DÁMASO RUIZ‑JARABO COLOMER
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2008. december 22.1(1)
C‑553/07. sz. ügy
College van burgemeester en wethouders van Rotterdam
kontra
M. E. E. Rijkeboer
(A Raad van State [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Adatvédelem – Alapvető jogok – 95/46/EK irányelv – A személyes adatokhoz való hozzáférés joga – Törlés – Harmadik személy részére történő továbbítás – Az adathozzáféréshez való jog gyakorlásának határideje – Az arányosság elve”
I – Bevezetés
1. A Nederlandse Raad van State (Államtanács, Hollandia) előzetes döntéshozatal céljából a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK irányelv(2) 6. és 12. cikkének értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé. Az előzetes döntéshozatalra utalás kényes területet érint: valamely települési önkormányzat által kezelt személyes adatok törlését és azok harmadik személy részére történő továbbítását, és az ebből következő, az adatfeldolgozásra vonatkozó információkhoz való hozzáférés jogát.
2. Elvben az adatok törlése védelmi intézkedés. Ugyanakkor egyéb következményei is vannak, mivel a fájlok megsemmisítése azt is eredményezi, hogy az adatok felhasználása követhetetlenné válik. A látszólag védelemben részesített személy egyben sértett is lesz, mivel soha nem tudhatja meg, hogy a személyes adataival rendelkező személyek azokat mire használták(3).
3. Az ügy érdemére vonatkozóan a Bíróságnak arról a kérdésről kell határoznia, hogy az adatok törlésére vonatkozó határidő automatikusan korlátozza‑e a feldolgozással kapcsolatos információkhoz való hozzáférési jog gyakorlásának időtartamát. Igenlő válasz esetén meg kell meghatározni, hogy az egyéves időtartam a 95/46 irányelvben meghatározott jogok biztosítása céljából elegendő és arányos‑e.
II – A tényállás
4. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat kifejti, hogy M. E. E. Rijkeboer azzal a kérelemmel fordult a College van burgemeester en wethouders van Rotterdamhoz (rotterdami önkormányzat, a továbbiakban, College), hogy az önkormányzat által vezetett nyilvántartás alapján tájékoztatást kapjon a megelőző két évben harmadik személy részére rá vonatkozóan teljesített adattovábbításról. 2005. október 27‑én és november 29‑én hozott határozataival a College részben elutasította M. E. E. Rijkeboer kérelmét, és kizárólag a megelőző egy évre vonatkozó adatokról adott tájékoztatást. Mivel az önkormányzat döntésével nem értett egyet, M. E. E. Rijkeboer panaszt nyújtott be, amelyet 2006. február 13‑án szintén elutasítottak.
5. A közigazgatási jogorvoslati lehetőségek kimerítését követően a Rechtbank Rotterdam (a rotterdami bíróság) helyt adott M. E. E. Rijkeboer kereseti kérelmének. 2006. november 17‑én hozott ítéletével a Rechtbank Rotterdam hatályon kívül helyezte az érintett bizonyos kérelmeit elutasító közigazgatási határozatot, és a College‑t új határozat hozatalára utasította.
6. 2006. december 28‑án a College a Raad van State közigazgatási jogvitákkal foglalkozó részlege előtt jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, amely bíróság 2007. december 5‑i határozatával az alapeljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordult.
III – Jogi háttér
A – A közösségi jogi háttér
7. Az EU 6. cikk (1) és (2) bekezdése a következőképpen határozza meg az Unió elkötelezettségét az alapvető jogok iránt:
„6. cikk
„(1) Az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely alapelvek közösek a tagállamokban.
Az Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek.
[…]”.
8. A magánélethez fűződő alapvető jog, mint a közösségi jog alapelve a 95/46 irányelvben nyer jogi kifejeződést. Ez a szöveg, amelynek elveit az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke is átveszi, meghatározza az „adat” fogalmát és a feldolgozás bizonyos idejének elteltével törlésüket írja elő. A fenti irányelv 2. cikkének a) pontja és 6. cikke a következőképpen rendelkezik:
„2. cikk
a) »személyes adat«: az azonosított vagy azonosítható természetes személyre (’érintettre’) vonatkozó bármely információ; az azonosítható személy olyan személy, aki közvetlen vagy közvetett módon azonosítható, különösen egy azonosító számra vagy a személy fizikai, fiziológiai, szellemi, gazdasági, kulturális vagy társadalmi identitására vonatkozó egy vagy több tényezőre történő utalás révén;
[…]
6. cikk
A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a személyes adatok:
[…]
e) tárolásának olyan formában kell történnie, amely az érintettek azonosítását csak az adatok gyűjtése vagy további feldolgozása céljainak eléréséhez szükséges ideig teszi lehetővé. A tagállamok állapítják meg a személyes adatok történelmi, statisztikai vagy tudományos célból, hosszabb ideig történő tárolásának megfelelő garanciáit”.
9. Az adatok feldolgozásának átláthatósága biztosítása érdekében a 95/46 irányelv 10. és 11. cikke előírja az adatokkal érintett személy tájékoztatásának kötelezettségét, amely kötelezettség tartalma attól függ, hogy az adatokat az érintett személytől szerezték‑e be, vagy sem. Az adatkezelőre nevezetesen az alábbi kötelezettségek vonatkoznak:
„10. cikk
Tájékoztatás az érintettől való adatgyűjtés esetében
A tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy az adatkezelőnek vagy képviselőjének legalább az alábbiakról tájékoztatnia kell az érintettet, akitől a rá vonatkozó adatokat gyűjtik, kivéve ha az érintett már rendelkezik ezen információkkal:
a) az adatkezelő, vagy ha van ilyen, képviselőjének személye;
b) az adatfeldolgozás célja, amelyre az adatokat szánják;
c) minden olyan további adat, mint például:
– az adatok címzettjei, illetve a címzettek kategóriái,
– hogy a kérdések megválaszolása kötelező vagy önkéntes, továbbá a válaszadás elmulasztásának lehetséges következményei,
– betekintési jog és az érintettre vonatkozó adatok helyesbítéséhez való jog,
amennyiben e további információk, tekintettel az adatgyűjtés sajátos körülményeire, az érintett vonatkozásában a tisztességes adatfeldolgozás biztosításához szükségesek.
11. cikk
Tájékoztatás, ha az adatokat nem az érintettől szerezték be
Abban az esetben, ha az adatokat nem az érintettől szerezték be, a tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy az adatkezelő vagy képviselője a személyes adatok felvételének elvállalásakor, illetve ha az adatokat harmadik személyhez szándékoznak továbbítani, legkésőbb az adatok első közlésekor köteles az érintettel legalább az alábbi információkat közölni, kivéve ha az érintett már rendelkezik ezekkel az információkkal:
a) az adatkezelő, vagy ha van ilyen, képviselőjének személye;
b) az adatfeldolgozás célja;
c) bármely egyéb információ, mint például:
– az érintett adatok kategóriái,
– az adatok címzettjei vagy a címzettek kategóriái,
– betekintési jog és az érintettre vonatkozó adatok helyesbítéséhez való jog,
amennyiben e további információk, tekintettel az adatgyűjtés sajátos körülményeire, az érintett vonatkozásában a tisztességes adatfeldolgozás biztosításához szükségesek.
[…]”.
