AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)
2009. szeptember 29.(*)
„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – CAST 27/Relex kiválasztási eljárás – Az adatbázisba való felvétel megtagadása – Kérdések semlegessé tétele – Szövegértési készséget és matematikai‑logikai készséget vizsgáló teszt – Egyenlő bánásmód”
Az F‑20/08., F‑34/08. és F‑75/08. sz. egyesített ügyekben,
az EK 236. és az EA 152. cikk alapján,
Jorge Aparicio (lakóhelye: Antiguo Cuscatlan [El Salvador]) és az Európai Közösségek Bizottságának 18 további szerződéses alkalmazottja, akiknek a nevei a jelen ítélet mellékletében 1–18. sorszám alatt találhatók, (képviselik őket: S. Orlandi, A. Coolen, J.‑N. Louis és É. Marchal ügyvédek)
felpereseknek az F‑20/08. sz. ügyben,
Anne Simon, az Európai Közösségek Bizottságának szerződéses alkalmazottja, (lakóhelye: Nouakchott [Mauritánia], képviselik: S. Orlandi, A. Coolen, J.‑N. Louis és É. Marchal ügyvédek)
felperesnek az F‑34/08. sz. ügyben,
Jorge Aparicio, (lakóhelye: Antiguo Cuscatlan [Salvador]) és az Európai Közösségek Bizottságának 46 további szerződéses alkalmazottja, akiknek a nevei a jelen ítélet mellékletében találhatók (képviselik őket: S. Orlandi, A. Coolen, J.‑N. Louis és É. Marchal ügyvédek)
felpereseknek az F‑75/08. sz. ügyben,
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: J. Currall és B. Eggers, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, I. Boruta és S. Van Raepenbusch (előadó) bírák,
hivatalvezető: S. Cidéron, asszisztens,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. március 12‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszékhez:
– az F‑20/08. sz., Aparicio és társai kontra Bizottság ügyben 2008. február 19‑én elektronikus úton (az eredeti példány benyújtására február 27‑én került sor),
– az F‑34/08. sz., Simon kontra Bizottság ügyben 2008. március 11‑én elektronikus úton (az eredeti példány benyújtására március 12‑én került sor),
– az F‑75/08. sz., Aparicio és társai kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 1‑jén elektronikus úton (az eredeti példány benyújtására szeptember 8‑án került sor)
érkezett keresetlevéllel a felperesek az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) 2007. október 25‑i határozatának megsemmisítését kérték, amely nem vette fel őket a versenyvizsga sikeres résztvevőinek listájára és a CAST 27/Relex adatbázisba.
2 Az F‑20/08. sz. ügyben benyújtott kereset felperesei, valamint az F‑34/08. sz. ügyben benyújtott kereset felperese együttesen nyújtották be továbbá az F‑75/08. sz. ügyben benyújtott keresetet, 26 további új felperes oldalán (a továbbiakban: az F‑75/08. sz. ügyben benyújtott kereset további felperesei).
Jogi háttér
3 Az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek (a továbbiakban: RAA) 82. cikke szerint:
„[...]
(2) A szerződéses alkalmazottként való toborzáshoz legalább a következő követelményeknek kell megfelelni:
a) az I. csoportban: a tankötelezettség sikeres teljesítése;
b) II. és III. csoportban:
i) oklevéllel igazolt, a középfokúnál magasabb szintű oktatásban szerzett végzettség, vagy
ii) középfokúnál magasabb szintű oktatáshoz hozzáférést biztosító, oklevéllel igazolt középfokú végzettség, és legalább hároméves megfelelő szakmai tapasztalat, vagy
iii) amennyiben a szolgálat érdekei ezt indokolják, egyenértékű szintű szakmai képzés vagy szakmai tapasztalat;
c) a IV. csoportban:
i) oklevéllel igazolt, legalább hároméves, befejezett egyetemi tanulmányoknak megfelelő végzettség, vagy
ii) amennyiben a szolgálat érdekei ezt indokolják, egyenértékű szintű szakmai képzés.
[...]
(5) Az Európai Közösségek Személyzeti Felvételi Hivatala a különböző intézmények kérésére segítséget nyújt az intézmények részére a szerződéses alkalmazottak felvételében, különösen a vizsgák tartalmának megállapításában és a felvételi eljárások megszervezésében. A hivatal biztosítja a szerződéses alkalmazottakra vonatkozó felvételi eljárások átláthatóságát.
(6) Az egyes intézmények szükség esetén a személyzeti szabályzat 110. cikkével összhangban a szerződéses alkalmazottak felvételi eljárására vonatkozó általános végrehajtási rendelkezéseket fogadnak el.”
4 Az Európai Közösségek Bizottsága szerződéses alkalmazottainak felvételét és alkalmazását szabályozó eljárásokra vonatkozó, 2004. április 7‑i általános végrehajtási rendelkezések (Közigazgatási Tájékoztató, 49‑2004. sz., 2004. június 1‑je, a továbbiakban: végrehajtási rendelkezések) 5. cikke értelmében:
„(1) [Az RAA 3a. cikke szerinti szerződéses alkalmazottak] kiválasztási eljárása az alábbi szakaszokból tevődik össze:
a) pályázati felhívás közzététele, amely az általános kompetenciák és a szükséges képesítések terén feltünteti a kiválaszthatóság minimumfeltételeit, továbbá tartalmazza azt, hogy a beérkezett pályázatok számának függvényében az e) pont szerinti bíráló bizottság a közétett kiválasztási feltételekre vonatkozóan szigorúbb követelmények alkalmazásáról dönthet;
b) a pályázók elektronikus úton történő bejegyzése az e célra létrehozott adatbázisba;
c) az érintett szolgálatokkal vagy szervezetekkel történő egyeztetést követően az egyes kompetenciaprofiloknak, valamint a szükséges különleges képesítéseknek [a szerződések megkötésére jogosult hatóság általi] meghatározása;
d) [a] c) pontban megjelölt profiloknak és képesítéseknek megfelelő pályázókat a pályázók általános alkalmasságát vizsgáló teszteknek kell alávetni, nevezetesen verbális és numerikus gondolkodási készség, valamint nyelvi kompetenciáik területén. A teszteket sikeresen teljesítő pályázók adatbázisba kerülnek be, amely két évig tartalmazza pályázati anyagukat;
[...]
(2) [...] Az (1) bekezdés d) pontjában említett teszteket az EPSO által, illetve az EPSO felelősségével kell lebonyolítani.
(3) A pályázókat értesíteni kell az (1) bekezdés d)–h) pontjában leírt eljárások eredményeiről.”
5 Az Európai Közösségek Személyzeti Felvételi Hivatalának létrehozásáról szóló, 2002. július 25‑i 2002/620/EK európai parlamenti, tanácsi, bizottsági, bírósági, számvevőszéki, gazdasági és szociális bizottsági, régiók bizottsága által hozott és ombudsmani határozat (HL L 197., 53. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 46. o.) 3. cikkének (2) bekezdése értelmében:
„A Hivatal támogathatja a Szerződések által vagy azokkal összhangban létrehozott intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket belső pályázataikkal, illetve az egyéb alkalmazottak kiválasztásával kapcsolatban.”
