsemmisítési kérelem sorsát illetően, másrészt az eljárás azon szakasza, amelyben e késedelmes benyújtásra sor kerül, és az azt övező körülmények nem képezik akadályát e figyelembevételnek. Ebből következik, hogy a Törvényszék feladata annak értékelése, hogy a fellebbezési tanács hatékony módon gyakorolta‑e a rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkört annak érdekében, hogy indokolással ellátott módon és a releváns körülmények egészének megfelelő figyelembevételével határozzon arról, hogy az első ízben hozzá benyújtott bizonyítékokat figyelembe lehet‑e venni az általa meghozandó határozat meghozatala céljából vagy sem. Az ő feladata ezenfelül annak ellenőrzése, hogy a fellebbezési tanács megfelelő módon gyakorolta‑e a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése által ráruházott mérlegelési jogkört (lásd: 2017. július 5‑i Ajtókilincs ítélet, T‑306/16, nem tették közzé, EU:T:2017:466, 17. és 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48      Szintén az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy azoknak a további bizonyítékoknak a benyújtása, amelyeket az EUIPO által e célból megállapított határidőn belül benyújtott bizonyítékokon felül nyújtanak be, az említett határidő lejártát követően is lehetséges, és semmi nem tiltja az EUIPO számára azt, hogy az ilyen késedelmesen előterjesztett kiegészítő bizonyítékokat figyelembe vegye (lásd: 2018. március 14‑i Crocs kontra EUIPO – Gifi Diffusion [Lábbelik] ítélet, T‑651/16, nem tették közzé, EU:T:2018:137, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben és analógia útján: 2013. szeptember 26‑i Centrotherm Systemtechnik kontra OHIM és centrotherm Clean Solutions ítélet, C‑610/11 P, EU:C:2013:593, 88. pont).

49      Mindemellett emlékeztetni kell arra is, hogy a 6/2002 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megsemmisítési kérelmet írásban kell benyújtani, és indokolni kell. A 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. és vi. alpontja pontosítja, hogy a megsemmisítési kérelemben meg kell jelölni a megsemmisítési okokat, valamint az e kérelem alátámasztásaként hivatkozott tényeket, bizonyítékokat és észrevételeket. Ez utóbbi rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontja ezenkívül előírja, hogy ha a megsemmisítési kérelem a lajstromozott közösségi formatervezési minta újdonságának vagy egyéni jellegének hiányán alapul, a kérelemnek tartalmaznia kell azon korábbi formatervezési minták megjelölését és ábrázolását, amelyek akadályát képezhetik a lajstromozott közösségi formatervezési minta újdonsága vagy egyéni jellege megállapításának, valamint az e korábbi formatervezési minták meglétét igazoló iratokat.

50      Az ítélkezési gyakorlat szerint a megsemmisítési kérelmet előterjesztő félnek kell az EUIPO számára szolgáltatnia a szükséges adatokat, különösen a korábbi jogként hivatkozott formatervezési minta pontos és teljes körű beazonosíthatóságához és bemutatásához szükséges adatokat, annak bizonyításához, hogy a vitatott formatervezési minta nem volt érvényesen lajstromozható. Tehát nem az EUIPO, hanem a megsemmisítést kérelmező fél feladata olyan elemeket szolgáltatni, amelyek bizonyítják ezen ok valós mivoltát (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 59. és 65. pontja; lásd még: 2019. szeptember 17‑i ítélet, Aroma Essence kontra EUIPO – Refan Bulgaria [Mosdószivacs] ítélet, T‑532/18, nem tették közzé, EU:T:2019:609, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51      Pontosítani kell, hogy a kérelmező által hivatkozott megsemmisítési okok mindegyike tekintetében bizonyítékot kell szolgáltatni a korábbi formatervezési minta vagy minták meglétére és beazonosíthatóságára. E tekintetben a Törvényszék korábban már kimondta, hogy sem az EUIPO, sem a megsemmisítést kérelmező fél nem támaszkodhat az egyéni jelleg hiányának (a 6/2002 rendelet 6. cikke) alátámasztásaként hivatkozott korábbi minták valamelyikére, ha a megsemmisítési kérelemből az derül ki, hogy az említett korábbi formatervezési mintákra valamely más megsemmisítési ok, mint például az újdonság hiánya (ugyanezen rendelet 5. cikke) kapcsán már hivatkoztak (lásd ebben az értelemben: 2018. március 14‑i Gifi Diffusion kontra EUIPO – Crocs [Lábbelik] ítélet, T‑424/16, nem tették közzé, EU:T:2018:136, 46–48. pont).

52      Egyébiránt a 6/2002 rendelet 63. cikkének (1) bekezdése szerint a megsemmisítés iránti kérelmek esetében az EUIPO vizsgálata a felek által hivatkozott jogalapokhoz és kérelem szerinti igényekhez kötve van. A kérelmező félnek meg kell győződnie arról, hogy valamennyi hivatkozott korábbi formatervezési minta egyértelműen azonosítható és reprodukálható, mivel a megsemmisítési eljárás az inter partes eljárások közé tartozik. Ennélfogva, a megsemmisítés iránti kérelem vizsgálata során az EUIPO‑nak csak azokat a formatervezési mintákat kell figyelembe vennie, amelyekre a kérelmező a megsemmisítés iránti kérelemben, és nem valamely későbbi dokumentumban, kifejezetten hivatkozik (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 17‑i Mosdószivacs ítélet, T‑532/18, nem tették közzé, EU:T:2019:609, 30. és 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53      Így tehát a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontja (lásd a fenti 49. pontot) azt feltételezi, hogy a korábbi formatervezési mintának vagy mintáknak a megsemmisítési kérelem benyújtásától kezdve beazonosíthatóknak kell lenniük, mivel ez határozza meg a jogvita tárgyát, illetve azt, hogy a vitatott formatervezési minta jogosultja állást tudjon foglalni a kérelem megalapozottságáról. Ugyanis, az eljárás megfelelő lefolytatásával és a vitatott formatervezési minta jogosultjának ahhoz fűződő jogos érdekének megőrzésével, hogy ne kelljen olyan jogvitában részt vennie, amelynek tárgya folyamatosan változtatható, ellentétes a kérelmező azon lehetősége, hogy a megsemmisítési eljárás során tetszés szerint további korábbi formatervezési mintákra hivatkozzon. Ezért e rendelkezés betartása ugyanezen rendelet 30. cikkének (1) bekezdése értelmében a megsemmisítési kérelem elfogadhatóságának egyik feltételét képezi.

54      Következésképpen az EUIPO‑hoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontja által követett logika egy „előre meghatározott” vagy jogvesztő határidő előírása, azaz egy olyan határidő előírása, amelynek elmulasztása elfogadhatatlansági kifogást képez a megsemmisítési kérelemnek a kérelem jogi hátterét meghatározó és körülhatároló lényeges elemeire vonatkozó bizonyítékok benyújtását illetően. Hacsak az EUIPO nem követeli meg a kérelemnek az ugyanezen rendelet 30. cikkének (1) bekezdése szerinti hiánypótlását, a korábbi formatervezési minták megjelölésére és ábrázolására vonatkozó új bizonyítékok később már nem hozhatók fel, mivel az kiszélesítené a megsemmisítési kérelem jogi keretét.

55      A 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontjából tehát az következik, hogy a megsemmisítési kérelem határozza meg a jogvita tárgyát, ami egyrészt a vitatott formatervezési mintából, másrészt a hivatkozott korábbi formatervezési mintákból következik. Ennélfogva a megsemmisítési kérelem benyújtását követően nem lehet az eljárásba olyan további korábbi formatervezési mintákat bevonni, amelyek akadályát képezhetik a vitatott formatervezési minta újdonsága vagy egyéni jellege megállapításának.

56      A 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontjára tekintettel tehát azt a következtetést kell levonni, hogy a közösségi formatervezésiminta‑oltalom megsemmisítése iránti eljárásban az EUIPO‑nak csak a megsemmisítési kérelemben megjelölt korábbi formatervezési mintákat kell megvizsgálnia, a későbbiekben hivatkozott ilyen formatervezési mintákat nem.

57      Egyébiránt pontosítani kell a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontja vi. alpontjának hatályát, amely úgy rendelkezik, hogy a megsemmisítési kérelemnek tartalmaznia kell „a kérelem alapjául szolgáló tényeket, bizonyítékokat és érveket”, és ennélfogva a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése által az EUIPO‑ra ruházott mérlegelési jogkör terjedelmét.

58      E tekintetben az EUIPO‑hoz hasonlóan hangsúlyozni kell, hogy a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. és vi. alpontja alapvető különbséget tesz az említett rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontjában megkövetelt, „a korábbi formatervezési mintáknak a megjelölésére és ábrázolására” vonatkozó bizonyítékok és az ugyanezen rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának vi. alpontjában említett egyéb „tények és bizonyítékok”, például a korábbi formatervezési minta nyilvánosságra jutására (a 6/2002 rendelet 7. cikke) vagy a vitatott formatervezési minta funkcionalitására (a 6/2002 rendelet 8. cikke) vonatkozó tények és bizonyítékok között.

59      Ebből következik, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése által annak érdekében az EUIPO‑ra ruházott mérlegelési jogkör, hogy „figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő”, csak a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának vi. alpontja szerinti „tényekre és bizonyítékokra” alkalmazható, az ugyanezen rendelet 28. cikke (1) bekezdésének b) pontja v. alpontja által megkövetelt, „a korábbi formatervezési mintáknak a megjelölésére és ábrázolására” viszont nem. A 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése különösen nem alkalmazható a korábbi formatervezési minta beazonosíthatóságának kérdésére.

60      Ily módon a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése ugyan lehetővé teszi olyan további bizonyítékok figyelembevételét (lásd a fenti 48. pontot), mint például a megsemmisítési kérelemben már hivatkozott valamely formatervezési minta pontosabb ábrázolása vagy az annak közzétételére vonatkozó bizonyíték, nem teszi lehetővé e kérelem jogi kereteinek kiterjesztését teljes mértékben új bizonyítékok benyújtása révén, megengedve a kérelmezőnek, hogy az említett kérelmet más korábbi formatervezési mintákra alapítsa, hiszen egy ilyen eljárásmód megváltoztatná a jogvita tárgyát, azonfelül, hogy meghosszabbítaná az eljárás időtartamát.

61      A fellebbezési tanács tehát a megtámadott határozat 39. pontjában helyesen állapította meg többek között azt, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése nem jogosítja fel a megsemmisítést kérelmező felet arra, hogy a kérelmét újabb és újabb korábbi formatervezési mintákra alapítva kiterjessze az eljárás tárgyát.

62      A jelen ügyben nem vitatott, hogy – amint azt a fellebbezési tanács azt követően, hogy felhívta a feleket észrevételeik megtételére, a megtámadott határozat 61. pontjában lényegében megállapította – a Blücher‑katalógusokban szereplő formatervezési mintára a 2009. szeptember 3‑i megsemmisítési kérelemben nem hivatkoztak, és azt nem is ábrázolták, arra csupán a beavatkozó fél 2010. április 2‑i észrevételeire adott válaszban hivatkoztak (lásd a fenti 7. és 8. pontot).