10. Az adatokkal érintett személyek az „adathozzáféréshez való jog” gyakorlásával ellenőrizhetik, hogy az adatok felhasználása megfelelő‑e, mely joguk alapvető jellemzőit a 95/46 irányelv 12. cikke határozza meg. A jelen ügy céljából az e cikkben meghatározott első eset a mérvadó.
„12. cikk
Adathozzáféréshez való jog
A tagállamoknak biztosítaniuk kell minden érintett számára a jogot, hogy az adatkezelőtől:
a) korlátozás nélkül, ésszerű időközönként, túlzott késedelem vagy költség nélkül:
– megerősítést kapjon arról, hogy rá vonatkozóan adatok feldolgozása folyamatban van‑e, továbbá hogy információt kapjon legalább az adatfeldolgozás céljáról, az érintett adatkategóriákról, a címzettekről vagy a címzettek kategóriáiról, akik felé az adatokat továbbítják;
– érthető formában értesítést kapjon az adatfeldolgozás alatt álló adatokról és az azok forrásával kapcsolatos minden rendelkezésre álló információról;
– tájékoztatást kapjon a rá vonatkozó adatok automatizált feldolgozása során alkalmazott logikáról legalább a 15. cikk (1) bekezdésében említett automatizált döntések esetében;
[…]”.
11. A 95/46 irányelv 13. cikkében felsorolt esetekben a tagállamok korlátozhatják az adatok törlésére vonatkozó kötelezettséget, valamint az adathozzáféréshez való jogot.
„13. cikk
A tagállamok jogszabályokat fogadhatnak el a 6. cikk (1) bekezdésében, a 10. cikkben, a 11. cikk (1) bekezdésében, valamint a 12. és a 21. cikkben foglalt jogok és kötelezettségek körének korlátozására, amennyiben a korlátozás az alábbiak biztosításához szükséges:
a) nemzetbiztonság;
b) honvédelem;
c) közbiztonság;
d) bűncselekmények vagy a szabályozott foglalkozások etikai vétségeinek megelőzése, vizsgálata, felderítése és az ezekkel kapcsolatos eljárások lefolytatása;
e) valamely tagállam vagy az Európai Unió fontos gazdasági vagy pénzügyi érdeke, beleértve a monetáris, a költségvetési és az adózási kérdéseket;
f) a c), d) és e) pontban említett esetekben esetlegesen a hatósági feladatok gyakorlásához kapcsolódó ellenőrzési, felügyeleti és szabályozási tevékenység;
g) az érintett, vagy mások jogainak és szabadságainak védelme.
[…]”.
B – A nemzeti jogi háttér
12. A 95/46 irányelvet egy általános jogszabály, a személyes adatok védelméről szóló törvény (Wet bescherming persoonsgegevens) ültette át a holland jogrendbe. A jelen előzetes döntéshozatali eljárás szempontjából ez a törvény kisegítő jellegű, mivel az önkormányzatokra az önkormányzat által kezelt személyes adatokról szóló törvényből (Wet gemeentelijke basisadministratie persoonsgegevens) eredő speciális jogi szabályozás vonatkozik. E törvény 103. cikkének (1) bekezdése határozza meg azokat a feltételeket, amelyek alapján magánszemélyek a rájuk vonatkozó adatok feldolgozásával kapcsolatos információkhoz hozzáférhetnek.
„103. cikk
1. A College van burgemeester en wethouders az érintett kérelmére négy héten belül írásban közli az érintettel, hogy a kérelem benyújtását megelőző évben az önkormányzat továbbított‑e rá vonatkozó, az adatbázisában tárolt adatot valamely átvevő vagy harmadik személy részére.
[…]”.
IV – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
13. 2007. december 12‑én a Bíróság Hivatala kézhez vette a Raad von State által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, amely a következő kérdést tartalmazza:
„Összeegyeztethető‑e az adatok közlésének a megfelelő kérelem előterjesztését megelőző egy évre történő, törvényben előírt korlátozása a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikkének a) pontjával, adott esetben együttesen olvasva ezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontjával és az arányosság elvével?”
14. A Bíróság alapokmányának 23. §‑ában meghatározott határidőn belül a College, a holland, a cseh, a görög, a spanyol kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint az Európai Közösségek Bizottsága nyújtott be észrevételeket.
15. A College és M. E. E. Rijkeboer képviselői, valamint a holland, cseh, spanyol, brit kormány és a Bizottság meghatalmazott tisztviselői részt vettek a 2008. november 20‑án megtartott tárgyaláson, hogy ott észrevételeiket szóban is ismertessék.
V – A vitatott kérdés elhatárolása
16. A jelen ügy több olyan kérdést is érint, amely bizonyos fokú fogalmi összetettséget mutat. Lényegében annak megállapításáról van szó, hogy a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos információk törlésére vonatkozhat‑e meghatározott határidő. Ha ezeket az adatokat – a 95/46 irányelvvel összhangban – törlik, bezárul az ajtó az adathozzáféréshez való jog előtt, mivel már nem létező adatról nem lehet tájékoztatást kérni. Következésképpen a vita egy olyan jogkör korlátozása körül forog, amelyet a 95/46 irányelv is kifejezetten előír. Az adatok törlése és az adathozzáféréshez való jog közötti feszültség a fenti irányelv belső konfliktusára mutat rá, amelyről a Bíróságnak kell döntenie.
17. Annak a kérdésnek a megválaszolásával kell kezdeni, hogy vajon a kezeléssel kapcsolatos adatok élveznek‑e vagy élvezhetnek‑e a személyes adatok rendszeréhez hasonló védelmet. Azt is el kell dönteni, hogy az adatok törlésére vonatkozó határidő minden esetben együtt jár‑e az adathozzáféréshez való jog korlátozásával. Ezeket a kérdéseket egy kissé zavaros ténybeli és jogi környezetben kell megválaszolni, mivel a Raad van State nem jelezte, hogy a feldolgozással kapcsolatos információk törlésére előírt határidő megegyezik‑e a személyes adatok törlésére vonatkozó határidővel, vagy annál rövidebb. Ezért mindkét feltevést meg kell vizsgálni ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ adhassunk.
VI – Előzetes vita: az érdekek mérlegelése az Unió alapvető jogainak fényében
A – A magánélet védelmének alapvető joga és közösségi fejlődése
18. Az Alapjogi Charta(4) posztulátumának megfelelően az Európai Unió alapvető jogokra épül, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja(5). Az ítélkezési gyakorlat több mint egy évtizedes fejlődését követően, amely a Stauder‑ügyben(6) és az Internationale Handelsgesellschaft(7) ügyben hozott ítéletekkel kezdődött, a tagállamok egyértelműen elismerték az alapvető jogok strukturális jellegét azáltal, hogy elfogadták az Egységes Európai Okmány F cikkét, amely később az EU 6. cikké vált. Ez a rendelkezés kimondja, hogy az Unió tiszteletben tartja az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) biztosítja(8), továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek.
19. A magánélet védelméhez fűződő jog e hagyományok része. A Stuader‑ügyben hozott ítélet(9) óta az ítélkezési gyakorlat a magánélet védelmét a közösségi jog általános elvei közé sorolta. Eleinte ezt a védelmet például az olyan adatokkal kapcsolatos értesítési kötelezettség vonatkozásában valósította meg – mind nemzeti(10), mind közösségi szinten(11) –, mint a név(12), vagy az egészségügyi adatok(13). Később, az 1990‑es évek folyamán a Bíróság e jog érvényesülését a magánélet(14) és a családi élet(15) területére is kiterjesztette.