A jogvita előzményei
6 A felperesek a Bizottság harmadik országbeli képviseleteinek különböző egységeihez beosztott alkalmazottak.
7 2007. február 19‑i egyik feljegyzésében a Külkapcsolatok Főigazgatósága külszolgálatának igazgatója értesítette a képviseletek vezetőit, hogy 2007‑ben az EPSO a szerződéses alkalmazottak tekintetében tesztet végeztet (a továbbiakban: a külszolgálat feljegyzése). A feljegyzés úgy rendelkezett, hogy szerződéses alkalmazotti szakmai pályájukat kizárólag a teszteket sikeresen teljesítők folytathatják. A tesztek három részt tartalmaztak: egy verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő vizsgát, a második az Európai Unió ismeretére vonatkozott, míg az utolsó a kompetenciákra. A külszolgálat feljegyzése a következőképpen rendelkezett:
„A képviseletek valamennyi pályázóját ([külkapcsolatok]/ [a] III. és IV. csoport külszolgálata) tesztírásnak kell alávetni […]: verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő, az Európai Unió ismeretére vonatkozó és kompetencia teszteknek. A tesztek kizárólag spanyol, német, angol és francia nyelven állnak rendelkezésre, tekintet nélkül arra, hogy a tesztek kitöltéséhez választott nyelv a pályázók fő nyelve‑e, vagy sem […]
[…]
A tesztek nem kizáró jellegűek (mint az európai közösségi tisztviselők számára kiírt pályázatok esetében). Inkább az előírt képességek ismereti tesztjeinek kell tekinteni azokat, amelyek magukban foglalják a Közösség egy másik nyelvén történő munkavégzés képességét, az EU intézményei és azok tevékenységének megértését, valamint a képviseletek tevékenységi körének különleges kompetenciáit [külkapcsolatok]/[k]ülszolgálat.”
8 2007. március 28‑án az EPSO internetes honlapján közzétette az EPSO/CAST/EU/27/07. sz. pályázati felhívást (a továbbiakban: pályázati felhívás) olyan adatbázis létrehozása érdekében, amely szerződéses alkalmazotti kiválasztásra alkalmas pályázókra vonatkozik. Az adatbázist az intézményeknek és a közösségi ügynökségeknek, továbbá a Bizottság harmadik országbeli képviseleteinek szánták. A pályázati felhívás megemlíti többek közt:
„Azokat a jelölteket, akik megfelelnek a jelen pályázati felhívásban szereplő feltételeknek, 2007 tavaszának végén/nyarának elején általános kompetenciáikat, illetve különösen verbális és numerikus gondolkodási készségüket, továbbá Európai Uniós ismereteiket felmérő vizsgák letételére hívjuk fel. A pályázók a teszteket második nyelvükön írják meg, számot adva ezzel német, angol vagy francia nyelvi ismereteikről is.
[...]
A valamennyi vizsgát sikeresen teljesítő pályázók az intézmények és az ügynökségek felvételi igényei számára rendelkezésre álló adatbázisba kerülnek.”
9 2007. április 20‑án a Bizottság alelnöke és a Bizottság külkapcsolatokért felelős tagja a képviseletek hivatalban lévő alkalmazottaival többek közt a következőket közölte:
„A tesztek nem versenyvizsga jellegűek – a sikeres pályázók száma nincs korlátozva [–] mivel nem olyan módon kizáró jellegűek, mint egy versenyvizsga.
A teszt nagyobb hangsúlyt fektet a kompetenciák vizsgáira, mivel a képviseleti munka szempontjából ez a legfontosabb. A Bizottság azonban olyan szerződéses alkalmazottakat is vár, akik számot adnának az európai intézményekkel kapcsolatos ismeretükről, valamint a Közösség egy másik nyelvén történő munkavégzési képességükről […], amint arra a személyi állományra vonatkozó rendelkezések (RAA) is köteleznek; továbbá ezen elemek részét képezik egyúttal az EPSO tesztjeinek is.”
10 2007. május 25‑én az EPSO internetes oldalán a fent említett tesztek felépítésére és értékelésére vonatkozó általános információkat tett közzé. Ebben többek közt a következőket irányozták elő:
„A végleges adatbázisba való felvétel érdekében valamennyi pályázónak tesztek sorozatát kell teljesíteni:
– verbális gondolkodási […] és numerikus gondolkodási készség […];
– az Európai Unió ismerete […];
– különleges ismerete[k] (a pályázó által a pályázati iratban megjelölt érdeklődési körben).”
11 A tesztek felépítésére és értékelésére vonatkozó általános információk hozzáteszik:
„A tesztek eredményeit összesíteni kell; az egyes tesztek viszonyított súlya az alábbiak szerint alakul:
i. verbális és numerikus gondolkodási készség az összpontszám 30%‑a;
ii. az Európai Unió ismerete az összpontszám 20%‑a;
iii. különleges ismeretek az összpontszám 50%‑a.”
12 Végül a tesztek felépítésére és értékelésére vonatkozó általános információk kiemelték, hogy az adatbázisba való bekerülési jogot biztosító „belépési küszöbök” a IV. csoport esetében:
– a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt minimumkövetelményére vonatkozóan: 50%;
– a különleges ismereteket mérő teszt minimumkövetelményére vonatkozóan: 55%;
– a valamennyi teszt összesített eredménye vonatkozásában: 60%.
13 Valamennyi felperes pályázóként szerepelt e válogatási eljárás során, „külkapcsolatok” besorolási profilban (a továbbiakban: CAST 27/RELEX).
14 A pályázati felhívás tesztjeinek megírására 2007. július 13‑án került sor.
15 2007. október 25‑én valamennyi felperest értesítették arról, hogy a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt minimumkövetelményét el nem érő osztályzat miatt nem feleltek meg (a továbbiakban: megtámadott határozatok).
16 Az EPSO a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt 31. és. 46. sz. kérdésének semlegesítéséről határozott. A felek egyetértenek abban, hogy e semlegesítés a felperesekre nézve nem bírt semmilyen következménnyel.
17 2007. október 30. és november 25. között az F‑20/08. és F‑34/08. sz. ügyben benyújtott keresetek felperesei a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt bizonyos kérdéseinek nem megfelelő mivolta miatt eredményeik felülvizsgálatára vonatkozó felszólalást intéztek az EPSO‑hoz.
18 2007. november 9‑e és 2008. január 22‑e között az EPSO elutasította a felperesek F‑20/08. és F‑34/08. sz. ügyben benyújtott kereseteiben foglalt igényeit.
19 2008. január 25‑én a felperesek az F‑20/08. és F‑34/08. sz. ügyben benyújtott kereseteikben „kiterjesztett panaszt” nyújtottak be, míg az F‑75/08 sz. ügyben benyújtott kereset további felperesei hasonló panaszokat fogalmaztak meg az őket érintő megtámadott határozatokkal szemben.
20 2008. február 19‑én az F‑20/08. sz. ügyben benyújtott kereset felperesei a Közszolgálati Törvényszékhez fordultak. Az F‑34/08. sz. ügyben benyújtott kereset felperese 2008. március 11‑én tette ugyanezt.
