GIOVANNI PITRUZZELLA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2022. október 27.(1)

C‑144/21. sz. ügy

Európai Parlament

kontra

Európai Bizottság

„Megsemmisítés iránti kereset – A króm‑trioxid egyes felhasználásainak részleges engedélyezéséről szóló, 2020. december 18‑i C(2020) 8797 végrehajtási határozat – 1907/2006/EK rendelet (REACH‑rendelet) – A 60. cikk (4) bekezdése – Úgynevezett »társadalmi‑gazdasági« engedélyezési eljárás – A felhasználás emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatainak elemzése – A megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák hiányának elemzése”

Tartalomjegyzék

1.        A jelen ügy lehetőséget kínál a Bíróságnak arra, hogy felvilágosítással szolgáljon az Európai Bizottság által a regisztrálásról, értékelésről, engedélyezésről és korlátozásról szóló REACH‑rendeletben(2) kidolgozott rendszer keretében elvégzendő elemzést illetően azon feltételek vonatkozásában, amelyek mellett az Európai Bizottság a jelen ügyben szereplő króm‑trioxidhoz hasonlóan különös aggodalomra okot adódó anyag felhasználását engedélyezheti.

2.        Az Európai Parlament a jelen ügyben megsemmisítés iránti keresettel támadta meg a króm‑trioxid egyes felhasználásainak a [REACH]‑rendelet alapján történő részleges engedélyezéséről szóló, 2020. december 18‑i C(2020) 8797 végrehajtási határozatot (Chemservice GmbH és társai; a továbbiakban: megtámadott határozat).

3.        A jelen ügy különösen a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése értelmében a különös aggodalomra okot adó anyag felhasználása ún. „társadalmi‑gazdasági” engedélyezési eljárás keretében végzendő elemzésének pontos terjedelmét illetően bír nagy jelentőséggel. A Bíróságnak ugyanis a Parlament által a keresetében felhozott érvekből kifolyólag értékelnie kell azt az elemzést, amelyet a Bizottság a megtámadott határozatban végzett különös aggodalomra okot adó anyag felhasználásának az említett keretben történő engedélyezése céljából a szóban forgó rendelkezésben előírt mindkét követelményre, vagyis egyrészt arra vonatkozóan, hogy az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek‑e, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai, másrészt pedig arra vonatkozóan, hogy rendelkezésre állnak‑e megfelelő alternatív anyagok és technológiák.

I.      A jogi háttér bemutatása

4.        A REACH‑rendelet a vegyi anyagok uniós szabályozásának egyik legfontosabb jogi eszköze. Az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében e rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének – beleértve az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésénél az alternatív vizsgálati módszerek elősegítését is –, valamint az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása, a versenyképesség és az innováció erősítésével egyidejűleg.(3) E magas szintű védelem a gyártott, importált vagy az Unió piacán forgalomba hozott vegyi anyagok ellenőrzésének integrált rendszere révén biztosított, amely rendszer ezen anyagok regisztrációján, értékelésén és engedélyezésén, valamint alkalmazásának esetleges korlátozásain alapul.(4)

5.        A REACH‑rendelet 1. cikkének (3) bekezdéséből egyrészt az következik, hogy e rendelet azon az elven nyugszik, hogy a gyártók, importőrök és a továbbfelhasználók kötelessége biztosítani, hogy olyan anyagokat gyártsanak, hozzanak forgalomba vagy használjanak fel, amelyek nincsenek káros hatással az emberi egészségre vagy a környezetre, másrészről pedig az, hogy az említett rendelet rendelkezései az elővigyázatosság elvén alapulnak.

6.        A REACH‑rendelet – többek között a (69) és (70) preambulumbekezdése értelmében – különös figyelmet szentel a különös aggodalomra okot adó anyagoknak. Ezek az anyagok ugyanis a REACH‑rendelet VII. címe szerinti engedélyezési rendszer hatálya alá tartoznak. Az említett rendelet 55. cikkéből az következik, hogy e rendszer célja „a belső piac megfelelő működésének biztosítása, valamint – egyidejűleg – a különös aggodalomra okot adó anyagok felhasználásából eredő kockázatok megfelelő ellenőrzésének és annak biztosítása, hogy ezeket az anyagokat fokozatosan megfelelő alternatív anyagokkal vagy technológiákkal helyettesítsék, amennyiben az gazdaságilag vagy műszakilag megvalósítható.”

7.        A REACH‑rendelet 56. és 58. cikkében foglaltak szerint tehát az e rendelet XIV. mellékletében szereplő, különös aggodalomra okot adó anyagokat a gyártók, az importőrök vagy továbbfelhasználók egy bizonyos időpontot követően nem használhatják fel és nem hozhatják forgalomba, kivéve ha a szóban forgó anyag felhasználását engedélyezték vagy a REACH‑rendeletben megjelölt egyéb feltételek egyike alkalmazandó.(5)

8.        A gyártók és az importőrök az anyag saját felhasználása vagy az anyag továbbfelhasználói által történő felhasználás céljából engedélyezési kérelmet nyújthatnak be.(6) Habár a kérelmeket – a rendelet által a rendelkezései alkalmazásához való hozzájárulás céljából létrehozott – Európai Vegyianyag‑ügynökséghez (a továbbiakban: ECHA)(7) kell benyújtani, a Bizottság dönt az engedély megadásáról.(8) Az engedélyező határozatokban meghatározza többek között az engedélyezett felhasználás(oka)t, az engedély felülvizsgálati időszakát és az engedély megadásának feltételeit.(9)

9.        A REACH‑rendelet 60. cikke a különös aggodalomra okot adó anyagok felhasználására vonatkozó engedély Bizottság általi megadására két alternatív eljárást határoz meg: egyrészt a REACH‑rendelet 60. cikkének (2) bekezdése értelmében az engedélyt akkor kell kiadni, ha az anyag felhasználása során az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokat hatékonyan ellenőrzik (ún. „hatékony ellenőrzési eljárás”), másrészt a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése az ún. „társadalmi‑gazdasági eljárásról” rendelkezik.

10.      E rendelet 60. cikke (4), (5) és (7) bekezdése e tekintetben a következőképpen rendelkezik:

„[…]

(4)      Amennyiben a (2) bekezdés szerint nem adható ki engedély, vagy a (3) bekezdésben foglalt anyagok esetében, az engedély csak akkor adható ki, amennyiben igazolják, hogy az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai, és amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok és technológiák. Ezt a határozatot a következő tényezők mérlegelését követően, és a 64. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontjában említett kockázatértékelési bizottság (a továbbiakban: KÉB) és társadalmi‑gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság (a továbbiakban: TGEB) véleményének figyelembevételével hozzák meg:

a)      az anyag felhasználásából származó kockázat, beleértve a javasolt kockázatkezelési intézkedések megfelelőségét és eredményességét;

b)      az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök, valamint az engedély elutasításának a kérelmező vagy a többi érdekelt fél által igazolt társadalmi‑gazdasági következményei;

c)      a kérelmező által a 62. cikk (4) bekezdésének e) pontja alapján benyújtott alternatív anyagok és technológiák elemzése, vagy a kérelmező által a 62. cikk (4) bekezdésének f) pontja alapján benyújtott helyettesítési terv, és harmadik fél által a 64. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott alternatív anyagok és technológiák elemzése;

d)      az alternatív anyagok vagy technológiák emberi egészségre és környezetre gyakorolt kockázatával kapcsolatban rendelkezésre álló információk.

(5) Annak értékelése során, hogy megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák rendelkezésre állnak‑e, a Bizottságnak az összes lényeges szempontot figyelembe kell vennie, beleértve a következőket:

a)      az alternatívákra való átállás az emberi egészséget és a környezetet érintő átfogó kockázatok csökkenéséhez vezet‑e, figyelembe véve a kockázatkezelési intézkedések megfelelőségét és eredményességét;

b)      az alternatívák technikai és gazdasági megvalósíthatóságát a kérelmező vonatkozásában.

[…]

(7) Engedély kizárólag akkor adható meg, ha a kérelmet a 62. cikkben megállapított követelményekkel összhangban nyújtották be.”

11.      A REACH‑rendelet „[e]ngedélyezési kérelmek” címet viselő 62. cikke (4) bekezdésének d) és e) pontja a következőképpen rendelkezik:

„Az engedélyezési kérelem a következő információkat tartalmazza:

[…]

d)      amennyiben a regisztrálási dokumentáció részeként még nem nyújtották be, az I. melléklet szerinti kémiai biztonsági jelentés, amely ismerteti az anyag felhasználása során a XIV. mellékletben meghatározott lényegi tulajdonságokból eredő, az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokat;

e)      a helyettesítő alternatívák kockázatának és a helyettesítés műszaki‑gazdasági megvalósíthatóságának elemzése, beleértve adott esetben a kérelmező releváns kutatási és fejlesztési tevékenységeire vonatkozó információkat; […].”

12.      A Bizottság az engedélyezési kérelem tárgyában a REACH‑rendelet 64. cikkében rögzített eljárásban hozza meg a határozatot. E rendelet 64. cikkének (2) bekezdése szerint ez magában foglalja különösen a nyilvános konzultációt, amely lehetőséget biztosít harmadik felek számára az alternatív anyagokra vagy technológiákra vonatkozó információk benyújtására. A REACH‑rendelet 64. cikkének (3) és (4) bekezdése értelmében a KÉB és a TGEB – amelyek az ECHA különböző feladatokat ellátó szervei(10) – véleményt ad a kérelem lényeges szempontjairól. A REACH‑rendelet 64. cikkének (8) bekezdése alapján e vélemények kézhezvételét követő három hónapon belül a Bizottság határozattervezetet készít elő, és a végső határozatot az alkalmazandó bizottsági eljárással összhangban hozza meg.(11)

II.    Az alapeljárásbeli jogvita alapjául szolgáló tényállás

13.      A króm‑trioxid a REACH‑rendelet értelmében különös aggodalomra okot adó anyagnak minősül. Ezen anyag szerepel a REACH‑rendelet XIV. mellékletében található felsorolásban. Felhasználásai engedélykötelesek.(12)

14.      2015‑ben a Lanxess Deutschland GmbH és más gazdasági szereplők (a továbbiakban: kérelmezők) kérelmet nyújtottak be a króm‑trioxid hat felhasználási kategóriájának engedélyezése iránt.

15.      Az engedélyezési kérelem a következő hat felhasználási kategóriára vonatkozott: a króm‑trioxid keverékek összeállításában történő felhasználásai (a továbbiakban: 1. felhasználás); funkcionális krómozásban történő felhasználások (a továbbiakban: 2. felhasználás); dekorációs jellegű funkcionális krómozásban történő felhasználások (a továbbiakban: 3. felhasználás); (a funkcionális krómozáshoz vagy a dekorációs jellegű funkcionális krómozáshoz nem kapcsolódó) felületkezelésben történő felhasználások repüléstechnikai és űrrepülési alkalmazásokhoz (a továbbiakban: 4. felhasználás); (a funkcionális krómozáshoz vagy a dekorációs jellegű funkcionális krómozáshoz nem kapcsolódó) felületkezelés (az ónbevonatú acél passziválásának kivételével [elektrolitikus ónbevonat – ETP]) során történő felhasználások az építészeti, gépjárműipari, fémgyártási és ‑kikészítési, valamint az általános mérnöki iparágakban történő alkalmazásra (a továbbiakban: 5. felhasználás); az ónbevonatú acél passziválása (ETP) során történő felhasználások (a továbbiakban: 6. felhasználás).

16.      2016. szeptember 30‑án a Bizottság megkapta a KÉB és a TGEB kérelemre vonatkozó véleményét.

17.      2019. március 27‑én a Parlament az eredeti határozattervezetet ellenző határozatot fogadott el. A Parlament által felhozott kifogások lényegében azon alapultak, hogy a kérelmezők által közölt információk súlyos hiányosságokban szenvednek, és hogy emiatt nem értékelhető megfelelően az engedély kiadása feltételeinek – különösen a biztonságosabb alternatív megoldások biztosításának – teljesítése. A Parlament álláspontja szerint ez annál is inkább így van, mivel a szóban forgó anyag tervezett felhasználásainak leírása olyannyira általános jellegű volt, hogy emiatt az engedély alkalmazási körre rendkívül széles. A Parlament e tekintetben úgy vélte, hogy nem felel meg az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatának(13) a Bizottság által alkalmazott olyan megközelítés, amely szerint a kérelem hiányosságait a vizsgálati jelentésből hiányzó adatoknak a kérelmezőktől való bekérése révén kellene orvosolni.

18.      A Bizottság e határozatot követően kizárta a 3. felhasználási kategóriát (dekorációs jellegű funkcionális krómozás) a határozattervezetének hatálya alól. A Bizottság egyébiránt fenntartotta az engedély feltételes és korlátozásokkal történő megadására irányuló, általa eredetileg alkalmazott megközelítést, és 2020. december 18‑án elfogadta a megtámadott határozatot.

III. A megtámadott határozat

19.      A Bizottság a megtámadott határozatban mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a króm‑trioxid vonatkozásában kizárólag a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése alapján adható engedély.(14)

20.      A Bizottság ezzel összefüggésben először is a (9)–(15) preambulumbekezdésben elemezte az említett rendelkezésben előírt két feltétel közül az elsőt, vagyis azt, hogy az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek‑e, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai.

21.      A Bizottság a megtámadott határozat (9) preambulumbekezdésében rámutatott arra, hogy „[a] KÉB az 1., 2., 4. és 5. felhasználásra vonatkozó véleményében arra a következtetésre jutott, hogy a kérelemben bemutatott kockázatkezelési intézkedések és üzemi feltételek nem korlátozzák megfelelően és hatékonyan a munkavállalókat érintő kockázatokat.”

22.      A Bizottság konkrétan a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdésében rámutatott arra, hogy „a CVR [az 1., 2., 4. és 5. felhasználást illetően] azt is megállapította, hogy a mért expozícióra vonatkozó adatok korlátozott rendelkezésre állása miatt jelentős bizonytalanság mutatkozik a munkavállalók expozíciójával kapcsolatban. A KÉB azt is megállapította, hogy a háttérinformációk széles körű hiánya miatt nehezen állapítható meg összefüggés a kérelemben bemutatott üzemi feltételek és kockázatkezelési intézkedések, valamint a konkrét feladatokhoz és telephelyekhez tartozó expozíciós szintek között, így a KÉB nincs abban a helyzetben, hogy további értékelést végezzen. Az említett bizonytalanság az expozíciós adatok megbízhatóságával és reprezentatív voltával, valamint azzal kapcsolatos, hogy azok hogyan függenek össze az alkalmazott konkrét kockázatkezelési intézkedésekkel, különösen a 4. felhasználás esetében, amelynek keretében a kádba merítésen felül különféle tevékenységeket – többek között a szórást, a laminálást, a kefélést és a megmunkálási műveleteket is – érint a kérelem, és a kérelmezők nem tudták teljeskörűen értékelni az összes említett feladattal kapcsolatos együttes expozíciót. A Bizottság mindazonáltal megjegyzi, hogy a TGEB e bizonytalanság ellenére tovább elemezte a kérelmet.”

23.      A Bizottság a megtámadott határozat (11) preambulumbekezdésében rámutatott arra, hogy „a CVR [az 1., 2., 4. és 5. felhasználást illetően] azt is megállapította, hogy az általános népesség anyagnak való, a környezet révén történő helyi expozíciójának felmérése során is mutatkoznak bizonytalanságok, különösen, ami a króm (VI) szennyvízen keresztül történő kibocsátását (VI) illeti. Ez különösen az ivóvíz révén, szájon át történő expozíciót illetően bír jelentőséggel. A KÉB mindazonáltal úgy vélte, hogy az általános lakosságot a környezeten keresztül érintő kockázatok felmérése elegendő további elemzés TGEB általi elvégzéséhez, azzal, hogy a kérelmezők által alkalmazott megközelítés azon a feltevésen alapul, hogy adott esetben túlbecsülhetik az általános lakosságot érintő kockázatokat.

24.      A Bizottság a megtámadott határozat (12) preambulumbekezdésében figyelembe vette, hogy „[a] KÉB az 1., 2., 4. és 5. felhasználásra vonatkozó véleményében a munkavállalókat és az általános lakosságot a környezeten keresztül érintő kockázatok felmérése során mutatkozó bizonytalanságok miatt kiegészítő feltételek és monitoring módszerek előírását ajánlotta. A Bizottság a KÉB által végzett értékelés vizsgálatát követően egyetért ezzel a következtetéssel.”

25.      A Bizottság a megtámadott határozat (15) preambulumbekezdésben arra is rámutatott, hogy „[a] TGEB a króm‑trioxid kérelemben bemutatott 1., 2., 4., 5. és 6. felhasználására vonatkozó véleményében arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó egyes felhasználásokból eredő társadalmi‑gazdasági előnyök összességében véve meghaladják e felhasználások emberi egészséget érintő kockázatát.”

26.      Másodszor, a Bizottság a megtámadott határozat (16)–(24) preambulumbekezdésében a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében az engedély kiadására vonatkozóan előírt második feltételt, vagyis a megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák hiányát elemezte.

27.      A Bizottság a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdésében a 2., 4. és 5. felhasználást illetően megjegyezte, hogy „[a] TGEB a 2., 4. és 5. felhasználásra vonatkozó véleményeiben arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák. A TGEB a kért felhasználások igen nagy köre miatt azonban nem zárhatta ki, hogy az említett felhasználások leírásában szereplő konkrét alkalmazások korlátozott száma esetében bizonytalanságok mutatkozhassanak az alternatívák műszaki megvalósíthatóságával kapcsolatban. A Bizottság egyetért a TGEB e következtetésével.”

28.      A Bizottság ezért a megtámadott határozat (19) preambulumbekezdésében úgy vélte, hogy „[a]nnak biztosítása érdekében, hogy az engedély kizárólag azokra a felhasználásokra terjedjen ki, amelyek vonatkozásában nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatívák, a 2., 4. és 5. felhasználás leírását tovább kell pontosítani oly módon, hogy az igazodjon a kérelemben bemutatott és a TGEB által értékelt alternatívák elemzése során levont következtetésekhez. A Bizottság úgy véli, hogy a kérelmezők eleget tettek a rájuk nehezedő bizonyítási tehernek, mivel a 2., 4. és 5. felhasználást illetően – kizárólag a felhasználások e korlátozott körében – bizonyították, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatívák.

