HENRIK SAUGMANDSGAARD ØE
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. november 7.(1)
C‑215/18. sz. ügy
Libuše Králová
kontra
Primera Air Scandinavia
(az Obvodní soud pro Prahu 8 [prágai 8. sz. kerületi bíróság, Cseh Köztársaság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Joghatóság polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001/EK rendelet – Az 5. cikk 1. pontja – Szerződésekre vonatkozó joghatóság – A II. fejezet 4. szakasza – Joghatóság fogyasztói szerződések esetén – Hatály – 261/2004/EK rendelet – 6. és 7. cikk – Légi közlekedés – Az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség – A járat jelentős késése – Az utas és valamely utazásszervező között létrejött, szállást is magában foglaló szállítási szerződés – E szerződéses jogviszonyban félként részt nem vevő légi fuvarozó elleni kártalanítási kereset – Szervezett utazási forma – 90/314/EGK irányelv”
I. Bevezetés
1. Az Obvodní soud pro Prahu 8 (prágai 8. sz. kerületi bíróság, Cseh Köztársaság) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 261/2004/EK rendelet(2) alapján indított kártalanítási kereset keretébe illeszkedik, amelyet az e bíróság illetékességi területén lakóhellyel rendelkező utas indított egy Dániában székhellyel rendelkező légitársasággal szemben az utóbbi által üzemeltetett járat jelentős késése miatt, a repülőutat azonban szállással együtt egy cseh utazási iroda értékesítette az utas részére.
2. A Bíróságtól lényegében arra kérnek választ, hogy először is egy ilyen kereset a 44/2001 rendelet(3) 5. cikkének 1. pontjában előírt, szerződés vagy szerződéses igény esetén alkalmazandó joghatósági szabályok hatálya alá tartozik‑e, jóllehet a felperes nem kötött szerződést az alperessel, és az érintett repülőjárat egy harmadik féltől vásárolt szolgáltatáscsomagnak képezte részét. A jelen indítványban kifejtett okokból úgy gondolom, hogy igenlő választ kell adni e kérdésre.
3. Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a 44/2001 rendelet 15–17. cikkét magában foglaló II. fejezete 4. szakaszának rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy a fogyasztói szerződések esetén alkalmazandó, az említett szakaszban szereplő joghatósági szabályok vonatkoznak az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló keresetre. Véleményem szerint e kérdésre nemleges választ kell adni.
4. Harmadszor, a Bíróságnak azt kell meghatároznia, hogy valamely járat jelentős késése esetén az az utas, aki az e járatra szóló repülőjegyet a 90/314/EGK irányelv(4) értelmében vett szervezett utazási forma keretében utazási irodától vásárolta meg, hivatkozhat‑e a 261/2004 rendelet 6. és 7. cikkéből eredő jogokra az üzemeltető légi fuvarozóval szemben. Úgy vélem, hogy ezzel kapcsolatban igenlő választ kell adni.
II. Jogi háttér
A. A 44/2001 rendelet
5. A 44/2001 rendelet II. fejezetének „Különös joghatóság” címet viselő 2. szakaszában szereplő 5. cikke 1. pontjának szövege a következő:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:
1. a) ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;
b) e rendelkezés értelmében, eltérő megállapodás hiányában a vitatott kötelezettség teljesítésének helye;
– ingó dolog értékesítése esetén […],
– szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani;
c) amennyiben a b) pont [helyesen: b) alpont] nem alkalmazható, az a) pontot [helyesen: a) alpontot] kell alkalmazni”.
6. A 44/2001 rendelet II. fejezetének „Joghatóság fogyasztói szerződések esetén” címet viselő 4. szakaszában szereplő 15. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Valamely személy, a fogyasztó [helyesen: A valamely személy – fogyasztó –] által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 4. cikk és az 5. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:
a) a szerződés tárgya ingó dolgok részletfizetésre történő értékesítése; vagy
b) a szerződés tárgya olyan részletekben visszafizetendő kölcsön vagy bármely egyéb hitel, amelyet áruk vételének finanszírozására nyújtanak;
c) minden más esetben, a szerződést olyan személlyel kötötték, aki a fogyasztó lakóhelyének tagállamában kereskedelmi vagy szakmai tevékenységet folytat, vagy ilyen tevékenysége bármilyen módon az említett tagállamra, illetve több állam között az említett tagállamra is irányul, és a szerződés az ilyen tevékenység körébe tartozik.
[…]
(3) E szakasz nem alkalmazható a fuvarozási és személyszállítási szerződésekre, kivéve az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződést.”
7. Az említett 4. szakaszban szereplő 16. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „[a] fogyasztó a másik szerződő fél ellen akár annak a tagállamnak a bíróságai előtt, ahol a fél lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik, akár saját lakóhelyének bíróságai előtt indíthat eljárást.”
8. Ugyanezen 4. szakasz végén a 17. cikk meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a fogyasztóval kötött, joghatósági kikötést tartalmazó megállapodással el lehet térni e szakasz rendelkezéseitől.
9. A jelen esetben az időbeli hatályánál fogva a 44/2001 rendelet alkalmazandó, noha azt az 1215/2012/EU rendelet(5) hatályon kívül helyezte, azonban ez utóbbi jogi aktus – a 66. cikke (1) bekezdésének megfelelően – csak a 2015. január 10‑én és azt követően indított keresetekre alkalmazható, és az alapeljárásban a keresetet ezen időpont(6) előtt indították.
10. A 44/2001 rendelet ezenkívül a területi hatályánál fogva is alkalmazandó a jelen esetben, azzal a pontosítással, hogy e rendelet rendelkezései a Dán Királyságra eredetileg nem voltak kötelezők, 2007. július 1. óta azonban az Unió és az e tagállam közötti kapcsolatokban is alkalmazandók az e célból kötött megállapodás értelmében.(7)
B. A 261/2004 rendelet
11. A 261/2004 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének c) pontja akként rendelkezik, hogy e rendelet „az itt meghatározott feltételek szerint megállapítja az utasokat megillető minimális jogokat, [többek között] amikor […] légi járatuk késik”.
12. E rendelet 2. cikkének b) pontja akként határozza meg az „üzemeltető légi fuvarozó” fogalmát, hogy az e rendelet alkalmazásában az a „légi fuvarozó, amely egy utassal vagy az utassal szerződéses jogviszonyban álló más jogi vagy természetes személlyel kötött szerződés szerint repülést végrehajt vagy végrehajtani szándékozik”.
13. Az említett rendelet „Hatály” címet viselő 3. cikkének (5) és (6) bekezdése a következőket mondja ki:
„(5) E rendeletet bármely, az (1) és (2) bekezdésben meghatározott utasokat szállító üzemeltető légi fuvarozóra alkalmazni kell. Amennyiben egy az utassal szerződési jogviszonyban nem álló üzemeltető légi fuvarozó e rendelet szerinti kötelezettségeket teljesít, akkor úgy kell tekinteni, hogy ezt a szóban forgó utassal szerződéses jogviszonyban álló személy nevében teszi.