63      Márpedig ez a formatervezési minta nem azonos a megsemmisítési kérelemben eredetileg hivatkozott formatervezési mintával, mivel az ott szereplő fedőlemez eltér a DM/059828. számon lajstromozott korábbi formatervezési mintáktól. Ezek tehát a Törvényszék ítélkezési gyakorlata értelmében semmiképpen sem „ugyanazon korábbi formatervezési minta ábrázolásai” (lásd ebben az értelemben: 2010. június 22‑i Shenzhen Taiden kontra OHIM – Bosch Security Systems [Távközlési berendezés] ítélet, T‑153/08, EU:T:2010:248, 25. pont). A 2245/2002 rendelet 30. cikkének (1) bekezdése szerinti hiánypótlásra egyébként nem volt szükség, mivel a felperes jogelődje helyesen azonosította be a megsemmisítési kérelme alátámasztásául hivatkozott korábbi formatervezési mintákat, nevezetesen a DM/059828. számon lajstromozott korábbi formatervezési mintákat.

64      E körülmények között az EUIPO‑hoz hasonlóan azt kell megállapítani, hogy a megsemmisítési kérelem benyújtását követően benyújtott bizonyítékok esetleges figyelembevétele a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése értelmében csak azon konkrét termékek felhasználási módjainak illusztrálása céljából engedhető meg, amelyekben az összehasonlított minták megtestesültek, illetve a megsemmisítési kérelemben már felhozott bármely más tény vagy állítás alátámasztása céljából. Ebben az értelemben kétségtelen, hogy a fellebbezési tanács nem zárta ki kifejezetten az említett bizonyítékok elfogadhatóságát, amennyiben azok a megsemmisítési kérelemben megjelölt korábbi formatervezési mintára vonatkozó, már előterjesztett érvelés kiegészítésére irányulnak.

65      Mindazonáltal az ilyen bizonyítékok alaki elfogadhatósága nem teszi lehetővé a megsemmisítési kérelemben eredetileg hivatkozott formatervezési mintákon felül újabb korábbi formatervezési minta hozzáadását, tekintettel a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontjára. Ebből a szempontból ugyanis a Blücher‑katalógusoknak a megsemmisítési kérelem benyújtását követő benyújtása teljesen „új” bizonyíték benyújtásával egyenértékű, szemben a Bíróságnak és a Törvényszéknek a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata értelmében vett „további” bizonyítékkal (lásd a fenti 48. pontot).

66      A fellebbezési tanács tehát a megtámadott határozat 63. pontjában lényegében helyesen állapította meg azt, hogy bár a további bizonyítékok figyelembevétele kétségtelenül kibővítheti a megsemmisítési kérelem ténybeli hátterét azáltal, hogy e bizonyítékok hozzáadódnak a korábbi formatervezési mintákat illetően korábban már felhozott más bizonyítékokhoz, e figyelembevétel ugyanakkor nem terjesztheti ki a kérelem jogi kereteit az újonnan hivatkozott korábbi formatervezési mintákra, hiszen az említett megsemmisítési kérelmet a felperes jogelődje már végleges jelleggel meghatározta a kérelem benyújtásának időpontjában azzal, hogy a kérelemben megjelölte a kérdéses kérelem alátámasztásaként hivatkozott korábbi formatervezési mintákat.

67      A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 65. és 66. pontjában azt is helyesen állapította meg, hogy a jelen ügyben az egyetlen szabályosan hivatkozott korábbi formatervezési minta a DM/059828. sz. formatervezési minta volt, amely a 6/2002 rendelet 7. cikke értelmében a vitatott formatervezési minta bejelentésének napját megelőzően jutott nyilvánosságra. Végeredményben e nyilvánosságra jutás ténye és korábbi mivolta nem vitatott.

68      Következésképpen, a felperes állításával ellentétben először is azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács egyáltalán nem tért vissza korábbi jogerős határozatokhoz, és nem sértette meg a fenti 32. pontban említett általános elvek egyikét sem, majd ezt követően azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács nem sértette meg a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdését, és megfelelően alkalmazta a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontját.

69      A harmadik jogalapot tehát – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

 Az első jogalapról

70      Az első jogalappal, amely három részre tagolódik, a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatnak 24. pontjában, az előadó 2018. július 24‑i közleményével együttesen értelmezve, különféle értékelési hibákat vétett.

71      A jogalap első részében a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az tévesen állapította meg azt, hogy az előadó a közleményében úgy vélte, hogy figyelembeveendő korábbi formatervezési minta egyedül a DM/059828. sz. formatervezési minta volt, mivel ez volt az egyetlen olyan minta, amelyet a megsemmisítési kérelemben megemlítettek. Márpedig az említett pontban szereplő indok, vagyis az, hogy csak ezt a mintát csatolták a megsemmisítési kérelemhez, nem az előadó közleményéből volt kikövetkeztethető, és ezt az indokot a megtámadott határozat nem is részletezi.

72      A jogalap második részében a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az tévesen állapította meg, hogy a Blücher‑katalógusok 33. oldalán szereplő fényképet nem lehetett figyelembe venni, mivel a fellebbezés tárgyában hozott ítélet akadályát képezi annak, hogy azt a megsemmisítési eljárásban hivatkozott korábbi formatervezési minta ábrázolásaként benyújtsák. Szerinte a fellebbezési tanács ezen ítéletből olyan következtetést vont le, amely nincs alátámasztva. Egyébként szerinte az EUIPO, a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 71. pontjában foglaltakkal ellentétben, nem hozott eljárásvezető intézkedéseket.

73      A jogalap harmadik részében a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy kizárólag a felperes által a megsemmisítési kérelemben bemutatott DM/059828. sz. formatervezési mintát lehetett korábbi formatervezési mintaként vizsgálni, mivel az előadó megállapította, hogy a „korábban határozatot hozó szervezeti egységek által vizsgált korábbi formatervezési minta” nem szerepelt a felperes jogelődjének 2009. szeptember 3‑i megsemmisítési kérelmében. E következtetés szélesebb körű, mint az előadó közleménye, amely szerinte egyáltalán nem azt mondja ki, hogy a megsemmisítési kérelemben nem említették meg a korábban eljáró szervezeti egységek által vizsgált korábbi formatervezési mintát.

74      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

75      A megtámadott határozat 24. pontjában a fellebbezési tanács emlékeztetett arra, hogy 2018. július 24‑én az előadó közleményt küldött a feleknek, amelyben tájékoztatta őket arról, hogy a hozzá benyújtott korábbi formatervezési minta a megsemmisítési kérelemben egyedül említett DM/059828. sz. formatervezési minta lesz. A fellebbezési tanács kifejtette, hogy az előadó, az ügyiratoknak a Bíróság általi visszautalást követően történő újbóli megvizsgálásával megállapította, hogy a korábban eljáró szervezeti egységek által vizsgált korábbi formatervezési minta nem szerepelt a megsemmisítési kérelemben, és az említett kérelemben nem említettek semmilyen más formatervezési mintát.

76      A jogalap első részével a felperes lényegében azt rója fel az előadónak, hogy a 2018. július 24‑i közleményében, illetve a fellebbezési tanácsnak, hogy a megtámadott határozat 24. pontjában, nem fejtették ki annak indokát, hogy miért csak a DM/059828. számon lajstromozott formatervezési mintákat (lásd a fenti 7. pontot) tartották figyelembe vehetőknek, kizárva a vizsgálatból a fenti 8. pontban bemutatott ábrát.

77      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 62. cikkének első mondata értelmében az EUIPO‑nak indokolnia kell a határozatait. Ezen indokolási kötelezettség terjedelme azonos az EUMSZ 296. cikkben foglalt kötelezettség terjedelmével, amely szerint az indokolásból világos és egyértelmű módon ki kell tűnnie a jogi aktus kibocsátója érvelésének. Az indokolási kötelezettségnek kettős célja van: egyrészt az, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára jogaik védelme érdekében a hozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt hogy lehetővé tegye az uniós bíróság számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát. Azt, hogy egy határozat indokolása megfelel‑e ezen követelményeknek, nemcsak a szövege, hanem a háttere, valamint az érintett tárgykörre vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni (lásd: 2019. június 13‑i Visi/one/EUIPO – EasyFix [Járművekhez szánt adatlaptartó tokok] ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78      A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy az indokolási kötelezettség csak a megtámadott határozatra vonatkozik, az ügy előadójának közleményére, amely egy nem megtámadható jogi aktus, nem vonatkozik. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a fellebbezési tanács határozata ellen az uniós bírósághoz lehet keresetet benyújtani, ha az az EUIPO előtti eljárásban részt vevő félre nézve „kötelező joghatásokat” vált ki (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2009. március 17‑i Laytoncrest kontra OHIM – Erico [TRENTON] ítélet, T‑171/06, EU:T:2009:70, 21. pont). Nem ez a helyzet viszont a fellebbezési tanács előadójának közleménye esetében.

79      Ezt követően, a harmadik jogalap vizsgálatából (lásd a fenti 30–69. pontot) az derül ki, hogy a megtámadott határozat 38., 39. és 53–67. pontjában a fellebbezési tanács egyértelműen kifejtette azokat az indokokat, amelyek miatt a 6/2002 rendelet 5. és 6. cikkében előírt követelmények vizsgálatánál csak az az egyetlen korábbi formatervezési minta vehető figyelembe, amelynek az ábrázolását a megsemmisítési kérelemhez, annak alátámasztásaként, csatolták. Közelebbről, a fellebbezési tanács a 6/2002 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának i., v. és vi. pontjára tekintettel történő értelmezésére támaszkodott, amely végül is nem szenved hibában, amint az a harmadik jogalap vizsgálata során megállapításra került. A kifejtett érvelés teljes mértékben megfelel a 6/2002 rendelet 62. cikkének első mondatában említett indokolási kötelezettségnek.

80      A jelen jogalap első részét tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

81      A jogalap második részében a felperes lényegében azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem vette figyelembe a Blücher‑katalógusokban szereplő ábrákat, különösen a fenti 8. pontban szereplő ábrát, holott ez utóbbi ábra elfogadhatósága és relevanciája a fellebbezés tárgyában hozott ítélet kihirdetésétől kezdve az ítélt dolog (res iudicata) erejével bír.

82      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 61. cikkének (6) bekezdése értelmében az EUIPO köteles meghozni az Európai Unió Bírósága ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

83      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy a hatályon kívül helyezett jogi aktust kibocsátó intézmény a hatályon kívül helyező ítéletnek eleget tegyen, és azt teljes mértékben végrehajtsa, nemcsak az ítélet rendelkező részét köteles tiszteletben tartani, hanem a rendelkező rész elfogadásához vezető és annak szükséges alátámasztását képező indokokat is, mivel azok elengedhetetlenek a rendelkező részben foglaltak pontos értelmének meghatározásához. Ugyanis, egyrészt ez az indokolás határozza meg pontosan a jogellenesnek tekintett rendelkezést, másrészt ez az indokolás világítja meg a rendelkező részben megállapított jogellenesség pontos indokait, amelyeket az érintett intézménynek figyelembe kell majd vennie a hatályon kívül helyezett jogi aktus helyett hozott új jogi aktusban (lásd: 2013. június 27‑i Íróeszköz ítélet, T‑608/11, nem tették közzé, EU:T:2013:334, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

84      A jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítéletének 69–71. pontjában a Bíróság a következőket mondta ki:

„69.      Márpedig nem várható el az EUIPO‑tól, hogy – többek között a vitatott formatervezési minta újdonságának értékelése keretében – elvégezze a korábbi minta különböző elemeinek [vagyis a fenti 8. pontban ábrázolt elvezetőtartály és fedőlemez] összeállítását, hiszen a korábbi minta teljes ábrázolását a megsemmisítést kérő félnek kell benyújtania. Egyébként, amint arra a főtanácsnok indítványának 152. pontjában rámutatott, minden esetleges összeállítás tökéletlenségeket tartalmazna, hiszen szükségképpen elnagyolásokkal járna.