21 2008. május 20‑án a szerződések megkötésére jogosult hatóság (a továbbiakban: AHCC) az összes, január 25‑én benyújtott panaszt, illetve „kiterjesztett panaszt” elutasította. 2008. szeptember 1‑jén az F‑20/08. és F‑34/08. sz. ügyben benyújtott keresetek felperesei – az F‑75/08. sz. ügyben benyújtott kereset további felpereseivel közösen – a megtámadott határozatok ellen egyrészt egy második, másrészt pedig egy önálló keresetet nyújtottak be. A kérelmet F‑75/08. hivatkozási számon iktatták.
A felek kérelmei és az eljárás
22 Az F‑20/08., F‑34/08. és F‑75/08. sz. ügy felperesei azt kérik, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatokat;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
23 Az F‑75/08. sz. ügyben a felperesek, kérelmük első jogalapjában, azt is kérték, hogy a Közszolgálati Törvényszék nyilvánítsa jogellenesnek a végrehajtási rendelkezések 5. cikke (1) bekezdésének d) pontját.
24 A Bizottság az F‑20/08. és F‑34/08. sz. ügyekben azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a kereseteket mint elfogadhatatlanok, másodsorban, mint megalapozatlanokat;
– kötelezze a felpereseket a költségek viselésére.
25 A Bizottság az F‑75/08. sz. ügyben azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felpereseket a költségek viselésére.
26 Az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az eljárást lezáró határozat meghozatala érdekében a harmadik tanács elnöke 2008. július 1‑jén hozott határozatával az eljárási szabályzat 46. cikkének 1. §‑a alapján az F‑20/08. és F‑34/08. sz. ügyeket egyesítette.
27 A szóbeli eljárás lefolytatása, valamint az eljárást lezáró határozat meghozatala érdekében a harmadik tanács elnöke 2009. február 3‑án hozott határozatával az eljárási szabályzat 46. cikkének 1. §‑a alapján egyrészről az F‑20/08. és F‑34/08. sz. egyesített ügyeket, másrészről az F‑75/08. sz. ügyet egyesítette.
A jogkérdésről
1. Az F‑75/08. sz. ügyben benyújtott kereseti kérelem első jogalapjáról
28 Az F‑75/08. sz. ügyben benyújtott kereseti kérelmük első pontjában a felperesek azt kérték a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy nyilvánítsa jogellenesnek a végrehajtási rendelkezések 5. cikke (1) bekezdésének d) pontját. Jóllehet sérelmet okozó egyedi aktus megsemmisítésére irányuló kérelem elbírálása keretében a közösségi bíróság valóban jogosult közbevetőlegesen megállapítani a megtámadott határozat alapjául szolgáló általános jellegű rendelkezés jogellenességét, ítéletei rendelkező részében azonban a Közszolgálati Törvényszék nem jogosult ilyen jellegű megállapítások megtételére (a Közszolgálati Törvényszék F‑134/07. és F‑8/08. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. június 4‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 38. pontja).
2. A keresetek elfogadhatóságáról
29 A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a felperesek által 2007. október 30‑a és november 25‑e között az F‑20/08. és F‑34/08. sz. ügyben benyújtott keresetekben előterjesztett kérelmek egyszerű felülvizsgálati kérelmek. A 2008. január 25‑i, úgynevezett „kiterjesztett panaszokat” szintén a fent említett felperesek által benyújtott első panaszként kell értelmezni. Ez utóbbiak (különösen a 2009. február 19‑i és a március 11‑i) képezték tehát a Közszolgálati Törvényszék elé került F‑20/08. és F‑34/08. sz. ügyben benyújtott kereseteket, anélkül azonban, hogy a felperesek megvárták volna az AHCC panaszra adott válaszát, mivel ez utóbbi csak 2008. május 20‑án avatkozott be. Következésképpen e kérelmek idő előttieknek és elfogadhatatlanoknak minősülnek.
30 Eljárási irataiban a Bizottság egyúttal úgy ítéli meg, hogy az F‑75/08. sz. ügyben benyújtott kereset perfüggőség okán elfogadhatatlan, mivel azt az F‑20/08. és F‑34/08. sz. ügyben benyújtott keresetek felperesei terjesztették elő, akik viszont – ugyanarra a jogalapra hivatkozva – már kérték ugyanazon megtámadott határozatok megsemmisítését. A tárgyaláson azonban a Bizottság e kifogásról azon oknál fogva mondott le, miszerint a perfüggőség miatti elfogadhatatlanság nem alkalmazható, amennyiben már maga az első kereset elfogadhatatlan.
31 Végül a Bizottság hangsúlyozza, hogy az F‑75/08. sz. ügyben benyújtott kereset 34 felperese elvesztette az eljáráshoz fűződő érdekét, mivel azt követően, hogy 2008‑ban sikeres felvételi vizsgát tettek, bekerültek az intézmények és a közösségi ügynökségek felvételi igényei számára rendelkezésre álló adatbázisba, miközben mindvégig szerződésben álltak.
32 Az ítélkezési gyakorlatból azonban az következik, hogy a közösségi bíróságnak – az egyes esetek körülményeire tekintettel – jogában áll vizsgálni, hogy a gondos igazságszolgáltatás igazolja‑e a kereset anélkül való érdemi elutasítását, hogy az alperes által beterjesztett elfogadhatatlansági kifogás tárgyában előzetes döntés születne (a Bíróság C‑23/00. P. sz., Tanács kontra Boehringer ügyben 2002. február 26‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑1873. o.] 51. és 52. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑367/03. sz., Yedaş Tarim ve Otomotiv Sanayi ve Ticaret kontra Tanács és Bizottság ügyben 2006. március 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑873. o.] 30. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑134/06. sz., Bordini kontra Bizottság ügyben 2008. április 8‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 56. pontja, valamint a fent hivatkozott Andjemian és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. pontja). Mielőtt a jelen ügy elfogadhatatlansági kifogásai tárgyában nyilatkozna, a Közszolgálati Törvényszék – az ügy körülményeire tekintettel – úgy ítéli meg, hogy először a jogvita érdemét kell megvizsgálni.
3. Az ügy érdeméről
33 Három keresetük alátámasztására a felperesek azonos érveket hoznak fel. A kérelmeikben kifejtettekre tekintettel meg kell állapítani, hogy valójában három jogalapra hivatkoznak. Az első jogalap az RAA 82. cikke (5) bekezdésének, a végrehajtási rendelkezéseknek és a pályázati felhívásnak a megsértésére, illetve azon alapelvre vonatkozik, amely szerint a kiválasztási eljárásoknak a legmegfelelőbb alkalmazottak kiválasztását kell biztosítaniuk. A második jogalap az egyenlő bánásmód elvének megsértéséhez kapcsolódik. A harmadik jogalap az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 1d. cikkéből és az indokolási kötelezettségből származik.
Az első jogalapról, amely az RAA 82. cikkének (5) bekezdésének, a végrehajtási rendelkezéseknek, a pályázati felhívásnak, valamint azon alapelvnek a megsértésére vonatkozik, amely szerint a kiválasztási eljárásoknak a legmegfelelőbb alkalmazottak kiválasztását kell biztosítaniuk
A felek érvei
34 A felperesek azt állítják, hogy – a külszolgálat feljegyzése, valamint a Bizottság alelnöke és a Bizottság külkapcsolatokért felelős tagjának levele alapján – a CAST 27/RELEX eljárás célja a pályázók Európai Unióval kapcsolatos ismereteinek, a képviseleti munkakör betöltéséhez szükséges különleges ismereteiknek, valamint egy második közösségi nyelven történő munkavégzéshez szükséges képességeinek a felmérése volt. Ezenfelül a külszolgálat feljegyzése nem utalt verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő kiválasztó vizsga lefolytatására.
