2011. november 17-én benyújtott kereset - Oppenheim kontra Bizottság

(T-586/11. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Sal. Oppenheim jr. & Cie. AG & Co. KGaA (Köln, Németország) (képviselők: W. Deselaers, J. Brückner és M. Haisch ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a 2011. április 15-i C (2011) 2608 határozattal helyesbített, C-7/10 "KStG, szanálási rendelkezés" állami támogatásról szóló, 2011. január 26-i C (2011) 275 bizottsági határozatot;

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

Első jogalap: prima facie szelektivitás hiánya/a referenciarendszer hibás megállapítása

A felperes előadja, hogy nem áll fenn az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett prima facie szelektivitás. Kifejti, hogy a Bizottság hibásan állapította meg a referenciarendszert, és az irányadó referenciarendszer, azaz a társaság szintjén fel nem használt veszteségek további fennállása részesedésszerzés ellenére, jelenti a nemzeti adójog alapszabályát. Továbbá úgy érvel, hogy a szanálási rendelkezés esetében olyan, ezen kivétel alóli kivételről van szó, amely visszavezet a referenciarendszerhez, és ezért az maga megfelel a rendszernek.

Második jogalap: a szanálási rendelkezés mint általános intézkedés

A felperes ezzel kapcsolatban úgy érvel, hogy a szanálási rendelkezés esetében általános intézkedésről van szó, nem pedig az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmében vett támogatásról. Előadja, hogy a szanálási rendelkezés nyitva áll minden, Németországban adóköteles társaság számára, és sem nyíltan, sem pedig burkoltan nem kapcsolódik területi, nagyságbeli vagy termelési ág szerinti jellemzőkhöz.

Harmadik jogalap: az adórendszer jellegéből és belső felépítéséből eredő igazolás

A felperes a harmadik jogalap keretében úgy érvel, hogy a szanálási rendelkezést igazolja a német adórendszer jellege és belső felépítése, mivel a német Körperschaftsteuergesetz (társasági adóról szóló törvény, KStG) 8c. §-ának (1) bekezdése szerinti veszteségelenyészés kivétele alóli, a rendszernek megfelelő kivételként visszavezet a referenciarendszerhez.

4.    Negyedik jogalap: az államháztartás megterhelésének hiánya

A felperes ezzel kapcsolatban előadja, hogy a szanálási rendelkezés nem vezethet az államháztartás támogatási jog tekintetében releváns megterheléséhez, és már ezért sem jelent az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatást. Kifejti, hogy az érintett társaság fizetésképtelenségén kívüli szanálás esetén csak azon lehetőség áll fenn, hogy a fizetésképtelenséget szanálás útján elkerüljék, és a szanálási rendelkezéssel, amely lehetővé teszi a társaság megmentését, fennmarad annak a lehetősége, hogy a jövőben is adóbevételeket szerezzenek az érintett társaságtól.

5.    Ötödik jogalap: a bizalomvédelem uniós jogi elvének megsértése

Az ötödik jogalap keretében a felperes úgy érvel, hogy a Bizottság a korábbi gyakorlatával, és azzal, hogy nem kifogásolta a KStG 8c. §-át megelőző szabályozást, valamint más tagállamok hasonló szabályozásait, bizalmat keltett a felperesben a tekintetben, hogy a kötelező felvilágosítás és a támogatási jog tekintetében való relevancia hiányzó előreláthatósága alapján a szanálási rendelkezés is védelmet élvez.

____________