70      E körülményekre tekintettel, amint azt az EUIPO helyesen állítja, és ellentétben a Törvényszék által a megtámadott ítélet 78. pontjában megállapítottakkal, az a körülmény, hogy a vitatott formatervezési minta csupán olyan formatervezési minták kombinációjából áll, amelyek már nyilvánosságra jutottak, és amelyek kapcsán már feltüntették, hogy együttes használatra valók, a korábbi jogként hivatkozott minta feltüntetése és ábrázolása hiányában, nem lehet releváns a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében vett újdonság vizsgálata szempontjából.

71      E tekintetben hozzá kell tenni, hogy azon körülmény, amelyre a Törvényszék a megtámadott ítélet 68. pontjában felhívta a figyelmet, miszerint az ESS, mint a Törvényszék előtti eljárásba beavatkozó fél, benyújtotta a Blücher vállalat katalógusainak kivonatait, amelyek eltérőek voltak a Group Nivelles által a megsemmisítési kérelmében foglaltaktól, amelyek egy a jelen ítélet 23. pontjában szereplő ábra közepén látható fedőlemezhez hasonló fedőlemez ábráját tartalmazták, alatta egy elvezetőszifont tartalmazó tartályra helyezve, nem orvosolhatja a Group Nivelles által hivatkozott korábbi formatervezési minta pontos feltüntetésének és ábrázolásának hiányát. Bár e körülményt az EUIPO eljárásvezető intézkedések meghozatala céljából figyelembe veheti a 6/2002 rendelet 65. cikkének (1) bekezdése alapján, de nem neki kell összeállítania a megsemmisítési kérelemhez csatolt katalógusokból vett különféle kivonatokból a formatervezési minta vagy minták külön‑külön nyilvánosságra jutott különféle elemeit annak érdekében, hogy megkapja a hivatkozott korábbi formatervezési minta megjelenését. Ugyanis anélkül, hogy vizsgálni kellene az EUIPO azon érvét, miszerint a megtámadott ítélet 68. és 76. pontja a tények elferdítésén alapul, elegendő megjegyezni, hogy a Törvényszék ezen ítéletben egyáltalán nem azt állapította meg, hogy az ESS által benyújtott kép a Group Nivelles által korábbi jogként hivatkozott konkrét korábbi formatervezési minta teljes ábrája.”

85      E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a harmadik jogalap vizsgálata keretében már megállapítást nyert, hogy a vitatott formatervezési mintával összehasonlítandó korábbi formatervezési minták beazonosításának kérdését az EUIPO, a Törvényszék és a Bíróság előtti korábbi eljárásokban még nem bírálták el jogerősen (lásd a fenti 41–43. pontot). Az ítélt dolog erejének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség tehát nem pontosan erre a kérdésre vonatkozik.

86      Ezt követően meg kell jegyezni, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítéletnek a felperes által idézett szakasza csak a korábbi formatervezési minta „teljes ábrázolásainak” bemutatására vonatkozó kötelezettségre vonatkozik. A Bíróság viszont nem foglalt állást az ilyen „teljes ábrázolásnak” a megsemmisítési kérelem benyújtását követő benyújtásának lehetőségéről. Az ítélt dolog erejének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség tehát nem pontosan erre a kérdésre vonatkozik.

87      Ezenkívül, amennyiben a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem rendelt el a 6/2002 rendelet 65. cikke alapján bizonyításfelvételt, ez a kifogás megalapozatlan. A felperes a 2018. szeptember 21‑i észrevételeiben valójában tanúk meghallgatását kérte, de nem pontosítja, hogy az erre irányuló eljárásvezető intézkedések meghozatalának hiánya mennyiben minősül értékelési hibának. Kétségtelen, hogy az ilyen tanúk alátámaszthatták volna azt az állítást, amely szerint a vitatott formatervezési mintához közel álló formatervezési minták már ismertek voltak a vitatott formatervezési minta bejelentésének időpontjában. Mindenesetre egy ilyen bizonyításfelvétel amúgy is hatástalan lett volna, mivel a fellebbezési tanács által eldöntendő alapvető kérdést, azaz azoknak a korábbi formatervezési mintáknak a beazonosítását, amelyeket figyelembe kellett venni a vitatott formatervezési minta újdonságának és egyéni jellegének értékeléséhez, a 6/2002 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontja i., v. és vi. pontjára tekintettel történő értelmezése alapján jogilag el lehetett bírálni. A szakértők által tett ténybeli tanúvallomások tehát ebben az összefüggésben mindenképpen irrelevánsak voltak.

88      Végül hangsúlyozni kell, hogy sem a Törvényszék, sem a Bíróság nem foglalt állást a kért eljárásvezető intézkedések szükségességéről, ráadásul sem a Törvényszéknek, sem a Bíróságnak nem lett volna hatásköre az EUIPO‑t – többek között ilyen eljárásvezető intézkedések meghozatala céljából – kötelezni (lásd ebben az értelemben: 2017. február 9‑i Mast‑Jägermeister kontra EUIPO [Bögrék] ítélet, T‑16/16, EU:T:2017:68, 27. pont).

89      A jelen jogalap második részét tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

90      A harmadik részben a felperes különböző kifogásokat fogalmaz meg az előadó 2018. július 24‑i közleményével szemben.

91      E tekintetben elegendő megállapítani, hogy e harmadik rész elfogadhatatlan, mivel a keresetlevélben felhozott megsemmisítési okok csak a megtámadott határozatra vonatkozhatnak, olyan korábbi eljárási aktusra nem, amely önmagában semmilyen joghatást nem vált ki, és keresettel meg nem támadható jogi aktusnak minősül (lásd a fenti 77. pontot), mint például az előadó közleménye.

92      Ráadásul e harmadik rész megalapozatlan annyiban, hogy a Bíróság és a Törvényszék ítéleteihez fűződő anyagi jogerőre vonatkozik, a fenti 43. és 84–89. pontban már kifejtett okokból.

93      A jelen jogalap harmadik részét tehát mint elfogadhatatlant, és ráadásul mint megalapozatlant el kell utasítani.

94      Az első jogalapot el kell tehát utasítani.

 A vitatott formatervezési minta jellemzőinek meghatározására vonatkozó második jogalapról

95      Második jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat 26. pontjában a fellebbezési tanács hibát vétett a vitatott formatervezési minta jellemzőinek meghatározásakor. Szintén a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 69. pontjára támaszkodva (lásd a fenti 84. pontot) arra hivatkozik, hogy az EUIPO‑tól nem követelhető meg, hogy a vitatott formatervezési minta újdonságának értékelése keretében elvégezze a különféle elemek (jelen esetben egy elvezető tartály és egy fedőlemez) összeállítását annak érdekében, hogy megkapja e formatervezési minta teljes megjelenését. Álláspontja szerint a releváns kérdés a vitatott formatervezési minta „megkülönböztető jellegének” kérdése. Márpedig a beavatkozó fél 2009. december 8‑i észrevételeiből kiderül, hogy a beavatkozó fél valójában nem egy zuhanylefolyó‑berendezés megjelenését akarta lajstromoztatni, hanem csupán egy olyan fedőlemeznek a megjelenését, amelynek rendeltetése a hosszúkás téglatest alakú elvezetőtartályra való ráhelyezés. A holland bíróságok által hozott két ítéletből az is kiderül, hogy a vitatott formatervezési minta egyetlen „megkülönböztető jellemzője” a „zárt fedőlemez” vagyis az „[ún.] »nullás« rács” volt, azaz „egy lyukak nélküli rácsozat, amelyen keresztül a víz a rácsozat egyes részein található barázdákon keresztül tud elfolyni”. Ehhez hasonlóan az EUIPO megsemmisítési osztálya azt állapította meg, hogy a vitatott formatervezési minta egyetlen, a rendeltetésszerű használat során látható jellemzője a lemez felső része.

96      A felperes szerint teljes mértékben következetes, hogy a megsemmisítési osztály, mivel erre a következtetésre jutott, érvelését kizárólag a vitatott formatervezési minta „zéró”‑rácsos fedőlemezének külső megjelenésének és az összes többi korábbi fedőlemez – különösen a Blücher‑katalógusok 33. oldalán szereplő fedőlemez – külső megjelenésének összevetésére alapította. Annak a körülménynek, hogy e fedőlemezek rendeltetése adott esetben egy hosszúkás téglatest alakú tartállyal való együttes használat, amely így együtt egy zuhanylefolyó-berendezést alkot, e tekintetben csekély jelentősége van, mivel a beavatkozó fél szerint a jellemzőik nem tekinthetők megkülönböztető jellegűeknek, újaknak vagy egyénieknek, és a hosszúkás téglatest alakú tartály, valamint annak jellemzői a zuhanylefolyó‑berendezés rendeltetésszerű használata során nem láthatók.

97      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

98      A megtámadott határozat 26. pontjában a fellebbezési tanács emlékeztetett arra, hogy 2018. szeptember 21‑én a felperes meghallgatás iránti kérelmet nyújtott be, és előterjesztette észrevételeit, amelyek lényegében a fellebbezési tanács által felsorolt különböző érveken alapultak. A felperes különösen az előző eljárás során tett nyilatkozatokra utalt vissza, amelyek szerinte bizonyítják, hogy a szakmai körök tudomással bírtak a zuhanylefolyók (berendezések) formatervezési mintáinak meglétéről, amelyek megjelenése egy ugyanilyen zárt fedőlemezzel ellátott, hosszúkás téglatest alakú vályúból vagy tartályból állt. A felperes többek között az 5–7. számon csatolt iratokra hivatkozott, és kérte, hogy a tanács hallgassa meg a tanúit.

99      Második jogalapjával a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács hibát vétett a vitatott formatervezési minta jellemzőinek meghatározásakor. A fellebbezési tanács szerinte hibát vétett azzal kapcsolatban, hogy figyelembe vette a vitatott formatervezési minta bizonyos jellemzőit, mint például az oldalsó barázdákat, míg a beavatkozó fél csak „egy zuhanylefolyó‑berendezésnek a hosszúkás téglatest alakú elvezetőtartállyal együttes használatra szánt fedőlemezének megjelenése” tekintetében hivatkozott kizárólagos jogokra. Másként fogalmazva, a vitatott formatervezési minta oltalma nem terjed ki a hosszúkás, téglatest alakú elvezetőtartály formájára és az oldalsó barázdákra. Kizárólag a zuhanylefolyó‑berendezés fedőlemezének formája alkalmas arra, hogy ezt a formatervezési mintát megkülönböztesse a korábbi formatervezési mintáktól.

100    Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 26. pontja nem „a[z említett] határozat indokolása” (27–116. pont), hanem a „tényállás összefoglalása” című részben szerepel (1–26. pont), mivel a felperes érveinek összefoglalásáról, nem pedig a fellebbezési tanács értékeléséről van szó.

101    Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint az olyan jogalapokat, amelyek nem azoknak az okoknak a vitatására irányulnak, amelyek miatt a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezést elutasította, hatástalanoknak kell tekinteni (lásd: 2020. október 16‑i L. Oliva Torras kontra EUIPO – Mecánica del Frío [Járműkapcsolók] ítélet, T‑629/19, nem tették közzé, EU:T:2020:506, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jelen esetben is ez a helyzet.

102    Ezenkívül az EUIPO‑hoz hasonlóan emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott formatervezési minta tárgyát és jellemzőit kizárólag a lajstromozás iránti kérelem alátámasztásaként benyújtott ábrázolások alapján kell meghatározni.