35 A felperesek ebből arra következtetnek, hogy e vizsga összeegyezhetetlen volt a Bizottság által szorgalmazott kiválasztási célokkal. Méginkább az volt e vizsga kizáró jellege.
36 A felperesek továbbá úgy vélik, hogy a végrehajtási rendelkezések 5. cikke (1) bekezdésének d) pontja nem tartalmazza, hogy valamennyi, tesztet kitöltő pályázónak verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő kiválasztó vizsgát kellene tennie. Márpedig a jelen esetben e kizáró jelleg önkényes. Egyrészt ez nem vonatkozik az Európai Uniós ismeretekkel kapcsolatos tesztre. Másrészt érthetetlen, hogy azok az alkalmazottak, akik már a Bizottság szolgálatában állnak, és már letették általános alkalmassági vizsgáikat, olyan teszt alapján lennének kirekesztve, amely semmiféle iránymutatást nem nyújt képesítéseik és kompetenciáik vonatkozásában. Harmadrészt nem vették figyelembe azt a tényt, hogy a már hosszú szakmai tapasztalattal rendelkező jelentkezők a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő tesztek terén kevésbé járatosak, mint más, fiatalabb pályázók.
37 Az F-75/08. sz. ügyben a felperesek „a személyzeti szabályzat 27. cikkéből és az RAA 15. [cikkéből]” (amelyeket a rendelkezés tartalmára tekintettel úgy kell értelmezni, mint az RAA 12. cikkét) végül olyan alapelvre következtettek, amely szerint a kiválasztási eljárásoknak arra kell törekedniük, hogy biztosítsák a legmegfelelőbb alkalmazottak kiválasztását. Kitérnek arra, hogy tevékenységüket a Bizottság képviseleteinek különböző egységeinél végezve bizonyították alkalmasságukat, továbbá fenntartják, hogy a végrehajtási rendelkezések ellentétesek ezen alapelvvel, amennyiben azokat úgy kell értelmezni, hogy olyan kiválasztó vizsgák lebonyolítását írják elő, amelyek nem kizárólag értékeken alapulnak.
38 A Bizottság válaszában kifejti, hogy a végrehajtási rendelkezések 5. cikkének (1) bekezdése verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő kiválasztó vizsgát ír elő. Kihangsúlyozza, hogy mind a pályázati felhívás, mind a tesztek felépítésére és értékelésére vonatkozó általános információk egyértelműen tartalmazták, hogy kizárólag a valamennyi tesztet sikerrel teljesítő pályázók kerülhetnek be az adatbázisba.
39 A verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő vizsga célja az, hogy kiválassza azokat a személyeket, akik ugyan széles körű ismeretekkel és különleges kompetenciákkal rendelkeznek, de nincsenek birtokában az azok használatához szükséges készségeknek. A Bizottságnak ezáltal lehetősége nyílik meggyőződni arról, hogy a kiválasztott alkalmazottak alkalmasak‑e beosztások széles körének betöltésére. E követelmény különösen fontos a képviseleteknél dolgozók számára, mivel e szolgálat érdekei megkövetelik a rendszeres rotációt. A verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő vizsga végül elősegíti a külső és a már alkalmazásban lévő pályázók közötti egyenlő bánásmód biztosítását, ez utóbbiak ugyanis nem rendelkeznek semmiféle különleges jogosultsággal a tesztek bizonyos típusának megválasztását illetően.
40 A Bizottság állítása szerint továbbá a tesztek felépítésére és értékelésére vonatkozó általános információkból is kitűnik, hogy a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő vizsga az összes teszt vonatkozásában mindössze 30%‑ban jött számításba, valamint a súlya is kisebb volt a különleges ismereteket mérő tesztnél, amely az összpontszám kiszámításánál 50%‑ot ért.
41 A Bizottság egyúttal fenntartja, hogy nincs ellentmondás a pályázati felhívás, a külszolgálat feljegyzése, valamint a Bizottság alelnöke és a Bizottság külkapcsolatokért felelős tagjának levele között. Különösen ez utóbbi levél, amely kizárólag azt közölte, hogy a tesztek nem vezethetnek a pályázók összehasonlító vizsgálat általi kirekesztéséhez, mint az olyan pályázatok esetében, ahol a jelöltek száma előzetesen meghatározott. A fent említett levél nem tartalmazott olyat, hogy a pályázók fel lennék mentve az összes vizsga sikeres letételének kötelezettsége alól. E levélnek és a külszolgálat feljegyzésének mindössze az volt a célja, hogy felhívja a helyben lévő alkalmazottak figyelmét, ösztönözve őket a tesztírásban való részvételre. Nem mentesítették az érintett szolgálatokat a végrehajtási rendelkezések 5. cikke, valamint a pályázati felhívás betartása alól, továbbá nem biztosítottak semmilyen jogot az érintett alkalmazottak számára.
42 Végül a Bizottság elfogadhatatlannak ítélte a panaszt, amely szerint a végrehajtási rendelkezések ellentétesek az RAA‑val, amennyiben azokat úgy értelmezzük, hogy olyan kiválasztó vizsgák lebonyolítását írja elő, amelyek nem kizárólag érdemeken alapulnak. Ez az érv a 2008. január 25‑i panaszokban nem szerepelt, mivel azok csupán azt állították, hogy a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt kizáró jellege nem egyeztethető össze a szóban forgó felvételi vizsga különös céljával. Ezen túlmenően az érv pontatlan volt. A szerződéses alkalmazottak felvételi követelményeinek meghatározása vonatkozásában az RAA 82. cikkének (6) bekezdése mindenesetre széles körű mérlegelési jogot biztosít az AHCC számára, továbbá a már kifejtett indokok miatt a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt kizáró jellege összhangban áll a szolgálat érdekeivel.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
– Előzetes észrevétel
43 Az RAA 82. cikkének (6) bekezdése valamennyi intézmény számára széles körű mérlegelési jogot biztosít arra, hogy meghatározzák a fent említett RAA 3a. cikke szerinti szerződéses alkalmazottak kiválasztási eljárása lebonyolításának feltételeit.
44 A Bizottság a végrehajtási rendelkezések meghozatalakor e felhatalmazás alapján járt el. Ez utóbbi 5. cikke (1) bekezdésének d) pontja egyebek közt kimondja, hogy „[a] pályázókat […] a pályázók általános képességeit felmérő teszteknek kell alávetni, nevezetesen verbális és numerikus gondolkodási készség terén”. Ugyanezen rendelkezés hozzáteszi, hogy a pályázók bekerülnek az intézmények és a közösségi ügynökségek számára rendelkezésre álló adatbázisba, feltéve hogy „sikeresen teljesítették a teszteket”.