29.      A Bizottság a megtámadott határozat (20) preambulumbekezdésében hozzáfűzte, hogy „[a] 2., 4. és 5. felhasználás leírását ezért tovább kell pontosítani az olyan felhasználások alapulvételével, amelyek során az alapvető funkciók […] egyike szükséges a tervezett felhasználáshoz”, és egy sor alapvető funkciót sorolt fel a 2., 4. és 5 felhasználás vonatkozásában.(15)

30.      A Bizottság e gondolatmenet alapján a megtámadott határozat (22) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jutott, hogy – a TGEB értékelésének vizsgálatát követően és a fenti megfontolások figyelembevételével – egyetért azzal, hogy a 2., 4. és 5. felhasználást illetően nem állnak rendelkezésre alternatív anyagok vagy technológiák.

31.      A Bizottság a megtámadott határozat (26) preambulumbekezdésében megállapította, hogy értékelését a KÉB értékelése szerint jelenleg rendelkezésre álló összes releváns tudományos bizonyítékra alapozta, és e megállapításra úgy jutott, hogy következtetéseit arra alapozta, elegendő bizonyíték áll rendelkezésre. A Bizottság mindamellett úgy vélte, hogy a jövőben értékelését kiegészítő tudományos adatok segítségével szilárdabb bizonyítékokra vagy a bizonyítékok szélesebb körére alapozhatja, ezért célszerű az expozícióra és a kibocsátásokra vonatkozó kiegészítő információk rendelkezésre bocsátását kérni.

32.      A Bizottság ezt követően a megtámadott határozat (27) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a határozat alkalmazásának elősegítése érdekében a 2., 4. és 5. felhasználásra vonatkozóan az engedély jogosultjainak a továbbfelhasználói számára elő kell írni, hogy a REACH‑rendelet 66. cikkének (1) bekezdése(16) alapján az ECHA részére küldött értesítésben fejtsék ki a megtámadott határozatban felsorolt azon alapvető funkciókat, amelyek szükségesek az általuk történő felhasználáshoz, beleértve azt is, hogy azok miért szükségesek a szóban forgó felhasználáshoz.

33.      A Bizottság e megfontolások alapján a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdésében engedélyt adott a kérelmezőknek a 6. felhasználásra, a 2., 4. és 5. felhasználásokra kizárólag annyiban, amennyiben a határozatban megjelölt alapvető funkciók valamelyike szükséges a felhasználáshoz, valamint a 2., 4., 5. és 6. felhasználás mint engedélyezett felhasználások céljából létrehozott keverékeket illetően az 1. felhasználásra.

34.      A megtámadott határozat 1. cikkének (2)–(4) bekezdéséből azt is kitűnik, hogy a Bizottság viszont a króm‑trioxid 2., 4. és 5. felhasználására nem adott engedélyt annyiban, amennyiben a határozatban megjelölt alapvető funkciók egyike sem szükséges a felhasználáshoz.

35.      A megtámadott határozat 2. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében:

„(2) Az engedély jogosultjai egyes folyamatokra, műveletekre és feladatokra (köztük az automata/ kézi meghajtású rendszerekre, valamint a nyitott/zárt rendszerekre és ezek kombinációira) vonatkozó expozíciós forgatókönyveket dolgoznak ki, és az egyes forgatókönyvek vonatkozásában leírják a munkavállalók krómnak (VI) való kitettségének és a króm (VI) környezetbe történő kibocsátásainak – amelyek az engedélyezett felhasználások helyszínéül szolgáló telephelyek vonatkozásában reprezentatív jellegűek – ellenőrzését szolgáló kockázatkezelési intézkedéseket és üzemi feltételeket. Az expozíciós forgatókönyvek az említett kockázatkezelési intézkedések és üzemi feltételek alkalmazásából eredő expozíciós szintekről tartalmaznak információkat. Az engedély jogosultjai a 2004/37/EK irányelv 5. cikkének megfelelően választják ki az expozíciós forgatókönyvekben leírt kockázatkezelési intézkedéseket. Az engedély jogosultjai dokumentálják és indokolják a kockázatkezelési intézkedésekre vonatkozó választásukat, és megkeresésre az engedélyezett felhasználás helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak rendelkezésére bocsátják a releváns dokumentumokat.

(3) Az engedély jogosultjai egy, legkésőbb 2021. március 18‑án frissített biztonsági adatban az […] határozat hatálya alá tartozó továbbfelhasználók rendelkezésére bocsátják a konkrét expozíciós forgatókönyveket. Az engedély jogosultjai és a továbbfelhasználók indokolatlan késedelem nélkül alkalmazzák a konkrét expozíciós forgatókönyvekben szereplő kockázatkezelési intézkedéseket és üzemi feltételeket”.

36.      A megtámadott határozat (5) preambulumbekezdése úgy rendelkezik, hogy a továbbfelhasználóknak a 2., 4. és 5. felhasználásra vonatkozó engedélyt illetően a REACH‑rendelet 66. cikkének (1) bekezdése alapján az ECHA részére küldött értesítésben ki kell fejteniük a króm‑trioxid 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt olyan alapvető funkcióit, amelyek szükségesek az általuk történő felhasználáshoz, beleértve azt is, hogy azok miért szükségesek a szóban forgó felhasználáshoz.

IV.    A felek kérelmei

37.      A Parlament azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének (1) és (5) bekezdését, valamint 2., 3., 4., 5., 7., 9. és 10. cikkét, amennyiben azok a 2., 4. és 5. felhasználásra – illetve a 2., 4. és 5. felhasználás céljából létrehozott keveréket érintően – az 1. felhasználásra vonatkozó engedélyeket érintik, másodlagosan teljes egészében semmisítse meg a megtámadott határozatot, valamint a Bizottságot és az ECHA‑t kötelezze a költségek viselésére.

38.      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság elsődlegesen utasítsa el a Parlamentnek a megtámadott határozat részleges megsemmisítése iránti kérelmeit, másodlagosan semmisítse meg a Parlamentnek a megtámadott határozat teljes egészében történő megsemmisítése iránti kérelmeit, a megtámadott határozat megsemmisítése esetén pedig tartsa fenn a megtámadott határozat joghatásait, valamint a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.

39.      Az ECHA – amelynek a jelen ügybe történő beavatkozását a Bíróság elnöke 2021. szeptember 17‑i végzésével engedélyezte – a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozási beadványt nyújtott be.

V.      A kereset vizsgálata

A.      A felek érvei

40.      A Parlament a keresetének alátámasztása céljából egyetlen jogalapot hoz fel, amellyel a REACH‑rendelet 60. cikke (4) és (7) bekezdésének megsértésére hivatkozik. Ez az egyetlen jogalap három részre oszlik.

1.      Az egyetlen jogalapnak az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokkal kapcsolatos végső értékelés hiányára vonatkozó első részéről

41.      A Parlament egyetlen jogalapjának első részében felrója a Bizottságnak, hogy az megsértette a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdését azáltal, hogy anélkül engedélyezte a króm‑trioxid 2., 4. és 5. felhasználását, valamint a 2., 4. és 5. felhasználás céljából létrehozott keveréket érintően az 1. felhasználását, hogy véglegesen értékelte volna e felhasználásoknak az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatát. Ezen értékelés hiánya szükségszerűen hibássá tette annak az említett rendelkezésben előírt értékelését, „hogy az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai”.

42.      A Parlament szerint a megtámadott határozat (10)–(12) preambulumbekezdéséből kifejezetten következik, hogy az 1., 2., 4. és 5. felhasználást illetően jelentős bizonytalanságok mutatkoztak a munkavállalókat és az általános lakosságot a környezeten keresztül érintő kockázatok értékelésével kapcsolatban, és hogy a KÉB e bizonytalanságok miatt kiegészítő feltételek és felügyeleti módszerek előírását ajánlotta. A megtámadott határozat (10) preambulumbekezdéséből konkrétabban az következik, hogy az említett bizonytalanságok különösen jelentősek voltak a munkavállalók szóban forgó anyagnak való kitettségét illetően, ami e kockázat mindennemű komoly értékelését megakadályozta. A KÉB véleményeiből az következik, hogy a kérelmezők által az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatok értékelése céljából közölt információk az engedélyezési kérelemmel érintett minden egyes felhasználás esetében olyannyira hiányosak, következésképpen kevéssé reprezentatívak voltak, hogy a KÉB‑nek arra a következtetésre kellett jutnia, hogy jelentős a bizonytalanság a szóban forgó kockázatok terjedelmét és szintjét illetően.

43.      A Parlament álláspontja szerint a kérelmezők által a jelen ügyben közölt expozíciós adatok nem reprezentatívak, és nem felelnek meg a REACH‑rendelet 62. cikke (4) bekezdése d) pontjának és I. melléklete 5.2.4. pontjának. Még ha igaz is, hogy a KÉB arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmezők által használt módszer magyarázattal szolgálhat az adatok csekély szintű reprezentativitására (azok még az érintett vállalkozások 3%‑ára sem vonatkoztak), a KÉB azt a véleményeiben kifejezetten nem fogadta el és nem indokolta.

44.      A Parlament ehhez hozzáfűzi, hogy amennyiben a kérelem nem rendelkezett volna túlzottan tág hatállyal, a REACH‑rendelet 62. cikke (4) bekezdése d) pontjával és I. melléklete 5.2.4. pontjával összhangban a kérelemben kért valamennyi felhasználásra vonatkozóan közölni lehetett volna gyűjtött expozíciós adatokat (vagy legalábbis reprezentatív modellezési adatokat), valamint az e felhasználásokra vonatkozó hasznosítási feltételek és a kockázatkezelési intézkedések megfelelő leírását is rendelkezésre lehetett volna bocsátani. Ezenfelül a Parlament álláspontja szerint a Bizottság a megtámadott határozatban nem ismertette azokat az okokat, amelyek miatt arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmezők az adatok reprezentatív jellegének hiánya és az általa észlelt súlyos bizonytalanságok ellenére eleget tettek a rájuk nehezedő bizonyítási tehernek, kizárólag arra mutatott rá, hogy a szóban forgó bizonytalanságok a TGEB‑et nem akadályozták meg abban, hogy folytassa a kérelem vizsgálatát.

45.      A Bizottság a megtámadott határozat 2. cikkének (2) bekezdésében az engedélyt kifejezetten a fent említett hiányosságok orvoslása céljából kötötte ahhoz a feltételhez, hogy a vizsgálati jelentésben szerepeljenek a szóban forgó kockázatértékelésből hiányzó alapvető adatok (többek között expozíciós forgatókönyvek és az azokhoz kapcsolódó kockázatkezelési intézkedések). Magából a megtámadott határozatból tehát egyrészt az következik, hogy a Bizottság az engedély megadásának időpontjában nem rendelkezett jelentős mennyiségű olyan információval, amelyet a kérelmezőknek a REACH‑rendelet 62. cikke (4) bekezdésének d) pontja értelmében közölniük kellett volna, és amelyekkel a rendelet 60. cikkének (4) bekezdése szerinti értékelés elvégzéséhez rendelkeznie kellett volna, másrészt pedig az, hogy a megtámadott határozat 2. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek az engedélyezési kérelem és az e kérelem alapján végzett értékelés említett hiányosságainak orvoslását szolgálták. Ezenfelül a Bizottság tévesen értelmezi a REACH‑rendelet 56. és 66. cikkét, amikor e rendelkezéseket úgy írja le, mint amelyek lehetővé teszik, hogy az eredeti engedély szempontjából kulcsfontosságú információkat az engedély megadását követően, kizárólag a továbbfelhasználók közöljék.

46.      A Bizottság ilyen körülmények között nem tudta – a 60. cikk (4) bekezdésének megfelelően – megbízhatóan és végérvényesen megállapítani azt, hogy „az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai”. A Bizottság azonban nem adhat engedélyt, ha nem győződött meg végérvényesen az említett feltétel teljesüléséről, és valamely engedélyezési kérelem hiányosságai nem orvosolhatók feltételeknek az engedélyezési határozatban történő előírása révén.

47.      A Bizottság előadja, hogy nem szegte meg a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt, az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatok végérvényes értékelésére vonatkozó kötelezettségét.

48.      Jellegéből fakadóan minden tudományos értékelés bizonytalanságokkal jár. A bizonytalanságok létezése semmilyen módon nem teszi hibássá a tudományos értékelést. Következésképpen a Bizottságnak nem feladata, hogy mindennemű bizonytalanságot megszüntessen, vagy hogy ragaszkodjon a bizonytalanságoknak az engedély kérelmezője általi eloszlatásához.

49.      A Bizottság – a KÉB véleményében megállapított és a megtámadott határozatban elismert, a Parlament által említett bizonytalanságok ellenére – úgy véli, hogy a kérelmezők eleget tettek a rájuk nehezedő bizonyítási tehernek. Úgy véli, ennek alapján képes volt értékelni, hogy a társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek‑e, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatok. Az említett értékelés nem a kockázatoknak az anyag egyes felhasználásai során történő megfelelő kezelését szolgálja, ugyanakkor lehetővé kell tennie a kockázatok és előnyök megfelelő mérlegelését.

50.      A kémiai biztonsági jelentésben közölt információk elegendők voltak ahhoz, hogy a KÉB megfelelően értékelhesse a kockázatot, és hogy a TGEB következtetést vonhasson le a kockázatok/előnyök értékelésére vonatkozóan, végső soron pedig ahhoz, hogy a Bizottság meggyőződhessen annak a feltételnek a teljesüléséről, miszerint a társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek legyenek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatok. A Bizottság nem vitatja, hogy léteznek bizonytalanságok, de azt állítja, hogy a tudományos szakemberek által végzett értékelés alapján azok nem voltak olyan mértékűek, hogy ne lehetett volna megállapítani az első feltétel teljesülését.

51.      A Bizottság – különösen a munkavállalók expozíciójával kapcsolatos bizonytalanságokat illetően – először is kifejti azokat az okokat, amelyek miatt a KÉB – a kémiai biztonsági jelentésben szereplő, gyűjtött expozíciós adatok korlátozott mennyisége ellenére – úgy vélte, hogy a közölt adatok elegendők az értékelés elvégzéséhez és ahhoz, hogy a TGEB mérlegelhesse az előnyöket és kockázatokat.

52.      A KÉB az 1. felhasználást illetően mindenekelőtt azt javasolta, hogy a TGEB a kiegészítő értékeléséhez a kérelmezők által becsült 0,5 μg/m3 maximális teljes expozíciós szintet használja fel. A KÉB a 2., 4. és 5. felhasználást illetően kiegészítő tájékoztatást kért a kérelmezőktől a kérelemből és az azt követő engedélyből előnyben részesülő esetleges továbbfelhasználók széles köre miatt (a kérelmezők a 2. felhasználást illetően az Unió különböző tagállamaiban fekvő 1590 telephelyet tüntettek fel). A KÉB e kiegészítő tájékoztatást követően elismerte, hogy a felhasznált adatok korlátozott száma az alkalmazott módszernek (a statikus monitoring adatok felhasználása helyett a személyes jellegű monitoring adatok középpontba helyezésének) is betudható, aminek következtében a rendelkezésre álló adatcsoportoknak csak egy részét használták fel.

53.      A KÉB ezenfelül rámutatott arra, hogy a kérelmezők által rendelkezésre bocsátott – többek között független – közelmúltbeli tanulmányokban szereplő számos expozíciós adat támasztotta alá az általuk (a 2., 4. és 5. felhasználásra vonatkozóan) elvégzett expozíciós értékelést, vagy a TGEB számára (az 1. felhasználásra vonatkozóan) az eset legkedvezőtlenebb megközelítését („worst case approach”) javasolta. A kérelmezők végül az összes felhasználásra vonatkozóan olyan adatmodellezéseket bocsátottak rendelkezésre, amelyek a KÉB álláspontja szerint alátámaszthatják a gyűjtött adatokat.

54.      Másodszor, a kérelmezőktől nem várható el – és aránytalan is lenne tőlük elvárni –, hogy 1500‑nál is több továbbfelhasználói telephely vonatkozásában mért expozíciós adatokat közöljenek, mivel előfordulhat, hogy az engedély megadásának időpontjában nem ismert az összes ilyen továbbfelhasználó.

55.      Harmadszor, az, hogy (a 2., 4. és 5. felhasználási kategória vonatkozásában) a vonatkozó 2μg/m3 állandó expozíciós érték a hatályos szabályozás alapján a króm (VI) vegyületeire jelenleg alkalmazott kötelező uniós foglalkozási expozíciós értékek ötödét, míg (az 1. felhasználási kategória vonatkozásában) a 0,5μg/m3 állandó expozíciós érték annak huszadát teszik ki, arra utal, hogy a megtámadott határozat hozzájárul az expozíció csökkentéséhez, ezáltal fokozza a munkavállalók védelmét, következésképpen megfelel a célkitűzéseknek.

56.      Negyedszer, a KÉB olyan kiegészítő jellegű felügyeleti feltételeket és módszereket is ajánlott, amelyeket a Bizottság is átvett a megtámadott határozatban, és amelyek a munkahelyi expozíció további csökkentését szolgálják.

57.      A Bizottság – azzal kapcsolatban, hogy a kérelmezők állítólagosan nem tettek eleget a rájuk nehezedő bizonyítási tehernek – megjegyzi, hogy a REACH‑rendelet nem ír elő „minden észszerű kétséget kizáró” vagy „bizonytalanságot nélkülöző” bizonyításhoz hasonló bizonyítást a kérelmezők terhére. Épp ellenkezőleg, elegendő objektív bizonyíték alapján a szakértők hitelt érdemlő és megbízható információkon alapuló végleges értékelést végezhetnek.

