A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2013. november 21.(*)
„Közösségi formatervezési minta – Megsemmisítési eljárás – Egy dugóhúzót ábrázoló, lajstromozott közösségi formatervezési minta – Korábbi nemzeti formatervezési minta – Megsemmisítési ok – Az egyéni jelleg hiánya – Eltérő összbenyomás hiánya – Tájékozott használó – Az alkotói szabadság foka – A 6/2002/EK rendelet 4., 6. cikke, és 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja”
A T‑337/12. sz. ügyben,
az El Hogar Perfecto del Siglo XXI, SL (székhelye: Madrid [Spanyolország], képviselik: C. Ruiz Gallegos és E. Veiga Conde ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: Ó. Mondéjar Ortuño, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
a Wenf International Advisers Ltd (székhelye: Tortola, Brit Virgin‑szigetek [Egyesült Királyság], képviselik: J. L. Rivas Zurdo, E. Seijo Veiguela és I. Munilla Muñoz ügyvédek),
az OHIM harmadik fellebbezési tanácsának a Wenf International Advisers Ltd és az El Hogar Perfecto del Siglo XXI, SL közötti megsemmisítési eljárással kapcsolatban 2012. június 1‑jén hozott határozata (R 89/2011‑3. sz. ügy) ellen indított keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, G. Berardis (előadó) és C. Wetter bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. július 30‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2012. október 30‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2012. október 26‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel arra, hogy a felek az írásbeli szakasz lezárultáról való értesítéstől számított egy hónapos határidőn belül nem kérték tárgyalás kitűzését, és ennélfogva az előadó bíró jelentése, valamint a Törvényszék eljárási szabályzatának 135a. cikke alapján a Törvényszék úgy döntött, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz a keresetről,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2007. november 22‑én a felperes, az El Hogar Perfecto del Siglo XXI, SL a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) alapján közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kért formatervezési minta (a továbbiakban: megtámadott formatervezési minta) az alábbi volt:
3 A megtámadott formatervezési minta az ipari minták nemzetközi osztályozásának létrehozásáról szóló, 1968. október 8‑i locarnói megállapodás módosított változatának 07‑06. osztályába tartozó „dugóhúzókra” való alkalmazásra szolgál.
4 A megtámadott formatervezési mintát a bejelentés napjával 000830831‑0001. számon lajstromozták, és a Közösségi Formatervezésiminta‑oltalmi Közlöny 2007. december 14‑i, 2007/191. számában tették közzé.
5 2009. április 16‑án a beavatkozó, a Wenf International Advisers Ltd az OHIM‑nál kérelmet terjesztett elő a megtámadott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránt. A kérelem alátámasztásaként hivatkozott ok a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdése b) pontjában szereplő ok volt, amelynek alapján a közösségi formatervezésiminta‑oltalmat meg kell semmisíteni, ha a minta nem felel meg a rendelet 4–9. cikkében foglalt követelményeknek. A megsemmisítési kérelemben a beavatkozó arra hivatkozik, hogy a megtámadott formatervezési minta a 6/2002 rendelet – 5. és 6. cikkével együttesen értelmezett – 4. cikke értelmében véve nem volt új és egyéni jellegű.
6 Megsemmisítési kérelmének alátámasztásaként a beavatkozó a Spanyolországban 131750 szám alatt 1994. szeptember 7‑én lajstromozott és a nagyközönség számára a Boletín Oficial de la Propiedad Industrial (spanyol ipari tulajdonjogi közlöny) 1994. október 16‑i számában való közzététellel nyilvánosságra hozott, „üvegnyitók” tekintetében alkalmazott formatervezési mintára (a továbbiakban: korábbi formatervezési minta) hivatkozott. A korábbi formatervezési minta ábrája a következő:
7 2010. november 12‑én az OHIM törlési osztálya helyt adott a megsemmisítési kérelemnek, azzal az indokkal, hogy a megtámadott formatervezési minta nem rendelkezett egyéni jelleggel. A törlési osztály pontosította, hogy a megtámadott formatervezési minta által keltett összbenyomás nem tér el a korábbi formatervezési minta által keltett összbenyomástól, tekintettel a köztük fennálló számos hasonlóságra, mint például az ívelt nyél, az azonos helyen található pöcök segítségével rögzített két fémlapból álló elem és az azonos helyen található kis késpenge elhelyezkedése. Ezenfelül kiemelte, hogy e hasonlóságok azonos módon értékelhetők, függetlenül attól, hogy az eszközök kihajtogatott vagy összecsukott állapotban vannak‑e. Végül úgy ítélte meg, hogy a szerző nagyfokú alkotói szabadsággal rendelkezett, hiszen amint az az ügyiratokból kiderült, az eszközt több eltérő koncepció alapján is ki lehetett volna alakítani.
8 2011. január 11‑én a felperes a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a törlési osztály határozatával szemben.