45 Anélkül, hogy el kellene dönteni azt a kérdést, hogy valamennyi tesztnek rendelkeznie kell‑e kizáró jelleggel, az alkalmazott kifejezésekből mindenesetre kitűnik, hogy a végrehajtási rendelkezések 5. cikke a szerződéses alkalmazottak kiválasztását ahhoz a feltételhez köti, hogy a pályázók legalább összességében sikeresen teljesítsék a felvételi teszteket; a cikk továbbá nem tiltja, hogy egyes tesztek önmagukban véve kizáró jellegűek legyenek.
46 Az EPSO a végrehajtási rendelkezések 5. cikkére utalva tette közzé a pályázati felhívást, valamint a tesztek felépítésére és értékelésére vonatkozó általános információkat. A pályázati felhívás kiemelte, hogy a pályázókat „különösen […] gondolkodási készségüket […] felmérő vizsgák letételére hívjuk”, és hogy „a valamennyi vizsgát sikeresen teljesítő pályázók […] adatbázisba kerülnek be”, amit a fenti 44. pont említ. Továbbá a tesztek felépítésére és értékelésére vonatkozó általános információk a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő vizsga vonatkozásában a minimumkövetelményt 50%‑ban határozták meg.
47 A felperesek ugyanakkor azt állítják, hogy a végrehajtási rendelkezések 5. cikke ellentétes a személyzeti szabályzat 27. cikkéből és az RAA 12. cikkéből levezetett alapelvvel, amely szerint a kiválasztási eljárásoknak arra kell törekedniük, hogy biztosítsák a legmegfelelőbb alkalmazottak kiválasztását, amennyiben azt úgy kell értelmezni, hogy engedélyezi a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt lebonyolítását, amely ráadásul kizáró jellegű.
– A végrehajtási rendelkezések 5. cikke ellen benyújtott jogellenességi kifogásról
48 A felperesek által előterjesztett jogellenességi kifogás elfogadhatatlan, másodsorban pedig megalapozatlan.
49 Először is, a jelen keresetben a felperesek nem hivatkozhattak érvényesen e jogellenességi kifogásra. A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti közigazgatási panasz és a későbbi kereset közti azonosság követelménye – elfogadhatatlanság terhe mellett – ugyanis azt írja elő, hogy a közösségi bíróság elé terjesztett jogalapra már az előzetes eljárás során is hivatkozzanak, annak érdekében, hogy az AHCC‑nek legyen lehetősége – kellő alapossággal – megismerni azokat a kifogásokat, amelyeket az érdekelt az általa megtámadott döntéssel szemben megfogalmazott (a Bíróság 58/75. sz., Sergy kontra Bizottság ügyben 1976. július 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 1976., 1139. o.] 32. pontja és a 133/88. sz., Del Amo Martinez kontra Parlament ügyben 1989. március 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1989., 689. o.] 9. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑135/05. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 29‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑297. o., II‑A‑2‑1527. o.] 32. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑76/06. sz., Tsirimokos kontra Parlament ügyben 2007. november 13‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 45. pontja). Az AHCC‑vel tehát megfelelően közölni kell a panaszos által benyújtott panaszt annak érdekében, hogy számára egy esetleges békés rendezési módot tudjon javasolni (a fent hivatkozott Campoli kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 32. pontja, a fent hivatkozott Tsirimokos kontra Parlament ügyben hozott ítélet 45. pontja).
50 A tág értelmezhetőség ellenére meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben – a felperesek által az F‑20/08. és F‑34/08. sz. ügyben benyújtott keresetekben – 2007. október 30‑a és november 25‑e között felvetett jogviták, valamint a 2008. január 25‑i „kiterjesztett panaszok” nem vitatják a végrehajtási rendelkezések jogszerűségét. Az első kérelmek főként a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt nehézségét, illetve olykor szelektív jellegét bírálták, anélkül hogy azt összekapcsolták volna a végrehajtási rendelkezésekkel. A „kiterjesztett panaszok” – a részletesebb érvelés ellenére – mindössze azt állítják, hogy a vitatott vizsgák természete nem felel meg a válogatás céljainak, „ahogyan azokat a támogató szolgálat, [a Bizottság ale]lnöke és a [Bizottság] külkapcsolatokért felelős [t]agja lefektette”, a felvételi eljárás alapját nem kérdőjelezik meg.
51 Másodsorban, a végrehajtási rendelkezések 5. cikke ellen benyújtott jogellenességi kifogás mindenféleképp megalapozatlan.
52 A személyzeti szabályzat 27. cikke és az RAA 12. cikke – amelyekre a felperesek érvelésüket alapozták – valóban nem vonatkozik az RAA 3a. cikke szerinti szerződéses alkalmazottakra. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az RAA 82. cikke alapjául szolgáló azon elv, amelyre a felperesek hivatkoztak, és amely szerint az intézményeknek a legmegfelelőbb alkalmazottakat kell kiválasztaniuk, valamennyi intézmény számára széles körű mérlegelési jogot biztosít, hogy meghatározza a pályázók kiválasztásának feltételeit, tekintettel a szolgálat érdekeire (lásd a fenti 43. pontot).
53 A Bizottság viszont kifejti, hogy a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő vizsga célja azon személyek pályázatának kirekesztése, akik – feltételezve, hogy rendelkeznek a megpályázott beosztással kapcsolatos széles körű és különleges ismeretekkel – nincsenek birtokában az azok használatához szükséges készségeknek. Hozzáteszi, hogy ez a vizsga lehetővé teszi számára, hogy meggyőződjön arról, hogy a kiválasztott alkalmazottak, valamint az időlegesen, határozott idejű szerződés alapján foglalkoztatottak alkalmasak‑e beosztások széles körének betöltésére. A Bizottság kiemeli továbbá, hogy ez a követelmény különösen fontos a képviseleteknél történő munkavégzés iránt folyamodó alkalmazottak esetében, mivel e szolgálat érdekei megkövetelik a rendszeres rotációt. A felperesek e magyarázatok érvényességét nem vonták kétségbe. Sőt, helytállóságuk elfogadhatónak tűnik. Ugyanis nem felesleges annak megállapítása, hogy a legjobb pályázók kiválasztása – a hivatal számára – olyanok felkutatását jelenti, akik a lényeges ismereteket a szellemi képességgel oly módon egyesítik, hogy azokat változó körülmények között tudják alkalmazni.
54 Mindebből az következik, hogy a végrehajtási rendelkezések 5. cikke (1) bekezdésének d) pontja nem sérti azt az elvet, amely az RAA 82. cikke alapjául szolgál, miután ez utóbbi nem tiltja a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő tesztek lebonyolítását.
55 Következésképpen el kell utasítani a végrehajtási rendelkezések 5. cikke ellen benyújtott jogellenességi kifogást.
– A jelen esetben előírt verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt jogszerűtlenségéről
56 A felperesek vitatják, hogy jelen esetben az EPSO jogosult lett volna számukra verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő tesztet előírni. E tekintetben főleg a külszolgálat feljegyzésére, a Bizottság alelnöke és a Bizottság külkapcsolatokért felelős tagjának levelére, valamint helyzetük különlegességére hivatkoznak.