58.      A Bizottság úgy véli, a Parlament nem veszi figyelembe, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt első feltétel teljesülésének megállapítására irányuló tudományos értékelést is a TGEB végzi. A TGEB a véleményeiben értékelte a kockázatokat/előnyöket, és kifejtette, valamint megállapította, hogy a KÉB által értékelt adatok miért elegendőek. A TGEB – figyelembe véve a KÉB által megállapított bizonytalanságokat, a kockázat/előny értékelés szilárdságának ellenőrzése céljából – konzervatív pótforgatókönyvet („worst case scenario”) vett alapul, amelynek alapján arra a következtetésre jutott, hogy nincsenek olyan kétségei, amelyek változtatnának a kérelmezők azon megállapításának az érvényességén, miszerint a króm‑trioxid további felhasználásával összességében járó előnyök jelentősebbek, mint az emberi egészséget érintő kockázat. A Bizottság aprólékosan megvizsgálta a KÉB és a TGEB véleményeit, és megállapította, hogy azok teljes körűek, koherensek és relevánsak.

59.      A Parlament állításával ellentétben a megtámadott határozat 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott felügyeleti követelmények nem szolgálják a kérelem hiányosságainak orvoslását. A Bizottság a megtámadott határozat 2. cikkének (2) bekezdésében – az ECHA által véleményeiben megfogalmazott ajánlásokkal összhangban – kiegészítő expozíciós és kibocsátási információk rendelkezésre bocsátását kéri. Ennek révén egyrészt az engedély jogosultjaitól, valamint az azokkal együttműködő továbbfelhasználóktól származó egyes feladatok vonatkozásában részletesebben felvázolhatók a szóban forgó folyamatok, az üzemi feltételek és a kockázatkezelési intézkedések. Másrészt ez az igény illeszkedik a REACH‑rendelet általános logikájába, amelynek alapját folyamatos javulást célzó elv képezi, és amely kifejezetten arra irányul, hogy a rendelet alkalmazása céljából az anyagokra vonatkozó adatok rendelkezésre bocsátása és folyamatos fejlesztése révén idővel javítsa a vegyi termékekre vonatkozó szabályozás minőségét.

60.      Az ECHA a Bizottság támogatása végett történő beavatkozása keretében először is arra hivatkozik, hogy a kérelmezők által közölt adatok a munkavállalók expozíciójára nézve reprezentatívak voltak. Az ECHA – noha elismeri, hogy a KÉB álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy az engedélyt kérelmezők által a munkavállalók expozíciójára vonatkozóan közölt adatok minden továbbfelhasználó vonatkozásában reprezentatívak lennének – kiemeli, hogy a KÉB nem kizárólag a kérelmezők által rendelkezésre bocsátott mérési adatokat vette alapul. A KÉB a jogirodalomból és a nyilvánosság számára hozzáférhető tanulmányokból vett, az előadó és az engedélyt kérelmezők által gyűjtött, valamint az ez utóbbiak által közölt expozíciós modellezési adatokat is megvizsgált.

61.      A KÉB véleményeiben a 2., 4. és 5. felhasználással kapcsolatban kiemelte, hogy a közölt adatokból bizonyos számú bizonytalanság ered. Mindazonáltal úgy vélte, hogy a kérelmezők által 8 órán keresztül mért együttes expozíciós értékként kiszámított 2 μg Cr (VI)/m³ együttes expozíciós szint észszerűen minősülhet a legkedvezőtlenebb forgatókönyvnek. Ez az oka annak, hogy a KÉB a 2., 4. és 5. felhasználási kategóriákkal kapcsolatos, munkavállalói expozícióra vonatkozó értékelését elvégezhette a közölt adatok alapján, és úgy vélhette, hogy a kérelmezők által kiszámított 2 μg Cr (VI)/m³ expozíciós szint megfelelő kiindulási pontként szolgál a TGEB által végzendő társadalmi‑gazdasági elemzéshez.

62.      Másodszor, az ECHA előadja, hogy a megtámadott határozat – annyiban, amennyiben a KÉB‑nek az általános népesség expozíciójára vonatkozóan végzett értékelését veszi figyelembe – olyan adatokon alapul, amelyek kellően tükrözik az általánosság népesség króm‑trioxid további felhasználásából eredő kitettségét.

63.      Harmadszor, az ECHA előadja, hogy a Bizottság a KÉB és a TGEB által végzett értékelés alapján valójában elegendő információval rendelkezett annak eldöntéséhez, hogy az engedély megadásából származó előnyök jelentősebbek‑e, mint az engedélyezett felhasználásokból eredő kockázatok költségei. A TGEB az értékelésében pontosabban egyetértett a KÉB‑bel abban, hogy a kitett népesség engedélyt kérelmezők által közölt becslésén és az expozíció engedélyt kérelmezők által közölt időtartamán alapuló számítások felhasználhatók a rákos megbetegedésekre vonatkozó statisztikai becslésekhez, így az anyag további felhasználásával járó költségek meghatározásához is. A TGEB mindazonáltal az anyag további felhasználásával járó költségek értékelése során a fennálló bizonytalanságok miatt úgy határozott, hogy a legkedvezőtlenebb forgatókönyvet választja. Az emberi egészségre gyakorolt hatások munkavállalók esetében történő számszerűsítése céljából növelte a munkavállalók egészségére gyakorolt, pénzben kifejezett hatást az emberi egészségre gyakorolt, az engedély kérelmezői által megállapított hatáshoz képest. A TGEB – még ha az anyag további felhasználásával összefüggő költségek viselését ilyen pesszimista megközelítésre is alapozta – megerősítette a kérelmezők azon értékelését, amely szerint a további felhasználás előnyei jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget érintő kockázatai.

2.      Az egyetlen jogalapnak a 2., 4. és 5. felhasználás céljára megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák hiánya megállapításának elmulasztására vonatkozó második részéről

64.      A Parlament egyetlen jogalapjának második részében előadja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot a REACH‑rendelet 60. cikke (4) bekezdésének megsértésével fogadta el, mivel – az említett rendelkezésben foglaltakkal ellentétben – nem győződött meg arról, hogy az engedély tárgyát képező 2., 4. és 5. felhasználás céljára nem állnak‑e rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák. A Parlament konkrétan a Bizottság által alkalmazott megközelítést vitatja, a Bizottság ugyanis a megtámadott határozat (18), (19) és (20) preambulumbekezdésében, valamint 1. cikkében az engedély hatályának a megfelelő alternatívák rendelkezésre állásával kapcsolatos bizonytalanságok okán történő korlátozása céljából „a tervezett felhasználáshoz szükséges alapvető funkciókra” utal.

65.      A REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése értelmében az engedélyt kérelmezőnek kell bizonyítania, hogy rendelkezésre állnak megfelelő alternatívák. Ebből következően a kérelmezők viselik annak kockázatát, hogy adott esetben nem lehet megállapítani ilyen alternatívák rendelkezésre állását. Az alternatívák rendelkezésre állásának megállapítására irányuló értékelésnek tehát lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy e tekintetben végleges eredményre jusson, mielőtt engedélyezési határozatot fogadna el. A megfelelő alternatívák rendelkezésre állásával kapcsolatos bizonytalanság esetében viszont a Bizottság nem adhatja meg az engedélyt. A Bizottság valamely engedély ilyen feltételekhez köthetősége révén nem orvosolhatja a kérelmező által az alternatívákra vonatkozóan benyújtott elemzés hiányosságait, illetve az általa végzett értékelés hiányosságait vagy hézagjait.

66.      A jelen ügyben a Bizottság – noha a megtámadott határozat (19) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a kérelmezők eleget tettek a bizonyítási tehernek annak bemutatásával, hogy nem léteznek megfelelő alternatívák a 2., 4. és 5. felhasználásra vonatkozóan – maga is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az kizárólag „az ilyen felhasználások korlátozott hatályára”, vagyis az ilyen felhasználások Bizottság által meghatározott korlátozott körében érvényes. A Bizottság ezért a megtámadott határozatban olyan feltételekhez köti az engedélyt, amelyek célja, hogy orvosolják a kérelemnek a kérelmezők által felhozott alternatív megoldások elemzésével kapcsolatos hiányosságait (vagyis túl általános vagy korlátozott adatok közlését a felhasználások igen széles körű leírása alapján).

67.      Ezenfelül „a tervezett felhasználáshoz szükséges alapvető funkciókra” való utalás nem döntő a megfelelő alternatívák hiányát illetően, amelyet az engedély megadása előtt kell megállapítani. Másképpen megfogalmazva, a Bizottság – azzal, hogy a króm‑trioxid egy adott felhasználását olyan esetben engedélyezte, amelyben a megtámadott határozatban felsorolt „alapvető funkciók” valamelyike szükséges a szóban forgó felhasználáshoz – nem határozta meg, hogy az említett funkciók valamelyike ténylegesen szükséges‑e a szóban forgó felhasználáshoz, vagyis hogy a szóban forgó felhasználás alternatív technológia vagy anyag révén, illetve az engedélyezési kérelem tárgyát képező anyag nélkül nem valósítható meg.

68.      A megfelelő alternatívák rendelkezésre állására vonatkozó elemzés elégtelen voltát a megtámadott határozat (27) preambulumbekezdése és 5. cikke is megerősíti. A továbbfelhasználókat terhelő tájékoztatási kötelezettség arra utal, hogy a 2., 4. és 5. felhasználás Bizottság által az „alapvető funkciók” fogalma révén meghatározott, állítólagosan korlátozott keretei között is fennállnak még bizonytalanságok azzal kapcsolatban, hogy rendelkezésre állnak‑e alternatívák e felhasználásokra vonatkozóan. A megtámadott határozat 1. cikkének az 5. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése értelmében a továbbfelhasználókra marad az a feladat, hogy elmagyarázzák a határozatban felsorolt alapvető funkciókat, és hogy igazolják, e funkciók valamelyike valóban szükséges a tervezett felhasználásokhoz. Másképpen megfogalmazva, a továbbfelhasználóknak a króm‑trioxid felhasználása esetén igazolniuk kell, hogy a szóban forgó felhasználáshoz olyan alapvető funkciók valamelyike szükséges, amellyel kapcsolatban az engedélyezési határozat szerint nem létezik alternatív megoldás. Ez azt mutatja, hogy a megtámadott határozatban a 2. 4. és 5. felhasználási kategóriára vonatkozó alternatív megoldások hiányával kapcsolatosan végzett elemzés valójában nem volt döntő, és hogy a továbbfelhasználók feladata maradt annak bizonyítása, hogy a króm‑trioxid ténylegesen „szükséges” az említett felhasználásokhoz, vagyis nem áll rendelkezésre megfelelő alternatíva. A megtámadott határozatban a Bizottság által a továbbfelhasználóktól kért kiegészítő információknak lehetővé kell tenniük – de utólag, kizárólag azt követően, hogy a tervezett felhasználásokat a Bizottság engedélyezte – annak értékelését, hogy teljesül‑e az e felhasználásokra vonatkozó alternatív megoldások hiányának feltétele.

69.      Az „alapvető funkciókra” való utalás beillesztése pedig nem minősül a megadott engedély alkalmazási köre tényleges korlátozásának. Mivel ugyanis a Bizottság a megtámadott határozatban nem bizonyította, hogy az említett „alapvető funkciók” mikor és milyen körülmények között szükségesek, ez az utalás pusztán tautológia, amennyiben az a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében meghatározott általános feltételek megemlítésére szorítkozik, vagyis arra, hogy az anyag kizárólag akkor engedélyezhető, ha szükséges a tervezett felhasználáshoz. Ez annál is inkább így van, mivel a megtámadott határozatban felsorolt „alapvető funkciók” valójában a króm‑trioxid 2., 4. és 5. felhasználási kategóriát szolgáló, a TGEB által a véleményeiben meghatározott funkciókat foglalják magukban. A Bizottság a megtámadott határozat egyik pontjában sem jelöli meg, hogy a szóban forgó funkciók milyen körülmények között szükségesek, vagy hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatívák, így egy meghatározott felhasználás megengedett. Ezt az értékelés teljes egészében a továbbfelhasználókra hárul.

70.      Mindezekből az következik, hogy a Bizottság az engedély megadása előtt – a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében foglaltakkal ellentétben – nem győződött meg a megfelelő alternatívák hiányáról, ekként a megtámadott határozatot az említett rendelkezés megsértésével hozta meg.

71.      A Parlament ehhez hozzáfűzi, hogy az engedélyezési kérelem időpontjától kezdődően nyilvánosan hozzáférhető források szerint a 2., 4. és 5. felhasználás körébe tartozó különféle egyedi alkalmazásokra valójában léteztek alternatív anyagok vagy technológiák a piacon. A Bizottságnak a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételek – akár hivatalból történő – vizsgálatára vonatkozó kötelezettségének eleget téve az engedély megadása előtt meg kellett volna vizsgálnia ezeket és megállapítania, hogy „megfelelők”‑e. Ugyanakkor a megtámadott határozat nem utal ilyen vizsgálatra.

72.      A Bizottság úgy véli, nem szegte meg azt a kötelezettségét, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésével összhangban ellenőrizze, hogy rendelkezésre állnak‑e megfelelő alternatívák az engedélyezett felhasználásokra vonatkozóan.

73.      A Bizottság emlékeztet arra, hogy a REACH‑rendelet 62. cikkének (3) bekezdése szerint a kérelmek „egy vagy több felhasználásra” nyújthatók be. A REACH‑rendelet VII. címe nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely rögzítené a felhasználás engedélyezési kérelemben történő bemutatásának módját vagy a részletezés szükséges mértékét. A kérelmezők feladata meghatározni azt az egy vagy több felhasználást, amelynek engedélyezését kérik. Az engedélyezési rendszer észszerűsítését teszi lehetővé az, hogy az upstream gazdasági szereplők (általában az anyag gyártói vagy importőrei) az egész ellátási láncra vonatkozóan benyújthatnak kérelmet (ún. „upstream applications”).

74.      A Bizottság álláspontja szerint ebben a kontextusban a következő kulcsfontosságú kérdés vetődik fel: elegendő‑e, ha a kérelmező bizonyítja, hogy egyetlen alternatív anyag vagy technológia sem alkalmas az összes továbbfelhasználó igényeinek kielégítésére, vagy a Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy a különböző ágazatokba tartozó egyes továbbfelhasználók igényeinek kielégítésére – e továbbfelhasználók sajátosságai miatt – egyetlen alternatív anyag vagy technológia sem megfelelő? A Bizottság – azt követően, hogy az eredetileg elfogadott engedélyezési határozatokban az előbbi megközelítést követte – jelenleg köztes megközelítést alkalmazna.

75.      A jelen ügyben a Bizottság az összes rendelkezésre álló információ alapján arra az álláspontra helyezkedett volna, hogy megbízható bizonyítékok állnak rendelkezésre, amelyek általánosságban és horizontálisan is bizonyítják, hogy nem állnak rendelkezésre a 2., 4. és 5. felhasználás céljára az engedélyezési kérelemben valamennyi megjelölt ágazattal kapcsolatban meghatározott, megfelelő alternatív megoldások. A Bizottság ugyanakkor úgy vélte, a kérelmezők nem bizonyították, hogy megfelelő alternatívák állnának rendelkezésre minden olyan lehetséges továbbfelhasználásra vonatkozóan, amely az említett különböző ágazatokban felmerülhet. Az ECHA és a Bizottság konkrétan ellenőrizte, hogy az anyag rendelkezik‑e bizonyos funkciókkal és olyan konkrét műszaki jellemzőkkel, amelyeket a 2., 4. és 5. felhasználás körében ténylegesen egyetlen alternatíva sem biztosíthat. Az ECHA és a Bizottság ugyanakkor nem tudta teljeskörűen és megbízhatóan ellenőrizni, hogy az engedély hatálya alá tartozó minden létező továbbfelhasználó és további felhasználás esetében műszakilag szükségesek‑e az említett funkciók és műszaki jellemzők. A Bizottság úgy értékelte és azt állapította meg, hogy az említett műszaki jellemzők alapvető fontosságúak a termékekkel kapcsolatos követelmények, a felszerelések biztonsága és jogszabályi megfelelősége szempontjából, és hogy – az ágazatoknak és a továbbfelhasználás típusainak sokféleségét teljes egészében figyelembe véve – műszakilag nem lenne megvalósítható a 2., 4. és 5. felhasználás vonatkozásában lényegesen gyengébb minőség elfogadása. Ezenfelül a Bizottság azt is figyelembe vette, hogy összetett ellátási láncokban és gyártási folyamatokban alapvető fontosságú, hogy az anyag megfeleljen valamennyi követelménynek, mivel a különféle gyártási fázisok összekapcsolódnak, és nem oszthatók fel különböző szegmensekre.

76.      A Bizottság tehát teljeskörűen értékelte az anyag felhasználásának lehetséges alternatíváit, és részletesen elemezte a 2., 4. és 5. felhasználás alkalmazási körének egészét, beleértve azokat a különféle ágazatokat és a felhasználások részét képező különféle felhasználási típusokat is, amelyekre az engedélyezési kérelem vonatkozott. A Bizottság olyan határozatot hozott, amelyben az egyes felhasználásokat illetően felsorolta az anyagnak azokat az alapvető funkcióit, amelyeket egyetlen megvalósítható alternatíva sem tud biztosítani, amelyeket szükségesnek tartott e felhasználás szempontjából, és kizárólag azokat a felhasználásokat engedélyezte, amelyek vonatkozásában szükségesek az említett alapvető funkciók.

77.      A megtámadott határozat tehát pusztán részleges engedélynek (és ezzel egyidejűleg az engedélyezési kérelem részleges elutasításának) minősül, amint az világosan kitűnik a határozat 1. cikkének (2)–(4) bekezdéséből. Az engedély tárgyát képező anyagot felhasználni kívánó összes továbbfelhasználó köteles nyilatkozatot tenni az ECHA részére, hogy a szóban forgó engedély alapján milyen felhasználásokat végez, és köteles megjelölni az anyag azon alapvető egy vagy több funkcióját, amely műszaki szempontból szükséges az általa végzett tevékenységhez, valamint kifejteni ennek az okát. Az ECHA továbbfelhasználói nyilvántartásához hozzáféréssel rendelkező illetékes tagállami hatóságok a REACH‑rendelet alapján kötelesek gondoskodni a rendelet megfelelő végrehajtásáról és alkalmazásáról. A Bizottság viszont az egyes továbbfelhasználók vagy termékek vonatkozásában külön‑külön nem értékelte az alternatív megoldásokat (ami a részletesség mértékétől függően több ezer vagy akár több millió önálló értékelés elvégzését is igényelte volna); ezt a REACH‑rendelet egyáltalán nem is írja elő. A REACH‑rendelet rendelkezéseinek megfelelően az illetékes hatóságok feladata annak ellenőrzése, hogy a továbbfelhasználók ténylegesen felhasználják‑e az engedély tárgyát képező anyagot, és hogy azt más módon, az engedély hatályán kívül ne használják fel. Nem feladatuk annak vizsgálata vagy elemzése, hogy az ECHA‑nak küldött értesítés tartalmaz‑e alternatívákat.