20. Az 1995‑ös év a 95/46 irányelv elfogadásával fordulópontot jelentett. A Bíróság e területre vonatkozó ítélkezési gyakorlata, amely addig szétszórt és eseti jellegű volt, így szilárdabb alapot kapott, mivel az irányelv részletes módon meghatározza a tárgyi(16) és az alanyi(17) kört, és azokat a lehetséges jogorvoslati lehetőségeket, amelyekkel az rendelkezik, akire nézve adatokat továbbítottak(18). Az irányelv (10) preambulumbekezdése a EJEE‑ben és a közösségi jog általános alapelvei által is elismert alapvető jogokra vonatkozó védelmi intézkedések mellett kötelezi el magát(19). Az Österreichischer Rundfunk és társai ügyben hozott ítélet megerősítette, hogy jóllehet a 95/46 irányelv célja az adatok szabad áramlásának biztosítása, ugyanakkor az alapvető jogok védelme szempontjából is fontos vetülete van(20).
21. Összefoglalva, a 95/46 irányelv a magánélet védelméhez fűződő alapvető jogot bontja ki, a személyes adatok automatizált feldolgozása vonatkozásában(21).
22. A kodifikációs szándék bizonyítékaként elég az Európai Unió Alapjogi Chartájának(22) 8. cikkére utalni, amely a „személyes adatok védelme” címet viseli, és amely nemcsak az adathozzáféréshez való jogot, hanem a tisztességes adatkezeléshez fűződő jogot is nevesíti. Ez a cikk elismeri az adatok megismeréséhez és helyesbítéséhez fűződő jogot is. Annak ellenére, hogy a Chartát elővigyázatosan kell kezelni(23), rendelkezéseit nehéz volna figyelmen kívül hagyni, és tagadni, hogy az abban foglalt jogok a tagállamok közös alkotmányos hagyományának részét képzik(24). Ezt a megfontolást támasztja alá az a tény is, hogy több mint egy évtized telt el a 95/46 irányelv elfogadása óta, és hatékony harmonizáció valósult meg e téren(25).
23. A Charta 8. cikke pontosan kifejezésre juttat két, az alapeljárás tekintetében lényeges szempontot. E két szempont a 95/46 irányelv 6. és 12. cikkében jelenik meg. Egyrészről arról a kötelezettségről van szó, hogy az adatokat az adatgyűjtés céljainak eléréséhez szükséges időt meg nem haladó határidőn belül törölni kell [a 6. cikk (1) bekezdésének e) pontja], másrészről az érintett azon jogáról, hogy korlátozás nélkül információt kapjon azokról a címzettekről, akik felé az adatait továbbítják [a 12. cikk a) pontja]. Mivel a Charta e két szempontot átveszi, és azokat a magánélet védelméhez fűződő alapvető jog lényegébe illeszti, a Raad van State által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés az érdekek mérlegelését igényli olyan ésszerű megoldás megtalálása céljából, amely e rendelkezéseket a nekik megfelelő alkotmányos keretbe foglalja(26).
24. Mindenekelőtt, a 95/46 irányelv helyes értelmezését biztosító sorvezető kulcsok körülírásakor az irányelvet a domináns érdek meghatározása céljából teleológiai szempontból is vizsgálni kell.
B – A magánélet védelméhez fűződő alapvető jog és annak belső feszültségei
25. A jelen ügy nem két alapvető jogot, hanem ugyanannak a jognak két vetületét érinti. Azoktól az esetektől eltérően, amelyekben például a jó hírnévhez való jog és a tájékoztatás szabadsága, vagy a magánélet védelméhez fűződő jog és a magántulajdonhoz fűződő jog ütközik egymással, a jelen esetben két olyan kötelezettségről van szó, amelyek a hatóságokat terhelik: az egyik a személyes adatokat tartalmazó fájlok megsemmisítésére vonatkozó határidő előírása, a másik pedig az adathozzáféréshez való jog biztosítása azok számára, akiket az ilyen adatok érintenek. Ez a sajátosság határolja el az M. E. E. Rijkeboer ügyet az olyan, a Bíróság által már eldöntött egyéb ügyektől, mint a Lindqvist‑ügy(27) vagy a Promusica‑ügy(28), amelyekben a magánélet védelméhez fűződő jog a vallásgyakorlás szabadságával, illetve a magántulajdonhoz való joggal ütközött(29). Ezekkel ellentétben a jelen ügy egyetlen jog belső konfliktusát érinti, amely Dr. Jekyll és Mr Hyde mintájára két lélekre osztódik, mivel – ahogyan arra majd rámutatok – azon belül együtt létezik a jóság a hideg és számító kegyetlenséggel.
26. Az adatkezelőknek az adatok tárolására vonatkozó kötelezettsége időben korlátozott, mivel a 95/46 irányelv úgy rendelkezik, hogy az nem haladhatja meg az adatok gyűjtése vagy további feldolgozása céljainak eléréséhez szükséges időtartamot. Ez az időbeli korlátozottság a 6. cikkből ered, amely a tagállamokra bízza a vonatkozó határidők meghatározását az ágazatok, valamint a fájlok létrehozása és későbbi megsemmisítése alapjául szolgáló célkitűzések függvényében. Annak ellenére, hogy a fenti rendelkezés az egyes nemzeti jogrendek számára mozgásteret biztosít, a 95/46 irányelv 13. cikke a fenti elv alóli kivételekről rendelkezik, amikor lehetővé teszi a főszabályként előírt időtartamnál hosszabb ideig történő tárolást, ha azt olyan közérdek indokolja, mint a nemzetbiztonság, a bűncselekmények elleni küzdelem vagy a tudományos kutatás.
27. A 95/46 irányelv preambulumbekezdései, amelyek e körülményekről nem tesznek említést, nem tulajdonítanak különös jelentőséget az adatok tárolására vonatkozó korlátozásnak. E kötelezettségre valójában csak a 6. és 12. cikk vonatkozik, és – figyelembe véve a tagállamok számára a 95/46 irányelvben biztosított széles mozgásteret – úgy vélem, hogy a közösségi jogalkotó nem erre a kérdésre összpontosította figyelmét, amint azt az e kérdésre vonatkozó szabályozás és az adathozzáféréshez való jogra vonatkozó rendelkezések közötti összeütközés is mutatja(30).