57 A RAA 82. cikkének (5) és (6) bekezdése szerint az EPSO segítséget nyújt az egyes intézmények számára a szerződéses alkalmazottak kiválasztási eljárásainak meghatározása és lebonyolítása tekintetében, tiszteletben tartva a fent említett intézmények által meghatározott általános feltételeket. A végrehajtási rendelkezések 5. cikke (1) bekezdésének c) pontjából és 5. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik továbbá, hogy az EPSO‑nak tiszteletben kell tartania az AHCC által megkövetelt képességek leírását, valamint a szükséges különleges végzettségeket.
58 E rendelkezésekből, valamint a 2002/620 határozat 3. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a tesztek szervezése terén az EPSO jelentős mozgástérrel rendelkezik.
59 Ennek kapcsán előzetesen meg kell jegyezni, hogy a külszolgálat feljegyzése, valamint kisebb mértékben a Bizottság alelnöke és a Bizottság külkapcsolatokért felelős tagjának levele nem volt egyértelmű arra vonatkozóan, hogy a vitatott tesztek „kizáró jellegűek”‑e. Célszerű azonban ezeket úgy értelmezni, mint amelyek nem fosztják meg hasznosságuktól a kiválasztási vizsgákat. A végrehajtási rendelkezések 5. cikke fényében e feljegyzést és e levelet úgy kell értelmezni, mint amelyek a szerződéses alkalmazottak kiválasztását minimum (lásd a fenti 45. pontot) a tesztek összességében véve sikeres teljesítésének rendelik alá. A külszolgálat állításai, a Bizottság alelnökének és a Bizottság külkapcsolatokért felelős tagjának egyoldalú kijelentései ugyanis nem sértik a biztosok testülete által elfogadott végrehajtási rendelkezéseket.
60 A Bizottság tehát joggal hangsúlyozta, hogy a külszolgálat feljegyzését, valamint a Bizottság alelnöke és a Bizottság külkapcsolatokért felelős tagjának levelét lehetett úgy értelmezni, mint amelyek nem jelezték a vitatott tesztek pályáztatáshoz hasonló kizáró jellegét abban az esetben, ha a jelöltek száma nincs előzetesen meghatározva, azonban azt sem tartalmazták, hogy e tesztek nem kizáró jellegűek.
61 A külszolgálat feljegyzésének, valamint a Bizottság alelnöke és a Bizottság külkapcsolatokért felelős tagja levelének ezen olvasata megfelel a felvételi vizsgák céljának, valamint összhangban áll a végrehajtási rendelkezések 5. cikkével.
62 Következésképpen a külszolgálat feljegyzése, valamint a Bizottság alelnöke és a Bizottság külkapcsolatokért felelős tagjának levele nem teszi lehetővé annak kimondását, hogy kizáró jellegű, szövegértési készséget és matematikai‑logikai készséget vizsgáló teszt előírásával az EPSO megsértette volna feladatainak a Bizottság által kijelölt határait.
63 Másrészt, a legjobb pályázók kiválasztásának szükségessége kapcsán meg kell jegyezni, hogy a pályázati felhívás jelzi – amint arra a külszolgálat feljegyzése is utal –, hogy a teszteket valamennyi pályázó a második nyelvén tölti ki. Továbbá, bár kizáró jellegű, a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő vizsga összességében kisebb jelentőséggel bír, mint az ismereti vizsgák. Az összpontszámnak mindössze 30%‑át teszi ki. Kizáró jellege ellenére, kisebb súllyal esett latba, mint a különleges ismereti teszt, amely szintén kizáró jellegű, és amely esetében a sikerességi küszöböt 55%‑ban határozták meg, továbbá az összpontszám kiszámításánál 50%‑ot tett ki. Az „EU ismerete” tesztet sem szabad továbbá könnyelműen kezelni. Még ha e teszt önmagában nem is kizáró jellegű, az összpontszámhoz 20%‑kal járul hozzá. Az e teszt során elért rossz eredmény is befolyásolhatta a pályázok összesített eredményét, miután a tesztek összességére vonatkozó minimumkövetelményt 60%‑ban állapították meg.
64 Végül ki kell emelni, hogy a „külkapcsolatok” besorolási profil különleges felvételi vizsgáinak lebonyolítása, a különleges ismeretek teszt és a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt kizáró jellege, valamint az a körülmény, hogy ezek az összpontszám 80%‑át teszik ki, míg az általános ismereti teszt nem kizáró jellegű és az összértéknek mindössze 20%‑át jelenti, alátámasztják, hogy az EPSO kiemelten kívánja kezelni azoknak az alkalmazottaknak a kiválasztását, akik egyrészről a külkapcsolatok területén különleges kompetenciákkal rendelkeznek, másészről pedig olyan használható gondolkodási készséggel rendelkeznek, amely adott esetben eltérő követelményekkel szemben is képessé teszi őket a válaszadásra.
65 E pontosítások fényében meg kell állapítani, hogy az őket megillető hatáskörök gyakorlása során a jelen ügyben sem a Bizottság, sem az EPSO nem lépte túl széles körű mérlegelési jogának határait akkor, amikor verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt lebonyolítását irányozta elő, amikor ennek kizáró jelleget biztosított, valamint amikor előírta ezeket a már foglalkoztatásban álló alkalmazottak számára.
66 Mindezeket figyelembe véve az első jogalap megalapozatlan, következésképpen el kell utasítani.
Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére vonatkozó, második jogalapról
A felek érvei
67 A felperesek először megjegyzik, hogy a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt gyenge színvonalú volt, amint azt a 46. sz. kérdés semlegesítése tanúsítja. E gyenge minőség jelentősen befolyásolja eredményeiket, mivel túl sok időt töltöttek el a nem egyértelmű kérdésekkel, amely megzavarta őket a vizsga további menetét illetően.
68 A felperesek másrészt hangsúlyozzák, hogy az összes semlegesített kérdés miatt valamennyi pályázó számára járó többletpont nem tette lehetővé az egyenlő bánásmód és a vizsgák tárgyilagosságának biztosítását.
69 A felperesek kitérnek arra is, hogy az EPSO a különböző profilokra vonatkozó kompetencia tesztekben 153 kérdést semlegesített. Különösen a következő profilokat érintő tesztekre hivatkoznak: „vidékfejlesztés, élelmiszerbiztonság és környezet”, „gazdaságfejlesztés, magán- és kereskedelmi szektor” és a „jó kormányzás és biztonság”. E kérdéseknél a mindenki számára biztosított egy pont a vizsgák természetét alapvetően befolyásoló következményekkel járt, valamint sértette a pályázók közti egyenlő bánásmódot. E juttatás ugyanis épp azokat a pályázókat hozta előnyös helyzetbe, akik olyan kompetenciák profiljait választották, amelyekben semlegesítették a kérdéseket, szemben azokkal a pályázókkal, akik olyan egyéb profilokat választottak, amelyeket nem érintett semlegesítés. Tekintettel továbbá a semlegesített kérdésekre, a különleges ismeretek teszt a fent említett profilok esetében csupán másodlagos szerepet játszott. Végül pedig az EPSO csak bizonyos nyelvek esetében semlegesített kérdéseket. E gyakorlat hátrányos helyzetbe hozta azokat a pályázókat, akik más nyelveken vizsgáztak, mivel nekik válaszolniuk kellett ezekre a kérdésekre.