78.      A Parlament állításával ellentétben a megtámadott határozat 5. cikkében szereplő feltétel nem teszi kötelezővé a továbbfelhasználók számára, hogy adatokat szolgáltassanak az alternatívák megfelelőségére vonatkozóan. Ehelyett inkább azt kell szemléltetniük az illetékes hatóságok felé, hogy a króm‑trioxid említett alapvető funkciói ténylegesen szükségesek az általuk végzett felhasználáshoz. A továbbfelhasználók kötelesek az általuk végzett konkrét felhasználásról értesítést küldeni és nyilatkozni az ECHA részére arról, hogy a tevékenységük keretében a felsorolásban szereplő alapvető funkciót (szabályozási vagy műszaki szempontból) igénylő milyen vegyi vagy más típusú ipari eljárást alkalmaznak. A Bizottság előadja továbbá, hogy a Parlament nem támaszkodhat a fent említett Bizottság kontra Svédország ítéletre. Ezen ítélettel nem ellentétes az, ha a Bizottság objektív kritériumok révén korlátozza az engedélyeinek hatályát.

79.      A Bizottság azt is előadja, hogy amennyiben a Bíróság úgy ítélné meg, hogy az engedélyezési kérelem tárgyát képező felhasználásokat és további felhasználásokat a jelenleginél részletesebben és konkrétabban kell értékelni, az engedélyezési eljárás egésze még a mostaninál is jóval összetettebbé válna. Ez egyrészt ellentétes a REACH‑rendeletnek az uniós ipar versenyképességének előmozdítására irányuló céljával, különös tekintettel a kis‑és középvállalkozásokra potenciálisan gyakorolt hatásra. Másrészt a megfelelő alternatívák értékelésének szigorúbb elképzelése meghaladná az ECHA adminisztratív kapacitását, amelyet a REACH‑rendelet kifejezetten figyelembe vesz,(17) és az engedélyköteles anyagok számának korlátozását tenné szükségessé. Az alternatívák értékelésének megsokszorozódása megakadályozná a különös aggodalomra okot adó új anyagok meghatározását. A Bizottság mérlegelési mozgásterén belül végzett értékelésének idővel szigorúbbá kell válnia a fokozatosság elvének megfelelően. A Bizottság és az ECHA engedélyezési kérelmek értékelésével kapcsolatban alkalmazott megközelítése sokéves tapasztalat eredménye, és a tudományos, valamint társadalmi‑gazdasági megfontolások közötti igen érzékeny egyensúlyon, valamint a REACH‑rendelet által követett több célkitűzésen alapul.

80.      Végezetül, a Parlamentnek a króm‑trioxidot helyettesítő megoldásokat megemlítő, nyilvánosan hozzáférhető forrásokra való hivatkozása a németországi szövetségi biztonsági és egészségügyi intézet által 2020‑ban, vagyis az engedélyezési kérelem benyújtását követő 5 évvel nyilvánosságra hozott munka során végzett tanulmányra vonatkozik. A Bizottság vitatja e tanulmány Parlament általi értelmezését.

81.      Az ECHA a Bizottság támogatása végett történő beavatkozása keretében először is arra hivatkozik, hogy a TGEB véleményében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérelmezők – különösen a műszaki megvalósíthatóság szempontját illetően – alaposan értékelték az alternatívákat. Igaz, hogy a TGEB álláspontja szerint a kérelmezők 2., 4. és 5. felhasználás vonatkozásában alkalmazott megközelítése nem teljes mértékben kielégítő. A TGEB ugyanakkor támogatta a kérelmezők e három felhasználással kapcsolatos megállapítását, miszerint összességében véve a határidő lejártát megelőzően láthatólag nem álltak rendelkezésre műszakilag megvalósítható alternatív megoldások.

82.      Másodszor, az ECHA úgy véli, a kérelmezők kellően bizonyították, hogy az alapvető funkciókra történő utalás révén körülhatárolt felhasználásoknak nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatívái. A Bizottság – abból a célból, hogy csökkentse az olyan esetekkel kapcsolatos bizonytalanságot, amelyekben már rendelkezésre állhatnak alternatívák – az engedélyt azokra a felhasználásokra korlátozta, amelyek a rendelkezésre álló alternatív megoldások által nem helyettesíthető műszaki funkciókat igényelnek. Ezen alapvető funkciók objektív kritériumoknak minősülnek. A továbbfelhasználónak tehát a felügyeleti hatóság részére kizárólag olyan információkat kell rendelkezésre bocsátaniuk, amelyek alátámasztják, hogy az alapvető funkció – objektív műszaki előírások vagy szabályozási normák miatt – szükséges. A továbbfelhasználó vagy a felügyeleti hatóságok nem kötelesek elvégezni annak szubjektív értékelését, hogy rendelkezésre áll‑e alternatív megoldás.

83.      Az említett alapvető funkciókat a kérelmezők állapították meg akkor, amikor az engedélyezési kérelmükben és a rendelkezésre álló alternatívák elemzése során meghatározták a felhasználást. E kérelmezők bizonyították azt is, hogy a kért felhasználásokat illetően nem állnak rendelkezésre alternatív megoldások, ha az említett alapvető funkciókra szükség van.

3.      Az egyetlen jogalapnak az engedélynek az engedélyezési kérelem hiányosságainak ellenére történő téves megadására vonatkozó harmadik részéről

84.      A Parlament egyetlen jogalapjának harmadik részével arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot a REACH‑rendelet 60. cikke (7) bekezdésének megsértésével fogadta el, amely rendelkezés szerint engedély kizárólag abban az esetben adható, ha a kérelmet a REACH‑rendelet 62. cikke (4) bekezdésében foglalt előírásoknak megfelelően nyújtják be. A jelen ügyben az engedélyt az említett rendelkezés megsértésével fogadták el, figyelembe véve, hogy az engedélyezési kérelem hiányos információkat és pontatlanságokat tartalmaz.

85.      Egyrészt az egyetlen kereseti jogalap második részével kapcsolatban végzett megfontolásokból az következik, hogy az eredeti engedélyezési kérelemben a tervezett felhasználások leírása nem volt eléggé pontos, így nem tartalmazta az alternatívák elemzése szempontjából releváns összes információt, tehát a kérelem nem felelt meg a REACH‑rendelet 62. cikke (4) bekezdésének e) pontjában foglalt rendelkezésnek. Másrészt az egyetlen jogalap első részével kapcsolatos megfontolásokból az következik, hogy az eredeti engedélyezési kérelem nem tartalmazta a szóban forgó anyag felhasználása emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatainak értékelése szempontjából releváns összes információt, így az nem felelt meg az említett cikk d) pontjában foglalt rendelkezéseknek.

86.      A Bizottság viszont azzal érvel, hogy a kérelmezők által benyújtott engedélyezési kérelem megfelel a REACH‑rendelet 60. cikke (7) bekezdésének, amely körülményt az is alátámaszt, hogy a KÉB és a TGEB is úgy vélte, hogy a kérelem az egyes hézagok ellenére is megfelel az említett cikkben meghatározott kritériumoknak.

B.      Jogi elemzés

1.      Előzetes megjegyzések

87.      A Parlament keresetével a megtámadott határozat részleges megsemmisítését kéri abban a részében, amelyben az a 2., 4. és 5. felhasználásra – illetve a 2., 4. és 5. felhasználás céljából létrehozott keveréket érintően az 1. felhasználásra – vonatkozó engedélyeket érinti. A Parlament – arra az esetre, ha a Bíróság úgy ítélné meg, hogy az említett határozatban a 6. felhasználásra vonatkozóan adott engedély elválaszthatatlanul kapcsolódik a többi felhasználásra vonatkozó engedélyhez – másodlagosan a megtámadott határozat teljes egészében történő megsemmisítését kéri.

88.      E tekintetben elöljáróban meg kell állapítani, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi aktus részleges megsemmisítése csak abban az esetben lehetséges, ha a megsemmisíteni kért elemek elválaszthatók az aktus többi részétől. Ezzel kapcsolatban a Bíróság több alkalommal is megállapította, hogy az elválaszthatóságra vonatkozó követelmény nem teljesül, ha az aktus részleges megsemmisítése folytán annak lényeges tartalma megváltozik.(18)

89.      A jelen ügyben a megtámadott határozat láthatólag meghatározott felhasználásokra vonatkozó egyedi engedélyek csokrának formáját ölti. Ebből az következik, hogy – az 1. felhasználást kivéve, amely miatt az engedély láthatólag a többi felhasználáshoz kapcsolódik(19)– az adott felhasználásra vonatkozó engedély megsemmisítése nem érinti a más felhasználásra megadott engedélyt, ezért nem változtat az aktus lényeges tartalmán.

90.      Álláspontom szerint ebből az következik, hogy a Parlament keresetét elfogadhatónak kell tekinteni abban a részében, amelyben a megtámadott határozatnak kizárólag a 2., 4. és 5. felhasználással – illetve a 2., 4. és 5. felhasználás céljából létrehozott keveréket érintően az 1. felhasználással – kapcsolatban történő részleges megsemmisítését kéri.

91.      Mielőtt részletesen elemezném a Parlament által az egyetlen jogalapját alkotó három részben felhozott érveket, a fentiek alapján célszerű emlékeztetni az ítélkezési gyakorlatban a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében meghatározott ún. „társadalmi‑gazdasági” engedélyezési eljárás keretében elvégzendő elemzést illetően rögzített egyes elvekre. Az ítélkezési gyakorlatban kialakított ezen elvek olyan fontos útmutatásokat adnak, amelyek alapján később elemezni fogom a keresetben felhozott fenti érveket.

2.      Az ítélkezési gyakorlatban a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt követelmények elemzésére vonatkozóan kialakított elvek

92.      Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy az uniós bíróságoknak módjuk nyílt tisztázni, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének az ugyanezen rendelet (69) preambulumbekezdésével(20) összefüggésben értelmezett (4) bekezdése értelmében az ún. „társadalmi gazdasági” engedélyezési eljárás keretében az engedély kérelmezőjének kell bizonyítania, hogy teljesül‑e az engedély megadása céljából az említett rendelkezés révén előírt két feltétel.(21)

93.      A bizonyítási tehernek az engedély kérelmezőjére való telepítéséből az következik, hogy a kérelmező vállalja annak kockázatát, hogy adott esetben nem lehet eldönteni, megállapítható‑e a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése által előírt egy vagy mindkét feltétel teljesülése.(22)

94.      A REACH‑rendelet 62. cikkének (4) bekezdése ezzel kapcsolatban meghatározza, hogy az engedély kérelmezőjének mely információkat kell közölnie az engedélyezési kérelme benyújtásának időpontjában. E rendelkezés alapján az engedélyezési kérelmekhez konkrétan kémiai biztonsági jelentést kell csatolni.(23) E jelentést a rendelet I. melléklete szerint kell kidolgozni, és az az anyag felhasználása során a XIV. mellékletben meghatározott lényegi tulajdonságokból eredő, az emberi egészséget és/vagy a környezetet érintő kockázatokkal kapcsolatos.

95.      A fent említett I. melléklet 5.2.4. pontjából különösen az következik, hogy az expozíciós szintnek a kémiai biztonsági jelentésben minden emberi populációra (pl. alkalmazottak, fogyasztók és a környezeten keresztül a veszélynek közvetetetten kitett személyek) elvégzett becslésében figyelembe kell venni egy sor, az említett pontban felsorolt körülményt, elsőként többek között a „megfelelően mért, reprezentatív expozíciós adatok[at]”.

96.      Az ítélkezési gyakorlatból az következik továbbá, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) és (5) bekezdésében foglalt feltételek vizsgálata keretében a Bizottságra hárul annak megállapítása, hogy a releváns tények, valamint az azokhoz kapcsolódó műszaki és gazdasági értékelések egésze alapján levonható‑e az a következtetés, hogy valóban teljesülnek az e rendelkezésben említett feltételek.(24) Ebben az összefüggésben a Bizottság köteles hivatalból megvizsgálni a releváns információkat, mivel nem az a szerepe, hogy olyan döntőbíróként járjon el, akinek mindössze arra van hatásköre, hogy a kizárólag az engedélyezési eljárásban részt vevő szereplők által szolgáltatott tájékoztatások és bizonyítékok alapján határozzon. A REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételek hivatalbóli vizsgálatának elvégzésére vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartása érdekében a Bizottságnak – a megfelelő ügyintézés keretében, illetve az őt terhelő gondossági kötelezettségre figyelemmel – a releváns tények és körülmények megállapításakor a saját eszközeihez kell folyamodnia.(25)

97.      Az ítélkezési gyakorlatból e tekintetben az következik, hogy a KÉB és a TGEB véleményeinek tudományos vélemény értéke van, valamint hogy a Bizottságot nem kötik az ilyen vélemények. A Bizottságot ugyanakkor semmi sem akadályozza abban, hogy az ECHA valamely bizottságának véleményében kifejtett értékeléseket részben vagy egészben a magáévá tegye, még akkor is, ha azokat nem köteles minden egyes alkalommal szó szerint megismételni vagy a saját indokolása helyett alkalmazni.(26)

98.      Ilyen körülmények között azonban a Bizottság nem fogadhat el határozatot a rendelkezésére álló információk által se meg nem erősített, se meg nem kérdőjelezett egyszerű hipotézis alapján.(27)

99.      Ezzel szemben a Bizottságnak – ahhoz, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében meghatározott két feltétel teljesülését illetően végleges következtetést vonhasson le – előzetesen – akár annak megállapíthatóságához, hogy a feltétel nem teljesül, akár annak megállapíthatóságához, hogy e tekintetben a határozat meghozatalának időpontjában még olyan bizonytalanságok álltak fenn, amelyek elhanyagolhatóknak voltak tekinthetők – kellő számú, lényeges és megbízható információt kell megvizsgálnia.(28)

100. Ha az engedély kiadásával kapcsolatos, a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételekre vonatkozó vizsgálat végeztével még mindig olyan bizonytalanság áll fenn a tudományos értékelést illetően, amely nem oszlatható el sem a kérelmező által – akár a Bizottság, akár az ECHA valamely bizottságának kérelmére – szolgáltatott bizonyítékok, sem a Bizottság vagy az említett bizottságok, illetve a harmadik felek vagy a tagállamok által begyűjtött bizonyítékok segítségével, azt kell megállapítani, hogy ilyen esetben főszabály szerint az említett feltétel nem teljesül, és a Bizottság ennélfogva nem adhatja meg az engedélyt, még feltételekhez kötött formában sem.(29)

101. Az ítélkezési gyakorlatból – azokat a feltételeket illetően, amelyekhez a Bizottság valamely engedély kiadását kötheti – azt következik, hogy főszabály szerint a REACH‑rendelet 60. cikkének (8) bekezdése és 60. cikke (9) bekezdésének d) és e) pontja szerint megkövetelt feltételek a tartalmuktól függetlenül nem irányulhatnak arra, hogy orvosolják az engedély kérelmezője által benyújtott engedélyezési kérelem vagy a helyettesítő alternatívák elemzésének esetleges hiányosságait, illetve a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételek Bizottság általi vizsgálatának esetleges elégtelenségeit.(30)

102. Másként fogalmazva, az arra vonatkozó lehetőség, hogy az engedély megadását bizonyos feltételekhez kössék, nem értelmezhető úgy, hogy a Bizottság nyitva hagyhatná azt a kérdést, hogy teljesültek‑e a REACH‑rendelet 60. cikkében foglalt feltételek, és e helyzetre azzal adjon választ, hogy az engedélyt olyan feltételekkel látja el, amelyek az e rendelkezés értelmében a Bizottságra háruló értékelés esetleges elégtelenségeinek vagy hiányosságainak az orvoslására szolgálnak.(31)

103. A REACH‑rendelet 60. cikkében előírt feltételek vizsgálata keretében ugyanis a Bizottságnak nyilatkoznia kell arról, hogy az összes releváns tény, illetve az azokra vonatkozó műszaki és gazdasági értékelések alapján levonható‑e az a következtetés, hogy az e rendelkezésben előírt feltételek ténylegesen teljesültek. Ha ez nincs így, a Bizottság az engedély még feltételes megadására sem jogosult.(32)

104. A felek által kifejtett érveket az ítélkezési gyakorlat előző pontokban említett elvei tükrében kell elemezni.

3.      Az egyetlen jogalapnak az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokkal kapcsolatos végső értékelés hiányára vonatkozó első részéről

105. A Parlament egyetlen jogalapjának első részében lényegében előadja, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt első feltétel – vagyis „hogy az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági előnyök jelentősebbek, mint annak az emberi egészséget vagy a környezetet érintő kockázatai” – teljesülésének a megtámadott határozatban foglalt értékelése szükségszerűen téves amiatt, hogy a munkavállalókat és az általános lakosságot a környezeten keresztül érintő kockázatok értékelését illetően jelentős bizonytalanságok állnak fenn, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozatban kifejezetten elismert, és amelyek abból fakadnak, hogy a kérelmezők az engedélyezési kérelmükben e tekintetben kevéssé reprezentatív jellegű és hiányos információkat közöltek. A Bizottság tehát nem értékelte végérvényesen a króm‑trioxidnak az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatait, tévesen vélte úgy, hogy a kérelmezők eleget tettek a rájuk nehezedő bizonyítási tehernek, és az előírt feltételekkel megpróbálta pótolni az engedélyezési kérelem és az annak alapján elvégzett értékelés hiányosságait.

106. E kifogások megválaszolása céljából az ECHA tanácsadó bizottságainak vonatkozó véleményei tükrében részletesen elemezni kell a megtámadott határozatot.

a)      A megtámadott határozat elemzése

107. Először is, a króm‑trioxid felhasználásai munkavállalókat érintő kockázatainak értékelését illetően a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdésének olvasatából az következik, hogy Bizottság kifejezetten rámutatott arra, hogy a KÉB az 1., 2., 4. és 5. felhasználást illetően a véleményében megállapította, hogy a kérelmezők által közölt, mért – vagyis valós adatokon alapuló – expozícióra vonatkozó adatok korlátozott rendelkezésre állása miatt „jelentős bizonytalanság” áll fenn a munkavállalók expozíciójával kapcsolatban.