103    Ugyanis, a vitatott formatervezési minta újdonságának vagy egyéni jellegének értékelésekor azt abban a formájában kell összehasonlítani a korábbi formatervezési mintákkal, amelyben lajstromozásra került (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2005. december 8‑i Castellblanch kontra OHIM – Champagne Roederer [CRISTAL CASTELLBLANCH], T‑29/04, EU:T:2005:438, 57. pont; 2021. április 21‑i Chanel kontra EUIPO – Huawei Technologies [Két egymásba fonódó hullámvonalat tartalmazó kör ábrázolása], T‑44/20, nem tették közzé, EU:T:2021:207, 25. pont).

104    Ezenfelül, a vitatott formatervezési minta tárgyára és jellemzőire vonatkozó következtetéseket illetően nem lehet a felek értékelésére, illetve végleges jelleggel az ő szabad mérlegelésükre hagyatkozni (lásd ebben az értelemben, a nyilvánosságra jutás tényének jogi értékelése tárgyában: 2018. október 23‑i Mamas and Papas kontra EUIPO – Wall‑Budden [Gyerekágy támlája/kerete], T‑672/17, nem tették közzé, EU:T:2018:707, 60. pont).

105    A második jogalapot tehát – mint hatástalant és mint megalapozatlant – el kell utasítani.

 Az ütköző formatervezési minták összehasonlítására és a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelésére vonatkozó negyedik, ötödik és hatodik jogalapról

 A jogszabályok és az ítélkezési gyakorlat ismertetése

106    A 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a közösségi formatervezési minta oltalmát akkor lehet megsemmisíteni, ha az nem felel meg az említett rendelet 4–9. cikkében meghatározott feltételeknek, köztük az újdonság és az egyéni jelleg követelményének.

107    A 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a közösségi formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz a lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési minta esetén a bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően. Ugyanezen rendelet 6. cikkének (2) bekezdése ezenkívül pontosítja, hogy az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.

108    A közösségi formatervezési minta egyéni jellegének értékelése lényegében egy négy lépésből álló vizsgálaton alapul. E vizsgálat abból áll, hogy elsőként meg kell határozni azon termékek ágazatát, amelyekben a formatervezési minta majd megtestesül vagy amelyek tekintetében azt alkalmazni kívánják, másodszor felhasználási területük szerint az említett termékek tájékozott használóját és – e tájékozott használót véve alapul – az iparágban fellelhető korábbi minták ismeretének fokát, valamint a minták összehasonlításánál a hasonlóságokat és az eltéréseket illetően fennálló figyelmi szintet, harmadszor a minta kialakításánál rendelkezésre álló alkotói szabadság fokát, amelynek az egyéni jellegre gyakorolt hatása fordítottan arányos, negyedszer pedig, mindezt figyelembe véve, a tájékozott használóban a vitatott formatervezési minta és a korábban nyilvánosságra jutott, egyedileg vizsgált formatervezési minták egésze által keltett összbenyomások – lehetőleg közvetlen – összehasonlításának eredményét (lásd: 2019. június 13‑i Járművekhez szánt adatlaptartó tokok ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

109    A korábbi formatervezési mintákat illetően a formatervezési minták egyéni jellegének értékelését a korábban már nyilvánosságra jutott formatervezési minták halmazán belül egy vagy több egyedileg meghatározott mintához viszonyítva kell elvégezni, és nem több korábbi formatervezési mintából vett, különálló elemek együtteséhez viszonyítva (2014. június 19‑i Karen Millen Fashions ítélet, C‑345/13, EU:C:2014:2013, 25. és 35. pont; 2019. június 13‑i Járművekhez szánt adatlaptartó tokok ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 84. pont; lásd még ebben az értelemben: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 61. pont). Így a korábbi formatervezési mintának „komplett” vagyis „minden alkotóelemre kiterjedő” korábbi jogot kell képeznie, és nem lehet kombináció eredménye.

110    Alapvető jelentőségű, hogy az EUIPO szervezeti egységeinek rendelkezésére álljon egy, a korábbi formatervezési mintát ábrázoló olyan kép, amely lehetővé teszi azon termék megjelenésének megértését, amelyben a minta megtestesül, valamint a korábbi formatervezési minta pontos és biztos beazonosítását a 6/2002 rendelet 5–7. cikkének megfelelően, annak érdekében, hogy elvégezhető legyen a vitatott formatervezési minta újdonságának és egyéni jellegének értékelése, valamint ehhez kapcsolódóan a szóban forgó minták összehasonlítása. Ugyanis annak vizsgálatához, hogy a vitatott formatervezési minta valóban híján van‑e az új vagy az egyéni jellegnek, az szükséges, hogy rendelkezésre álljon egy pontosan meghatározott korábbi formatervezési minta. Másfelől, a megsemmisítési kérelmet előterjesztő félnek kell az EUIPO számára szolgáltatnia a szükséges adatokat, különösen a korábbi jogként hivatkozott formatervezési minta pontos és teljes körű beazonosíthatóságához és bemutatásához szükséges adatokat, annak bizonyításához, hogy a vitatott formatervezési minta oltalma nem érvényes. Nem várható el az EUIPO‑tól, hogy – többek között a vitatott formatervezési minta újdonságának értékelése keretében – elvégezze a korábbi minta különböző elemeinek összeállítását, hiszen a korábbi minta teljes ábrázolását a megsemmisítést kérő félnek kell benyújtania (lásd ebben az értelemben: fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 64., 65. és 69. pont).

111    Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy a megsemmisítési eljárásban a korábbi formatervezési mintára való hivatkozást illetően, csakúgy, mint egyébként a bitorlási eljárásban a formatervezési mintaoltalom terjedelmét illetően, közömbös a lajstromozás iránti kérelemmel érintett termékek ágazatának ismerete, tekintettel a 6/2002 rendelet 36. cikkének (6) bekezdésére. Így a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint nem követelmény, hogy a vitatott formatervezési minta tájékozott használója ismerje azt a terméket, amelyben a korábbi formatervezési minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazni kell (lásd ebben az értelemben: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 134. pont). Másként fogalmazva, a vitatott formatervezési minta tárgyát képező terméktől eltérő termékbe beépített korábbi formatervezési minta főszabály szerint a vitatott formatervezési minta 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének értékelése szempontjából releváns korábbi formatervezési mintának minősül.

112    Ami a vitatott formatervezési mintát illeti, a termék nem látható jellegzetességei, amelyek nem tartoznak a külső megjelenéséhez, nem vehetők figyelembe annak meghatározásánál, hogy a vitatott formatervezési minta oltalmazható‑e (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 9‑i Biscuits Poult kontra OHIM – Banketbakkerij Merba [Keksz] ítélet, T‑494/12, EU:T:2014:757, 29. pont).

113    Ami az ütköző formatervezési minták összehasonlítását illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely formatervezési minta egyéni jellege a tájékozott használó szempontjából véve a létező összes korábbi formatervezési mintához viszonyított eltérő összbenyomásból vagy a „déjà vu” érzés hiányából következik, figyelmen kívül hagyva az említett összbenyomás megváltoztatásához nem kellőképpen markáns eltéréseket, még ha azok nem is csupán jelentéktelen részletek, de figyelembe véve az eltérő összbenyomást eredményező, kellően markáns eltéréseket (lásd: 2019. június 13‑i Járművekhez szánt adatlaptartó tokok ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

114    Az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomás összehasonlításának szintetikusnak kell lennie, és nem korlátozódhat pusztán a hasonlóságok és az eltérések felsorolásának analitikus összehasonlítására. Ezen összehasonlításnak a vitatott formatervezési minta nyilvánosságra jutott jellemzőit kell alapul vennie, és kizárólag az oltalom alatt álló jellemzőkre kell vonatkoznia, figyelmen kívül hagyva az oltalom hatálya alá nem tartozó – különösen a műszaki – jellemzőket. Az említett összehasonlításnak főszabály szerint a formatervezési minták lajstromozott alakjára kell vonatkoznia, és a megsemmisítést kérő féltől nem követelhető meg a hivatkozott formatervezési mintának – a vitatott formatervezési minta bejelentési kérelmében szereplő ábrázolásával összehasonlítható – grafikus ábrázolása (lásd: 2019. június 13‑i Járművekhez szánt adatlaptartó tokok ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

115    Ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell megvizsgálni a felperes negyedik, ötödik és hatodik jogalapját, azt követően, hogy az ütköző formatervezési minták egyenként bemutatásra kerültek, és a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 98–112. pontjában tett megállapítások felidézésre kerültek.

 Az ütköző formatervezési minták egyenkénti bemutatása és a megtámadott határozat felidézése

116    Az ütköző formatervezési mintákat az alábbiak szerint ábrázolták, mind a hat ábra a DM/059828. sz. lajstromozás részét képezi, amelyeket egyenként kell figyelembe venni, oly módon, hogy a negyedik jogalap vizsgálatának fenntartásával (lásd a fenti 128–147. pontot), mindegyikük egyazon korábbi jogot (lásd a fenti 109. pontot) képezi:

Image not found

25.1 25.2 25.3

Image not found

Vitatott formatervezési minta

Korábbi formatervezési minták

Image not found

25.1 25.2 25.3

Image not found

Vitatott formatervezési minta

Korábbi formatervezési minták

Image not found

25.1 25.2 25.3

Image not found

Vitatott formatervezési minta

Korábbi formatervezési minták


Image not found

25.1 25.2 25.3

Image not found

Vitatott formatervezési minta

Korábbi formatervezési minták

Image not found

25.1 25.2 25.3

Image not found

Vitatott formatervezési minta

Korábbi formatervezési minták

Image not found

25.1 25.2 25.3

Image not found

Vitatott formatervezési minta

Korábbi formatervezési minták

Image not found

25.1 25.2 25.3

Image not found

Vitatott formatervezési minta

Korábbi formatervezési minták

117    A megtámadott határozat 98. és 99. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy az 1. és 3. sz. korábbi formatervezési minták voltak az egyedüliek, amelyek egy perforálatlan fedőlemezt jelenítettek meg, míg a többi korábbi formatervezési minta résekkel borított, amelyeknek a száma és formája eltérő volt. Mivel a rések megléte nagymértékben hozzájárult a vitatott formatervezési minta által keltett benyomástól egyértelműen eltérő összbenyomás keltéséhez, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az egyéni jelleg értékelésénél különös figyelmet kell fordítani az 1. és 3. sz. korábbi formatervezési mintákra. Mindazonáltal a teljesség kedvéért figyelembe vette a többi korábbi formatervezési mintát is, nevezetesen a 2., a 4., az 5. és a 6. számú mintát, mivel a felperes szerint ezek közül egyesek azonos méreteket és arányokat mutattak, mint a vitatott formatervezési minta által ábrázolt zuhanylefolyó‑berendezés méretei és arányai. Hozzátette, hogy a szóban forgó formatervezési minták összehasonlításakor kizárólag azon jellemzők megjelenését veszi figyelembe, amelyek a zuhanylefolyó‑berendezések beszerelését követően is láthatók maradnak.

118    A megtámadott határozat 100. pontjában a fellebbezési tanács emlékeztetett arra, hogy a Törvényszék első ítéletének 49. pontjában említett vitatott formatervezési mintát illetően (lásd a fenti 14. pontot) ez utóbbi úgy vélekedett, hogy az a termék, amelyre a minta vonatkozik, egy„zuhanylefolyó‑berendezés” (shower drain) volt, és hogy annak a zuhany padlózatába való beépítését követően nem csak a lemez felső része látható, hanem a két oldalsó barázda, valamint a tartály szélének felső részer is, és így nyilvánvalóan ez utóbbi elem volt az, amelyre a fellebbezési tanács az első határozatban utalt, amikor a „zuhanylefolyó‑berendezés vékony külső széleire” hivatkozott. Ennélfogva az említett ítélet 59. pontjában a Törvényszék egyetértett a fellebbezési tanács első határozatában megfogalmazott azon véleménnyel, hogy a vitatott formatervezési minta által ábrázolt „zuhanylefolyó‑berendezés” beszerelését követően a fedőlemez vízszintes felülete nem az egyetlen olyan eleme, amely továbbra is látható marad.