70 A Bizottság válaszában rámutatott arra, hogy az EPSO, ahogy a vizsgabizottság is, széles körű mérlegelési jogot élvez. E a mozgástér különösen akkor érvényesül, amikor olyan vizsgák lebonyolítása során merülnek fel rendellenességek vagy hibák, amelyeket a résztvevők nagy száma miatt – a gondos ügyintézés és az arányosság elvével összhangban – nem lehet újrakezdeni.
71 A Bizottság szerint a vizsgák nagyobb részének megismétlése a jelen esetben aránytalansághoz vezetett volna, így a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt 31. és 46. sz. kérdéseinek semlegesítéséről rendelkező határozat jogszerű volt.
72 A Bizottság mindenesetre vitatja, hogy a kérdések semlegesítése hátrányosan megkülönböztette volna a felpereseket.
73 A Bizottság egyrészt azzal érvel, hogy a pályázók közötti egyenlő bánásmód a vitatott vizsgák esetében nem olyan módon merül fel, mint egy pályázat során, mivel a jelöltek számát előzetesen nem határozták meg, továbbá összehasonlító vizsgálat sem volt.
74 A Bizottság másrészt ragaszkodik ahhoz, hogy a problémát okozó kérdések semlegesítése az egyes csoportokon és az egyes profilokon belül tiszteletben tartotta az egyenlő bánásmód elvét.
75 A „külkapcsolatok” besorolási profil részeként lebonyolított, verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő teszt kapcsán a Bizottság harmadrészt rávilágít arra, hogy a 46. sz. kérdés megfogalmazásában lévő hiba csupán az angol nyelvű változatot érintette. Ennélfogva az úgynevezett zavar is, amely állítólag elbizonytalanította a felpereseket, csupán azokat az alkalmazottakat érintette, akik a tesztet ezen a nyelven töltötték ki. A Bizottság emlékeztetett továbbá arra, hogy egy határozat jogszerűségének befolyásolására alkalmas hátrányos megkülönböztetés nem származhat az érdekeltek egyéni magatartásából. Végül rámutat arra, hogy bár a 46. sz. kérdést először egyedül angol nyelvű változatban semlegesítették, utána azonban a többi nyelvnél is, hogy ezáltal biztosítsák a pályázók közti egyenlő bánásmódot. A 31. sz. kérdést is ugyanilyen módon, mindenki tekintetében semlegesítették.
76 A különleges ismeretek tesztben szereplő kérdések semlegesítése vonatkozásában a Bizottság negyedrészt kifejti, hogy a felperesek egyike sem felelt meg a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő vizsgán, és hogy ez a körülmény megkülönbözteti őket a többi pályázótól. Nekik nem fűződött tehát semmiféle érdekük ahhoz, hogy bírálják a különleges ismeretek teszt kérdései semlegesítésének megalapozottságát.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
77 Az ítélkezési gyakorlat elismeri a vizsgabizottság széles mérlegelési jogkörét, amikor nagyszámú résztvevővel folyó nyílt versenyvizsga lebonyolítása során merülnek fel olyan szabálytalanságok vagy hibák, amelyeket – a gondos ügyintézés és az arányosság elvével összhangban – nem lehet a versenyvizsga vizsgáinak megismétlésével orvosolni (az Elsőfokú Bíróság T‑167/99. és T‑174/99. sz., Giulietti és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. május 2‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑93. és II‑441. o.] 58. pontja).
78 Jóllehet az EPSO nem vizsgabizottság, illetve a vitatott teszt sem képezte a versenyvizsga részét, ezen ítélkezési gyakorlat kiterjeszthető rá, mivel az EPSO jelentős mozgástérrel rendelkezik a tesztek szervezése terén (lásd a fenti 58. pontot).
79 Másfelől nem vitatott, hogy a pályázati felhívás a jelen esetben jelentős számú pályázót vonzott.
80 A problémát okozó kérdésekkel szembesülve az EPSO ebben a helyzetben dönthetett úgy, hogy egyedül e kérdések semlegesítése célravezető, mivel az összes teszt újrakezdésének elrendelése aránytalan és a gondos ügyintézés elvével ellentétes lett volna.
81 Igazolni kell azonban, hogy a semlegesítés alkalmazott módszere nem sértette a pályázók közti egyenlő bánásmódot.
82 Az állandó ítélkezési megfelelően az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt (a Bíróság C‑227/04. P. sz., Lindorfer kontra Tanács ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑6767. o.] 63. pontja, valamint a C‑71/07 P. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2008. július 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑5887. o.] 50. pontja). Az egyenlő bánásmód elvének megsértése feltételezi továbbá, hogy a vitatott eljárás bizonyos személyeket másokhoz képest hátrányos helyzetbe hoz (a Bíróság 17/61. és 20/61. sz., Klöckner-Werke et Hoesch kontra Főhatóság egyesített ügyekben 1962. július 13‑án hozott ítélete [EBHT 1962., 615., 652. o.], valamint a C‑127/07. sz., Arcelor Atlantique et Lorraine és társai ügyben 2008. december 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2008.., I‑9895. o.] 39. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑351/02. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben 2006. április 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2006.., II‑1047. o.] 137. pontja).
83 A jelen ügyben egyúttal emlékeztetni kell arra, hogy az érdeklődés kifejezése iránti felhívásban sem a Bizottság, sem az EPSO nem határozta meg előzetesen a sikeres pályázók korlátozott számát. Következésképpen a válogató tesztek nem járnak semmiféle közvetlen összehasonlítással a pályázók között. Amint azt a Bizottság kiemeli, a tekintetükben alkalmazandó egyenlő bánásmód tehát nem olyan módon merül fel, mint egy versenyvizsga során.
84 Mindazonáltal még ilyen összefüggésben sem zárható ki, hogy a problémát okozó kérdések semlegesítése céljából többletpont adása minden olyan pályázónak, akik szembesültek e kérdésekkel, előnyösebb helyzetbe hozhatott bizonyos pályázókat annak lehetővé tételével, hogy könnyebben elérjék a vizsga sikeres teljesítéséhez szükséges küszöböt.
85 A szövegértési készséget és matematikai‑logikai készséget vizsgáló teszt kapcsán bizonyos, hogy kizárólag a 31. és 46. sz. kérdéseket semlegesítették. A felperesek hangsúlyozzák, hogy a 46. sz. kérdés számukra olyan mértékű problémát jelentett, amely megzavarta őket a vizsga további menetét illetően. A tárgyaláson kitértek arra, hogy néhány pályázó kihagyta ezt a kérdést, míg mások igyekeztek válaszolni rá. Ez a helyzet azonban – még ha feltételezzük is, hogy ez a kérdés bizonyos pályázókat jobban megzavart, mint másokat, olyannyira, hogy befolyásolta az egész teszt megoldására való képességüket – a nehézségekkel szembeni saját viselkedésük eredménye. A felperesek állításai nem arra utalnak, hogy a választott semlegesítési módszer hátrányosan megkülönböztette volna őket, hanem éppen ellenkezőleg, alátámasztják a köztük és a többi pályázó közti különbség fennállását (ezzel kapcsolatban lásd az Elsőfokú Bíróság T‑189/99. sz., Gerochristos kontra Bizottság ügyben 2001. január 17‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑11. és II‑53. o.] 26. pontját). Ezenkívül a két fent említett kérdést a teszt összes nyelvi változatában semlegesítették annak érdekében, hogy egyértelműen biztosítsák a pályázók közi egyenlő bánásmódot.