108. A Bizottság a fent említett (10) preambulumbekezdésben arra is kifejezetten rámutatott, hogy a KÉB azt is megállapította, hogy a „háttérinformációk széles körű hiánya” miatt nehezen állapítható meg összefüggés a kérelemben bemutatott üzemi feltételek és kockázatkezelési intézkedések, valamint a konkrét feladatok és telephelyek vonatkozásában bejelentett expozíciós szintek között, így a KÉB nincs abban a helyzetben, hogy további értékelést végezzen.

109. A Bizottság, továbbra is a fent említett (10) preambulumbekezdésben, arra is rámutatott, hogy az említett bizonytalanság „az expozíciós adatok megbízhatóságával és reprezentatív voltával, valamint [azzal kapcsolatos, hogy] azok hogyan függenek össze az alkalmazott konkrét kockázatkezelési intézkedésekkel”, különösen a 4. felhasználás esetében, ahol a kádba merítésen felül különféle tevékenységeket – többek között a szórást, a laminálást, a kefélést és a megmunkálási műveleteket is – érinti a kérelem, és a kérelmezők nem tudták teljeskörűen értékelni az összes említett feladattal kapcsolatos együttes expozíciót.

110. A KÉB véleményeinek az 1., 2. 4. és 5. felhasználással kapcsolatban történő elemzése révén alaposabban megérthetők a megtámadott határozat (10) preambulumbekezdésében szereplő megfontolások.

111. Így a KÉB vonatkozó véleményéből az 1. felhasználást illetően az következik, hogy a KÉB az expozícióval kapcsolatos elemzést annak megállapításával zárta le, hogy „jelentős bizonytalanságok állnak fenn a munkavállalók expozíciójának értékelésével kapcsolatban, amely a korlátozott (8 mérés) és változó expozíciós adatok, valamint a háttérinformációk széles körű hiánya miatt hozzávetőlegesen 30 telephelyre vonatkozik”. A KÉB arra is rámutatott, hogy e bizonytalanságokat „modellezett adatok alapján csökkenteni lehetett volna, azonban azokat a kérelmezők a KÉB kérése ellenére nem közölték”.(33)

112. A KÉB ugyanebben a véleményben arra is rámutatott, hogy a kérelmezők nem bizonyították, hogy van összefüggés egyrészt az üzemi feltételek és a kockázatkezelési intézkedések, másrészt pedig az általuk bejelentett expozíciós szintek között, mivel nem álltak rendelkezésre a mérésekre vonatkozó háttérinformációk, ami meggátolta a KÉB‑et abban, hogy további értékelést végezzen.(34) Ez az engedélyezési kérelemben bemutatott üzemi feltételek és kockázatkezelési intézkedések megfelelőségének és hatékonyságának elemzését is érintette, aminek következtében a KÉB azt állapította meg, hogy „jelentős bizonytalanság” mutatkozik az említett feltételek és intézkedések leírását, valamint azoknak arra való képességét illetően, hogy megfelelően korlátozzák a munkavállalókat érintő kockázatot.(35)

113. A KÉB vonatkozó véleményeiből a 2., 4. és 5. felhasználást illetően az következik, hogy a KÉB az egyes kért felhasználásokra vonatkozóan eltérést állapított meg egyrészt a kérelmezők álláspontja szerint az engedélyezési kérelemben feltüntethető összes potenciális telephely száma (vagyis akár 1590 telephely) és az engedélyt kérő vállalati konzorcium (Chromium Trioxide REACH Authorization Consortium) tagjainak 150 vállalkozást meghaladó létszáma, másrészt pedig (az 1–5. felhasználásra vonatkozóan 6–23 telephely által) közölt és mért expozíciós adatok között.(36)

114. Ebből, a KÉB fent említett véleményeiben szereplő megfontolásból az következik, hogy a kérelmezők által az engedélyezési kérelemben a munkavállalók expozíciójának mérését illetően közölt adatok a telephelyek olyan számára vonatkoztak, amely 0,3%‑át, illetőleg 1,44%‑át tette ki azoknak a telephelyeknek, amelyeken a króm‑trioxidnak az engedélyezési kérelemben szereplő felhasználásait végezték.

115. A KÉB vonatkozó véleményéből konkrétabban a 2. felhasználást illetően az következik, hogy az Unió területén funkcionális krómozás végzésének helyszíneként szolgáló potenciális munkavégzési helyek száma a kérelmezők becslése szerint akár 1590 is lehet, a kérelmezők azonban az expozíció általuk történő értékelését hét különböző állam – az ilyen felhasználást végző társaságoknak kevesebb, mint 2%‑át kitevő – 23 társasága által mért adatokra alapozták.(37)

116. A KÉB vonatkozó véleményeiből a 4. és 5. felhasználást illetően az következik, hogy az Unió területén az ilyen felhasználások helyszíneként szolgáló potenciális telephelyek száma a kérelmezők becslése szerint akár 374, illetőleg 515 is lehet, a kérelmezők azonban a felületkezelési tevekénységekkel kapcsolatos expozíció általuk történő értékelését (a kérelmezők álláspontja szerint a szóban forgó felhasználásokkal megbízott társaságok közel 3%‑át kitevő) 11 cég által mért adatokra és az elsődlegesen nyugat‑európai országokban végzett tanulmányokból származó adatokra alapozták.(38)

117. A KÉB a véleményeiben mindhárom fent említett felhasználást illetően úgy vélte, bár főszabály szerint úgy tekinthető, hogy a közelmúltbeli tanulmányokból származó adatok (és a 2. felhasználás esetében a kérelmezők által közölt modellezett adatok) alátámasztják a kérelmezők 2 μg Cr(VI)/m3‑nak megfelelő maximális egyedi expozíciós értékre vonatkozó becslését, mind az említett tanulmányokban szereplő adatok, mind pedig a kérelmezők által közölt adatok az expozíciós szintek olyan változását mutatták, amely a javasolt 2 μg Cr(VI)/m3 határértéket meghaladó expozíciós szinteket is magában foglalt. E megállapításból a KÉB‑et azt a következtetést vonta le, hogy egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre a javasolt határértéket meghaladó expozíciókra vonatkozóan.(39)

118. A KÉB a 4. és 5. felhasználást illetően azt is megállapította, hogy a felhasználások részét képező egyes tevékenységek(40) esetében csak modellezési adatokat közöltek, és hogy a kérelmezők nem tudták teljeskörűen értékelni az összes ilyen tevékenységgel kapcsolatos együttes expozíciót, a KÉB álláspontja szerint viszont a munkavállalók expozíciójának megbízható elemzéséhez mért, vagyis valós adatokra van szükség.(41)

119. A KÉB a fent említett négy felhasználás (1., 2., 4. és 5. felhasználás) mindegyikét illetően azt is megállapította, hogy a legnagyobb bizonytalanság abból eredt, hogy nem volt egyértelmű összefüggés az üzemi feltételek, a kockázatkezelési intézkedések és a meghatározott feladatok és telephelyek vonatkozásában feltüntetett expozíciós értékek között, és kifejezetten úgy vélte, hogy e hiányosság a kérelem lényeges gyengeségének minősül.(42)

120. Másodszor, a króm‑trioxid környezetbe történő kibocsátásai révén az embereket érő közvetett expozícióból eredő kockázatok értékelését illetően a megtámadott határozat (11) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság a KÉB által tett megállapításokat követve arra az álláspontra helyezkedett, hogy az általános népességet a környezet révén érő, anyagnak való helyi szintű expozíció felmérése során is fennállnak bizonytalanságok, különösen, ami a szennyvízen keresztül történő krómkibocsátást (VI) illeti, és hogy ez különösen releváns az ivóvíz révén szájon át megvalósuló kitettséget illetően.

121. A KÉB vonatkozó véleményeiből a szóban forgó négy felhasználás (vagyis az 1., 2., 4. és 5. felhasználás) mindegyikét illetően az következik, hogy a kérelmezők nem bocsátottak rendelkezésre a szennyvízbe történő kibocsátásra vonatkozó értékelést, ami bizonytalanná tette a KÉB által végzett elemzést. Az említett véleményekben a KÉB kifejezetten arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérelmezőknek az elemzésükben ezzel a kérdéssel alaposabban kellett volna foglalkozniuk, ezért nem sikerült eloszlatni a kérelmezőknek a szóban forgó kibocsátás jelentéktelen voltára vonatkozó állításával kapcsolatos bizonytalanságokat. Az említett véleményekből az következik továbbá, hogy a KÉB általában a lakosság belélegzés révén történő expozíciójára vonatkozóan közölt adatok reprezentatív jellegét illetően is bizonytalan; noha álláspontja szerint a kérelmezők az általuk alkalmazott megközelítésben „valószínűleg” túlértékelik a lakosság „nagy részének” expozícióját, az általuk e tekintetben közölt adatok a 2. felhasználással kapcsolatban az aktív cégek hozzávetőlegesen 1%‑ára, a 4. és 5. felhasználással kapcsolatban pedig kevesebb, mint 2%‑ára vonatkoztak.(43)

b)      Értékelés

122. A megtámadott határozatnak és a KÉB véleményeinek a fenti pontokban végzett elemzéséből mindenekelőtt az következik, hogy – amint azt egyébként a Bizottság is elismerte a beadványaiban – a rendelkezésre álló releváns információk összességének elemzését követően egy sor, a Bizottság által a megtámadott határozatban „jelentősnek” minősített bizonytalanság maradt fenn az engedélyezési kérelemben szereplő felhasználások keretében történő króm‑trioxid‑expozícióval – különösen a munkavállalók króm‑trioxidnak történő kitettségével – kapcsolatban.

123. A Bizottság e tekintetben előadja, hogy jellegéből eredően minden tudományos értékelés bizonytalanságokkal jár, és hogy ez önmagában nem teszi hibássá a tudományos értékelést. A fenti 99. pontban említett ítélkezési gyakorlatból mindazonáltal az következik, hogy a Bíróság a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételek elemzése keretében egyértelműen meghatározta a bizonytalanság elfogadható mértékét, azzal, hogy annak „elhanyagolhatónak” kell lennie.

124. A fenti pontokban elvégzett elemzésből mindazonáltal az következik, hogy mivel a jelen ügyben a króm‑trioxid‑expozícióval kapcsolatban fennmaradó bizonytalanságok – legalábbis a munkavállalók esetében – „jelentősek”, azokat az említett ítélkezési gyakorlat értelmében nem lehetett pusztán „elhanyagolhatóknak” tekinteni. Ezenfelül a Bizottság a megtámadott határozatban és a KÉB a véleményeiben nem minősítette „elhanyagolhatóknak” a munkavállalóknak a króm‑trioxid környezetbe történő kibocsátása révén való kitettségével és az embereknek a króm‑trioxid környezetbe történő kibocsátása révén való közvetett kitettségével kapcsolatban fennálló bizonytalanságokat.

125. A fent említett elemzésből az is következik, hogy az említett bizonytalanságok az egyik olyan alapvető elemet érintették, amelyet figyelembe kell venni a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében meghatározott első feltétel – vagyis a szóban forgó felhasználások kockázata, valamint a kockázatkezelési intézkedések megfelelősége és hatékonysága – teljesülésének megállapítása céljából végzett elemzés során. E tekintetben megjegyzendő, hogy e rendelkezés a) pontja kifejezetten előírja, hogy ezt figyelembe kell venni az ún. „társadalmi‑gazdasági” engedélyezési eljárás keretében végzendő elemzés során.

126. A KÉB fent említett véleményeiből az következik továbbá – amit egyébiránt a Bizottság is elismer a beadványaiban –, hogy a króm‑trioxid‑expozícióval, tehát a szóban forgó anyag felhasználásaiból eredő kockázattal kapcsolatos egyes jelentős bizonytalanságok nem a kérelem jellegének, hanem a kérelmezők által a kérelem igen széles terjedelmét illetően választott megközelítésnek és a kérelmezők által választott módszernek tudhatók be, aminek következtében jelentősen csökkent az elemzés céljára rendelkezésre álló adatok mennyisége.(44)

127. E tekintetben azonban – amint arra a 92. és 93. pontban rámutattam – az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételek teljesülésével kapcsolatos bizonyítási teher az engedély kérelmezőjére nehezedik, és hogy a kérelmezőt terheli annak a kockázata, hogy adott esetben nem lehet eldönteni, megállapítható‑e az említett feltételek teljesülése. Ezen elv annál is inkább alkalmazandó, mivel a megfelelő tudományos értékelés elvégzéséhez szükséges adatokkal kapcsolatban az említett rendelkezésben előírt feltételek elemzését követően fennmaradó jelentős bizonytalanságok a kérelmező döntéseiből erednek.

128. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott határozatnak és a KÉB véleményeinek a fenti 107–121. pontban végzett elemzéséből az is következik, hogy a munkavállalók expozíciójának értékelése olyan mért adatokon alapul, amelyek a króm‑trioxid engedélyezési kérelem tárgyát képező felhasználásait végző telephelyek vagy a szóban forgó felhasználásokat végző vállalkozások egy bizonyos számára vonatkoztak, amely mindenesetre az ilyen telephelyek vagy vállalkozások kevesebb, mint 3%‑át teszi ki. Álláspontom szerint a valós adatok ilyen korlátozott mennyiségén alapuló elemzése nem tekinthető – a fenti 99. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett – kellő számú lényeges információn alapuló elemzésnek. Ahogyan arra a fenti 121. pontból következtetni lehet, a kérelmezők által az általános lakosság „nagy része” anyagnak való, belélegzés révén megvalósuló kitettségét illetően szolgáltatott adatok is meglehetősen korlátozott mértékben voltak reprezentatív jellegűek.

129. Álláspontom szerint pedig nem tekinthető úgy, hogy a valós expozícióval kapcsolatos adatok ilyen korlátozott mennyisége teljesíti a REACH‑rendelet 62. cikkének az I. melléklete 5.2.4 pontjával összefüggésben értelmezett (4) bekezdéséből eredő feltételt, amely szerint az engedély kérelmezőjének „megfelelően mért, reprezentatív expozíciós adatokat” kell rendelkezésre bocsátania ahhoz, hogy el lehessen végezni az expozíciós szint becslését minden emberi populációra (alkalmazottak, fogyasztók és a környezeten keresztül a veszélynek közvetetetten kitett személyek).

130. Egyébiránt a fenti 109. pontból az következik, hogy a KÉB‑hez hasonlóan a megtámadott határozatban maga a Bizottság is kiemelte a króm‑trioxid‑expozícióval – különösen a munkavállalók króm‑trioxidnak való kitettségével – kapcsolatban közölt adatok nem reprezentatív jellegét.

131. E tekintetben – a Bizottság és az ECHA által felhozott érvet illetően, amely szerint a KÉB által végzett elemzés más adatokon, többek között közelmúltbeli tanulmányokból származó és a 2. felhasználás vonatkozásában közölt modellezett adatokon is alapult – rámutatok arra, hogy a KÉB fent említett véleményeiből, valamint a megtámadott határozatból is az következik, hogy az említett kiegészítő adatok nem tudták eloszlatni a szóban forgó anyagnak való kitettséggel, különösen pedig a munkavállalók szóban forgó anyagnak való kitettségével kapcsolatos jelentős bizonytalanságokat.

132. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a REACH‑rendelet (69) preambulumbekezdéséből következik – „[a]z emberi egészség […] megfelelően magas szintű védelmének [biztosítása érdekében] – az elővigyázatosság elvével összhangban – különös figyelmet kell fordítani a különösen veszélyes anyagokra.” Ezenkívül, ahogyan pedig az a REACH‑rendelet előkészítő munkálataiból kitűnik, a különös aggodalomra okot adó anyagok engedélyezési rendszere – többek között – az ilyen anyagoknak való kitettségre, különösen a továbbfelhasználók ilyen anyagoknak való kitettségére vonatkozó adatok hiányával kapcsolatos problémák megoldását szolgálja, aminek alapján érthető, hogy az adatok közlésével kapcsolatos bizonyítási terhet miért az engedélyt kérelmezőre telepítették.(45)

133. Ebben az összefüggésben a különös aggodalomra okot adó anyag felhasználásainak engedélyezését a fennmaradó jelentős bizonytalanságok eloszlatására nem alkalmas, általános jellegű adatokkal alátámasztott, valós és konkrét adatok igen korlátozott száma alapján lehetővé tevő megközelítés álláspontom szerint nyilvánvalóan ellentétes az ilyen típusú anyagok különös figyelemmel történő kezelésének igényével. Álláspontom szerint nyíltan ellentétes a REACH‑rendelet által létrehozott rendszer logikájával annak elfogadása, hogy egy jogalany az ilyen típusú anyag felhasználásának engedélyezését pusztán a szóban forgó anyag felhasználásának helyszínéül szolgáló telephelyeken fennálló helyzetre vonatkozó, valós és konkrét adatok igen korlátozott számban történő közlésével kérje.

134. A bizonyítási teherrel összefüggő igények pedig nem függhetnek az engedélyezési kérelem terjedelmétől abban az értelemben, hogy az említett igények kevésbé szigorúaknak lennének tekinthetők abban az esetben, ha a kérelem a felhasználások, következésképpen az ilyen felhasználások által esetlegesen érintett telephelyek és vállalkozások jelentős számára vonatkozik. Álláspontom szerint emiatt kell elutasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint nem lett volna arányos azt megkövetelni a kérelmezőktől, hogy a kérelemmel érintett összes felhasználásra vonatkozóan 1500‑nál is több továbbfelhasználói telephelyen mért adatokat közöljenek. Nem volt szükség arra, hogy a kérelmezők az összes továbbfelhasználói telephely vonatkozásában adatokat szolgáltassanak, azonban reprezentatív adatokat és kellő számú lényeges információt kellett szolgáltatniuk ahhoz, hogy a tudományos elemzés olyan valós adatokon alapulhasson, amelyek megfelelően, nem pedig elvont módon mutatják be – különösen a munkavállalók esetében – a különös aggodalomra okot adó anyagnak való tényleges kitettséget.

