2019. szeptember 9-én benyújtott kereset – Deutsche Telekom kontra Bizottság
(T-610/19. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: Deutsche Telekom AG (Bonn, Németország) (képviselők: P. Linsmeier, U. Soltész, C. von Köckritz és P. Lohs)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján semmisítse meg a Bizottság 2019. június 28-i határozatát, amelyben a Bizottság elutasította a késedelmi kamatok kifizetése iránti kérelmet;
kötelezze a Bizottság által képviselt Uniót arra, hogy fizessen a felperesnek 2 580 374,07 euró pénzbeli kártérítést a felperest azáltal ért károkért, hogy a 2015. január 16. és 2019. február 19. közötti időszakban jogalap nélkül fizetett összeg nem állt a rendelkezésére, így nem tudott a szokás szerint ezen összeggel elért bevételekre szert tenni, vagy nem tudta a tőkeköltségeit megfelelően csökkenteni, vagy
másodlagosan, amennyiben a Törvényszék a kereseti kérelem második részét elutasítja, fizessenek a felperesnek 1 750 522,83 euró pénzbeli kártérítést a felperest azáltal ért károkért, hogy a Bizottság megtagadta, hogy a felperesnek a 2015. január 16. és 2019. február 19. közötti időszakra a 12 039 019 eurós összeg után késedelmi kamatot fizessen, mégpedig az Európai Központi Bank fő refinanszírozási műveleteire a 2015. január 16. és 2019. február 19. közötti időszakban alkalmazott kamatláb 3,5 százalékponttal megnövelt értékében, vagy – teljesen másodlagosan – a Törvényszék által megfelelőnek tartott összegben, amelyet a Törvényszék által megfelelőnek ítélt késedelmi kamatok alapján számítanak ki;
állapítsa meg, hogy a kereseti kérelem második és harmadik része alapján a Bizottság által fizetendő összeg után a jelen eljárásban hozandó ítélet kihirdetésétől a Bizottság által történő teljes kifizetésig szintén kamatot kell fizetni, mégpedig az Európai Központi Bank fő refinanszírozási műveleteire alkalmazandó, 3,5 százalékponttal növelt kamatláb, vagy másodlagosan a Törvényszék által megfelelőnek tartott más késedelmi kamatláb alapján; és
a Bizottságot és az Európai Uniót kötelezze a felperes költségeinek a viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes a következő jogalapokra hivatkozik.
Az első jogalap (megsemmisítés iránti kérelem): azáltal, hogy a Bizottság megtagadta a felperes részére késedelemi kamatok fizetését, nem teljesítette a 2018. december 13-i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet (T-827/14, EU:T:2018:930) teljesítésére vonatozó kötelezettségét, amely ítéletet helybe hagyott a 2019. szeptember 5-i Európai Unió kontra Guardian Europe ítélet (C-447/17 P, EU:C:2019:672), ezáltal megsértette az EUMSZ 266. cikk első bekezdését.
Második jogalap (megsemmisítés iránti kérelem): az EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerinti indokolási kötelezettség megsértése
A felperes e tekintetben előadja, hogy az elutasító határozat indokolása nem kielégítő, mivel abból nem tűnik ki egyértelműen a késedelemi kamatokra vonatkozó kérelme elutasításának az oka. Nem világos, hogy a Bizottság abból indul-e ki, hogy az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet1 90. cikke kimerítően szabályozza az EUMSZ 266. cikk első bekezdése szerinti késedelmi kamatokhoz való jogot is, és hogy az ilyen értelmezés miként összeegyeztethető a Bizottságnak az EUMSZ 266. cikk első bekezdéséből eredő, késedelmi kamatok fizetésére irányuló kötelezettségére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlattal.
Harmadik jogalap (kártérítési kérelem): a felperest amiatt ért károk, hogy nem volt lehetősége felhasználni a jogellenes pénzbírság többletösszegét az EUMSZ 266. cikk második bekezdésének, az EUMSZ 268. cikknek és az EUMSZ 340. cikk második bekezdésének megfelelően, másodlagosan pedig a késedelemi kamatok megtagadott kifizetése miatt felmerült károk.
____________
1 Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29-i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2012. L 362., 1. o.).