86 Másfelől hatástalanok a különböző profilokra vonatkozó különleges ismeretek tesztek 153. sz. kérdésének semlegesítése ellen benyújtott panaszok. A felpereseknek valóban nem sikerült a verbális és numerikus gondolkodási készséget mérő tesztjük, amelynek a kizáró jellege azonban elfogadható volt, amint azt az előző jogalap vizsgálata kimutatta.
87 A jelen feltételek mellett nem tűnik úgy, hogy az EPSO által alkalmazott megoldás, a problémát okozó kérdések semlegesítése, a felperesek hátrányára sértette volna meg a pályázók közti egyenlőséget.
88 Következésképpen a második jogalap megalapozatlan, ezért el kell utasítani.
A személyzeti szabályzat 1d. cikkének és az indokolási kötelezettségnek a megsértésére vonatkozó, harmadik jogalapról
A felek érvei
89 A felperesek azt állítják, hogy néhány olyan szabálytalanságot észleltek, amelyekből adódóan a megtámadott határozatok megsértették az egyenlő bánásmód elvét. Az Elsőfokú Bíróság T‑159/98. sz., Torre és társai kontra Bizottság ügyben 2001. április 24‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑83. és II‑395. o.) 46. és 47. pontjának, valamint a T‑24/01. sz., Staelen kontra Parlament ügyben 2003. március 5‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑79. és II‑423. o.) 47–58. pontjának megfelelően a Bizottság feladata annak bizonyítása, hogy e szabálytalanságok nem befolyásolták a vizsgák végeredményét. A Bizottság pedig nem terjesztett elő ilyen bizonyítékot.
90 A felek ebből az indokolási kötelezettség és a személyzeti szabályzat 1d. cikke (5) bekezdésének megsértésére következtettek.
91 A Bizottság azzal válaszol, hogy nem kell megcáfolnia a felperesek állításait, mivel nem hoztak fel olyan indokot, amely bármilyen hátrányos megkülönböztetésre utalna.
92 A Bizottság a F‑75/08. sz. ügyben benyújtott ellenkérelmében továbbá hangsúlyozza, hogy az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozó panasz az azt alátámasztó előterjesztés hiányában elfogadhatatlan. Mindenképpen alaptalan, miután a felperesek – a felvételi eljárás során a pályázóknak adott információkon, a 2007. október 30‑a és november 25‑e közt benyújtott „felülvizsgálati kérelemre”, valamint a 2008. január 25‑én benyújtott panaszokra adott válaszokon keresztül – ismerték a megtámadott határozatok alapjául szolgáló indokokat.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
93 Előzetesen meg kell jegyezni azt, hogy a felperesek harmadik jogalapjukat a személyzeti szabályzat 1d. cikkének (5) bekezdésére alapozzák, amely azonban nem alkalmazható a szerződéses alkalmazottakra.
94 Úgy tűnik továbbá, hogy e jogalap az első és a második jogalaphoz kapcsolódik. Miután a Közszolgálati Törvényszék megállapította, hogy ezek a 43. és az azt követő, valamint a 77. és az azt követő pontokban kifejtett indokok miatt megalapozatlanok, nem szükséges tovább vizsgálni azt, hogy a felperesek olyan szabálytalanságokat észleltek‑e, amelyek alapján feltételezhető, hogy a megtámadott határozatok megsértették az egyenlő bánásmód elvét. A jogalap hatástalan. Ugyanis, miután az előző két jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy a vizsgák lebonyolítása során semmiféle szabálytalanságot nem lehet megállapítani, a Bizottság kiindulhatott abból, hogy azokat elkövették, és nem kellett bizonyítania, hogy a fent említett vizsgák végeredményére nézve nem volt hatásuk, valamint hogy nem képezték hátrányos megkülönböztetés alapját.
95 Végül a jogalap nem mentes a kétértelműségtől. A megfogalmazásából, illetve különösen a fent hivatkozott Torre és társai kontra Bizottság, valamint a Staelen kontra Parlament ügyek ítéleteire történő hivatkozásból az következik, hogy a felperesek láthatóan azt kifogásolják, hogy a Bizottság a Közszolgálati Törvényszék előtt nem bizonyította azon hatás hiányát, amely révén az állítólagos szabálytalanságok befolyásolták a vitatott tesztek eredményét.
96 Amennyiben jól értelmezzük a jogalapot, akkor meg kell állapítani, hogy a felperesek abban tévesen értelmezik egyrészt az általuk hivatkozott indokolási kötelezettséget, amely – a személyzeti szabályzat 25. cikke, valamint az RAA 11. és 81. cikke értelmében – a Közszolgálati Törvényszék előtt megtámadható, sérelmet okozó közigazgatási határozatok elfogadásának szükségszerű formai követelménye, másrészt a kontradiktórius vitát, másrészt a védelemhez való jog olyan bírósági eljárás keretében történő gyakorlását, amelyre nézve a fent említett rendelkezések nem alkalmazhatók.
97 Következésképpen a harmadik jogalapot el kell utasítani.
98 Mindezek alapján a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
99 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a alapján – valamint ugyanezen szabályzat II. címe 8. fejezetének rendelkezéseire tekintettel – a pervesztes felek kötelesek a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a értelmében, ha az méltányosság alapján indokolt, a Közszolgálati Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
100 A jelen ítéletből az következik, hogy a felperesek pervesztesek lettek. A Bizottság továbbá kifejezetten kérte, hogy a felpereseket kötelezzék a költségek viselésére. A jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑a rendelkezéseinek alkalmazását, a felpereseket tehát kötelezni kell a költségek viselésére.
101 Számításba kell azonban venni azt a körülményt, amely szerint az F‑20/08. sz. ügyben benyújtott kereset felperesei, továbbá az F‑34/08. sz. ügyben benyújtott kereset felperese egyrészt előterjesztették a fent említett kereseteket, másrészt a F‑75/08. sz. ügyben benyújtott keresetet, amelyet a F‑75/08. sz. ügyben benyújtott kereset további felperesei szintén előterjesztettek.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék az F‑20/08., az F‑34/08. és az F‑75/08. sz. ügyekben benyújtott kereseteket elutasítja.
2) Jorge Apariciót és a többi, a mellékletben 1–18. sorszám alatt megjelölt felperest kötelezi az F-20/08. sz. ügy költségeinek, valamint az F‑75/08. sz. ügy költségei tizenkilenc negyvenhatodának viselésére. Anne Simont kötelezi az F‑34/08. sz. ügy költségeinek, valamint az F‑75/08. sz. ügy költségei egy negyvenhatodának viselésére. A mellékletben 19–40. és 42–46. sorszám alatt megjelölt felpereseket kötelezi az F‑75/08. sz. ügy költségei huszonhat negyvenhatodának viselésére.
Kanninen | Boruta | Van Raepenbusch |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. szeptember 29‑i nyilvános ülésen.
A jelen határozat szövege, továbbá a benne hivatkozott és az EBHT-ban még közzé nem tett közösségi bírósági határozatok a Bíróság honlapján érhetőek el: www.curia.europa.eu
MELLÉKLET
|
A felperesek nevét – nagy számukra tekintettel – a jelen melléklet nem tartalmazza. |