28. Az adatok által érintett személy azon joga, hogy a rá vonatkozó adatokat megismerje, és az adatok helyesbítését, törlését vagy zárolását kérje, a 95/46 irányelv egyik jelentős aspektusát képzi. Az említett irányelv (38) és (40) preambulumbekezdése tartalmazza ezt az elképzelést, és nemcsak azért, mert alátámasztja az adathozzáféréshez való jog fontosságát, hanem az adatokkal érintettek számára biztosított tájékoztatás és az adatfeldolgozás közötti hallgatólagos összefüggés okán is. Annak érdekében, hogy a 12. cikkben elismert jogok érvényesíthetők legyenek, számos alapelvnek is érvényesülnie kell, amelyek nélkül a fenti rendelkezésben előírt garanciák értelmüket veszítenék. A (41) preambulumbekezdés egyértelműen jelzi, hogy „minden személynek lehetővé kell tenni a rá vonatkozó, adatfeldolgozás alatt álló adatokhoz való hozzáférés jogának gyakorlását, különösen az adatok helyességének és az adatfeldolgozás jogszerűségének ellenőrzése céljából”(31). A 95/46 irányelv II. fejezetének I. szakaszában meghatározott, „az adatok minőségére vonatkozó elvek” itt nyerik el értelmüket. Ezek között az elvek között szerepel az adatoknak az adatgyűjtés „céljai eléréséhez szükséges ideig” történő tárolására vonatkozó kötelezettség. A fájlok megsemmisítésére vonatkozó kötelezettség kapcsolódik az adatok „tisztességes és törvényes” feldolgozására vonatkozó kötelezettséghez, valamint az adatok minőségének biztosítására vonatkozó kötelezettséghez, amely megköveteli, hogy az adatok megfelelőek, relevánsak, nem túlzott mértékűek és pontosak legyenek(32).
C – A 95/46 irányelv 6. cikkének járulékos jellege a 12. cikk viszonylatában
29. Tisztában vagyok azzal a problémával, amit a 95/46 irányelv 6. és 12. cikke közötti elsőbbségi viszony meghatározása jelent. Nyomós érvek szólnak amellett, hogy az adatok törlése jelenti a 95/46 irányelv által létrehozott rendszer lényegét, amely rendszer az adathozzáféréshez való jog bevezetésével lehetővé teszi az érintettek számára az adatok törlésére vonatkozó kötelezettség betartásának ellenőrzését. Ezt a gondolatmenetet folytatva, a védelemhez való jog a 12. cikkben ölt testet, mivel az adathozzáféréshez való jog képezi az irányelv tényleges szubjektív vetületét, amely lényegében lehetővé teszi az érintettek számára, hogy érdekeik védelme céljából fellépjenek.
30. Nem tudok ellenállni annak a kísértésnek, hogy felidézzem a tojás és a tyúk ősrégi dilemmáját. A kettő közül melyik volt az első? Élhetünk‑e ezzel az örökösen felmerülő kérdéssel, és elismerhetjük‑e, hogy soha nem találunk rá választ, mivel ez a két fogalom alkotja az örök valóságot, ahogyan azt Arisztotelész írta(33)?
31. A filozófusoktól eltérően a bíróságok nem élvezhetik a gondolat szabadságát, hanem választ kell adniuk még akkor is, ha az nem a legigazabb válasz. Következésképpen ahogyan vannak olyan tudósok, akik állást foglaltak a tyúk és a tojás esetének örök vitája(34) terén, a magam részéről megoldást javasolok a 95/46 irányelv 6. és 12. cikke közötti konfliktus rendezésére.
32. A jelen indítvány 29–35. pontjában kifejtett érvelésből arra következtetünk, hogy a 95/46 irányelv az adatok törlését a hozzáféréshez való jog alá rendeli. Az irányelv rendelkezései olyan jogról rendelkeznek, amely a fájlok létrehozásával születik, és azok törlésével szűnik meg. Következésképpen, az adatok törlése csupán az adathozzáféréshez való jog létezésének egy pillanata. A 12. cikk ezt a jellemvonást köti feltételhez, és támasztja alá.
33. Ezt a gondolatmenetet követve bizonyosak lehetünk abban, hogy az adathozzáféréshez való jog célja, hogy az érintett személynek tudomása legyen a rá vonatkozó adatokról. Ez a gondolat tovább mélyíthető, ha az említett személy kutatásainak célját is górcső alá vesszük. Számos esetben az adathozzáféréshez való jog jogosultja a rá vonatkozó adatok feldolgozásának törvényességét kívánja ellenőrizni. A 95/46 irányelv az adatkezelők számára a tevékenységük gyakorlása során alkalmazandó elveket ír elő, de erejét ugyanígy köszönheti a védelmi intézkedéseknek is, amelyek között szerepel az adathozzáféréshez való jog, mint olyan eszköz, amely lehetővé teszi az adatokkal érintett számára a rendszer ellenőrzését és betartatását.
34. A 95/46 irányelv által létrehozott garanciarendszer tengelyének tekinthető 12. cikket fosztaná meg értelmétől, ha a harmadik személyre vonatkozó adatok birtokosára nem vonatkoznának bizonyos szabályok. Összhangban azzal, amit a Bizottság a tárgyalás során helyesen kifejtett, pontosan azért vezették be az adathozzáféréshez való jogot, mert az adatkezelésre vonatkozó elvek (6. cikk) már léteztek(35). Ez előbbi tűnik az irányelv alapvető pillérének, amint azt az irányelv 12. cikke is mutatja, amely ragaszkodik a „korlátozás nélkül” kifejezés használatából eredő árnyalathoz(36). Figyelembe véve a 95/46 irányelv védelmi jellegét, és azt, hogy az irányelv az adatokkal érintett személyek védelmére irányul, nyilvánvalóvá válik, hogy az adatok tárolására vonatkozó kötelezettség az adathozzáféréshez való joghoz viszonyítva másodlagos. Az irányelv erőteljes szubjektív elkötelezettsége, és az alapvető jogok (jelen esetben a magánélethez fűződő jog) védelmére irányuló célkitűzése testesíti meg ezt az elképzelést, és a 6. cikk mögött rejlő érdekeket alsóbbrendű szabályozási szintre helyezi.
35. Ezt az érvelés támasztja alá az Európai Unió Alapjogi Chartája 8. cikkének szerkezete is, amelynek értelmezési értéke vitathatatlan(37), és amelyben az adathozzáféréshez való jog az (1) bekezdésben szerepel. Majd ugyanezen cikk (2) bekezdése felsorolja az adatkezelésre vonatkozó elveket, azonban olyan rangsort követve, ahol az adatokkal érintett személy joga az ezen adatok felhasználójának felelőssége viszonylatában prioritást élvez.
36. Ezen előzetes megállapítás alapján és a Bíróság figyelmét a 95/46 irányelv szubjektív vetületére felhíva, amely szerint a 12. cikk különleges jelentőséggel bír a 6. cikk viszonylatában, kezdek hozzá a Raad van State által előterjesztett kérdés vizsgálatához.
VII – Személyes adatok és a feldolgozással kapcsolatos információk
37. Összhangban a 16. és 17. pontban kifejtettekkel, két esetet kell egymástól elkülönítve tanulmányozni – amelyek helytállósága az egyes esetek körülményeitől függ – a határidő törvényességének vizsgálata fényében; egyrészt amikor e határidő rövidebb, mint az alapadatokhoz való hozzáférésre előírt határidő, másrészt amikor az adatfeldolgozásra vonatkozó információkhoz való hozzáférésre megállapított határidő megegyezik az alapadatokhoz való hozzáférés határidejével. Az első esetben azt kell eldönteni, hogy az irányelv elismeri‑e a vitatott adatok természetén alapuló hozzáférési kategóriák közötti ilyen függetlenséget. A második esetben az adatok törlése utáni adathozzáférés lehetőségének kérdése okoz problémát.