(6) E rendelet nem befolyásolja az utasoknak a [90/314] irányelv szerinti jogait. E rendelet nem alkalmazható olyan esetekben, amikor egy package utazást [helyesen: szervezett utazást] a légi járat törlésén kívüli egyéb okokból törölnek.”
14. Az ezen utolsó rendelkezésben szereplő, 90/314 irányelvre történő hivatkozás kapcsán megjegyzendő, hogy az említett irányelvet 2018. július 1‑jei hatállyal az (EU) 2015/2302 irányelv(8) – a 29. cikkének megfelelően – hatályon kívül helyezte. Mindazonáltal a két irányelv közül az elsőt alkalmazni kell a jelen esetben, figyelemmel az alapügy tényállásának időpontjára.
15. A 261/2004 rendelet 6., illetve 7. cikke rendelkezik – az e cikkekben meghatározott feltételek mellett – az üzemeltető légi fuvarozó által jelentős késés esetén nyújtandó segítséghez való jogról, illetve az átalánykártalanításhoz való jogról.
III. Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
16. A Prágában (Cseh Köztársaság) lakóhellyel rendelkező Libuše Králová szerződést kötött a Cseh Köztársaságban székhellyel rendelkező FIRO‑tour a.s. utazási irodával, amely szerződés magában foglalta a Prága és Keflavík (Izland) közötti, 2013. április 25‑én 12 óra 40 perckor induló repülőjáratot, valamint a szállást. A légifuvarozási szolgáltatást a Dániában székhellyel rendelkező Primera Air Scandinavia teljesítette. E járat a tervezett indulási időponthoz képest négy órát késett.
17. 2013. július 24‑én L. Králová a járatkésés miatt elszenvedett kárra tekintettel kártalanítást kért a Primera Air Scandinavia légitársaságtól. A légi fuvarozó ezt elutasította arra hivatkozással, hogy e késés előre nem látható, rendkívüli körülmények miatt következett be.
18. 2013. október 10‑én L. Králová az Obvodní soud pro Prahu 8‑hoz (prágai 8. sz. kerületi bíróság) fordult annak érdekében, hogy a Primera Air Scandinavia légitársaságot kötelezzék 400 euró átalánykártalanítás felperes részére történő megfizetésére. Állításainak alátámasztására a bírósági joghatóságot illetően a 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésére, az ügy érdemét illetően pedig a 261/2004 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésére és 7. cikkére hivatkozott, ahogyan azokat a Bíróság a Sturgeon és társai ítéletben(9) értelmezte.
19. A 2014. április 1‑jei határozatával e bíróság megállapította joghatóságának hiányát, többek között azzal az indokkal, hogy a Primera Air Scandinavia a Dán Királyságban rendelkezett székhellyel, amelyre a 44/2001 rendelet nem alkalmazandó, továbbá hogy e jogi aktus rendelkezései nem alapozhatják meg a cseh bíróságok joghatóságát, mivel úgy tűnik, hogy az eljárásban részt vevő felek között nincs szerződéses jogviszony, sem olyan szerződés, amely e rendelet 15. cikke (3) bekezdésének megfelelően utazást és szállást is tartalmaz.
20. A 2014. augusztus 4‑i határozatával a Městský soud v Praze (prágai városi bíróság, Cseh Köztársaság) elutasította az L. Králová által benyújtott fellebbezést, megállapítva, hogy a jelen esetben alkalmazni kell a 44/2001 rendeletet, minthogy az 2007. július 1.(10) óta kötelező a Dán Királyságra, ugyanakkor e rendelet alapján nem volt megállapítható a cseh bíróságok joghatósága.
21. 2015. szeptember 15‑én az L. Králová által benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában eljáró Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság, Cseh Köztársaság) hatályon kívül helyezte az elsőfokú eljárásban és a fellebbezési eljárásban hozott határozatokat, és az ügyet visszautalta az Obvodnísoud pro Prahu 8 (prágai 8. sz. kerületi bíróság) elé, amelyet különösen annak meghatározására hívott fel, hogy a Primera Air Scandinavia perelhető‑e a cseh bíróságok előtt a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontjára, valamint 15. és 16. cikkére tekintettel, beleértve adott esetben azt is, hogy előzetes döntéshozatal(11) céljából a Bírósághoz forduljanak.
22. E körülmények között az Obvodní soud pro Prahu 8 (prágai 8. sz. kerületi bíróság) a Bíróság Hivatalához 2018. március 26‑án érkezett, 2018. január 25‑i határozatával úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Fennáll‑e a [44/2001] rendelet 5. cikke 1. pontjának alkalmazása szempontjából szerződéses jogviszony a[z alapeljárás] felperes[e] és az [alapeljárás] alperes[e] között annak ellenére, hogy a felperes és az alperes nem kötött egymással szerződést, és a repülőút a felperes és [egy] harmadik fél (utazási iroda) közötti szerződés alapján nyújtott szolgáltatáscsomag részét képezte?
2) E jogviszony a […] 44/2001 rendelet [II. fejezetének a 15–17. cikket tartalmazó] 4. szakaszá[val] összhangban minősíthető‑e fogyasztói jogviszonynak?
3) Perelhető‑e az [alapeljárás] alperes[e] a [261/2004] rendeletből eredő követelések érvényesítése iránt indított eljárásban?”
23. A Cseh Köztársaság és a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be a Bírósághoz. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.
IV. Elemzés
24. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt a kérdést veti fel, hogy az alapeljárás körülményeihez hasonló körülmények között, vagyis amikor egy utas által a 261/2004 rendelet(12) alapján indított kártalanítási kereset olyan járatra vonatkozik, amely egy harmadik személy által értékesített szolgáltatáscsomag egyik eleme, a szerződéses kötelezettség teljesítésének helye szerinti joghatósági szabályt kell‑e alkalmazni, amelyet a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának b) alpontja mond ki, (A) vagy a fogyasztóra nézve kedvező szabályt, amely e rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében szerepel (B)(13). Egyébiránt abban az esetben, ha a joghatóságot az említett rendelkezések valamelyikére lehetne alapítani, e bíróság az utas számára fennálló azon lehetőségről vet fel kérdést, hogy perelheti‑e a 261/2004 rendeletből eredő jogok érvényesítése érdekében az üzemeltető légi fuvarozót, aki e jogok biztosításáért felelős volt,(14) még akkor is, ha a vitatott repülőutat egy utazási iroda közvetítésével értékesítették a 90/314 irányelv értelmébenvett szervezett utazás(15) keretében (C)(16).
