2021. november 4-én benyújtott kereset – Roos és társai kontra Parlament

(T-710/21. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Robert Roos (Poortugaal, Hollandia), Anne-Sophie Pelletier (Ixelles, Belgium), Francesca Donato (Palermo, Olaszország), Virginie Joron (Durningen, Franciaország) és IC (képviselők: P. de Bandt, M. Gherghinaru és L. Panepinto ügyvédek)

Alperes: Európai Parlament

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Európai Parlament Elnökségének 2021. október 27-i, az Európai Parlament három munkavégzési helyén található épületeibe való bejutásra vonatkozó, különleges egészségügyi és biztonsági szabályokra vonatkozó határozatát;

az alperest kötelezze az összes költség viselésére, ideértve a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti költségeket.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek négy jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalap a megtámadott határozatnak az európai parlamenti képviselőkre való joghatás kiváltására alkalmas, érvényes jogi alapjának hiányán alapul. A felperesek vitatják, hogy a Parlament eljárási szabályzatának 25. cikke érvényes jogi alapot képez a megtámadott határozat meghozatalához, és ezáltal ahhoz, hogy velük szemben meghozzák a megtámadott intézkedést. Ezenkívül arra hivatkoznak, hogy az Elnökség olyan határozata, mint amilyen a megtámadott határozat, nem alapozhatja meg a rendkívül érzékeny adatok kezelésével járó intézkedéseket, mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke szerint az ilyen adatkezelés alapvető elemeit „törvényben” kell szabályozni, és a Parlament Elnökségének határozata nem ilyen.

A második jogalap a parlamenti képviselők szabadsága és függetlensége elvének, valamint a Szerződések által biztosított mentességek megsértésén alapul. A felperesek úgy vélik, hogy a megtámadott határozat ellentétes az európai parlamenti képviselők statútumának (a képviselők szabadságának és függetlenségének elvét rögzítő) 2. cikkével, valamint az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 7. cikkével (amely többek között azt írja elő, hogy a Parlament üléseinek helyszínére utazó, illetve onnan visszautazó parlamenti képviselők szabad mozgására vonatkozóan semmilyen igazgatási vagy egyéb korlátozás nem alkalmazható). A megtámadott határozat következménye ugyanis az, hogy a felpereseknek digitális uniós COVID-igazolványt kell felmutatniuk minden olyan alkalommal, amikor be kívánnak menni a Parlamentbe. A felperesektől, amennyiben nem tudnak, vagy nem kívánnak ilyen igazolványt felmutatni, megtagadják a Parlament épületeibe való bejutást.

A harmadik jogalap a személyes adatok kezelésére vonatkozó alapelvek megsértésén alapul. E jogalap két részből áll.

Az első rész a célhoz kötött adatkezelés alapelvének és a törvényesség elvének megsértésén alapul. Ahhoz ugyanis, hogy a digitális uniós COVID-igazolványon szereplő személyes adatok a Parlament épületeibe történő bejutáshoz felhasználható legyenek, törvényileg előírt, hogy azok gyűjtésére e célból kerüljön sor. A munkavégzés helyére és a parlamenti ülésekre való bejutás feltételeként támasztott oltással, tesztekkel vagy gyógyulással kapcsolatos orvosi adatok kezelését kifejezetten lehetővé tevő jogi alap hiányában a Parlament Elnökségének egyáltalán nincs jogosultsága az ilyen adatkezelés engedélyezésére, különösen nem olyan szabállyal, amely a szó formai értelmében nem törvény.

A második rész a tisztességesség, az átláthatóság, és az adattakarékosság elvének megsértésén alapul, mivel a felpereseket a személyes adataik gyűjtése során nem tájékoztatták arról, hogy ezen adatokat arra fogják felhasználni, hogy engedélyezzék számikra vagy megtagadják tőlük arra a munkavégzési helyre történő bejutást, ahol parlamenti képviselői megbízatásukat gyakorolják.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a megtámadott határozat a nélkül sérti a magánélethez és a személyes adatokhoz, a testi épséghez, a szabadsághoz és biztonsághoz, valamint az egyenlőséghez és a megkülönböztetésmentességhez való jogot, hogy igazolva lenne. E jogalap két részből áll.

Az első rész a felperesek testi épséghez, a szabadsághoz és biztonsághoz, valamint az egyenlőséghez és a megkülönböztetésmentességhez, valamint a magánélethez és a személyes adatokhoz való jogának megsértésén alapul.

A második jogalap azon alapul, hogy az első rész szerinti jogoknak és elveknek a megtámadott határozat általi megsértése nem felel meg az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (1) bekezdésében előírt arányossági elvnek, így a megtámadott intézkedés a követett cél eléréséhez nem szükséges, nem megfelelő és nem arányos.

____________