119    E tekintetben az egyértelműség és a terminológiai pontosság érdekében azonnal pontosítani kell, hogy a vitatott formatervezési minta nem szigorú értelemben vett „zuhanyszifon” (hollandul „douchesifon”), amint azt a Törvényszék első ítéletének francia változata is megerősítette (lásd az említett ítélet 49. és 59. pontját), hanem inkább egy „zuhanylefolyó‑berendezés” (hollandul „douchegoot” vagy „doucheput”), amely nem csupán egy szifont, hanem főelemként egy vízelvezető tartályt és azonkívül egy fedőlemezt tartalmaz. Egyébként pedig a „zuhanylefolyó‑berendezés” kifejezés az említett ítéletben szintén említett és a lajstromozás iránti kérelemben szereplő angol „shower drain” kifejezés pontosabb fordítása (lásd a fenti 3. pontot).

120    A megtámadott határozat 101. pontjában a fellebbezési tanács a következőket állapította meg:

–        az ütköző formatervezési mintákban közös a négyszögletes és hosszúkás alak;

–        az 5. sz. korábbi formatervezési minta és a vitatott formatervezési minta csaknem azonos arányokat mutat a lemez négy oldalát illetően;

–        az 1. és 3. sz. korábbi formatervezési minta és a vitatott formatervezési minta zárt fedőlemezzel rendelkezik;

–        az 5. sz. korábbi formatervezési minta kivételével a többi korábbi formatervezési minta és a vitatott formatervezési minta mind a négy oldalon vékony külső peremekkel rendelkezik.

121    A megtámadott határozat 102. pontjában a fellebbezési tanács ugyanakkor azt állapította meg, hogy az ütköző formatervezési minták az alábbi jellemzőkben eltértek egymástól:

–        az 1., 2., 3. és 5. sz. korábbi formatervezési minták a felületük közepén egy kör alakú vízgyűjtővel rendelkeztek, amely az alsó felületre helyezett szifon helyének felelt meg, míg a vitatott formatervezési minta nem rendelkezett ezzel a jellemzővel;

–        az 1. és 2. sz. korábbi formatervezési minták négy rögzítőelemet tartalmaztak a hosszanti oldalaikon, míg e jellegzetességek nem voltak láthatók a többi formatervezési mintán, ideértve a vitatott formatervezési mintát is, de azok láthatósága a termék beszerelését követően igen korlátozott;

–        a 4., 5. és 6. korábbi formatervezési minták nem fedőlemezt, hanem egy perforált lemezt tartalmaztak, míg a vitatott formatervezési minta egy zárt és díszített fedőlemezt tartalmazott;

–        kizárólag a vitatott formatervezési minta fedőlemeze tartalmazott oldalsó barázdákat a hosszanti oldalain, míg a korábbi formatervezési minták egy kör alakú vízgyűjtőt, illetve egy résekkel borított vagy perforált rácsozatot tartalmaztak;

–        a korábbi formatervezési mintákban a lemez nem tartalmazott semmilyen díszítő elemet, míg a vitatott formatervezési mintában a fedőlemezt a teljes felületén pontokkal díszítették.

122    A megtámadott határozat 103. és 104. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy azt az összbenyomást, amelyet az 1. és 3. sz. korábbi formatervezési minták a tájékozott használóra tesznek, elsősorban a tartály négyszögletes és hosszúkás formája, valamint egy kör alakú, alul elhelyezkedő szifon helyének megfelelő nyílás határozza meg. Álláspontja szerint ezek a jellemzők különböznek azoktól a jellemzőktől, amelyek az olyan folyadékelvezető berendezések ágazatában megtalálhatók, amely berendezések rendelkezhetnének négyzet alakú vagy kör alakú tartállyal is, vagy például téglalap alakú nyílásokkal is. Ugyanakkor véleménye szerint a négy oldalból álló vékony külső peremei kevésbé érzékelhetők, mint a többi elem, és kisebb hatással vannak az összbenyomásra.

123    A megtámadott határozat 105. és 106. pontjában a fellebbezési tanács egyébként azt állapította meg, hogy a vitatott formatervezési minta egy téglalap alakú fedőlemezzel rendelkezik, amelynek a négy oldalán vékony külső peremek láthatók. A fellebbezési tanács szerint azonban – ellentétben a vizsgált korábbi formatervezési minták esetével – ez a fedőlemez teljesen zárt volt, mivel a víz a vitatott formatervezési minta zuhanyszifonjának hosszanti oldalain található oldalsó barázdákon keresztül folyik el, továbbá a minta felülete szürke pontokból álló mintázattal van díszítve. Ezenkívül, ennek esetében a vékony külső peremek megléte a szóban forgó elvezetőberendezés használata során nem különösebben észlelhető. Függőleges nézetből ugyanis ezek a jellemzők nem tesznek különös benyomást a tájékozott használóra, aki lényegében a fedőlemez vonalaira és formájára összpontosít.

124    A megtámadott határozat 107. pontjában a fellebbezési tanács ennélfogva azt állapította meg, hogy bár e formatervezési minták és a vitatott formatervezési minta a felperes által megjelölt korábbi formatervezési mintákhoz hasonló arányokkal rendelkező, hosszúkás téglatest alakú formát ölt, a vitatott formatervezési minta egy teljesen zárt fedőlemezt tartalmaz, és ami ugyanilyen fontos, oldalsó barázdákkal van díszítve. Szerinte e jellemzők miatt a vitatott formatervezési minta a korábbi formatervezési minták által keltett benyomástól eltérő benyomást kelt. Ez utóbbiakban a díszítés hiánya a teljesen zárt fedőlemezen, és a tartály vagy a nyílásokat tartalmazó rácsozat azonnal észlelhető kör alakú formája meghatározó módon hozzájárul az általuk keltett összbenyomáshoz.

125    A megtámadott határozat 108. pontjában a fellebbezési tanács hangsúlyozta, hogy ezen eltérések nem elhanyagolhatók, nem csekélyek, illetve más szempontból sem jelentéktelenek, és ez a megállapítás annál is inkább igaz, mivel a vitatott formatervezési minta fedőlemeze szürke pontokból álló mintázattal van díszítve. Álláspontja szerint a felperes nem állíthatja megalapozottan, hogy a szóban forgó folyadékelvezető rendszerek megjelenését, vonalait és formáját figyelmen kívül kell hagyni amiatt, hogy azok műszaki célt szolgálnak, vagy hogy a bizonyítékok arra utalnak, hogy az érintett ágazatban esetleg van egy tendencia arra, hogy hosszúkás téglatest alakú és zárt fedőlemezzel ellátott folyadékelvezető berendezések szerepelnek a kínálatban. Épp ellenkezőleg, a szóban forgó jellemzők, bár van műszaki rendeltetésük, olyan formákat, méreteket és elhelyezéseket mutatnak, amelyek az alkotó számára biztosított viszonylag széles szabadság fokára tekintettel változhatnak, és amelyeket esztétikai szempontok vezérelnek. Hasonlóképpen nem fogadható el a felperes azon érve sem, amely szerint a vitatott formatervezési minta azonos volt a DM/059828. sz. lajstromozással, kivéve a perforált fedőlemezt, amelyet szerinte műszaki megfontolások tettek szükségessé. A fellebbezési tanács szerint ugyanis a nyílások formája és elhelyezkedése a rácsozaton olyan elemeket képez, amelyek kidolgozásában a szerző jelentős szabadsággal rendelkezett, és azokat bármely olyan műszaki funkciótól függetlenül vagy azt kiegészítve lehetett kidolgozni, amelyet e jellemzők is betölthettek. Így a nyílások formája elvezetőberendezésenként eltérhetett egymástól, elhelyezkedésük és elrendezésük is változhatott, még akkor is, ha e jellemzők megjelenése hatással lehetett az összbenyomásra.

126    A megtámadott határozat 109. és 110. pontjában a fellebbezési tanács következésképpen úgy ítélte meg, hogy bár a vitatott formatervezési minta által keltett összbenyomás egy zárt és díszített fedőlemezből, valamint oldalsó barázdákból álló elegáns, egyszerű és minimalista zuhanylefolyó‑berendezésé, a korábbi formatervezési minták által keltett összbenyomást szabványosabb jellemzők határozták meg, mint például a középen található köralakú lefolyó vagy a nyílásokkal rendelkező rácsozat. Ezenkívül szerinte a korábbi formatervezési minták nem rendelkeznek dekoratív jellemzőkkel, míg azok a vitatott formatervezési mintában megtalálhatók. Jóllehet a felperes ragaszkodik ahhoz, hogy a zárt fedőlemezzel ellátott zuhanylefolyó‑berendezésekben az oldalsó barázdák megléte gyakori, és azt a műszaki funkció követeli meg, a fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy ezen oldalsó barázdák, legalábbis úgy, ahogyan azokat ábrázolták, bizonyos esztétikai értékkel is rendelkeznek, ami hozzájárul ahhoz, hogy a beavatkozó fél zuhanylefolyó‑berendezésének elegáns és minimalista megjelenést adjon.

127    A megtámadott határozat 112. pontjában a fellebbezési tanács hozzátette, hogy ugyanezen okokból, és figyelembe véve azt a tényt is, hogy a 2., 4., 5. és 6. sz. korábbi formatervezési minták nem zárt fedőlemezt mutatnak, hanem egy olyan nyílásokat tartalmazó perforált lemezt, amelyeknek a száma, formája és méretei eltérnek egymástól, úgy vélte, hogy az e formatervezési minták által a tájékozott használóra tett összbenyomás eltér a vitatott formatervezési minta által keltett összbenyomástól, amely egy zárt, pontokkal díszített felülettel rendelkezik, és ezen eltérések meghatározó jelentőségűek az ütköző formatervezési minták külső megjelenését illetően.

 A negyedik jogalapról

128    A negyedik jogalappal a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 98–110. és 112. pontjában hibát vétett a vitatott formatervezési minta újdonságának, illetve egyéni jellegének értékelése során azzal, hogy azt a DM/059828. sz. lajstromozással hasonlította össze. Szerinte az összehasonlítás hibában szenved, mivel a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 98. és 101. pontjában szereplő azon pontatlan megfigyelésből indult ki, hogy az 1. sz. formatervezési minta (amely az 1.1 és 1.2. számnak felel meg) és a 3. sz. formatervezési minta (amely a 3.1. és a 3.2. számnak felel meg), ahogyan azokat a DM/059828. sz. lajstromozásban átvették, olyan zuhanylefolyó‑berendezésekre vonatkozott, amelyek perforálatlan, ún. „nullás” fedőlemezzel (cover of rooster) rendelkeztek.