A. A 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontjában foglalt joghatósági szabályok alkalmazhatóságáról (első kérdés)
25. A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának értelmezésére kéri a Bíróságot annak meghatározása érdekében, hogy az e rendelkezésben szereplő „szerződés vagy szerződéses igény”(17) esetén alkalmazandó különös joghatósági szabályokat kell‑e alkalmazni a 261/2004 rendelet alapján az utas által az üzemeltető légi fuvarozó(18) ellen indított kártalanítási keresetre, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi, noha e felperes és ezen alperes nem kötött egymással szerződést, és a szóban forgó repülőjárat a felperes és egy utazási iroda közötti szerződés alapján nyújtott szolgáltatáscsomagnak képezte részét.
26. A cseh kormány és a Bizottság egyaránt azt javasolja, hogy e kérdésre igenlő választ kell adni, és az alábbiakban kifejtett okokból én is osztom ezen álláspontot.
27. Ezzel kapcsolatban emlékeztetek arra, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja kimondja, hogy „ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény”, akkor a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban „a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt” perelhető. Ezen 5. cikk 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdése „szolgáltatás nyújtása” esetén eltérő megállapodás hiányában a vitatott kötelezettség teljesítésének helyét akként határozza meg, hogy az „a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani”. Az említett 5. cikk 1. pontja c) alpontjának megfelelően az említett 5. cikk 1. pontjának a) alpontjában előírt kapcsolóelvet akkor kell alkalmazni, ha a szóban forgó szerződéses viszony nem minősül az említett 5. cikk 1. pontjának b) alpontja értelmében vett „szolgáltatás nyújtásának”(19).
28. A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság határozatának indokolásából kitűnik, hogy közelebbről arra keres választ, hogy az alapjogvita elbírálására vonatkozó joghatósága eredhet‑e a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdésében szereplő különös kapcsolóelvből, amelynek már megállapították az alkalmazhatóságát egy utas által valamely légitársasággal szemben – mind a közöttük létrejött szerződés, mind a 261/2004 rendelet(20) alapján – előterjesztett kártalanítási kérelem esetén. A Bíróságtól itt arra kérnek választ, hogy ez a megközelítés a jelen ügy körülményei között is irányadó‑e, amely ügyben az érintett utassal szerződő fél nem az üzemeltető légi fuvarozó, hanem egy utazási iroda, amely a vitatott repülőjáratra szóló jegyet szállással együtt értékesítette az utas számára.
29. A cseh kormányhoz és a Bizottsághoz hasonlóan megjegyzem, hogy a Bíróság a flightright és társai ítélet(21) alapjául szolgáló egyesített ügyekben már állást foglalt a jelen ügyben szereplő helyzettel összehasonlítható helyzetről. Abban az ügyben ugyanis szintén a 261/2004 rendeleten alapuló kártalanítási keresetekről volt szó az üzemeltető légi fuvarozó által teljesített járatok jelentős késése miatt, amely fuvarozó nem kötött szerződést az érintett utasokkal, mivel ők a repülőjegyeiket más légitársaságtól vásárolták, mielőtt a kártalanítási keresetet benyújtották volna a vitatott késéssel érintett, csatlakozó járatot magában foglaló útszakaszt(22) üzemeltető fuvarozóval szemben.
30. Ebben az összefüggésben a Bíróság egyrészről megállapította, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügy” fogalma kiterjed a légi utasok által a csatlakozó járat jelentős késése esetén a 261/2004 rendelet alapján az olyan üzemeltető légi fuvarozóval szemben benyújtott kártalanítás iránti keresetre, amely légi fuvarozó az érintett utasnak nem szerződéses partnere, figyelemmel a fent említett indokokra.(23)
31. A Bíróság először is emlékeztetett arra, hogy a „szerződés vagy szerződéses igény” fogalmát nem a nemzeti jogra történő hivatkozással, hanem önállóan kell értelmezni, és hogy e fogalomhoz tartozik minden olyan kötelezettség, amely olyan szerződésen alapul, amelynek nemteljesítésére a felperes keresete alátámasztásaként hivatkozott. Ezt követően a Bíróság megerősítette, hogy az említett 5. cikk 1. pontjának a) alpontjában előírt joghatósági szabály alkalmazása nem követeli meg, hogy az eljárásban részes felek között szerződés jöjjön létre, mindazonáltal feltételezi az egyik fél által a másik felé szabadon vállalt jogi kötelezettséget, amelyen a felperes keresete alapul, így e különös joghatósági szabály a kereset jogalapján, nem pedig a felek személyén alapul.(24) A Bíróság végül hangsúlyozta, hogy a 261/2004 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének második mondatában említett üzemeltető légi fuvarozót – vagyis azt a fuvarozót, amely nem kötött szerződést az érintett utassal, de amely teljesíti az e rendeletből eredő kötelezettségeket, tehát amelyet úgy kell tekinteni, mint amely az ezen utassal szállítási szerződést kötő személy nevében jár el –, úgy kell tekinteni, mint amely az utas szerződéses partnere felé szabadon vállalt kötelezettségeket teljesíti, amelyek forrása az utassal kötött légifuvarozási szerződés.
32. Másrészről ugyanezen flightright és társai ítéletben a Bíróság értelmezte a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának – a légifuvarozási szerződés teljesítési helyének meghatározására vonatkozó – második francia bekezdését az alapeljárásbeli jogviták tényállásához hasonló esetben, vagyis két olyan légitársaság által üzemeltetett csatlakozó járat késése esetén, amelyek közül az egyik légitársaság nem szerződéses partnere az érintett utasoknak(25). Ezzel kapcsolatban a Bíróság általános jellegű megállapításokat tett, amelyek véleményem szerint a jelen esetben is relevánsak.
33. A Bíróság ezzel emlékeztetett a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának hatálya alá tartozó valamennyi jogvita tényállási elemei és a joghatósági ok között fennálló kellően szoros kapcsolóelv jelentőségére, szem előtt tartva, hogy e kapcsolat az e rendelkezésben kimondott különös joghatósági szabályok célja, és hogy a közelség e célját e rendelet (12) preambulumbekezdése(26) is megerősíti. A Bíróság azt is vizsgálta, hogy az elfogadott értelmezés megfelel az említett rendelet (11) preambulumbekezdésében kimondott kiszámíthatóság elvének, amelynek biztosítására e joghatósági szabályok irányulnak annak érdekében, hogy mind a felperes, mind az alperes számára lehetővé tegye a joghatósággal rendelkező bíróság könnyű beazonosítását. A Bíróság egyébiránt hangsúlyozta, hogy a légi fuvarozók között szabadon vállalt, a jelen esetben szóban forgóhoz hasonló kereskedelmi megállapodások keretében az utassal szerződéses jogviszonyban nem álló üzemeltető légi fuvarozó olyannak tekintendő, mint aki az érintett utassal szerződő légi fuvarozó nevében jár el.