135. Természetesen – amint azt a Bizottság az egyetlen jogalap második részével kapcsolatos érveiben(46) is megjegyezte – az engedélyezési rendszer észszerűsítését és hatékonyabbá tételét teszi lehetővé az, hogy az upstream gazdasági szereplők az egész ellátási láncra vonatkozóan benyújthatnak kérelmet (ún. „upstream applications”). Az említett észszerűsítés azonban nem végezhető el a különös aggodalomra okot adó anyagoknak való kitettség emberi egészséget érintő hatásaira vonatkozó elemzés szigorúságának a rovására. Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az elemzés alapját képező információknak az ilyen engedélyezési kérelmek esetében is lényegeseknek, megbízhatóknak és kellő számúaknak kell lenniük, és az esetlegesen fennmaradó bizonytalanságoknak elhanyagolhatóknak kell minősülniük ahhoz, hogy az engedélyt ki lehessen adni.

136. Márpedig – amint az a megtámadott határozatból és a KÉB véleményéből kifejezetten következik – a jelen ügyben nem kifejezetten ez volt a helyzet, aminek okát a különös aggodalomra okot adó anyagnak való tényleges kitettségre vonatkozó adatok szűkössége, valamint a telephelyek és az anyagfeldolgozási műveletek nagy szórása és az képezte, hogy hiányzott az üzemi feltételek, a kockázatkezelési intézkedések és az adott feladatokra és telephelyekre vonatkozó expozíciós értékek közötti kellő összefüggés.

137. Álláspontom szerint hatástalan a Bizottságnak a fenti 55. pontban említett azon érve, amely szerint a megtámadott határozat mindenesetre hozzájárul a munkavállalók védelméhez, mivel a hatályos szabályozásban megengedetthez képest csökkenti azok króm‑trioxidnak való kitettségét. A REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése ugyanis semmilyen módon nem írja elő, hogy valamely különös aggodalomra okot adó anyag felhasználásának engedélyezése attól függene, hogy az engedélyezési határozat a hatályos szabályozáshoz képest az anyagnak való kitettség csökkenését eredményezi‑e.

138. Mindenekelőtt – azzal az érvvel kapcsolatban, hogy a Parlament nem vette figyelembe a TGEB véleményét – megjegyzem, hogy a Bizottság konkrétan semmivel nem támasztotta alá azt az állítását, miszerint a TGEB kifejtette, hogy a KÉB által értékelt adatok miért kellő számúak. Mindenesetre – a fenti pontokban említett és a Bizottság, valamint a KÉB által is elismert jelentős bizonytalanságok miatt – az anyagnak való kitettségből eredő kockázat jelen ügyben szereplőhöz hasonló értékelése – amely a REACH‑rendelet 60. cikke (4) bekezdésének megfelelően az ún, „társadalmi‑gazdasági” engedélyezési eljárásban a kockázatok és előnyök kiegyensúlyozott mérlegelésének alapját képezi – nem tekinthető a fenti 99. és 100. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlatban kifejezett igényeknek megfelelőnek.

139. A Parlament előadja továbbá, hogy az említett bizonytalanságok és hiányosságok orvoslása céljából megfelelő lenne, ha a Bizottság a megtámadott határozat 2. cikkének (2) bekezdésében az engedélyt – kifejezetten a fent említett hiányosságok orvoslása céljából – ahhoz a feltételhez kötné, hogy a vizsgálati jelentésben szerepeljenek a szóban forgó kockázatértékelésből hiányzó alapvető adatok.

140. E tekintetben rámutatok arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 2. cikkében egy sor kötelezettséget ír elő az engedély jogosultjai és a továbbfelhasználók terhére. E cikk értelmében az engedély jogosultjainak konkrét expozíciós forgatókönyveket kell kidolgozniuk (a 2. cikk (2) bekezdése), azokat a továbbfelhasználók rendelkezésére kell bocsátaniuk, akik kötelesek azokat alkalmazni (a 2. cikk (3) bekezdése), valamint kötelesek ezeket a forgatókönyveket a továbbfelhasználók által velük közölt, a tényleges expozícióra és az anyag mért kibocsátásaira vonatkozó adatok elemzése alapján ellenőrizni és megerősíteni (a 2. cikk (4) bekezdése). Az engedély jogosultjai és a továbbfelhasználók ezt követően kötelesek olyan felügyeleti programokat alkalmazni, amelyek reprezentatívak az üzemi feltételekre és a kockázatkezelési intézkedésekre nézve (a 2. cikk (6) bekezdése). A továbbfelhasználóknak az expozíciós forgatókönyvek ellenőrzése és megerősítése céljából az ECHA‑nak és az engedély említett jogosultjainak rendelkezésére kell bocsátaniuk az ilyen felügyeleti programok révén gyűjtött információkat (a 2. cikk (9) bekezdése).

141. Habár semmi nem tiltja olyan feltételek előírását, amelyek az engedély továbbfelhasználóikkal együttműködő jogosultjaitól származó adatok révén idővel lehetővé teszik a különös aggodalomra okot adó anyag felhasználási folyamatainak részletesebb felvázolását, ebben az összefüggésben a megtámadott határozat (12) preambulumbekezdéséből kifejezetten az következik, hogy a KÉB az 1., 2., 4. és 5. felhasználásra vonatkozó véleményeiben „a munkavállalókat és az általános lakosságot a környezeten keresztül érintő kockázatok felmérése során felmerülő bizonytalanságok miatt” kiegészítő feltételek és monitoring módszerek előírását ajánlotta.

142. A fenti 100–102. pontban említett ítélkezési gyakorlatból mindazonáltal az következik, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének (8) bekezdése és 60. cikke (9) bekezdésének d) és e) pontja által megkövetelt feltételek nem irányulhatnak arra, hogy orvosolják valamely engedélyezési kérelem hiányosságait vagy a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételek vizsgálata során esetlegesen felmerülő jelentős bizonytalanságokat, ami viszont a jelen ügyben a megtámadott határozatból láthatólag kifejezetten következik.

143. Mindezen megfontolásokból álláspontom szerint az következik, hogy a Parlament egyetlen kereseti jogalapja első részének helyt kell adni.

4.      Az egyetlen jogalapnak a 2., 4. és 5. felhasználás céljára megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák hiánya ellenőrzésének elmulasztására vonatkozó második részéről

144. A Parlament egyetlen jogalapjának második részében előadja, hogy a Bizottság a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a króm‑trioxid 2., 4. és 5. felhasználására vonatkozó engedély megadása előtt nem győződött meg arról, hogy nem állnak‑e rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák, ezért a megtámadott határozatot a szóban forgó rendelkezés megsértésével fogadta el.

145. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ún. „társadalmi‑gazdasági eljárás” keretében a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében meghatározott második feltétel szerint a különös aggodalomra okot adó anyag felhasználására vonatkozó engedély kizárólag abban az esetben adható ki, ha nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák.

146. A REACH‑rendelet (12) preambulumbekezdéséből, valamint 55. cikkéből e tekintetben az következik, hogy az e rendelet által létrehozott új rendszer egyik fő célja, hogy bátorítsa és – egyes esetekben – biztosítsa a különös aggodalomra okot adó anyagoknak kevésbé veszélyes anyagokkal vagy technológiákkal való jövőbeni helyettesítését, amennyiben léteznek gazdasági és műszaki szempontból megfelelő alternatívák.

147. Az ítélkezési gyakorlatból ezenfelül az következik, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése nem teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy engedélyezze egy különös aggodalomra okot adó anyag felhasználását, ha léteznek más megfelelő anyagok, amelyekkel az helyettesíthető. Következésképpen a Bizottság nem adhat ki ilyen engedélyt azt megelőzően, hogy megfelelőképpen megállapította volna azt, hogy nincs más alternatív megoldás.(47)

148. Álláspontom szerint a felek által e tekintetben felhozott érvek vizsgálatához mindenekelőtt részletesen elemezni kell a Bizottság által a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt második feltételt illetően alkalmazott, a TGEB véleménye, valamint a Bizottság és az ECHA által a beadványaikban adott magyarázatok tükrében értelmezett megtámadott határozatból következő megközelítést.

a)      A Bizottság által a megtámadott határozatban alkalmazott megközelítés

149. A megtámadott határozatból az következik, hogy a Bizottság az általa végzett elemzést követően, a TGEB véleményét figyelembe véve arra a következtetésre juthatott, a kérelmezők horizontálisan és általánosságban is bizonyították, hogy nem állnak rendelkezésre a 2., 4. és 5. felhasználás vonatkozásában az engedélyezési kérelemben megjelölt valamennyi ágazattal kapcsolatban meghatározott, megfelelő alternatív megoldások.(48)

150. Mindazonáltal a Bizottság – tekintettel az engedélyezési kérelemben megjelölt felhasználások igen tág körére, a TGEB által a véleményében tett megállapításoknak megfelelően – azt is megállapította, hogy a kérelmezők nem bizonyították, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatívák minden olyan lehetséges továbbfelhasználásra vonatkozóan, amely az említett különböző ágazatokban felmerülhet.(49)

151. A Bizottság ebben az összefüggésben – annak biztosítása érdekében, hogy az engedély kizárólag az olyan felhasználásokra terjedjen ki, amelyek vonatkozásában nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatívák – úgy vélte, hogy „a 2., 4. és 5. felhasználás [– kérelmezők által az engedélyükben megjelölt –] leírását tovább kell pontosítani”. A Bizottság a szóban forgó felhasználások leírását az általa meghatározott, bizonyos olyan „alapvető funkciókra” utalással pontosította, amelyek szükségesek a tervezett felhasználáshoz.

152. Ahogyan azt az ECHA a beavatkozásában kifejtette, a megtámadott határozat (20) preambulumbekezdésében meghatározott és a fenti 15. lábjegyzetben említett alapvető funkciók – például a korrózióállóság, a keménység, a nedvességállóság vagy hőállóság, az élelmiszerbiztonság stb. – olyan objektív kritériumok, amelyek célja az engedélyezett felhasználás körének korlátozása.

153. A Bizottság e megközelítés alkalmazásával a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdésében a 2., 4. és 5. felhasználásokra kizárólag annyiban adott engedélyt a kérelmezőknek, amennyiben a határozatban megjelölt alapvető funkciók egyike szükséges a tervezett felhasználáshoz. A Bizottság e cikk (2), (3) és (4) bekezdésében viszont megtagadta az engedélyt annyiban, amennyiben a határozatban megjelölt alapvető funkciók egyike sem szükséges a tervezett felhasználáshoz.

154. A jelen ügy iratanyagában szereplő információk tükrében értelmezett megtámadott határozatból ezért láthatólag az következik, hogy ha például a korrózióállóság (a 4. felhasználás vonatkozásában meghatározott alapvető funkció) szükséges a repüléstechnikai iparágban történő alkalmazást szolgáló felületkezelési művelethez (4. felhasználás), a króm‑trioxid alkalmazása az e felhasználásra vonatkozóan megadott engedély hatálya alá tartozik. Amennyiben viszont a 4. felhasználásra vonatkozóan a megtámadott határozatban megjelölt alapvető funkciók egyike sem bizonyul szükségesnek a szóban forgó felhasználás részét képező művelet szempontjából, a króm‑trioxid alkalmazása nem tartozik az e felhasználásra vonatkozóan a megtámadott határozatban megadott engedély hatálya alá.

155. A Bizottság ezzel összefüggésben tehát úgy vélte, hogy a határozat alkalmazásának elősegítése érdekében a 2., 4. és 5. felhasználásra vonatkozóan kérni kell az engedély jogosultjainak a továbbfelhasználóitól, hogy az ECHA részére általuk küldött értesítésben fejtsék ki a megtámadott határozatban felsorolt olyan alapvető funkciókat, amelyek szükségesek az általuk történő felhasználáshoz, beleértve azt is, hogy azok miért szükségesek a szóban forgó felhasználáshoz.(50) A megtámadott határozat 5. cikke e tekintetben a továbbfelhasználókat arra kötelezi, hogy az ECHA részére küldött értesítésben fejtsék ki a króm‑trioxid olyan alapvető funkcióit, amelyek szükségesek az általuk történő felhasználáshoz, beleértve azt is, hogy azok miért szükségesek a szóban forgó felhasználáshoz.

156. A Parlament a Bizottság által a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdése értelmében vett, megfelelő alternatívák hiányával kapcsolatos következtetést illetően végzett elemzést és az „alapvető funkciók” fogalmának a megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák rendelkezésre állásával kapcsolatos bizonytalanságok megszüntetése céljából történő felhasználását is vitatja. A Parlament emellett úgy véli, hogy a továbbfelhasználókat terhelő tájékoztatási kötelezettségben megtestesülő feltétel célja valójában az, hogy orvosolja az alternatív megoldások rendelkezésre állásával kapcsolatos elemzés hiányosságait. A Bizottság és az ECHA viszont a megtámadott határozatban alkalmazott megközelítést támogatja.

157. Ezzel kapcsolatban úgy vélem, hogy lényegében két konkrét kérdést kell megvizsgálni: egyrészt a Bizottság által végzett elemzést a TGEB‑nek a fent említett rendelkezés értelmében vett megfelelő alternatív anyagok vagy technológia rendelkezésre állásával kapcsolatos véleménye tükrében kell értékelni; másrészt a Bizottság által a megfelelő alternatívák rendelkezésre állásával kapcsolatos kételyek eloszlatása céljából alkalmazott, a kérelmezők engedélyezési kérelmében szereplő felhasználások körének meghatározását célzó módszert kell értékelni, amellyel az az alapvető funkciók továbbfelhasználókat terhelő tájékoztatási kötelezettséggel összefüggésben történő megemlítése révén korlátozta az engedélyt.

b)      A megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák rendelkezésre állására vonatkozó elemzés

158. Ahogyan azt fentebb már említettem, a Bizottság – mindenekelőtt az általa a megfelelő alternatívák rendelkezésre állásának meghatározása céljából végzett elemzést illetően – a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdésében megállapította, hogy „[a] TGEB a kért felhasználások igen széles alkalmazási köre miatt nem tudott kizárni egyes lehetséges bizonytalanságokat azzal kapcsolatban, hogy az alternatívák műszakilag megvalósíthatók‑e az említett felhasználások leírásában szereplő konkrét alkalmazások korlátozott számára vonatkozóan”.

159. Álláspontom szerint ebben az összefüggésben az első tisztázandó kérdés az, hogy a jelen ügyben szereplőhöz hasonló, ún. „upstream application” – vagyis upstream gazdasági szereplők által különös aggodalomra okot adó anyag felhasználása céljából az ellátási lánc egészére vonatkozóan benyújtott engedélyezési kérelem, főszabály szerint a felhasználások esetlegesen meglehetősen széles körű leírását feltételező kérelem – esetében az ún. társadalmi‑gazdasági eljárás keretében a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt második feltétel teljesítettnek tekinthetőségéhez elegendő‑e, ha a kérelmezők általánosságban és horizontálisan bizonyítják, hogy az engedélyezési kérelemben meghatározott felhasználásokra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatívák valamennyi megjelölt ágazattal kapcsolatban, vagy az engedély megadásához a Bizottságnak meg kell‑e állapítania, hogy az említett különböző ágazatokban nem állnak rendelkezésre az anyag minden egyes további alkalmazása vonatkozásában megfelelő alternatívák.

160. E tekintetben úgy vélem, hogy nem egyeztethető össze a REACH‑rendelet szellemével és célkitűzéseivel a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében meghatározott második feltétel megengedő értelmezése, amely lehetővé teszi a kérelmezők számára, hogy a rájuk nehezedő bizonyítási tehernek pusztán azzal is eleget tehessenek, hogy általánosságban és horizontálisan is bizonyítják, nem állnak rendelkezésre az engedélyezési kérelemben meghatározott felhasználásokra vonatkozóan megfelelő alternatívák, és a további alkalmazásokra vonatkozó alternatívák rendelkezésre állásával kapcsolatban nem követel meg szigorú elemzést.

161. Egyrészt ugyanis ezen értelmezés – amiatt, hogy az anyag további alkalmazásai céljából az anyag felhasználására vonatkozó alternatívák rendelkezésre állásával kapcsolatban nem követel meg szigorú elemzést – ellentétes a REACH‑rendeletnek a (12) preambulumbekezdésében említett, a fenti 146. pontban és a rendelet 55. cikkében megismételt fő céljainak egyikével, vagyis azzal, hogy bátorítsa és – egyes esetekben – biztosítsa a különös aggodalomra okot adó anyagoknak kevésbé veszélyes anyagokkal vagy technológiákkal való helyettesítését, amennyiben léteznek az anyag felhasználására vonatkozóan gazdasági és műszaki szempontból megfelelő alternatívák.

162. Másrészt – amint azt a fenti 135. pontban már megemlítettem – az ún. „upstream application”‑nek minősülő engedélyezési kérelmekből eredő észszerűsítés, noha kívánatos, nem történhet a különös aggodalomra okot adó anyagok engedélyezése céljából végzett elemzés szigorúságának a rovására. Álláspontom szerint tehát a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében meghatározott második feltétel nem értelmezhető megengedően, az elemzés szigorúságát csökkentő módon amiatt, hogy e feltétel teljesítése az engedélyezési kérelemben megjelölt felhasználások igen széles köréből eredően a gyakorlatban nehézségekbe ütközhet. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a REACH‑rendelet az elővigyázatosság elvén alapul, amely az egészséget és a környezetet érintő olyan kockázatok legnagyobb mértékű szigorúságát feltételezi, amelyek különösen a különös aggodalomra okot adó anyagok felhasználásából erednek; a REACH‑rendelet (69) preambulumbekezdéséből következően ezen anyagokra „– az elővigyázatosság elvével összhangban – különös figyelmet kell fordítani”.

163. Következésképpen egyetértek a Parlament azon állításával, hogy az, hogy a kérelemben szereplő felhasználások skálája olyannyira széles, hogy az egyes egyedi összefüggésekben az alternatív megoldások rendelkezésre állásának többszörös értékelését igényli, nem igazolhatja az alternatívák rendelkezésre állásának értékelése során kevésbé szigorú megközelítés alkalmazását, mivel ez ellentétes lenne a REACH‑rendelet fő céljával, vagyis az emberi egészség és a környezet védelmével.