38. A Raad van State által előterjesztett kérdés pontos megválaszolása érdekében először azt kell megvizsgálni, hogy a törlésre vonatkozó határidőket egységesen minden adatra alkalmazni kell‑e, ideértve a feldolgozásra vonatkozó információkat is, vagy ezek a határidők a személyes adatok természete szerint eltérőek lehetnek. Az egyes adatkategóriák által elérni kívánt célok miatt lényeges különbség adódik.
39. A görög, valamint a cseh kormány a tárgyaláson kiemelte, hogy minden egyes adatkategória különböző célt szolgál. A következőkben meg kell vizsgálni ezen érvelés előnyeit és hátrányait, valamint annak következményeit az alapeljárásra.
40. A személyes adatok törlése az érintett személy védelmét célozza, mivel az információ törlésével a jogellenes feldolgozás összes kockázata megszűnik. Az a tény, hogy a 95/46 irányelv 6. cikke egyáltalán nem ír elő határidőt, bizonyos logikát követ, mivel minden egyes fájlnak megvan a maga célja, és a szubszidiaritás elvével összhangban, a nemzeti jogalkotó – helyzetét tekintve – könnyebben meg tudja határozni a tárolás azon időtartamát, amellyel az adatkezelők a törlést megelőzően rendelkeznek. Ugyanakkor, a feldolgozással kapcsolatos információk törlése más célokat szolgál, mivel nem az adatokkal érintett, az információk nyomát vesztő és adathozzáférési jogának gyakorlásában akadályozott személyt védi, tekintettel arra, hogy a releváns adatok már nincsenek az adatkezelők birtokában. Az ilyen adatok törlése azoknak a harmadik személyeknek kedvez, akik az adatokhoz hozzájutottak, és akik személyazonossága és szándékai rejtve maradnak.
41. Ez a megközelítés rávilágít a jelen ügy rejtett fogalmi nehézségeire. Nyilvánvaló, hogy különbséget lehet tenni adatok és feldolgozással kapcsolatos információk megsemmisítése között(38). Különböző jogtárgyakról, és a 95/46 irányelv által eltérő módon szabályozott, önálló feladatokról van szó. Azonban az ilyen érvelés szélsőséges értelmezése – ha a végletekig feszítjük – nemkívánatos következményeket von maga után. Elsősorban a 95/46 irányelv nem tesz szó szerinti megkülönböztetést az adatok két típusa között, mivel az irányelv 6. cikke általánosságban rendelkezik az adatok törléséről, ugyanakkor a 12. cikk azért sorol fel különböző információtípusokat, hogy az adathozzáféréshez való jognak tartalmat adjon, nem pedig megkülönböztetés céljából(39). Másodsorban, tágabb értelmezéssel, az adathozzáféréshez való jogot úgy hozták létre, hogy gyakorlása „korlátozás nélküli” legyen. Amint azt a későbbiekben jelzem, a körülményektől függően lehetséges az érintett jog védelmi szintjének korlátozása, a 12. cikk szerkesztése azonban kizárja az első‑ és másodrangú adathozzáféréshez való jog létezését. Harmadsorban, ahogyan arra a Bizottság, a Spanyol Királyság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága is utalt a tárgyalás során, az adatok két kategóriája technológiai egységet alkot, mivel általában ugyanabban a fájlban tárolják őket, és közös feldolgozásuk nem jelent különös jelentőségű terhet az adatkezelőre nézve.
42. Következésképpen, elvetem a feldolgozással kapcsolatos információk önálló jogi létezésére és rendszerére vonatkozó elméletet. A feldolgozással kapcsolatos információ összekapcsolódik a feldolgozás tárgyául szolgáló személyes adatokkal, mivel ez előbbiek tájékoztatást adnak a személyes adatok kezelésének módjáról és feltételeiről, ami annak a feltevésnek a védelmére késztet bennünket, miszerint a feldolgozással kapcsolatos információk a 95/46 irányelv 2. cikke a) pontja szerinti „adatok” közösségi meghatározásának lényeges részét képezik. Annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság hasznos választ kaphasson, tovább kell árnyalni ezt a megállapítást, a jelen indítvány 16. és 17. pontjában hivatkozott két eset fényében.
VIII – Első feltevés: a feldolgozásra vonatkozó információk törlésére vonatkozó rövidebb határidő
43. A Raad van State által előterjesztett kérdés látszólag az alábbi esetre hivatkozik: a holland jogi szabályozás a személyes adatok tárolására vonatkozóan hosszabb időtartamot állapít meg, a feldolgozással kapcsolatos információk törlése vonatkozásában pedig rövidebb, egyéves határidőt szab. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat mindenesetre nem részletezi az alapeljárás tárgyát képező adatokat, ezért vállalom a kockázatot, hogy a fenti eset tekintetében eme első feltevést részesítsük előnyben.
44. A jelen indítvány 37. és a 42. pontjában kifejtett indokok alapján úgy vélem, hogy a 95/46 irányelv nem szándékozott különbséget tenni a személyes adatok és a feldolgozással kapcsolatos információk között. Ismervén a fenti megállapítás elfogadása mögött húzódó tárolási problémákat, úgy vélem, hogy a 95/46 irányelv 6. cikkében előírt, az adatok megsemmisítésére vonatkozó határidő mindkét adattípusra egyaránt vonatkozik. A megsemmisítés célja az adattípusok tekintetében különböző, mégis nehezen elképzelhetők az ilyen mesterséges elválasztáson alapuló különböző rendszerek, különösen mivel alapvető jogról van szó.
45. Ahogyan a jelen indítvány 29–35. pontjában erre utaltam, az irányelv megfogalmazása szerint elsőbbséget élvez az adathozzáféréshez való jog, amelyhez képest a törlési kötelezettségek alárendelt helyzetben vannak. E célkitűzés elérése érdekében a személyes adatok, csakúgy mint a feldolgozással kapcsolatos információk védelme jobban megvalósítható, ha tárolásukra azonos időtartam vonatkozik.
46. A tárolásra vonatkozó időtartam egyes esetekben hosszúnak tűnhet, amit azonban az általános közérdek igazol, amelyre a feldolgozással kapcsolatos információk élettartamának meghosszabbítása céljából is hivatkozni lehet. Amennyiben a tárolás az adatok történelmi, statisztikai vagy tudományos célból történő felhasználása miatt túlságosan hosszúvá válik, a 95/46 irányelv a tagállamokat olyan sajátos intézkedések elfogadására kötelezi, amelyek az érintett fájlok feldolgozását a meghosszabbított tárolásukat igazoló körülményekhez igazítják(40). Ezért az adatokkal érintett személy védelmének biztosítására egyéb intézkedéseket kell meghatározni, akkor is, ha az adatok tárolása a 95/46 irányelv 6. cikke e) pontja szerinti történelmi, statisztikai vagy tudományos célból történik.
47. Ezenkívül, ahogyan arra a College írásbeli észrevételeiben is utalt, amelyet a tárgyalás során megerősített, a feldolgozással kapcsolatos információk tárolására vonatkozó kötelezettség más okból is korlátozható a személyes adatokra vonatkozó kötelezettségével megegyező időtartamra. A College által bemutatott példa számomra döntő jelentőségűnek bizonyul. Ebben a harmadik személyre vonatkozó információk védelméről van szó, akik a maguk részéről élvezik a 95/46 irányelv nyújtotta védelmet, ami nem jelenti azt, hogy a továbbított adatokkal eredetileg érintett személyt teljes mértékben meg kellene fosztani jogaitól. Ez a korlátozás – kizárólag a harmadik személyre vonatkozó személyes adatok vonatkozásában – azt jelzi, hogy az adatokkal eredetileg érintett személyre ugyanazok a korlátozások érvényesek, mint a 95/46 irányelv szerinti összes többi címzettre.