34. Véleményem szerint az iménti megfontolások és értelmezések mutatis mutandis átültethetők a jelen ügyre,(27) ily módon az alapeljárás felperese által indítotthoz hasonló kereset a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának hatálya alá tartozik.
35. A flightright és társai ítélet alapjául szolgáló ügyben ugyanis – ugyanúgy mint a jelen esetben – a jelentős járatkésés miatti kártalanítási kereset jogalapját az érintett utas által kötött eredeti szerződésben foglalt azon kötelezettségek adják, amelyek nem megfelelő teljesítésére ezen utas a keresetének alátámasztása érdekében hivatkozik. Az alperes itt szintén egy olyan üzemeltető légi fuvarozó, amely eltér az ezen utassal a vitatott szerződést megkötő személytől – amely a jelen esetben egy utazási iroda –, de amely szabadon vállalta e személlyel szemben a repülőjárat teljesítését, tehát a 261/2004 rendeletből eredő kötelezettségeknek a szerződéses partner nevében(28) történő teljesítését, amely kötelezettségeken az említett kereset alapul. Úgy vélem, hogy e tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a vitatott repülőutat szállással együtt értékesítették, tehát a 90/314 irányelv értelmében vett „szervezett utazási formában”(29), mivel e sajátosság nem változtat sem a felperes által hivatkozott kötelezettségek szerződéses jellegén, sem a keresetének jogalapján. Ebből következően az alapeljárásban szereplőhöz hasonló kereset véleményem szerint a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja(30) értelmében vett „szerződés vagy szerződéses igény” fogalmába tartozik.
36. Pontosabban egy ilyen típusú kereset véleményem szerint az említett 5. cikk 1. pontja b) pontjának második francia bekezdésében szereplő, a szolgáltatásnyújtással összefüggő sajátos kapcsolóelv alá tartozik, vagyis a szóban forgó légifuvarozási szolgáltatás nyújtásának helyéhez. A Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára tekintettel, amely az utasok által a 261/2004 rendelet alapján benyújtott kártalanítási keresetek keretében értelmezi e rendelkezést,(31) úgy vélem, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló kereset elbírálására joghatósággal rendelkezik az a bíróság, amelynek illetékességi területén a késéssel érintett járat teljesítési helye található, amely hely a felperes választása szerint az érintett utas és az utazási iroda közötti szerződésben kikötött indulási vagy érkezési hely,(32) megjegyezve, hogy e helyek valamelyike a gyakorlatban sokszor egybeesik az utas lakóhelyével.
37. Ahogyan azt a Bíróság a flightright és társai ítéletben kiemelte, én is úgy vélem, hogy annak ellenére, hogy az üzemeltető légi fuvarozó nem szerződéses partnere az utasnak, az itt javasolt értelmezés tiszteletben tartja a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontjában előírt valamennyi különös joghatósági szabály által említett kiszámíthatóság és közelség célkitűzését, mivel e fuvarozó vállalta a 261/2004 rendeletből eredő kötelezettségeknek az említett szerződéses partner nevében történő teljesítését. Így a jelen esetben, mivel a Dániában székhellyel rendelkező légi fuvarozó szabadon vállalta a cseh utazási iroda által értékesített repülőjárat üzemeltetését, nem hagyhatta figyelmen kívül sem a repülőgép (Cseh Köztársaságban található) indulási helyét, sem az (Izlandon található) érkezési helyét, és az érintett utashoz hasonlóan észszerűen számíthatott arra, hogy egy esetleges jogvita esetén a cseh bíróságokhoz fordulnak, amelyek a földrajzi elhelyezkedésük szempontjából is megfelelő helyzetben vannak a jogvita elbírálásához.
38. Következésképpen véleményem szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy annak hatálya kiterjed az utas által az üzemeltető légi fuvarozóval szemben indított kártalanítási keresetre abban az esetben is, ha e felek nem kötöttek egymással szerződést, és e járat a felperes és egy harmadik személy közötti szerződés alapján nyújtott szolgáltatáscsomag részét képezi.
B. A 44/2001 rendelet II. fejezetének 4. szakaszában foglalt joghatósági szabályok alkalmazhatóságáról (második kérdés)
39. Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ a Bíróságtól, hogy az utas és az üzemeltető légi fuvarozó között fennálló jogviszony a jelen ügy körülményeihez hasonló körülmények között a 44/2001 rendelet II. fejezetének a 15–17. cikket magában foglaló 4. szakasza hatálya alá tartozik‑e, amely cikkek különös joghatósági szabályokat írnak elő „fogyasztói szerződések” esetén.
40. A cseh kormány az előterjesztett kérdésre azt a választ javasolja, hogy az alapeljárás tárgyát képező jogviszonyt nem lehet a 44/2001 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében vett fogyasztói szerződésnek minősíteni. A Bizottság ellenben úgy véli, hogy ebben az összefüggésben alkalmazni kellene az e rendelet II. fejezetének 4. szakaszában foglalt rendelkezéseket. A magam részéről azonban úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtti keresethez hasonló keresetek nem tartoznak az említett 4. szakaszban szereplő joghatósági szabályok hatálya alá.
41. Először is megjegyzem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság pontosabban azt a kérdést veti fel, hogy az alapeljárás elbírálására vonatkozó joghatósága alapulhat‑e az említett rendelet 16. cikkének (1) bekezdésén, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy a másik szerződő fél ellen akár a fogyasztó saját lakóhelyének bíróságai, akár az alperes lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam bíróságai előtt eljárást indítson.
42. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében előírt, a fogyasztó lakóhelye szerinti bíróság joghatósága az e rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében kimondott három alkalmazási feltétel teljesülésétől függ. E kumulatív feltételek először is, hogy a szerződő felek egyike fogyasztói minőségben járjon el, szakmai tevékenységén kívül esőnek tekinthető keretek között; másodszor, hogy az e fogyasztó és a szakmai tevékenységet folytató személy közötti szerződést ténylegesen megkössék, és harmadszor, hogy e szerződés az említett 15. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában említett kategóriák egyikébe tartozzon.(33)
43. A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság kételyei nem közvetlenül e három feltételre vonatkoznak, amelyeket illetően látszólag nem vitatott, hogy azok a jelen esetben teljesülnek, legalábbis az alapeljárás felperese és az utazási iroda által kötött szerződés tekintetében.(34)E bíróság azonban az abból eredő bizonytalansággal szembesül, hogy az alapeljárásban alperesként szereplő vállalkozás eltér azon vállalkozástól, amellyel az érintett fogyasztó az ezen eljárás tárgyát képező kötelezettségek alapjául szolgáló szerződést kötötte.