9 2012. június 1‑jei határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM harmadik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést. Miután elvetette a felperesnek a beavatkozó rosszhiszeműségére alapított érvét, a fellebbezési tanács megvizsgálta a megtámadott formatervezési minta egyéni jellegét. Ennek alapján az említett formatervezési minta tájékozott használóját úgy határozta meg, mint az e mintának megfelelő termékeket, nevezetesen dugóhúzókat használó magánszemélyt vagy szakmabelit, és azt állapította meg, hogy a minta kialakításánál nagyfokú alkotói szabadság állt rendelkezésre. Ugyanis, bár ezen eszközök igényelnek bizonyos nélkülözhetetlen funkcionális részeket, ezeket a fellebbezési tanács szerint többféleképpen is ki lehet alakítani és az eszközhöz társítani. Szerinte a szóban forgó két formatervezési minta azon aspektusai – nevezetesen a nyél kialakítása és a kis bicska elhelyezkedése – tekintetében egyezik meg, amelyek nem töltenek be konkrét funkciót, és ezért nem gyakorolnak eltérő összbenyomást a tájékozott használóra. Ami közelebbről a nyelek hasonlóságát illeti, a fellebbezési tanács egyrészt pontosította, hogy a nyél formájának jelentős kihatása van a dugóhúzók általános külsejére, lévén, hogy e nyél képezi azok legnagyobb részét, részben vagy egészben magába zárva az összes többit, másrészt meghatározó szerepet játszik az ilyen típusú termékek által keltett összbenyomást illetően, amikor az eszköz összecsukott állapotban van. E tekintetben a fellebbezési tanács kiemelte, hogy a két szóban forgó formatervezési minta nyelét úgy tervezték meg, hogy az akkor is látni engedje a szár ugyanezen részét és a dugóhúzó részt, amikor a dugóhúzó összecsukott állapotban van. A szóban forgó formatervezési minták közötti eltérések, nevezetesen belső részeik kialakítása, ennélfogva nem elegendők a tájékozott használóban keltett összbenyomás megváltoztatásához.
A felek kérelmei
10 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot és a beavatkozót kötelezze a költségek viselésére.
11 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy az Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
12 A felperes keresetének alátámasztásaként két jogalapra hivatkozik: az elsőt a megtámadott formatervezési minta egyéni jellegének értékelésénél a tájékozott használó fogalmát illetően a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdése b) pontjával együttesen értelmezendő 4. cikkének és 6. cikke (1) bekezdésének megsértésére, a másodikat pedig a megtámadott formatervezési minta egyéni jellegének értékelésénél a minta kialakításánál rendelkezésre álló alkotói szabadság fokát illetően a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdése b) pontjával együttesen értelmezendő 4. cikkének és 6. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapítja.
13 E két jogalapot, amelyek a megtámadott formatervezési minta egyéni jellegének értékelése során a fellebbezési tanács által állítólagosan vétett hibákkal kapcsolatosak, a Törvényszék megítélése szerint célszerű együttesen vizsgálni.
14 A felperes lényegét tekintve azt állítja, hogy a fellebbezési tanács hibákat vétett a megtámadott formatervezési minta egyéni jellegének értékelése során. Közelebbről, a fellebbezési tanács szerinte hibákat vétett a tájékozott használó fogalmának meghatározásánál, aminek kihatásai voltak a megtámadott formatervezési minta által az említett használóra tett összbenyomás és az alkotói szabadság fokának értékelésére is. A felperes szerint a megtámadott és a korábbi formatervezési minta közötti eltérések oly mértékűek, hogy a tájékozott használóra tett összbenyomás eltérő, és a megtámadott formatervezési mintáról így nem állítható, hogy ne rendelkezne egyéni jelleggel.
15 Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érveit.
16 A 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a közösségi formatervezésiminta‑oltalom csak akkor semmisíthető meg, ha a minta nem felel meg a rendelet 4–9. cikkében foglalt követelményeknek.
17 A 6/2002 rendelet 4. cikke értelmében a formatervezési minta akkor részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban, ha új és egyéni jellegű.
18 A 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a közösségi formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz a lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési minta esetén a bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően.
19 A 6/2002 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.
20 A megtámadott formatervezési minta egyéni jellegének vizsgálatához tehát azt kell eldönteni, hogy a fellebbezési tanács nem vétett‑e hibát az említett formatervezési minta tájékozott használójának, majd a minta kialakításánál rendelkezésre álló alkotói szabadság fokának meghatározásakor és a szóban forgó mintáknak a tájékozott használóra tett összbenyomások összehasonlításakor.
A tájékozott használó
21 Az ítélkezési gyakorlat szerint a tájékozott használó fogalmát úgy kell értelmezni, mint a védjegyjogban alkalmazandó átlagos fogyasztó (akitől nem várnak el semmilyen különleges ismeretet, és aki általában nem hasonlítja közvetlenül össze az ütköző védjegyeket) fogalma és a komoly technikai ismeretekkel rendelkező szakember fogalma között elhelyezkedő köztes fogalmat (a Bíróság C‑281/10. P. sz. PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ügyben 2011. október 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2011., I‑10153. o.] 53. pontja).