48. Következésképpen, ha a személyes adatokra és a feldolgozással kapcsolatos információkra ugyanaz a törlési határidő vonatkozik, szükségtelen a holland szabályozásban előírt egyéves határidő arányosságának vizsgálata. Ha a személyes adatok tárolására vonatkozó időtartam hosszabb, mint a feldolgozással kapcsolatos információk tárolásának időtartama, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott válasz ezen a ponton véget ér.
49. Ha az ügy szabályozási környezete eltérő lenne, az előzetes döntéshozatal megoldása is más lenne, amennyiben egybeesés lenne a határidők között, és ha az adatokkal érintett személy korábban már megsemmisített adatokhoz kívánna hozzáférni.
IX – Második feltételezés: a két adatkategória egységes törlési határideje
A – A 95/46 irányelv 12. cikkének szó szerinti megfogalmazása
50. A Spanyol Királyság, a Cseh Köztársaság és a Holland Királyság úgy véli, hogy a 12. cikk teremti meg a kapcsolatot az adatokhoz való hozzáférés és a 6. cikkben előírt törlési kötelezettség között, a 12. cikk a) pontja második francia bekezdésének szövegére tekintettel. Ez a rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy biztosítsák az adatkezelő általi, „érthető formában az adatfeldolgozás alatt álló adatokról és azok forrásával kapcsolatos minden rendelkezésre álló információról” történő értesítés jogát. A hivatkozott rendelkezés megfogalmazásából következik, hogy a 95/46 irányelv a feldolgozás alatt álló adatokra korlátozza az adathozzáféréshez való jogot, ami a feldolgozás befejezése, azaz az adatok törlése után érkezett adathozzáférési kérelmeket kizárja. Ezt az értelmezést erősíti meg a különböző nyelvi változatok összehasonlítása, amelyek – az adathozzáféréshez való jog időszakos és állandó tulajdonságára utaló intenzitásukra tekintettel – eltérőek.
51. Ez az érvelés nem meggyőző, mivel – bár az angol változat olyan adatokra utal, amelyek „undergoing processing”(41) – a spanyol változat („datos objeto de los tratamientos”) egy árnyalattal kétértelműbben fogalmaz. Elismerem, hogy a szöveg szigorú értelmezése inkább összhangban lenne a 6. cikkben előírt törlési kötelezettséggel. Ugyanakkor nem hiszem, hogy a különböző nyelvi változatok összehasonlítása meghatározó lenne, annál is inkább, mivel léteznek olyan érvelések – amelyeket az alábbiakban fogok kifejteni – miszerint a 12. cikk nyelvtani szerkezetét figyelmen kívül kell hagyni(42).
52. Ugyanígy nem osztom a Spanyol Királyság álláspontját sem, amely szerint a 95/46 irányelv 13. cikkében foglaltakhoz hasonló kivételt kellene fűzni a 12. cikkhez(43). Miután elismerte, hogy a hozzáférés a feldolgozás alatt álló adatokra korlátozódik, a spanyol kormány úgy véli, hogy a 95/46 irányelv 13. cikkében felsorolt korlátozásokat egy hallgatólagos jellegű korlátozással kell kiegészíteni, amelynek tartalma az irányelv 6. cikkében előírt, fent hivatkozott kötelezettségből ered. Ez a magyarázat számomra nem meggyőző, és jelentős mértékben alátámasztja azt a feltevést, amelyet támadni szándékozik: ha a 13. cikk az adathozzáférési jog alóli kivételeket kiterjesztetten tartalmazza, akkor azokat szigorú értelmezésnek kell alávetni. Mivel nem fogadható el a fenti korlátozások alóli kivételek nagyvonalú kiterjesztése, ugyanígy tűrhetetlen a kivételek egyéb kategóriáinak ex novo létrehozása.
53. Összefoglalva, a 95/46 irányelv rendelkezéseinek megfogalmazása az adathozzáféréshez való jog korlátozó jellegű értékelésének elutasítására késztet. Ezek az indokok nem vezetnek el a határidő egységes koncepciójához, továbbá a 95/46 irányelv belső hierarchiája értelmében az adathozzáféréshez való jog megelőzi a törlési kötelezettséget. A fájlok törlése így az adathozzáférés korlátozásának felel meg, amely csak azzal a feltétellel engedélyezhető, hogy bizonyos garanciákat betartanak. Ez azt jelenti, hogy az adathozzáféréshez való jog gyakorlását (például határidő kitűzésével) feltételhez lehet kötni, amennyiben az adatokkal érintett személyt más eszközök is védik. Ha nem ez volna a helyzet, akkor létezne az adatok törlésére vonatkozó határidő, amelyet jogellenesnek kellene tekinteni, mivel ellehetetlenítené az adathozzáféréshez való jogot, ami azonban nem jelenti minden esetben azt, hogy megkülönböztetést kell tenni az adatok között, és kötelezni az adatkezelőt a feldolgozással kapcsolatos információknak az örökkévalóságig tartó tárolására. Épp ellenkezőleg, ez azt jelzi, hogy az adatok törlésére vonatkozó határidőt úgy kell megszabni, hogy az adathozzáférés biztosítva legyen.
54. Következésképpen, úgy vélem, hogy a törlésre vonatkozó határidő is a 95/46 irányelv 12. cikkében előírt jog korlátozásának felel meg. Ugyanakkor, ez a határidő veszélyt jelenthet az irányelvre nézve, ha túlságosan akadályozza az általa elérni kívánt célkitűzéseket.
B – A szabály alóli kivétel: az érintett tájékoztatása
55. A fent kifejtett okok miatt úgy gondolom, hogy az adatok eltörlésére vonatkozó határidő fékezi az adatkezeléshez való jog gyakorlását, jóllehet adódhatnak olyan körülmények, amelyek között a törlésre és az adathozzáférésre vonatkozó határidők eltolódnak egymástól. Az „eltolódás” szó használatával utalok arra a lehetőségre, hogy az időtartam a törlés vonatkozásában arányosnak, míg a hozzáférés vonatkozásában aránytalannak tűnhet, vagy fordítva. Tudatában vagyok azoknak a gyakorlati nehézségeknek, amelyek ebből a megközelítésből eredhetnek, azonban az ilyen következmények csak rendkívül sajátságos helyzetben következhetnek be, amennyiben az érintettet nem tájékoztatták megfelelő módon a jogairól.