44. Ezt követően emlékeztetek arra, hogy a 44/2001 rendelet 15. cikkének (3) bekezdése alapján e rendelet II. fejezetének 4. szakasza nem alkalmazandó a fuvarozási és személyszállítási szerződésekre, kivéve „az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződést”,hangsúlyozva, hogy e kifejezést a 90/314 irányelv értelmében vett „szervezett utazási forma” fogalmának fényében kell értelmezni.(35) Következésképpen egy olyan légi utas, aki csupán repülőjegyet vásárolt, nem hivatkozhat az e 4. szakaszban szereplő, fogyasztói szerződésekre vonatkozó különös joghatósági szabályokra, ellentétben azzal a fogyasztóval, aki szervezett utazási forma keretében vásárolt repülőjegyet(36).
45. A jelen esetben az érintett utas által indított kártalanítási kereset alapjául szolgáló, késéssel érintett repülőutat szállással együtt vásárolták, így egyértelmű, hogy ha egy ilyen keresetet az e járatra szóló repülőjegyet értékesítő utazási iroda ellen indították volna, alkalmazandóak lettek volna az említett 4. szakasz rendelkezései. Ellenben nem tűnik ilyen egyértelműnek, hogy ugyanez lenne a helyzet az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló olyan kereset esetén, amely kizárólag az üzemeltető légi fuvarozó mint harmadik személy ellen irányul.
46. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság véleményem szerint lényegében arra keresi a választ, hogy a joghatóság, amely a fogyasztó és az utazási iroda által kötött, szervezett utazásra vonatkozó szerződésből eredhetett volna, ha ez utóbbi személyt perelték volna, kiterjeszthető‑e az üzemeltető légi fuvarozóra(37) oly módon, hogy ez utóbbi az utazási irodához hasonlóan – amellyel szemben vállalta a vitatott járat teljesítését – perelhető a fogyasztó lakóhelye szerinti bíróság előtt.(38)
47. A Bizottság e kiterjesztő értelmezés mellett foglal állást, amelyet az alapeljárásban L. Králová is támogat. A Bizottság szerint a 44/2001 rendelet 15. cikke (3) bekezdésének végén előírt kivételt, és így a II. fejezet 4. szakaszát alkalmazni kellene az alapeljárásra, mivel egyrészről a fogyasztó és az utazási iroda között az utazást és szállást is tartalmazó szerződésük alapján fennálló kötelezettségek, és másrészről az ezen iroda és a légi fuvarozó között a kereskedelmi megállapodásuk alapján fennálló kötelezettségek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz, még akkor is, ha e kötelezettségek eltérő szerződéses partnereket érintenek. Nem osztom ezt az álláspontot, a következő megfontolásokra tekintettel.
48. Először is a 44/2001 rendelet II. fejezetének „Joghatóság fogyasztói szerződések esetén” címet viselő 4. szakaszában szereplő valamennyi rendelkezés szövege a cseh kormányhoz hasonlóan engem is arra ösztönöz, hogy a Bizottság által támogatottal ellentétes álláspontra helyezkedjem. E rendelkezések ugyanis a „fogyasztó által […] megkötött szerződés[…]”, a „fogyasztó […] féllel köt szerződést”, „másik szerződő fél”, „fogyasztó és a másik fél” között létrejött, joghatósági kikötést tartalmazó megállapodás fordulatokra(39) utalnak, amelyek alapján úgy vélem, hogy nem csupán valamely fogyasztói szerződés tényleges megkötése,(40) hanem az eljárásban részes felek személye(41) is meghatározó az említett szakaszban szereplő joghatósági szabályok alkalmazásakor, ellentétben az e rendelet 5. cikkének 1. pontja szerinti helyzettel a „szerződés vagy szerződéses igény”(42) esetén fennálló különös joghatóságot illetően. Ugyanezen értelemben a Bíróság már megállapította, hogy „a [44/2001 rendelet] 16. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a fogyasztókkal kötött szerződésekre vonatkozó joghatósági szabályokat e cikk megfogalmazásának megfelelően kizárólag a fogyasztó által a másik szerződő fél ellen indított eljárásra kell alkalmazni, ami szükségszerűen azt feltételezi, hogy a fogyasztó a szóban forgó, szakmai tevékenységet végző személlyel kötött szerződést”(43).
49. Márpedig az alapeljárásban szereplőhöz hasonló körülmények között nem lehet úgy tekinteni – a 44/2001 rendelet II. fejezete 4. szakaszának alkalmazása szempontjából –, hogy az alperes, vagyis az üzemeltető légi fuvarozó az a vállalkozás, amellyel a fogyasztó a releváns szerződést kötötte. A cseh kormány véleményem szerint helyesen emeli ki, hogy jóllehet az utas által a fuvarozó ellen ilyen körülmények között indított keresetet az e rendelet 5. cikke 1. pontjának értelmében vett „szerződésnek vagy szerződéses igénynek” kell tekinteni,(44) ez önmagában nem jelenti azt, hogy e felek között a rendelet II. fejezetének 4. szakasza szerint szerződéses jellegű jogviszony áll fenn. E különválasztás abból ered, hogy az említett 5. cikk 1. pontjában szereplő joghatósági szabályok hatálya és alkalmazási feltételei eltérnek az említett 4. szakaszban kimondott joghatósági szabályok hatályától és alkalmazási feltételeitől, ez utóbbi szabályok ugyanis eltérést jelentenek az előbbi szabályokhoz képest.(45)
50. Másodszor, megjegyzem, hogy az alapeljárás felperese a kérdést előterjesztő bíróság előtt ugyanakkor arra hivatkozik, hogy a Maletic ítéletben a Bíróság a 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében szereplő „másik szerződő fél” fogalmát akként értelmezte, hogy az – „az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között – azon gazdasági szereplővel szerződéses viszonyban álló félre is vonatkozik, amelyiknél a fogyasztó e szerződést kötötte, és amelyik félnek az e fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam területén van a székhelye”(46). A Bizottság a jelen ügyben általa javasolt értelmezés alátámasztására szolgáló érveit szintén erre az ítéletre alapítja, azonban álláspontom szerint tévesen.
51. A kérdést előterjesztő bírósághoz és a cseh kormányhoz hasonlóan megjegyzem, hogy a Maletic ítélet alapjául szolgáló ügy körülményei több tekintetben eltértek a jelen ügy körülményeitől.(47) Márpedig a Bíróság egy későbbi ítélet alkalmával(48) kiemelte, hogy a Maletic ítéletben adott értelmezés „olyan sajátos körülményeken alapul, amelyek között a fogyasztót eleve két szerződő félhez kötötte elválaszthatatlan módon szerződéses jogviszony”(49), és ezen értelmezés figyelembe veszi, hogy „a fogyasztó tagállamában letelepedett szerződő félnek az említett 16. cikk hatálya alól történő kizárása azzal a következménnyel járt volna, hogy a két szerződő fél egyetemleges kötelezése iránti kereset tekintetében eljáró bíróság kizárólag a valamely más tagállamban letelepedett gazdasági szereplő tekintetében rendelkezett volna joghatósággal”(50). A Bíróság hozzátette, hogy „ez az értelmezés nem érvényes az alapügy körülményei között, ahol is a szóban forgó, szakmai tevékenységet végző személlyel egyáltalán nem kötöttek szerződést”(51).