129    Márpedig egyrészt az 1.1. és 1.2. sz. ábrának megfelelő minta csak egy elvezető tartályból állt (amelynek az 1.1. számú ábrája a felülnézet és az 1.2 számú ábrája az alulnézet), az arra rászerelhető vagy rátehető, perforált vagy perforálatlan fedőlemez nélkül. Következésképpen e formatervezési minta nem egy olyan komplett zuhanylefolyó‑berendezést ábrázolt, mint a vitatott formatervezési minta. Szerinte nem kétséges, hogy az 1.1. és 1.2. sz. ábrának megfelelő formatervezési minta által ábrázolt elvezető tartályt a padlózatban helyezik el, és az (a vízelvezető tartály felső peremeit kivéve) a normál használat során nem látható. Ezért szerinte az 1. sz. formatervezési minta nem képezi részét a közösségi formatervezési minta oltalmának. Pontosan ugyanez mondható el a 98. és 101. pontban hivatkozott másik formatervezési mintáról, nevezetesen a 3. sz. formatervezési mintáról (amely a 3.1. és 3.2. sz. ábrának felel meg), amely szintén csak egy elvezető tartályt tartalmaz (amelynek felülnézetből vett ábrázolása a 3.1. sz.ábra, alulnézetből vett ábrázolása pedig 3.2. sz. ábrán látható), anélkül, hogy arra – akár perforált, akár perforálatlan – fedőlemez lenne rászerelve vagy ráhelyezve. Egyébiránt az 1.1. és 1.2 sz. ábrának megfelelő formatervezési minták négy oldalán látható külső peremek, amelyekre a megtámadott határozat 101. és 102. pontjának második franciabekezdése hivatkozik, a padlózatba való beszereléskor szintén eltűnnek, és a normál használat során nem láthatók.

130    Másrészt az 5. sz. formatervezési mintát (amely az 5.1. és 5.2. sz. ábrának felel meg) és a 6. sz. formatervezési mintát (amely 6.1. és 6.2. sz. ábrának felel meg) illetően a fellebbezési tanács a határozata 102. pontjának harmadik franciabekezdésében kimondta, hogy azok olyan zuhanylefolyó‑berendezésekre vonatkoznak, amelyek egy perforált fedőlemezzel vannak ellátva. Márpedig e formatervezési minták nem ábrázolnak semmiféle zuhanylefolyó‑berendezést. Az 5.1. és 5.2. sz. ábrának megfelelő formatervezési minta képei csak egy perforált fedőlemezt mutatnak (amely az 5.1. sz.ábra a felülnézetből vett ábrázolása, amely csak a normál használat során látható, az 5.2 sz. ábra pedig annak az alulnézetből vett ábrázolása). Ugyanezt a megállapítást kell levonni a 6.1. és 6.2. sz. ábrának megfelelő formatervezési minta képei tekintetében is (mivel a 6.1 sz. ábra az alulnézetből vett ábrázolás, a 6.2. sz. ábra a felülnézetből vett ábrázolás, amely csak a normál használat során látható). Ezáltal a fellebbezési tanács a vitatott formatervezési minta komplett zuhanylefolyó‑berendezésének megjelenését egy olyan önmagában álló fedőlemezével hasonlította össze, amely egy lefolyóberendezés részét képezi.

131    A megtámadott határozat jelen jogalappal érintett pontjainak olvasatából a felperes szerint egyértelműen kitűnik, hogy a fellebbezési tanács figyelmét elkerülte, hogy az 1.1., 1.2., 3.1. és 3.2. sz. ábrának megfelelő minták csak (fedőlemez nélküli) vízelvezető tartályokra vonatkoznak, hogy az 5.1., 5.2., 6.1., 6.1. és 6.2. sz. ábrának megfelelő minták csak (perforált) fedőlemezekre vonatkoznak, és hogy csak a 2. és 4. sz. formatervezési minta ábrázol olyan komplett vízelvezető‑berendezést, mint a vitatott formatervezési minta, elvezető tartállyal és rászerelt vagy ráhelyezett fedőlemezzel együtt. Ennélfogva az 1.1. és az 1.2.sz. ábrának megfelelő minta az 5.1. és 5.2. sz. ábrának megfelelő mintával együtt a 2. sz. minta megjelenítése, míg a 3.1. és 3.2. sz. ábrának megfelelő minta a 6.1. és 6.2. sz. számú mintával együtt a 4. sz. minta megjelenítése akar lenni. Valójában a DM/059828. sz. lajstromozás csupán két olyan mintát ábrázol, amely komplett vízelvezető‑berendezésből áll, nevezetesen a 2. és a 4. sz. formatervezési mintát.

132    A felperes hozzáteszi, hogy a megtámadott határozat 102. pontjának első franciabekezdésében tett megállapítás szintén téves. E megállapítás szerint a DM/059828. sz. lajstromozás 1., 2., 3. és 5. sz. mintái egy kör alakú lefolyót tartalmaznak a felületük közepén. Márpedig a felperes szerint az 1. és a 3. sz. minta valójában vízelvezető tartályokat vagy lefolyókat ábrázol, de azok a normál használat során nem láthatók. Ami a 2. és 5. formatervezési mintát illeti, azok nincsenek vízgyűjtővel felszerelve, hanem csupán egy fedőlemezt ábrázolnak, amelynek a felülete közepén egy kör alakú nyílás van.

133    A felperes előadja, hogy a megtámadott határozat 102. pontjának ötödik franciabekezdésében, valamint 106. és 107. pontjában megfogalmazott megállapítás szintén téves. E megállapítás szerint a DM/059828. számon lajstromozott formatervezési minta (azaz szerinte kizárólag a 2. és 4. formatervezési minták) tárgyát képező vízelvezető‑berendezés fedőlemezei nem tartalmaznak dekoratív elemet, míg a vitatott formatervezési mintán a fedőlemez pontokból álló mintázattal van díszítve. A felperes viszont úgy véli, hogy a DM/059828. számon lajstromozott formatervezési minták fedőlemezei egy adott módon elhelyezkedő perforáció mintázata formájában tartalmaznak díszítést. Ezzel szemben a vitatott formatervezési minta fedőlemezét a díszítőelemek hiánya jellemzi, mivel az kizárólag egy sima felületű, rozsdamentes acélból készült fedőlemezből áll, amely „nullás” fedőlemez néven is ismert. Ez a fedőlemez nem tartalmaz díszítést, sem pontok, sem más mintázat formájában.

134    A felperes tehát úgy véli, hogy a fellebbezési tanács hibát vétett a korábbi formatervezési mintákként összehasonlítandó tárgyak jellegét és megjelenését illetően, mivel a vitatott formatervezési mintát először egy zuhanylefolyó‑berendezés vízelvezető tartályának a megjelenésével hasonlította össze, majd egy zuhanylefolyó‑berendezés fedőlemezének a megjelenésével, végül pedig egy komplett zuhanylefolyó‑berendezéssel. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a vitatott formatervezési minta és a korábbi formatervezési minták megjelenésének megkülönböztetését lehetővé tevő jellemző vagy jellemzők szintén bizonytalanságok tárgyát képezik.

135    Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

136    Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a felperes nem vitatja a tájékozott használónak a megtámadott határozat 85. pontjában szereplő meghatározását, sem a megtámadott határozat 88. pontjában szereplő azon értékelést, amely szerint az alkotói szabadság viszonylag nagy fokú (lásd a fenti 24. pontot). A felperes nem vitatja a fellebbezési tanácsnak az említett határozat 77. pontjában szereplő azon értékelését sem, amely szerint a vitatott formatervezési minta egyik jellemzőjét sem kizárólag a műszaki funkciója határozta meg, következésképpen azt nem lehet kizárni az oltalomból, és az átfogó összehasonlításra gyakorolt hatásában lényegesen csökkent szerepet sem lehet neki tulajdonítani (lásd a fenti 23. pontot). Végeredményben nem indokolt megkérdőjelezni e meghatározást és e megállapításokat.

137    A fellebbezés tárgyában hozott ítéletet követően már az is bizonyos, hogy egyáltalán nem követelmény, hogy a vitatott formatervezési minta tájékozott használója ismerje azt a terméket, amelyben a korábbi formatervezési minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazni kell (lásd a fenti 16. pontot). Másként fogalmazva, a vitatott formatervezési mintától eltérő termékben megtestesülő korábbi formatervezési minta főszabály szerint a vitatott formatervezési minta 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének értékelése szempontjából releváns korábbi formatervezési minta (lásd a fenti 111. pontot). A jelen ügyben az a tény, hogy a korábbi formatervezési mintákat folyadékok elvezetése céljából ipari használatra szánták, nem pedig zuhanylefolyó‑berendezésként történő használatra egy olyan szaniterközegben, mint például egy fürdőszoba, nem akadályozza meg, hogy azokat korábbi releváns formatervezési mintákként figyelembe lehessen venni a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelése céljából.

138    Negyedik jogalapjával a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács hibát vétett a vitatott formatervezési minta és a DM/059828. sz. lajstromozásban ábrázolt korábbi formatervezési minták összehasonlítása során. A fellebbezési tanács szerinte tévesen állapította meg, hogy a korábbi formatervezési minták, amelyek az 1.1. és 1.2., illetve a 3.1. és 3.2. sz. ábráknak felelnek meg, egy perforálatlan fedőlemezre vonatkoznak, miközben azok kizárólag egy elvezető tartályra vonatkoznak. Márpedig a felperes szerint e korábbi formatervezési minták a normál használat során (vagyis a padlózatba történő beépítést követően) nem láthatók, és így nem tartoznak a közösségi formatervezésiminták oltalmának hatálya alá (lásd a megtámadott határozat 98. és 101. pontját). Hasonlóképpen, a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy az 5.1., 5.2., 6.1., 6.1. és 6.2. sz. ábráknak megfelelő korábbi formatervezési minták perforált fedőlemezzel ellátott elvezető tartályokra vonatkoznak, míg azok esetében csak egy önmagában vett fedőlemezről van szó. A felperes arra a következtetésre jut, hogy csak a DM/059828. sz. lajstromozás 2. és 4. sz. mintája ábrázol komplett vízelvezető‑berendezést, akárcsak a vitatott formatervezési minta, amely az elvezető tartályt és a beépített vagy ráhelyezett fedőlemezt is tartalmazza.

139    Másként fogalmazva, hangsúlyozni kell, hogy a felperes úgy véli, hogy a vitatott formatervezési mintát csak a korábbi formatervezési minta 2. és 4. sz. mintájával lehetett volna összehasonlítani, mivel a DM/059828 sz. lajstromozáson belül kizárólag e két minta volt az, amely olyan komplett „zuhanylefolyó‑berendezésekre” vonatkozott, amelyek két alkotóelemből, vagyis az elvezető tartályból és a fedőlemezből álltak.

Image not found

Image not found

A DM/059828 sz. lajstromozás 2. sz. ábrája/mintája

A DM/059828 sz. lajstromozás 4. sz. ábrája/mintája


140    E tekintetben először is az EUIPO‑hoz hasonlóan hangsúlyozni kell, hogy egy olyan esetleges hiba, amelyet a fellebbezési tanács a DM/059828 sz. lajstromozás 2. és 4. sz. mintájától eltérő formatervezési minták jellemzőinek meghatározása során véthetett, semmilyen kihatással nem lehetett a megtámadott határozat jogszerűségére, mivel a fellebbezési tanács a vitatott formatervezési mintát helyesen hasonlította össze a 2. és 4. sz. összetett termékből álló formatervezési mintákkal. Még ha feltételezzük is, hogy a fellebbezési tanács a vitatott formatervezési mintát egy önmagában álló elvezető tartály vagy fedőlemez külső megjelenésével is hasonlította össze, amikor az 1., 3., 5. és 6. korábbi formatervezési mintákat vizsgálta, ez nem von le semmit a vitatott formatervezési mintának a 2. és 4. sz. korábbi formatervezési mintákon látható komplett zuhanylefolyó‑berendezésekkel való összehasonlításának eredményéből.

141    Ezt követően meg kell állapítani, hogy a vitatott formatervezési minta és a 2. és 4. sz. korábbi formatervezési minták összehasonlítása nem szenved hibában. Ez még akkor is így van, ha a megtámadott határozat 102. pontjának harmadik franciabekezdésében megállapítottakkal ellentétben a 4. sz. korábbi formatervezési minta egy fedőlemezt foglal magában. Ahhoz ugyanis, hogy a megtámadott határozat 109., 110. és 112. pontjában tett megállapítások érvényesek, és a végeredmény tekintetében hibátlanok legyenek, elegendő, hogy ez a formatervezési minta, amint arra a fellebbezési tanács rámutatott, egy olyan perforált lemezt tartalmaz, amelynek a mintázata nem díszített, hanem funkcionális jellegű. A fellebbezési tanács által az említett határozat 102. pontjának harmadik franciabekezdésében elkövetett igen csekély hiba tehát nem lehet döntő kihatással e határozat jogszerűségére.