22 Így a tájékozott használó ugyan nem a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó, aki rendszerint egészében érzékeli a formatervezési mintát, és nem vizsgálja annak különböző részeit, de nem is olyan szakértő vagy szakember, aki képes részletesen megfigyelni az ütköző formatervezési minták között esetlegesen fennálló minimális eltéréseket (a fenti 21. pontban hivatkozott PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ügyben hozott ítélet 59. pontja).
23 A „használói” minőség azt feltételezi, hogy az érintett személy annak a célnak megfelelően használja azt a terméket, amelyben a formatervezési minta megtestesül, amelyre az említett terméket szánták (a Törvényszék T‑153/08. sz., Shenzhen Taiden kontra OHIM – Bosch Security Systems [távközlési berendezés] ügyben 2010. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑2517. o.] 46. pontja). A „tájékozott” jelző ezenkívül azt sugallja, hogy a használó – anélkül, hogy tervezői vagy szakértői képességekkel rendelkezne – ismeri az érintett ágazatban jelen lévő különböző formatervezési mintákat, bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik azon alkotóelemeket illetően, amelyek e formatervezési mintáknak általában a részét képezik, és az érintett termékek iránti érdeklődésből kifolyólag viszonylag nagyfokú figyelmet tanúsít azok használatakor (a fenti 21. pontban hivatkozott PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ügyben hozott ítélet 59. pontja és a fent hivatkozott „távközlési berendezés”‑ügyben hozott ítélet 47. pontja).
24 Ennélfogva a tájékozott használó fogalmát úgy lehet értelmezni, mint amely – akár személyes tapasztalata, akár az adott ágazatra vonatkozó kiterjedt ismeretei folytán – nem átlagosan figyelmes, hanem különösen éber használót jelöl (a fenti 21. pontban hivatkozott PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ügyben hozott ítélet 53. pontja; a Törvényszék T‑80/10. sz., Bell & Ross kontra OHIM – KIN [karkötőórás‑doboz] ügyben 2013. április 25‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 103. pontja).
25 Mindazonáltal e körülmény nem vonja maga után, hogy a tájékozott használó – az érintett termék használata folytán szerzett tapasztalatain túl – képes lenne megkülönböztetni egymástól az áru küllemének azon aspektusait, amelyeket annak technikai funkciója követel meg, és azokat, amelyek tetszőlegesek. Tehát olyan személyről van szó, aki bizonyos ismeretekkel rendelkezik az érintett ágazatban fellelhető formatervezési mintákat illetően, anélkül azonban, hogy tudná, hogy az érintett termék mely aspektusait követelte meg valamely technikai funkció [a Törvényszék fenti 24. pontban hivatkozott „karkötőórás‑doboz”‑ügyben hozott ítéletének 104. pontja, és T‑11/08. sz., Kwang Yang Motor kontra OHIM – Honda Giken Kogyo (belső égésű motor) ügyben 2011. szeptember 9‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 26. pontja].
26 A jelen ügyben a fellebbezési tanács először – a megtámadott határozat 16. pontjában – rámutatott arra, hogy „az érintett ágazat a dugóhúzók, vagyis azon eszközök ágazata, amelyek a borosüvegek dugóinak eltávolítására szolgálnak”. A megtámadott határozatnak az ezen eszközök funkcionális alkotóelemeit leíró 19. pontjából az következik, hogy a felperes állításaival ellentétben a fellebbezési tanács a kérdéses ágazatot leszűkítette a nyeles dugóhúzókéra. Ezt követően, a megtámadott határozat 17. pontjában megállapította, hogy a tájékozott használó éppúgy lehet „az a magánszemély, aki […] ezeket [az eszközöket] a saját otthonában használja, mint az a szakmabeli (pincér, sommelier), aki azt valamely étteremben használja”. A fellebbezési tanács szerint az ilyen használó abban az értelemben tájékozott, hogy „ismeri a borokat és a borfogyasztáshoz kapcsolódó kiegészítőket, és anélkül, hogy ő lenne a tervező, érdeklődése és affinitása révén bizonyos ismeretekre tett szert azzal kapcsolatban, hogy milyen kínálat áll rendelkezésre a borok üvegnyitóinak piacán”. Másként fogalmazva, a fellebbezési tanács szerint ez a személy, anélkül hogy az ipari minta területén szakértő lenne, a piaci kínálatot és a termék alapvető jellemzőit illetően tájékozott.