52. E nemleges következtetés véleményem szerint a jelen esetben is irányadó, mivel egyrészről itt az érintett fogyasztót nem eleve két szerződő félhez kötötte elválaszthatatlan módon szerződéses jogviszony, hanem csupán egyetlen utazási irodával kötött szerződést, és másrészről az alapeljárásbeli kereset nem e szerződéses partnerek egyetemleges kötelezésére irányul, hanem csupán egyetlen, a fogyasztóval szerződéses jogviszonyban nem álló vállalkozás kötelezésére, amely ezenkívül a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik székhellyel.
53. Harmadszor hangsúlyozom, hogy az általam javasolt értelmezés nem ellentétes a 44/2001 rendelet – Bizottság által hivatkozott – céljaival.
54. A párhuzamos eljárások és az egymással összeegyeztethetetlen határozatok(52) veszélyét illetően – amelyeket a 44/2001 rendelet általános célként meg akar előzni, amint arra a (15) preambulumbekezdése utal és amint arra a Bíróság többek között a Maletic ítéletben emlékeztetett – annak megállapítására szorítkozom, hogy e veszély az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló kereset esetén nem áll fenn, és annak megakadályozása mindenesetre nem minősül az említett rendelet II. fejezete 4. szakasza lényeges céljának.
55. A fogyasztó védelmét illetően, amelyet a 44/2001 rendelet II. fejezetének 4. szakasza különös célként biztosítani kíván azáltal, hogy e gyengébb fél érdekeit tekintve kedvező joghatósági szabályokat ír elő, amint arra e rendelet (13) preambulumbekezdése utal,(53) megjegyzem, hogy a Bizottság kifejezetten hivatkozik e célkitűzésre az általa képviselt álláspont alátámasztására,(54) véleményem szerint tévesen.
56. A Bíróság ugyanis ismételten emlékeztetett arra, hogy az e 4. szakaszban szereplő rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni, vagyis nem adható ezeknek olyan értelmezés, amely túlmutat az ott kifejezetten meghatározott eseteken, tekintettel arra, hogy e rendelkezések eltérésnek minősülnek,(55) és nem csupán az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében kimondott általános joghatósági szabály(56) szempontjából, hanem az ugyanezen rendelet 5. cikkének 1. pontjában kimondott, szerződés vagy szerződéses igény esetén irányadó különös joghatósági szabályok(57) szempontjából is.
57. A 44/2001 rendelet 16. cikkének (1) bekezdése kapcsán a Bíróság ráadásul már megállapította, hogy „a fogyasztó és a szóban forgó eladó vagy szolgáltató közötti szerződésre vonatkozó feltétel lehetővé teszi a joghatósági szabályok kiszámíthatóságának biztosítását, ami [e rendelet] egyik célja, amint az (11) preambulumbekezdéséből is következik”(58). Így azt a tényt, hogy a vállalkozás e 16. cikk (1) bekezdése alapján perelhető a gyengébb fél, vagyis a fogyasztó lakóhelye szerinti bíróság előtt, ellensúlyozza a közöttük létrejött szerződés követelménye, amelyből az említett kiszámíthatóság ered.
58. Véleményem szerint ebből az következik, hogy nem kell az említett rendelet II. fejezetének 4. szakaszában és különösen a 16. cikkének (1) bekezdésében előírt, védelmet biztosító rendelkezéseket alkalmazni a kérdést előterjesztő bíróság előtti keresethez hasonló kereset körülményei között, nevezetesen amikor az érintett fogyasztó nem kötött szerződést azzal a vállalkozással, amellyel szemben kártalanítási keresetet indított.
59. Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ javaslom, hogy a 44/2001 rendelet II. fejezetének a rendelet 15–17. cikkét magában foglaló 4. szakaszának rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok nem alkalmazhatók egy ilyen bírósági eljárásra.
C. A 90/314 irányelv hatálya alá tartozó szervezett utazási forma keretében vásárolt, késéssel érintett repülőjárat utasának azon lehetőségéről, hogy az üzemeltető légi fuvarozót a 261/2004 rendelet 6. és 7. cikke alapján perelje (harmadik kérdés)
60. Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ a Bíróságtól, hogy perelheti‑e egy utas a 261/2004 rendeletből eredő jogok érvényesítése érdekében az üzemeltető légi fuvarozót akkor is, ha e felek nem kötöttek egymással szerződést, és a szóban forgó járatra szóló repülőjegyet a 90/314 irányelv hatálya alá tartozó szervezett utazási forma keretében utazási irodától vásárolták.
61. Mind a cseh kormány,(59) mind a Bizottság(60) – bár eltérő megfogalmazással és jogalappal – igenlő választ javasol az előterjesztett kérdésre. Az alábbiakra tekintettel én is úgy vélem, hogy igenlő választ kell adni.
62. Először is megjegyzem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott kérdések alapvetően két problémakörre vonatkoznak.
63. Az egyik annak meghatározása, hogy a 261/2004 rendeletből eredő kötelezettségek azon üzemeltető légi fuvarozót terhelik‑e, amely az utassal szerződést kötő személy nevében teljesítette a vitatott repülőutat,(61) abban az esetben is – mint a jelen ügyben –, amikor e személy nem pusztán repülőutat, hanem utazási szolgáltatáscsomagot értékesített az utas számára. E tekintetben annak jelzésére szorítkozom, hogy véleményem szerint ez a helyzet áll fenn, és e tekintetben a flightright és társai ítéletből levonandó következtetésekkel kapcsolatos megfontolásokra utalok, amelyeket az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés kapcsán kifejtettem.(62) Ugyanígy a Bizottság ezen ítéletre támaszkodva(63) úgy véli, hogy ebben az összefüggésben az utas perelheti azt a légi fuvarozót, amely a szervezett utazás részét képező repülőjáratot értékesítő utazási irodával szemben szabadon vállalt kötelezettségeket teljesíti.
64. A kérdést előterjesztő bíróság által felvetett másik – véleményem szerint több nehézséget jelentő – problémakör a 261/2004 rendeletből és a 90/314 irányelvből(64) eredő jogok egymáshoz való kapcsolata az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló körülmények között.
