T‑271/10. RENV. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

H

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az Európai Unió Bosznia‑Hercegovinában folytatott rendőri missziójához kirendelt nemzeti alkalmazott – Átcsoportosítási határozat – Az EUPM misszióvezetőjének a kirendelt nemzeti alkalmazott átcsoportosításáról való határozathozatalra vonatkozó hatásköre – Indokolási kötelezettség – Hatáskörrel való visszaélés – Nyilvánvaló értékelési hiba – Lelki zaklatás”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2018. április 11.

1.      Bírósági eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Feltételek – Előterjesztett jogalap kiterjesztése – Megengedhetőség

(A Törvényszék eljárási szabályzata, 84. cikk, (1) bekezdés)

2.      Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az Európai Unió polgári missziói – Az Unió valamennyi polgári missziója személyi állományának kirendelésére vonatkozó jogosultság – A polgári műveleti parancsnok hatásköre – A személyi állománynak az egyes polgári missziókon belüli beosztására és átcsoportosítására vonatkozó jogosultság – Az érintett polgári misszió vezetőjének hatásköre – Kirendelt nemzeti alkalmazott átcsoportosítása – A kirendelő tagállammal való konzultációra vonatkozó követelmény – Hiány

(2009/906/KKBP tanácsi határozat, 5. és 6. cikk)

3.      Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Az indokolás hiánya vagy elégtelensége – Az érdemi jogszerűségre vonatkozó jogalaptól elkülönülő jogalap

(EUMSZ 263. és EUMSZ 296. cikk)

4.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A közös kül‑ és biztonságpolitika területére tartozó polgári misszió – Kirendelt nemzeti alkalmazott átcsoportosítására irányuló intézkedés – Minimális követelmények

(EUMSZ 296. cikk)

5.      Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az Európai Unió polgári missziói – Kirendelt nemzeti alkalmazott átcsoportosításáról szóló határozat – Lelki zaklatásos helyzetben bekövetkező átcsoportosítás – Az érintett kirendelt nemzeti alkalmazott keresete – Szabályok

(A tisztviselők személyzeti szabályzata, 12a. cikk)

6.      Közös kül‑ és biztonságpolitika – Az Európai Unió polgári missziói – Kirendelt nemzeti alkalmazott átcsoportosításáról szóló határozat – Az érintett kirendelt nemzeti alkalmazott keresete – Jogalapok – Hatáskörrel való visszaélés – Fogalom – A szolgálati érdeknek megfelelő határozat – Hatáskörrel való visszaélés – Hiány

7.      Európai Unió – Az intézmények jogi aktusai jogszerűségének bírósági felülvizsgálata – Kirendelt nemzeti alkalmazott átcsoportosításáról szóló határozat – A felülvizsgálat terjedelme – Korlátozott felülvizsgálat, amely különösen az e határozatot megalapozó célszerűségi megfontolások értékelésére alkalmazandó

(EUMSZ 275. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

8.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Együttes feltételek

(EUMSZ 340. cikk, második bekezdés)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 37. pont)

2.      A polgári műveleti parancsnok, aki a Politikai és Biztonsági Bizottság politikai ellenőrzése és stratégiai irányítása mellett, a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő átfogó felügyelete alatt stratégiai szintű parancsnokságot és felügyeletet gyakorol a közös biztonság‑ és védelempolitika valamennyi polgári missziójának tervezése és vezetése felett, és aki a polgári missziók vezetőinek főparancsnoka, hatáskörrel rendelkezik az Unió valamennyi polgári missziója személyi állományának az Európai Unió Bosznia‑Hercegovinában folytatott rendfenntartó missziójáról (EUPM) szóló 2009/906 határozat 6. cikkének (2) bekezdése értelmében vett kirendelésére. Ezzel szemben a személyi állománynak az egyes missziókon belüli beosztása és átcsoportosítása az adott misszió vezetőjének kizárólagos hatáskörébe tartozik.