27 Márpedig, a felperes állításával ellentétben, a tájékozott használó eme definíciója helytálló, és megfelel a fenti 21–25. pontban kifejtett ítélkezési elveknek. Ugyanis az ott említett ítélkezési gyakorlat szerint a tájékozott használó ismeri az érintett ágazatban jelen lévő különböző formatervezési mintákat, bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik azon alkotóelemeket illetően, amelyek e formatervezési mintáknak általában a részét képezik, az érintett termékek iránti érdeklődésből kifolyólag viszonylag nagyfokú figyelmet tanúsít azok használatakor, és így a tájékozott használó fogalmát úgy lehet értelmezni, mint amely – a személyes tapasztalata és az adott ágazatra vonatkozó kiterjedt ismeretei folytán – különösen éber használót jelöl.
28 E tekintetben ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy a felperes nem csupán azon állításait nem támasztotta alá, amelyek szerint egyrészről a tájékozott használó kizárólag „borszakértő és/vagy bort kínáló” szakmabeli lehet, másrészről a magánszemély ritkán használ olyan nyeles dugóhúzót, mint az itt szóban forgó dugóhúzó, mivel az említett termék kiskereskedelmi üzletekben egyébként sem kapható, hanem azt sem bizonyította, hogy a tájékozott használó fogalmának a szakmabeliekre való leszűkítése megkérdőjelezné a tájékozott használó fogalmának a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 17. pontja második mondatában adott meghatározását.
29 Egyébiránt, mégha feltételezzük is, hogy, miként azt a felperes állítja, a megtámadott formatervezési minta úgy is felfogható, mint a termelő borászatok által – a dugóhúzók nyelének látható felületének egyedivé tételét követően – ajándékként kínált promóciós termék, a tájékozott használó fogalma akkor sem változna, hiszen az – a fellebbezési tanács által megállapítottakhoz hasonlóan – magában foglalná egyrészről azokat a szakmabelieket, akik e termékeket a végső felhasználók részére történő értékesítés céljából vásárolják meg, másrészről magukat az említett használókat is (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑68/10. sz. Sphere Time kontra OHIM – Punch (szíjra erősített óra) ügyben 2011. június 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2011., II‑2275. o.] 53. pontját).
30 A fellebbezési tanács tehát nem vétett hibát annak megállapításával, hogy az említett formatervezési minta tájékozott használója az e mintának megfelelő termékeket használó magánszemély vagy szakmabeli.
Az alkotói szabadság foka
31 Emlékeztetni kell arra, hogy a formatervezési minták, illetve azok látható jellegzetességei egyéni jellegének, és így az említett formatervezési minták által a tájékozott használóra tett összbenyomás értékelése során figyelembe kell venni azt, hogy milyen fokú alkotói szabadság állt rendelkezésre a jogvita tárgyát képező formatervezési minta kialakításánál (lásd a fenti 25. pontban hivatkozott „belső égésű motor”‑ügyben hozott ítélet 31. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
32 Az ítélkezési gyakorlat szerint a formatervezési minta megtervezésénél érvényesülő alkotói szabadság fokát többek között a terméknek vagy a termék valamely elemének műszaki funkciója által megkövetelt jellegzetességekhez társuló kötöttségek, illetve a termékre vonatkozó jogszabályi előírások határozzák meg. E kötöttségek bizonyos jellegzetességek szabványosodását eredményezik, amelyek így az érintett termék tekintetében alkalmazott formatervezési minták közül számos mintában közössé válnak (lásd a fenti 25. pontban hivatkozott „belső égésű motor”‑ügyben hozott ítélet 32. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
33 Ennélfogva, minél nagyobb alkotói szabadsággal rendelkezik a szerző a minta kialakításakor, annál kevesebb apró eltérésre van szükség az ütköző minták között ahhoz, hogy a tájékozott használóban eltérő összbenyomást keltsenek. Ezzel szemben minél korlátozottabb a szerző alkotói szabadsága a minta kialakításakor, annál több apró eltérésre van szükség az ütköző minták között ahhoz, hogy a tájékozott használóban eltérő összbenyomást keltsenek. Következésképpen a minta kialakításánál rendelkezésre álló nagyfokú alkotói szabadság megerősíti azon megállapítást, miszerint az olyan formatervezési minták, amelyek nem mutatnak jelentős eltéréseket, azonos összbenyomást gyakorolnak a tájékozott használóra (lásd a fenti 25. pontban hivatkozott „belső égésű motor”‑ügyben hozott ítélet 33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
34 A jelen esetben, a megtámadott határozat 19. pontjában a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy ugyan vannak bizonyos alkotóelemek, amelyeket egy dugóhúzónak tartalmaznia kell ahhoz, hogy betölthesse funkcióját, az e termék kialakításánál rendelkezésre álló alkotói szabadság foka mégis elég nagy. Ugyanis az a tény, hogy a dugóhúzóknak szükségképpen tartalmazniuk kell olyan alkotórészeket, mint például a spirál alakú szár, amelynek be kell tudnia hatolnia a dugóba, továbbá a nyél, amely szimpla vagy dupla is lehet, amelyekkel az eszköz az üveg nyakára szorítható, valamint egy kis késpenge a dugót borító fedőkapszula levágásához, nem képezi akadályát annak, hogy ezen alkotórészeket különféleképpen alakítsák ki, megőrizve eközben azok funkcionalitását. A fellebbezési tanács példaként hozzátette, hogy a kis késpenge az eszköz két végének bármelyikén elhelyezhető, a nyél is sokféle formájú lehet, továbbá annak hosszúsága és szélessége is változó lehet, anélkül hogy mindez megváltoztatná az eszköz funkcionalitását vagy kézhez állóságát.