65. A közelmúltban hasonló kérelem volt a tárgya az Aegean Airlines ítélet(65) alapjául szolgáló ügynek, amely közelebbről a járat törlése esetén a repülőjegy árának az üzemeltető légi fuvarozó általi visszatérítéséhez való jogra vonatkozott, különösen, amikor az utazásszervező(66) fizetésképtelen. Ebben az ítéletben a Bíróság a 261/2004 rendelet 8. cikkének (2) bekezdését(67) úgy értelmezte, hogy „annak az utasnak, akinek a 90/314 irányelv alapján joga van az utazásszervezőjétől követelni a repülőjegye árának visszatérítését, ennek következtében még abban az esetben sincs lehetősége az említett rendelet alapján kérni a repülőjegy árának a légi fuvarozó által történő megtérítését, ha az utazásszervező a repülőjegy árát fizetésképtelensége miatt nem tudja visszatéríteni, és a repülőjegyár visszatérítésének biztosítékáról sem gondoskodott”(68). Az ezen ügyre vonatkozó indítványomban(69) kifejtett okok miatt véleményem szerint szükségszerűen ezt az értelmezést kellett elfogadni.
66. Hangsúlyozom, hogy a jelen ügyben – jóllehet az előterjesztett kérdés a 261/2004 rendelet által az utasoknak biztosított jogok összességére vonatkozik – az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból(70) kitűnik, hogy az alapeljárás szerinti kereset konkrétan a rendelet 6. és 7. cikkén alapul, amelyek meghatározzák azokat a feltételeket, amelyek mellett jelentős járatkésés esetén az üzemeltető légi fuvarozó köteles a 8. és 9. cikkben előírt módon segítséget nyújtani az utasnak, valamint átalány‑kártalanítást fizetni a Sturgeon és társai ítéletben foglalt értelmezésnek megfelelően, amely ítéletben a legalább háromórás járatkéséssel okozott kárt – amelyről a jelen ügyben is szó van – a Bíróság a törölt járatok által okozotthoz hasonlónak tekintette. A jelen indítványban tehát alapvetően az említett 6. és 7. cikk ilyen körülményekre tekintettel való értelmezésére térek ki, mindazonáltal további rendelkezéseket is figyelembe véve.
67. A 261/2004 rendelet releváns rendelkezéseinek szövegét és rendszerét illetően megjegyzem, hogy annak egyes rendelkezései általános jelleggel e jogi aktus és a 90/314 irányelv egymáshoz való viszonyára vonatkoznak. Így e rendelet (5) preambulumbekezdése utal arra, hogy a rendelet által biztosított védelmet azon légi járatokon utazó utasokra is alkalmazni kellene, amelyek – az említett irányelv hatálya alá tartozó – szervezett utazás (utazási csomag) részét képezik. Egyébiránt az említett rendelet 3. cikkének (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy e rendelet nem befolyásolja az utasoknak a 90/314/EGK irányelv szerinti jogait.(71)
68. Ami a 261/2004 rendelet Aegean Airlines ítéletben értelmezett 8. cikkének (2) bekezdését illeti, az konkrétan kimondja, hogy az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt, a jegy árának visszatérítéséhez való jogot(72) azokra az utasokra is alkalmazni kell, akiknek légi járata egy szervezett utazás részét képezi, kivéve azt az esetet, amikor e jog a 90/314/EGK irányelv alapján keletkezik, akár csak potenciálisan is.(73) Az említett ítéletben a 261/2004 rendelet előkészítő munkálatainak(74) felelevenítését és a rendelet 3. cikke (6) bekezdésének tartalmára történő emlékeztetést követően a Bíróság megállapította, hogy e 8. cikk (2) bekezdése azt is magában foglalja, hogy az ezen rendelet alapján és a 90/314 irányelv alapján(75) fennálló repülőjegyár‑visszatérítési jog együttesen nem alkalmazható, mivel együttes alkalmazásuk az érintett utas indokolatlan túlbiztosításához vezetne, méghozzá az üzemeltető légi fuvarozó kárára, aki ugyanis ebben az esetben annak a kockázatnak lenne kitéve, hogy részben viselnie kell az utazásszervezőt az ügyfeleivel szemben, a velük kötött szerződés alapján terhelő felelősséget.(76)
69. Ellenben a 261/2004 rendelet 6. és 7. cikke, amelyek értelmezését – az alapeljárásban szereplőhöz hasonló, jelentős járatkésés miatti átalánykártalanítás iránti kérelemre alkalmazandó rendelkezésekként – a jelen ügyben kérik, nem tartalmaz a 90/314 irányelv rendelkezéseire vonatkozó olyan kifejezett fenntartást, amely egyenértékű lenne az e rendelet 8. cikke (2) bekezdésének végén szereplő, jegyár‑visszatérítési kérelmekre(77) korlátozódó fenntartással.
70. A megszövegezés e különbségéből véleményem szerint világosan következik, hogy a 261/2004 rendelet 7. cikkében előírt kártalanításhoz való jog – amely mind a törölt, mind a három órát meghaladó késéssel érintett járatokra vonatkozik(78) – alkalmazandó az olyan utasra, akinek a repülőjárata egy szervezett utazás része, függetlenül a 90/314 irányelv által az említett szervezett utazás tárgyát képező szolgáltatások nemteljesítése vagy nem megfelelő teljesítése címén biztosított visszatérítéshez vagy kártalanításhoz való jogtól.(79) Másképp megfogalmazva, egy ilyen utas véleményem szerint hivatkozhat az üzemeltető légi fuvarozóval szemben a 261/2004 rendeleten alapuló(80) egységesített kártalanításhoz való jogra, míg azzal a személlyel szemben, aki értékesítette részére a szervezett utazást, hivatkozhat a 90/314 irányelven alapuló, egyedileg meghatározott kártalanításra, az utazási szerződésben előírt szolgáltatások értéke és a ténylegesen nyújtott szolgáltatások értéke közötti különbség erejéig.
71. A jelen esetben az alapeljárás felperese által hivatkozott jelentős járatkésés által okozott kár véleményem szerint önmagában nem tartozhat ez utóbbi kártalanítási típusba, még ha a kérdéses járat időpontja vélhetően szerepelt is az utas és az utazási iroda közötti szerződésben. Ezzel szemben úgy vélem, hogy a 90/314 irányelv által az utazásszervezőre rótt kártalanítási kötelezettség eredhet egy ilyen késésből, amennyiben megállapítást nyer, hogy e késés az említett szervezett utazás egyéb szolgáltatásainak nem megfelelő teljesítését vonta maga után. Azonban, amint azt az Aegean Airlines ügyben említettem,(81) ügyelni kell annak elkerülésére, hogy a 261/2004 rendelet és a 90/314 irányelv által biztosított kártalanításhoz való jog együttes alkalmazása túlzott mértékű kártalanítást eredményezzen, és ezért véleményem szerint az e rendelet alapján járó összeget adott esetben le kell vonni az ezen irányelv alapján járó összegből(82).