142    Végül meg kell jegyezni, hogy a felperes a beadványaiban nem ad elő olyan érvet, amely alkalmas lenne a megtámadott határozat 109., 110. és 112. pontjában tett megállapítások cáfolására.

143    Ráadásul a tárgyaláson a felperes elismerte, hogy „probléma” volt a Blücher‑katalógusok megjelenítéseivel, mivel az elvezető tartály egy külön fényképen, a fedőlemez pedig egy másik fényképen jelent meg, de e tartályt és e fedőlemezt nem jelenítették meg együtt. E tekintetben hangsúlyozni kell továbbá, hogy a korábbi formatervezési mintának olyan korábbi jogot kell képeznie, amely „komplett” vagyis „minden alkotórészre vonatkozik”, és nem lehet összeállítás eredménye, a fenti 109. pontban hivatkozott 2014. június 19‑i Karen Millen Fashions ítélet (C‑345/13, EU:C:2014:2013, 25. és 35. pont) értelmében. Márpedig a jelen ügyben meg kell jegyezni, akárcsak az EUIPO tette a tárgyaláson, hogy az ügyiratokból kiderül, hogy a felperes nem egy teljes vízelvezető‑rendszer ábrázolását nyújtotta be, átvéve az elvezető tartályt és a fedőlemezt, úgy ahogyan azokat a Blücher‑katalógus szerint értékesítették. Ennélfogva az egyedüli komplett korábbi jog, amelyre a felperes hivatkozhat, legfeljebb a DM/059828 sz. lajstromozásban szereplő, 2. és 4. sz. ábrán látható minta lehet, amely komplett zuhanylefolyó‑berendezést ábrázol.

144    A fellebbezési tanács tehát a megtámadott határozat 109. és 110. pontjában lényegében helyesen vélte úgy, hogy bár a vitatott formatervezési minta által keltett összbenyomás egy „elegáns, egyszerű és minimalista” zuhanylefolyó‑berendezésé volt, amely egy zárt, díszítéssel rendelkező fedőlemezből és olyan oldalsó barázdákkal rendelkezett, amelyek esztétikai értéke hozzájárult ezen „elegáns és minimalista” megjelenéshez, a korábbi formatervezési minták, különösen a 2. és a 4. sz. minta által keltett összbenyomás viszont eltérő volt, mivel azt „szabványosabb” jellemzők határozták meg, amelyek funkcionális és nem dekoratív jellegűek voltak, mint például (az 1.1. és 1.2. számú minta/ábra különféle nézeteinek megfelelő 2. sz. mintán látható, és a 3.1. és 3.2. számú minta/ábra különféle nézeteinek megfelelő 4. sz. mintán látható) középen elhelyezkedő köralakú vízelvezető, illetve (az 5.1. és 5.2. számú minta/ábra különféle nézeteinek megfelelő 2. sz. mintán látható, és a 6.1. és 6.2. számú minta/ábra különféle nézeteinek megfelelő 4. sz. mintán látható) nyílásokkal borított rácsozat.

145    A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 107. pontjával összefüggésben értelmezett 112. pontjában lényegében azt is helyesen említette meg, hogy az említett határozat 109. és 110. pontjában kifejtettekkel azonos okok miatt, valamint figyelembe véve azt a tényt is, hogy a 2. és a 4. sz. korábbi formatervezési minta egy díszítés nélküli, nyílásokkal átfúrt és funkcionális lemezt ábrázolt, ő úgy vélte, hogy az e minták által a tájékozott használóra tett összbenyomás eltérő volt a vitatott minta által tett összbenyomástól, amely egy zárt, pontokkal díszített fedőlemezt ábrázolt, valamint esztétikai értékkel rendelkező oldalsó barázdákat.

146    Végül a megtámadott határozat 113. pontjában, amelyet a felperes nem vitatott kifejezetten, a fellebbezési tanács lényegében azt állapította meg, hogy az azon alkotói munka tárgyát képező jellemzők megjelenését illetően tapasztalt, fent említett eltérés, amelynél az alkotói szabadság nagy fokú volt, elegendő volt ahhoz, hogy a minták bizonyos egybeesések megléte ellenére eltérő összbenyomást keltsenek, és ily módon – kizárólag a megsemmisítési kérelemben megjelölt korábbi formatervezési minták alapján, különösen a (1.1, 1.2., 5.1. és 5.2. számnak megfelelő minták különféle nézeteinek megfelelő) 2. sz. minta és a (3.1., 3.2., 6.1. és 6.2. számnak megfelelő minták különféle nézeteinek megfelelő) 4. sz. minta alapján – arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott formatervezési minta egyéni jelleget mutatott.

147    A negyedik jogalapot tehát – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

 Az ötödik jogalapról

148    Ötödik jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 29. és 30. pontjával összefüggésben tévesen állapította meg a megtámadott határozat 111. pontjában, hogy azokat a nyilatkozatokat, amelyekre a felperes hivatkozik, nem eskü alatt vagy ünnepélyesen tették, mivel e nyilatkozatok többsége elektronikus levelekből, továbbá magától a felperestől származik, és azokat semmilyen független nyilatkozat nem támasztja alá. A felperes feltételezi, hogy azokról a 4–7. sz. mellékletekről van szó, amelyeket ő a 2010. április 2‑i válaszához csatolt, és amelyekre a 2018. szeptember 21‑i észrevételeinek 20. pontjában is hivatkozott. Szerinte semmi ok nem volt arra, hogy ne vegyék figyelembe e nyilatkozatok tartalmát a vitatott formatervezési minta újdonságának és egyéni jellegének értékelése céljából.

149    Először is a felperes úgy véli, hogy a harmadik jogalap fényében „fura és nem következetes”, hogy a fellebbezési tanács figyelembe vette e nyilatkozatokat. A felperes ugyanis a szóban forgó mellékleteket a Blücher‑katalógus 33. oldalán látható fényképpel egyidejűleg nyújtotta be, amelyet a fellebbezési tanács a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése alapján kizárt azzal az indokkal, hogy azt nem a 2009. szeptember 3‑i megsemmisítési kérelemmel együtt nyújtották be. Még ha a felperes elismeri is, hogy e nyilatkozatok többsége elektronikus levél, megjegyzi azonban, hogy egyik érintett fél vagy korábban határozatot hozó szerv sem vonta kétségbe ezen elektronikus levelek helytállóságát vagy integritását. E nyilatkozatokat és tartalmukat a legcsekélyebb mértékben sem vitatták. Ezenkívül a felperes hozzáteszi, hogy e nyilatkozatok nem a saját köreiből származnak, hanem a 4., 5. és 7. sz. melléklet a Blücher társaságtól, amely egy tőle teljesen független vállalkozás, amellyel nem áll semmiféle szerződéses, társasági vagy egyéb kapcsolatban, míg a 6. sz. melléklet a beavatkozó jogi tanácsadójától származik.

150    Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

151    A megtámadott határozat 111. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy azokat a nyilatkozatokat, amelyekre a felperes hivatkozik, nem eskü alatt vagy ünnepélyesen tették, mivel e nyilatkozatok többsége e‑mail volt, azok a felperes köreiből származnak, és azokat semmilyen független, például gyártói szövetségektől vagy kereskedelmi kamaráktól származó nyilatkozat nem támasztja alá. Ennélfogva a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy nem foszthatja meg a vitatott formatervezési minta különböző jellemzőit az esztétikai értéküktől, tekintettel azokra az iratokra, amelyekre a felperes hivatkozik. Ellenkezőleg, véleménye szerint a jelen ügyben a formatervezési mintát egészében, valamint az azt alkotó elemek formáját, méretét, elhelyezkedését és arányát kell figyelembe venni.

152    Az ötödik jogalappal a felperes lényegében úgy véli, hogy a fellebbezési tanács hibát vétett azzal, hogy a többek között Blücher vagy az I‑Drain alkalmazottaitól származó ezen nyilatkozatokat és e‑mail‑váltásokat megfosztotta bizonyító erejüktől.

153    Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a jelen jogalap a megtámadott határozat téves olvasatán alapul. A megtámadott határozat 111. pontjában ugyanis a fellebbezési tanács nem akarta teljesen megfosztani a felperes által a beavatkozó megsemmisítési osztályhoz benyújtott észrevételeire adott 2010. április 2‑i válaszának 4–7. sz. mellékleteiben szereplő, lényegében a vitatott formatervezési minta többé‑kevésbé esztétikai vagy funkcionális jellegére vonatkozó nyilatkozatokat a bizonyító erejüktől. A fellebbezési tanács csupán a Törvényszék azon állandó ítélkezési gyakorlatára hivatkozott, amely szerint lényegében a harmadik személyek nyilatkozatainak van bizonyos bizonyító ereje, amelynek ereje azonban az aláírónak az ügy sikeréhez fűződő érdekével arányosan csökken [lásd ebben az értelemben: 2014. július 16‑i Nanu‑Nana Joachim Hoepp kontra OHIM – Stal‑Florez Botero [la nana] ítélet, T‑196/13, nem tették közzé, EU:T:2014:674, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. június 16‑i H. P. Gauff Ingenieure kontra OHIM – Gauff [Gauff JBG Ingenieure] ítélet, T‑585/13, nem tették közzé, EU:T:2015:386, 28. pont).

154    Továbbá, függetlenül az említett nyilatkozatok bizonyító erejétől, azt is meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács igenis figyelembe vette ezeket az iratokat, amint az a megtámadott határozat 111. pontjában foglalt elemzéséből kitűnik. A fellebbezési tanács tehát élt a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése által ráruházott mérlegelési jogkörrel (lásd a fenti 48. pontot). Ezt szabadon megtehette, mivel a felperes 2010. április 2‑i válaszának 4–7. sz. mellékleteiként azonosított iratok nem a korábbi formatervezési minták beazonosítására vonatkoztak. Ugyanakkor emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen beazonosítást a megsemmisítési kérelem szigorú keretszabályai írják elő, ami nem teszi lehetőség ilyen mérlegelési jogkör gyakorlását (lásd a Törvényszék harmadik jogalapra adott válaszát a fenti 40–69. pontban).

155    Végül pedig, a tényeknek általa szabadon történő értékelése keretében a fellebbezési tanácsot nem kötötték e nyilatkozatok. A fellebbezési tanács téves jogalkalmazás nélkül állapíthatta meg, hogy az ilyen nyilatkozatok nem kérdőjelezhetik meg azt a következtetést, amely szerint a vitatott formatervezési minta inkább esztétikai, semmint kizárólag funkcionális jegyeket mutatott. Ezek azok az esztétikai szempontok, amelyek megkülönböztetik a vitatott formatervezési minta által keltett összbenyomást, amely egy „elegáns, egyszerű és minimalista” zuhanylefolyó‑berendezésé, a korábbi formatervezési minták által keltett funkcionálisabb vagy „szabványosabb” benyomástól, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 109. pontjában helyesen megállapította (lásd a fenti 144. pontot).