35 A felperes vitatja ezen értékelést. Arra hivatkozik, hogy az ilyen típusú dugóhúzók szerkezeti jellegzetességeit az általuk betöltött funkció, valamint használóik – akik szerinte vendéglátó‑ipari szakemberek, és borászatok tulajdonosai – igényei határozzák, illetve követelik meg. Közelebbről, az eszköz műszaki funkciója által megkövetelt négy alkotóelem – nevezetesen a spirál alakú szár, a duplanyél, a fogó és a kis késpenge – közül csak a két utóbbi alakítható ki eltérő módon. Egyébként, ami a pengét illeti, a felperes azt állítja, hogy annak bármely ettől eltérő elhelyezése az ilyen típusú dugóhúzók nyelén azokat végeredményben rossz hatékonyságúvá, nehezen használhatóvá és veszélyessé tenné. Az ilyen típusú duplanyelű dugóhúzók kialakításánál rendelkezésre álló alkotói szabadság foka így tehát szerinte korlátozott.
36 E tekintetben kiemelendő, hogy természetesen nem vitás, hogy a nyeles dugóhúzók bizonyos alkotóelemei nélkülözhetetlenek, és minden ilyen típusú dugóhúzónak tartalmaznia kell őket ahhoz, hogy betölthessék a funkciójukat. Mindenesetre, miként arra az OHIM és a beavatkozó is helyesen hivatkozott, a nyeles dugóhúzók egyes alkotóelemeinek meglétével kapcsolatos funkcionális jellegű kötöttségek nem befolyásolják jelentős mértékben azok formáját és általános kinézetét (lásd ebben az értelemben a fenti 24. pontban hivatkozott „karkötőórás‑doboz”‑ügyben hozott ítélet 118. pontját), hiszen az egyedüli műszaki kötöttségek, amelyeket be kell tartani, a nyél méretei, akár egy, akár két részből áll, a dugóhúzó egyik végén a fogazat megléte, valamint a szár elhelyezkedése és annak távolsága a nyéltől. Így, miként arra a fellebbezési tanács helyesen rámutatott, különösen a nyél, amely a dugóhúzó központi és legnagyobb alkotóelemét képezi, különféle formákat ölthet, és különböző méretekkel rendelkezhet, valamint a kis késpenge is különféleképpen helyezhető el.
37 Ugyanis, miként azt az OHIM által a Törvényszéknek megküldött ügyiratokból kiderül, léteznek olyan, kézi nyelű dugóhúzókra vonatkozó formatervezési minták, amelyek változatos alakja és kialakítása eltér a megtámadott formatervezési mintánál alkalmazottaktól. Először is például megjegyzendő, hogy eltérések figyelhetők meg a nyél méreteit és formáját illetően, amely lehet egyenes vagy ívelt, lekerekített vagy szögletes, illetve a dugóhúzó azon egyéb alkotóelemeit illetően is, amelyeket a nyél magába zárhat. Eltérések figyelhetők meg a fedőkapszula‑eltávolító vagy a kis késpenge meglétét és elhelyezkedését illetően is. E tekintetben azt kell megállapítani, hogy a felperes nem terjesztett elő bizonyítékokat azon állításának alátámasztására, miszerint a kis késpengének a nyél más részén való elhelyezése azt nehezen használhatóvá, sőt veszélyessé tenné.
38 Ebből következik, hogy a nyél kialakítását és alakját, valamint a fent említett elemek elhelyezését nem funkcionális igények követelik meg. Ennélfogva a műszaki kötöttségek megléte nem határozza meg a dugóhúzó általános kinézetét, amely érzékelhetően változó lehet.
39 Ezért a fellebbezési tanács tehát lényegében helyesen állapította meg a megtámadott határozat 19. pontjában azt, hogy a dugóhúzó tervezője nagyfokú alkotói szabadsággal rendelkezett.
A szóban forgó formatervezési minták által a tájékozott használóra gyakorolt összbenyomások összehasonlítása
40 A fellebbezési tanács szerint a megtámadott formatervezési minta által a tájékozott használóra tett összbenyomás nem tér el a korábbi formatervezési minta által keltett összbenyomástól, méghozzá főként a dugóhúzó különböző elemeinek formai, elhelyezkedésbeli és méretbeli hasonlóságai miatt.
41 A fellebbezési tanács lényegében úgy vélte, hogy a tájékozott használóra tett összbenyomást főként a nyél kinézete, valamint a dugóhúzó egyes elemeinek elhelyezkedése határozza meg. Hozzátette, hogy tekintettel az ilyen típusú dugóhúzók jellegzetességeire, amelyek alapvető sajátossága, hogy összecsukhatók és zsebre is tehetők, a nyél kialakítása és formája meghatározó szerepet játszik az általuk keltett összbenyomást illetően.