72. Ami a jelen esetben releváns rendelkezések hátteréül szolgáló történeti összefüggést illeti, a Bíróság által az Aegean Airlines ítéletben megfogalmazottakhoz hasonlóan és az említett ügyre vonatkozó indítványomban kifejtett észrevételekkel összhangban(83) hangsúlyozom, hogy a 261/2004 rendelet előkészítő anyagaiból kitűnik, hogy az uniós jogalkotónak nem az volt a szándéka, hogy kizárja e rendelet hatálya alól azokat az utasokat, akiknek a légi járata szervezett utazás részét képezi, hanem hogy biztosítsa számukra a rendelet szerinti jogokat, fenntartva ugyanakkor a 90/314 irányelv által korábban ezen utasok javára bevezetett, megfelelőnek tartott védelmi rendszer joghatásait. Különösen a 261/2004 rendelet 7. cikkéből eredő egységesített kártalanításhoz való jog egyértelműen azon alapvető jelentőségű jogok közé tartozik, amelyeket e jogi aktus a légi utasok számára biztosítani kíván az üzemeltető légi fuvarozó terhére(84), és véleményem szerint ennek nincs az utazásszervezőt terhelő megfelelője a 90/314 irányelv által bevezetett rendszerben.
73. Továbbra is e történeti síkon mozogva véleményem szerint figyelembe kell venni a 90/314 irányelvet felváltó 2015/2302 irányelv(85) tartalmát, tekintettel arra, hogy az utazási csomagokról szóló új irányelv olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek pontosan megjelölik, hogy miként kell megfelelően összeegyeztetni az irányelvet a 261/2004 rendelettel az irányelv által előírt kártérítéshez vagy árengedményhez való jog szempontjából(86). Ebből következik többek között, hogy a 2015/2302 irányelv értelmében az utazási szolgáltatás nem megfelelő teljesítése esetén nyújtott összegeket és az egyéb hivatkozott uniós jogi aktusok – köztük a 261/2004 rendelet – alapján nyújtott összegeket le kell vonni egymásból a túlzott mértékű kártalanítás elkerülése érdekében. Hasonló megfontolások szerepelnek a 261/2004 rendeletre vonatkozó bizottsági közleményben is, amelyet a 2015/2302 irányelv elfogadását követően tettek közzé(87). Ez véleményem szerint arra utal, hogy az uniós jogalkotó ettől kezdve kifejezetten elismerte, hogy a 261/2004 rendelet 7. cikkében biztosított kártalanításhoz való jog azokra az utasokra is alkalmazandó lehet, akiknek a légi járata egy utazási csomag része.
74. A releváns rendelkezések célját illetően(88) a 261/2004 rendelet (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a rendelet elsősorban az utasok magas szintű védelmére irányul, még ha e jogi aktus a védett utasok és a légi fuvarozók érdekei közötti egyensúly biztosítására is törekszik.
75. Márpedig az, hogy az utasok valamennyi csoportját – beleértve azokat is, akiknek a légi járata egy szervezett utazási forma része – megilletheti a 261/2004 rendelet 7. cikkéből eredő kártalanításhoz való jog, teljes mértékben eleget tesz a rendelet elsődleges céljának(89), anélkül azonban, hogy a másodlagos célja sérülne, hiszen az említett rendelet 13. cikke lehetővé teszi az e jogi aktus alapján valamely utasnak kártalanítást fizető üzemeltető légi fuvarozó számára, hogy az alkalmazandó nemzeti jognak megfelelően kártérítést követeljen az e fuvarozó kötelezettségeinek megszegését okozó bármely személytől.(90)
76. Ráadásul gyakorlati szempontból megjegyzem, hogy a 261/2004 rendelet 8. cikkén alapuló, jegyár‑visszatérítés iránti kérelem által okozott nehézségekkel ellentétben – ahol az üzemeltető légi fuvarozó számára nehezen beazonosítható a repülőjegy vételára, amennyiben az egy harmadik fél által értékesített szervezett utazási forma része(91) – az e rendelet 7. cikkére alapított kártalanítási kérelem, azonos értékesítési körülmények között, nem vet fel ilyen számszerűsítési problémát, mivel ebben az esetben az összeg az utóbbi cikkben meghatározott egységes szempontok alapján, átalányjelleggel jár az utasnak.(92)
77. Végül kiemelem, hogy nem osztom a cseh kormány álláspontját, amely szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre adott igenlő választ azokra az esetekre kellene korlátozni, amelyekben a késés az üzemeltető légi fuvarozónak tudható be,(93) azzal az indokkal, hogy ez utóbbinak lehetősége van a felelősségének kizárására, ha bizonyítja az akaratán kívül álló körülmények fennállását(94). A magam részéről úgy vélem, hogy e kérdés tétje az, hogy a kártalanítás érdekében perelhetnek‑e az utasok egy ilyen fuvarozót, és nem az, hogy milyen feltételek mellett mentesülhet e fuvarozó az utas kártalanítására irányuló kötelezettség alól, amely őt a 261/2004 rendelet alapján főszabály szerint terheli.
78. Következésképpen úgy vélem, hogy a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendelet 6. és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a háromórás vagy azt meghaladó késéssel érintett járat utasa e rendelet alapján kártalanítást kérhet az üzemeltető légi fuvarozótól abban az esetben is, ha e felek nem kötöttek egymással szerződést, és e járat a 90/314 irányelv hatálya alá tartozó szervezett utazási szolgáltatás része, amelyet az ezen utas és valamely utazási iroda közötti szerződés alapján kell teljesíteni.
V. Végkövetkeztetés
79. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy az Obvodní soud pro Prahu 8 (prágai 8. sz. kerületi bíróság, Cseh Köztársaság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
1) A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy annak hatálya kiterjed az utas által az üzemeltető légi fuvarozóval szemben indított kártalanítási keresetre abban az esetben is, ha e felek nem kötöttek egymással szerződést, és e járat a felperes és egy harmadik személy közötti szerződés alapján nyújtott szolgáltatáscsomag részét képezi.
2) A 44/2001 rendelet II. fejezetének a rendelet 15–17. cikkét magában foglaló 4. szakaszának rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok nem alkalmazhatók egy ilyen bírósági eljárásra.
3) A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. és 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a háromórás vagy azt meghaladó késéssel érintett járat utasa e rendelet alapján kártalanítást kérhet az üzemeltető légi fuvarozótól abban az esetben is, ha e felek nem kötöttek egymással szerződést, és e járat a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13‑i 90/314/EGK tanácsi irányelv hatálya alá tartozó szervezett utazási szolgáltatás része, amelyet az ezen utas és valamely utazási iroda közötti szerződés alapján kell teljesíteni.