164. A fenti megfontolások tükrében úgy vélem, hogy a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy a Bizottságnak meg kell győződnie arról, hogy az engedélyezési kérelemben megjelölt felhasználás magában foglal‑e olyan különböző alkalmazásokat, amelyeket a kért műszaki teljesítménytől függően kell meghatározni, és meg kell állapítania, hogy rendelkezésre állnak‑e alternatívák az egyes ilyen alkalmazásokra vonatkozóan.

165. Amennyiben tehát a kérelmezők által általánosságban meghatározott felhasználások körébe az anyag olyan, adott esetben a továbbfelhasználók által végzett alkalmazásai is beletartoznak, amelyek vonatkozásában rendelkezésre állnak megfelelő alternatívák, az ilyen alkalmazások nem tartozhatnak az adott felhasználásra vonatkozóan megadott engedély hatálya alá.

166. Ez nem jelenti azt, hogy a Bizottságnak – az általa folytatott érvelés szerint – az egyes továbbfelhasználók vagy termékek vonatkozásában külön‑külön értékelést kellene végeznie, ami a részletesség mértékétől függően indokolatlanul nagy számú önálló értékelés elvégzését is igényelhetné. A Bizottságnak azonban a szóban forgó anyag minden esetleges további alkalmazását figyelembe kell vennie annak megállapítása során, hogy az engedélyezési kérelemben szereplő felhasználások körére vonatkozóan egyáltalán nem állnak‑e rendelkezésre megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák.

167. A REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében foglalt rendelkezésben előírt második feltétel terjedelmének ilyen megállapítását követően ellenőrizni kell, hogy a jelen ügyben a Bizottság által végzett elemzés megfelel‑e a szóban forgó rendelkezésnek.

168. A megtámadott határozat vonatkozó preambulumbekezdései, különösen pedig a (18) preambulumbekezdés terjedelmének jobb megértése céljából e tekintetben alapul kell venni a TGEB 2., 4. és 5. felhasználásra vonatkozó véleményeit. A véleményekből következően a TGEB a jelen ügyben a következőket állapította meg:

„A kérelmezők – különösen a műszaki megvalósíthatóság szempontjából – széles körben értékelték az alternatívákat.

[…]

A TGEB viszont az engedélyezési kérelemben megjelölt felhasználás rendkívül tág körére tekintettel nem zárhatja ki, hogy korlátozott számban valóban léteznek olyan alkalmazások, amelyek esetében a helyettesítés lehetséges vagy rövid időn belül azzá válik. A TGEB számára mindazonáltal nem világos, hogy a konkrét felhasználásokra mikor fognak esetlegesen rendelkezésre állni alternatívák. A TGEB ideális esetben [a szóban forgó] felhasználás körébe tartozó összes alkalmazást/alkotóelemet átfogóan felsoroló listát kap abból a célból, hogy értékelje az alternatívák tényleges megvalósíthatóságát és gondoskodjon arról, hogy a helyettesítés megtörténjen ott, ahol már lehetséges. A TGEB mindazonáltal elismeri, hogy ez aligha megvalósítható az ilyen tág terjedelmű, tehát a termékeket ilyen nagy számban [tartalmazó] engedélyezési kérelmek esetén. A kérelmezők az érintett ágazatokat, az ezzel kapcsolatban termékekre vonatkozó példákat tartalmazó felsorolást bocsátottak rendelkezésre, és [elemezték azt a kérdést], hogy alkalmazhatók‑e a harmadik felek által megvalósíthatónak tekintett alternatív és más technológiák. Az említett felsorolás – az engedélyezési kérelemben megjelölt felhasználás széles köre és amiatt, hogy e felhasználás körébe számos alkalmazás tartozik – nem tekinthető kimerítő jellegűnek. A kérelmezők álláspontja szerint egyébként sem tartoznak az engedélyezési kérelem hatálya alá azok az alkalmazások, amelyek már helyettesíthetők. A kérelmezők mindazonáltal nem jelölik meg ezeket az alkalmazásokat vagy az azokhoz kapcsolódó műszaki követelményeket. A TGEB a kérelmezők által e kérdés megválaszolása céljából alkalmazott megközelítést nem tekinti teljes egészében megfelelőnek, és kiemeli annak fontosságát, hogy a kérelmezők konkrétabban mutassák meg, a helyettesítés megtörtént ott, ahol az ténylegesen lehetséges. Ez megvalósulhatott volna az alternatívák pontosabb és a felhasználáshoz jobban kapcsolódó értékelésének elvégzése révén. Főszabály szerint a kérelmezőknek tisztáznia kell, hogy mely műszaki alkalmazások tartoznak a kért felhasználás körébe.

A TGEB mindazonáltal a rendelkezésre álló információk alapján egyetért a kérelmezők arra vonatkozó következtetésével, miszerint összességében véve úgy tűnik, hogy a króm‑trioxid [felhasználására] vonatkozó, műszaki szempontból megvalósítható alternatívák nem állnak rendelkezésre a határidő előtt. A TGEB a felülvizsgálati időszakkal és a felülvizsgálati jelentésre vonatkozó feltétellel kapcsolatos ajánlás keretében figyelembe veszi a fent említett bizonytalanságokat.”(51)

169. E véleményekből kitűnik, hogy a TGEB az engedélyezési kérelem igen nagy terjedelme, különösen pedig az engedélyezési kérelemben megjelölt felhasználások igen széles köre miatt úgy vélte, hogy nem képes meghatározni, rendelkezésre állnak‑e olyan megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák, amelyek az engedélyezési kérelem hatálya alá tartozó egyes alkalmazások vonatkozásában lehetővé teszik a króm‑trioxid helyettesítését. E véleményekből az is kitűnik, hogy bár a kérelmezők széles körben értékelték az alternatívákat, a TGEB az általuk alkalmazott megközelítést „nem teljes egészében megfelelőnek” értékelte, és megállapította, hogy a kérelmezőknek konkrétabban kellett volna bizonyítaniuk a króm‑trioxid helyettesíthetőségét ott, ahol az valóban lehetséges.

170. E megfontolások arra mutatnak rá, hogy jelentős bizonytalanságok léteznek azzal kapcsolatban, rendelkezésre állnak‑e megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák az engedélyezési kérelemben megjelölt felhasználások körébe tartozó egyes alkalmazások vonatkozásában. E megfontolások arra is rámutatnak, hogy a kérelmezők az egyes alkalmazások szintjén nem közöltek kellő számú adatot a megfelelő alternatívák rendelkezésre állására vonatkozóan, aminek az okát az engedélyezési kérelemben megjelölt, a kérelmezők által meghatározott felhasználások rendkívül széles köre képezte.

171. A TGEB ennek ellenére úgy vélte, nem oszthatja azt a következtetést, amely szerint a króm‑trioxid felhasználása keretében összességében véve láthatólag nem állnak rendelkezésre a króm‑trioxid vonatkozásában műszaki szempontból megvalósítható alternatívák.

172. A Bizottság által a beadványaiban elmagyarázott megtámadott határozatból arra lehet következtetni, hogy az „összességében véve” kifejezést úgy kell érteni, hogy a fentieknek megfelelően általánosságban véve és horizontálisan is figyelembe vették, hogy nem állnak rendelkezésre az összes megjelölt ágazatban megfelelő alternatívák az engedélyezési kérelemben meghatározott felhasználásokra vonatkozóan, de azt a fenti 160. pontban foglaltak szerint nem vették figyelembe az említett felhasználások körébe tartozó minden egyes alkalmazást illetően.

173. Ebből az következik, hogy a szóban forgó felhasználások vonatkozásában nem lehetett teljesítettnek tekinteni a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt, a fenti 164. és 165. pontban értelmezett feltételt.

174. A Bizottság a megtámadott határozatban pontosan emiatt döntött úgy, hogy korlátozza a szóban forgó felhasználások meghatározásának terjedelmét azáltal, hogy kizárólag abban az esetben engedélyezi ezeket a felhasználásokat, ha a fent említett alapvető funkciók szükségesek az adott felhasználáshoz, és előírta a megtámadott határozat 5. cikkében meghatározott feltételt, vagyis a továbbfelhasználókat tájékoztatási kötelezettséggel terhelte.

c)      A felhasználások alapvető funkciókra tekintettel történő korlátozásáról

175. Ezt követően tehát kérdésként vetődik fel, hogy a Bizottság a fent említett bizonytalanságok ellenére teljesítette‑e a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében meghatározott második feltételt azzal, hogy a króm‑trioxid felhasználására vonatkozó engedély hatályát azokra az esetekre korlátozta, amelyekben a fent említett alapvető funkciók szükségesek a szóban forgó felhasználáshoz, és ezzel egyidejűleg a továbbfelhasználókat a megtámadott határozat 5. cikke szerinti közlési kötelezettséggel terhelte.

176. Ugyanakkor kétlem, hogy ez lenne a helyzet.

177. E tekintetben először is a megtámadott határozat értelmezése alapján számomra nem világos, az „alapvető funkciók” fogalma pontosan hogyan függ össze a króm‑trioxid helyettesítését lehetővé tevő, megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák hiányával.

178. A megtámadott határozatból – még az iratanyag olvasatával kiegészítve sem – tűnik ki, hogy a króm‑trioxid felhasználására vonatkozó engedélynek a 2., 4. és 5. felhasználás vonatkozásában kizárólag azokra az esetekre történő korlátozásával, amelyekben a megtámadott határozatban megjelölt alapvető funkciók egyike szükséges, hogyan lehet a szóban forgó felhasználás során a króm‑trioxid helyettesítését lehetővé tevő, megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák hiányának megállapítására jutni. Következésképpen abból például semmilyen módon nem tűnik ki, hogy a korlátozott és engedélyezett felhasználások körében a króm‑trioxid használata szükséges lenne egy olyan alapvető funkció (például a korrózióállóság vagy hőállóság) biztosításához, amelyet semmilyen más alternatív anyag vagy technológia használata nem biztosíthat. E tekintetben úgy vélem, hogy a megtámadott határozatnak legalábbis az indokolása téves.

179. Másodszor, határozottan kétségbe vonható, hogy az engedélyezési kérelemben megjelölt felhasználások körének a megtámadott határozatban használt „alapvető funkciók” kifejezés alkalmazásával történő pontosítása révén ténylegesen körülhatárolható‑e az engedély alkalmazási köre. Valójában a Bizottság és az ECHA sem válaszolt a Parlament azon érvére, amely szerint a Bizottság által a megtámadott határozat (22) preambulumbekezdésében meghatározott alapvető funkciók a króm‑trioxid TGEB jelentéseiben megjelölt összes funkciójának felelnek meg.

180. Amennyiben viszont az engedély a tervezet felhasználások körében a króm‑trioxid összes funkciójára vonatkozik, az engedélynek az „alapvető funkciókra” hivatkozással történő korlátozása – a Parlament álláspontjának megfelelően – tautológiának minősül. Ilyen esetben az említett korlátozás tehát az engedély alkalmazási körére a lényegét tekintve nem, csak formailag vonatkozik.

181. Harmadszor, az alapvető funkcióknak a megtámadott határozatban használt fogalma meglehetősen homályosnak tűnik és az ezen alapvető funkciók pontos meghatározásához szükséges pontosítások hiányában láthatólag ténylegesen nem korlátozza az engedély hatályát.

182. A Bizottság ugyanis a megtámadott határozatban az abban meghatározott egyetlen alapvető funkció vonatkozásában sem jelöli meg egyértelműen a szóban forgó alapvető funkcióhoz szükséges szolgáltatások szintjét és körét. Például – amint azt a Parlament kiemelte – a 2. és 4. felhasználás vonatkozásában alapvető funkcióként megjelölt „keménységre” való utalás láthatólag önmagában véve nem jelentős, ha a feltétel teljesítéséhez szükséges keménységi szintet nem határozzák meg. Ehhez hasonlóan a „rétegvastagságra” való utalás is alkalmatlan arra, hogy a kért vastagság bárminemű megjelölése hiányában korlátozza az anyag felhasználását. Ugyanez vonatkozik a „kopásállósághoz” vagy a „korrózióállósághoz” hasonló alapvető funkciókra. Az ellenállás mértékével kapcsolatos műszaki specifikációk hiányában az említett alapvető funkciók elvont fogalmaknak tűnnek, így nem határolják körül pontosan a felhasználások körét, következésképpen nem korlátozzák az engedélyt.

183. Ebben az összefüggésben az, hogy a Bizottság a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdésében, valamint (2), (3) és (4) bekezdésében megjelöli, hogy a króm‑trioxid felhasználását kizárólag azokra az esetekre kell korlátozni, amelyekben a határozatban megjelölt alapvető funkciók valamelyike az adott felhasználáshoz szükséges – a fenti 179. és 180. pontban foglaltak kivételével – főszabály szerint korlátozhatja az anyag felhasználását, mivel annak felhasználása nem engedélyezett azokban az esetekben, amelyekben a szóban forgó alapvető funkciók valamelyike nem szükséges. Egyrészt azonban az említett alapvető funkciókkal kapcsolatos ilyen pontosítások hiánya a szóban forgó korlátozást láthatóan homályossá és a konkrét esetben használhatatlanná teszi, másrészt pedig a megtámadott határozatból nem tűnik ki, az engedély ilyen esetleges korlátozása hogyan függ össze a megfelelő alternatív anyagok vagy technológiák hiányával.

184. Negyedszer, – a megtámadott határozat (27) preambulumbekezdésével összefüggésben annak 5. cikkében előírt feltételt illetően, amely a továbbfelhasználókat arra vonatkozóan terhelő kötelezettséggel kapcsolatos, hogy az ECHA részére fejtsék ki a króm‑trioxid megtámadott határozatban felsorolt alapvető funkcióit, beleértve azt is, hogy azok miért szükségesek a szóban forgó felhasználáshoz – a Bizottság előadja, hogy az semmilyen módon nem vonatkozik megfelelő alternatívák rendelkezésre állására.

185. Ebből az következik, hogy e feltétel tehát nem tette lehetővé megfelelő alternatívák egyes alkalmazások szintjén történő rendelkezésre állásával kapcsolatban a fenti 169. és 170. pontban említett bizonytalanságok megszüntetését, következésképpen nem tette lehetővé a Bizottság számára, hogy a fent említett bizonytalanságok ellenére teljesítse a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében meghatározott második feltételt.

186. Mindenesetre – amint az a fenti 100. és 147. pontban említett ítélkezési gyakorlatból következik – a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülését az engedély megadása előtt kell megállapítani, és az e feltételek teljesülésével kapcsolatos, nem elhanyagolható bizonytalanságok fennállásának az engedélyezési kérelem elutasítását kell eredményeznie.

187. Végezetül, álláspontom szerint mindezekből a megfontolásokból az következik először, hogy a megtámadott határozat alapján a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében meghatározott második feltétel a jelen ügyben nem tekinthető teljesítettnek, másodszor, hogy ennélfogva a megtámadott határozatban megadott engedély nem felel meg az említett rendelkezésnek.

188. Egyrészt ugyanis – amint az a fenti 173. pontból következik – megfelelő alternatíváknak a szóban forgó felhasználások vonatkozásában való rendelkezésre állásával kapcsolatos elemzést követően nem lehetett teljesítettnek tekinteni a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében előírt, a fenti 164. és 165. pontban értelmezett feltételt. Másrészt a Bizottság – amint az a fenti pontokból következik – nem teljesítette e feltételt azzal, hogy a króm‑trioxid felhasználására vonatkozó engedély hatályát a megtámadott határozatban meghatározott módokon azokra az esetekre korlátozta, amelyekben a fent említett alapvető funkciók szükségesek a szóban forgó felhasználáshoz, és ezzel egyidejűleg a továbbfelhasználókat a megtámadott határozat 5. cikke szerinti közlési kötelezettséggel terhelte.

189. Álláspontom szerint a Bizottság által felhozott többi érv nem vonhatja ismételten kétségbe e következtetést.

190. Álláspontom szerint konkrétan a fenti 79. pontban a REACH‑rendeletnek az uniós ipar versenyképességének előmozdítására irányuló céljával és az ECHA adminisztratív kapacitásával kapcsolatos érveket el kell utasítani.

191. E tekintetben ugyanis egyrészt az uniós ipar versenyképességének előmozdítására irányuló cél nem hívható segítségül a REACH‑rendelet rendelkezései által a különös aggodalomra okot adó anyagok engedélyezésére vonatkozóan előírt feltételek olyan engedékeny értelmezéseinek alátámasztásához, amelyek adott esetben alááshatják e rendelet fő célját, vagyis az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítását. Másrészt, az ECHA kapacitása figyelembevételének a REACH‑rendelet 58. cikkének (3) bekezdésében említett követelményéből, amelyre a Bizottság érvét alapítja, egyáltalán nem következik az, hogy valamely különös aggodalomra okot adó anyag engedélyezési eljárása és az azzal járó különféle értékelések az elővigyázatosság elve által megköveteltnél kevésbé gondosan is elvégezhetők lennének.

192. Mindezekből az következik, hogy álláspontom szerint a Parlament által felhozott egyetlen jogalap második részének helyt kell adni.

5.      Az egyetlen jogalap harmadik részéről

193. A Parlament egyetlen jogalapjának harmadik részében előadja, hogy a szóban forgó kérelem a meglehetősen hézagos információkra és az engedélyezési kérelemben szereplő számos pontatlanságra tekintettel nem felelt meg a REACH‑rendelet 62. cikkében szereplő előírásoknak, ezért a Bizottság az engedély kiadásával megszegte e rendelet 60. cikkének (7) bekezdését.

194. Ez utóbbi rendelkezés értelmében az engedély kizárólag akkor adható meg, ha a kérelmet a REACH‑rendelet 62. cikkében megállapított követelményekkel összhangban nyújtották be.

195. A REACH‑rendelet 62. cikkének (4) bekezdése konkrétabban előírja, hogy az engedélyezési kérelemnek tartalmaznia kell –többek között – az I. melléklet szerint kidolgozott kémiai biztonsági jelentést, amely ismerteti az anyag felhasználása során a XIV. mellékletben meghatározott lényegi tulajdonságokból eredő, az emberi egészséget és a környezetet érintő kockázatokat (a d) pont) és a helyettesítő alternatívák kockázatának és a helyettesítés műszaki‑gazdasági megvalósíthatóságának elemzését (az e) pont).