42 Ezen értékelést a felperes vitatja. Először is, azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az értékelési hibát vétett akkor, amikor a szóban forgó formatervezési mintákat kizárólag csukott állapotban, és nem nyitott állapotban vagy használat közben vizsgálta. Ezt követően arra hivatkozik, hogy az eszköz használata során eltérések állapíthatók meg a nyelet, a pengét, a spirál alakú szárat és a duplanyelet illetően. A felperes így részletes elemzést ad a szóban forgó formatervezési mintákról, és azzal érvel, hogy jellegzetességeiket tekintve azok nem egyeznek meg, és ennek következtében az általuk keltett összbenyomás, amennyiben azokat nyitott állapotban vizsgáljuk, eltérő.
43 Elsőként hangsúlyozni kell, hogy az a kifogás, miszerint a fellebbezési tanács tévesen elemezte a szóban forgó formatervezési minták általános külső megjelenését azáltal, hogy azokat kizárólag csukott állapotban vizsgálta, a megtámadott határozat téves értelmezésén alapul. Ugyanis a határozatból kiderül, hogy a fellebbezési tanács csupán mellékesen, a szóban forgó formatervezési minták nyeleinek – amelyek összehajtott állapotban többek között látni engedik a szárat és az emelőkart is – kialakítását illető jelentős eltérések hiányára vonatkozó tézis megerősítése céljából hivatkozott a megtámadott határozat 21. pontja a) alpontjában és 24. pontjában az említett termékre csukott állapotban. Végezetül, azt is meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 5. pontjából kiderül, hogy a törlési osztály úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó két formatervezési minta közötti számos hasonlóságot azonos módon kell értékelni, függetlenül attól, hogy az eszközök kinyitott vagy összecsukott állapotban vannak‑e. E következtetést a felperes a fellebbezési tanács előtti eljárásban nem vitatta. Az ítélkezési gyakorlat szerint, amikor a fellebbezési tanács az OHIM valamely alacsonyabb szintű egységének határozatát teljes egészében helybenhagyja, akkor a törlési osztály e határozata, valamint annak indokolása részét képezi azon kontextusnak, amelyben a megtámadott határozatot elfogadták, amely ismert a felperes számára, és amely lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy a szóban forgó formatervezési minta egyéni jellege megítélésének megalapozottságával kapcsolatban teljes mértékben gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑246/10. sz., Industrias Francisco Ivars kontra OHIM – Motive [„mechanikus sebességcsökkentőˮ‑] ügyben 2011. október 6‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 20. pontját és T‑179/11. sz., Sport Eybl & Sports Experts kontra OHIM – Seven [SEVEN SUMMITS] ügyben 2012. május 22‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 50. pontját). Ennélfogva a felperes állításaival ellentétben azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács a szóban forgó formatervezési minták közötti hasonlóságok értékelésénél a törlési osztályhoz hasonlóan az eszközt nyitott és csukott állapotban is figyelembe vette.
44 E tekintetben először is hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott formatervezési minta nyelének hossza alig valamivel rövidebb, mint a korábbi formatervezési minta nyeléé, és nem állapítható meg jelentős eltérés a szóban forgó formatervezési minták általános méreteit, valamint a nyél körül elhelyezkedő különféle elemek arányait és elrendezését illetően, függetlenül attól, hogy azok kinyitott vagy összecsukott állapotban vannak‑e. A konkrét termékek mintáinak az OHIM által a Törvényszéknek megküldött ügyiratokban szereplő, a felperes által javasolt módon való összehasonlítása sem ingathatja meg e megállapítás helytállóságát.
45 Egyébként még ha – miként azt a felperes állítja – a két formatervezési minta által a tájékozott használóra gyakorolt összbenyomást csakis az eszköz általa történő használatakor kellene is figyelembe venni, vagyis amikor az állítólag kihajtott állapotban van, megjegyzendő, hogy a használatkor, ami a dugóhúzó szétnyitásával kezdődik, azt annak használója mindvégig marokra fogja. Ezért a szóban forgó formatervezési minták által keltett összbenyomás értékelésénél figyelembe kell venni azt, hogy a tájékozott használó, amikor a szóban forgó formatervezési mintáknak megfelelő dugóhúzókat használ rendeltetésüknek megfelelően, akkor azoknak mindig csak egy kis részét látja, lényegében a hozzákapcsolt duplaemelőt és a kapszulaeltávolítót, valamint a kis késpengét és a spirál alakú szárat. Márpedig ez esetben a szóban forgó formatervezési mintákban megtestesülő termékek apró részleteit az említett használó nem látja, azok konkrét használati módja miatt, és ezért azok csupán enyhe hatást gyakorolhatnak az említett minták használó általi észlelésére (lásd ebben az értelemben a fenti 24. pontban hivatkozott „karkötőórás‑doboz”‑ügyben hozott ítélet 133. és 134. pontját).