E rendelkezésekből ugyanis kitűnik, hogy a misszióvezető által gyakorolt helyszíni operatív irányítás szükségszerűen magában foglalja annak lehetőségét, hogy a misszióvezető a misszió megvalósítása érdekében mielőbb meghozza a személyi állomány átcsoportosítását is magában foglaló határozatokat, illetve a tagállamok által kiküldött személyeket e határozatok hatálya alá vonja.

Márpedig az operatív irányítás szükségszerűen magában foglalja annak lehetőségét, hogy a misszióvezető a misszió megvalósítása érdekében mielőbb meghozza a személyi állomány átcsoportosítását is magában foglaló határozatokat, illetve a tagállamok által kiküldött személyeket e határozatok hatálya alá vonja. Ezért összeegyeztethetetlen a misszió működésének e jellemzőjével a kirendelő hatósággal történő előzetes konzultációs eljárás.

(lásd: 69., 70., 78. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 88. pont)

4.      Az EUMSZ 296. cikk által megkövetelt indokolásnak a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadásának körülményeihez kell igazodnia. A jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének olyan világosan és félreérthetetlenül kell belőle kitűnnie, hogy lehetővé tegye az érintett számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését és az illetékes bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire tekintettel kell értékelni.

Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére tekintettel is. Így egyfelől valamely sérelmet okozó jogi aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés terjedelmének megértését. Másfelől az aktus indokolása pontossága mértékének arányosnak kell lennie az anyagi lehetőségekkel, és azon technikai feltételekkel vagy határidővel, amelyek között, illetve amelyen belül azt meg kell hozni.

Ezért elegendő, ha az unió valamely közös kül‑ és biztonságpolitika területére tartozó polgári missziója személyi állományának átcsoportosítására irányuló intézkedést elrendelő aktus indokolása azonosítja azon különös és konkrét indokokat, amelyek alapján ezen aktus kibocsátója a diszkrecionális mérlegelési jogkörével élve úgy véli, hogy az érintettel szemben ilyen intézkedés szükséges.

Továbbá az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának kérdését főszabály szerint azon információk alapján kell vizsgálni, amelyekkel a felperes legkésőbb a keresetindításkor rendelkezett.

(lásd: 89–92. pont)

5.      Lehet lelki zaklatásos helyzet fennállására hivatkozni olyan megsemmisítés iránti kérelmek alátámasztásául, amelyek nem a magát zaklatás sértettjének tekintő alkalmazott által emiatt benyújtott segítségnyújtási kérelem elutasítása ellen, hanem az adminisztráció más határozatai ellen irányulnak.

Közelebbről, ha a lelki zaklatás elkövetője egyben a vitatott határozat aláírója, a lelki zaklatásos helyzet fennállása figyelembe vehető annak bizonyításához, hogy e határozatot ezen alkalmazottal szembeni ártó szándékkal hozták, és hogy e határozat ezért hatáskörrel való visszaélést valósít meg. Valamint az átcsoportosítási határozat elleni kérelmek alátámasztásául előadott, lelki zaklatásra vonatkozó állításokról szólva: e határozat hatáskörrel való visszaélést valósíthat meg, ha az alkalmazott személyiségének, méltóságának, testi vagy lelki egészségének megsértése céljából hozták meg.

E tekintetben az uniós intézmények által kirendelt, az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának hatálya alá tartozó alkalmazottakra és a tagállamok által kirendelt alkalmazottakra a feladataik műveleti helyszínen történő ellátása terén ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Vagyis semmi nem zárja ki, hogy egy tagállam által kirendelt alkalmazott az átcsoportosító határozat megsemmisítése iránti kérelmei alátámasztásául lelki zaklatás megtörténtére hivatkozzon.

Továbbá az is lehetséges, hogy a lelki zaklatás megtörténtének bizonyítására előadott tények az Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata 12a. cikkének rendelkezéseivel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat szerint nem minősíthetők ugyan lelki zaklatásnak, mégis arra engednek következtetni, hogy az átcsoportosító határozat hatáskörrel való visszaélést valósít meg, és hogy azt emiatt meg kell semmisíteni.