56. Ilyen következmény áll elő, ha – összhangban a Görög Köztársaság és a Bizottság által kifejtettekkel – az adatokkal érintett személy hátrányára tájékoztatási deficitről beszélhetünk. E megállapítás megvilágítására érdemes felidézni, hogy a 95/46 irányelv 10. és 11. cikke előírja az érintett tájékoztatásának, valamint az érintettől bizonyos referenciák és/vagy engedélyek beszerzésének kötelezettségét, amelyek között szerepel az adatok harmadik személyhez történő továbbítására vonatkozó tájékoztatás. Ezt a kötelezettséget homályos kifejezésekkel fogalmazzák meg, amely széles mozgásteret nyújt az egyes tagállamok számára. Az a mód, ahogyan az egyes nemzeti jogrendek feltételekhez kötik e kötelezettségeket, meghatározza a jelenlegihez hasonló ügyben adandó választ. Semmi akadálya nincs annak, hogy az a személy, akit az adattovábbítást megelőzően nem értesítettek az adatok címzettjének kilétéről vagy az adathozzáféréshez való jog gyakorlására előírt határidőről, magasabb szintű védelemben részesülhessen(44). Ez a szükségszerű következmény összhangban áll azzal az elsőbbséggel, amit az irányelv az adatokkal érintett személy szubjektív joga tekintetében elismer, amely jog korlátozását oly módon kell megvalósítani, hogy e jog gyakorlása az adatok törlése után is biztosított legyen.
57. Bizonyos esetekben, ha ezt az elméletet alkalmazzuk, az eljárás kivitelezhetetlen eredménybe torkollik. Ha a College hivatalból törölte az összes, M. Rijkeboerra vonatkozó, egy évnél régebbi adatot, az érintett semmit sem ér el azzal, hogy panaszt tesz. Nyilvánvaló, hogy Rotterdam városa nincs olyan helyzetben, hogy olyasmit adjon ki, aminek nincs a birtokában. Lehetséges, hogy ez a kellemetlenség más nemzeti jogrendekre is kiterjed, de kizárólag korlátozott ideig, amely megfelel a közösségi joggal össze nem egyeztethető szabályozás átalakításához szükséges időtartammal. Ezen időtartam során az érintett számára fennmarad egy lehetőség, mégpedig a tagállam pénzügyi felelősségre vonása közösségi kötelezettségeinek megszegése miatt. Az egyén számára teljes mértékben kielégítő eljárás hiányában ezek a szabályok legalább pénzbeli kártalanítást tesznek lehetővé, amelynek elismerése a nemzeti bíróságok hatásköre(45).
58. Végezetül, amerikai kifejezéssel élve, a jelen ügyet az arányosságra vetett „hard look” segítségével kell megoldani(46), ha a Raad van State megállapítja, hogy az alapeljárásban nem tettek eleget a tájékoztatási kötelezettségnek. Ebben az esetben elengedhetetlen, hogy az adatok törlésére vonatkozó határidő ne szolgáljon automatikus módon az adathozzáféréshez való jog akadályaként. Az arányosság vizsgálatát a maximális védelem szintjét alapul véve kell elvégezni, ami megnehezíti az olyan rövid határidő elfogadását, mint az egy év.
59. Ebben az összefüggésben utalok azokra, akik az adatok törlését és az adatokhoz való hozzáférést úgy fogják fel, mint egy és ugyanazon valóság részeit, amelyek ezért a rájuk vonatkozó határidők tartamának meghatározása szintjén egyesülnek. A 95/46 irányelv 6. cikkében előírt adattörlési kötelezettség valamennyi tájékoztatásra vonatkozik, ideértve a harmadik személynek történő továbbítás esetét is. Következésképpen, a törlés időbeli korlátozása közvetlen módon az adathozzáféréshez való jog időtartamának meghatározására is szolgál. Az a tény, hogy a hozzáférés okán különbséget teszünk az adatok kategóriái között, azt eredményezi, hogy olyan megkülönböztetést hívunk életre, amely a 95/46 irányelvben nem létezik, és amelynek gyakorlati hatékonysága ráadásul nem tűnik egyértelműnek(47).
60. Kivételek akkor lehetségesek, ha az érintett jogairól való tájékoztatás nem volt teljesen világos. Ebben az esetben az adatok törlését el kell halasztani az adathozzáféréshez való jog biztosítása céljából.
C – Az egyéves határidő és az arányosság elve
61. A holland szabályozás az önkormányzati hatáskörben kezelt adatok feldolgozására vonatkozóan olyan különleges rendszert ír elő, amelyből – a jelen ügy tekintetében – következik az adatok megsemmisítésére vonatkozó főszabályként egyéves határidő. Már rámutattam azokra az okokra, amelyek alapján ezt az időtartamot egyidejűleg mind a 95/46 irányelv 6. cikke, mind a 12. cikk céljából kell megítélni. Most az e határidő és a fenti cikkekben alkalmazni rendelt arányosság elve közötti összeegyeztethetőség kérdésében kell állást foglalni, mivel mind a kettő egy alapvető jog egyik oldalát jelenti.
62. Az Egyesült Királyság Kormánya, a spanyol és a cseh kormány mindent megtettek annak érdekében, hogy igazolják az adathozzáféréshez való jog biztosításának nehézségét, amennyiben az adatokat már törölték. Ezért kevés figyelmet fordítottak a szóban forgó határidő kérdésére. Ezzel szemben a görög kormány és a College észrevételei a holland szabályozásban előírt határidő következményeit a 95/46 irányelv és az arányosság elvének fényében vizsgálják. A Görög Köztársaság és a Bizottság szerint ez az időtartam túlságosan rövidnek tűnik, következésképpen összeegyeztethetetlen a közösségi jogrenddel. A College a fenti határidő jogszerűsége mellett szólal fel, hivatkozva a holland rendszer sajátosságaira, amelyek más, az adatokkal érintett személy védelmére irányuló óvintézkedésekkel ellensúlyozzák a határidő rövidségét.
63. A nemzeti jogban előírt határidő arányosságának vizsgálata előtt érdemes felidézni néhány szabályt, mivel a Bíróság korábban már vizsgált hasonló határidőket. Az ítélkezési gyakorlatban az ügyek megítélése az egyes esetek körülményeitől függően különbözőképpen alakult. A körülmények függvényében a Bíróság felülvizsgálata több‑kevesebb intenzitást mutatott(48). Alapvető jogok esetleges sérelme esetén a fenti jogok gyakorlására előírt határidő vizsgálatát szigorúan kell elvégezni(49). Más esetekben ez az ellenőrzés több tényező függvénye.
64. Ahogyan azt a jelen indítvány 55–60. pontjában jeleztem, értékelni kell annak a tájékoztatásnak a minőségét, amelyben az adatok által érintett személy az adatfeldolgozás alatt részesült. E tekintetben a következő szempontokat lehet megemlíteni.
65. Az irányelv 10. és 11. cikkével összhangban, az érintettnek joga van arra, hogy vele különféle információkat közöljenek, amelyek között szerepelnek az „adatok címzettjei, illetve a címzettek kategóriái, […] amennyiben e további információk, tekintettel az adatgyűjtés sajátos körülményeire, az érintett vonatkozásában a tisztességes adatfeldolgozás biztosításához szükségesek”. E két cikk megkülönböztetést tesz a magától az érintett személytől beszerzett adatok és a más személytől beszerzett adatok között, még akkor is, ha mindkét esetben tájékoztatni kell a harmadik személyhez történő adattovábbításról.