46 E körülményekre való tekintettel, és figyelemmel arra, amint azt az ítélkezési gyakorlat is pontosította, hogy az értékelésnek a formatervezési minta által a tájékozott használóra tett összbenyomásra kell vonatkoznia, beleértve abba azt is, hogy termékben megtestesülő említett mintát milyen módon használják (lásd ebben az értelemben a fenti 23. pontban hivatkozott „távközlési berendezés”‑ügyben hozott ítélet 66. pontját, és a fenti 29. pontban hivatkozott „szíjra erősített óra”‑ügyben hozott ítélet 78. pontját), a nyeles dugóhúzók sajátosságaira tekintettel, amelyeket éppen azért terveznek így, hogy összecsukhatók legyenek, nem róható fel a fellebbezési tanácsnak az, hogy a szóban forgó formatervezési minták által a tájékozott használóra tett összbenyomás vizsgálatakor az érintett dugóhúzók csukott állapotát is figyelembe vette. Egyébként, az OHIM által a Törvényszéknek megküldött ügyiratokból kiderül, hogy az érintett iparágban a szóban forgó termékeket elsődlegesen, olykor pedig kizárólag csukott állapotban ábrázolják, hiszen a nyeles dugóhúzók esetén főszabály szerint ez az alapállapot. Ugyanis, leginkább ebben az állapotban érzékelhető az azt megjelenítő formatervezési minta általános formája.
47 Másodszor, hangsúlyozni kell, hogy a szóban forgó formatervezési minták közötti azon eltérések, amelyeket a felperes említett, és amelyek az azokat megtestesítő termékek nyitott állapotban való vizsgálatát feltételezik, vagy nem relevánsak, vagy elhanyagolhatók. Ugyanez elmondható a felperes által hivatkozott azon funkcionális részletekre is, amelyek nem elég markánsak ahhoz, hogy kihatással legyenek az említett formatervezési minták által keltett összbenyomásra.
48 Először is, ami a nyelet illeti, amint arra a fellebbezési tanács is rámutatott a megtámadott határozat 24. pontjában, nem vitás, hogy a szóban forgó formatervezési minták között eltérés figyelhető meg többek között a minta belső részének kialakítását illetően, amely a korábbi formatervezési minta esetében kis mélyedéseket tartalmaz, míg a megtámadott formatervezési minta esetében sima felületű. Ugyanakkor eme eltérés nem kifejezetten hangsúlyos, lévén, hogy egyrészt a megtámadott formatervezési minta és a korábbi formatervezési minta nyelének görbülete igen hasonló, még akkor is, ha az első a korábbi formatervezési mintáéhoz képest kevésbé hangsúlyos, másrészt pedig a nyél körül elhelyezkedő különféle elemek elrendezése, valamint azoknak az a része, amely csukott állapotban is látható, a szóban forgó formatervezési mintákban azonos. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott formatervezési minta nyelének enyhén eltérő kialakítása, amint arra a fellebbezési tanács helyesen rámutatott, nem alkalmas a megállapított hasonlóságok ellensúlyozására, és így nem elegendő ahhoz, hogy az említett formatervezési mintának egyéni jelleget biztosítson.
49 Másodszor, a kis késpengét illetően, a felperes állításával ellentétben először is azt kell megállapítani, hogy a szóban forgó formatervezési minták összehasonlításából nem derül ki, hogy a korábbi formatervezési minta kis pengéje lényegében kisebb vagy kevésbé látható lenne, mint a megtámadott formatervezési mintáé. Ezt követően, ami a késpenge metszőélét illeti, elegendő kiemelni, hogy a korábbi formatervezési minta képei alapján nem derül ki, hogy az ott ábrázolt késpenge sima, vagy legalábbis fogazat nélküli lenne. Ezzel szemben, ha – miként azt a felperes javasolja – elvégezzük az OHIM által a Törvényszéknek megküldött ügyiratokhoz csatolt valódi termékminták vizsgálatát, abból az derül ki, hogy a korábbi formatervezési minta kiskésének pengéje egyáltalán nem sima, hanem a megtámadott formatervezési minta esetében ábrázolthoz hasonlóan, metszőélén oldalfogazattal rendelkezik. Mindenesetre a szóban forgó formatervezési mintákat megtestesítő termékek pengéi között nem állapítható meg jelentős eltérés.