(lásd: 105–108. pont)

6.      Az Európai Unió valamely polgári missziójához kirendelt nemzeti alkalmazott által az őt érintő átcsoportosításról szóló határozat megsemmisítése iránt indított kereset keretében a hatáskörrel való visszaélés fogalma igen pontos, mégpedig azt jelenti, hogy valamely közigazgatási hatóság nem arra a célra használta a hatásköreit, amely cél érdekében azokat ráruházták.

Az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek abban a tekintetben, hogy saját szervezeti egységeiket a rájuk bízott feladatoknak megfelelően alakítsák ki, valamint a rendelkezésükre álló személyi állományt e feladatok teljesítésének megfelelően osszák be, azzal a feltétellel, hogy e beosztásnak a szolgálat érdekében és az állások egyenértékűségének tiszteletben tartásával kell történnie.

E körülmények között a Törvényszék általi felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az érintett intézmény észszerű korlátok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörében nem nyilvánvalóan hibásan járt‑e el.

Továbbá a hatáskörrel való visszaélés csak olyan objektív, releváns és egybehangzó valószínűsítő körülmények léte esetén áll fenn, amelyek arra engednek következtetni, hogy a megtámadott aktus nem azt a célt követi, amelyet az alkalmazandó rendelkezések kijelölnek, és ezért ha a határozat nem ellentétes a szolgálat érdekével, akkor nem merül fel hatáskörrel való visszaélés.

E tekintetben nem elegendő bizonyos tényekre hivatkozni ezen állítások alátámasztása érdekében, hanem olyan kellően pontos, objektív és egybehangzó valószínűsítő körülményeket kell szolgáltatni, amelyek igazolhatják az állítások valóságát, vagy legalábbis valószínűsítik azt; ennek hiányában a szóban forgó intézmény állításainak tárgyi helytállósága nem vonható kétségbe.

Ennélfogva a hatáskörrel való visszaélésre vonatkozó bizonyítékok átfogó értékelése nem alapulhat sem egyszerű állításokon, sem olyan valószínűsítő körülményeken, amelyek nem kellően pontosak, nem objektívak vagy nem relevánsak.

(lásd: 110–115. pont)

7.      Az EUMSZ 275. cikknek megfelelően a kirendelt nemzeti alkalmazott átcsoportosításáról szóló határozat érdemére nézve az uniós bíróság hatásköre kizárt. Megengedett azonban az átcsoportosításra irányuló intézkedésnek az eljárási és indokolási szabályok, a tények tárgyi helytállósága, valamint a tények téves értékelés hiánya és a hatáskörrel való visszaélés hiánya szempontjából történő felülvizsgálata. Minthogy az uniós bíróság nem válthatja fel a misszióvezető ilyen intézkedést igazoló tényekre és körülményekre vonatkozó értékelését a sajátjával, az általa végzett felülvizsgálat korlátozott, és közelebbről az intézkedést megalapozó célszerűségi megfontolások értékelésére irányul.

E tekintetben a határozatot hozó misszióvezető a személyi állomány műveleti helyszínen történő átcsoportosítására irányuló intézkedések elfogadásához figyelembe veendő körülmények értékeléséhez széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. E széles mérlegelési jogkör azonban nem akadálya annak, hogy az uniós bíróság a jogszerűség általa elvégzendő vizsgálata során felülvizsgálja a misszióvezető által alapul vett tények tárgyi helytállóságát.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága ugyanis többek között megköveteli, hogy az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy a határozat, amely az érintett személy vagy szervezet tekintetében egyedi hatállyal bír, kellően szilárd ténybeli alappal rendelkezik. Ez az e határozat alapjául szolgáló tények vizsgálatát is magában foglalja, és így a bírósági felülvizsgálat nem korlátozódik az előadott indokok elvont valószínűségének vizsgálatára, hanem arra a kérdésre irányul, hogy ezen indokok megalapozottak‑e.

(lásd: 155–157. pont)

8.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 170., 171. pont)