196. E tekintetben a fenti 128–130. és 133–136. pontban elemezett, 111–121. pontban végzett megfontolásokból először is az következik, hogy a kérelmezők engedélyezési kérelmei meglehetősen korlátozott mennyiségű olyan adatot tartalmaztak, amelyeket a KÉB és a Bizottság sem minősített reprezentatív jellegűeknek az olyan alapvető elemeket illetően, amelyeket figyelembe kell venni a REACH‑rendelet 60. cikkének (4) bekezdésében meghatározott első feltétel – vagyis a szóban forgó felhasználások kockázata, valamint a kockázatkezelési intézkedések megfelelősége és hatékonysága – teljesülésének megállapítása céljából végzett elemzés során.

197. Másodszor, a fenti 168–170. pontból az következik, hogy a kérelmezők az engedélyezési kérelemben az egyes alkalmazások szintjén nem közöltek kellő számú adatot az alternatívák rendelkezésre állására vonatkozóan, aminek az okát az engedélyezési kérelemben megjelölt, a kérelmezők által meghatározott felhasználások rendkívül széles köre képezte. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a TGEB nem tudott végleges megállapításra jutni azzal kapcsolatban, hogy rendelkezésre áll‑e egy bizonyos számú olyan alkalmazás, amelynek keretében ténylegesen helyettesíthető a króm‑trioxid vagy a közeljövőben azzá válik.

198. E tekintetben megjegyzem, hogy amennyiben – a Bizottság állításának megfelelően – igaz, hogy a VII. cím egyetlen bekezdése sem ír elő pontos szabályokat az engedélyezési kérelemben megjelölt felhasználások bemutatásának módját illetően,(52) a fenti 135. és 162. pontban foglaltakkal összhangban az, hogy valamely ún. „upstream application” keretében meglehetősen tágan meghatározott felhasználások engedélyezését kérik, nem mentesíti ezen engedély kérelmezőjét az arra vonatkozó kötelezettsége alól, hogy teljes körű és hézagoktól mentes olyan információkat közöljön, amelyek megfelelnek a REACH‑rendelet 62. cikkének (4) bekezdése által előírt feltételeknek.

199. A fentiekből az következik, hogy álláspontom szerint a Parlament által felhozott egyetlen jogalap harmadik részének helyt kell adni.

C.      A keresettel kapcsolatos következtetések

200. Mindezen megfontolásokból álláspontom szerint az következik, hogy a Parlament által előterjesztett keresetnek teljes egészében helyt kell adni.

201. Következésképpen úgy vélem, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni abban a részében, amelyben az a króm‑trioxidnak a 2., 4. és 5. felhasználására – illetve a 2., 4. és 5. felhasználás céljából létrehozott keveréket érintően az 1. felhasználására – vonatkozó engedélyeket érinti.

VI.    A megtámadott határozat joghatásainak fenntartására vonatkozó kérelemről

202. A Bizottság – arra az esetre, ha a Bíróság az előző pontban szereplő javaslatomnak megfelelően megsemmisíti a megtámadott határozatot – azt kéri, hogy a Bíróság tartsa fenn a megtámadott határozat joghatásait az új határozatnak az adott engedélyezési kérelem tárgyában történő elfogadásáig.

203. A Bizottság arra hivatkozik, hogy a REACH‑rendelet 56. cikke (1) bekezdésének az 58. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett d) pontja olyan átmeneti mechanizmust tartalmaz, amelynek alapján az engedélyt kérő és az ahhoz kapcsolódó továbbfelhasználók továbbra is, a lejáratot követően is forgalmazhatnak és felhasználhatnak valamely anyagot annyiban, amennyiben a felhasználás megfelelő engedélyezési kérelem tárgyát képezi, amelyet a lejárat előtt legalább 18 hónappal nyújtottak be, és a Bizottság még nem hozott határozatot az engedélyezési kérelemről.

204. A Bizottság előadja, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése tehát azzal a hatással járna, hogy a kérelmezők és az azokhoz kapcsolódó továbbfelhasználók továbbra is forgalmazhatnák és használhatnák az anyagot a kért célokra egészen addig, amíg a Bizottság nem hoz új határozatot, anélkül, hogy az ellenőrzést tárgyát képezné, vagyis a megtámadott határozatban előírt különféle olyan intézkedések alkalmazásának mellőzésével, amelyeket a megtámadott határozat az emberi egészség védelme érdekében tartalmaz.

205. A Parlament nem ellenzi a Bizottság kérelmét.

206. A Bizottság állításából az következik, hogy a megtámadott határozat joghatásainak fenntartása iránti kérelem elutasítása növeli az emberi egészséget érintő súlyos kár kockázatát. Amennyiben a Bíróság ilyen körülmények között megsemmisíti a megtámadott határozatot, rendelkezni kell e határozat joghatásainak addig az időpontig történő fenntartásáról, amíg a Bizottság a kérelmezők által benyújtott engedélyezési kérelem tárgyában új határozatot nem hoz.(53)

VII. A költségekről

207. A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

208. Mivel a fenti elemzésből az következik, hogy az általam a Bíróságnak javasolt következtetés tükrében a Bizottság pervesztes lenne, álláspontom szerint a Parlament kérésének megfelelően a költségek viselésére kell kötelezni.

209. A fent említett eljárási szabályzat 140. cikke (3) bekezdése értelmében a Bíróság elrendelheti, hogy a tagállamoktól vagy uniós intézményektől eltérő beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket.

210. E rendelkezésnek megfelelően álláspontom szerint az ECHA‑nak kell viselnie a saját költségeit.

VIII. Végkövetkeztetés

211. A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság:

1)      Semmisítse meg a króm‑trioxid egyes felhasználásainak az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján történő részleges engedélyezéséről szóló, 2020. december 18‑i C(2020) 8797 európai bizottsági végrehajtási határozatot (Chemservice GmbH és társa) abban a részében, amelyben az a 2., 4. és 5. felhasználásra – illetve a 2., 4. és 5. felhasználás céljából létrehozott keveréket érintően az 1. felhasználásra – vonatkozó engedélyeket érinti.

2)      Tartsa fenn az e rendelkező rész 1) pontjában említett határozat joghatásait egészen addig, amíg az Európai Bizottság nem hoz az adott engedélyezési kérelem tárgyában határozatot.

3)      Az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

4)      Rendelje el, hogy az Európai Vegyianyag ügynökség (ECHA) maga viseli a saját költségeit.

1      Eredeti nyelv: olasz.

2      A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 136., 3. o.; HL 2008. L 141., 22. o.; HL 2009. L 36., 84. o.; HL 2010. L 118., 89. o.; HL 2015. L 212., 39. o.; a továbbiakban: REACH‑rendelet).

3      E tekintetben lásd: Tanchev főtanácsnok Bizottság kontra Svédország ügyre vonatkozó indítványa (C‑389/19 P, EU:C:2020:874, 9. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

4      E tekintetben lásd: 2021. január 21‑i Németország kontra Esso Raffinage ítélet (C‑471/18 P, EU:C:2021:48, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

5      Lásd a REACH‑rendelet 56. cikkét.

6      Lásd a REACH‑rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a)–e) pontját és (2) bekezdését, valamint 62. cikkének (2) és (3) bekezdését.

7      Lásd a REACH‑rendelet 62. cikkének (1) bekezdését.

8      Lásd a REACH‑rendelet 60. cikkének (1) bekezdését.

9      Lásd a REACH‑rendelet 60. cikkének (8) és (9) bekezdését, 61. cikkét, valamint (72) preambulumbekezdését.

10      Lásd különösen a REACH‑rendelet 76. cikke (1) bekezdésének c) és d) pontját, 77. cikkének (3) bekezdését, valamint 85. cikkét.

11      Lásd még a REACH‑rendelet (83) preambulumbekezdését.

12      E rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint.

13      Különösen a Svédország kontra Bizottság ítélet (T‑837/16, EU:T:2019:144; a továbbiakban: a Törvényszék Svédország kontra Bizottság ítélete), amelyet a Bíróság a fellebbezési eljárásban a 2021. február 25‑i Bizottság kontra Svédország ítélet (C‑389/19 P, EU:C:2021:131; a továbbiakban: Bizottság kontra Svédország ítélet) révén helybenhagyott.

14      Ezen anyag vonatkozásában ugyanis a rákkeltő tulajdonságok miatt származtatott hatásmentes szint (DNEL) nem állapítható meg, így a REACH‑rendelet 60. cikke (3) bekezdésének a) pontjának alkalmazása szempontjából nem határozható meg határérték, következésképpen e rendelet 60. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazandó (a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdése).

15      A Bizottság a következő alapvető funkciókat határozta meg: kopásállóság, keménység, rétegvastagság, korrózióállóság, súrlódási együttható vagy felületi morfológiára gyakorolt hatás a 2. felhasználás vonatkozásában; korrózióállóság/aktív korróziógátlás, vegyszerállóság, keménység, (egy következő burkolat‑ vagy festékréteghez való) tapadás javítása, hőállóság, ridegedéssel szembeni ellenállás, kopásállóság, organizmusok lerakódását meggátló felületi jellemzők, rétegvastagság, elektromos tulajdonságok, rugalmasság és fajlagos ellenállás a 4. felhasználás vonatkozásában; korrózióállóság/aktív korróziógátlás, rétegvastagság, nedvességállóság, (egy következő burkolat‑ vagy festékréteghez való) tapadás javítása, fajlagos ellenállás, vegyszerállóság, kopásállóság, elektromos vezetőképesség, a hordozófelülettel való kompatibilitás, (hő)optikai tulajdonságok (vizuális megjelenés), hőállóság, élelmiszerbiztonság, a bevonat feszültsége, elektromos szigetelés vagy leválasztási sebesség az 5. felhasználás vonatkozásában.

16      E rendelkezés értelmében azok a továbbfelhasználók, akik az 56. cikk (2) bekezdésével összhangban alkalmazzák az anyagot, az anyag első szállításától számított három hónapon belül értesítik erről az Ügynökséget.

17      A REACH‑rendelet 58. cikkének (3) bekezdéséből következik, hogy a XIV. mellékletben szereplő anyagok száma és az (1) bekezdés alapján meghatározott dátumok az ECHA‑nak a kérelmek határidőben történő elbírálására vonatkozó kapacitását is figyelembe veszik.

18      Lásd többek között: 2017. november 9‑i SolarWorld kontra Tanács ítélet (C‑205/16 P, EU:C:2017:840, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19      Ahogyan ugyanis az a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdéséből és a fenti 33. pontból következik, az 1. felhasználásra vonatkozóan a Bizottság az engedélyt a keverékek létrehozását illetően kizárólag a 2., 4., 5. és 6. felhasználás mint engedélyezett felhasználások céljára adta meg.

20      A REACH‑rendelet (69) preambulumbekezdésének megfogalmazása szerint „[e]ngedélyt abban az esetben lehet megadni, ha az engedélyt kérelmező természetes vagy jogi személy az engedélyező hatóság felé igazolja, hogy az anyag használatából eredő, az emberi egészséget és a környezetet érintő veszélyeket megfelelően ellenőrzik. Egyéb esetekben a felhasználást akkor is lehet engedélyezni, ha igazolható, hogy az anyag felhasználásából származó társadalmi‑gazdasági haszon meghaladja a felhasználással járó kockázatokat, és nem állnak rendelkezésre gazdaságilag és műszakilag kivitelezhető, alkalmas alternatív anyagok vagy technológiák.”

21      Lásd ebben az értelemben a Svédország kontra Bizottság ítélet 77. pontját, amelyet a Bíróság a Bizottság kontra Svédország ítélet 33. pontjában kifejezetten megerősített.

22      Lásd ebben az értelemben a Svédország kontra Bizottság ítélet 79. pontját, amelyet a Bíróság a Bizottság kotnra Svédország ítélet 33. pontjában kifejezetten megerősített.

23      E tekintetben lásd: a Törvényszék 2019. április 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélete (T‑108/17, EU:T:2019:215, 105. pont).

24      Lásd ebben az értelemben a Svédország kontra Bizottság ítélet 78. pontját, amelyet a Bíróság a Bizottság kontra Svédország ítélet 33. pontjában kifejezetten megerősített.

25      Lásd a Svédország kontra Bizottság ítélet 64. pontját.

26      Lásd ebben az értelemben a Svédország kontra Bizottság ítélet 66. és 67. pontját.

27      Lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2009. szeptember 17‑i Bizottság kontra MTU Friedrichshafen ítélet (C‑520/07 P, EU:C:2009:557, 51. és 52. pont). Lásd még a Törvényszék Svédország kontra Bizottság ítéletének 81. pontját.

28      Lásd ebben az értelemben a Svédország kontra Bizottság ítélet 86. pontját, amelyet a Bíróság a Bizottság kontra Svédország ítélet 35. pontjában kifejezetten megerősített.

29      Lásd ebben az értelemben a Svédország kontra Bizottság ítélet 85. pontját, amelyet a Bíróság a Bizottság kontra Svédország ítélet 34. pontjában kifejezetten megerősített.

30      A Törvényszék Svédország kontra Bizottság ítéletének 82. pontja; a Törvényszék 2019. április 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélete (T‑108/17, EU:T:2019:215, 142. pont).

31      A Törvényszék Svédország kontra Bizottság ítéletének 83. pontja; a Törvényszék 2019. április 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélete (T‑108/17, EU:T:2019:215, 143. pont).

32      2019. április 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet (T‑108/17, EU:T:2019:215, 144. pont).

33      A KÉB és a TGEB 1. felhasználással kapcsolatos véleményeinek 2016. szeptember 16‑i, egységes szerkezetbe foglalt (A4. mellékletként benyújtott) változata, 19. o. A részletes elemzés a 7–13. oldalon található.

34      Ugyanott.

35      Ugyanott, 22. o.

36      Lásd a KÉB és a TGEB 2., 4. és 5. felhasználással kapcsolatos véleményeinek 2016. szeptember 16‑i, egységes szerkezetbe foglalt (A5., A6. és A7. mellékletként benyújtott) változatait. Lásd különösen a 2. felhasználással kapcsolatban a 7. oldalt, a 4. felhasználással kapcsolatban a 8. oldalt és az 5. felhasználással kapcsolatban a 9. és 10. oldalt.

37      A KÉB és a TGEB 2. felhasználással kapcsolatos véleményeinek 2016. szeptember 16‑i, egységes szerkezetbe foglalt (A5. mellékletként benyújtott) változata, 12. o.

38      Lásd a KÉB és a TGEB 4. felhasználással kapcsolatos véleményei 2016. szeptember 16‑i, egységes szerkezetbe foglalt (A6. mellékletként benyújtott) változatának 26. és 33. pontját, valamint a KÉB és a TGEB 5. felhasználással kapcsolatos véleményei 2016. szeptember 16‑i, egységes szerkezetbe foglalt (A7. mellékletként benyújtott) változatának 21. és 35. pontját.

39      Ugyanott, különösen a 2. felhasználást illetően a 12. oldal, a 4. felhasználást illetően a 34. oldal és az 5. felhasználást illetően a 35. oldal.

40      Beleértve a felületek szórás, hengerezés, kefélés vagy „penstick” és megmunkálások révén történő kezelését is.

41      Lásd a KÉB és a TGEB 4. felhasználással kapcsolatos véleményei 2016. szeptember 16‑i, egységes szerkezetbe foglalt (A6. mellékletként benyújtott) változatának 34. pontját, valamint a KÉB és a TGEB 5. felhasználással kapcsolatos véleményei 2016. szeptember 16‑i, egységes szerkezetbe foglalt (A7. mellékletként benyújtott) változatának 35. pontját.

42      Lásd az egyes felhasználásokkal kapcsolatban fent említett véleményeket, az 1. felhasználást illetően a 19. oldalt, a 2. felhasználást illetően a 12. oldalt, a 4. felhasználást illetően a 34. oldalt és az 5. felhasználást illetően a 35. oldalt.

43      Lásd az egyes felhasználásokkal kapcsolatban fent említett véleményeket, az 1. felhasználást illetően a 18. és 19. oldalt, a 2. felhasználást illetően a 11. és 12. oldalt, a 4. felhasználást illetően a 33. és 34. oldalt és az 5. felhasználást illetően a 34. és 35. oldalt.

44      Lásd az egyes felhasználásokkal kapcsolatban fent említett véleményeket, a 2. felhasználást illetően a 7. oldalt, a 4. felhasználást illetően a 9. oldalt és az 5. felhasználást illetően a 10. oldalt.

45      Lásd a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról, az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról és az 1999/45/EK irányelv és az EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslattal (COM 2003/0644 végleges) kapcsolatos jelentést, amely a korábban hatályos rendszerrel kapcsolatban kiemelte az anyagok felhasználásával kapcsolatos információk iparágtól való beszerzésének nehézségét és a továbbfelhasználásból eredő expozícióra vonatkozó adatok szűkösségét.

46      Lásd a fenti 73. pontot.

47      Lásd a Bizottság kontra Svédország ítélet 45. pontját.

48      Lásd a megtámadott határozatnak a fenti 27. pontban említett (18) preambulumbekezdését.

49      Ugyanott.

50      A megtámadott határozat (27) preambulumbekezdése.

51      Lásd a KÉB és a TGEB 2. felhasználással kapcsolatos véleményeinek 2016. szeptember 16‑i, egységes szerkezetbe foglalt (A5. mellékletként benyújtott) változata, 25 és 26. o. Szinte ezzel azonos megfontolásokat tartalmaznak a 4. felhasználásra vonatkozó vélemények (A6. melléklet, 45. és 46. pont) és az 5. felhasználásra vonatkozó vélemény (A7. melléklet, 49. o.). Az angol nyelvű változatról általam készített fordítás.

52      A REACH‑rendelet 3. cikkének 24. pontja a felhasználás fogalmát úgy határozza meg, hogy az „bármely feldolgozás, összeállítás, fogyasztás, tárolás, tartás, kezelés, tartályokba való töltés, egyik tartályból egy másikba való áttöltés, keverés, árucikk előállítása és minden egyéb felhasználás”.

53      Lásd a Bizottság kontra Svédország ítélet 74. pontját.