50 Harmadszor, a szóban forgó formatervezési mintákat megtestesítő termékek spirál alakú szárait illetően a felperes azt állítja, hogy egyrészt színbeli eltérés, másrészt anyagbeli eltérés fedezhető el azt illetően, hogy milyen anyagból készültek, illetve milyen anyaggal lettek bevonva. A felperes szerint ezen eltérések a valódi termékek azon mintáinak összevetéséből is kiderülnek, amelyeket ő az OHIM által a Törvényszéknek megküldött ügyiratokhoz csatolt. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy annak a ténynek, hogy a megtámadott formatervezési minta szárát fekete színnel ábrázolták, míg a korábbi formatervezési mintáét fehérrel, nincs jelentősége, hiszen a megtámadott formatervezési minta tekintetében nem igényeltek színt (lásd ebben az értelemben a fenti 29. pontban hivatkozott szíjra erősített óra ügyben hozott ítélet 82. pontját). Mindenesetre megjegyzendő, hogy szemben a felperes állításával, a valódi termékek mintáinak összehasonlításából az derül ki, hogy a mind a megtámadott, mind a korábbi formatervezési mintának megfelelő termék szára fekete. Ugyanez elmondható azon anyagokról is, amelyek állítólag a két szárat alkotják, illetve amelyekkel azokat bevonták.
51 Negyedszer, a duplanyelet illetően azt kell megállapítani, hogy a felperes által hivatkozott két támasztóbemélyedés kidolgozása közötti eltérések nem állapíthatók meg egyértelműen a szóban forgó formatervezési minták ábráinak összevetése alapján. Mindenesetre azok annyira észrevehetetlenek, hogy igen részletes és precíz műszaki vizsgálat – amely nem azonos azzal, amelyet a tájékozott használó a fenti 22. pontban említettek szerint végez el – tenné lehetővé adott esetben azok felfedezését. Ami a két nyél felületének kinézetét illető eltérést illeti, amely a megtámadott formatervezési minta esetében sima, a korábbi formatervezési mintánál pedig kivájt, hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott formatervezési mintán lévő vájat hiánya nincs jelentős kihatással a tájékozott használóra tett összbenyomásra, és önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egyéni jelleget kölcsönözzön az említett formatervezési mintának.
52 Ötödször, a korábbi formatervezési minta fogójával, kis késpengéjével, szárával, valamint duplanyelével kapcsolatos használatbeli kényelmetlenségeket vagy nehézségeket illetően, amelyeket a megtámadott formatervezési minta kialakítása állítólag kiküszöböl, hangsúlyozni kell, hogy még ha vélelmezzük is azok bizonyíthatóságát, az efféle használatbeli kényelmetlenségek vagy nehézségek a megtámadott formatervezési minta egyéni jellegének bizonyítása szempontjából nem relevánsak. Ugyanis, a formatervezési minták egyéni jellegét, a 6/2002 rendelet 6. cikke szerint, az ütköző formatervezési minták által a tájékozott használóra tett összbenyomások összehasonlításával és az alkotói szabadság fokának figyelembevételével kell megítélni. Ennélfogva a felperes által hivatkozott azon szempont, amely a korábbi formatervezési minta azon használatbeli kényelmetlenségeivel vagy nehézségeivel kapcsolatos, amelyeket a megtámadott formatervezési minta kialakítása állítólag kiküszöbölt, nem szerepel a formatervezési minták egyéni jellegének megítélésénél figyelembe vehető szempontok között. Egyébként, miként az a 6/2002 rendelet 1. és 3. cikkéből következik, a formatervezési mintához fűződő jogok célja a termékek (külső) megjelenésének védelme, és nem a használati vagy működési módozataik kialakításának védelme. Végül, mindenesetre egyfelől meg kell jegyezni, hogy a felperes nem támasztotta alá az érvét, másfelől a szóban forgó formatervezési mintákat megtestesítő termékek használati vagy működési sajátosságaira vonatkozóan a jelen ügyben ez utóbbiak egyszerű összevetése alapján semmilyen következtetés nem vonható le.
53 A felperes által a nyél használandó részének, a kis késpenge, a kapszulaeltávolító, a spirált rögzítő rész, valamint az úgynevezett „nyitó”‑rész bizonyos sajátosságai vonatkozásában hivatkozott többi eltérésnek nincs jelentősége a szóban forgó formatervezési minták által keltett összbenyomást illetően. Ugyanis ezek az eltérések nem elég markánsak ahhoz, hogy megkülönböztethetővé tegyék a két eszközt a tájékozott használó felfogásában, aki, amint azt a fenti 22. pontban pontosítottuk, bizonyos szintű vizsgálatnál nem végez mélyebb és részletesebb vizsgálatot.
54 Következésképpen a fellebbezési tanács nem vétett hibát, amikor a megtámadott határozat 26. pontjában úgy ítélte meg, hogy a megtámadott és a korábbi formatervezési minta nem kelt eltérő összbenyomást a tájékozott használóban, illetve amikor azt állapította meg, hogy a megtámadott formatervezési minta nem rendelkezik a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jelleggel.
55 Az előbbi megfontolások egészére való tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
56 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a szerint a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
57 Mivel a felperes pervesztes lett, őt az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően a költségek viselésére kell kötelezni.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) Az El Hogar Perfecto del Siglo XXI, SL‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. november 21‑i nyilvános ülésen.
Aláírások