156    Egyébiránt, amennyiben a felperes érveit úgy lehet értelmezni, hogy őt megfosztották attól a lehetőségtől, hogy a fellebbezési tanács előtti szóbeli eljárás és tárgyalás keretében a nyilatkozatokat aláíró harmadik személyeket tanúként meghallgassák, amit ő a 6/2002 rendelet 64. és 65. cikke alapján kért, hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott határozat 29. és 30. pontjában a fellebbezési tanács úgy vélekedett, hogy először is, szóbeli eljárás a jelen ügyben nem volt sem ajánlott, sem szükséges, ezenfelül a korábbi fellebbezési eljárásban a felperes tiltakozott a beavatkozó fél tárgyalás tartása iránti kérelme ellen, végül pedig, hogy kellő tényállási elemmel, érvvel és bizonyítékkal rendelkezett a határozathozatalhoz. A fellebbezési tanács tehát elutasította a tárgyalás tartása iránti kérelmet, valamint ugyanezen okokból a tanúk meghallgatása iránti kérelmet.

157    Egyrészt, ami a szóbeli eljárás iránti kérelmet illeti, a 6/2002 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az EUIPO kezdeményezésére vagy az eljárásban részt vevő bármelyik fél kérelmére szóbeli eljárást kell lefolytatni, ha az EUIPO megítélése szerint ez célszerű.

158    Ily módon a 6/2002 rendelet 64. cikkének szövegéből és a „ha megítélése szerint ez célszerű” fordulatból az következik, hogy az EUIPO széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szóbeli eljárás lefolytatása tekintetében.

159    Ráadásul a formatervezési mintákra vonatkozó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a fellebbezési tanács mérlegelési mozgástérrel rendelkezik azon kérdést illetően is, hogy valóban szükséges‑e az eléje terjesztett ügyben a szóbeli eljárás. E mérlegelési mozgástér a szóbeli eljárás szükségességét illetően arra az esetre is vonatkozik, amikor valamelyik fél szóbeli eljárás lefolytatását kéri (2017. december 13‑i Delfin Wellness kontra EUIPO – Laher [Infraszauna‑ és szaunafülkék] ítélet, T‑114/16, nem tették közzé, EU:T:2017:899, 114. pont).

160    Analógia útján, a védjegyügyekben kialakult ítélkezési gyakorlat szerint az elutasítás nem szenved nyilvánvaló hibában, ha a szóbeli eljárást kérő fél nem bizonyítja, hogy a fellebbezési tanács nem rendelkezett a határozata meghozatalához szükséges összes elemmel (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2018. február 27‑i Hansen Medical kontra EUIPO – Covidien [MAGELLAN] ítélet, T‑222/16, nem tették közzé, EU:T:2018:99, 56–59. pont).

161    Márpedig a jelen ügyben ez az eset áll fenn. A fellebbezési tanács nem vétett hibát, amikor széles mérlegelési jogkörét gyakorolta, úgy ítélve meg, hogy a megtámadott határozat meghozatalához szükséges összes információ a rendelkezésére áll. Ezenkívül az ügyiratokban semmi nem utal arra, hogy a fellebbezési tanács ne rendelkezett volna az e határozat rendelkező részének megalapozásához szükséges összes információval.

162    Másrészt a 6/2002 rendelet 65. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az EUIPO előtti eljárásokban a bizonyítási eszközök vehetők igénybe, amelyek többek között magukban foglalják a felek meghallgatását, a tájékoztatás adására irányuló kérelmet, iratok benyújtását és bizonyítékok előterjesztését, tanúk meghallgatását, szakértői véleményeket és az eskü alatt tett, megerősített vagy a nyilatkozat felvétele szerinti államban hatályos jogszabályok szerint azonos kötőerővel járó módon tett írásbeli nyilatkozatok. E rendelet 65. cikkének (3) bekezdése szerint, ha az EUIPO szükségesnek tartja a fél, a tanú vagy a szakértő szóbeli meghallgatását, az érintett személyt az előtte való megjelenésre idézi.

163    Így tehát a 6/2002 rendelet 65. cikkének szövegéből és az „amennyiben a Hivatal szükségesnek tartja” kifejezésből az következik, hogy az EUIPO széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a tanúk meghallgatásának megszervezését illetően (lásd még ebben az értelemben: 2021. június 14‑i TrekStor kontra EUIPO – Zagg [Védőtasak informatikai eszközhöz] végzés, T‑512/20, nem tették közzé, EU:T:2021:359, 32. pont).

164    Ennélfogva a fellebbezési tanács nem volt köteles meghallgatni a javasolt tanúkat, hanem e tekintetben széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezett, amelyet a jelen esetben anélkül gyakorolt, hogy ezzel hibát vétett volna.

165    Ugyanis a védjegyügyekben kialakult ítélkezési gyakorlatból analógia útján az következik, hogy az elutasítás nem szenved nyilvánvaló hibában, ha a tanúk meghallgatására irányuló kérelmet előterjesztő fél az említett tanúk nyilatkozatait írásban is előterjeszthette volna (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2018. január 18‑i W&O medical esthetics kontra EUIPO – Fidia farmaceutici [HYALSTYLE] végzés, T‑178/17, nem tették közzé, EU:T:2018:18, 15–24. pont). Még inkább ez a helyzet akkor, amikor – mint a jelen ügyben is – a tanúk az ilyen nyilatkozatokat írásban már ténylegesen megtették. Egyébiránt utalni kell a fenti 87. pontban már jelzett indokokra.

166    Az ötödik jogalapot tehát – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

 A hatodik jogalapról

167    A hatodik jogalappal a felperes először is azt állítja, hogy a fellebbezési tanács hibát vétett, amikor a megtámadott határozat 114. és 115. pontjában azt állapította meg, hogy a vitatott formatervezési minta nem volt híján sem az egyéni jellegnek, sem pedig újdonságnak, így annak oltalma érvényes. A felperes az előző jogalapok mindegyikére utal, amelyekre azokat egymással kombinálva is szeretne hivatkozni. Másodszor azt állítja, hogy a 6/2002 rendelet 65. cikke szerinti bizonyításfelvételi intézkedéseket a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 71. pontjával ellentétben nem hozták meg, illetve nem is tervezték meghozni. A fellebbezési tanács állítólag nem reagált a felperes kiegészítő bizonyítékok benyújtására vonatkozó javaslatára sem, különösen a konkrétan megjelölt tanúkra tett javaslatára, így ezt a javaslatot „szükség esetén” megismétli a Törvényszék előtt is.

168    Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

169    Először is, ami a megtámadott határozat 114. és 115. pontját illeti, a fellebbezési tanács abban megállapította, hogy mivel a vitatott formatervezési minta rendelkezik egyéni jelleggel, még kevésbé lehet a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében vett újdonság híján, tehát az oltalma érvényes.

170    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 6/2002 rendelet 6. cikkében foglalt, egyéni jellegre vonatkozó feltétel szigorúbb, mint az ugyanezen rendelet 5. cikkében foglalt, újdonságra vonatkozó feltétel, azon mértéket illetően, amelyben annak az egyes korábbi formatervezési mintákhoz viszonyítva el kell térnie. Az ítélkezési gyakorlat szerint tehát egy olyan formatervezési minta, amely újnak minősül, rendelkezhet egyéni jelleggel, de híján is lehet annak (lásd ebben az értelemben: 2013. június 6‑i Kastenholz kontra OHIM – Qwatchme [Óraszámlapok] ítélet, T‑68/11, EU:T:2013:298, 38. pont). Ezzel szemben az olyan formatervezési minta, amely nem minősül újnak, még kevésbé rendelkezhet egyéni jelleggel.

171    Az egyéni jelleg meglétéből még inkább következtetni lehet az újdonságra, mint a jelen ügyben, míg az egyéni jelleg hiánya nem feltétlenül vetíti előre az újdonság hiányát, de mindenesetre elegendő a formatervezési minta oltalmának megsemmisítéséhez. Ezzel szemben az újdonság hiánya döntő jelentőségű az egyéni jelleg hiánya szempontjából, míg az újdonság nem feltétlenül vetíti előre az egyéni jelleg meglétét, amely a formatervezési minta oltalmának érvényességéhez szintén követelmény.

172    Következésképpen, amikor – mint a jelen ügyben is – valamely formatervezési minta oltalmának megsemmisítését a 6/2002 rendelet 5. és 6. cikkében foglalt okok alapján és ugyanazon korábbi formatervezési mintákra tekintettel kérik, a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének megállapítása hallgatólagosan magában foglalja annak érvényességét is, az említett megsemmisítési okokra és korábbi formatervezési mintákra tekintettel.

173    Ilyen körülmények között, amikor – mint a jelen ügyben is – az egyéni jelleg fennállását megállapítják, az EUIPO szervezeti egységeinek nem kell részletesen vizsgálniuk az újdonság feltételét, mivel az egyéni jelleg elsőbbségi vizsgálata módszertani és eljárásgazdaságossági okokkal igazolható. Fordított esetben, más körülmények között, amikor megállapításra kerül az újdonság hiánya, az újdonság feltételének elsőbbségi vizsgálata szintén ugyanezen módszertani és eljárásgazdaságossági okokkal igazolható, mivel az újdonság hiánya szükségképpen maga után vonja a szóban forgó formatervezési minta oltalmának semmisségét, anélkül hogy az egyéni jellegre vonatkozó feltételt kifejezetten vizsgálni kellene.

174    A fenti 173. pontban ismertetett megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem vétett hibát, amikor – módszertani és eljárásgazdaságossági okokból – megvizsgálta a vitatott formatervezési minta egyéni jellegét, mielőtt ebből azt a következtetést levonta, hogy ugyanezen formatervezési minta újdonsága még inkább megállapítható.

175    Másodszor, a bizonyításfelvételt illetően elegendő megállapítani, hogy (a fenti 84. pontban hivatkozott) fellebbezés tárgyában hozott ítéletének 71. pontjában a Bíróság egyszerűen arra a tényre hivatkozott, hogy „a 6/2002 rendelet 65. cikkének (1) bekezdése alapján az EUIPO figyelembe vehet egy ilyen körülményt bizonyításfelvétel céljából”. A „vehet” szó használatával a Bíróság ily módon elismerte azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel az EUIPO az e rendelkezés értelmében bizonyításfelvételt elrendelése céljából rendelkezik (lásd a fenti 162–163. pontot). Következésképpen az, hogy a fellebbezési tanács a széles mérlegelési jogköre alapján nem rendelt el bizonyításfelvételt, különösen tanúk meghallgatását, semmiképpen sincs ellentmondásban a fellebbezés tárgyában hozott ítélettel, és más szempontból sem szenved hibában.

176    Egyébiránt a Törvényszék előtti eljárásban ismételten felajánlott bizonyítékokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikkének (3) bekezdése értelmében „az eljárás szóbeli szakaszának befejezését […] megelőzően […] a felperes és az alperes kivételesen további bizonyítékokat terjeszthet elő vagy ajánlhat fel, feltéve hogy a késedelmes előterjesztés vagy felajánlás igazolt”. A jelen ügyben, mivel egy 2009‑ben indult közigazgatási eljárásról van szó, és tekintettel arra, hogy a Törvényszék előtt nem merült fel új bizonyíték, az ilyen bizonyítékok késedelmes benyújtása semmiképpen nem igazolható. Mindent egybevetve a Törvényszék úgy véli, hogy az ügy iratai alapján elegendő információval rendelkezik, amely arra utal, hogy e bizonyítékok nem szükségesek számára a határozathozatalhoz.

177    A hatodik jogalapot tehát – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

178    A fenti megfontolások összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

179    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

180    Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően őt kell a költségek viselésére kötelezni.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Group Nivelles NVt kötelezi a költségek viselésére.

Costeira

Kancheva

Perišin

Kihirdetve Luxembourgban, a 2022. április 27‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


Tartalomjegyzék



*      Az eljárás nyelve: holland.