2024. február 5-én benyújtott kereset – Coöperatieve Rabobank kontra Bizottság

(T-57/24. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Coöperatieve Rabobank U.A. (Utrecht, Hollandia) (képviselő: R. Wesseling és F. Brouwer ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg az EUMSZ 101. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40512 – „euróban denominált kötvények” ügy) 2023. november 22-én hozott C (2023) 7811 bizottsági határozatot (a továbbiakban: Határozat);

másodlagosan, az EUMSZ 263. cikk alapján részlegesen semmisítse meg a Határozat 1. cikkét, az EUMSZ 261. cikk alapján pedig csökkentse a Határozat 2. cikkében kiszabott bírságot;

mindenesetre az EUMSZ 261. cikk alapján csökkentse a Határozat 2. cikkében kiszabott bírság összegét;

a Törvényszék eljárási szabályzatának 134. cikke alapján a Bizottságot kötelezze a felperes költségeinek, vagy másodlagosan a költségek megfelelő részének viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, elégtelen indokolást adott és/vagy tévesen értékelte a bizonyítékokat, amikor megállapította, hogy a Rabobank olyan magatartást tanúsított, amelynek célja a verseny korlátozása és/vagy torzítása volt az EUMSZ 101. cikk értelmében. Különösen,

a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a Határozatban megjelölt valamennyi üzenetváltás cél által korlátozza a versenyt;

a Bizottság állításai tévesen magukban foglalnak olyan üzenetváltásokat is, amelyek csak a Rabobank és a Deutsche Bank közötti partnerkereskedelmi ügyletekre vonatkoznak.

A második jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, elégtelen indokolást adott és/vagy tévesen értékelte a bizonyítékokat, amikor az EUMSZ 101. cikk alapján megállapította, hogy: a) a magatartás egységes célt vagy átfogó tervet követett, és b) az állítólagos jogsértés a releváns időszakban folyamatos volt. Különösen,

a Bizottság nem bizonyította, hogy az összes üzenetváltás a Határozatban állított versenyellenes tervet követte;

a Bizottság nem bizonyította kellőképpen, hogy az állítólagos versenyellenes kapcsolatfelvételek eltérő esetei olyan, megszakítás nélküli folyamatos jogsértést valósítanak meg, amely több mint tíz évig tartott.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság által a bírság meghatározása érdekében alkalmazott módszer sérti az 1/2003 rendelet 23. cikkét, a bírságkiszabási iránymutatást és az arányosság elvét. Különösen,

a Bizottság nem szabhat ki bírságot olyan időszakokra, amelyek során a jogsértés megszakadt;

a Határozatban kiszabott bírság aránytalan az állítólagos jogsértés súlyához és gazdasági jelentőségéhez képest, amely jogsértés igen kis számú állítólagos versenyellenes kapcsolatfelvételből áll, amelyek egy nagyon hosszú időtartományban oszlanak el;

az „eladások értéke” szempontjából a Határozatban alapul vett helyettesítő érték jelentősen túlbecsüli a Rabobank bevételeit, ezáltal pedig az állítólagos jogsértés gazdasági jelentőségét, eltérve az „eladások értékének” fogalmától, valamint a bírságkiszabási iránymutatásban foglalt azon kötelezettségtől, hogy a „rendelkezésre álló legalkalmasabb adatokat” kell felhasználni.

____________