66. A nemzeti jogalkotó széles mozgástérrel rendelkezik a 95/46 irányelv 10. és 11. cikkében előírt kötelezettség végrehajtása tekintetében, azonban a fenti rendelkezések célja az érintettek tájékoztatása a rájuk vonatkozó adatok továbbításáról annak érdekében, hogy lehetőségük legyen – ha kívánják – betekinteni az adatfeldolgozásba, és ellenőrizni, hogy az a 95/46 irányelv 6. cikkében meghatározott elveknek megfelel. Ugyanakkor, az adatok a környezet függvényében változnak, és a kérdést előterjesztő bíróság hatásköre annak megállapítása, hogy a holland szabályozás és az önkormányzat ide vonatkozó gyakorlata tiszteletben tartotta‑e a 10. és 11. cikk rendelkezéseit. Ehhez meg kell bizonyosodni arról, hogy M. Rijkeboert értesítették‑e az adatok továbbításáról, és tájékoztatták‑e az egyéves időtartamról, amely az adathozzáféréshez való jogának érvényesítésére rendelkezésére állt. A tagállamoknak nincsen kötelezettségük a határidőről értesítést adni, mivel a 10. és 11. cikk ezt nem írja elő(50). Mindemellett a határidő tartamának értékelésekor fontos megbizonyosodni arról, hogy az érintett személyt e részletről tájékoztatták. Ha nem ez a helyzet, nehéz egyetérteni azzal, hogy az olyan rövid időtartam, mint az egy év – az adatkezelő további magyarázatának hiányában – megfelel az arányosság elvének, így a 95/46 irányelvnek.
67. Ugyanígy, a továbbított adatok természete is különös jelentőséggel bír, mivel ahogyan azt az irányelv is elismeri, azok az adatok, amelyekről tájékoztatást kell adni, érinthetik a címzettek, de a „címzettek kategóriáinak” személyazonosságát is. Ez a második lehetőség magában foglalja, hogy a szolgáltatott adatok nem mindig jelzik, hogy ki tekintett be a fájlokba, ezért az érintett az adathozzáféréshez való jogának gyakorlása során kedvezőtlen helyzetben találhatja magát. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az adattovábbítók milyen mértékben és milyen módon tájékoztatták M. Rijkeboert. Ennek vizsgálata keretében – ha a harmadik személyek személyazonosságáról nem adtak tájékoztatást – a határidővel kapcsolatos ellenőrzést szigorítani kell, mivel az adatokkal érintett személynek jogában áll újból kétségbe vonni, hogy a feldolgozás nem felelt meg a 6. cikkben meghatározott elveknek.
68. Végül, néhány szabályt rögzíteni kell a bizonyítási teher vonatkozásában. M. Rijkeboer, mint valamely alapvető jog jogosultja, bírósági eljárást volt kénytelen kezdeményezni annak érdekében, hogy a rá vonatkozó adatok feldolgozását megismerhesse(51). A 95/46 irányelvvel való megfelelés számos eseti elem függvénye, amelyek magából a nemzeti szabályozásból és a helyi önkormányzati gyakorlatból erednek. Alapvető jogára hivatkozva M. Rijkeboer nem kerülheti el a bírósági utat, de nem köteles bizonyítani országa vonatkozó jogi szabályozásának hiányosságait, mivel a 95/46 irányelv megfogalmazása – a jelen indítvány 29–35. pontjában kifejtettekkel összhangban – annak feltételezésére késztet, hogy az adathozzáféréshez való jog elsődleges jog, és valamennyi kivételt nagyfokú óvatossággal kell vizsgálni. Ugyanígy, az adatvédelemre vonatkozó közösségi szabályozás szubjektív vetületének elsőbbsége tekintetében a fenti adatok kezelője köteles bizonyítani, hogy az adatkezelés jogi környezete és gyakorlata olyan biztosítékokat nyújt, amelyek igazolják az egyéveshez hasonlóan rövid határidőt a 95/46 irányelv 12. cikkében meghatározott jog gyakorlására.
69. A jelen előzetes döntéshozatalra irányuló eljárás keretében benyújtott észrevételeiben a College adott bizonyos jelzéseket e tárgyban. A nemzeti szabályozás a fékek és egyensúlyok rendszerét hozta létre (a College által használt terminológiát követve „checks and balances” rendszer), amely harmonizálja a hozzáféréshez való jogot olyan garanciák előírása mellett, mint a címzettek korlátozása, bizonyos esetekben és különös célok vonatkozásában a kapcsolat, az érintett előzetes beleegyezése vagy ellenőrzési mechanizmus azokban az esetekben, amikor független hatóság az adatkezelő. Ezenkívül, összhangban azzal, amit a College előad, az érintettet értesíteni kell az egyéves határidőről, mind egyénileg, mind kollektív módon (interneten vagy lakossági közleményben)(52).
70. Tisztában vagyok azokkal a következményekkel, amelyeket a jelen ügy a 95/46 irányelv hatálya alá tartozó fájlok kezelőire gyakorolhat. Ugyanakkor az egyén védelmének kiemelkedő jellege a jogok védelmének a fájlok hatékony kezelésével való összeegyeztetésére ösztönöz. Következésképpen a 95/46 irányelv 6. és 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az adathozzáféréshez való jog gyakorlására nyitva álló egyéves határidő, amennyiben:
– az érintettet az adattovábbításról nem értesítették;
– vagy ha az érintettet értesítették az adattovábbításról, a határidőről nem tájékoztatták;
– vagy ha az érintettet tájékoztatták az adattovábbításról, a címzettek személyazonosságáról nem megfelelő módon tájékoztatták.
71. Mivel alapvető jogról van szó, a College feladata annak bizonyítása, hogy a nemzeti szabályozás és az önkormányzat gyakorlata biztosítja az érintett tájékoztatásának megfelelő szintjét, amely lehetővé teszi számára adathozzáférési jogának zavartalan gyakorlását.
72. A Raad van State feladata, hogy a bemutatott feltételek, és az előzetes döntéshozatalra utaló eljárásban, valamint az alapeljárásban is előadott jogi és ténybeli elemek fényében a 95/46 irányelv 6. és 12. cikkét a jelen indítvány 70. és 71. pontjában jelzettekkel összhangban alkalmazza.
X – Végkövetkeztetések
73. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróság számára, hogy a Nederlandse Raad van State által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:
„Az adatkezeléssel kapcsolatos információ, ideértve a harmadik személynek történő adattovábbítással kapcsolatos tájékoztatást, a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 1995. október 24‑i, 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke a) bekezdése szerinti személyes adatnak minősül. A 95/46 irányelv hatékony érvényesülése céljából a feldolgozással kapcsolatos információk törlésének határideje megegyezik a személyes adatok törlésére vonatkozó határidővel, mindazon jogok és kötelezettségek sérelme nélkül, amit a fenti irányelv az adatok harmadik személy jogosultjára ruház.
A 95/46 irányelv 6. és 12. cikkével összeegyeztethetetlen az adatfeldolgozáshoz való hozzáférés jogának gyakorlására előírt egyéves határidő, amennyiben:
– az érintettet az adattovábbításról nem értesítették;
– vagy ha az érintettet értesítették az adattovábbításról, a határidőről nem tájékoztatták;
– vagy ha az érintettet tájékoztatták az adattovábbításról, a címzettekről nem megfelelő módon tájékoztatták.
Az adatkezelő feladata annak bizonyítása, hogy a nemzeti szabályozás és az önkormányzat gyakorlata biztosítják az érintett megfelelő szintű tájékoztatását, amely lehetővé teszi számára adathozzáférési jogának zavartalan gyakorlását.”